Szerdánk

Egyre jobban húz a szívünk az új lakhelyünk felé. Sokat járunk át Montamisébe a játszóra. A leendő házunk előtt pedig mindig le kell lassítanom, a gyerekek nézik és mondják, hogy mennyire örülnek, mindig ilyen szép nagy házról álmodtak (jó hallani őket). Léopold pedig mindig közli dátumra, napra pontosan, hogy június 8-án kedden költözünk. 

Ma délután pedig a vadiúj könyvtárban tartott mesedélutánt egy színész-mesemondó. Mindezt ingyen és bérmentve. Csak annyi kellett, hogy előző nap délelőtt felhívtam őket és közöltem a gyerekek nevét. Fantasztikus volt én is szájtátva hallgattam az állatokról szóló meséket(mindegyik mesének volt csattanója: miért kóstol meg mindent a légy, miért él a vakond a föld alatt stb.)

. Találkoztunk azokkal az anyukákkal akiktől eddig segítséget kértem, hogy meséljenek a helyi iskoláról. Léopold azt mondta amikor vége lett, hogy nagyon jó volt és legközelebb is szeretne ilyen programot és ő már ki is gondolta, hogy iskolát cserélünk. Jó volt látni a kis helyi közösséget, ahogy szerda délután nagyikkal, anyukákkal, apukákkal érkeztek a gyerekek, akik ismerték egymást a suliból. Egyre jobban meg vagyok én is győzve.

Újra suli

A gyerekek az utolsó 6 hetet kezdték meg hétfőn. Léopold nagyon várta hogy a barátaival találkozzon, Edgárnak nehezebb volt az újra kezdés.

Viszonylag csendesen telt a szünet utolsó része. De így is eljutottunk a Parc Blossacba, megnéztük a moziban a Kung Fu Pandát, sokat játszottunk a kertben, amikor az idő engedte. Hideg lett hétfőre, fázunk, mindketten szipognak és nekem sem tett jót a hideg, de majd csak jön az a meleg, nagyon várjuk. Közben a nap ha kisüt tűz rendesen (a gyerekeket vissza kell fognom, mert egyik nap is fürdőnadrágban szaladgáltak a kertben), a fák virágba borultak, a mi kertünket is egy szép virágos fa díszíti, a gyerekekkel "hercegnőnek" hívjuk és minden reggel megcsodáljuk milyen gyönyörű.

Pénteken Montamisébe mentünk délután a játszóra. A gyerekek nagyon összecsiszolódtak a szünet végére. Hatalmasat játszottak a fűben, bírkózás, fogócska minden volt míg én leszólítottam szabályosan egy anyukát a játszón, aki kiderült, hogy tanítónő a szomszéd faluban, a gyerekei viszont a faluban járnak iskolába. Majdnem teljesen meggyőzve jöttem haza, hogy megéri iskolát-óvodát váltani, integrálódni a helyi közösségbe. Még egy szülői munkaközösségi tag is csatlakozott hozzánk, így igazán valós sokrétű információt kaphattam az iskolai életről. Már csak egy utolsó, utolsó lökés hiányzik, várok. Léopold nincs ellene. 

Közben még mindig nincs gyakorlatom, a határidő viszont nagyon csenget, hogy időben befejezzem ezt az évet. Vagyis egy jó, nagyon jó hír (de még nem merek bízni benne) van, hogy egy nagy ügyvédi iroda itt helyben tudna fogadni októbertől. Ez egy nagyon jó tapasztalat lenne nekem. Ehhez viszont engedélyt kell kérnem a jelenlegi képzésem vezetőitől (nem egy segítőkész társaság), hogy meghosszabbítsam az évet. Ha ez működne, akkor a lehető legjobban végződne ez a kálvária, mert nem kellene szakdolgozatot írnom, nyáron a gyerekekkel lehetnék és nem kellene őket napközibe adnom és még időm is lenne felkészülni erre az új életre. A remény hal meg utoljára, senki sem mondta hogy könnyű lesz, de küzdelem nélkül semmi sem megy, épít és mindig előre visz, mégha akkor nem is látjuk értelmét.

Szünidő második hete

Hétvégén La Rochelle-ben felszedtük a fiúkat. Nem volt napsütéses idő, de legalább nem esett az eső. Sok-sok élménnyel tértek haza a lakókocsis kirándulásról. Nagyon jól érezték magukat. Volt medencés kemping, kalandpark kalózokkal és dínókkal, autós múzeum és tengerpart. Nagyon jól érezték magukat.

A szünet második hete meg is kezdődött. Mivel az idő változékony és mára szép időt jósoltak, kinnti programot szerveztem. A Village-mouton, vagyis a Juh-park csak 40 percre van tőlünk. A világ minden tájáról találhatók itt juhok, ezenkívül Alpaga és mangalica disznó, valamint egy kisebb farm. Négy órakor etetés van, a gyerekek adják a cumisüvegből a tejet a kisbárányoknak. Láttunk Magyar Rackát és mangalicát és tegnap született kisbárányokat. Megetettük magokkal a tyúkokat és száraz kenyérrel a kecskéket. Olyan nagyon klassz napunk volt ebbena verőfényes szép napsütésben!

Igazi tavasz!

Szeszélyes az időjárás, igazi tavaszi. Reggel még hűvös van 10 fok körül, majd délutánra 20 fokig felszökik a hőmérséklet. A nap már igazán égetni is tud, de legalábbis tűz rendesen déltájban. Ha beborul hirtelen, akkor sokkal hűvösebb lesz. Vannak esősebb napok, de egy nap alatt is sokféle időjárás váltogatja egymást.

A fák rügyeznek, virágoznak, az erdők még nem zöldellnek, de felélénkültek a vidék színei! Gyönyörű tavasz van!

Kezdődik a tavaszi szünet

Újabb két hét szünet kezdődik a fiúknak holnaptól. Ma nagyon szép tavaszi időnk volt, sokat voltunk kinnt. A fák rügyeznek a kertben, sok a vadvirág, érezni, hogy mindenhol mozgás van, gyerekek játszanak az udvarokon, a mieink is, sokat szaladgálnak a kertben. Szeretem a tavaszt. Lefutottuk délelőtt a köreinket, jól esett, Léopold ismét 3 km-re becsatlakozott hozzám. 

Azt mondta ez a legszebb napja, mert holnap a lakókocsival elutaznak a mamiékkal. Hát még amikor megtudta, hogy mamiék ma este érkeznek (úgy tudta csak holnap reggel), alig fért a bőrébe. Nagyon boldogok, hogy elutaznak és nagyon- nagyon szerencsések hogy ilyen nagyszüleik vannak!

Délután kisétáltunk a Parc Blossacba, Poitiers városi parkjába, a gyerekek nagyon örültek a sergőre is felülhettek. Amikor pedig hazaértünk a mamiék már itt voltak. Este a campingben alszanak, holnap reggel érkeznek a gyerekekért, egész héten utazgatnak, egy hét múlva pedig a tengernél találkozunk és hazahozzuk őket!!

Ujjszopi, cumi téma

Olyan de olyan ujjszopós volt Léopold, mindig a szájában volt az ujja, nem csak ha fáradt volt, de akkor is, ha unatkozott. Azt gondoltam erről soha nem fog leszokni. De a "Te már nagyfiú vagy" mondat varázsként hatott. Egyre többet foglalkoztatta, hogyan tudná abbahagyni és mi is mondtuk neki, ha az új fogacskái kezdenek nőni, már le kell szoknia, mert azok tuti ferdén, rosszul fognak nőni és akkor jöhet a fogszabályozás. Láttuk rajta, hogy minden erejével küzd. Először csak azt mondta nekünk, hogy ő már este nem szopja az ujját. De persze láttuk, hogy de. És mivel ő csak a duduval szopja az ujját, kitalálta, hogy rakjuk el a szekrénybe. Elraktuk és megy neki. Eleinte eladta azt a mesét, hogy vége, majd láttuk, hogy a különböző ágyában fellelhető plüssállatkák farka-lába vette át a dudu szerepét és azért csak megy az a szopi. Viszont egy ideje tényleg  minden nélkül alszik el. Büszke magára, ez Léopold hihetetlenül akaratos, de magával szemben is. Megcsinálta és egyedül. Persze nagyon megható az egész nekem is, hiszen a duduból vagy hetet elveszítettünk, és még most is van vagy 4 darab vadiúj a szekréynben. Ezt a darabot még ma is lehet kapni a C&A honlapján, onnan rendeltük a raktárkészletünket és minden utazásra kettővel mentünk, ha egy elveszne....

Néha odaszalad a szekrényhez, lekapja, néhány másodperc ujjszopi és megy tovább. Ennyi, büszkék vagyunk rá, sok sztori fűződik hozzá, hozzá és a dudhoz.

Edgár pedig két éjszaka cumi nélkül aludt el, mert az oviban maradt. Ment neki. Ő már napközben nem cumizik egyáltalán, szerintem lassan az éjszakai cumizás is elmarad. Viszont az éjszakai szobatisztasággal nem haladunk. Pelenka van és tele is van reggelre. Néha-néha előfordu,l, hogy elmegy éjszaka vécére, de akkor is van vmi reggelre a pelenkában...

Zoodyssée, állatkert

Ma nem volt a gyerekeknek óvoda. Az előző kettő szabad szerda pont a sulihetemre esett és nem tudtam velük lenni, a mamiék jöttek őket szórakoztatni. Így gondoltam a mai napot mindenképp kihasználom és elutazunk messzebbre, hisz az egész nap a miénk. Hogy a kastélyos programokat mással is variáljuk, találtam egy állatkertet, inkább vadasparknak hívnám egy óra autóútra tőlünk. Reggel kilenckor már indultunk is, mert délután háromkor már találkozónk volt egy hölggyel a faluban, akit a helyi iskola-óvodáról faggattam ki. 

Időben ott voltunk 100 km-t utaztunk, egy órát kb. Talán 3 család volt reggel a parkban. Az állatkert szuper volt, Európa állatfajait mutatta be, de volt majom is, bölény, teknősbéka, farm kecskékkel, sok kakassalbocival és malaccal), őzek, szarvasok. Nagyon élvezték a gyerekek, más ahogy beléptünk hangos békazene fogadott bennünket. Edgárnak különösen tetszett a szarvas (Bambi apukája), Léopoldnak pedig a pulyka, aki felfújta magát és a páva aki nagyon illegette magát a két fiúnak. A parkban piknikeztünk egy játszótér mellett a tegnap esti csokisütit és egyszerű finomságokat. 

Nagyon el is csigázódtunk, mert a park hatalmas volt és a ritmust tartanunk kellett, hogy háromra hazaérjünk. Visszfele ráadásul még elterelés is volt, hála a beépített GPS-nek, mert meg lettem volna lőve. 

Háromra már Montamisében voltunk, egy nagyon kedves anyuka fogadott bennünket a vadiúj helyi könyvtárban. Nagyon kedves volt, még többen is csatlakoztak hozzánk és jót beszélgettünk (a gyerekek pedig tűkön ültek a szerdai ipadért), invitáltak, hogy iratkozzunk be, de mondtam visszajövünk a szünet alatt a gyerekekkel, mert hosszú volt a nap és már nem bírják. Üdvözöltek bennünket Montamisében, igazán kedves fogadtatás.

Nagyon hezitálok, néha jobban húz a szívem a helyi iskola-óvoda felé, néha nem. Nehéz döntés, ismét.

Tavaszi hétvége

Szombaton csak délután ötre sütött ki a nap, addig esett, eléggé. Kihasználtuk és családilag boltokba mentünk, amit a gyerekek nehezen bírtak, de muszály volt beszerezni Léopoldnak is nadrágokat, mert kéthavonta kilyukad egynek a térde. Legalább lesz elég rövidnadrágja nyárra (nézzük mindennek a jó oldalát). Este ment a játék az udvaron, a tollasozás, a foci, míg én kertészkedtem, Edgár pedig elbóklászolt. 

Ma viszont gyönyörű napsütéses tavaszi napra ébredtünk. Kicsalogatott bennünket  a teraszra. Még pizsiben meggyártottam a desszertet és az előételt, hogy délelőtt szabad legyek. Először Guillaume ment el futni, a gyerekekkel vártuk az első kör után és tálcán kínáltuk neki a frissítést. Majd én mentem el több körre, amikor a másodiknál Léopold is becsatlakozott, nagyon élvezte, én nem unatkoztam, beszélgettünk. Mindig ledöbbenek, hogy tud futni, nagyon tehetséges. 3 km-t futott, úgy, hogy egyszer sem állt le, az utolsó száz méterek emelkedőjén pedig belehúzott és megelőzött. Gratuláltam neki, ő pedig azt mondta: "Ez normális". De nem, ez szuper, mert emlékszem, hogy általános iskolában a cooper-tesztet alig bírtuk, ami kb 2400 métert jelentett, a mi körünk pedig 3 km-es. Szerintem fantasztikus egy 6 éves kisfiútól. Ez is hajt a futásban, hogy példát mutassak neki és motiváljam, persze bármiféle erőltetés nélkül. De mégis talán az a szülő felelőssége, hogy ne a teniszt erőltesse, hanem azt amiben igazán tehetséges a gyereke, márha ezt sikerül felfedeznie. Ezért is próbálunk Léopoldnak többféle sportot megmutatni, hogy ő tudja majd eldönteni melyiket kedveli leginkább. Tavaly focizott, a nyáron mászott sziklát, ebben az évben teniszezett és talán egyszer majd az atlétika is képbe jön a futással. Kacérkodok a félmaratonnak, május végén lesz itt Poitiers-ben, és még előtte egy éjszakai futás Montamisében. Talán kedvet kap ő is a hangulattól..

Szóval visszatérve a tavaszhoz, a teraszra nyíló nyitott ajtóknál ebédeltünk, a kertből gyűjtött virágokkal díszítve az asztalt és még kora délután is a teraszon kávéztunk. Isteni volt az ember minden porcikájával érzi a tavaszt. És hogy kimozduljunk délután megnéztük együtt a Chateau de Touffout, ami egy magánkézben lévő kastély, de bizonyos részei látogathatóak. A kastély a vienne folyó mellett tőlünk kb 20-30 km-re van. A kastély kertjében hosszabban elidéztünk, bújócskáztunk, fára másztunk, cicáztunk és élveztük a nyugalmat, csak egy-két látogató volt rajtunk kívül. Itt Franciaországban sok kastély van magánkézben, ami rengeteg problémát okozhaz a tulajnak a rettenetes fenntartási költségek miatt. Ez a kastély is hatalmas, laknak is benne, onnan is próbálnak pénzt szerezni, hogy rendbe rakták és látogatható bizonyos része. De így is gondolom az összes pénz arra megy el, hogy renbe legyen rakva és ne rohadjon rájuk, ráadásul egy ilyen kastélyt eladni sem könnyű.

Edgár és cars lumiere

Még tavaly a Télapó érkezése előtt mentünk együtt bevásárolni. Le sem tudom írni itt mi mindennel roskadoznak a polcok karácsony előtt. Minden van ami szem-szájnak (és főleg nem a pénztárcának) ingere, az utolsó pillanatban is még mindent be tudsz szerezni. Na de ezt, ahogy meglátta a polcon, nem tágított. Pedig nálunk a Télapó apróságokat hoz csak, amikor bekukkant, hogy szépen készülünk e a nagy napra és feldíszítettük-e már a házat. Először nem is értettük milyen cars lumiere-ről beszél, majd a papának megmutatta az interneten, innentől éjjel-nappal ezt hallgattuk. Nagy volt a boldogság, amikor meghozta a nagyszakállú, sok helyre elutazott már velünk, de legfőképp azóta is minden egyes éjszakát az Edgár ágyában tölt kistestvérével, az ugyanolyan csak kisebb és távirányítható változattal. Nem bántam meg végül, hogy beadtam a derekam. Nagyon-nagyon boldog vele és csak úgy szerényen néha elmondja, hogy a Télapó végül nem hozott neki versenypályát a cars-al. Hátha jövőre ezzel is beadja a derekát a Télapónk.