Készülődés

Tegnap óta esik a hó. A tegnapi adag még nem maradt meg, ma viszont már vastagon áll mindenhol. Az autótakarítást és a latyakot nem kívántam, de tény, hogy nagyon szép és ebben az igen szennyezett városban kifejezetten jót tesz a levegőnek. Friss, hideg  csapja meg az orrunkat kilépve az utcára. 

Léopold rendkívül boldog. Tegnap már ki kellett mennünk a kisjátszóra, hogy megmutassa nekem milyen havas minden. Aranyosan megkérdezte: "Anya lefeküdhetek a hóba?", és bár tudtam, hogy tele van kutyakakival és még nem is olyan vastag a hótakaró, hát rábólintottam. De ma már nagyobb hancúr lesz az biztos. Meg vagyok ezen is lepődve, mert ahogy emlékszem az előző években alig tudtam kicipelni télen. Pedig várom - ha már tél van és hó - azt az időszakot, amikor januárban és februárban (egyébként a leghidegebb téli hónapokban) már később sötétedik és a közeli tavon korcsolyázni lehet. Rendkívül hangulatos program a gyerekekkel, hátha addigra Edgar is elindul a maga lábán és lehet jókat csúszkálni mindenkinek.

Készülődünk nagyon a karácsonyra, rohamléptekkel közeledik. Én tegnap befejeztem az Edgar adventi naptárát, rengeteg munka volt, de szívesen csináltam, esténként elszórakoztam vele. És az ajándékok begyűjtáésén is szorgosan munkálkodok.  Tegnap előtt kidíszítettük a lakást, volt nagy boldogság, előkerült a zenélő Télapó is! A télapó cirkuszjegyeket fog hozni idén a csokik mellé!!!

Ismét egy szülinap

Öt Edgárral egyidős, azaz egy éves kisfiú ünnepelte együtt születésnapját egy vasárnap délutáni uzsonnázás keretében. A programdús hétvégénk ezzel az aranyos összejövetellel zárult. Léopold nagyon fáradt volt már estére, a nagyobb lányokat sem ismerte annyira. Ők voltak a vendéglátó nagyobb gyermekei. Edgar viszont a délutáni szieszta nélkül egyszerűen belemerült a játékba és csak játszott, csak játszott egészen addig, míg haza nem indultunk. Míg a többi fiúk közül egy-egy néha rázendített, Edgarnak egy szava sem volt. Élvezte, ragyogott. Íme a csoportkép:

Mai méretek: 11 kg és 81 cm. Léopold másfél évesen volt ekkora. Nagy fiú, de a fennti képen mégsem annyira kirívó. Sőt, mondhatnám beolvad a tömegbe :-)

Egy éves beszámoló

Ahogy besűrűsödtek az események Edgar egy éves szülinapja környékén, elmaradt az egy éves beszámoló.

Edgar egy karakteres kislegény. Egy anyás-apás, bújós, mosolygós kisfiú. Aki azért az akaratának is hangot tud adni. Egyszerűen kiabál, majd amikor rászólunk, vagy rájön, hogy nem kellene, lehajtja fejét és lesüti a szemét. Már Léopolddal is kikezd. Tudja piszkálni: például kitépi a kezéből a duduját, vagy rácsap a lábára és a játékokért is harcol. 

Félelmetesen kifejező, félreérthetetlen gesztusai vannak. Ha utánam sír és hason fekszik, kétkézzel megfogja a fejét és a földre hajtja. Ennél konkrétabban nem is jelezhetné, hogy nagy bajban van. Ha nem kéri az ételt, kiüti a kanalat a kezemből. Ez nem mindig olyan vicces, főleg, amikor  akövetkező pillanatban már bele is kente a hajába a kezére ragadt adagot.

Annak ellenére, hogy milyen mosolygós, úgy érzem kevesebb mosolygós képet tudok róla készíteni.

Nagyon jól eszik. Imádja még mindig a kenyeret. Csipegeti a darabos ételeket, ha elérakom. Jól megnézi mit eszünk és résen kell lennem, mert ha látja, hogy a mi tányérunkon más van, akkor már nem kell neki. 

Nagyon jól alszik. Este fél kilenc-kilenctől reggel nyolc körülig. Még mindig alszik napközben kétszer (Léopold egy éves korától már csak délután aludt) kb. másfél-két órát.

Mióta először felállt, azóta sokat fejlődött. Kapaszkodva lépked, elengedi az egyik kezét. És bár leginkább kúszva közlekedik, féloldalasan húzva magát, a kisebb távokon négykézláb mászik, olyannyira, hogy a távok hosszabbodnak. Pedig nem nagyon bíztam benne, hogy lesz ebből mászás, de úgy néz ki lesz. Még egy hónap biztos van a járásig, de lehet, hogy több is.  Térdelve játszik, mászásból felül.

Imádja a TV-állványt a nappaliban. Úgy általában imád gombot nyomogatni. Pakol is, de egyelőre nem vészes. Ma úgy láttam, hogy egyre jobban érti a "nem"-et, abahagyja a rosszaságot.

Szereti nagyon a kisautókat, berreg és tologatja, kiveszi és visszarakja bele az emberkéket, pörgeti a kerekeit. Ma pedig repülőzött, nagyon édes volt, ahogy a levegőben reptette a helikoptert és zúgott mellé. A könyveket leveszi a polcról és nézegeti, sokmindent felismer bennük. A szülinapi ajándék nagy sláger nála és Léopold is kedveli. Szereti a zenét, egyből rázza rá magát. Szeret hülyéskedni, sokmindennel megnevettethető.

Amikor este Guillaume hazaér "rohan" hozzá, nagyon klassz látni. Reggel pedig, ha később kell nagyon keresi Léopoldot és Guillaume-ot.
Cumis és dudus, de csak alváshoz engedem egyelőre és ez működik is. Be kell szereznem egy másodpéldányt is, mert legalább egy el fog tűnni, ahogy ebben már van tapasztalatunk. Talán öt dudut veszítettünk már el Léopoldnál.
A szemei pont olyan sötétek, mint Guillaume-nak, a bőre viszont kreol, mint az enyém. Két új foga jön, nemsokára hatfogú. 11 kg és jövő héten hétfőn kiderül hány cm hosszú!

Esküvő Párizsban

Egy nagyon szép, tartalmas hétvégét töltöttünk Párizsban. Bár "csak" egy szombati program miatt utaztunk ebbe a szép városba, mégis folyamatosan jöttünk-mentünk. Elfáradtunk, de feltöltődtünk. Megállapítottuk, hogy a gyerekek rendkívül jól viselték az utazásokat és azt, hogy a négy nap alatt 3 szállodában aludtunk. Guillaume öccse, Laurent megnősült. Nagyon szép esküvő volt, gyönyörű helyszíneken. Nem volt más dolgunk, csak hogy jólérezzük magunkat.

Csütörtökön éjszaka érkeztünk, helyi idő szerint fél kettőkor, moszkvai szerint vmikor hajnal négykor . Reggel sokáig aludt mindenki, így sikerült is behozni a 3 órás időeltolódást. A hétvégét illetően ez aggasztott a legjobban, mi lesz, ha szombaton este már a vacsora alatt ásítozunk, mi lesz a tánccal?

Pénteken Léopold nagy örömére felmentünk az Eiffel-torony tetejére. Hideg volt és esett az eső,  fáztunk és vizesek voltunk és a kétrészes babakocsi, amit össze kellett időnként csukni, nem könnyítette a dolgunkat, de mi élveztük! Nagyon nagy élmény volt Léopoldnak.

Péntek este már a család egy része együtt volt, Guillaume húga hívott meg bennünket egy aperora, hogy meglássuk végre, hol lakik Párizsban. Szombati nap már a készülődéssel telt. Majdnem lekéstük az esküvőt a dugók miatt, de valahogy olyan hihetetlennek tűnt, hogy elkéssünk, mi, akik sosem késünk. Így is lett, most is odaértünk, éppen. Nem volt szép idő zuhogott. 

Léopold büszkén, méltóságteljesen vonult be a gyerekekkel, vezette a menyasszonyt és a vőlegényt.  És bár csak az utolsó pillanatban magyaráztam el, miről is lenne szó, semmi nem tántorította el a feladattól. Szép volt.

Edgar hatalmasat aludt délelőtt, délután már nem sikerült neki elszundítani. A vacsora helyszínén hangos volt a koktél, minden baja volt. Ja, és csak én kellettem neki. Épp az egyik rokon kezében volt, amikor én kiszöktem a látókörből, s közben egy pezsgőt is magamhoz vettem. A tömegből hallottam az üvöltését. Hát nem talált a nagy tömegben egy kis lyukat, amin keresztül engem pásztázott és ordított, hova is tűntem??? Az időeltolódás miatt ma is nehezen aludt el, végül a kezemet mindkét kezével szorítva és magához húzva szenderült álomba. Drága.

A vacsora előtt pizsamába öltöztettem és megetettem, egyedül aludt el a babakocsiban. És pont a táncra ébredt fel. Egy darabig figyelt bennünket, majd az üvöltő zene mellett álomba szenderült. És ekkorra már Léopold is hulla volt. Egész este szaladgált. Volt egy gyerek-asztal, ahol az új barátokkal teljesen egyedül vacsorázott meg. Rengeteg kisfiú volt, mind a barátai lettek. Szóval a tánc alatt már a sarokban aludtak, Léopold az összetolt székeken. Mi pedig táncoltunk egy nagyot, nagyon jól éreztük magunkat!!

Egy éves Edgar

Mielőtt ma este nekivágunk egy párizsi hétvégének családi program végett, mindenképp említést érdemel a tegnap este. Edgarunk egy éves lett. Olyan, de olyan klassz volt a tegnap este, mindenki boldog volt, együtt ünnepeltünk. Edgar le sem vette a szemét az ajándékról, csak játszott és játszott. Léopold is nagy szeretettel és lelkesedéssel készült, rajzolt neki és az ajándékát is átadta.Úgyanúgy örült, mintha őt ünnepeltük volna.

Készítettem egy videót, de képtelenség feltöltenem és még készülnöm is kell, mert nemsokára indulunk a reptérre. Ezért álljon itt csak pár kép arról, akiről a tegnapi nap szólt!

 Isten éltessen sokáig drága Edgarunk egészségben, boldogságban! Hihetetlen nagy ajándék vagy nekünk!

A család

A hat hét alatt, mióta elkezdődött az óvoda, Léopold rengeteget fejlődött rajz terén. Kor, vagy az óvoda, nem tudjuk. De kedvvel és hosszan rajzol itthon.
Tegan , amíg én vacsorát készítettem, lerajzolta a családot.
A kommentárok:
1. Apa kék és szemüveges.
2. Anya piros, van szempillája és csodálkozik.
3. Léopold, ő maga, fekete, nyitva a szája (a két vonala  szája alatt, a fogai). Nemhiába, lovagos korszakát éli.
4. Edgar zöld.

Anya, Léopold és Edgar mellett a nevünk is fellelhető: egy fordított "L", egy "T" és egy négyágú "E" betű.

Újra óvoda

Hihetetlen mennyire megéli az óvodát Léopold. Teljesen az élete szoros alkotóelemévévé vált: az óvó náő és a sok kis barát. Olyan jó ezt látni. A cserkei vakáció után még maradt egy hét  a szünidőből. Minden nap azzal kelt, hogy megyünk-e oviba és ha nem, akkor apa miert nincs itthon.

Minden szünet előtt megkapjuk a dossziét, amiben benne vannak mindazok a munkák, amelyek az oviban készülnek Léopold keze nyomán. Többségük értékelve is van. Nem, még nem hozott egyeseket, sem ötösöket, csak sok sok mosolygós arcot "bravo"-val. Úgy néz ki jól dolgozik az oviban.

Eltelt nyugalomban a második hét is. Tegnap már kezdődött újra az ovi, függetlenül attól, hogy munkaszüneti nap volt az oroszoknál. Guillaume nem dolgozott, így hát készültünk a holnapi nagy napra, Edgar egy éves szülinapjára: beszereztük az ajándékát.
Három napos hosszúhétvége volt, ebböl két nap esett az esö. Az egyik esős napon oroszos kalandokba keveredtünk két másik családdal. A Darwin múzeumban jártunk, miután együtt megebédeltünk Leopold kedvenc éttermében a "Beverlyben" (van egy szuper játszóház, a gyerekek imádják). Szakadt az esö, amikor a múzeumhoz értünk, mindkét bejáratánál hosszú sor kígyózott. Esőben álltunk több, mint fél órát, majd bejutva az épületbe láttuk, hogy újabb sort kell kiállni. A gyerekek egyre türelmetlenebbek voltak, a felnőttek pedig egyre fáradtabbak. Az oroszos kedvesség (egy kis asztalnál új pénztárat nyitottak, de elkergettek, hogy még ne álljak oda, mikor látva láttam, hogy nemsokára itt is lehet jegyet venni. Vagy. Folyamatosan jött egy egyenruhás nő, aki a sorban állóknak megmondta, hova álljanak és hogy tekeredjen a sor. Na ezt abban az állapotban már nehezen bírtam) nem sokat segített a helyzeten. A múzeum is tele volt, a liftet elfoglalták a lustábbjai, így nekünk babakocsisoknak (négy babakocsink volt összesen) maradt a lépcsőzés az ötödik emeletig, ahol állítólag dinoszaurusz csontvázakat tudtunk volna mutatni a gyerekeknek. De már csak nevetni tudtunk kínunkban, amikor a negyedik emeleten kutyakiállítás fogadott bennünket: porcelánkutyák és képek!! kutyákról. Végül a gyerekek megnyugtatására kitömött állatokra leltünk, a csontvázakat, amint azt később megtudtuk, a palentologiai múzeumban lehet megtekinteni. Estére hulla volt mindenki, a gyerekek nyolckor ágyban voltak.