Az én kis varrósegédem

Daphnét hetente egyszer viszem a bölcsibe. Az elválás nehéz neki, mert ugye ritkán megy. Ezt a heti egyszeri ritmust tartani szeretném. Nekem szükségem van rá, hogy néha egyedül menjek orvoshoz vagy a munkanélküli hivatalba, vagy interjúra vagy csak úgy bevásárolni. Eddig két, max 3 órát hagytam csak ott. De rájöttem a két óra semmire sem elég, szóval gondoltam mi lenne, ha heti egyszer egy napra hagynám ott. Azt gondoltam, hogy erre nincs lehetőség, de a héten beszéltem a bölcsi vezetőjével és mondta, hogy akár egy napra is maradhat Daphné, ha szükségem van rá. 

Kedden pedig nagyon klassz délelőttöt töltött náluk. Már amikor ott hagytam nyújtotta a kezét a dadus felé és amikor érte mentem, alig akart hozzám jönni. 

Annyira klassz ez a bölcsi, és olyan rendesek kedvesek a dadusok, hogy szívesen hagyom náluk. A terem abszolút adaptálva van az ilyen idős gyerekeknek, kiscsúszda, olvasósarok, kisbabák, nagybabák,2-3 évesek veszik körül. Örülök, hogy ilyen jól érzi magát.

Varrni nem tudok mellette, mert a hidegben van a varrógépem, de néha amikor a ruhákat rendezem, melopózik és rámol a gépem mellett. Itt épp a mérőszalag van soron.

Léopold szülinapja a barátokkal

Sokat törte a fejét, hol ünnepeljen a barátaival. Először azt gondolta, hogy a Lézer-játék lesz a legmenőbb. De hamar rájöttünk, ha nem mindenki tud eljönni és páratlanul lesznek, akkor az nem lesz olyan jó szórakozás.

Tavaly nagyon jól érezték magukat, de emlékszem, hogy a lézer-csata hamar véget ért és a gyerekek már nem tudtak mit kezdeni magukkal. Kettő játékra meg már nem akartunk befizetni, mert az kicsit húzós lett volna.

Így végül örültem is, hogy a Chouettland nevű játszóházat választotta Léopold. Itt ünnepelt Edgár is novemberben. Hatalmas puha felfújható csúszda, bikalovaglás, műanyaglabdás medence. A tulaj nagyon szimpatikus, a torta pedig nagyon finom. Először nem is gondoltam, hogy Léopold komolyan gondolja ezt a játszóházat, kérdeztem is, hogy nem vagy te egy kicsit nagy hozzá? Javasoltam bowlingit vagy mozizást. De azt mondta: "Anya, hadd válasszak én!". És végül a barátai azt mondták, hogy "Cool!", amikor megtudták, hogy a játszóházban fog ünnepelni. 

Nyolcan voltak végül Edgárral és Léopolddal, ketten nem tudtak eljönni. És olyan jó döntés volt, mert annyira jól érezték magukat, rohangáltak 3 órán keresztül, nem is láttuk őket. Még a tortaevésre is alig tudtuk összerántani a csapatot. Jó látni Léopoldot a barátaival. Mert tény és való, hogy nagyon szociális alkat, de eddig (a sok országváltás során) nem nagyon láttuk, hogy szorosabb barátságok alakultak volna ki. De van egy-két fiú, akivel nagyon jól érzi magát és ezt nagyon fontos neki is megélni!

A kis cirkáló

Kész, vége a négykézlábas időszaknak. Daphné végérvényesen jár. Köröz kilómétereket a házban, mindenhova jön utánunk. A boltba is kiveszem a babakocsiból, mindenki csak lesi az én pici cirkálómat, aki a boltban is jön-megy-pakol, vásárol, szedi le a polcokról az árukat. Nagyon vicces, mert az a kis nyolc kiló, olyan gyorsan és egyre biztosabban járkál a lábunk alatt. Számára is újdonság felfedezni függőlegesből a világot.

Újabb betegünk van/volt

Léopold pénteken este fájlalta a hasát. Öt percenként mondogatta, hogy fáj a has. Először nem is vettük komolyan, mert többször van reggelente is, hogy pár falat után fáj a pocija.

Én pénteken este elmentem otthonról, Guillaume volt a három gyerekkel. Legalább tízszer hányt az este folyamán, éjszaka pedig óránként jártunk hozzá, mert rettentő szomjas volt, de egy korty víz is kijött belőle. Reggel irány a gyógyszertár, ahol csak egy egyszerű gyógyszert tudtak adni a hányásra. De mihelyst bevette, már nemhányt, viszont alulról jött ki rajta, ami ki akart jönni.  Muszály volt orvost keresnünk, falfehér volt és erőtlen. Ráadásul, amikor terhes voltam Daphnéval tavasszal Léopold a sürgősségen kötött ki, mert teljesen kiszáradt. 

Délben várták a szomszéd faluban. Az orvos legfőképp azt javasolta, hogy pihenjen sokat, a betegség magától elmúlik. Délután két szülinapra is hivatalosa volt, mindkettőt le kellett mondania. Azt mondta az orvos, hulla lenne hétfőre, ha kifocizná magát a szülinapon. 

Ma reggel azzal ébredt, hogy már nem beteg. Tegnap délután óta nem hányt és mivel azt kérdezte, higy mi a mai program, tudtuk, hogy már meg is gyógyult.

Edgár és a varrógép

Ahogy már említettem, Edgárunk ha tehetné egész nap, egész héten és egész éven át csak legózna. A legjobb az lenne, ha iskolába sem kellene járnia. Mindent legyárt legóból.

Valamelyik nap mondtam neki, hogy készítsen egy varrógépet. Hát készített. Felraktam (kérésre) a facebook-os varrós csoportba, ahol mindenféle varrással kapcsolatos dolgokat is megosztunk. Ezt a kis legóvarrógépet 1235-en lájkolták és 68-an írtak kommentet. Felolvastam Edgárnak az üzeneteket, aki rettentő büszke volt. "Trop cool" - mondta. Szerintem is a varrógép nagyon jól sikerült. Persze az alkotó még 11-kor is pizsamában volt, mert nem volt ideje felöltözni, legózni "kell". A tehetséget nekünk pedig hagynunk kell kibontakozni. 

Daphnéra rájár a rúd

December 21 óta négyszer voltam vele orvosnál. Ilyen hosszan ilyen beteg gyerekem még nem volt. 

Ahogy visszértünk Magyarországról újból lázas lett, visszavittem 31-én, nem talált semmi különöset nála az orvos. Daphné azonban olyan nyűgös volt és annyit aludt (14-16 órákat), hogy nem tetszett nekem. Láza már nem volt. Visszementem vele pénteken is: fülgyulladás. Kapott újból antibiotikumot. Tegnap este meg az ügyeleten voltam vele, mert négy óra alatt tele lett viszkető, féltenyeremnyi dagadt piros foltokkal, feldagadt a szeme is. Mondtuk ez nem vicc, nem megyünk így neki az éjszakának. Kiderült allergiás az antibiotikumra, így azt lecserélték újabbra és kapott még egy rakat kenőcsöt, gyógyszert a foltjaira. Tegnap nagyon nem volt jól, vele is aludtam, mert a légzését kellett figyelni, nehogy a szája vagy nyelve bedagadjon. Úgy megjárta szegénykém. De ma már sokkal jobb kedvű volt, bár még mindig nagyon csúnyán néz ki, ráadásul a foltok vándorolnak. Ahol tegnap volt az elmúlt, de máshol van újabb. Remélem hamar rendeződünk, mert olyan jó újra látni azt a  mosolygós vidám, huncut kis Daphnét!

Újabb teniszmérkőzés

A második versenyét játszotta Léopold a narancssárga szinten január harmadikán. 12 versenyző közül hatodik lett. látszott, hogy rég játszott és nem titok, hogy vannak jobb játékosok is nála. Ezért is jók ezek a kis barátságos mérkőzések, versenyek. Remélem a sok győzelem után ezek a hátrábbi helyezések nem fogják elvenni a kedvét. Szülinapjára kapott egy igazi teniszcipőt és egy szép melegítőt.

Léopold 9 éves

Nagyon elszaladt ez a kilenc év, egyre csak azt beszéljük, hogy milyen nagyfiú lett. 137 cm és 27 kilo. Nagyon vékony, soha nem volt nagy evő, ez látszik is rajta. De nem is volt soha finnyás, gyerekmértékkel egészen széles paletta van a kedvencei között. De azokból csak csipeget. Ritkán szed újból, ha egy átlagos magyar család látná mennyit főzök négyünkre. Hát...nem sokat. De azt mondja én nagyon jól főzök, Edgár szerint pedig a magyar desszertek isteniek.

Mára brassóit kért és mégha este hétkor is értünk haza, akkor is belevágtam. Egyen, amit szeret. A vörös tonhal tartár azért nagyon speciális egy gyereknek, ilyenkor tészta virslit kapnak a fiúk.

Szóval Léopold egy csupa energia bomba. Monthatnám sokszor túl sok energiája van. Biztos ismeritek azt a kérdést, amit akkor tesznek fel a gyerekek, amikor épp fáradtan hazaestünk valami programról: "Akkor most mit csinálunk?" jajj, mentsetek meg, mert van, hogy ilyenkor robbanok. Ez a kérdés nálunk nagyon gyakori.

Ezért is örülök, hogy teniszezik és szereti és jól csinálja, mert az hétvégére is ad programot. Főleg az esős hétvégék nehezek, bezárva. Mégsem várhatom el, hogy egész nap olvasson, akkor a tv helyett jobb a tenisz.

Jól megy neki a tenisz, szereti. Remélem még sokáig örömét leli benne.

Rengeteget olvas, falja a könyveket. Nem győzzük ellátni. Magyar könyvet sajnos nem olvas, de karácsonyra is próbáltam választani olyan magyar nyelvű regényt, ami viccesen van megírva és tetszhet neki. A Ropi naplója nagyon jó kis regény, de egyedül nem menne neki, mivel a nyelvezete elég szlenges, ismerem, hamar elveszítené a türelmét. Egyelőre együtt olvassuk, regényeket még franciául sem olvas, inkább képregényeket, amik nem könnyű olvasmányok és nagyon fejlesztőek ezek a könyvek is.

Nehéz természete van. Mindig övé az utolsó szó típus, van aki ezt úgy mondaná (sokszor mi is), hogy felesel. Mindenre van magyarázata, megvan gyorsan a visszaválasz, ez rendesen húzni tudja fel a pumpánkat. Majd ha jön a kamaszkor.....áááá....szerintem nekünk már nem lesz sok meglepetésünk vele. Legalábbis így reméljük. 

Az iskolában jól tanul, szép eredményeket hozott haza. De sokat tanulunk is itthon, megy az magától is, csak a körmére kell egy kicsit nézni. Szerencsére nagyon együttműködő, látja, érzim érti az értelmét a sok munkának.

Érdeklődő, kíváncsi és imád videójátékozni, amit kénytelenek vagyunk limitálni, különben rajta lógna állandóan. Gondolom ez nem újdonság senkinek ebben a korban.

Így szeretjük a mi Léopoldunkat, aki amilyen kolerikus alkat, olyan sokat mosolyog is és benne van minden buliban!

Nagyon boldog kilencedik szülinapot drága Léopoldunk!

Csendes családi szilveszter

Itthon töltöttük a Szilvesztert, amit senki sem bánt. Daphné még mindig nagyon lázas volt, mi pedig fáradtak. Csendben voltunk, együtt. Koccintottunk erre az évre, s már aperó alatt belemerültünk egy családi mozizásba. Nagyon finomat készítettünk közösen, Guillaume ötlete volt egy jó Tournedos Rossini. A gyerekeknek az éjfélt is sikerült megvárniuk, így még a Himnuszt is együtt hallgattuk meg.

Újév napján is bennt pihengettünk. Én délután futni voltam, a fiúk társasoztak, Daphné pedig hatalmasat aludt: gondolom a már-már 3 hete tartó betegség nagyon kifárasztotta kis testét.

Délben szintén nagyon finomat ebédeltünk: Szent-Jakab kagyló rizottóval. A fiúknak is ízlett. És végre a karácsonyi fatörzstortát is összehoztam, ami karácsonykor kimaradt, de enélkül, úgy mint a beigli nélkül sem, számomra nincs karácsony.
Átgondoltam magamban ezt az évet, hálát adtam mindenért, ami megadatott: sok szép utazás, családi pillanatok, a gyerekek sikerei, Daphné fejlődése. Tettem újévi fogadalmakat, elengedtem, amin nem tudok változtatni, hogy pozitív gondolatokkal kezdjem ezt az évet. Vannak tervek és amíg vannak, addig haladunk előre és minden új év hordozza magában az újrakezdés lehetőségét.

Kívánok minden kedves blogolvasómnak békét, boldogságot, egészséget, új terveket és megvalósuló álmokat, utazást  és szeretetet! Boldog 2019. esztendőt!