Gyakorlat keresés

Mintha erös széllel szemben futnék vagy árral szemben úsznék úgy érzem magam. Motivácom ugrál, hol az egekben, de leginkább a padló alatt. De reménykedem, mert a remény hal meg utoljára. Valahogy így tudom összefoglalni ezt a helyzetet. Szerencsétlenségek sorozata, egy-két lépés elöre, majd rögtön sok-sok hátra és végül mindig a legrosszabb helyzetben kötök ki.

 Van elvileg egy 2 hónapos fizetés nélküli gyakorlatom május júniusban egy ügyvédi irodában. (ami nem elég ahhoz, hogy befejezzem az évet, mert 3 hónap gyakorlat kell). Sokat nem fog érni, beszéltem az ügyvéddel, majd kísérgetem a bíróságra, meg összefoglalókat írok. A semminél jobb.

December óta küzdünk a helyi egyetemi kórházzal. Hívtak, majd semmi. Írok emailt, nincs válasz, majd kiderül, hogy az emailt sosem kaptam meg, amiben 3 hónapos gyakorlatot ajánlottak és hívtak interjúra. Január elején válaszolok, majd meghívnak egy interjúra ( titkon örülök, hogy nem kell mennem az ügyvédhez, ez sokkal érdekesebbnek tünik), amit az elözö napon törölnek.  Futunk ki az idöböl, majd pénteken kapok egy emailt, hogy kezdjek február 20-án (amikorra befizetett síelésem van) egy kèt hónapos fizetés nélküli gyakorlatot. Szóval az utolsó pillanatban átalakult az ígéretesnek tünö, 3 hónapos fizetéses ajánlatom egy lufivá. Guillaume csak annyit kérdezett, hogy ezt én hogy bírom. Mert arra ugyan jó a két gyakorlat, hogy az évem meglesz, de 4 hónapig dolgozhatok ingyen, miközben a gyerekek örzése nem kevés pénzbe fog kerülni.

Gondolkodom erösen, hogy ezek az apró jelek nem-e mind azt sugalják, ha ennyit küzdök egy gyakorlatért akkor hogy lesz munkám....sehogy. Hogy lehet, hogy a többiek 6 hónapos gyakorlatok akasztanak le a szögröl, én pedig még a megduplázott tanévemben is vért izzadok egy-egy apró lépésért. Kezd nagyon gyanus lenni, hogy a magyarságom nem elöny, inkább egy hatalmas hátrány...

Visszaírtam azért nekik, hogy már volt tölük egy 3 hónapos ajánlatom, és én ahhoz tartom magam. Hát igen kíváncsian várom a fejleményeket!

Saumur-i kirándulás

Szombaton szinte egész nap készültünk, mert este vendégeink érkeztek. Csak késö délután jutottunk el egy kicsit a játszótérre. Edgár focizott a papával, Léopold pedig görkorizott és ping-pongozott. Én sajnos a hétvégén csak álmodozni tudtam bonyolultabb mozgásformákról, ugyanis szombat reggel ágynemühúzás közben egy rossz mozdulattal meghúztam a derekamat. Ismerös nálam ez a dolog, de már rég nem volt vele dolgom, így szabályosan semmilyen gyógyszerem nincs itthon rá. 

Ennek ellenére ( mert a legrosszabb a fekvés) ma olyan gyönyörü napsütésre ébredtünk, hogy elhatároztuk, kirándulunk egy kicsit. Saumurt céloztuk meg, de sajnos a kastély zárva volt. Még indulás elött beugrottunk a helyi pékségbe, ahol feltankoltunk finomságokból, amit érkezésünk után el is fogyasztottunk. Jót setáltunk a városban, kávéztunk egy hangulatos kis helyen, majd hazaindultunk. Nagyon kellemes napos szép idönk volt. Jól esett kimozdulni. Én nagyokat szisszentem vagy hatalmasakat kiabáltam egy egy hirtelen fékezésnél, vagy egy élesebb kanyarban. 

Péntek este pedig eljutottunk Guillame-al moziba és megnéztük az Oscar-díjra ígéretes La-la Land címü filmet.

Ajándékok

Minden nap hoznak a gyerekek nekem valami ajándékot az oviból, suliból. Léopold ezerrel gyártja a mandalákat, Edgár is kezd rajzolgatni, színezni nekem. De néha nem is rajzot hoznak, hanem valami más kis semmiséget, de olyan szeretettel tudják adni. És az az elsö, hogy átadják nekem. Ma kaptam egy madártollat Edgártól, azt mondta, hogy a szobámba kell rakni az éjjeliszekrényemre, pedig gondolatban már készültem, hogy kidobom, mert kitudja milyen betegséget hozok be vele a hálószobába. És hirtelen annyira elérzékenyültem, mert ha arra gondolok, hogy neki még nincs igazán semmije, amit úgymond adni tudna,  hanem azt adja, ami neki nemes, a kis gyremeki lelke épp ezt a madártollat találta olyan különlegesnek, hogy kifejezze vele szeretetét. Így ma itt van velem, mellette alszok. És felidézödik bennem az utolsó hétvége, amit anyukámmal töltöttünk: ö is azt adta, amit épp tudott. Az összes ékszere (müanyag ezer éves bizsuk, amikkel kislánykoromban is játszottam) várt engem a hintaszékemre pakolva. Mondta, hogy ajándék vár a szobámban. Már nem tudott boltba menni, ezeket tudta nekem összeszedni. Nem, még akkor sem értettem, hogy nincs sok idönk együtt. Sokszor a legkisebb dolog a legnagyobb ajándék.

Varrok ezerrel

A Télapó ugyanis varrógépet hozott nekem karácsonyra (és még sok szép dolgot mellé). Évek óta gondolkodom, hogy milyen jó lenne itthonra egy gép, mert olyan sok mindent meg kellene varrni. Függönyt felvarrni, nadrág szárát felhajtani, karácsonyi dekorációt készíteni vagy csak egy kellő méretű terítőt. Olyan szép anyagokat lehet kapni és fillérekbe kerülnek, csak fantázia kell hozzájuk.

És beindultam, készülnek a díszpárnák a kis tasakok a gyerekeknek, amikben játékaikat tudják vinni, vagy a bőröndbe kiszsák a gatyóknak és zokniknak. És jó látni, hogy a gyerekek értékelik és adják le a rendeléseiket. Én pedig szívesen készítek mindenből kettőt, mert legalább begyakorlom azt, amit már egyszer elkézítettem. Íme a mai alkotás, amit a neves Bocuse d'or világverseny nézése és a szurkolás közben készítettem a mai napon:

Ünneplés Nantes-ban

Léopold kívánsága volt, hogy a nagyobb  családdal is ünnepeljük meg a szülinapját. Így múlt hétvégén Nantesba utaztunk már pénteken este. Az ünneplést vasárnapra terveztük, akkor csatlakoztak hozzánk Laurenték a kis William-el. Ekkor még nem is sejtettük milyen "kalandok" várnak ránk. Ugyanis láttam én hogy Léopold feje viszketett a héten, néztem is én elővigyázatosságból, de nem láttam semmi érdemlegeset. Hanem Léopold feje szombaton is viszketett, hát odavezéreltük az ablakhoz szemlére. Bár bogarat nem láttunk, de tele volt a feje petével. Irány a gyógyszertár, majd a kis fésűvel, amit a szerhez mellékeltek, megtaláltuk a bogarakat is. Szombat esténk tehát ezzel telt. Mindenkit lekezeltünk, kabátokat sapkákat zacskóba tettük, majd reggel hajmosás újból fésülés. 

Az ünneplés jól telt, Léopold kapott még számtalan Yo-kai medált az órájához, szép ruhát és könyvet. V

asárnap azonban időben indultunk vissza, mert ágyathúztunk, porszívóztunk, kabátot, sapkát mostunk és legfőképp írtunk üzenetet a tanároknak, hogy a tetű megérkezett.

Ja és a mosást, hajkezelést szerdán újból kezdtem, mert megint találtam petéket, ha bogarat nem is. Fújj, hogy milyen állatokkal találkozik az enber, mikor a gyereke iskolás lesz!

Transformers

Edgár imádja a transformereket. Van egy szép kis (nagy) gyűjteménye. Tegnap felsorakoztatta és mondta, hogy játszak Vele. Hát...nem annyira tudtam a témához hozzászólni, de próbálkoztam. Támadás... kiálltottam és máris nyerő voltam!!!

Görkori és frizura

Léopold hetedik szülinapjára görkorit kapott. Türelmesen gyakorol és egyre jobban megy neki. Nem is árt a gyakorlás, hisz ugyanaz a technika mint a jégkori és síelés! És....februárban végre sok-sok év után eljutunk síelni, ma le is foglaltuk az utat! Hurrá, jönnek a pályák ördögei, addig is görkorizunk!
Valamelyik nap Léopold megcsinálta magának a frizuráját. Olyan nagyfiús dolgai vannak néha és ahogy beállt hozzá...

Galette de roi idén is

Január 6-án megindul a "galette" őrület Franciaországban. Háromkirályok ünnepe alkalmából. Galettet lehet kapni mindenhol és bármerre mész ezzel lepik meg az embert desszertnek. Persze, hogy ez is jó kis kereskedelmi fogás. De a desszert isteni, mint minden itt Framciaországban: leveles tészta között mandulás mézes krém.A másik változat a finom brios, amit kerek azaz korona alakúra készítenek és ebben is elrejtik a kis figurát. Tetején cukor, csokidarabok, vagy aszalt gyümölcsök. És a lényeg, hogy a sütiben el van rejtve egy kis porcelánfigura. Az eredeti szokás szerint a legkisebb az asztalnál bemegy az asztalnál és mondja, hogy melyik szelet kié lesz. Akié a "fevre", a kis porcelánfigura, azé lesz a korona és választhat magának királynőt. Persze minden gyerek gyűjti és minden gyerek összeveszik rajta. A gondos anyuka saját maga készíti és annyit rejt el benne, ahány gyerek van.

Én eddig csak vásároltam, mert a pékségben kapott is nagyon finom, de lehet, hogy a héten belehúzok. Íme az én királyaim, akik mindig engem választanak királynőnek (egyetlen nő révén)!

Léopold hét éves

Hét éve egy szép téli napon lettünk család Léopold által. Hét éve teszi széppé, izgalmassá, kalandossá napjiankat és szeretetteljesebbé (- na jó néha rettentö idegfeszítö, hogy nem hallgat ránk) életünket.

Egy igazi szép kisfiúvá cseperedett az évek alatt.  Okos, mindent megjegyez, kíváncsi, érdeklödö és tele van folyamatosan kérdésekkel. "Igazi motorja a csoportnak" - írja a tanítónö róla. És ez itthon is így van. Miatta nem lehet szót váltani, két percre leülni (kivéve ha társasozunk, kártyázunk, azt imádja) . A család motorja, mondhatjuk, az élet körülötte akkor áll le, ha ágyba megy.

Edgárral testvérré lettek. Sok küzdelem van közöttük és ez mindig így lesz. Léopold rendkívül féltékeny és ez minden mozdulatában, szavában benne van Edgár felé. Mivel egy embert igénylö gyermek (hiszen kevés dolgot csinál egyedül), én pedig sokat vagyok kettejükkel egyedül, ha rossz matekosok vagyunk is könnyen kiszámoljuk, hogy csak fél jut belölem, így a kis szíve talán sose nyugodt. Imádom, hogy ketten vannak, és örülök hogy ök is vannak egymásnak. Úgy látom Edgár is szépen beletanult Léopoldba, sokat játszanak együtt. Ahogy apukám mondta:   veszekednek, de mégi s mindig együtt vannak. És ez annyira érdekes, mert bár Edgár elvan egyedül, mégis folyamatosan egymás mellett kötnek ki.

Rendkívül teljesítményorientált. A sikerrel lehet motiválni és erre nagyon jó terápia neki  a társasozás, a kártyázás, mert nem nyer mindig, megtanul veszíteni. 

Sportos, teniszezik, fut, folyamatosan mozgásban van, minden nap meg kell futtatnom, hogy megnyugodjon. Most görkorit kap szülinapjára, de a karácsonyi ajándékok között is volt ping-pong ütö, mert neki már 2-3 évesen is a Decathlon jelentette a játékboltot.

Gitározni tanul, nem szívesen gyakorol, de szerintem nagyon ügyes és sokat fejlödött. Gyanum, hogy jövöre abba szeretné hagyni és bár nem vagyok híve a szülöi eröltetésnek, abból a szempontból jót tesz neki, hogy koncentrálnia kell és megnyugtatja. 

Imádom a fiaimat azt, hogy úgy tudnak udvarolni, hogy sosem állják meg szó nélkül a ruháimat, hogy reggel fülbevalót választanak és mint a lányok már az összes sminktermékemet kipróbálták. Persze Léopold azt szeretné, ha majd én lennék a felesége ( pedig mondtam neki, hogy talál nálam kevésbé kiabálósat). 

Hízelgös és mindent elér, amit szeretne, még akkor is, ha próbálunk sokszor ellenállni, mert nem tudok egyszerre kártyázni, fözni, vasalni és Edgárral is foglalkozni, de ö még erre is próbál'megtanítani.

Drága Léopldunk, szeretettel kívánunk nagyon boldog hetedik szülinapot, kívánunk egészséget, sok örömet, bolodgságot és sikert további utadon!

Szeretettel,   Anya, Papa és Edgár

B. Ú. É. K.

Boldog Új Évet minden kedves blogolvasómnak, barátomnak, családtagomnak, ismerösömnek.

Kívánok legföképp egészséget, sok sikert, örömet és szeretetet az új 2017. évre! 

Ez a krónika folytatódik, ebben az évben lesz kilenc éve, hogy írom, képtelen lennék abbahagyni, mert már magunk is szeretjük visszaolvasni, hogy az év egyes napjain mik történtek velünk az évek során. Annyi kaland, utazás és szép családi pillanat... fogadjátok szeretettel ebben az évben is!!!

BONNE ANNÉE 2017! 

B.Ú. É. K. !