Az első kisbicikli

Léopold a reçu son premier vélo, avec lequel il est très content. On l'a acheté samedi et nous avons déjà essayé dimanche quand Léopold se sentait mieux! Son vélo peut aussi faire de la musique et plus tard on peut le transformer qu'il puisse convenir sa taille !

Mióta Léopolddal a parkokat járjuk, folyamatosan megfigyelek. A babysittereket, a különböző nemzetiségű anyukákat, a reakciókat és a gyerekek játékait. Ezeket Léopold is nagyon megfigyeli!!! Nemrégiben felfedeztem, hogy az orosz gyerekek, már az egész picikék is háromkerekűvel érkeznek. De ne tessék itt amolyan egyszerű járgányra gondolni. Ez majdnem felér egy babakocsival: addig míg a pedált el nem érik, van külön lábtartó, van napernyő felszerelve, elöl többdallamú zenemasina, ami gombnyomásra múködik, és speciális ülés, ami körbeveszi a babát, hogy le ne essen. És a legfontosabb, hogy a felnőtt tolja és irányítja hátulról. Csak nézegettem csodálkozva eme összetett konstrukciót, majd mikor láttam, hogy Léopold odavan, főleg a zenés változatért (néha az egész játszóterezés abból állt, hogy az összes bicikli zenélőkéjét végighallgatta és a biciklik mellett táncolt) irigykedni kezdtem és utánajártam az esetleges beszerzésnek. Az ára teljesen elfogadható, de nem is kell túlzásba esni, hisz Léopold sem fogja sokat használni, nemsokára elutzunk, utána pedig hamar megérkezik a hideg. Tegnap el is utaztunk, hogy megvegyük. Két fontos szempont orientált a vásárlásnál: zenéljen és hátulról a kormányt is irányítani tudjuk. Hát tényleg olyat sikerült beszereznünk, amire vágytam és amire úgy néz ki Léopold is vágyott. Ráadásul elég jó áron szereztünk be, egy nem csupa műanyagos darabot, ami teljesen átalakítható egy felnőttesebb darabra később. Hogy milyen büszkén trónol rajta....s mikor zenét kérünk, nagy lendülettel nyomja a gombot. A dudu miatt nem mindig tudja technikailag megoldani, hogy a kormányt is fogja...de a dudu már csak ilyen...elhagyhatatlan társ még a bicikilizés során is!!!

Egy nem könnyű hétvége

Ce WE n'était pas facile, parce que Léopold était malade. Peut être il a attrapé un virus d'un enfant qui était chez nous vendredi matin. Il a vomi toute la nuit, nous étions tous réveillés. Dimanche matin nous sommes allés chez le médecin, qui nous a dit, que finalement son état n'est pas trop grave, car Léopold était assez actif et pas déshydraté. Dimanche s'est bien passé, il est pendant quelques jours au régime.
Kezdődött azzal, hogy kb. 20 perc volt hátra az esti filmből, mikor arra eszméltünk, hogy Léopold sír. Szegénykém összehányta az ágyát. Rendbeszedtük közös erővel, őt megfürdettük, még a haja is trutyis volt, majd inni adtunk neki, ami ilyenkor a legfontosabb. Na az a kis adag víz úgy jött ki belőle, hogy alig tudtunk kapkodni, valami törülközőt elé tartsunk. Mikor már a második adagot is kihányta, Guillaume hívta az ügyeletet. Azt mondták ne menjünkm nincs is éjszaka gyerekorvosuk, reggel találkozunk, addig pedig itassuk. Összeforgácsolta a betegség a családot, mégpedig a nagyágyra, mert nem mertük lerakni. Folyamatosan hányt, láza is volt, egy szemet sem aludtunk, egyikőnk sem.Az összes létező törülközőnket felhasználtuk, már csak a tiszta víz jött ki belőle. Reggel irány az amerikai orvosi központ. Örülök, hogy Guillaume felfedezte a helyet, mert közel van és vasárnap reggel nyolckor már volt időpontunk, szóval ott kezdtük a napot. (Ha ne adj Isten úgy adódna, hogy Guillame nincs és menni kell, tudom, hogy van egy közeli hely, ami gyorsan fogad és megbízható) Közben Léopold meglehetősen élénk és eleven volt, nem látszott betegnek, egy egy hányást követően pedig megkönnyebbülten rohangált. Az orvos azt mondta nincs nagy baj, diétázzunk és ha nem javul találkozunk, valami vírus lehetett.

Fél 12-kor megebédeltünk és délben mindannyian ágynak estünk. Négyig durmolt a család majd elkocsikáztunk az Arbat utcára, hogy egyet kávézzunk és elhozzuk az általam korábban megvásárolt játékosládát!!! Léopold az új biciklijén büszkén feszített. Visszafelé megálltunk még egy közös játszóterezésre egy útbaeső parkban.
A héten próbáljuk egyenesbe hozni magunkat alvásügyileg!!!

És végre élvezi

Léopold a commencé à se sentir bien, quand les enfants sont chez nous. Il est bien de le voir étant content et pas en souffrant. Aujourd'hui les enfants hongrois étaient à la maison. En attendant les invités il a donné à boir à son doudou!

Mekkora öröm és milyen jóleső érzés, hogy végre élvezi a gyereksereget! Ma volt az első olyan találkozó, aminek a mi otthonunk adott helyet és amit Léopold is élvezett. Eddig csupa kínlódások voltak az ilyen alkalmak, de csak türelemmel ki kellett várni és mindennek, vagyis annak is eljött a maga ideje, hogy Léopoldot elkezdték a gyerekek érdekelni. Odaközelít a játszótéren is feléjük, közben mondja, hogy "Babba", majd mikor majdnem odaér, visszakanyarodik és rohan felém vadul Mammázva!! Irtó aranyos és tudom, hogy az az idő is eljön, amikor nem fog visszaszaladni hozzám!!
Reggel vártuk a gyerekhadat, még a Dudut is megitatta!!!

Apák napján

Tegnap apák napját ünnepeltünk. Múlt hét csütörtökön szieszta után autóba vágtuk magunkat Léopolddal, hogy az Arbat utcán ajándékot vásároljunk Guillaume-nak. A kísérlet csak annyiból volt meredek, hogy fogalmunk sem volt mikor is érünk haza, odafele kb. 50 percet utaztunk, olyan 20 perces uton. Visszafelé viszont csak úgy száguldottunk, annyira haladt a forgalom. 16-17 körül már kezdődik az esti dugó, ezért nehéz nekem a sziesztát is bekalkulálva messzebbre eljutnom délután.

Nagyon szép szuvenyírboltok találhatók az Arbat utcán, ami Moszkva egyik turisztikai sétálóutcája. Oroszország azon egyik országok egyike, ahol nagyon szép emléktárgyakat lehet vásárolni. És ez manapság ritkasága, mert sokfelé országban járva a szuvenyírboltok csupa kínai, műanyag, ízléstelen tárgyakkal vannak elárasztva, hogy még annak se legyen kedve emléket magával vinni, aki nagyon akart. Nagyon szép festett fatárgyakat lehet itt kapni, ami rizikós, hogy kínai termék, ha Izmailovo piacán veszed és garantáltan kézzel festett orosz termék, ha az Arbat utcán szerzed be. Van egy kedvenc boltom, hatalmas kínálat van sokféle emléktárgyból. Itt kaptam anyák napjára nagyon szép ékszerdobozt és itt csábultam el múlt héten Léopoldnak egy nagy, színes, festett, fa játékosládáért.
Jót sétáltunk Léopolddal a sok zenész között, Léopold táncolt is és pont egy fogatlan, elég illuminált állapotban lévő gitáros előtt dekkolt le, hogy hallgassa a gitárszót és a hamis éneklést. A fogatlan gitáros azonban rettentően boldog volt, jó reklám volt neki egy táncoló másféléves. Én meg kissé távolabb drukkoltam, hogy minnél hamarabb megunja és arrébbslisszolhassunk!
Tegnapra ajándékunk is volt, így köszöntöttük reggel a mi "apánkat"! Volt apák napi süti és apák napi IKEA túrné. Moszkvában 4 IKEA van, és egyik sem a városban. Egy egész napot rá kell szánni. Reggel indultunk és estére készültünk el, rendeztük be a bútorokat. Léopold kapott kispolcot a játékainak, ahol rendben sorakoznak könyvei!
Tavaly is Moszkvában ünnepeltük az apák napját, persze akkor még nem éltünk itt, csupán látogatóba érkeztünk Guillaume-hoz. Léopold csupán 5,5 hónapos volt és ez volt első repülőútja, amelyet azóta megszámlálhatatlan követett.

Boldog apák napját az apáknak!

Rajzol, gyurmázik itatja az állatait

Mióta Moszkvába megérkezett a nyár, kinnt élünk a szabadban. Számos kisebb játszótér, nagyobb park található a környékünkön és mi gyakran délelőtt és délután is nekiindulunk egy körútra. Mennyivel gyorsabban telik így egy nap, azt el sem tudom mondani. A téli napokon néha már alig tudtam milyen játékot kitalálni kettőnknek. Most érzem, hogy játék téren le is lassult a fejlődés, bár a könyvek most is a játéktoplistát vezetik. A montessori torony összerakása, vagy a puzzle kirakása még nem annyira megy, de most nem is "gyakoroltunk" annyit.

Kedden azon ritka délutánok egyike volt, amikor beszorultunk a lakásba, esett az eső, borongós volt az idő. Előszedtem azt a doboznyi papírt, zsírkrétát, filctollat, amit áprilisban kaptunk a mamieék látogatásakor. Még ott tartunk többnyira, hogy a papírra kellene rajzolni és nem mindenhova máshova. És arra kell rájönnünk, hogy a filctollnak csak az egyik vége rajzol. És a helyes fogást mutogatom. A legélvezetesebb pillanatok Léopold számára nem is a rajzolás pillanatai voltak, hanem a filctol kupakjának a levétele és visszahelyezése. E folyamatok közepette az arcára is jutott bőven. Utána gyurmáztunk is, azt is nagyon élvezte, az ujját nyomogatta a gyurmába, pont úgy, ahogy bevásárlás közben belenyomja a kiválaszott paradicsom kellős közepébe :-)
A napokban először láttam szerepjátszani. Miután levágtam a körmét, az összes plüssállat körmét is levágtam, játékból. Majd a következő pillanatban azt látom, hogy a kezében lévő cumisüvegből itatja őket. nagyon megdícsértem, hogy milyen ügyes, mert a Brumi és a többiek is nagyon szomjasak voltak. Nagyon büszkén mosolygott Léopold! Hát ezért kell sokat együtt játszani!!
Tegnap új szóval gazdagodott a repertoár: kimondta a harmadik legfontosabbat a mamma, papa után, a dudut (ez az alvó játéka, amivel 10 hós kora óta csak erősödő a szerelem)! és ha véletlenül mindkettő előkerül, vagy mindhárom, akkor jajj nekem, mert kettővel -hárommal járkál egyszerre! Könnyes szemmel nézi, amint a mosógépben forognak!
Eddig a következők mennek: hopp, busz, bup (bum), papusz (cipő), papa, mama.

Szuzdal és Vlagyimir

A hosszú hétvégén kitekintést tetünk Moszkván kívülre. Barátainkkal a Moszkvától 200 km-re található Vlagyimir és Szuzdal városába látogattunk. Ezek a városok Oroszország turisztikai helyei, hiszen az aranygyűrűt alkotják Moszkva körül, valamint az 1200-as évekből megmaradt műemlékekkel gazdagítják a Világörökségi listát. A Moszkva körül található aranygyűrűt 7 város alkotja, katedrálisaikkal és régi monostoraikkal nagyon érdekes kirándulóhelyek, ahova a nagyvárosi zsivaly elől el lehet menekülni.
Talán ez így szépen is hangzik, mi mégis e hétvégét követően úgy döntöttünk, hogy többet Moszkván kívülre nem utazunk. Hogy ezt miért is mondjuk? Pénteken indultunk délután fél kettőkor - gondoltuk időben leszünk - és este fél tízkor érkeztünk meg. Nyolc órát utaztunk 200 km-re, többször álltunk szó szerint egy helyben háromnegyed órákat a hatalmas dugók miatt, ugyanis a hosszú hétvége miatt az oroszok elindultak a dácsáik felé. Valamint orosz specialitásként az autóutak közepén lámpákat helyeztek el, ami rettentően lecsökkentette a haladásisebességet. Pedig gyönyörű gyöngyszemekrebukkantunk a vidéki Oroszországban.
Szombati napon Vlagyimir városába utaztunk. Meglátogattunk egy monostort a várostól mindössze 4 km-re lévő kis faluban (Bogoljubovo), majd a város nevezetességeit: az Aranykaput és a város fő ékességét egy gyönyörű katedrálist (Mária elszenderedése székesegyház)néztünk meg. A katedrális többnyire arról is nevezetes, hogy Rublev, orosz festőnek egyedül itt találhatók falfestményei, képei emelett a Tretyakov Gallériában, Moszkvában vannak kiállítva.
Vasárnap Szuzdalt - ahol tulajdonképpen a szállásunk is volt - néztük meg. A kreml-et, ahogy az orosz óvárosokat nevezik - a kültéri múzeumot, ami a Vlagyimir terület faépítészetét mutatja be és egy szép kolostort (Jevfimijevi Megváltó Kolostor) néztünk meg. A napi program zárásaképpen és gyerekek legnagyobb örömére lovaskocsikáztunk a városban. Nagyon régi épületeket láttunk, rengeteg szépséget rejt Szuzdal, 3 monostor, 3 fatemplom, 40 templom és megannyi harangtorony található a területén.
E két város látnivalói Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei néven az Unesco Világörökségi listáin szerepelnek.
Szállásunk igazi különlegesség volt, ugynis az egész épületegyüttes fából épült, olyan építészeti technikával, ahogy ezen a vidéken építkeznek, a legtöbb ház fából épül. Szuzdal városán érezni lehet, hogy turisztikai hely, ugyanis nagyon rendezett és tiszta utcácskái vannak. Étteremből is akadt bőven, a szálloda étterme nagyon praktikus volt, így, hogy gyerekekkel voltunk, nem kellett éttermet keresgélni, csak beültünk egy jó vacsorára.
Nagyon szép hétvégét töltöttünk itt és főleg gyönyörű dolgokat láttunk, csak ne lett volna az a 8 órás autóút.....

Las Vegas

San Franciscoból repültünk Las Vegasba a kaszinók világába. Ha valaki ki szeretné hagyni programjából, ne tegye! Igen a hely nagyon egyszerű, de mégis azok közé tartozik, amit egyszer az életben látni kell, mert szóval és képekkel nem lehet visszaadni, mindazt, amit ott lát az ember. Értem ezalatt a világ legnagyobb szállodáját, vagy a New York hotelt, aminek a belsejében egy new yorki utca van éttermekkel és kávézókkal, de a Párizs hotel is hasonló, a belsejében pont úgy érzed magad, mintha a francia főváros utcáin sétálnál. Hihetetlen!
Eredetileg úgy terveztük, hogy innen a Grand Canyonhoz is elutazunk egynapos kirándulás keretében, de mégis végül úgy döntöttünk, hogy pihenünk, mert nem akartuk Léopoldot sem kitenni a kétszer 3 órás buszútnak egy nap alatt és mert a hely éppen erre való. Lábatlógatni és csak úgy ellenni, na meg bulizni, de ugye mi azt nem tehettük Léopold miatt! Léopold viszont nem akadályozott meg bennünket abban, hogy esténként vacsora után, előtt egy-egy kaszinót megnézzünk közelebről.
Mi már akkor néztünk elkerekedett szemekkel, amikor a repülőtéren megláttuk, hogy állnak az automaták, de aki már a csomagfelvétel idejét sem szeretné elmulasztani, ott is áll pár sor játékgép!
A szállásunk szuper volt, kényelmes, mindennel felszerelt, gyönyörű kilátással, a szállodának több medencéje volt, mint egy aquapark, így naphosszat pancsoltunk és sétáltunk sokat, hogy minnél több szállodacsodát meglássunk! Nagyon jól éreztük magunkat itt is, a képek magukért beszélnek!

Yosemite Nemzeti Park

Területét tekintve a harmadik legnagyobb, korát tekintve a második legidősebb nemzeti park az USA-ban. Vízesései és gránit sziklái teszik híressé, gleccser alakította ki, de az idők folyamán feltöltődött hordalékkal.

Kora délután érkeztünk meg San Franciscoból, még ebédeltünk, bevásároltunk, elfoglaltuk a szállást, Leopold pedig bealudt és talán ekkor volt az egyedüli sziesztája, amit ágyban teljesített. Szóval elég késő volt, mire elindultunk a park felé, már tudtuk, hogy aznap különösebb dolgot nem tudunk csinálni, de legalább szerezzünk infót a másnapra vonatkozóan. A szállás úgy 30 km-re volt a park nyugati bejáratától, elég közel sikerült foglalni, de ha valaki olyan rövid időre látogat a parkba, mint mi,akkor azt ajánlom, hogy inkább a park területén lakjon, ami sokkal drágább és jó előre kell foglalni szállást. Ugyanis a park bejáratától még vagy 50 km-re volt az a terület ahol a lényeges dolgokat látni lehetett. Aznap már annyit utaztunk San Franciscóból, ha tudtuk volna, hogy ilyen messze van még a lényeg, akkor hagyjuk aludni Léopoldot és csak másnap indulunk neki. De sebaj arra jó volt, hogy tájékozódtunk felmértük a helyzetet, hogy túrázni nem fogunk tudni, mert Léopold nem fog maradni a hordozóban órák hosszat, neki az élete most a szaladgálás,jövés-menés! Már aznap meggyőződtünk, hogy csodás természeti szépségek várnak ránk másnap. Több parkolóhelyen megálltunk, hogy megörökítsük a lélegzetelállító tájat, és már ekkor nem bántunk, hogy ha csak egy napra is, de bevettük a programba a park látogatását!
Következő nap felcuccoltuk a csomagjainkat, ugyanis a park látogatása után már indultunk is vissza San Franciscóba, hogy az azt követő napon repülővel Las Vegasba utazzunk.
Hát nagyon szép,emlékezetes napot töltöttünk itt várakozásainhoz képest sok minden láttunk: mókusokat, Észak-Amerika legnagyobb vízesését, hatalmas fölénk magasodó sziklatömböket, csupa színes madarakat, gyönyörű tájakat. Semmit nem csináltunk csak hatalmas nyugalomban sétáltunk a völgyben, ahol még babakocsival is elérhető túrautak vannak, gyönyörködtünk a tájban, amit ritkán lát az ember. Fontos volt számunkra, hogy Léopold minnél többet tudjon futkosni, hogy azután a ránk váró autóutat jól bírja.
A park egy nagyon szép piknikezőhelyén a fölénk magasodó sziklaszirtek alatt ebédeltünk, így fejeződött be a Yosemite Park látogatása.

San Francisco

San Francisco volt a második állomásunk, ahol két egész napot töltöttünk, plusz az érkezésünk napját. Igazán rabul ejtett a város bennünket! Sokat beszélünk róla, hogy hát itt akár el is tudnánk képzelni az életünket. Kellemes a klíma, nincs hőség az óceáni szélnek közönhetően, ami átjárja a várost. Bár nagyváros, mégis sokfele érezni azt kellemesen egyszerű, de izgő-mozgó világot, amelyben mindenkinek helye van. Ha egy szóval szeretném éreztetni Los Angeles és San Francisco közötti hangulatott, akkor azt tudnám mondani, hogy Los Angeles gazdag, San Francisco laza hely. Maga a belváros utcácskái ahogy visznek dimbeken dombokon, a megannyi étterem, bár, a víz közelsége olyan hangulatos, élhető várost ad! Nem tudom a képeken keresztül át tudom-e adni, azt az érzést, amit nekünk adott ottlétünk során.
Autónk még mindig volt, sokat autókáztunk csak úgy is, hogy még pontosabb képet kapjunk a városról. A város egyik legnagyobb nevezetességét, a híres Golden Gate Bridget "kívülről-belülről" láttuk: áthajóztunk alatta, átautókáztunk rajta ahhoz a látóhelyhez, ahonnan gyönyörűen fest a híd, ahogy az óceán felett nyújtózik. Majd Léopolddal hancúroztunk egy, a híd lábánál lévő parkban.
Utaztunk Cable Car-on, ami egy kábellel mozgatott vonat igazából és ami egyedül itt működik még napjainkban is a világon. Tulajdonképpen a város egyik szimbólumává vált. Az üzleti élet központjába mentünk vele egészen az óceán partjától.
Voltunk a Golden Gate Parkban, ahol Léopold az életemben látott egyik legprofibb és legfigyelmesebb játszóterén játszott. A "figyelmes" alatt értem, hogy mindenhol lekerekített élek voltak és minden korosztálynak külön mászókaparkja volt korához méretezve. Az egész játszótér altt pedig egy rugalmas szabadtéri szőnyeg volt, hasonló, mint ami a Margit Sziget futósávján található.
Még első este elsétáltunk a Fisherman's Wharf-ba, azaz San Francisco kikötőjébe, ahol rengeteg apró üzlet, étterem várja a turistákat. Mi sétáltunk, Léopold sirályokra vadászott, rettentően örült, alig lehetett hazacipelni innen, pedig már a cipőtalpa is jócskán ragadt a sirálykakitól annyira nem hagyta őket nyugton!
A hamburgermérgezés elől itt sikerült megmenekülnünk, mert végre árban és ízvilágban is sokkal nagyobb választékunk volt, mint eddig bármerre. Délben maradt a gyorséttermi pizzaszelet, de estére jutott egy kis igazi indiai vagy thai étel is!
Nagyon szépek San Francisco utcái! Teljesen különbözik számomra az eddig látott nagyvárosoktól! Egészen a belvárosban is picinyke (értem ezalatt, hogy alacsony, nem a magas bérház), színes házikók sorakoznak, amolyan külvárosi sorház jelleget adva! Sok utca "tetejéről" az óceánba lelátni, ahogy egy lejtős utcán mentünk le autóval, félelmetes volt, babakocsival pedig egész jó sport, főleg amikor még futni is kellett, hogy le ne járjon a parkolás!!
Míg Los Angelesre elég volt az ott töltött 4 nap, San Franciscoban tudtunk volna még maradni!

Kanyarogva a Csendes-óceán partján

Két napon keresztül utaztunk San Franciscoba. Mi az 1. számú utat választottuk, ami majdnem végig az óceán partján visz. Előfordult, hogy kavarogtunk, mert olyannyira a parton akartunk menni, hogy észre sem vettük, némely útszakaszokon a két út ugyanott visz és esetenként nem az óceán partján. Elsőként Santa Barbarán álltunk meg, a part melletti pálmafás parkolóban nyújtóztattuk ki végtagjainkat és piknikezve fogyasztottuk el hideg ebédünket, s közben felváltva futkostunk a mozgásigényét kielégíteni és folyamatosan felfedezni vágyó Lépoldunk után. Ez a part is gyönyörű volt, nem véletlenül írta az utikönyv is azt, hogy a nyugati part legszebbjei közé tartozik.

Következő megállónkat Léopoldnak köszönhetjük: már nagyon nehezen bírta egy ültőben, így meg kellett állnunk Morro Bayben. Morro Bayben egy hatalmas szikla áll a parthoz közel , ami nagyon szép látványt nyújt, még az öblöt elhagyva is visszanéztünk és megerökítettük ezt a helyet is! Páratlan hangulatú kis amerikai halászfalura akadtunk így, ahol fókákat láttunk a távolban, hívogató hangjukat hallgattuk és egy kávét fogyasztottunk el egy piciny, de annál hangulatosabb kávézóban. Késő délután volt ekkor, nem tudtuk meddig jutunk el aznap, szállásunk nem volt foglalva és nem is tudtuk, hogy egyre kietlenebb tájakra visz az utunk.
Morro Bay-t elhgyva, hamarosan egy jelzőtábla adta tudtunkra, hogy kb. 30 km múlva a parti 1. számú út le lesz zárva. Ennek ellenére továbbhaladtunk - a 101-es belföldi útra átvezető elágazást jócskán elhagyva- , hogy a következő településen megérdeklődjük meddig is tart a lezárás. A lezárás, mint tudtuk meg már egy hónapja tart egy földcsuszamlás miatt, és csak az elhagyott leágazásnál tudunk a másik útra áttérni és majd onnan vissza az óceán partjára. Nagy kitérőt jelentett ez nekünk és egy nagy kalandot, ugyanis esteledett és egyre kevesbb település akadt az utunkba. Fél nyolc körül lehetett, amikor el kellett döntenünk, hogy nekivágunk az óceán partja felé vezető útnak, amire figyelmeztettek, hogy nem könnyű szakasz (nem tudtuk mit értenek ezalatt), vagy meghosszabbítva utunkat elérjük a következő várost és ott megalszunk. Talán inkább az én nyomásomra továbbhaladtunk, mondván félúton az óceán felé van egy város, ha nem bírjuk tovább ott megalszunk. Így tovakocsikáztunk, a nap kezdett lemenni. A Jolón nevű városkában, amit a Lonely Planet jelzett nekünk félúton egy darab ház, se bolt, se étterem (már jóval vacsoraidőn túl voltunk) nem volt. Választásunk már nem volt, utunk egy katonai bázison keresztül (Nacimiento Fergusson Road, ami a kaliforniai motorosok álma) vezetett tovább, egyre vadregényesebb lett a helyzet látva a katonai gyakorló bázisokat, tankokat ezen a teljesen kietlen útszakszon. Az út nem is itt volt nehéz, hanem az utolsó 20 km-en ahol Guillaume minden km után megkérdezte mennyi van még hátra. A nap pont lement mire nekünk egy kiépítetlen, keskeny, 1200 m magason kanyargó útacskán, - ahol korlát sem volt és ha kinéztünk az ablakon, vagy mélységet vagy később az óceánt láttuk magunk alatt -kellett utaznunk. Nem kis izgalomban voltunk mindketten, lélegzetünket visszafolytva koncentráltunk. Guillaume már fáradt volt az egy napi vezetés után, én rettentően izgultam, Léopold a sötétben kuksolt, majd szerencsére elaludt, benzinunk fogyott és csak reménykedni tudtunk, ha elérjük az óceán partját, az ott jelzett Lucia nevű településen végre meg tudunk szállni. Lucia végül Jolónhoz hasonló település volt házak, bolt, étterem és benzinkút nélkül. Kb. még 50 km-t kénytelenek voltunk - immáron végül az óceán mellett, de a sötétség miatt a szép kilátást kihagyva - továbbutazni a Big Sur nevű helyre, ahol már biztosak voltunk, hogy szállás van, de, hogy szabad, abban nem, mert a Lonely azt írta, hogy a nyári időszakra egy évvel előtte kell foglalni. Summa summárum a történet jól végződött, egyetlen darab szobát találtunk, kb. este 10 volt, mire Big Surre érkeztünk és még egy benzinkutat is találtunk, ami bár zárva volt, de biztosítottak bennönket, hogy másnap nyitva lesz. Étterem már nem volt nyitva a piknik maradványiból vacsoráztunk. Elégedetten, megkönnyebbülve dőltünk hátra kandallós kabinunkban és Léopoldot nézve mosolyogtunk, aki a kandallóban lobogó tűzzel viaskodott, ismerkedett. Még másnap sem merte megközelíteni, csak magyrázott, fújt, mutogatott és láthatóan tartott egy kicsit tőle. Közben konstatáltuk, hogy bár egy szép parti rész kimaradt, ezt a hegyi utat mégsem tudtuk volna világosban megtenni, sötétben is rossz volt lenézni.

Másnap Carmel volt a következő megállónk, ahol egy reggeli kávéra akartunk benevezni, de parti kávézót, amire nagyon vágytunk, nem talátunk. Monterey -ben álltunk meg következőre, ahol egy kisebb reggelit is elfogyasztottunk egy hangulatos, óceánra és a Monterey Öbölre néző kávézóban. A Monterey Bay Akvárium volt az aznapi proram. Nekem csodálatos volt az akvárium, soha nem láttam ehhez foghatót. Minden olyan állat, tengeri herkenyű volt, tiszta, rendezett, szép környezetben, amit én igen szárazföldi lány ritkán láthatok. Hatalmas élmény volt: teknősök, pingvinek, fókák testközeli látványa, tengeri csillagok, algák simogatása! Léopold is nagyon élvezte főleg, hogy gyerekbarát volt az egész akvárium, játszótér volt benne és interaktív részletek. Kár lett volna kihagyni!
Kora este érkeztünk San Franciscoba, ami ekkor már csak 2 óra utat jelentett!