Valaki kérdezett a kétnyelvűségről és gondoltam írok pár sort, hátha másokat is érdekel. Ráadásul erről könyvek íródtak és én is tudnék írni, mert 3 kétnyelvű gyermek nyelvtanulási vagy inkább beszélni tanulási tapasztalatai állnak mögöttem. Amikor Léopold tanult beszélni, nagyon sokszor járt az eszemben (és még ma is bánom, hogy nem került rá sor), hogy kapcsolatba kellene lépnem kutatókkal vagy egyszerűen csak szakdolgozatot író egyetemistával, aki e témában ír, kutat, mert annyi megosztani valóm volt és annyi minden tapasztalatot át tudtam volna adni. Rettentő érdekes volt számomra is, hogyan lett kétnyelvű Léopold és azután a többi gyerekem tulajdonképpen zéró befektetéssel. A befektetésre nem a beszédtanuláskor van nagy szükség, hanem most a "gyengébb" - mert, hogy mindig van - , azaz a magyar nyelv megtartása érdekében.
Hogy a gyerek kétnyelvű legyen kétnyelvű környezetre van szükség és némi következetességre, ennyi, nem sok. Anya-apa vagy suli-otthon. És ebben a környezetben mindenki teszi a dolgát, azaz beszéli a gyerekkel azt a nyelvet, ami az anyanyelve és amit tökéletesen beszél. Azt mondják, hogy a hibásan beszélt nyelvet nem szabad az anyának a gyerekkel használnia és egészen fontos, hogy baba kortól mindenki a saját nyelvét használja, csak kizárólag és következetesen. Ugyanis már babaként rögzül a két nyelv az agyban. Amikor beszélni kezdenek, jönnek az első szavak: egy pár magyarul és egy pár franciául, kb. ugyanannyi mennyiségű szó, de nem feltétlenül ugyanazok a szavak. Daphné 3 éves lesz hamarosan és ha mondjuk, hogy magyarul vagy franciául beszéljen, nem érti mit akarunk, tehát még három évesen is tudatalatti a két nyelv használata, de szét tudja választani, mert amikor közöttünk ül (anya és apa), képes hozzám magyarul, a férjemhez franciául beszélni.
Amikor fejlődik a beszéd és már két szót össze tud illeszteni: "piros alma" vagy "apa jön", akkor ugyanígy két szót össze tud illeszteni mindkét nyelven. Utána jön az első mondat egyik nyelven és egyidőben a másik nyelven is.
Tehát ugyanabban a ritmusban fejlődik a két nyelv és persze emiatt sokkal de sokkal lassabban. Daphné a nyáron együtt játszott egy egyidős magyar kislánnyal a szomszédból és nagyon látszott a lemaradás. A kislány folyékonyan és választékosan beszélt, történeteket mondott. Daphné nem tud két mondatot egymás után összerakni és érthetően elmondani és nem is beszél választékosan. Ez igaz a francia nyelvre is. Amikor hosszabban mesél, a fele halandzsa és szerintem idegenek nem értik mit mond. A francia nagyon fejlődni fog, mert elkezdte az óvodát és ezt a fiúkon is nagyon éreztem anno. Ilyenkor még jobban kell figyelnem, hogy kezdjük gyúrni a magyart, hogy megmaradjon, éljen és fejlődjön. Mert ez az a pont, ha én elkezdek franciául (hibásan) beszélni hozzá, akkor észre sem veszem - nagyon gyorsan - kikopik a magyar.
Léopold nagyon jól beszél (és olvas) magyarul, de erősebb a franciája. Edgár mindent ért magyarul, de gyengébb a magyarja, mint a franciája és mint a Léopold magyarja és ha hosszabban kell mesélni, magyarázni, nem mindig jön könnyen a magyar. Olvasni tud egy-két mondatot, de nagyon elfárad egy oldal után például. Igen, ezen is dolgozhatnék rendszeresen. De még ott tartunk, hogy örülök, ha este mindháromnak olvasok magyarul a saját szintjének megfelelő könyvet. Daphnénál Bogyó és Babóca hatalmas sztár, Léopoldnak Ropi naplója, Edgárnak Doktor Proktor pukipora című könyvét olvasom. Ez most hatalmas lépés Edgárnál, hogy egy hosszabb regénybe bele tudtam vele kezdeni. Nagyon nehéz könyvet is választanom nekik, mert ha túl sok szó ismeretlen mondatokon keresztül, megunják és másnap már nem is érdekli őket.
Mi itthon a férjemmel magyarul beszélünk. Ez egy picit segít, hogy még több magyart halljanak a gyerekek. Volt idő mikor többet beszéltem franciául én is a gyerekekkel, amit nem szabad! De ilyenkor mindig emlékeztetett a férjem, hogy ha szeretném a magyar nyelvet megtartani a gyerekekkel, akkor ne beszéljek franciául velük. Tulajdonképpen mindig rám szól, ha franciául beszélek hozzájuk, mert nekem is nagyon természetellenes őt hallanom magyarul hibásan beszélni a gyerekekkel és ugyanez érvényes rám is.
A fiúknál most jött el még egy fontos pillanat. Olyan jól beszélnek franciául, hogy ha pl. vezetés közben gyorsan mesélnek nekem, rájövök, hogy nem értek semmit. Hiába beszélek jól franciául, nem ez a nyelv ivódott bele az agyamba. Akarom mondani, ha valamit csinálunk belefeledkezve és közben a háttérben magyar nyelven beszélnek (rádió vagy emberek) képesek vagyunk felkapni a fejünket valami fontos hír vagy információ hallatán, akkor is, ha éppen mást csináltunk. Ez nekem franciául nem megy. És ilyenkor mindig mondom nekik kényszerből is, ha akarjátok, hogy értsem, mondjátok magyarul. Persze ilyenkor van hogy az a válasz "semmi, semmi anya". Én ilyenkor erőltetem, hogy de mégis mondjátok el magyarul, segítek, ha nem megy. Láthatóan ez egy munka, ha rájuk hagyom, szépen elmarad a magyar.
De Léopold aki 10 éves, már szokott olyanon is gondolkodni: "Anya, az én gyerekeim és feleségem fognak magyarul beszélni?". Nekem határozott terveim vannak, hogy az unokákat megtanítom magyarul😉, persze ehhez elég időt kell majd velük töltenem. De ne szaladjunk ennyire előre.
Tudatosan talán 4 - 5 évesen tudják, hogy magyarul és franciául is beszélnek. Emlékszem a nagyi akkor volt nagyon ideges, amikor kb. 4 évesen Léopold magyarul beszélt hozzá sokat és persze semmit nem értett. Engem meg bántott, amikor rászólt, hogy beszélj velem franciául, hiszen egy négyéves gyerek senkit nem akar ezzel kellemetlen helyzetbe hozni, csak beszél, ahogy tud.
És, hogy mikor beszélik mindkét nyelvet folyékonyan? Hát Daphné 3 évesen még nem, talán majd négy évesen, vagy utána (A fiúkra nem emlékszem pontosan, biztosan írtam róla korábban. De ott voltak más nyelvek is - orosz és angol - szóval emiatt nem igen lehet összehasonlítani a fiúk helyzetét a Daphnééval példàul.). De innentől a francia gyorsabban fog fejlődni és a magyar lemarad. Ezt könyvekből tudom, hogy gyerekként soha nem fogják ugyanolyan jól beszélni a két nyelvet, mert mindig van egy kevesebbet használt, úgynevezett "gyengébb" nyelv és egy erősebb nyelv. És ez lesz és van mindhármójuknak a magyar. Felnőttként ha magyar környezetbe kerülnek, egy év alatt simán fel tudják zárkóztatni a magyart, csak addig is a lehető legjobb szinten életben kell tartani. Van barátnőm, aki magyar szülőkkel Németországban nőtt fel és most tökéletesen beszéli mindkét nyelvet. De magyarul nem tud helyesen írni és soha nem is fog. Ugyanilyen svéd ismerősöm is van és ő is tökéletesen beszéli a két nyelvet.
Utólag jutott eszembe még egy fontos gondolat. Léopoldnál jött elő úgy 3 éve. Nem akarta, hogy bemenjek a suliba segíteni, elkísérni az osztályt uszodába, könyvtárba. Először nem értettem, majd őszintén elmondta, hogy nem szereti (lefordítva szégyelli), ha hibásan beszélek franciául a barátai, osztálytársai előtt. Rosszul esett, elmagyaráztam neki, hogy soha nem fogok (sajnos vagy sem) hibátlanul beszélni és ez nekem egy második nyelvem, energiát fektettem bele, hogy megtanuljam ilyen szintre, tehát én nem szégyellem a hibáim és ő se tegye. A férjem egy kicsit ingerültebben válaszolt és egyszerűen lezárta azzal, hogy nem akar erről hallani sem, hogy engem szégyell emiatt a többiek előtt. Én pedig azzal vágtam ki magam és sokszor azóta is ezt mondom, ha ehhez hasonló téma szóba jön: "Ha egy francia olyan szinten megtanul magyarul, mint amilyen szinten én beszélek franciául, akkor eltársaloghatunk a hibáinkról, de addig negatív kritikával senkinek nincs joga illetni. " Edgárnál ez soha nem jött elő, eddig. Léopoldban pedig elmúlt a szégyenérzet, már ez soha nem téma. Sőt, aranyosan diszkréten oldja meg a helyzeteket. Ha előtte hibázok, amikor valakivel beszélgetek, nem vág közbe (nem szégyenít meg), hanem amikor végeztem, a fülembe súgja: "Anya nem mondjuk...., hanem ......". Én ilyenkor mindig megköszönöm, hogy ilyen diszkréten segít. Ezt azért írtam le, mert ez is gyakran előjön a kétnyelvű gyerekeknél, hogy a társaik előtt negatív dologként élik meg ezt a fajta másságot. Edgár nyolc éves novemberben. Azt írta a tanárnéni azon kérdésére, hogy melyik országban szeretne élni, hogy Magyarországon, mert ott él a nagypapája. Úgy érzem az elmúlt pár év alatt sokat változott a magyar identitásukhoz való pozitív hozzáállásuk. Lehet például, hogy Edgárban soha nem fog előjönni ez a negatív érzés.
Remélem segítettem és érdekesnek találjátok ezt a bejegyzést. Ha valamit kihagytam, vagy érdekel benneteket, akkor kérdezzetek, szívesen válaszolok!
http://gtjego.blogspot.com/2012/11/beszedmorzsak.html
http://gtjego.blogspot.com/2012/11/leopold-beszedfejlodese.html
http://gtjego.blogspot.com/2012/09/kis-ketnyelvunk.html
http://gtjego.blogspot.com/2012/07/beszed.html
http://gtjego.blogspot.com/2012/07/fordit.html
http://gtjego.blogspot.com/2012/06/fordit.html
http://gtjego.blogspot.com/2014/11/edgarunk-ket-evesen.html
http://gtjego.blogspot.com/2014/10/szamol.html Léopold 4,5 évesen
http://gtjego.blogspot.com/2014/09/edgar-elso-mondata.html Edgár majdnem kétévesen