Mai kirandulasunk

Ma delelott kimozdultunk csaladostol. A kozeli kisvarosba. Es annyi apro elmenyben volt reszunk. A gyerekek eloszor lattak baglyot eletukben, de meg ilyet en sem lattam soha, azota is eszembe jut. Egy fan vagy tiz darab bagoly csucsult a varos kozepen.  Kisebb nagyobb tekergette a fejet, kukucskalt a magasbol rank. Hogy miert eppen ott es annyian, megfejthetetlen. 

Miutan kijatszotereztuk magunkat es meglestuk a baglyokat, a gyerekeknek megmutattuk a templomot, ahol osszehazasodtunk, csupa szep emlek tolult elo. Hazafele uton pedig 3 kiallitott traktort lattnk meg az ut mellett, hat meg kellett allnunk. Micsoda fotozas volt, hogy orultek mind a ketten.

A gyerekek aranyosak, elevenek, hangosak, de nagyon elvezik, hogy itt vagyunk Magyarorszagon. Ilyenkor sokat beszelunk arrol is, mi lenne ha egyszer visszakoltoznenk...

 Megallapitottuk, hogy Edgar egyre szebben beszel, mar mondatokban utasit, ker bennunket. Olyan "figura", ahogy szoktuk mondani, kifejezo, van akarata, sokat hulyeskedik Leopolddal, aki eloszeretettel gyurja birkozza, o pedig kacagva turi. Sokat enekel "tu ju" (happy birthday to you) vagy "kete haju" vagy "fekete babam" -enekli Pali papa lakodalmas zeneit. Este nagy tancbemutatok vannak, egyutt tancolnak sokfele koreografia letezik. 

Leopold a napokban nagyon sertodekeny volt, nem igazan tudtuk mire velni, azonnal elvonult barmit mondtunk neki, ami akarataval nem egyezett, mergesen nezett rank es hajtogatta, hogy nem vagyunk kedvesek. Nagyon turelmetlen a termeszete mindent rogton es azonnal szeretne, nehezen erti meg, hogy nem tudunk mindig minden kivansagot azonnal teljesiteni, foleg, hogy van egy testvere, akinek szinten vannak kivansagai nekunk pedig termeszetes szuksegleteink. Estere elfaradunk, sok sok turelmet gyakorolunk. Leopold mar nem alszik delutanonkent es szerintem estere nagyon lefarad.

Boldog Karacsonyt!

Gyorsan teltek el a karacsonyi napok. Az itteni gep lassusaga miatt nem irtam. Ami elmaradt azt potolom:

 Kivanok minden kedves csaladtagnak, kozelebbi-tavolabbi ismerosnek, baratnak es huseges valamint csak neha-neha bekukkanto blogolvasomnak Kellemes Karacsonyi Unnepeket, pihenest, feltoltodest, lelassulast es idot egymasra!

Mi tenyleg a legnagyobb nyugalomban toltottuk az unnepeket. Nem volt sok latogatonk, volt idonk egymasra, pihenesre, a gyerekekre. Fozesre, keszulesre. Finom volt az unnepi etel, minden rendkivul jol sikerult, Pali papa porhanyos ozsultje a masnapi kacsacomb mind-mind nagyon finom volt. A libamaj is pont megfelelo ideig sult, isteni eloetel volt a hozza passzolo Tokajival aperohoz pedig champagne-al. Nem birtam ki es a jol  bevalt beigli receptemet is elkeszitettem. Feltem tole, mert szetlapult es nem ugy nezett ki, mint kellett volna, de izre tokeletes volt.

Voltunk tobbszor a furdoben a gyerekek oromere, es bar ho nincs de sok idot toltunk kinnt, minden napra jutott seta, jatszoterezes.

Ma meg Guillaume-al kettesben is eljutottunk a furdobe szaunazni. Annyira klassz a szauna reszleg es mindig csak sovarogva neztem, hogy ezt sem tudom csinalni a gyerekekkel. A gyerekek nagyon lekotnek bennunket, folyamatosan beszel hozzank egyikojuk, igy rajottunk, hogy mi napkozben epp csak a szukseges a nap lebonyolitasahoz szukseges minimalis kommunikaciot tudjuk lebonyolitani. Tobb ido kell egymasra, nelkuluk, hogy toltodjunk es tudjnunk rendesen igazan beszelgetni felnott dolgokrol kettesben. Na igy hagytuk itt ma oket par orara Pali papaval mindkettojuket. Kirazott a hideg a forro szaunaban epp szauna-feltoltes volt, amikor egy ferfi illoolajos vizzel meglocsolta a forro koveket es torulkozovel megforgatta a hoseget. Kicsereltek, annyira jolesett, es persze itthon is rendben volt minden.

Elokerultek a padlasrol a 30 eves legoim, folyamatosan veluk jatszunk. Minden kis darabka megorzodott, buszke vagyok ra, mert meg most is nagyon jo szolgalatot tesznek. Folyamatosan epit az egesz csalad.

Hianyzott egy kicsit egy karacsonyi hangverseny vagy betlehemes jatek, de lemaradtunk a karacsony elotti programokrol.

Karácsony közeledtével

Azt hiszem mig van legalabb egy gyerek, aki hisz a karacsonyi csodaban, addig a csoda tenyleg beköltözik közénk. Léopold még javaban hisz (Edgar meg csak egy reszet erti) és még egyetlen egyszer sem tett fel zavarbaejtö kérdést, teljesen természetes, hogy a Télapo mindenhol pottyantgatja az ajándékokat és hogy többször több helyen ünnepelünk.

Szerencsésen megérkeztünk a vidéki Magyarországra. A két fiú most valahogy nagyon eleven volt a repülön, de összességében sokkal könnyebb Máltáról utazni, mint Moszkvából, az biztos.

Mivel bérelt autóval jóttünk le, azt vissza is kellett vinni, igy ma két autóval utaztunk fel a reptérre, hogy a béreltet leadjuk. A gyerekek meglepöen nyugiban elvoltak Pali papával. Voltak a jatszoteren, teveztek, kukit es tejszinhabot ettek.  Mi pedig igy kettesben lerendeztük Kecskeméten az utolsó ünnepi beszerzéseket.

Kezdünk elcsendesedni, az ünnepekre a menü megtervezve: lesz beigli, pogacsa, libamáj, özsült és kacsacomb. Pihenünk, játszunk a gyerekekkel, fürdöbe megyünk, beszelgetünk. Kell ennél több?

Jingle bells

Edgárnak már téli szünete van. Ragyog a napsütés, 18 fok van, vicces a "téli" szünetről beszélni. Léopoldnak is rövid napja van 11.15-ig, együtt megyünk majd érte. 

Mi azért tegnap megünnepeltük a karácsonyt négyesben. Elmentünk egy étterembe, a gyerekek csuda aranyosan és kedvesen viselkedtek. Léopold izgalma határtalan volt, ugyanis vártuk, hogy a Télapó érkezzen. Igen, kicsit korai, de hagyott egy levelet is az asztalon, amiben elmagyarázta a családnak, miért is nézett be ilyen korán. Tudja, hogy elutazunk és sok a csomagunk, ezért nem hoz mindent Pali Papához. Nagyon-nagyon nagy volt a boldogságuk, úgy gondoljuk szuper ajándékokat sikerült - az idei évben meglepő gyorsasággal beszerezni. 

Edgár egész nap dalolászik "Jingle bells" énekli felismerhetően, bár elég hanyag kiejtéssel. Olyan édes, majd meg zabálom. Készülünk, pakolászunk, holnap indulunk egy majd két hetes vakációra Pali papához!

Közös játék

Tegnap ebéd után, a felfokozott cirkuszba indulós hangulat alkalmával hatalmas nevetés szűrődött ki a nappaliból. A közös játék náluk legtöbbször a közös őrültködésben merül ki. Labdázás, futkosás, különböző tárgyak dobálása. Legtöbbször ez igen erős hangforrás és igen, van, hogy sírással végződik, mert elesik, megüti, ellöki, nem adja....Kevés alkalom, hogy nyugiban mókolnak, bár a tegnapi sógyurmázás ilyen szempontból sikeres volt, Edgár egészen hosszan gyártotta a karácsonyfadíszeket.

Tegnap sem mertem odanézni, de végül annyira jót nevettek, hogy még fotó is készült. Hogy mi volt a játék lényege? Edgár tetette, hogy alszik, majd Léopold nekifutásból az ölébe ugrott....Edgár kimerülésig nevetett....

Hagyomány, cirkusz karácsonykor

Úgy látszik hagyomány lett a családban a cirkusz karácsonykor. Léopold két éves volt először mentünk Moszkvában cirkuszba. Imádta, és bevalljuk őszintén, hogy mi is. A moszkvai nagycirkusz, azaz  Nyikulin cirkusz világhírű, nagyon színvonalas, lenyűgöző előadásokat láttunk minden évben, mert minden évben eljutottunk, sőt tavaly még Edgár épp egyévesen is velünk tartott.
Egy hete láttuk meg útban hazafelé a Playmobil Funparkból a cirkuszi sátrat itt Máltán. Hát ennyi kellett Léopoldnak, azóta könyörög és várja. 

Ma délután eljutottunk, hatalmas élmény volt és a várakozás, olyan volt mint egy angyal, egész nap ragyogott, annyira boldog volt. És ahhoz képest, hogy egy egyszerű olasz sátras cirkusz volt, nagyon tetszett az előadás. Voltak koris lányok, kötéltáncosok, motorosok. Igazán jól éreztük magunkat az úgy tűnik családi hagyománnyá avanzsálódó karácsonyi cirkuszi előadáson. A különlegességet pedig az adta meg Léopold számára, hogy sátras volt a cirkusz, "chapiteau"-ba megyünk, mondogatta egész nap.

Délelőtt pedig, hát igen, megejtettük a decemberi fürdést! Decemberi kihívás teljesítve! ragyogó decemberi napsütésben 20 fokban ( a víz talán 18 lehetett) megfürödtünk a tengerben. A gyerekek nevettek, nagyon vicces volt az egész. De ezen a parton nem mi voltunk az egyedüliek akik fürödtek, többen is úszkáltak a tengerben! Vár ránk még január és február!!!!!!!

Utolsó máltai hétvégénk

Jövő héten szombaton már utazunk is Magyarországra. Léopold számolja a napokat, nagyon várja már, hogy Pali papához induljunk. Azt mondja, hogy Pali papánál a széken mindig várja egy kis ajándék. Így fogalmazza meg, de ennél sokkal többről van szó. Számára nagyon sokat jelentenek a nagyszülők, olyan öröm ezt látni. és csak titokban reménykedem, hogy hó is lesz otthon, mert erről álmodik!

Pénteken eldöntöttem szünetet tartok, a hétvégén pihenek, legyen bármi is a házifeladatokkal. Mivel ezek  voltak az első igazi hideg napjaink, még teszteljük, hogy is lehet meleget varázsolni a házba, mi az, ami nagyon hideg, miben kell aludnunk, hogy ne fázzunk. Én a nagy tesztelésbe bele is betegedtem, péntekre fájt a fejem és a szerdai mélypont után, azt éreztem, hogy állj. A gyerekek is annyira készülnek a karácsonyra, ott kell lennem velük és az úgy nem megy, hogy közben állandóan az órát lesem és a napot tervezem, hogy mikor tudok már megint egy órára leülni tanulni. Így mentem el szabadságra, mégha rövid, is nagyon jól esik. 

Léopold hetek óta minden szombat reggel sportolni megy. Kicsit sportos így a szombat reggel, mert reggel kilencre Pembrokban kell lenni, de megéri. Léopold imádja, nagyon jó a hangulat, az edzők szuperek. Egy kicsit kézilabdáznak, fociznak és rögbiznek és mióta hidegebbre fordult az idő edzőteremben kezdik a foglalkozást. Ma pedig megkapta a Swieqi United FC teljes mezét. Nagyon büszke volt, boldogan pózolt benne. Remélem, hogy év végéig lesz kitartása, mert tényleg élvezettel, örömmel, küzdelemmel játsza végig a szombati két órát. Az edzők ismerik, némelyik franciául is beszél hozzá, Guillaume pedig egészen háttérbe vonult, hogy Léopold figyelje az utasításokat, mára egyedül boldogul. És még mindig elképesztő a gyorsaság, ahogy angolul tanul! Edgárunk is többször a papával tartott, ő is elbolondozik, futkos, labdázik, míg Léopold edz. 

Délután a tengerhez indultunk, de mivel a nap már elbújt, úgy döntöttünk, holnap visszatérünk, hogy a decemberi fürdőzést is megejtsük. Egy-két karácsonyi fotó után Valettába mentünk és a Waterfronton sétáltunk egyet. A fiúk örömére a napot a nappaliban elfogyasztott aperoval és vacsival fejeztük be. De még mielőtt asztalhoz ültünk volna, Léopold elkészítette a Télapónak a levelet, mert halálos izgalomban van, hogy mit fog kapni. Nagyon sokáig mókolt a levéllel, kiszínezte a ceruzáival, amit télapóra kapott. Kifejezetten sokat rajzol egy ideje, nagy öröm látni. Ahhoz képest, mennyire nem tudta fogni a ceruzát, ügyetlen és erőtlen volt a mutatóujjaival, nagyon sokat fejlődött. Edgár pedig egy-két színes kacskaringó után rögtöün rátér a lényegre: rajzoljak inkább én neki mi mást, mint traktort!

Intenzív hét

Jó kis dolgos héten vagyunk túl. Mindenféle szempontból. Rengeteg a tanulnivalóm, újabb beadandó házik december 18-ig, bele kellene húznom, hogy leadjam őket, s közben végre igazán a karácsonnyal is foglalkoznom kellene, hiszen ez az utolsó hét, Edgár pénteken már nem is megy suliba.Csütörtök este kiskarácsonyozunk, csomagolni kell, egy-két dolgot még beszerezni és az utazással is foglalkozni.

Rendkívül stresszes vagyok a suli miatt, nem tudom elengedni és csak úgy csinálni, mintha nem is lenne tétje. Soha nem csináltam semmit úgy az életben, hogy csak úgy. Ez is mély elhatározásból született és bár nem adom fel, január végéig féllábon is kibírom, - remélve, hogy a család nem készül ki körülöttem idegileg (a határon vannak) - mégis, ahogy a realitásokat nézem, meghaladja a képességeimet. Hajtok, csinálom, mégha nem sikerül sem haszontalan, hiszen a franciám sokat fejlődik a sok professzionális szüveg olvasása által. Látnom kell, hogy a családban nálunk van egy férfi, aki bár esténként látja a gyerekeket, mégis fél nyolckor ér haza és ez vajmi kevés segítség. Pedig még így sem szólhatok semmit, hiszen ő volt az egyetlen apuka, aki tavaly ottvolt a szülőin, eljön az összes ünnepségre, hazahozza Léopoldot, ha Edgár beteg. De rengeteget dolgozik, és a fennmaradó idő nagyon kevés. A gyerekek fél napot vannak suliban, minden hétre van egy-egy nap szünet, vagy betegeskedés, amikor nem küldhetem őket oviba. Szóval a "szabad időm", ami kevés arra, hogy tanuljak és minimálisan feltöltődjek , mindig csak redukálódik, nem elég a feltöltődésre, csak szűken szűken a tanulásra. Január végéig kértem időt a családtól én pedig mindenféle technikát bevetek, hogy lelkileg ép maradjak, hiszen nemsokára karácsony és a karácsonyra nem lehet csak úgy beesni, ez sokkal fontosabb nap ahhoz, hogy csak úgy odapattanjunk a fa köré!

Voltak nagyon hideg napjaink (11 fok napközben), kellett fűtenünk a légkondival és az elektromos radiátorainkkal. Péntekre gyönyörűen kisütött a nap és ma is ragyog! Ez az utolsó decemberi hétvégénk itt Máltán. Sok a terv, nem tudom a decemberi fürdőzésre sor kerül-e? A kihívás, kihívás- mondtam Guilalume-nak.

Vasárnap a Golden Bayben

A pénteki esősebb idő meghozta a hideget. 16 -18 fok volt ma napközben. Előkerült az őszi kabátom és a csizmám. Egy kicsit karácsonyibb a hangulat, már ki vannak világítva az utcák és a boltokban is ezerféle gyönyörűséget lehet kapni. Én minden évben próbálok valami új díszt, dekorációt készíteni saját kézzel, amit azután minden évben elő tudok venni. Tavaly fejeztem be a keresztöltéses aperós terítőt, az idén viszont épp azon gondolkodtam, hogy nem lesz időm kézzel készíteni semmit. Azért a karácsonyi lapokkal, ami az asztalon várja a gyerekeket és Guillaume-ot, haladok és végül öszzehoztam egy adventi koszorút is kb 3 mp alatt, de olyan mutatós, mintha órákat szöszöltem volna vele.

A házban változatlanul hideg van, de legalább elalváshoz befűtjük a szobákat.

Tegnap is hűvösebb volt az idő, viszont hétágra sütött a nap. Miután Guillaume a gyerekeket moziba vitte és az aznapi tanulási adagom megvolt, a Golden Baybe mentünk ebédelni. Ez az öböl egy hatalmas homokos part, ami nyáron zsúfolásig tele van, alig lehet helyet találni. Mivel van egy-két kávézó az öbölben most is sokan voltak, de a homokos parton alig volt néhány család piknikezni. Hatalmas hullámok voltak, mezítláb szaladgáltunk a langyos homokban és olyan gyors kiszolgálásban volt részünk az egyik helyi étteremben, hogy teljesen meg voltunk elégedve. A gyerekek közben mellettünk játszottak, labdáztak, futkostak. Teljesen feltöltődtünk, úgy éreztük magunkat, mintha nyaralnánk. Azon gondolkodtam, hogy az a pár óra teljesen kicserélt!

Reméljük végleges csere

Azt gondolom, hogy eljött a végleges csere ideje. Léopold elhagyta jóöreg mickey-s cumisüvegét. Reggelente és a délutáni szieszta előtt még mindig ebből itta a kakót, de a Télapó mindenre gondolt és meghozta az első igazi felnőttes bögrét, hogy ezentúl ebből fogyassza édes italát. A cumisüveg pedig bekerül abba a bizonyos dobozba, ahol sok-sok értékes emléket (első levágott hajtincs, köldökcsonk, szülinapi gyaertyák, első kisruha..) őrzök.

Itt a hideg

Ez volt az ez évi leghidegebb napunk Máltán. 15 fok volt, amikor autóval jöttünk ma vissza a Playmobil Fun parkból. Borús, esős nap.

Itt Máltán a házakban nincs fűtés, csak mindenfél ideiglenes megoldásokkal lehet meleget varázsolni. Így, amikor kinnt ilyen hideg van, azt a házban is érezni. Ami nagyon vicces, hogy a boltok tele vannak olyan meleg pizsamákkal, bundazoknikkal és bundacipőkkel, meg mindenféle meleg dolgokkal, mintha a hegyekben laknánk. De azt hiszem, hogy még nekem is kell beszereznem egy-két praktikus meleg dolgot, mert bizony a házban hideg van. A gyerekeket nem zavarja, állandóan levetkőznek, engem pedig megesz a fene, hogy mikor lesznek újból betegek. A szobáikat már fűtjük éjszakára.

Pedig egy hete a gyerekek fürdőnadrágban homokoztaka  tengerparton, Léopold még fürdött is!

Ilyenek a gyerekek, avagy a Télapó Máltán

Edgárunk ma is reggel ötkor ébredt. Tegnap is öt óta fennt volt mindenki. Fárasztó. Tudom én az okát, a köhögés. Pénteken már nem is ment oviba, olyan nagyon fájt a torka és láza is volt. Hajnalban megyek hozzá, szegénykém felébredt a köhögésre és ő bizony ha megébred, nem tud egyedül visszaaludni. Kap gyógyszert, megyek ki a szobából, mire szól: "Csüccs mama", azaz üljek le a szoba elé. Hajnalban gubbasztok a párnán, egy szál pizsamában, a lábfejem olyan pózban tartva, hogy lehetőleg csak a lábujjaim érjenek le a jéghideg kőre. Guillaume érkezik, kérdezi kell- e valami. A bundazoknim (moszkvai szerzemény, lám-lám milyen hasznos). Még ülök, Edgár 10 percenként ellenőriz, kérdezi nyöszörögve "Anya". Megelégelem, hajnal hat van csak az ágy melegére tudok gondolni. Bebújok, már ellenőriz is, ordít, hogy elmentem. Guillaume megy, hogy elég, alvás van. Edgár nem tágít, maga sem tudja mit akar, de aludni nem. "No dodo"- mondja. Guillaume magunk mellé fekteti, kb. hétig kínlódunk fel akar kelni, nyöszörög, sír. Majd kezdi, hogy kakaó. Hozom a kakaót, ekkor már a halál izgatott Léopold is fennt van. Még visszaküldöm aludni (milyen rendes, szó nélkül, "jó-jó, anya" tér vissza az ágyba.) Viszem mindkettőnek a kakót. Edgár meg sem issza. Világosodik, hét körül lehet, mire elszundít Edgár mellettünk és mi is. Negyed kilenckor ébredünk (kilenckor fociedzés Léopoldnak). Kinyitja a szemét és így szól, amikor látja, hogy fennt vagyunk." Dodo", azaz alvás, majd lehunyja a szemét. Alig hisszük el, hogy most ő int bennünket alvásra.  De az izgaatott és jól megváratott Léopold már rohan is boldogan a szobába, hogy Gyerünk, mert megjött a Mikulás, tele az ablak ajándékokkal. Mekkora öröm volt nekik, fülig ért a szájuk, Edgár  a csokimikulással táncolt, Léopold pedig örült a színesceruzáknak és főleg a stras wars-os bögrének (remélhetőleg hamarosan kiváltja a cumisüveget. És már el is feledtem a hajnal ötös kelést......

Gyerekszaj

Setalunk haza a jatszorol. Leopold igy szol: "Anya, olyan reg ettunk bogancsot". Mire en: "De Leopoldkam a bogancsot nem szoktuk enni". Folytatjuk. "De igen." " Ne haragudj nem tudom milyen bogancsrol beszelsz". "Hat tudod, amit keszitettel Moszkvaban, amikor mentunk a buliba, ahol ott volt Balint es Mate". Es leesett a tantusz, hogy POGACSAT szeretett volna mondani. Remelem valahogy osszeszedem magam a faradtsagtol es lesz pogacsa, hiszen holnap vendegek is jonnek.

Edgar is egyre tobb mindent mond. Es olyan szepen ejt ki mindent. Leopolddal mar egesz jol kommunikalnak. Mar mond szavakat angolul. Nose, No more, come. Hihetetlen, remelem mindkettojuk elonyere valik ez a soknyelvuseg es sokat fognak profitalni belole az eletben!!!

Leopoldunk es a karacsony

A mi nagyfiunk. Eletrevalo, vidam, hangos es eleven fiu. Olyan okos, olyan buszkek vagyunk ra, hogy mennyi mindent tud angolul, csak szivja magaba a tudast. Mindent megszamol, tobbnyire angolul, es franciaul es magyarul es neha oroszul is.....jujj. Imad nevetni es bohockodni, ez az amiben ok ketten Edgarral egyutt nagyon jok. Es olyan ritmust diktal meg este is, hogy bevallom sokszor tarthatatlan. Varni, azt nagyon nehezen tud.

Nagyon nyitott az emberekkel, konnyen kapcsolatot teremt mindenkivel (ami regen nem igy volt). Sok a baratja az oviban. Mindig vidam es mosolygos, a tanarnenije is azt mondta; hogy egesz nap mosolyog es mar angolul viccelodik. A legujabb, hogy goodbye helyett good boyt kivan mindenkinek.

Keszul a karacsonyra, kesziti a rajzokat a Telaponak es sokat beszel a Jezuskarol. Sarkanyos Playmobilt (az osszes modellt) es stars waros legot szeretne.

Tegnap elsetaltunk Ibraggba, a szomszed faluba megnezni a templomot es a kivilagitott jaszolt. Olyan szepen viselkedtek a templomban, meg Edgar is a szaja ele tette az ujjat hogy csitt.

Kidiszitettuk a hazat, csak a fat nem sikerult felallitani, mert a koltozesben eltunt a talp. Olyan elvezettel segitettek. Kiraktak a nagy zoknikat az agyukra. Holnap pedig elo kell kotornunk a csizmakat, hiszen jon a Telapo!!!

Es meg mindig minden nap ragyog es teljesen feltolt bennunket, szurkeseg (ami Moszkvaban hetekig tartott) itt nem ismert. Ha elborul, utana hamar ki is sut!

A heten egyedul voltunk, eltelt bekessegben. En jol haladtam a tanulassal, muszaly, hogy az unnepek alatt le tudjak allni. Ma meg szabadnapot is tartottam, vasarolni (heti nagy es a Telapocsokik) voltam es egyet ebedelni a francia csajokkal. Es holnap erkezik a papa aki megment bennunket ettol az irdatlan internet nelkuli lettol, ugyanis mar hetfo ota limitalt a hozzaferesem.

De hogy megse legyen minden olyan szep Edgar lazasan ebredt a sziesztabol. Remelem nem tartos es komoly. Igen, o most ment kozossegbe es ugy tunik sokmindent osszeszed. 

Ugy varom a karacsonyt, olyan nagyon jo latni izgalmukat! Csak mindig igy legyen, hiszen nekunk ok az ajandekaink!

Karácsonyi készülődés

Valahogy nagyon nehéz ráhangolódni, pedig a héten már feldíszítjük  a házat és igazán fejben is hozzá kellene látnom a készülődéshez. Mégha mi Pali papához is utazunk karácsonyozni, előtte itt Máltán is megtartjuk a mi kiskarácsonyunkat. Készítek ünnepi vacsit és az ajándékokat is átadjuk. 

Bár kétség kívül nem könnyű a hangolódás, hiszen 26 fok volt ma is és az egész délutánt a tengerparton töltöttük a gyerekekkel, akik fürdőnadrágban élvezték a napsütést, Léopold pedig meg is fürdött a tengerben. Egy kis szellő fújdogált, de igazából semmi nem zavarta pihenésünket. Rajzoltunk a homokba, építettünk várat, ugrottunk távolt, cigánykerekeztünk és fociztunk. Hálát adtam ezért a szép időért, annyit jelent ez nekem a négy év moszkvai hideg után!

Léopold azt mondta, hogy ne beszéljünk a Pali papához utazásról, mert akkor szomorú, ugyanis máris indulni szeretne. Olyan jó látni, ahogy ragaszkodik a nagyszüleihez, mindkét részről sokat jelentenek neki, imád Nantes-ba és Cseribe is utazni. Ahogy mesél e két helyről, érezni, hogy rengeteg élménnyel kötődik. Olyan fontos ez, hiszen mindkét hely a gyökereit jelenti.

A héten egyedül leszünk, Léopold egész délután azt hajtotta, hogy hiányzik neki a papa, szomorú volt, hogy Guillaume-nak el kellett utaznia. De pénteken már itt is lesz, nagyon várjuk!

Telnek a hetek

     Újabb hét elrepült. Szigorú kerékvágás szerint zajlanak a napjaink. 8.30-kor már ülök a könyvek felett és csak egy előtt kelek fel, hogy gyorsan valamit bekapjak ebédre és már ülök is az autóba és megyek értük.  Délután a gyerekeké vagyok, ekkor kapcsolódom ki. Van, hogy alszanak, hiszen még mindketten elfáradnak. Ha nem alszanak, akkor valami időigényesebb programra veszem rá magam, például egy távolabbi játszótérre megyünk. De a héten kétszer is orvos-program volt (egyszer pedig heti nagybevásárlás). Edgár szerdán védőoltást kapott (van még elmaradásunk), Léopold pedig olyan csúnyán köhögött, hogy csütörtökön őt is megmutattam az orvosnak. Kruppos, de nem volt láza, így minden könyörgése ellenére oviba vittük. Kapott gyógyszert, amitől hamar javult, pénteken már boldogan ment oviba, fotózás volt. Edgárt csütörtökön fotózták. Szerdán pedig szünnapot tartottam a tanulással és elkísértem Edgárt a havi esedékes kirándulásukra. Minden hónapban egyszer elviszik őket kirándulni. Az októberin nem vettünk részt, mert pont Párizsba utaztunk. A Popeye Village-be mentünk, egész nap zuhogott, dél felé állt el az eső, ekkor még gyorsan meg tudtuk nézni a Télapó városát és már indultunk vissza. Olyan csodálattal nézte Edgár, ahogy a törpikék készítik az ajándékokat, nagyon édes volt. Ez a kirándulás nekem is jó volt, mert jobban megismertem az anyukákat és az Edgár kis barátait.
Pénteken délután pedig egy négygyermekes magyar családdal, pontosabban az anyukával és négy fiával találkoztunk. Hatalmas focimeccs volt az öt fiú között, Léopold boldog volt. S mivel mi is nagyon szimpatizáltunk az anyukával, biztos lesz még folytatás.
Léopold a gyógyszere miatt fáradékony volt, így nagyon nem bírta a szombat délelőtti  fociedzést. Sajnáltuk, de haza kellett hozni még a vége előtt. A szieszta után Mostába mentünk. Megcsodáltuk a hatalmas dómot, nagyon szép volt az esti kivilágításban, megnéztünk egy karácsonyi boltot, egy játékboltot és végül Léopold hatalmas örömére MacDonalds vacsit ettünk, a nappalinkban.
A gyerekek nagyon készülnek a karácsonyra, a Mamiéktól kapott katalógusok már rongyosra vannak nézegetve. De kétség kívül nehéz ráhangolódni a 22 fokos melegben. Igyekszünk, hiszen pár hét választ el bennünket karácsonytól!

A hétről

Lassan végéhez közeledik vendégeink nyaralása. Bár olyan sok időt nem töltöttünk együtt, hiszen mindenkinek megvolt a "maga dolga" (ők nyaralni jöttek, nekünk pedig zajlottak a hétköznapjaink) mégis volt időnk egymásra. Esténként a vacsoránál, reggelinél, Gozón, vagy tegnap délután a tengerparton, ahol Léopold nyitottsága ismét lenyűgözött. Egy pár focizott mellettünk, idős hölgy és egy öregúr. Mondtam viccesen Léopoldnak, hogy menjen labdaszedőnek (nem is igazán gondoltam komolyan). Mire két perc múlva odanézek, öregúr ül a pléden a fiatal hölgy pedig focizik Léopolddal. Léopold nagyon örült a bő fél órás sportnak. Utána bátran odament, mondta hogy "Thank you", kezet fogtak és indultunk haza.Nyitottsága, közvetlensége, bátorsága újra és újra lenyűgöz.

S közben szigorú menetrendszerint zajlanak a napjaim, hisz az egyetem nagyon kemény. Én tudtam ezt, de hogy ennyire...de vállaltam, legalább a félévet végigcsinálom. Kemény, mert a maximum időt, amit rá tudok fordítani kevésnek érzem és ráadásul rettentően ki vagyok merülve. Volt mélypont, de van újrakezdés. Guillaume támogat, a gyerekek pedig cukik, ez ad lökést minden újabb napra. Ráadásul nem is mondhatom, hogy nem szeretem csinálni, csak totálisan teljesíthetetlennek tűnik a majd 600 oldal kőkemény jogi szöveg franciául, ami előttem áll két hónapra, úgy hogy a hetek csak röpülnek.

Az időnk gyönyörű, ragyogó napsütésnek örvendünk minden nap! Isteni! Beruháztunk biciklikre, hamarosan indulok bicajjal Pembrokba a fiúkhoz, akik már elmentek focizni.

Szünet

Ismét egy pár napos szünetnek örvendhetnek a gyerekek. Jó dolguk van. Hétágra süt a nap, ragyogó az idő. Az iskolában szülői értekezlet van. Ma reggel mindkét gyerek itthon van, holnap csak Léopold. Reggel Guillaume ment a fogadóórákra. Röviden annyit, hogy mindkét gyerek rendben van, jól telnek a napjaik az oviban. 

Léopoldról röviden annyit mondott a tanítónő, hogy meglepődik mennyire gyorsan tanulja az angolt. Mindent ért, beszél és nagyon szereti a számokat. A héten többször hallottam a gyerekekkel a játszótéren angolul beszélni.

Edgár a legkisebb a csoportbón, ő is jól van. Mond már egy-két szót angolul. Nagyon szereti a gondozónőt, aki megkérdezte, mit jelent "néni", mert amikor elhagyja a szobát, ezt kiabálja utána. Vicces. Kezdi megszokni a napi rutint. 

A gyerekekkel délelőtt Pembroke-ba mentünk. Nagyon szeretem ezt a részt, ismerem, mert erre szoktam futni. Leültünk együtt a partra, csendes volt a tenger. A gyerekek mindenre rácsodálkoztak. Gyíkor kerestünk, virágokat láttunk (Igen, itt minden most zöldell és virágzik), hallgattuk a tenger csendes morajlását. Isteni volt. Léopold leült egy nagy sziklára, nézte a tengert: "Ugye milyen nyugodt itt anya?"-mondta. Megettük a tízórait, majd visszasétáltunk a játszóra, fociztunk és csúzdáztunk. Tényleg nagyon jó volt.

Napfényes hétvége

Szombaton délután megérkeztek vendégeink Magyarországról: Andi, Kristóf és a nyolc hónapos Marci. Marcinak ez volt az első nagyobb utazása. 

A szombatnak sokat köszönhetek, délelőtt hatalmasat hallattam a beadandó házifeladatommal, köszönhetően annak, hogy Guillaume elvitte a gyerekeket a Léopold focifoglalkozására és mivel hullák voltak (Edgárunk szombaton és vasárnap is hatkor kelt) délután nagyot aludtak. Így én akkor is csak írtam és agyaltam és fordítottam..huhh.

Egész hétvégén gyönyörű időnk volt. Vasárnap Gozóra indultunk. Először az Azúr Ablakhoz, majd Xlendibe, ahol sajnos rengeteg időt elveszítettünk az étteremben, csakúgy mint a múltkor (de akkor zuhogott az eső és nem bántuk), így elhatároztuk, hogy legközelebb szendvicsekkel érkezünk Gozóra. Nagyon gyönyörű volt ismét, nyugodt és kellemes. Egész későn értünk haza, egyet sajnáltunk csak, hogy a tengerpart kimaradt az étteremi várakozás miatt.

Az Azúr Ablak környékén sokat sétáltunk, ugráltunk, a gyerekek rettentően élvezték.

Léopold új társasága

Míg Edgár szépen beszokott az oviba, addig Léopold körül is zajlanak az események.
Megkapta az első szülinapi meghívóját az egyik osztálytársa szülinapjára. A bökkenő csak az, hogy nem tudja kicsoda. Először azt hittük, hogy viccel, de rájöttünk hogy nem. Tényleg nem tudja. Ez van, azért elmegyünk, mert azt mondta, hogy ott szeretne lenni. Mivel a nevek is teljesen idegenek számunkra, egyelőre azt sem tudjuk fiú, vagy lány az illető. Nem könnyű neki, néha látjuk itthon a viselkedésén, hogy zajlanak a dolgok a suliban és van mit feldolgozni, például a kommunikáció hiányát. Reggel megérkezik és hárman üdvözlik, kiabálnak felé, hogy "Léopold, Léopold!", ő pedig leszegett fejjel bekullog. Szeretik és vannak barátai, de nehéz ez is, hogy nem tud velük kommunikálni. De az angolja fejlődik, ez a fontos, biztos majd segít neki a barátságok alalkításában. Idő kell ehhez is mint mindenhez.

Tegnap délutánra így elhívtam a francia kisbarátait. Szereti őket és még biztos szervezek ilyen délutánt, mert nagyon jól telt, mindenki hatalmasat játszott, a gyerekek be voltak öltözve, Edgár pedig a vele egy idős kis ovistársával szórakozott. Nem volt vita, veszekedés csak vidámság.
A képek magukért beszélnek:

Az elsők

Edgár vasárnap először volt egész nap pelenka nélkül. Nem volt baleset, bár pisiltetni kellett időnként. Mégis nagy szó, mert egész nap kirándultunk és még az autóban is aludt, mégsem pisilt be.

Ma reggel pedig először hagyta ott Guillaume az oviban, úgy, hogy nem sírt. Olyan nagyon imádom, ahogy megyek érte, olyan boldogan szalad felém (Léopold is egyenesen rohant "mamázva") és utána rámnéz: "Léopold?" és már indul is Léopold osztálya felé hatalmas magabiztossággal.

Friss levegőn a máltai őszben vagy tavaszban?

Hát azt igazán nem lehet mondani, hogy a hétvégén nem voltunk sokat a levegőn. Tegnap és ma is verőfényes napsütésben sikerült jó nagyokat kirándulnunk. 

A máltai ősz úgy néz ki, hogy minden nap húsz fok felett van a hőmérséklet, a nap még éget, de sokat esik az eső. Egy nap többször, de ha nem esik, akkor tűz a nap. És míg más klíma alatt hullanak a levelek, itt minden kizöldült. Nagyon szép a sziget, tényleg igazán jó érzés a szabadban.

Tegnap délután a sziget északi részén található Marfa félsziget keleti kilátójához kirándultunk, de még ezelőtt felfedeztük a Mistra bayt, amivel már nyáron is sokat kacérkodtunk. Az öböl homokos, innen is lehet kirándulni, de az öbölben van egy jó pizzéria is (Margo's). A múlt hétvégén Valettában náluk pizzáztunk és nagyon finom eredeti ízekre bukkantunk.

Ma pedig még 11-kor elhagytuk a házat, felpakoltunka  piknikhez, vittük a székeinket a gyerekek biciklijeit és kelet felé vettük az irányt. Egy nagyon szép kápolnára bukkantunk, ahonnan több túrázó is útnak indult. Edgár elaludt, így mi megebédeltünk, Guillaume olvasott, mi Léopolddal bóklásztunk. S majd mikor Edgár is felébredt, útnak indultunk. Nem mentünk messzire, de a kilátás nagyon szép volt, egészen északra a Marfa félsziget partjaira nyílt a kilátás, elláttunk Mggar-ig a szomszéd faluig. Edgárt is vitték kis lábaik. S még biztos visszatérünk ide, mert Bahrija kis faluját és az ahhoz közeli kilátót még meg sem találtuk. Végül a Ghajn Tuffeira partján kötöttünk ki. meleg volt még délután fél háromkor is. A gyerekek teljesen levetkőztek. Voltak fürdőzők is, én kívántam a vizet, de nem készültem fürdéshez, így fürdőruha híján fociztam és homokoztam. A napot a part menti kávézóban koronáztuk meg egy kávéval és jégkrémmel.

Edgárunk két évesen

Kell, hogy Edgárról is írjak egy összefoglalót, nagyon jó volt visszaolvasni, hol tartott ilyenkor Léopold, milyen kisfiú lett belőle. Mert Edgár is kisfiúvá cseperedett, még akkor is, ha bizonyos helyzetekben még nagyon is baba. 

Ismét jó étvággyal eszik, jobban, mint a nyáron, de sokkal válogatósabb lett, megnézi,  mit eszik meg. Persze nála is bejön a tészta, a virsli, de van, hogy az sem kell. És a keksz sem mindig csúszik, de szereti a banánt, a szőlőt, az almát és újabban a nyers uborkát, így abból mindig tartok itthon, mert Léopold is rajongó. És persze csoki és bonbon, mint minden gyereknél és a hosszúkás babasajt, amit "fufi"-nak hívunk. reggelre kakót és narancslét kap, néha nutellás klenyeret és a lunch box tartalmát is általában elpusztítja.

Sokat és szépen beszél, megérteti magát franciául és magyarul is. E téren nem lesz gond. Sőt. Tegnap reggel, az oviról beszéltünk, meg arról, hogy Miss Deborah (aki rajong Edgárért) "honey"-nak hívja. Ekkor ránézett Guillaume-ra és huncutul azt mondta: "come",majd nevetve elszaladt. Így szivárog lassan az angol nyelv is a kis agyába. Mondatokat is mond "Il est ou?"- széttárja a kezét és még meg is hajol úgy hangsúlyoz, majd mondja: "Il est lá.", vagy "Béé." azaz Tombé (valami leesett. De szépen mondja, hogy meleg, szőlő, banán, chips :-)

Szerintem szeret az oviban, mert reggel lelkes és nincs probléma az indulással és még amikor az oviba érünk akkor is nagyon vidám. Csak az elválás pillanatában égnek kiáltja fájdalmát. Hamar megnyugszik és egész délelőtt szépen játszik. Reggel Guillaume viszi, és amikor én délben megyek érte nagyon fel van dobva, olyan magabiztosan és otthonosan jön-megy abban a nagy suliban, hogy csak nézek csodálkozva. De így van ez jól. Sütit sütnek és sokat kézműveskednek (ami itthon kimarad, hiszen egyik fiú sem szereti a rajzolást és sokat tornáznak is. Tanulják a testrészeket és a színeket.

Nagyon nehéz fényképezni, így sokkal kevesebb kép készül róla. Léopold pózolt ilyenkor és azóta is.

Autómániás, pont a Papy-ra ütött. Ez az élete, se könyv, se rajz egyelőre az autók. Két éves szülinapjára így egy autóversenypályát kapott. És szerintem karácsonyra is tűzoltóautó, traktor, vagy valami hasonló lesz az ajándék. Mindig van egy autó a kezében, kicsi, nagy bármilyen jöhet.

Jól alszik, bár az ovikezdéssel egyidőben rászokott arra, hogy míg el nem alszik a szobájában kell ülnünk. Most vagyunk leszokóban erről, egyelőre az ajtóban ülök, de hamarabb el tudok menni, mint ki a szobából. Délután is alszik, kivéve hétvégén, akkor az autóban szusszant egyet. És van, hogy hét előtt kel hétvégén, ezt nagyon nehezen vesszük, dehát a gyerekek már csak ilyenek.

Nem annyira sportos, mint Léopold volt anno, de ő is jót szaladgál Léopolddal, ha arról van szó. 

Vicces, huncut és mosolygós, nagyon eredeti figura, aki simán beleköt Léopoldra, sőt nagyon meg is tudja verni és akit nem kell félteni, mert védekezni is tud.

A szobatisztasággal ugyanott tartunk, mint Léopolddal. Az én lustaságom szab határt. ha figyelünk nincs baleset, de még nem szól, hogy pisilni kell és simán be is kakil. De emiatt sem aggódom. Beérik, mint mindenkinél, nem kell erőltetni.
Ügyes a kezével, mindent megold, kinyit, próbálkozik. A kis műynagkéssel ("picikés", mondja) próbálja szétvágni a falatkákat. Amikor a szülinapján meglátta a tortát, felpattant, mondta "attend", azaz várj és még "picikés" és szaladt is akonyhába a kis műanyag késért. A puzzle-kkel is jól boldogul. Mesehallgatás még nem megy. Egy-két lapot megnézünk és már pattan is fel, szalad a polchoz, hogy újabbat válasszon.
Mindenki megjegyzi, hogy miylen nyugodt. És tényleg, egyfajta tekintetből más mint Léopold. Léopold ilyen idősen, ha nagyobb tér volt előtte, szaladt amerre látott. Edgár soha nem távolodik el tőlünk és étteremben, bárhol vagyunk mindketten nagyon szépen és türelmesen tudnak várakozni.

Ilyen a mi kétéves imádnivaló kisfiúnk!

Edgár 2

Édes, Drága Edgárunk, a második legnagyobb ajándékunk!!

Ma csak annyit Rólad/Neked, hogy szeretettel kívánunk

Nagyon Boldog 2. Születésnapot Egészségben és Boldogságban!

Őrizd meg mosolyod, vidámságod, jókedved sok-sok-sok éven át!!!

Őszi szünet

Az oviban most volt az őszi szünet. Kettő nap, nem viszik túlzásba. Nem is volt gondunk, hogyan töltsük el. Még mindig 24 fok körül van a hőmérséklet. Guillaume hétfőn velünk volt, de egész délelőtt esett. Délután viszont találtunk elfoglaltságot, egy új francia kisbaráttal mentünk bicajozni, majd utána aperózni voltunk hivatalosak hozzájuk.

Tegnap micsoda napunk volt! Piknik a tengernél. A sziget dél felé néző oldalára mentünk több francia családdal egy homokos stradra. 11-kor érkeztünk és 17 előtt jöttünk el, amikor már a nap is lement. A nap ragyogott, a gyerekek és én is megpirultunk. Még mindig nem tudok betelni az érzéssel, amit a tenger nyújt nekem. A gyerekek akkorát játszottak: homokozás, fogócska, foci. Léopold túrázni ment a dombra a gyerekekkel, fürdött és hullámlovagolni próbált. Azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsések, mennyivel egészségesebb elfoglaltság ez, mint a városban kóvályogni!! Nagyon klassz napunk volt, feltöltődtünk és jól el is fáradtunk. Esti elalvással nem volt gond, mindenki kb. 5 perc alatt álomba szenderült.

Novemberi challenge teljesítve

Guillaume-al van egy kihívásunk: az év minden hónapjában fürödni a tengerben. Jelentem, hogy a mai napon a novemberi kihívás teljesítve, mindketten megfürödtünk a tengerben. Vicces volt, mert úgy felpakoltunk, mintha rekkenö hőség lenne, épp csak a napernyő nem volt nálunk. A strandot, amit kerestünk, nem találtuk, Így délután háromkor érkeztünk meg Mellieha-ba, Málta egyik legnagyobb homokos strandjára. Ötkor már lemegy a nap és hűvösség kerekedik.  Hát majdnem miénk volt a plázs. Mindkét gyerek fürdőnadrágra vetkőzött, mi pedig megfürödtünk a tenger hüs vizében. Tényleg jól esett, hatalmas hullámok voltak. Léopolddal nyugodtan focizhattunk anélkül, hogy valaki sörét kilőttük volna.Ültünk a strandszékünkben és néztük a gyerekeket. Itt uzsonnáztunk! Hihetetlen jó érzés novemberben is a tengernél. 

Hazafele és este is Léopold arról kérdezett, hogy ugye Moszkvában tél van és ő szeretné a telet és beszélgettünk Moszkváról és olyan nehéz érzés telepedett rám, ahogy beszélt Moszkváról és mondta, hogy már nem is emlékszik...

Halloween Máltán

Edgárunk péntekre meggyógyult. Már csütörtök este a vacsoránál nagyon fel volt élénkülve. Az oviban pénteken mindkettőjüknek Halloween party volt, be kellett öltözniük. Reggel Léopold készülődött, Edgár is már fenn volt. Láza már csütörtökön sem volt, jól volt. Összenéztünk így Guillaume-al reggel, és beöltöztettük Edgárt is lovagnak, így mentek pénteken az én kis lovagjaim oviba.

Este kimenőt kaptam Guillaule-tól, hogy a Máltai éjszakát felfedezzük csak lányok. Hihetetlen, micsoda élet van itt lennt, nem messze tőlünk. Persze tombolt Halloween, így mindenféle kifestett, maszkos  emberek járkáltak az utcán.

És azt ne is említsem hogy készültem. Itt Swieqi-ben (mint ahogy azt csütörtök este megtudtam) nagy hagyománya van, hogy beöltözött gyerekek kopogtatnak az ajtón bonbonért. Pénteken délután a gyerekekkel Attard-ba mentem, hogy megvegyük a téli egyenruhát. Nem mondom, hogy későn értem haza, de forgalom is volt és el is tévedtem, ki volt számolva az időm. Persze bonbont nem sikerült vennem.

Mikor bekanyarodtam az utcába hazafele jövet, özönlöttek a gyerekek az utcán, alig tudtam beállni a garázsba. Csapatban, beöltözve mindenféle csúnyaságnak járták az utcát, egészen picik is, persze szülői kísérettel. A házak előtt töklámpások égtek, inkább ott, ahol a gyerekeket várták bonbonnal. Hát, mit ne mondjak , én , aki nem szeretem a Halloween-t, mert nekem november 1. nagyon mást jelent, mégis nagyon hangulatosnak találtam. Egy órám volt az esti indulásig, hogy főzzek, gyereket fürdessek és elkészüljek. Mi lett ebből? A gyerekek öt percenként kopogtattak, bonbon sehol. A házban fellelhető összes cukorkát, apró szemű éddességet felkutattam, mert Léopold és Edgár annyira élvezte, hogy muszály volt ajtót nyitnom. Persze Léopold azonnal beöltözött pókembernek és állandóan ajtót nyitogatott még akkor is amikor már nem volt bonbonom.

Hangulatos volt na, lehet jövőre én is nekivágok a gyerekekkel. Mindenesetre ma vettünk egy tököt, kifaragtuk és bonbont is vettünk. A gyerekek ma már nem igen jönnek. egy csapat kopogtatott, őket megkínáltuk a frissen vett, még kinem hűlt édességekkel.

Edgár beteg

Szegény Edgárt hétfőn reggel már nem tudtam elindítani az óvodába. Hétfőn még virgonc volt, és én azt hittem, hogy ez csak egy átsuhanó valami, de nem. Keddre már nagyon nyűgös lett. A láza folytatódik, adagolom  a Doliphrant. Hiányzik a moszkvai gyerekorvosunk, aki még aznap délelőtt megvizsgálta otthonunkban a betegeinket. Mennyire praktikus volt. Nosztalgia...

Kedden elvittem Edgárt a közeli orvosi központba. Igazából semmit nem talált a nagyon kedves doktornő. De a láz folytatódik, minden éjszaka fenntvan. Nyűgös és csak csipegeti az ennivalót. Lóg a szeme, sokat alszik. Ha nem javul, akkor pénteken is megmutatom az orvosnak. Tele van az orra, alig kap levegőt, de nem folyik, semmi nem ürül. Talán ha majd ez megindul, javulóra fordul. Addig ápoljuk. Így lemaradt a héten sok érdekes programról az oviban. Narancssárga hetet tartottak, ezt a színt tanulták (volna, legalábbis Edgár), minden napra jutott érdekestevékenység ehhez a színhez kapcsolódóan.

Nekem pedig lőttek a gőzerővel tanulásnak, legalábbis ezen a héten.

Hétvégén megjártuk Franciaországot

Felfrissültünk a hétvégén. Pénteken hajnal hatkor elindult a gépünk Máltáról. Párizstól Nantes-ig autóval utaztunk. A gyors kiruccanásunk célja a Papy nyugdíjba vonulásának ünneplése volt.

A gyerekek rettentő boldogok voltak, szinte repkedtek, nagyon várták a hétvégét.
És tudom, hogy nekik repülővel utazni olyan, mint más gyereknek vonattal, vagy busszal - vagyis megszokták - , de akkor is le a kalappal előttük, ahogy türelemmel bírták ezt a hosszú utazást. Léopolddal sokat UNO-ztunk, Edgár pedig autózott. Délután négykor érkeztünk Nantes-ba és mivel hajnal négykor ébredtünk, hullák voltunk. A gyerekek meglehetősen frissebbek, élénkebbek. Mivel számos dolgot szerettünk volna beszerezni a hétvégén, még aznap nyakunkba vettük a várost, sikerrel megvettük Edgár téli cipőjét, ajándékot vettünk és még Guillaume is lecserélte a 10 éves sportcipőjét.

Hála a mamiéknak, másnap reggel tovább aludtunk. Nyugodtan telt a nap, Guillaume öccséék is megérkeztek, együtt ebédeltünk. A délelőttöt a Décathlonban töltöttük. Nagy volt az öröm, mert Léopold megkapta a hőn vágyott békatalpát.

Ünneplőbe öltözött mindenki és felkerekedtünk egy nagyon hangulatos vidéki francia étterembe. Nagyon finom volt a vacsora az elmaradhatatlan fois gras-val és a saint-jacques kagylóval. Még mindig újra és újra elcsodálkozom, hogy egy ilyen étteremben milyen gyönyörű, ízletes és különleges ételeket tudnak kreálni. Igen, mert ezek nem csak elkészülnek, de a tányérra vannak komponálva. 

Bár gyors volt a hétvége és fárasztó, mert vasárnap kora délután már indultunk is Nantes-ból és este tízkor voltunk a házunkban Máltán, mégis nagyon jól éreztük magunkat és nagyon jót tett a levegőváltozás, "felfrissülés", a gyerekeknek pedig mami és papy és az egész család figyelme, jelenléte.

Joyeux anniversaire, bonne retraite Papa/Papy/Lionel!

Vissza az iskolapadba

Ma született meg a harmadik gyerekem. Senki ne ijedjen meg, csak én hívom így. Mától újból tanulok, francia üzleti jogot. A mai napon elektromos postámba megérkezett a diákkártyám és a jelszavam, amivel elérhetővé váltak számomra az előadások az egyetem internetes portálján.
6.éve vagyok itthon és elkezdtem gondolkodni a jövőn. Nagyon hálás vagyok ezért, hiszen itthon vagyok a gyerekekkel, követem lépéseiket, van időnk beszélgetni, játszani és legtöbbször nem rohanunk sehova.Sok-sok pillanatban mellettük voltam/vagyok, melyek csak egyszer vannak az életben. Persze így, hogy a gyerekek óvodában vannak és nem dolgozok, magamra is jut idő (eljutok futni, találkozom emberekkel, építem a szociális hálót, minden országban újra és újra). Mindent próbálok beszerezni, megszervezni, lebonyolítani a nagybevásárlást, hogy a hétvége a családé, a közös programoké legyen. De szükségem van valami másra a gyerekek mellett. A munka is megoldás lenne, ha az óvoda nem fél kettőig tartana és ha olyan anya lennék, aki nyugodt szívvel babyszitterre bízza estig a gyerekeket.  A terv egy éve megszületett, tavaly megcsináltam az egyetemhez a francia nyelvvizsgát, elkészült a dossziém, jelentkeztem, felvettek. És íme, itt tartunk most! Izgatottan vártam és nagyon remélem, hogy minden nehézség, vizsgaidőszaki idegeskedések ellenére nagy örömem lesz benne!

Számol

Léopold folyamatosan számol. Mindent. Fekszik az ágyán és számolgatja a dolgokat a szobájában, mint egy révedező kamasz. Angolul számol tízig. Kérdezem kitől tanultad Léopold. Hát az iskolában a gyerekektől. Így ragad rá minden napról napra. Időközben az orosz is eszébe jut, így felfrissítette a napokban oroszul is a tízig számolást.

Valamelyik nap az autóban így szól hozzám: "Anya oroszul ugyanúgy mondják a hármat, mint angolul!". Jé...tényleg, válaszoltam. Hihetetlen, gondoltam magamban. Itt tartunk 4,5 évesen. Hasonlítgatja  nyelveket.

Állatvédő nap

Hogy mi mindennel szórakoztatják a gyerekeket iskolaidőben. Bár nem csak szórakozás, hanem sokat tanulnak is egy ilyen napból. Ma rendezték az Állatvédő napot Léopoldék iskolájában. Nekem nagyon tetszett, hogy mindenki részt vett a nap folyamán a programban, kivéve a legkisebbeket Edgárékat, nekik viszont a Madárparkba szerveznek a héten szülői kísérettel kirándulást.

Ma ugyanis a szülők bevihették az iskolába a kisállataikat. Már reggel kutyák, macskák, teknősök és papagájok hada várakozott az autókban az iskola előtt. Ki voltak készítve az udvaron a székek és a székek mellé a kistálkak, hogy az állatokat meg tudják itatni. Még kígyót is hoztak!!

A gyerekeknek egyenruha helyett állatot ábrázoló pólóban kelllett menniük reggel és mindenki hozott egy doboz macska vagy kutya eledelt, amiből tornyot építettek. Az eledeleket végül állatvédő szervezeteknek adományozták.

Nagyon nagy volt reggel az izgalom, nagyon jól szórakozott Léopold. Azt mesélte, hogy sok-sok papagáj volt és egy kutya megharapta majdnem és igazam van, többet nem fog olyan kutyát simogatni, amit nem ismer :-)

Barátkozni beszéd nélkül

Egy nagyon új tapasztalatban van részem Léopolddal kapcsolatban. Léopold osztálya nagyon vegyes. Van sok máltai, akik ugye beszélnek angolul, van egy cseh, egy ukrán, több olasz, mexikói. Vannak akik tudnak angolul, vannak akik kicsit beszélnek és vannak akik semmit.

Léopold nagyon igyekszik, napról napra sokkal okosabb. Itthon mindig előadja az újonnan tanult angol szavakat. Természetes, hogy messze áll még a társalgástól.

Suli után, vagy mint tegnap is délután a pembroki játszótéren összefutottunk egy olasz osztálytárssal. A kezdeti zavart meglepődés után hatalmas játék kerekedett a két kisfiú Alessandro és Léopold között. Föl-le, körbe-körbe futkosás, hangos nevetés és kiabálás hallatszott, amíg én a nagyon kedves anyukával társalogtam. És mellesleg kiderült, hogy itt laknak mellettünk már 2 éve, talán két percre.

Szerintem neki is egy életre szóló/kiható tapasztalat lesz az, hogy beszéd és társalgás nélkül barátokat szerezzen, boldoguljon. Néztem valamelyik nap Leoval, az ukrán-magyar kisfiúval (sajnos apuka magyar, de nem beszél a kisfiú magyarul, milyen kár!!). Megható volt, ahogy a látszott a szimpátia közöttük, ahogy mindketten igyekeztek beszéd nélkül is a legkedvesebbek lenni egymással. Léopold kapott egy kekszet a kisfiútól. Nagyon örült neki. Majd együtt futottak mellettünk, ahogy Annával, az anyukával sétáltunk az autóhoz. Felmásztak a járdaszéli patkára, Léopold leugrott, Léonak nehezebb volt, Léopold kedvesen nyújtotta felé a kezét, hogy lesegítse. Ilyen apró gesztusokkal próbálkoznak a barátság felé terelni a kapcsolatukat. Biztos, hogy nagyon nehéz is néha, de egy nagyon jó tapasztalat lesz számára, amit itt Máltán átél az idegen nyelvű sulikezdés és  a nyelvtanulás, új barátságok kialakítása. Hiszen az látszik abszolút, hogy egyedül maradni nem akar. Marad hát az igyekezet, amit napról napra van lehetőségem nyomon követni.

Azért Léopoldnak is eszébe jutnak a moszkvai évek. Tegnap este így szólt: "Anya, én szerettem a moszkvai házunkat." kis szünet. "Már nem is emlékszem rá." (hogy összeszorult a szívem). "Mikor megyünk Moszkvába?".  Mit szerttél Moszkvában Léopold? "A manege-t (azaz a vidámparkokat)." "Anya, keresünk majd Máltán is vidámparkot?". Persze, nyugtattam meg, majd lezártuk a beszélgetést.

Négy évet töltött ott, eddigi élete nagy részét. Biztos, hogy fogunk visszalátogatni, addig pedig őrizzük, ápoljuk az ott töltött évek szép emlékeit is.

Kirándulós, napos hétvége

Gyönyörű szép 28 fokos nyári meleg volt a hétvégén. Míg a szombatunkat meghatározta a Léopold délelőtti sportprogramja és az esti esküvői meghívás a Guillalume kollégája által, azért mégis eljutottunk Mellieha homokos partjára. A sekély víz tiszta volt és meleg. Nagyot fürödtünk, Edgár túrta a homokot a parton, Léopolddal nagyot fociztunk. Este a mamiék vigyáztak a gyerekekre, míg mi egy hollywood-i filmbe is beillő igazi máltai esküvőn vettünk részt 750 meghívott között. Bár számunkra személytelen volt, nagyon szépen volt megrendezve, az ételek pedig mennyeiek voltak, így szó szerint. Rég ettünk ilyen finomakat. A máltai esküvők party jellegűek, nincs asztalnál körbe ülés. Állófogadás van, ahol tálcán viszik körbe a falatkákat. Vagy 100-fajta falatkát végigpróbáltunk, emellett volt ázsiai sarok, sajtpult és vagy 4 bár a villa hatalmas kertjében.

Ma pedig délre mentünk a kis halászfaluba Marsaxlokk -ba. A vasárnapi vásár miatt azonban élvezhetetlen volt a séta. Nem haladtunk semerre, mindenhol összevisszaságokat árultak, a lényeget, a halakat nem is láttuk és a máltai specialitások is elvesztek a tömegcikkek között. Kár. Még ídőben Ghar Lapsi felé indultunk, ott ebédeltünk már kipróbált brisztrónk tengerre néző teraszán. Bár egy jellegtelen étteremnek tűnik az étel mindig friss és nagyon elfogadható árú. Délután közepén érkeztünk a Golden Bay-be. A nap tűzött, a víz kellemes volt. Nagyon jól éreztük magunkat. Estére már mindenki csak pihegett, kivéve Edgárunkat, aki akkora hancúrt rendezett, hogy az a kevés rövidre nyírt haja tiszta víz volt.

Léopold maga sokszor elmondta, hogy várja az óvodát! Megnyugtattam, hogy holnaptól 5 napig újból élvezheti :-)

Swieqi Youth Sport Academy

Mindeddig ellenálltam, hogy Léopoldot bármiféle külön foglalkozásra beírassam. Kicsi volt még, elég volt az óvoda és az otthoni pihi játszótéri szabadfoglalkozással megspékelve. De elérkezett az idő, hogy megtanuljon úszni, így folyamatosan keresem a lehetőséget, hova vihetném például úszásoktatásra. Nem mellesleg így, hogy a tenger mellett élünk, ez biztonsági szemponttá is vált. Még mindig nagy sportoló, imádja a labdát, a focit. Az óvodában sikerült beíratnom capoeirára. Ami szerintem nagyon illik hozzá, hiszen védelmi sport ( és imádja az erejét is fitogtatni) és zene mellett ritmikus mozdulatokat végeznek.

A múlt héten nekiláttam fociklubbot keresni. Öt éves lesz lassan, és tényleg ügyes, szereti, gondoltam jó lenne ha a labdajáték mélyebb rejtelmeibe is bevezetnék, megtanulná a csapatjátékot. Bárkivel is kontaktáltam emilben, a szálak ugyanoda vezettek. Így szombat délelőtt nagyon sebes reggeli készülődést követően egy pembroki fitness klubba siettünk. Léopold részt vett egy kétórás összetett foglalkozáson. A helyi (Swieqi, ahol lakunk) klubba szerveznek gyerekeknek egy sportakadémiát. A kétórás foglalkozás első részében falmászás, a motricitás fejlesztése, erősítés volt a lényeg, majd ezt követően 20-20-20 perc, kézilabda, foci és rögbi foglalkozás volt.

Léopold rettenestesen élvezte és láttuk, hogy tényleg ügyes. De itt nem az a lényeg, hogy ki a legjobb, hanem hogy megismerje ezt a három sportot. Bátorították őket, jó volt a hangulat. Bár imádja a focit, utána gondolkodtunk, hogy talán nem is baj, ha megismer más sportokat is. Büszke volt, boldog és felszabadult. Rengeteget futott, a hatalmas , igazi sportpályán. neki a futás lételeme. Azt hiszem beíratjuk ebbe a klubba, mindenesetre van egy próbaidőszak, azt végigcsináljuk. A foglalkozások szombaton délelőtt lesznek. Hajrá Léopold!!

Jó hírek péntekre

Edgárunk ma először nem sírt az oviban, amikor mentem érte, hatalmas mosollyal, boldogan szaladt felém. Léopold pedig közölte hazafelé menet: "Imádom az én óvodámat!"
Hát ennél több nekem nem kell ennek a naposnak és melegnek ígérkező hétvégére!

Mindenkinek derűs, pihentető nyugodalmas hétvégét kívánunk!!

Ovis hétköznapok

Nem mondom, hogy belerázódtunk, még nem, de telnek az ovis hétköznapok. Meg kell szokni, hogy 7.40-kor legkésőbb az egész család útra készen, - felöltözve és legalábbis a legkisebbek megreggelizve - álljanak. Átépíti az eddigi reggeli rutint az, hogy én is elkészülök és Edgárt is el kell készítene. Mert eddig mi ketten csak ébredeztünk, Léopold meg tulajdonképpen egyedül felöltözött és megreggelizett, csak annyi dolgom volt, hogy felébresszem.

Edgár még itthon nem, de amikor be kell menni a terembe, keservesen sírni kezd és kapaszkodik belém. Nagyon nehéz neki, nekünk sem könnyű ezt látni. Azután állítólag egész nap elvan szépen, mindent megeszik a lunch box-ból. Nagyon ragaszkodik a gondozónőhöz Ms. Deborah-hoz, aki nagyon kedvesen puszilgatva és ölelgetve fogadja. Amikor megyek érte és meglát, akkor is keservesen sírni kezd, de hamar megnyugszik és egész délután jókedvű. Éjszaka, vagy reggel, ha korábban megébred, engem hív (ez eddig nem volt) ez az ovikezdés jele. Ilyenkor a szobában vagyok, amíg vissza nem alszik, de mivel fázok is és el vagyok a fotelban gémberedve, egy idő után kikéredzkedek pisilni-kakilni, így ezzel a trükkel vissztudok feküdni.

Léopold pedig napról napra okosodik az óvodában. Az "A" betűt tanulják most. Tegnap a könyvben ezta betűt kereste itthon. Ragad rá az angol, azt mondja már egy kicsit beszél az óvodában és itthon is egyre több új szóval előáll. Barátokról még nincs szó, az eddigi szerelmét már lecserélte (fájt a füle tőle, úgy sírt) :-)

Szép napfényes, derűs napjaink vannak kék éggel és eső nélkül. Tegnap délután a gyerekek a tengerben fürödtek. Bár mindketten fáradtak vagyunk Guillaume-al (a sulikezdés, az aggódás stb...), ahogy kiültem a tengerhez délután, úgy éreztem minden gondom és fáradtságom elillant. A természet megnyugtat.

Egy esős hétvége

Ez az első olyan hétvégénk, amikor nem kívánkoztunk a tengerhez. Borús volt az idő, ma pedig végig esett, legalábbis Gozón, ahova a mai napon kirándultunk.

Tegnap délelőtt Attard-ba mentünk. A hasznosat összekötöttük a kellemessel és megvettük az egyenruha hiányzó őszi darabjait, azaz a kardigánokat. Utána pedig vendégeinkkel jót sétáltunk a St. Anton Kertben, ahol az elnöki palota is található. Nagyon kellemes kis kirándulóhely. Sétáltunk a kertben, leültünk egy kávéra míg a gyerekek a kávézó melletti játszón szórakoztak. A kertben van szökőkút, kis tó teknősökkel, hattyúkkal, a kertben pávák sétálnak. Későn ebédeltünk, majd egy kis pihenő után Valettába látogattunk, ami ezen a napon a Notte Bianco kultúrális fesztiválnak adott helyet. Bármerre sétáltunk koncertek voltak. Vacsorázni a hozzánk közeli Spinola Bay-be mentünk, mert Valettába annyira özönlött a nép, hogy féltünk enni már nem lesz lehetőségünk.

Ma pedig Gozóra indultunk. Épp megnéztük a Citadellát Vittoriosában, amikor sötét lett és hatalmas vihar kerekedett. Innentől sajnos egész nap esett. Elkocsikáztunk még az Azúr Window-hoz, de kiszállni nem tudtunk. Majd egy nagyon hangulatos étteremben ebédeltünk Xlendi-ben. Gyönyörű lehet ez a hely szép időben. Az étteremben nagyon finom ételeket ettünk, köztük a máltai specialitást a nyulat. Bár szigeten élünk  a helyiek mégsem esznek sok halat, szeretik a nyulat és a csigát.

A délutáni órákban már itthon is voltunk. Bár sokat nem láttunk, mégis teljes volt a nap. A gyerekek korán ágyba kerültek, mert holnap mindkettőjüknek ovi van.

Edgár első napja az oviban

Reggel elindult a csapat, azaz az egész család ezen a jeles napon felvonult. Mindenki készült, izgult. Léopold már tegnap este sokat magyarázta Edgárnak, hogy ez nem akármilyen nap lesz. Mindketten egyenruhát viseltek, még a sötétkék cipő is kötelező. Nagyon szépek voltak.

Emlékszem, hogy Léopold meglepően könnyen beszokott, mi jobban meg voltunk lepődve. 

Ma reggel Guillaume elkísérte Léopoldot, én pedig bekísértem a terembe Edgárt. Nem sírt, elköszöntem tőle és eljöttem. Még el kellett mennem leadni a papírjait és a kis hátizsákját a lunch box-al. Viszamentem. Ült az egyik gondozónő ölében, de nem sírt. Guillaume-al néztük kinntről egy darabig, majd eljöttünk.

És azt a cuki boldog mosolyt sose fogom elfelejteni, amikor érte mentem. Korábban mentem a mai napon (szerintem így is nagyon hosszú volt neki) egy óra előtt. Rámborult, ölelt jó sokáig. Majd felszabadultan rohangált. Így mentünk kettesben Léopoldért. Elvileg őt még nem lehetett volna hazahozni, de kaptam egy engedélyt és korábban eljöhetett, hogy ne várjak még fél órát Edgárral. Örültek egymásnak, Edgár sugárzott, szerintem átsuhant a fején, hogy így már nem is volt olyan rossz ez a délelőtt, hogy anya jött és itt van velem. És napközben is találkoztak Léopolddal.

Megkönnyebbültünk, nem tűnik traumatizáltnak és nagy vörös kisírt szemei sem voltak. A gondozónő azt mondta, hogy nagyon szerette Edgár az autókat. Mosolyogtam, igen, ha autó van körülötte, akkor minden rendben van. Tényleg imád autózni és bárhova is megyünk egy kis autóval a kezében még a nap is máshogy süt rá.

Drága Edgárunk Te is elindultál egy hosszú úton, idegenben, harmadik nyelven! Mi itt vagyunk testvéreddel, hogy támogassunk, kapaszkodót nyújtsunk bármi nehézség érjen téged!!
Büszkék vagyunk Rád is!

Megérkeztek a Mamiék!

Olyan aranyosak voltak, ahogy kedd délután ültek a ház előtt és várták a  mamiékat. Nagyon nagy izgalomban voltak.

Edgárral töltöttem két délelőttöt az oviban. Élvezte, de ha eltűntem, vagy inkább ő elfelejtett és ment felfedezni, majd rájött, hogy nem vagyok körülötte, keservesen sírni kezdett.

Holnap az első nap élesben. Én már nem maradhatok Edgárral. Kemény lesz neki. Féltem, sajnálom, nem győzzük nyugtatni magunkat Guillaume-al, hogy jó lesz ott neki nagyon.

Edgár elsö mondata

Ma reggel a papa vitte Leopoldot oviba. Igy volt ez Moszkvaban is, mindketten ragaszkodt ehhez itt Máltán is. Edgár is menni szeretett volna. Mar vette is a szandiját.

Délután erröl beszélgettünk kettesben, amikor Léopoldért indultunk. Ült a padon, nézett koncentrálva a szemembe és elmondta élete elsö mondatát: " Léopód ement papa autó", azaz Leopold reggel a papával elment az oviba. Micsoda pillanatok, annyira elolvadtam...

A mi "prejunior" nagyfiunk

Tegnap hatalmas izgalommal indultunk mindketten az első napra, ami igazából csak egy ismerkedés volt a hellyel, a tanárnénivel, az osztályteremmel és a gyerekekkel. Időben érkeztünk, így elsőként találkozhattunk a tanárnénivel. Negatív és elutasító az első pár perc. Kellemetlen volt és egyben szívszorító, majdnem elsírtam magam látva milyen nehéz Léopoldnak. De ki bátorítja, ha én kesergek alapon erőt kellett vennem magamon. Nem akart bemenni a terembe és a tanárnénivel sem akart szimpatizálni. Kommunikálni még nem tudott, azon kívül, hogy szépen válaszolt a "What's your name?" kérdésre. Így hagytuk az egészet és bekeveredtünk a tömegbe. Láttam, hogy szemléli a gyerekeket, akik fel-alá rohangálnak, zavarban van, nem tudja mit lehet, itt az megengedett-e.

Majd újból visszatérünk a terembe, ahol a gyerekek körben leülnek a földre és a tanárnéni bemutatja a szülőknek hogyan, milyen eszközök segítségével fognak a gyerekek ismerkedni a betűkkel. Meggyőző volt, énekelnek, mesét olvasnak, használják az összes érzékszervüket, kezüket, lábukat, amikor tulajdonképpen dolgoznak és tanulnak. Élvezték, Léopold örült, kezdett felszabadulni.

A bemutató óra után lementünk a színházteremben, ahol kezdetét vette a buli. Léopold nem értette a lufis bácsi poénjait, hossszú volt szerintem és egy kicsit untató a végére. De mindenki kapott egy hosszú lufit és azzal boldogan szaladgáltak. Volt egy kis tánc és sok-sok finomságot kaptak a gyerekek. Léopold nem táncolt: azt mondta ő túl nagy már ehhez. Mosoyogtam és tényleg igaza volt.

Végül megvettük a tankönyveket, elköszöntünk a tanárnénitől.

Boldogan, ugrándozva futott le mellettem a lépcsőn. Kiabálta:"Ez az én óvodám, holnap már egyenruhában nélküled maradok!" Örült és láttam, hogy mégis meggyőzte az első nap.

Az oviról csak annyit, hogy itt látható az első pillanatban, hogy egyetlen boldog percet sem sajnálnak a gyerekektől, szeretettel, kedvesen szólnak hozzájuk, játszva, örömmel tanítanak és csak a legvégső esetben szólnak rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok. nagyon komoly un. "viselkedési és fegyelmezési szabályzatot" kaptunk, amit nekünk szülőknek is át kellett olvasni, hogy együtt tudjunk működni az óvodával.

Tegnap este is nagyon készült Léopold a mai napra, magyarázta 5 percenként Edgárnak, hogy "Érted, holnap egyenruhában megyek az oviba." ma reggel pedig kipattant hétkor az ágyból, 2 perc alatt beöltözött az egyenruhában és boldogan szaladt a papához, hogy "Nézd milyen csinos és sportos vagyok, Papa!" Gond nélkül ment be a terembe, boldogan köszönt el és nyilvánvaló volt, hogy félelmek nélkül, hatalmas bátorsággal vágott neki ennek a nem könnyű (de reméljük sok-sok örömmel teli) ovis évnek.

Büszkék vagyunk rád Léopold, mint mindig!

Nosztalgia, honvágy

Megérdemel egy külön posztot. Az egyik közösségi oldalon nézegettem a moszkvai barátok őszi képeit. Mindenki sapkában, vékony kabátban rója a parkokat, behúzódik egy múzeumba. Azt mondták, nagyon szép, meleg őszük volt, de már kezd hidegedni.( Én a szombat esti pikniken hordtam először hosszú ujjú/szárú ruhát itt Máltán. És mindig eszembe jut, hogy tavaly október elsején leesett az első hó. )

Ahogy néztem a képeket, hirtelen belémnyilalt valami. Odaszóltam Guillaume-nak, hiányzik a sapka, a kabát. A beöltözött, sétáló családokban felelevenedtünk mi, ott, Moszkvában. Mire Guillaume: nekem is hiányzik Moszkva, sokat gondolok rá.

Szóval ez is hozzátartozik a történethez.

Utolsó nyaralós hétvégénk

Készülünk a holnapra. Léopold első napjára az oviban. A prejunior osztályt kezdi, ami nagyjából a nagycsoport és az első osztály keveréke. A tanév első felében a helyes ceruzatartást tanulják, majd a második felében kezdenek ismerkedni a betűkkel játékos formában, a Jolly Phonics programmal. Sokminden máson kívül a matematika alapjaival is majd ismerkedni kezdenek. Az év második felében már házifeladat is lesz. (Nem mindig látom még ehhez felnőve Léopoldot.) Lesznek tankönyvei és vettünk iskolatáskát is. Nagyon nagy izgalommal várja.

Az első napot orientation day-nek hívják. Én kísérem el, míg Guillaume marad Edgárral. Ez egy rövidített nap, amikor megnézheti a szülő hogyan telik az iskolanap és egy buli is lesz. Egykor lesz vége. Még én is izgalomban vagyok és nagyon sokat gondolok rá, Léopoldra, hogy jól érezze magát és le tudja győzni azt a hatalmas nyelvi akadályt, ami az elején nehezíteni fogja a beilleszkedést. Sokat beszéltünk neki erről, hogy milyen fontos nyelv ez, amit ő majd játszva megtanul és hogy mások milyen sokan küzdenek azért, hogy jól beszéljenek angolul. Azt mondta, hogy majd megtanítja Pali papát is angolul :-) Hajrá Pali Papa! Az utóbbi időben nagyon sokat gyakorolta azt a pár mondatot, amit tanítottunk neki és sokat kérdezgette, hogy melyik szót hogyan mondják angolul.

Volt egy utolsó nyári hétvégénk. Pénteken megérkezett az új kerti bútorunk, ami remélhetőleg jó szolgálatot fog tenni hosszú meleg máltai hónapokon keresztül. Nagyon szép, örömmel vettük birtokba, Guillaume megépítette, koccintottunk rá. Voltam a fiúkkal fodrásznál, szegények, főleg Léopold, rég láttam ilyen amatőr fodrászt. De amelyiket én teszteltem múlt héten az sem volt semmi. Fodrászügyileg még nem látom a jövőnket. Optimista vagyok, megnől az a haj, egy-két nyisszantás igazítás ráférne, de Léopold annyira büszke az új hajára, hogy hozzá sem nyúlhatok, nemhogy levágjam.

Szombat este Sliema tengerpartja mellé mentünk a Malte Accueil szervezésében történt piknikre, hogy megismerjük jobban a francia közösséget. Léopold nagyon boldog volt, egész este alig láttuk, kilómétereket futott a köves parton. Rengeteg gyerek volt. Edgár pedig ott őrzött bennünket, el nem mozdult volna mellőlünk (jut eszembe ilyenkor, hogy mennyire különböznek...Léopold ilyen idősen szaladt, amerre látott). Csendesen, boldogan mosolygott.

Ma pedig korai ebéd után a Valettával szemben lévő Three Cities felé vettük az irányt. Birgu kikötőjében csodáltunk meg gyönyörű és hatalmas magán jachtokat, majd a város szűk, hűvös utcácskáin sétáltunk, még Edgárt is vitte a kis lába. Nagyon jót szórakoztak a gyerekek, hangosan berregve rohangáltak mindenfele.

A séta után úgy döntöttünk, hogy megnézzük az Airshow-t, de olyan meleg volt és tűzött a nap, hogy nem volt kedvünk kiszállni az autóból. Döntöttünk, elmegyünk arra a sziklás partra, ahol egyik délutánunkat töltöttük a fiúkkal. A tenger azonban annyira háborgott, hogy rá sem ismertem. Fürödni életveszély lett volna, akkora hatalmas hullámok voltak. Félelmetes volt a tenger, ahogy megmutatta erejét. Így lementünk a mi partunkra a Szent-György partra. Persze Léopold fürdött, senki más nem kívánkozott be a vízbe, fel volt kavarodva és késő délután már hűvös is volt.

Így telt a nyárzáró hétvégénk!