Rég írtam összegzést, ebből az alkalomból kijár neki egy, próbálom összefoglalni, hol jár most a fejlődésben, mivé lett az a kis kórházi csomag.
Nagyfiúnak hívja magát és kétségkívül nagyfiú. Magas, 100 centi körül lehet és 14 kiló. Látom a társai mellett, hogy úgy vidékiesen fogalmazva szép szál kislegény. Néha meg is mutatja, hogy ő az erősebb. Hosszú lábai vannak, se nem kövér, se nem vékony. Sötétedett a szeme és a haja is. Haja nem lett göndör, mint annó volt Guillaume-nak, de nem is egyenes. Szeme sokat változott egészen sötétszürke, majdnem barna let.
A mozgásban nagyon fejlett, lehet, hogy a sok játszóterezés is segített, nem féltem sehol, mert bár bátor, sosem vakmerő. Nagyobb sérülése, esése egy sem volt, eddig. Mikor az anyukák a játszón rohannak, hogy "úristen oda ne" vagy "azonnal másszál le, nagyon magasan vagy" én csak biztonságból közelítek Léopold fele. Él hal a sportokért, mindenhol labdázik, lakásban is, sajnos. Tegnap óta rájött, hogy a nagy piros labdát könnyen magasba rúgja, na nem keveset aggódok, hogy mikor törik el valami szép emlék. De tegnap óta kezdte el a falon lévő képek labdával célozgatását is. A játszón alig várja, hogy a nagyfiúk megérkezzenek és igazi focilabdával játszhasson. Ilyenkor nagyon komolyan néz és koncentrál, valahogy érzi, hogy ez már komolyabb játék és ha bénázik, akkor kihagyják a játékból. de kívülről is látszik a magabiztosság, olyan rendezetten fut és gyorsan szedi a lábát, sosem esik el.
Nagyon szépen beszél, napról, napra többet. A magyarja erősebb, de a játszón francuiául is megérteti magát és abban is napról napra ügyesebb. Boltban szépen köszön, hogy "до свидания" és mondja utánam, hogy "хорошо" és "спасибо". Sokszor kétnyelven mondja ugynazt: "On y va", "Indulunk!". Csodálatos számunkra,ámulunk minden nap! Kicsit sajnálom, hogy nem találtam valakire, aki a kétnyelvűséget kutatja, mert - főleg így , hogy nem dolgozok és mellette vagyok minden nap és egész nap - rengeteg tapasztalatot tudtam volna átadni. Talán a másodikkal lesz alkalmam erre is.
Nem őrületesen nagy evő. Mint csecsemőkorában, ma sem reklamál ételért. Még egyszer nem hallottam a szájából, hogy éhes. Ha kér, akkor inni, vagy kukikát, azaz csokit, de sokszor nem eszi meg, amikor elé rakom. Inkább a sós dolgokat kedveli. Kedvence a tészta és a virsli. Sokfélét adok neki, ha nem eszi, akkor nem eszi, de nem akarom, hogy virsli és tésztaevő gyerek legyen belőle. Gyümölcsöt bármit megeszik, rengeteget adok neki, az uzsonna csak gyümölcs, megettünk több kiló epret és most a málnát fogyasztjuk, én turmixnak, ő cukrosan. Télen a banán volta sláger. A boltban egy kukikát választhat magának, nem sajnálom tőle, mert otthon nem eszik édességet, ezt általában szépen a kosárba teszi és ezután nem is kér mást, megbeszéljük, hogy egy jár. Sokszor nekem is pakol valamita kosárba.
Alvás változatlan. Most nyáron később 20.30-21.00 körül kerül ágyba, de elalszik, ha nyolckor rakjuk le, mert valahova megyünk este. Délután változó: 2-3-3,5 órát alszik. Az új ággyal eddig minden változatlan. Ha ébred, akkor nekünk kiabál, nem mászik le róla. Tartsa meg jó szokását, ámen!
A dudu az igazi barát, mindig minden kalandban velünk van. Jelenleg csak három van, de megérkezett a franciaországi rendelés még egy kék és kettő zöld személyében. Sajnos az eredeti kék, pomponos sapkásból már csak egy van. Újabban ezt szereti a pompos dudu kell neki, így valósznű, hogy a többi dudu sapkáját is át kell alakítanunk pomposra, mert azt az egyet mosnunk is kell, így játszótéri szezonban elég gyakran. A dudu mellé persze jár a pupusz, azaz az ujja, amit, ha fáradt vagy unatkozik, akkor szopizza. Húú, hogy mennyire nem bánom, mennyi nehéz pillanatban segített ez neki, csak azt kívánom, hogy a második is szopizza majd az ujját. Innen tudom, hogy fáradt, hogy álmos, hogy elege van!
Telefon és ipad mániás, próbáljuk visszafogni, utazáskor viszont mindkettő praktikus. Az új szobájával kicsit visszatalált a játékaihoz és a könyveihez is, megfigyeltem, hogy a hosszabb meséket is végighallgatja. Mindig kapható meseolvasásra, de inkább napközben olvasunk és nem este. Ötletes a játékaival, kinevez bármit furulyának, táncol, énekel, van fantáziája!! Nem számol, de az összes színt ismeri és megmutatja, hogy két éves. Énekelni próbál velem, még nem nagyon megy. Mondóka kezdemények is születnek, de nem igazán az erősségünk. Ez gondolom a több nyelv hátránya is.
Szavajárása az "ollálálálálááláááááááá!", ha valami érdekes történik, azaz napjában 100-szor halljuk!
Huncut, sokat hülyéskedik!
Megsértődik, ha felemelem a szavam, de nem hisztis, földhözvágás vagy percekig tartó sírás, üvöltés még nem volt. Általában megbeszéljük a problémát, ha mérges voltam, akkor is addig beszélünk róla, míg azt nem látom, hogy érti miért volt a harag!
Kistestvér témával abszolút pozitív, várja, sokszor a hasam felé hülyéskedik, már most partnernek tartja a hülyeségben, mi lesz itt ezután?
Két éves kora körül kezdett verekedni, akkor nagyon begyakorolta, ez egy időre teljesen elmúlt. Ha felhúzzák, még most is nekiesik bárkinek, ezért két szemem mindig rajta. Szerintem érzi is, hogy általában ő az erősebb. próbálom magyarázni újra és újra, hogy fáj és nem csináljuk, akkor sem, ha igazunk volt. Sajnálom, amikor már csak a verekedésre érek oda, mert akkor mindig csak annyit tudok mondani, hogy nem verekszünk, pedig csak védi az igazát, meg kell azonban tanulnia, hogy így nem! Nem fogják földbe taposni az biztos!
Okos és mindent megfigyel! Melyik kulcsot hova kell dugni, melyik liftgombot megnyomni, figyeli az autóból a jelzőlámpákat és kiabál ."Papa, c'est vert" "On y va" vagy: "Papa c'est rouge". Megfigyelte, hogy a mostani autónk gombbal indul be és nem kulccsal, csak ámultam, ahogy magyarázta!
Imádjuk, nagyon nagy öröm látni, ahogy fejlődik, külön nagy élvezet mindkettőnknek, ahogy beszél, csak remélni tudjuk, hogy nagyon jó testvér lesz!!! Szeretünk kétésféléves Léopold!
Azóta már kipihentük magunkat, voltunk kétszer a fürdőben is és tegnap volt a húsz éves általános iskolás találkozóm, ahol családostól felvonultam. Léopold úgy feküdt le délután, hogy buliba megyünk és ezzel is kelt fel később, majd este úgy feküdt le, hogy "Anya, jó buli volt!". Mivel a találkozó a sportpályán került megrendezésre és ott egyéb buli is volt, zene és sok-sok gyerek, Léopold nagyon jól érezte magát. Vagy egy órán keresztül táncolt a lányokkal a színpadon és talált kisfiúkat akik nagyon kedvesek voltak és befogadták focizni. Folyt a víz róla, tiszta maszat, kosz volt, így bújt fáradtan hozzám este kilenckor, mikor haza indultunk. Érdekes volt találkozni az egykori osztálytársakkal, sokfelé kerültünk, azt gondolom én a legmesszebbre, sokan még mindig ebben a pici faluban élnek. Sajnos igen kevesen jöttek el, az osztály fele kb. 
