.JPG)
Itt tartunk most, hogy a legkisebbről is essen pár szó a blogban. Ma délelőtt volt a harmadik nagy ultrahang. Lassan elbúcsúzom az orvostól, aki követte a terhességet és a kórház felé vesszük az irányt. Már van egy-két jó orvos nevünk, meglátjuk ki ér rá, ki lesz ott. A jövő héten még felveszem a dokumentumot, ami egy elbocsátó szép üzenet, hogy minden rendben volt a terhesség alatt és ezentúl már minden vizsgálatra a kórházba megyünk a választott orvoshoz.
Ma mindent rendben találtak. Szép nagy baba bújik meg a hasamban, aki már 2,3 kg. Érzem sokszor ez erőt, néha még fáj is, ahogy rugdos. Feje lennt van és a lábaival támaszt a bordáimnál vagy a csípőcsontomnál, úgy ahogy azt annak idején Léopold is tette. nem hiába testvérek.
Megnyugodtunk, bár sok izgulnivalónk nem igazán volt, de mégis két hónapja nem találkoztunk - mióta elmentünk július közepén nyaralni, meg azután mindig jó hallani, hogy minden rendben van. Számomra az is megnyugtató, hogy jó húsban van, hiszen csak egy egészséges baba tud szépen növekedni.
Léopold már magától is egyre többször veszi számba a kistestvért, - aki még mindig egy kisfiú - sokszor ha sorol bennünket valamivel kapcsolatban, mindig hozzáteszi a végén, "meg a ksitestvér is". Látom rajta, hogy tudja szépen okosan, hogy valaki hamarosan érkezik közénk. Nagyon izgalmas hónapoknak nézünk elébe.
Ma estére pedig Andit és Kristófot várjuk Londonból egy hétre vendégségbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése