Leesett az elsö hó

Két éve kicsit korábban, október 14-én esett le az elsö hó. Idén pedig a mai napon. Ma hol sütött a nap, hol nagyon sötét lett és esett a hó. A héten lehült az idö is, 2-5 fok körül volt. De még ez a jelentös idöjárás változás, hidegfront sem tudta elöcsalni az idöközben négy kilósra cseperedett "csöppséget" a hasamból. A mamie megérkezett még múlt vasárnap. Jókat játszanak Léopolddal, a mamie viszi és hozza az oviból.  Én kb. 3-4 órahosszat "üzemelek" egyhosszban, utána pihennem kell, mert szerintem valami ideget nyomhat, annyira kellemetlen érzés. Reméljük egyszer kivancsi lesz a külvilágra is, már nagyon várjuk 39. hét + 2 naposan.

Szülhetek

"Szülhetsz!"- mondta Guillaume nekem, amikor beszéltünk kora délután. Ő is és én is épp akkor ebédeltünk. Léopold ma nagyon nehezen aludt el, kalapáltak, kopácsoltak, fúrtak és faragtak a szobája mellett. A mi ágyunkban tudtam csak álomba simogatni, majd kisurrantam enni du. háromkor.

Túl van a megmérettetésen, fontos volt a mai nap a munkahelyén, de legalábbis az a két óra, míg videókonferencián volt. Akkor nagyon nem kellett volna szülnöm. De mostmár jöhet, bár ideálisabb volna, ha a ma éjszakát még megvárná, hogy a mamie is megérkezzen. De még ideálisabb lenne, ha 23. éjszaka szülnék, mert még 23. napközben van egy fontos (persze halasztható) programom. A természet eldönti. Várjuk. Tegnap mindent rendben találtak, voltam a szülészeten, persze megint nem volt időm megnézni, hoyg pontosan hova kell menni, ha szülök. Rohantam haza Léopoldért, a drága nagyon várt, azt hitte nem megyek érte. S azt is sikerült elérnem, hogy ennél a szimpatikus nőnél szülhessek, aki drágább, mint az eerdeti orvosom, ezért szerződést kellett módosítani. Most minden rendben.

Léopold jószívűsége megérintett tegnap. Tudja, hogy a boltban egy darab csokit választhat. Beléptünk a boltba, már rohant is a hűtőpulthoz, ahonnan két kinder maxi kinggel és egy másik kinder csokival tért vissza. "Hééé, mi ez a  sok csoki, tudod, hogy csak egyet lehet!" - magyarázom neki. Mire ő elmeséli, hogy a két kinder maxi king, amit pluszban tett a kosárba apáé és anyáé (ráadásul tényleg ez a kedvencünk). Hát nem drága, ahelyett, hogy hisztizne és pakolná a sok csokit magának, egyből ránk is gondolt. Még chipset is akart venni apának (pedig ezt is imádja, egy héten egyszer, amikor pénteken aperózunk akkor vacsi után tömheti, megengedett) de sikerült lebeszélnem, hogy nem kell az most, szó nélkül rakta vissza a polcra. Egész úton hazafele azt magyaráztam neki, hogy mennyire kedves volt tőle, hogy nekünk is választott csokit.Remélem a kistesóval is hasonló kedves lesz!

Látogatás a Kreml-be

Félve bár, de mégis beneveztem erre az érdekes látogatásra, amit a franciák moszkvai társasága szervezett a Kreml-be, pontosabban a területén található Fegyver-palotába. Ebben a neoreneszánsz stílusú épületben a világ egyik leggazdagabb kiállítása található, ami együtt mutatja be az összes évszázadokon keresztül összegyűlt cári, hercegi kincseket, azaz cári családok arany és ezüst használati eszközeit, ékszereit, trónjait, hintóit, koronáit, ruháit. Ebben a múzeumban található még egy híres Fabergé-tojás kollekció is és egy fél tyúktojás nagyságú Dél-Indiában talált gyémánt, amelyet Orloff -gyémántnak hívnak. Kihagyhatatlan, mindenki azt mondja ezt látni kell.
A múzeumlátogatás nagyon érdekes volt, szeretnék egy hétvégén visszatérni Guillaume-al. A gyémántterembe éppen ezért be sem fizettem, na meg idöm sem volt már - rohantam Léopoldért - és rendesen el is fáradtam.
Páratlanul gazdag múzeum, ami az ott kiállított tárgyak értékét illeti. Van több olyan dísztárgy, ami biztonsági okok miatt soha nem hagyja el a múzeumot. De vannak olyanok, amelyeket rendszeresen kölcsönadnak más múzeumoknak. Például a tíz Fabergé-tojásból többet nem láttunk. A tíz centis tojások közül az egyikben például egy öt centis háromárbòcos vitorláshajo található aranyból. A másikban pegig a Szentpétervár mellett találhato Cárszkoje Szelo (Puskinváros) kastélyának arany makettja. Láttunk még 25 kilós palástot, ami aranyszálakkal volt kivarrva, olyan technikával, mint amikor egy törülközöt készítenek, tehát jó kis vastagsága volt, és amelyen hat kiló csak a drágaködíszítés volt: rubin, gyémánt, zafír, topáz. Vagy 200 kiló ezüstböl készült trónszéket. Négy kiló tömör aranyból készült tálcát, 200 ezer apró igazgyönggyel kivarrt palástot, temérdek gyémántot az egyes kegytárgyakon, úgy, mint az evangéliumok,  újtestamentumok borítóin.
Egy hosszú délutánt mégegyszer rá szeretnék szánni erre a múzeumra, mielött elhagyjuk az országot! Egyik legèrtékesebb látogatás volt, azok közül, amit a moszkvai franciák társaságával csináltam.

Ovi képekben

Léopold nagyfiú

"Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

esztendőre vagy kettőre,

nagylány (nagyfiú) leszek én."

Egy "nagyfiús" korszakot élünk mostanság. Folyamatosan erről beszél és csak ezt a kifejezést hajlandó elfogadni magával kapcsolatban. Léopold már nagyfiú és egyedül öltözik, wécézik, eszik. Még úgy sem lehet mondani, nagyfiú-nagytestvér. Csak "nagyfiú". E körül forognak a gondolatai. Néha megemlíti, hogy apa is nagyfiú. Apa dolgozik, hogy legyen pénzünk és tudjunk venni kukikát, azaz csokit és kemény labdát, na meg görkorcsolyát. Arra a kérdésre, hogy hol van apa pénze az a válasza, hogy a zsebében. Néha ő is kér tőlem, adok egy 50 kopejket (kb. mint 50 fillér), amit berak a zsebébe. Ilyenkor viccesen könyörgök, hogy vegyen nekem rajta nyalókát. Mire azt válaszolja, hogy nem, megy a parkba és berakja a sergőbe, amikor szomorú arcot vágok, hozzám szalad és megpuszilgat.

Tegnap az autóban arról beszélt, hogy ha majd megnől, akkor tud vezetni, mint apa, és anya és apa hátul fognak ülni. Sokszor mondja, hogy sokat eszik, hogy megnőljön és be tudja dobni a kosárlabdát a kosárba. 

Ez a nagyfiússág arra is jó, hogy én sokmindent ezzel magyarázzak: például így elfogadja, hogy a sok csoki és bonbon nem jó, mert a fogmanók meglátják a fogain és mérgesek lesznek, viszont a zöldség és gyümölcs azért kell, hogy erős nagyfiú legyen és nagyra nőljön és nagyot tudjon rugni a labdába. Így tegnap a nagy tál sütimből csak egy szeletet evett és kért még banánt és szőlőt.

Volt egy korszaka, amikor végképp azt szerette volna, hogy az ágya mellett maradok, míg elalszik. Ezt az időt sikerült csökkentenem. Ha meg belesutyorgom a fülébe, hogy a nagyfiúk egyedül alszanak el, akkor fel vagyok mentve az ágya mellett ücsörgés alól. 

És a ez a nagyfiú egész héten csak a mondókás könyvet volt hajlandó olvasni, napjában háromszor: egyszer reggel oviba menetel előtt, majd délutáni és végül az esti elalvás előtt. Addig addig, hogy a nemrég elmondott élete első mondókája mellé még vagy 10 felsorakozhat. Ezeket is egyedül mondja el és ha segíteni próbálok (mert van, hogy szavak kimaradnak), nagyon a szívére veszi. 

Hétvégenként pedig apa a sztár, ővele wécézik, ő tolja a babakocsit, ő menjen reggel az ágyához! Imádjuk!!

Készülődés, várakozás

Úgy érzem mostantól tényleg erről szólnak a napok. Bár fejben eldöntöttem, hogy nem, mert még két hét is hátralehet, ha a végéig kihúzzuk, és az hosszú tud lenni, de nem megy, e körül forog az eszem, mikor és hogyan érkezik, meddig vár még. Mindenki izgatott, nemcsak én. Guillaume-nak ez az egyik legfontosabb hete az évből, így azon beszélgetek a benntlakóval, hogy a héten még ne. Még arról is szó volt, hogy el kell utaznia külföldre. Bár csak egy nap, de úgy döntöttünk nem kockáztatunk: egyedül szülni Moszkvában azért mégsem. 

Léopold is csupa várakozás, bár még mondani sokat nem tud ezzel kapcsolatban, de látszik a kis arcán, hogy rettentő kíváncsi. Várja, hogy jót focizzanak !! és reggel, amikor a kistesóról beszéltünk, akkor azt mondta, hogy a kistesó boldog lesz! Megható!! Ebből arra következtetek, hogy neki sem olyan rossz velünk.

És szombaton érkezik Guillaume anyukája, őt is illene megvárni. Ja, és még október 23-án fontos programom van. Na de az élet és a benntlakó majd szépen mindent eldönt! Úgyis szoknunk kell, hogy lesz mégegy ember a családban, akihez nagyon is alkalmazkodnunk kell.

A hétvégén leszedtük a kis raktárunkból a maradék dolgokat, hogy minden kész legyen: kiskád, babakocsi, hálózsákok. Kész a bőrönd is. Várunk nagyon kistesó!!!!

Egy jól sikerült nap

A szürke és borongós idő ellenére mégis nagyon szép napunk volt. Már reggelente boldoggá tesz, hogy látom milyen lelkesedéssel megy Léopold óvodába. Most, hogy délelőttönként kiviszek őket játszani és kipróbálhatja az összes új játékot, nameg teniszezhet és focizhat, nagyon élvezi. Nem is mertem sem reggel, sem a délutáni alvás előtt említeni neki, hogy bábszínházba megyünk újra, mert önkívületben lett volna egész nap. 

Na de maradjunk a délelőttnél. Én ismét, a héten már másodjára mentem a kórházba (oda-vissza 26 km), a heti esedékes konzultációra, NST-re, és ultrahangra. A két héttel ezelőtti ultrahang alkalmával megkértem az orvost, hogy adjon nekem egy képet a kisbabánkról, ugyanis az egész terhesség alatt egy darabot sem kaptam. Egy olyan jól sikerült fotót kaptam a 35 hetes kisbabáról, hogy teljesen elérzékenyültünk, ahogy itthon nézegettük, és várakozásunk még csak tovább  fokozódott, akkor még "csak" 2800-2900g volt. A mai adatok szerint 3300 g. Szép nagy baba lesz belőle. A mai fotón is látszik, hogy jó kis pufi arca van. S az érdekes az, hogy én magam jóval kevesebbet híztam, mint Léopolddal, talán jobban is érzem magam, legalábbis sokkal több mindent teszek veszek, többet mozdulok ki itthonról is. S miért is volt olyan jó ez a látogatás, azon kívül, hogy a babával minden a legnagyobb rendben van?

Egy mindenki által nagyon ajánlott orvoshoz jártam eddig, akivel talán én nem voltam egyedül megelégedve, de nem is akartam vészmadárkodni, a bili inkább múlt héten borult ki, amikor egy igen fájó panaszommal, szinte alig hallgatott meg. Egyébként mindig rettentően sietett, ahányszor eddig nála voltam és az sem érdekelte, hogy hetente kétszer vezetek 26 km-t, egyszer csak egy kis egyszerű vizeletvizsgálatért, amit két nappal a konzultáció előtt kell megcsináltatnom. Állítólag ő az egyik a 30 orvos közül, aki nagyon jól beszél angolul, de őszintén szólva orra alá motyogását mindig nehezen értettem, s ha nem készültem előre felírt kérdéseimmel, akkor elvesztem, mert mindig rohant. Már régen tudtam, hogy október 5. és 24. között szabadságon lesz (én pontosan 31-re vagyok kiírva), valaki más fog átvenni. S ezzel a valaki mással ma találkoztam először. Egy kedves, figyelmes, fiatal nőhöz volt szerencsém, aki mindenben meghallgatott és mindent elmagyarázott. Még jövő héten is hozzá megyek és most a legőszintébben kívánom azt, hogy nála szülessen meg a baba, míg a másik orvos szabin van. S megpróbálok alkudni is, hogy nála maradhassak végig. Megértette, hogy  a napi kétszeri monitorozásból elegem van (főleg, hogy minden a legnagyobb rendben), hogy egy vizeletvizsgálatért nem tudok annyit vezetni így a végén. S tényleg ma először megnyugodva és megelégedve jöttem el a kórházból. Talán itt is az ideje, hiszen a vége közeleg.

Léopolddal pedig ismét bábszínházban jártunk! Csak ébredés után mondtam el neki, hogy siessen uzsonnázni, mert már indulunk is. Repesett az örömtől, simogatott és puszilgatott olyan kis hálás volt. 22 anyukát és gyereket sikerült összetoboroznom és ismét minden gyerek nagyon örült és jót szórakozott Hans Andersen Borsószem hercegkisasszony meséjét hallgatván. Az oroszok nagyon értenek a gyerekszínházakhoz, sok van és mind más-és más koncepcióval dolgozik. Ebbe a színházba már harmadjára jutottunk el.Egyszerűen a közelben van, kis színház, így közel van a színpad és az öt órai kezdés pedig lehetővé teszi, hogy a gyerekek délután aludjanak!Szeretem, ahogy tanítják a gyerekeknek, hogy kell viselkedni színházban, hogy ellenőrzik mindenki lát-e, hogy mindenki megcsengetheti a nagy csengőt, amivel a bábokat hívják a színpadra. A téli délutánokra is jó kikapcsolódás lesz.

37. hét

Itt tartunk most, kétségtelenül a vége felé közeledünk. Nehéz öltözködni, ruhát találni, kényelmeset, s majd felhúzni, csizmát, cipőt felvenni, hajolgatni. Ellenben isteni jókat alszom, délután minden nap sziesztázunk Léopolddal! Gyűjtöm az erőt a legvégére és az új kezdetekre!

Szolgálati közleményként pedig annyi, hogy Léopold tegnap elmondta élete első mondókáját teljes egyedül elejétől végéig: "Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, mert a rétes igen jó, katonának az való!" megkönnyeztük, ő pedig nagyon  boldog volt!

Igazi őszi hétvége

Elég csúnya időnk volt a hétvégén, szombaton szinte végig esett az eső, ma, vasárnap legalább nem esett, de szürke volt az égbolt és meglehetősen hideg, azaz 12 fok volt csak. Ahogy korábban is írtam, már régóta kabátban járunk.

 Tegnap délután bár sétára készültünk, nem maradt más, csak a benti program. Léopold így is nagyon boldog volt, kis barátait Adélaide-et és Constance-t is láthatta. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, szépen, békességben játszottak, csak a végére fáradtak el, akkor már volt kisebb vita, de az sem volt vészes. Léopodra nagyon büszke voltam, mert kedvenc bonbonját minden probléma nélkül adta át ajándékba és ott is nagyon szépen viselkedett, illedelmesen udvariasan, máramennyire egy örökmozgó fiútól elvárható. Érdekes volt látni azt is, hogy összenőttek Adélaide-el, nemrég még Léopold baba volt hozzá képest. Nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, így gyerkestől. Sokszor téli hétvégéken összejövünk egy szieszta utáni uzsonnára, de akkor későn érünk haza, a gyerekeknek és nekünk is még vacsorát kell készíteni. Most viszont a gyerekek és mi is megvacsoráztunk és mindenki időben tért nyugovóra, senki nem volt késésben.

Vasárnap pedig Fabien, Guillaume nagyon jó barátja jött hozzánk vendégségbe, aki Léopoldot utoljára hat hónaposan látta utoljára. Léopold nagyon örült a vendégnek, többször elmondta, hogy Fabien aranyos és a mai napon annyira udvarias és kedves volt, hogy Guillaume-nak és nekem is mindent ezen standard mondattal köszönt meg: "Köszönöm anya ....., nagyon kedves vagy" vagy "Marci papa...., c'est tres gentil". Olvadoztunk egész nap. Mialatt Léopold sziesztázott, mi jót beszélgettünk, utána pedig sétálni indultunk a Megváltó -Krisztus Székesegyházhoz és az egyetem környékére. 

Mivel még délelőtt egy Auchan túrát is tettünk, én kellőképp elfáradtam. Az Auchanban, ahol egy hatalmas Décathlon is van megállapítottuk, hogy oda betérni Léopoldnak sokkal nagyobb élvezet, mint egy játékboltba. Csak rohangál és kapkodja a fejét a sok labda és teniszütő és korcsolya és görkorcsolya és roller és bicikli láttán. A legújabb, hogy a papa görkorcsolyát vesz neki, mert ő már nagyfiú. De hál' csak harmincastól kezdődik a méretezés, így még erre azért várni kell. Ellenben a korcsolyának van esélye jövőre, már 28-as méret is kapható.