Nagyon érdekes, hogy mi sosem fogjuk azt megtudni, milyen érzés Léopoldnak úgy felnőni, hogy mi mindketten más nyelvet beszélünk. Neki teljességgel természetes, hogy apa és anya mindent másképp mond.
A délutáni szieszta előtt olvastam neki. Franciául kezdtem el sorolni - teljesen véletlenül és mert franciául volt a könyv - az állatok neveit és a színeket. Először csak hallgatta, láttam rajta, hogy valami nagyon furcsa neki. Majd megszólalt, amikor a "poissons bleus"-t mondtam : "Non, non, apa mondja poisson, anya mondja halacska!"
Teljesen tisztában van vele, hogy másképp mondjuk a dolgokat! Néha még vitatkozni is szokott Guillaume-al. Ha valaminek magyarul jobban tudja a nevét,mert többet hallja és Guillaume franciául mondja, akkor rá szokott szólni Guillaume-ra, hogy nem úgy kell mondani. Ilyenkor Guillaume csak csendben megjegyzi: "Anya úgy mondja, apa így mondja!". Van, hogy belenyugszik, van, hogy nem nagyon fogadja el. De úgy néz ki végül minden mégis kétnyelven vésődik be a kis agyába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése