Az év utolsó napja

 Ma nem főztem (ritka alkalmak egyike), de tegnap kitettem magamért. Na meg Guillaume sem érezte magát jól, vagyis inkább rosszul volt. Így miután reggel összeszedtem magam és még egy kis házimunka is belefért, elmentem futni. Fel a hegyre. Szeretem ezt a kört, eleinte nehezen ment, hogy csak 2 km-en felfele futottam, de már megy az erőbeosztás. 

Mivel mi tegnap este "kibuliztuk" magunkat, mára annyi volt a terv, hogy átcsordogálunk az új esztendőbe. Délután azonban kikívánkoztunk a szabadba, így Edgár ötletén kapva Colliure-be utaztunk. Jót sétáltunk a hangulatos öbölben, Daphné pedig hatalmasat játszóterezett. Azt mondta szuper napja volt, mert megtanult leugrani a hintáról. Jajj, de imádom, hogy ilyen apróságoknak is úgy tudnak örülni az ilyen pici gyerekek. 

A fiúk hiányolják a hangulatot, de mi csak jobbra és balra dőlünk. Vacsora előtt azonban erőt vettünk magunkon - mivel Guillaume gyomra is jobban lett - és  összeültünk aperózni. Hagyományainkhoz híven mindenki elmondhatta, milyen jó dolgok történtek vele, mit fogad meg következő évre és én még azt is hozzátettem, mi volt a legrosszabb, ami ebben az évben történt velem. Nagyon aranyos volt Daphné is, ahogy elsőként elsorolta - a maga módján és az időben legközelebbi eseményekre koncentrált (karácsony). Edgár egészen megnyílva hosszan sorolta időrendben az egész évet lekövetve, hogy mi sok jó dolog történt vele. Mindketten megfogadták Léopolddal, hogy sokkal többet olvasnak.

Itt állunk a 2023. év küszöbén. Szerintem nagyon klassz, tartalmas, eseménydús évet tudhatunk magunk mögött. Ismét költöztünk, de most a sajátunkba, amiért nagyon hálásak vagyunk. Nap, mint nap arra gondolok, hogy nem is élhetnék szebb helyen. Sokat mozogtunk, egy hosszabb utazásra is eljutottunk Floridába. Nagyon sokat emlegetjük azóta is és még fogjuk életünk végéig. És az előző évekhez képest én viszonylag sokszor voltam Magyarországon. Guillaume-nak az első dolog volt amit említett, hogy mindannyian egészségesek vagyunk és nem csak mi de a  távolabbi családunk is. Talán nincs is ennél fontosabb. 

Tényleg csak annyit kívánnék magunknak, hogy legalább ilyen szép és tartalmas évünk legyen, egészségben és sok örömmel!

Megragadom az alkalmat akkor, hogy Nektek is, kedves blogolvasóimnak Egészségben,

 Örömökben, Sikerekben gazdag 2023. évet kívánjak!!! 

Magyar est Thuirben

 

Régóta szerettem volna meghívni magyar barátainkat, hogy megköszönjem segítségüket a költözéskor. Egy francia- magyar pár egész nap pakolt velünk, egy másik magyar pár pedig egész nap vigyázott Daphnéra, amikor ebbe a házba költöztünk. Rohantak a hetek, a hétvégéken rengeteg program volt. Most vagy soha, mondtam magamnak, az ünnepek pont jó alkalom, hogy sort kerítsek egy vacsorára. A gyerekek iskolájában pedig összefutottam egy magyar nővel, aki nagyon vágyott magyaros dolgokra. A lendületem is megvolt a főzéshez, készülődéshez, erőre kaptam (néha minimalistának érzem magam a főzésben) ilyen téren is. 

Marhapörköltet főztem galuskával, rántott pulykát a gyerekeknek. Volt beigli, diós-vaníliás kifli, diós-csokis süti, amit most csináltam először, de nagyon finom lett, és még csokihab is. Nagyon jó hangulat kerekedett ebben a nagyjából egyidős társaságban. Mindenki sztorizott magyar emlékeiről, segített ebben a jó magyar pálinka, amivel koccintottunk. 

A gyerekek is nagyon jót eljátszottak. Daphné és a kis Dóri sokszor összekapnak, volt már rá alkalom, hogy mi felnőttek szinte beszélgetni sem tudtunk, mert a viták elhárításával voltunk egész este elfoglalva. Lehet, hogy a kis Camille is közrejátszott, de ezek hárman nagyon jól elvoltak egész este. 

Mindenki nagyon hálás volt és jól érezte magát. Pont beszéltük Guillaume, hogy talán itt kerekedik egy baráti társaság, olyan emberek társasága, akikre számíthatunk. Talán ez a legnehezebb annyi költözést követően, mindig új társaságra lelni.

Krisztinát véletlenül ismertem meg a Facebookon, amikor egy csoportban arról ment a levelezés, hogy hol lehet szavazni legközelebb a választásokon. Rögtön összebarátkoztunk szinte az első találkozás után. Pár alkalommal összeülünk osztrigát enni, segített nekem takarítani a régi házban és sokszor osztunk meg tippeket, hova, merre érdemes kirándulni ezen a végtelenül gyönyörű vidéken. Francia barátjával érkezett, nekik nincs gyermekük. Évát is a Facebook-on keresztül ismertem meg. De a legviccesebb az volt, hogy férjével számos közös ismerősünk van, hiszen mindketten Szegeden jártunk egyetemre. Kislányuk Dóri pedig jó barátnője lett Daphnénak. 

Sajnos nem tudjuk mivel Guillaume elrontotta  gyomrát, így a másnap kicsit nehéz lett neki.

Kalandos hazautunk

 

Ugye azt említettem, hogy az utolsó pillanatban béreltünk autót, de nagyon jól tettük, sokkal kényelmesebb volt így a közlekedés. Hosszú búcsú után indultunk 27-én apukámmal a Népligethez, egy kis sétára Budapesten és a repülőtérre. Nem sokat használtuk az autót, de végül nem is került sokba, és sokkal kényelmesebb volt így közlekedni, cipelni a sok ajándékot.

Búcsút vettünk a Népligetnél Pali papától, majd a Belváros felé vettük az irányt. Sétáltunk a Szabadság téren, megmutattam a gyerekeknek hol dolgoztam, amikor a papát megismertem. Ebédeltünk egy gyrost és hamburgert, majd körbesétáltuk a Bazilika előtti téren megrendezett karácsonyi vásárt. 

A csomagokkal sem volt egyszerű dolgunk. Telis tele voltunk szaloncukorral, csokikkal, ajándékokkal, játékokkal. A bőr utazótáskát sikerült a becsekkolásnál átcsempészni (sokkal nagyobb volt, mint egy megengedett hátizsák), de sajnos a beszállásnál kiszúrtak bennünket a sorban. De előtte még kiderült, hogy a nagybőröndünk is túlsúlyos. Két kilót ki kellett szednünk, egy-két nadrág, pulcsi kikerült, tömködtük a hátizsákjainkba, borítottuk a vállainkra, amit lehett. Bár a bőrönd 20 kiló lett, a hátizsákjaink fullon voltak. De mivel a beszállásnál félre hívtak bennünket, a bőr utazótáskát is el kellett kezdeni kiüríteni, mert akárhogy gyömöszöltük nem akart beleférni a méretezőbe. Végül csak  belement. A hölgy megköszönte és mondta, hogy vihetjük, nem kell fizetnünk. Ekkor meg nem tudtuk kiszedni a táskát a méretezőből. Állati röhejesek lehettünk. De ezt is jól megúsztuk. Azt hiszem erre mondják, hogy minden jó, ha vége jó. 

Este 11-kor érkeztünk meg a házunkba Thuirbe. 

Pár nap Solymáron

December 25-én indultunk Solymárra apukám testvéréékhez, az én keresztanyukámhoz és unokatestvéreimhez. Solymárról már nem is jöttünk vissza Cserkeszőlőre. 25-én vacsorára vártak bennünket. El vagyok már szokva az igazi magyar lakomáktól, pedig gyerekkoromat ez is meghatározta a vidéki dínom-dánom, eszem-iszom rendszeres volt, sőt a hétvégi sütijeinkből a szomszédainkkal is megosztoztunk. Olyan szinten készültek, hogy egy hétre való ennivaló várt bennünket, de a sütiktől is roskadoztak a tálcák. Régi, finom sütireceptek kerültek elő. Nosztalgiáztam.

Az idősebbek is jót beszélgettek, apukám, a húga és az ő férje. Daphné pedig nyár óta várta, hogy újra láthassa unokatestvéreim kislányait, Borkát és Lucát. Olyan szinten jól elvoltak a lányok, hogy Daphnénak hangját sem hallottam két napig. Ment a játék, egymást festették, fodrászolták, hercegnőset játszottak. Este együtt aludtak, pizsama party volt. Esténként olyan fáradt volt, hogy egy nap sem tudtam megfürdetni, mert a lábán sem bírt állni. Nagyon sokat mosolyogtunk a 3 grácián, öröm volt látni őket. Egy vita vagy veszekedés sem volt. 

A nagyobb gyerekek már kamaszodnak, náluk nehezebb volt a közeledés, és ugye a nyelvi korlátok is. Bár Léopold és Edgár, de Daphné is mindenhol mindent megértett. Büszke voltam rájuk és szerintem nagy öröm volt nekik is, ilyenkor jönnek rá, milyen jó is, hogy a magyar nyelvet próbálom erősen megtartani. 

Volt társasjáték, csocsózás, séta Solymáron és sok-sok beszélgetés. Nagyon jól éreztük magunkat. Egyet remélek, hogy valamikor sikerül őket vendégül látnom Franciaországban is és visszaadni valamit ebből a meleg fogadtatásból.

Karácsony napja

 

A december 24-ét úgy terveztük, hogy délelőtt a temetőbe megyünk már reggel. Ebéd nem készült, hiszen a töltött káposztát terveztük, ami egy nagyon jó választás volt, mert isteni házias ízeivel visszarepített engem a disznóvágások világába. Vissza a gyökereimhez abba a falusi világba ahol felnőttem. A gyerekek pedig még ekkor is a fácánlevesből repetáztak.

 Még így is, hogy a vacsorával sem kellett sokat bajlódnom is egész nap készülődtem. Ebéd után csomagoltam, elkészítettem az édesburgonya pürét, rendbe szedtem a nappalit, elkészültek a kis kenyerek a koccintáshoz. Sétára indultunk mialatt a Jézuska a fa alá csempészte az ajándékokat. Volt öröm, mindenkinek két ajándékkal még készültem, hogy itt is legyen valami a fa alatt. 

Nagyon finomra sikerült a sült csirke a pürével, volt kacsamáj, ami Franciaországból érkezett, Tokaji borral. Desszert hiányzott, a dobos torta maradékát ettük, legközelebb egy Vienettát veszek azért. A Guillaume anyukája szokott fagyi fatörzstortával készülni 24-én este. De csak mi voltunk magunk között ebből semmi gond nem volt. Amin nem kellett azon nem stresszeltünk. 

Karácsonyi menü

Ebben az évben egyszerűsítettünk. Mivel csak pár napra érkeztünk Cserkeszőlőre, tudtam, hogy nem lehet bonyolítani a dolgokat, mert akkor vagy végig a konyhában állunk vagy törjük a fejünket, hogy mit együnk. Így előre megterveztünk mindent. És jól tettük. A legfontosabb szempont az volt, hogy egyszerű legyen az étel. 

Pali papa jókai bablevessel szeretett volna várni bennünket, amit mi felnőttek imádunk. A gyerekek nagy kedvence azonban Pali papa fácánlevese, amiről bizonyára a kedves blogolvasók már többször olvashattak. Mert ha szóba kerül Magyarország, akkor a finom ételek is szóba kerülnek, köztük a fácánleves. A gyerekek már egy hete erről beszéltek és minden étkezésnél fő téma volt, hogy kinek mi a kedvenc magyar étele. Léopoldnak a fácánleves és a marhapörkölt, Edgár a brassóira teszi le a voksát, de a fácánlevest is nagyon szereti, Daphné pedig ebben az évben csatlakozott a fácánleves imádók társaságához. Így ebből kiindulva az utolsó pillanatban változtattunk és fácánlevest rendeltem. Pali papa ezzel várt bennünket, amiből a gyerekek még legalább négyszer ettek. Jó hogy nem variáltunk be Jókia bablevessel. Csak magunk alatt vágtuk volna a fát, hiszen ismerem a gyerekeket, csak finnyogtak volna a babra és a füstölt húst sem ették volna.

A hurka-kolbász is nagy kedvenc krumplipürével. Ezt is csak be kell dobni a sütőbe és elkészül magától. 23-án ez volt a déli ebéd.

Az idei főtalálat viszont egy cserkei barátnőm tanácsára a rendelt töltött káposzta volt. Mivel 24-én délelőtt átmentünk Csongrádra a temetőbe, délben csak felvettük a töltöttkáposzta rendelésünket és ezzel az asztalunkra varázsoltunk egy hagyományos karácsonyi ételt. Nyáron fedeztük fel ezt az éttermet (mármint ott van az évtizedek óta, csak mi valahogy elkerültük egy ideje), amikor unokatesómékat meghívtuk és nekem nem volt időm készíteni semmit. Nagyon finom házias ízekkel főznek. A káposztából még 25-i indulásunk előtt is jót ebédeltünk.

Gyerekkoromban mindig vadhús volt karácsonykor, hiszen apukám vadász. Idén is szóba jött vadhús elkészítése, de az nagyon hosszú és pepecselős munka, tudtam, hogy apukám azzal töltötte volna ideje nagy részét, hogy a húst előkészíti. Ezt nem akartam. Én találtam ki, hogy süssünk csirkét. Találtam is egy egészben sült fűszeres karácsonyi csirke receptet almával és édesburgonyapürével. Mikor Léopold meghallotta, hogy ez lesz a karácsonyi vacsora, azt mondta :"végre egy karácsonyi étel, amit szeretek". Hát kellett volna ezt tovább bonyolítani, amikor még másnap is szívesen ettek belőle? 

Édesség is volt bőven: szaloncukor, beigli (idén mákos is készült apukámnak) és dobostorta.

Fórró vizes kinti pancsolás

 

Régebben is mindig arról beszéltünk Guillaume-al, hogy milyen jó is a cserkei fürdő nekünk, hogy télen/nyáron elfoglaltság, ha nagyon unatkoznánk a faluban. Sokáig télen csak a benti fürdőbe mentünk, a gyerekek még kicsik voltak, eszünkbe se jutott kivinni őket. Négy éve volt talán, vagy még jóval előtte, hogy egyszer Léopold rábeszélt, hogy próbáljuk ki  a kinti forró vizes medencéket. Ott beszélgettünk az ismerőseinkkel vagy egy órát. Léopold azóta azt emlegette, hogy milyen klassz volt a téli hidegben ücsörögni a forró vízben, milyen érdekes volt, hogy nem fáztunk, hiszen a forró vízgőzbe burkolózzott a testünk. Nem is beszélt idén másról, csak hogy újból kipróbálhassa. Megmondom őszintén én is vártam.

Szerdán délután már indultam is kettesben Léopolddal. Daphné a himlői miatt még nem jöhetett, Edgár pedig arra szavazott, hogy a papával marad. Akinek alig ért véget az értekezlete, indult is Edgárral és Daphnéval a játszótérre. Ők felfedezték a játszótér után a Solaris teraszt a fürdő melett, már nyáron is ettünk itt finomat, de a téliesített terasz még hangulatosabb, mint a nyári változata. Meleg kandalló mellett ücsöröghetünk kézműves békésszentandrási söröket, forró csokit szürcsölgetve, vagy  ha megéhezünk olasz pizzái is kiválóak. 

Mi Léopolddal bevettük magunkat a forró medencékbe. Szinte az összes melegvizes medence niytva volt. Be sem mentünk átöltözni, kint egy kabinban kaptuk fel a fürdőruhánkat és már csobbantunk is. Olyanok voltunk, mint  a gyerekek. Ez Léopoldnál nem meglepő, de én sokkal mulatságosabban festhettem. Hát, mit mondjak, Isteni volt! Jót pihentünk, beszélgettünk, csodás délután volt!

Karácsony 2022 Magyarországon

 Alig kezdődött el a szünet, mi szerdán délután indultunk Barcelonába, hogy az idei karácsonyt Magyarországon ünnepeljük. Öt nap volt csak, amit ott töltöttünk, de rég volt ilyen tartalmas pár napunk. Ugyanis nem csak Cserkeszőlőn, hanem apukám hugának családjánál Solymáron is ünnepeltünk. 

A gyerekek hatalmas izgalomban voltak, főleg, hogy ott is várta őket ajándék. Daphné a kis barátnőivel, Borkával és Lucával, unokatestvéreim kislányaival való találkozást várta nagyon. Nyár óta a barátnőiről beszélt, rengeteget emlegette őket. Edgár mindent, Léopold a téli melegvizes szabadtéri fürdőzést várta nagyon.

Kemény pár nap volt, hogy minden a helyére kerüljön az utazáshoz, de szerda 16 órára minden helyére került. A bőröndben lévő helyek ki voltak centizve még így is, hogy sok mindent interneten rendeltem meg. De voltak olyan apróságok, amiket inkább itt szereztem be. Nagyon hatékonyan utaztunk, hiszem egyetlen húsz kilós bőröndünk volt ötünkre, mindenkinek volt egy hátizsákja és a biztonság kedvéért egy utazótáskánk, amit hátizsákként próbáltunk felcsempészni a repülőre. Odafele nem is volt belőle gondunk, de visszafele igen, majd elmesélem kalandos hazautunkat is.

Eleinte azt gondoltuk, hogy busszal fogunk utazni, amikor felutazunk Budapestre a rokonokhoz, hiszen nem sok mozgás volt tervben erre a pár napra. Valamint az autóbérlés sem volt olcsó, amikor még ősszel rápillantottunk az árakra.  De az utolsó pillanatban szerdán este  a reptéren vacsorázva Guillaume rálesett az autóbérlésre, ami igen kedvező árat mutatott. Gyors lecsaptunk a lehetőségre és végül béreltünk egy autót, hogy csütrötökön kényelmesen utazzunk le Pali papához vidékre.

Szerdán elég későn érkeztünk meg a repülővel Magyarországra, így már nem tudtunk tovább utazni Cserkeszőlőre. A reptér melletti szállodában aludtunk. Másnap gyors reggeli után bepattantunk az autóba és 10 órakor már Cserkeszőlőn voltunk. A gyerekek birtokba vették a házat, én előkészítettem a szobákat, begyúrtam a beiglit, megebédeltünk, mialatt Guillaume dolgozott, értekezlete volt. 

Ezzel meg is kezdődött  az idei ünnepléssel egybekötött telelésünk. 

Vasárnapi ünneplés

 Sűrű volt ez az utolsó hétvége: Léopoldnak tenisz karácsony, Edgárnak rajz tanfolyam. Vasárnap voltunk utolsó adventi misén. Guillaume még tett egy kört Thuirben ajándékbeszerzés ügyében. Én voltam a kisebbekkel thuiri karácsonyi programon. DE. Vasárnap elcsendesedtünk és megünnepeltük öten a karácsonyt. A legfőbb ok, hogy nem akartunk egy táskányi ajándékkal érkezni Magyarországra. Volt várakozás és izgalom, öröm és boldogság! Mindenki örült az ajándékoknak: Edgár a hatalmas LEGO technik motornak és a világító rajztáblának, Léopold a telefonnak és Daphné a cd lejátszónak! 

Daphné gyógyulófélben

 Hétfőn megjártuk az orvos biztonságból a szeme miatt. Kapott rá lemosó folyadékot, antibiotikumot és A vitamint hogy begyógyuljon a kiütés okozta seb a szemén. Azt mondta az orvos, hogy rég látott ennyi kiütést egy gyereken, én meg csodálkozva néztem rá, mert az interneten nagyon durva fotókat lehet látni. Azt én is észre vettem, hogy nagy és mély sebek vannak rajta és mindenhol. De ez már nem is lényeges, mert egyetlen éjszaka kivételével nagyon szépen viselte a betegséget és már gyógyulófélben van. A sebek szépen elkezdtek leesni, nem vakarja magát, csak néha felszisszen, amikor egy nagyobb varr leesik, ahogy a ruha ledörzsöli. Minden alkalom viszont egy kínszenvedés, ahogy  a szemét lekezelem, különösen az antibiotikum csíp. A szeme is sokkal jobb, elmúlt a piros gyulladás. 

Nagyon megnyugtat és végül nem is olyan rosszul jött ki ez így, hiszen indulásra meggyógyul (majdnem). Most pakolászunk, mert négykor indulunk Barcelonába és utazunk haza Magyarországra karácsonyozni. 

Négy éve karácsonyoztunk Magyarországon utoljára, amikor Daphné nagyon beteg volt. Nagyon fárasztó volt akkor az ünnep és egy ideig nem gondoltuk, hogy újból megkockáztatjuk és volt két kovidos év is. Na de a gyerekek nagyobbak, reméltem, hogy senki nem lesz beteg. OK, Daphné himlős, de az már múlik el. Léopold megfázott a sok hidegben teniszezéstől és Guillaume is köhög. Szóval így tervezzen az ember. De mi pozitívak vagyunk, vannak jó köhögéscsillapító szirupaink, na meg a jó magyar levegő és ételek és minden sokkal jobb lesz hamar! 

Hozzáteszem, hogy azért is volt fontos nekem, hogy Magyarországon töltsük a karácsonyt, mert anyukám éppen 15 éve december 24-én könnyebbült meg a hosszú betegeskedését követően. Hihetetlen felfogni, amikor leírom, hogy ilyen hosszú ideje nincs közöttünk. S közben nincs nap, de majdnem óra sem, hogy ne jutna eszembe, mindig elképzelem, mire mit mondana. A gyerekekben is tovább él, felfedezem karakteres természetét főleg Léopoldban és Daphnéban, de nyilván bennem is van belőle bőven. 

A gyerekek felváltva magyarázzák Pali papa hosszú tésztával készült fácánlevesét, a túrórudit és persze a fürdőt. Nagyon várjuk ezt a rövid, de reméljük élményekkel teli utazást!

Jól látszik a  képen Daphné beteg szeme.

Rázókenőcs

 

Biztos mások is emlékeznek a mentolos rázókenőcsre, amit gyerekkorunkban a himlő kiütésekre írt fel a doktor, később pedig a pattanásokra a kozmetikus. Teljesen el is felejtettem, csak egy magyar barátnőm, akivel reggel beszéltem javasolta, hogy olyat feltétlenül vegyek Daphnénak. Időpontom csak hétfőn reggelre van az orvoshoz, addig is nagyon jönnek a hatalmas folyadékkal telt kiütések, sőt szájában is van és a szeme szélén. Az eléggé aggaszt. 

Így délelőtt rohantam a gyógyszertárba a fényképpel, amit a barátnőm küldött. Azok miatt osztom meg, akik esetleg Franciaországból olvasnak: itt is lehet kapni ezt a terméket és a gyógyszertáros mondta, itt is ajánlják a himlőre. Cink van benne, ami szárít és fertőtlenít. Lázat csillapítsak, ha kell és a szeme miatt menjek el orvoshoz. Addig pedig mossam a szemét is fiziológiás oldattal.

Egy elég nehéz éjszaka után, délelőtt szépen lekentem és azóta vakarászás nélkül, fáradtan, nyűgösen, de megvagyunk. 

Daphné szünete

Már egy ideje szemezgetek a Daphné csoportja ajtaján lévő felirattal: himlő van a csoportban. Léopold pont egy utazás előtt lett himlős, Edgár kiscsoportban Poitiers-ban, Daphné pedig .....eddig még elkerülte.

Tavaly ugye a kovid taglózta le a karácsonyi készülődés hangulatát. Tegnap előtt vettem észre a pöttyöket Daphnén. Guillaume még azt is felvetette: ágyi poloska. De nem, azt határozottan ki akartam zárni a fejemből, hiszen - bár nem írtam róla annyira szörnyűséges volt, - de pár hónapja jöttünk ki a rühből. A himlő végülis "csak" egy hétig tart, a többi meg......több hónap írtás. 

Szerdánként nincs ovi-suli a kisebbeknek. Daphnénak nincs láza, nincs rosszul, nem vakarózik végtelenül. Úgyhogy egészen jól elvoltunk itthon. De sajnos a pöttyök csak jönnek és jönnek, így a mai ovi nagyon rizikós lett volna. Lőttek a karácsonyi pulcsis ebédnek. Pedig még tegnap a pulcsikat hajtottam a boltokban, mert a rendelés nem érkezett meg. Mindenkinek beszereztem. 

Reggel nem volt olyan fieszta hangulat: Léopoldnak még nagy felmérője van ma. Nagyon mérges volt, hogy a tanárnő mára hagyta, az utolsó előtti napra. Daphnének a szeme szélén lévő pötty zavart be nagyon, sírt miatta, nyugtattam, hogy nem megy oviba, együtt leszünk ma. 

Bár lőttek a mai terveimnek (egy-két ajándék beszerzése, mert nekem ma és holnap vannak az utolsó lehetőségeim), de azt hiszem ezeket a váratlan gyerekes csavarokat sokkal jobban veszem mint még annó Léopolddal, vagy Edgárral. Mert az biztos, hogy mindig a legrosszabbkor betegek a gyerekek. Daphné téli szünete ezennel megkezdődött. 

Azért indulás előtt még lőttem egy fotót róluk. Edgár és Daphné pulcsija a Lidl-ből, Léopolddé a Gifiből. És még Ringó is a kamerába néz.

Karácsonyi fieszta sorozat a suliban

 Tegnap délután Daphnéhoz voltam hivatalos az óvodába. Bethlehemes játékot adtak elő a csoportjával, a nagyokkal. Nagyon tetszett nekem, hogy a Bethlehemes játék katalán elemekkel volt tele. Nagyon aranyos volt, ahogy a Jézuskának ajándékba a régió helyi specialitásait hozták: a hegyekből tejet, katalán édességet, a rousquille -t, szőlőt a szőlőültetvényekből. 

Nagyon értékelem az iskolájukban, hogy a kemény munka mellett sok a fieszta is. Spirit week volt még ősszel, egy hetes programsorozat sok-sok vidámsággal. Ezen a héten is megy a vidámság. Minden napra jut valami: hétfőn volt a Daphné bethlehemes játéka, kedden a karácsonyi vásár és uzsonna, valamint a nagyok karácsonyi előadása, csütörtökön karácsonyi pulcsi verseny és karácsonyi ebéd a kantinban. És olyan jól jön ki a lépés is, hogy ezen a héten már nincs több témazárója Edgárnak sem. 

Ma kedden én is mentem a szülői munkaközösségnek segíteni. Ilyenkor a gyerekek az utolsó nagy szünetben jönnek vásárolni a pénzükkel: chips, üdítő, nutellás bagett. Olyan cukik, ahogy számolgatják a pénzüket, jönnek az egészen picik is vásárolni. Mivel karácsonyi vásár is volt, szépséges karácsonyi díszeket is lehetett kapni. Fél öttől pedig karácsonyi kórus tartott előadást a szülőknek. Hát teljesen meghatódtam, annyira klassz volt az az 5 ének, amit előadtak. A konzervatóriumból jött egy énektanár, aki betanította a gyerekeket. Nagyon dinamikus, hangulatos volt a műsor, számomra is ismeretlen újdonságokat énekeltek. 

Mai outfit

 Ma reggel futni indultunk Guillaume-al. Szeles volt az idő, hideg is volt, de olyan boldogság járt át, mikor fent voltunk a hegyen, hogy itt vagyok, egészséges vagyok és visznek a lábaim. Nagyon jól esett.

A 3 gyermeket otthon hagytuk, kiabáltak, persze összevesztek mire megérkeztünk. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy Daphné közben egyedül felöltözött. Reggelente még én öltöztetetem, főleg azért, hogy haladjunk, és főleg, hogy ne öltözzön fel össze-vissza: nyáron gumicsizma, vagy télen rövidnadrág. Néha küzdök vele, mert 5 évesen tele van ötletekkel. Előnyt élvez minden ami csillog, arany színű, cica, unikornis van rajta, csillagminta és szívárvány színek. Van amikor bedőlök és megveszünk ilyeneket. De szeretek még én is választani neki olyan gyönyörű gyerekruhákat lehet kapni. Van amikor ez nem tetszik neki, ilyenkor nagyon sajnálom, hogy nem hordja. Pedig mindig figyelek, hogy legyen valami vonzó benne, egy pici arany minta vagy ilyesmi. 

Pénteken volt, hogy reggel összevitáztam vele, mert egy csillogós szoknyához volt egy szép körgalléros halványrózsaszín hosszú ujjú pamut felső (amit fogalmam sincs miért alig akar hordani) nagyon szépen mutatott a szoknyához. Ez neki nem tetszett és egy régi, örökölt rózsaszín felsőt akart felvenni és felhúztam magam, mert tényleg olyan szép volt a másik felső a szoknyához. Persze, hogy abba ment, a miben ő szeretett volna. 

Na ma reggel, ahogy futásból megjöttünk, elém lépett: össze-vissza voltak a színek, a nap közepén fedeztem fel, hogy még bugyiból is a leghasználtabb foltosat vette fel. De olyan cuki volt,  mert felvette azt a halványrózsaszín felsőt, amit én akartam pénteken és a kendőt, amit a mamitól kapott és mindehhez azt mondta: "Neked akartam tetszeni anya". Annyira meghatott. Megölelgettem, megpuszilgattam és mondtam, hogy ő a legszebb kislány ma. 

Nem is kell mondanom, hogy ez a kép és a csütörtöki (amikor piros csillogós szoknyában és rénszarvasos hajráffal ment iskolába) a jelenlegi kedvencem.

Búcsú Véroniquetól

 Tavaly, ő mentette meg Edgár életét az új iskolában. Idézőjelben persze. Minden nap fényképet küldött nekem a mosolygó Edgárról és biztatott, hogy minden rendben, ma mosolygott. Vagy hozzá ment biztató szavakért Edgár, amikor rossz jegyet kapott.  Véronique nem csak titkárnő, hanem az iskola szíve-lelke, a gyerekek kedvence, a szülői munkaközösség aktív tagja, bár gyermeke nincs az iskolában. Ő segít a gyerekek ebédeltetésében is, szóval a gyerekek minden nap találkoznak vele. Mindig van nála csoki vagy bonbon, amit szétoszt a gyerekek között. Ha bármi iskolai rendezvény van, akkor ő a fényképész. Ő díszíti fel az iskolát ünnepekkor, teremt ünnepi hangulatot. Az ő telefonján hívnak a gyerekek, ha elfelejtettek vmit magukka vinni.   Tavaly Edgár amikor meghallotta, hogy Véronique el fog menni, egy egész este sírt. Az iskolában azt mondta Véronique neki: "Ne sírj Edgár, egy klassz évet együtt töltünk és utána úgy fogok elmenni, hogy már a sajátodénak érzed az iskolát". Azt hiszem ez így is történt egy év távlatából. 

40 éve dolgozik a gyerekek iskolájában. Azt mondta, ő egész életében iskolába járt, de most már elég. Nyugdíjba megy, jövő héten van az utolsó hete. Mindenki egy kicsit szomorú. A negyven év alatt nagyon hozzánőtt az iskolához. Itt lakik a közelünkben, biztos vagyok benne, hogy nem jövő pénteken látjuk utoljára. 

Múlt héten pénteken azt mondta nekem, hogy feltétlenül menjek be hétfőn az irodájába, amikor leraktam a gyerekeket, mert telefonált a Télapónak. Egy hatalmas csomag ajándék várt, benne két nagy diótörő karácsonyi dekoráció és egy kisebb csomag Daphnénak. Nagyon meghatódtam. A szívét lelkét beleadta a munkájába. Hiányozni fog nekünk nagyon. 

Bekukkantott a Télapó

 Kedden reggel kicsit késésben volt a csapatom. Kivételes alkalomról volt szó, mert benézett a Mikulás és mindenki kapott egy kis ajándékot. Fontos, hogy elvitte magával a gyerekek leveleit is, biztos a ház díszítésével is meg volt elégedve. A fiúk már nem, de Daphné még hiszi a Mikulást, meg bele is keveredik néha, mert ugye a suliban nem beszélnek a Mikulásról, meg így sem tudja, hogy mikor lesz pontosan karácsony, azt meg végképp nem fogja érteni, hogy itt is fog jönni, meg Pali papánál is. De majdcsak valahogy kimagyarázzuk neki a helyzetet.  Volt öröm és meglepetés. A fiúk egy-egy jó kulacsot kaptak, régi vágyuk volt, ami úgy igazán tartja télen (mondjuk síeléskor) a meleget és nyáron (a déli hőségben) a hideget. Daphné kifestőt, mini tündérbabát és egy Polly Pocket játékszettet. Én a "szokásos" naptáramat, Guillaum egy könyvet és mindenki sok-sok finom csokit.

Színház Thuirben

 El sem hiszem, hogy múlt héten pénteken Guillaume-al, vasárnap pedig Daphnéval színházban jártunk. Moszkvában voltam utoljára színházban, nagyon sokat jártunk abban az időben, kultúrálisan a leggazdagabb időszakunk volt. Voltunk a Bolsoj Színházban a Hattyúk Tavát megnézni, láttam a Diótörőt Léopolddal egy olyan gyerekszínházban (óriási épület, nem egy pici termet kell elképzelni), ahol kizárólag gyerekeknek tartottak balettelőadásokat. Ide az orosz gyerekek szépen felöltözve érkeztek anyukákkal, nagymamákkal vagy családdal. És persze sokat jártunk bábszínházba is. Hiába volt oroszul, nagyon értették a műfajt, mert nagyon élvezetes volt, Léopold imádta. Még beszélni sem tudott és már mentünk vele, minden sarkon volt egy színház. 

Még Magyarországon is sokat jártam színházba vagy komolyzenei koncertre, bérletem volt a Zeneakadémiára, vagy a Budai Táncszínházba. Guillaume is szeretett velem jönni. Élveztem nagyon hogy más is létezett a mozi és bowlingon kívül (sose járok bowlingozni, csak Guillaume-al mondtuk mindig viccből, hogy amikor Poitiers-ban esett az eső a mozi és bowlingon kívül semmi mást nem lehett csinálni.)

És most olyan pozitívum a szememben, hogy Thuirben van egy színház és egész évben vannak előadások is, gyerek vagy felnőtt, tánc vagy zenei vagy színházi darabok. Ugyanezen a helyen mozifilemeket is vetítenek. 

Kint is hideg, bent is hideg

 Ma reggeli kávé után ezzel fogadott az én férjem:

"Drágám, jó hírem van, nincs szükségünk hűtőre. A konyhában 12 fok van."

Ahogy írtam, itt is tél van. Reggel 1-5 fok, napközben tizen akárhány. Szóval hiába, bent is lehűl a levegő. A nappaliban az elektromos fűtéssel feltornázzuk 18-ra jobb esetben, este a szobákban a plafonba beépített hűtő fűtő klímának köszönhetően 20 fok van. Becsuktam a konyha ajtaját, mondván így melegebb lesz a nappaliban, de így meg 12 fok lett a konyhában. Szerencsére az én lenti dolgozó szobámban egész nap kellemes 19-20 fok van. Még szerencse, hogy csak november legvégén kezdődött a  fűtésszezon és viszonylag hamar véget is ér. Az elektromos radiátoraink rendesen működnek, hogy az a 17-18 fok meglegyen.  

Persze a kandallóban is lobog a tűz, amikor van időm betüzelni. De ez csak kiegészítő fűtési lehetőség és csak esténként használjuk a kandallót, amikor többet vagyunk együtt a fenti közös részben.

Decemberi síelés

 

Teljesen önszántunkon kívül egy szuper hétvégét töltöttünk a hegyekben. Mikor még csak készültünk, vagyis inkább barátkoztunk a gondolattal, hogy Perpignanba költözünk, Guillaume azt mondta, hogy leesik az első hó és mi megyünk síelni.  Egy éve, pont decemberben elért bennünket a covid. Három hetet voltam itthon a gyerekekkel, közben dolgoztam, tanultam velük, szórakoztattam Daphnét, be voltunk zárva, sehova sem mehettünk és a karácsonyra is készülni kellett volna. Én nagyon elfáradtam, konkrétan a határaimat elértem. Emlékszem annyira vágytam a hegyekbe és Guillaume nem tudott autót szerezni, vagyis téligumit vagy már nem is emlékszem mit, de sehova nem jutottunk el. Nagyon mérges voltam, hogy a szilveszter is pont hosszú hétvége volt és még szabit sem kellett volna kivennie és nem sikerült megszerveznünk. De teljesen érthető is ez így utólag, mert idén kovid sincs, de csak kapkodjuk a  fejünket annyira telnek a hetek és minden nap elhatározzuk, hogy leülünk a karácsonyi ajándékokat, illetve a februári síelést megbeszélni, de nem kerül rá sor. 

Idén ősszel nagyon sok hétvégénk a fiúk sporteseményei jegyében teltek: teniszverseny Léopoldnak, kézilabdameccsek Edgárnak. Egyik hétvége úgy jött ki, hogy Léopoldnak fent a hegyekben, Bolquere-ben volt teniszmeccse. Én meg feldobtam az ötletet, hogy előző nap menjünk fel együtt és aludjunk ott, így tudunk egy kicsit kirándulni, szétnézni. A valóságban az lett, hogy a meccset elrakták, mi pedig a szállást lefoglaltuk és kifizettük. A szállást át lehetett tenni, de csak decemberre, persze, amikor a legtöbb program van így is. De sebaj, mert a pénzünket nem akartuk elveszíteni, így kinéztünk egy decemberi hétvégét. A mostanit, amikor a pályák is nyitottak. És pont úgy alakult, hogy rengeteg hó esett az elmúlt hetekben, mert most jött be igazán a hideg, a hegyekben meg csak esett és esett a hó. Innen lentről is jól lehet látni a lehavasodott hegycsúcsokat. Sokszor bemondták a rádióban, hogy a piereneusi síparadicsomok a decemberi első hétvégi nyitással várják a síelőket.

Nagyon klassz hétvégénk volt. Szombaton korán reggel indultunk Pyrennées 2000 - Bolquere nevű síközpontba. Bolquere faluban volt a szállásunk, két kilométerre a sífelvonótól. A szállást csak szombaton öttől foglalhattuk el, így egész napot kint töltöttük a szabadban. Nem volt minden pálya nyitva, de ez bennünket nem zavart, hiszen most fedeztük fel csak a síterepet. Daphnénak délután kettőre foglaltam egy órás síoktatást, hogy egy picit négyesben is el tudjunk menni síelni. Nagyon kedves idős síoktató foglalkozott Daphnéval. Tanítgatta kanyarodni, nagyon ügyes volt - mármint Daphné - és meg vagyunk lepődve mennyire jól megy neki és főleg, hogy mennyire élvezi is. Egész héten erről beszélt, annyira várta a síelést. Ahogy csúsztunk le egy kék pályán, az járt a fejemben, hogy már öten együtt is tudunk síelni és ez mennyire fantasztikus, hiszen Daphné simán lejön velünk egy kék pályán.

A szállásra jól átfázva érkeztünk késő délután, hiszen az egész napot kint töltöttük a szabadban. De tudtuk, hogy medence és fitness terem is vár bennünket. Megrendeltük a pizzát és elindultunk fürödni, edzeni. A kezdeti fellángolás után, végül csak 10 percet töltöttünk az edzőteremben és inkább a medencére tettük le a voksunkat. A jakuzzi valamivel melegebb vizű volt, de még az is hideg volt ahhoz, hogy csak úgy üljünk benne. (hahh, mit álmodoztunk a cserkei forró vizes fürdőről....), de a  gyerekek így is nagyot pancsoltak. Az isteni és jóleső pizza után mindenki hamar ágyba bújt, hiszen másnap már kilenckor várta Luc bácsi Daphnét az aznapi oktatásra. 

Vasárnap reggele egy kis izgalmat rejtegetett nekünk, hiszen rengeteg hó esett az éjszaka. Az izgi az volt, hogy nem volt téli gumink a kerekeinken, így fogalmunk sem volt hogyan jutunk el a felvonóig a szállásról. Tényleg aggódtunk. Egy kis csúszkálás és autótolás (részemről aznapi karedzés kipipálva) után kilencre pontban begurultunk vagy inkább becsúsztunk a felvonóhoz és indulhatott a vasárnapi símóka.  Vasárnap is hatalmasat síeltünk, valamivel többet ötösben, hiszen Daphné is már jobban belejött.  A délelőtti oktatás után még visszamentünk öten síelni, de nagyon ködös, havas, borús volt az idő. Daphné teljesen átfagyott, így mi kettesben egy forró csoki és egy meleg kávé mellett vártunk a fiúkra, akik elmentek felfedezni a terep piros pályáit.  Délután kettőkor indultunk haza Thuirbe, ahol színházi előadás várt engem és Daphnét, a fiúkat pedig a focimeccs otthon. 

Ez a macska megéri a pénzét

 Bármennyire is kutyás vagyok, egyelőre macskánk van. És tény, hogy imádnivalóan jó lélek. Egy szava sincs, vagy nyávogása, csak akkor, ha enni kér. Illedelmesen leül elénk, hosszan kitartóan a szemünkbe néz és egy halovány nyávogást megereszt felénk. Egyébként pedig így pihen Daphnén, miközben ő tévézik. 

Gondolataim karácsony körül

 

Ma van advent első vasárnapja. Olyan hiretelen eljött ez a nap is. Pénteken  boldogan szaladt ki Daphné az óvoda ajtaján a kezében az adventi koszorúval, amit ott készítettek. Vasárnap ugyanis felkerül az első gyertya a koszorúra (itthon pedig még elő sem kerültek a karácsonyi díszek, a koszorú is lapul valahola  dobozok alján). 

Pénteken eljutottam a boltokba nézgelődni, vagyis az Auchanba és abban található boltokba. Hát szabályosan rosszul voltam attól a sok ömlesztett karácsonyi terméktől, ami a boltokban elérhető. Sokszor beszélgetünk erről apukámmal, mert otthon pedig még tej és cukor is alig kapható. Itt ennek minden az ellenkezője: ilyenkor ami szem szájnak ingere, mindentől roskadoznak a boltok. Szerencsére már nem dőlök be semmi újabb gyönyörű dísznek vagy dekorációnak, mert így sem szegényes a fánk, sem a házunk. Csomagolás terén is pár éve beújítottam, mert csak előkapom a varrott zsákokat, amikbe az összes ajándék belekerül. 

Egyetlen vágyam már évek óta, hogy kívülről kidíszítsem a házat.  Már fillérekért lehet kinnti karácsonyi világító füzéreket kapni, de azt is olyan viszásnak találom, hogy pont most amikor az áram is sokkal többe kerül én kivilágítsam a házat. De lehet, hogy mértékkel erre sort kerítek, mert pont olyan a házunk, hogy nagyon egyszerűen diszkrét világítást lehet csempészni a kovácsoltvas teraszkorlátokra.

Nem tudom, hogy ebben az évben lettem érzékeny a karácsonyra, vagy csak megérint még jobban, mert idén karácsonykor lesz 15 éve, hogy anyukám nincs már velünk, vagy csak öregszek. De leginkább ha kérhetnék valamit, akkor időt raknék a karácsonyfa alá. Mert folyamatosan azon gondolkodom, hogy kaphatnék még több időt, magunkra, a sok más fontos teendő mellett. 

Ami biztos, amit lehet interneten fogok megvenni, vagy a helyi kis boltokban, hogy elkerüljem a nagy karácsonyi tülekedést, amikor mindenki aggódik és ideges, hogy mit vegyen, ami végül nem is tetszik, és amire végképp nincs szükségünk. 

A héten karácsonyi hangulatot varázsolunk bennt és kisütjük a sziléziai mézeskalácsot, de már le sem merem írni, hogy lassítunk és hangolódunk, mert tudom, hogy innen már csak minden felgyorsul karácsonyig. 

Ünneplés a barátnőkkel

 

Vasárnap délelőtt a közelebbi barátnőkkel ünnepelt Daphné. Sok szülő mondja, hogy mennyit beszélnek a gyerekeik Daphnéról. Ezt mindig jó hallanom. Úgy látom megtalálta a helyét ebben a suliban is, vannak nagyon jó kis barátnői, nem hallok veszekedésről, nem szokott beszámolni, csak néha egy-egy pici vitáról.  Ezt azért is tartom fontosnak, mert nagyon sokáig beszélt a montamiséi ovis társairól, a házról és a régi óvónénijéről.

Nekem mindhárom gyerekem őszi, illetve Léopold téli. Így kicsit sajnálom, hogy nem tudunk például egy medencés bulit összehozni itt a háznál. A benti föl-alá szaladgálást nyolc-tíz gyerekkel nem vállalom. Nagycsoportban Léopolddal megpróbáltuk. Jól sikerült, de amennyi időt beletettünk és akkor még nem is volt három gyerekünk. A bevásárlás, maga a játékok megtervezése, a takarítás utána. Azt mondtuk Guillaume-al, hogy nem. 

Daphné egy ugrálóváras játszóházba hívott 8 kis barátnőt. Szuper volt. Nagyon-nagyon aranyosak voltak együtt. Volt arcfestés, kis csomag bonbon, két palacsinta fejenként és két és fél óra önfeledt játék. Boldog volt Daphné, a lányok édesek, nagyon jól sikerült! 

Új útvonalakon futunk

 

Minden új lakóhelyünkön találni kell egy megfelelő futóútvonalat. Általában van egy 5-6 km-es és egy hosszabb 8-10 km-es futókörünk. Mindig annak megfelelően mennyi időnk van, kiválasztjuk az utat. Egy-két hete bejött a hideg (de végre van fűtésünk is!), most inkább jobb dél körül futni, de legalábbis, amikor egy kicsit jobban kisüt a nap. 

A hegyek mellett lakunk, így lapos és lejtős útakon is tudunk futni. Csodálatos érzés csak úgy belefutni a természetbe. Ha hegynek felfele futunk, akkor a gyönyörű látvány az ajándék a sok meredek lejtőért. És most kifejezetten csodás a táj, ahogy a Canigou havas csúcsait is megcsodálhatjuk. Olyan szép az őszi táj: színesek a fák,  színesednek a szőlőtőkék, de sok az örökzöld is és  a rengeteg olajfa, ami a telet is jól bírja. Ami a legnehezebb, hogy télen feltámad a Tramontána a déli szél, ami nagyon hideget varázsol és egy szempillantás alatt olyan, mintha az északi sarkon lennénk. Na meg az is a gondom, hogy bár vannak mindig sétálók, egyelőre nem érzem elég bátornak magamat, hogy egyedül fussak és kanyarogjak a hegyekben.

Itt igazán lehet terepfutni, Castellnouba szerintem egy óra alatt át lehet futni. Most télen nem, de nyáron lehet, szívesen kipróbálnám. Addig is maradunk a környék kisebb köreinél. Ma este Guillaume-al futottunk itt a környékben. Miután pedig hazaértünk először gyújtottunk be a kandallónkba. 

Gouter d'APEL

 

Majdnem minden hónapban a szülői munkaközösség (én gyerekkoromban így hívták, ma nem tudom, hogy fordítjuk magyarra)  szervez egy uzsit, amikor 50 centért, egy euróért lehet csokit, chipset, nutellás kenyeret, üdítőt venni az utolsó nagyszünetben. Mint minden szülői munkaközösségben itt is kevés az ember, a szülő, aki segíteni tud. Ebben az évben elhatároztam, hogy megpróbálok egy-két alkalommal besegíteni. Amire nem tudok menni azok az esti értekezletek, mert nincs aki hazavigye a gyerekekt, Guillaume későn jár haza, ahhoz pedig messze lakunk, hogy hazavigyem őket és vissza is jöjjek. 

Jól jött ki ez a pénteki alkalom, munkámban is ez a leglazább nap, ilyenkor általában délután már nem is dolgozom. Kettőre érkeztem a suliba, mindent előkészítettünk, megkentük a kenyereket és akkor jöttek először az ovisok. Mennyire cuki volt a Daphné csoportja, ahogy jöttek a kis pénzükkel vásárolni. Ez is egy tanulás, az óvónő mondta, hogy  megbeszélték, mit kell mondani, hogyan kell kérni, amikor vásárolnak. Ültek, és uzsonnáztak együtt a megvásárolt elemózsiából. Utána jött az alsó tagozat, majd a felső. 

Kifejezetten örültek a gyerekek, Daphné rengetegszer elmondta, hogy milyen jó, hogy én is ott voltam az iskolában, amikor a gouter d'APEL volt. Emlékszem annó én is annyira örültem, hogy anyukám tagja volt a szülői munkaközösségnek. 

Daphné ötödik szülinapja

 Mennyire várta a szülinapját. Számolta a napokat, keverte a heteket és napokat, hogy miből mennyit kell még várni. Szőnyeget kért a szobájába, egy telefont (természetesen játék), egy cry babies babát és egy karácsonyi unikornisos mesekönyvet a fiúktól. A telefont már tavaly karácsonykor említette, nagyon szeretett volna, de valahogy nem került rá sor és azóta sem felejtette el. 

Nagyon érdekes, hogy tavaly nem akarta megünnepelni a szülinapját az iskolában, nagyon furcsa volt, de ez is egy jelzés volt, hogy nem érezte még otthon magát. Két hónapja járt még csak akkor ebbe az iskolába és nagyon sokat emlegette még a régi óvónőjét és a barátait. 

Ebben az évben kifejezetten várta, hogy a suliban is ünnepelhessen az összes barátjával. Megvettük a kis bonbonokat, a kis zacsikat a cukorkáknak. Már év elején a szülőin elmondta az óvónő, hogy csak bolti süteményt lehet hozni (esetleges allergiás reakció esetén pontosan lekövethető legyen, mi volt a sütiben) és szénsavmentes üdítőt. Azután egy kicsit csalódott volt, mert az óvónő közölte, hogy ő keddenként ünnepel szülinapot és erre a hétre jutott már egy. Így jövő kedden kerül sor a Daphné szülinapjára. Elég rosszul jött ki, nem nagyon értettem egyet, mert mégiscsak a szülinapja ami igazán az ő napja. De aranyos volt, mert elfogadta. Most is számolja a napokat jövő keddig. 

Este összeültünk egy aperóra, a fiúk nem mentek teniszre kézire, Guillaume is korábban haza tudott jönni, bár másnap reggel négykor kelt, mert Párizsba indult repülővel.  De nem gond, így is nagyon örültünk, hogy nem csütörtök este kellett indulnia, mert akkor igazán nagy szomorúság lett volna, ha a papa nem tud velünk ünnepelni.

Nagyon-nagyon örült az ajándékoknak. A telefon volt a top ajándék. Boldogan kiabált: "Mindenkinek van igazi telefonja a családban!" Kocsikulcs és bankkártya is tartozott a telóhoz. Annyira nevettük, mert amikro megszólalt a telefon, azonnal szaladt, hogy hívják a barátnői. Imádom ezt a naiv gyermeki világot, jó egy kicsit fürdőzni még benne. 

És el ne felejtsem, hogy pont csütörtökre futott be a mami ajándéka egy unikornisos fülbevaló! Mióta kifúrták a fülét, még nem vettük ki a fülbevalót, most került sor rá, hogy kicseréltük. 

Boldogan pózolt a torta előtt, amit egész délután nagy műgonddal készítettem. Elég büszke voltam, mert először nem nagyon tudtam minek indul. Megvolt még a tavalyi dekoráció fele, vettem a GIFIben is tortadíszt és a SUPER U-ben színes cukorkákat kifejezetten torta díszítéséhez. MInden rákerült, így lett igazi!

Nagyon büszke, hogy öt éves (én nem annyira emlékszem gyerekkoromból, hogy ezek a számok annyira fontosak lettek volna nekem) és mi is nagyon büszkék vagyunk rá, a mi ötéves legkisebb gyermekünkre! Nagyon boldog szülinapot kívánunk drága kislányunk!

Roses és a Costa Brava

 

Pénteken munkaszüneti nap volt Franciaosrzágban, Guillaume és a gyerekek is itthon voltak. Én félig dolgoztam, de délben bezártam a bazárt és elindultunk Spanyolországba. Roses egy órára található tőlünk a Costa Brava-n Cadaques (ahol Dalí háza is található és ahol tavaly húsvétkor jártunk) előtt. Mire odaértünk, éhes is lett a csapat. Jót piknikeztünk a tengerparton, ahol hol előbújt, hol eltűnt a nap, de meleg volt még így is, én rögtön rövidnadrágra is váltottam. Meleg volt a homok, néhány bátrabb, idősebb hölgy még fürdött is simán fürdőruhában a hideg tengervízben. 

Rengeteg francia volt, lépten-nyomon ismerős hang ütötte meg a fülünket. A fiúk mérgeskedtek, nem volt kedvük jönni, otthon lustálkodtak volna, vagy videójátékoztak volna. De tartjuk magunkat ahhoz, hogy ki kell néha mozdulni, mert annyi mindig a teendő, hogy egy soha véget nem érő listán lehetne sorolni a tennivalókat. Na, amikor megemlítettük, hogy még múzeumba is szeretnénk menni, azon végképp felhúzták magukat. Pedig a végén azt mondta Léopold, hogy a múzeum volt a legjobb az egész kirándulásban. Na ezért nem hagyok rájuk mindent, meg egyébként is, ha már itt élünk ennyi kultúrális program igazán ránkfér. 

A múzeum Fugueres-ben található: Theatre-musée Dalí a neve. Tényleg nagyon nagy élmény és nem szabad kihagyni annak, aki erre jár. Harmadik leglátogatottabb múzeum Spanyolországban és a 40. leglátogatotabb a világon. Eredetileg egy színház renoválása volt a projekt, amit Figueres polgármestere javasolt, ehelyett Dalí a saját művei számára készített egy kiállítóhelyet. Itt van eltemetve, a múzeum mellett található templomban lett megkeresztelve, és ebben az épületben volt első kiállítása is.

 Nagyon klassz napfényes napunk volt. 

Itt a hideg

 

Mielőtt Magyarországra utaztam, még nyári ruhákat hordtam. Anyósomnak is azt mondtam, hogy nyári ruhát hozzanak, mert nagyon meleg van. Ehhez képest, hirtelen, az óra átállításnak köszönhetően is, beköszöntütt a hidegebb idő. Na jó, én még mindig nem hordok kabátot, csak kisebb dzsekiket kardigánokat.

A hidegebb idő arra vonatkozik, hogy lehűlt a ház. Egy pár napba telt míg kitapasztaltuk a fűtés működését, közben fáztunk egy picit. De nem a gyerekek. Az a tapasztalatom, ők soha sem fáznak. Elkezdtek viszont a fiúk hosszú nadrágot hordani, Daphné reggelente felveszi a dzsekijét, de a kardigánt már nem alá, mert az túl meleg lenne. Dél körül még sütkérezni is ki lehet ülni, csak később hűl le az idő. A mosást úgy időzítem, hogy délben terigessek és estére megszáradjanak a ruhák. A szárítógépünket eladtuk még a költözés előtt. Csak azért írom le, hátha valakinek segít, hogy a Whirlpool 6th sense gépünkkel egyáltalán nem voltunk megelégedve. Soha nem szárította meg a ruhákat rendesen. És amikor a nyáron igazán szükségünk lett volna rá, jöttünk rá arra, hogy nem is tudjuk használni. Túladtunk rajta. Most meg azon gondolkodunk, hogy talán nem is veszünk újat. Itt úgyis sokat süt a nap, ha meg napokig esni fog az eső, akkor kiterigetek a házban, van hely bőven. 

Sokat kertészkedtem az elmúlt hétvégénken, sövényt nyírtam, nagyon értékelem, hogy van kertünk. Vettem hagymás virágokat is, sok tervem van, csak a  nap állhatna több, mint 24 órából. Jó hogy nincs nagy füves rész, így nem a gyepápolás veszi el az időt, hanem lehet a már meglévő növényszigeteket ápolgatni, csinosítani. Jut eszembe, leszüreteltük az első citromot is. Van ugyanis több citromfánk, és bizony a téli gyümölcsök most kezdenek érni.

Egyebek mellett pedig jól jön ki, hogy hamarabb sötétedik, mert mintha egy picit mindenki hamarabb kerülne ágyba. 

Edgárunk 10 éves lett

 

Az volt a kívánsága, hogy egy kis barátja is velünk ünnepeljen. Így ma a fiúk kedvenc éttermébe az "Au Bureau"-ba mentünk délben ebédelni. Nem tudom számított-e rá, hogy a desszert kihozatalánál az egész étteremben csak neki fog szólni a zene és többen hozzák ki együtt a tűzijátékos  sütit. Nagyon hangulatos volt, a szomszéd asztaloknál is gratuláltak neki. Mikrofonos fülhallgatót, könyvet, szép rajzot Daphnétól, mangát Léopoldtól és  Pokémon kártyát a kis barátjától kapott. 

Megnőtt, megnyúlt Edgár, igazi nagyfiú. Eszembe jutott a Léopold 10 éves szülinapja is, ekkor láttam őt is először igazán nagynak. Ő az akit irányítgatni, terelgetni kell, nem nagyon merem még sokáig elengedni a kezét. Lehet, hogy ő később érő típus, de az is igaz, hogy ő kényelmes, ráérős, aki nem szeret sietni. Kicsit művészlélek, akit testvére lerángat a földre, nem hagy a fellegekben. Nagyon tehetséges a rajzban, bár úgy érzem ez most háttérbe szorult, reméljük csak átmenetileg. Most a sportban is sokkal aktívabb, a kézilabda úgy tűnik, hogy egy olyan sport, ami magával ragadta. Örülök neki, mert mindig azt gondolom, hogy egy fejlődő szervezetnek nagyon sok mozgásra van szüksége (ha már se gyalog, se bicajjal nem járnak iskolába). Elműlt a LEGO őrület, már nem szöszmötöl, zörög csörög esténként, viszont nagyon elmélyülten tud rajzolni egy -egy manga figurát. Számomra nagyon érdekes megélni, hogy lett igazi társasági ember az eddig inkább visszahúzódó magányosabb Edgárból. Ebben az iskolában tele van barátokkal. 

Szeretettel köszöntöttük ma együtt a mi Edgárunkat. Délelőtt elmeséltem neki, hogyan is született Moszkvában, este pedig a nagyszülők voltak forró dróton, hogy megemlékezzenek róla!

                    Isten éltessen nagyon sokáig Edgárunk! Nagyon szeretünk mindannyian!

(Sok-sok év szülinapjai közül ez volt az első, hogy nem készítettem tortát, mert pont aznap nem itthon ünnepeltünk. Kényelmes volt, de nagyon hiányzott a torta készítése, tervezgetése. Ezt nem mondtam neki, ez az ő napja volt, úgy ünnepeltünk ahogy ő szeretett volna.) 

A gyerekek iskolája a legjobbak között

 A le Figaro minden évben közli a legjobb college-ek listáját. Ebben az évben a Jeanne d'Arc Perpignanból a 12. helyen végzett sok-sok párizsi intézmény után, szinte az első a vidéki iskolák közül. Nem hiába van hosszú várólista, hogy bejussanak a gyerekek már az óvodába. Bár azt a nagy óvodai szigort nem annyira értékelem, mert nagyon kicsik még hozzá. De a felsőbb osztályokban kifejezetten értékelem, hogy arra tanítják a gyerekeket, hogy a befektetett munkának van csak eredménye. És az oktatás színvonala is magas. Nem csak a gyerekek érkeznek felkészülten, hanem a tanárok, tanítók is.  Valakinek ígértem, hogy Edgár füzetéből teszek fel képet, nem felejtettem el, csak még nem került rá sor. 

Öt nap Magyarországon

 Azon ritka szünetek egyike volt, hogy nem a gyerekek utaztak el, hanem én. Olyan rövid volt, de nagyon tartalmas ez a pár nap, amit Magyarországon töltöttem. Nagyon nehezen szedtem össze magamat. Szerdán indultam, de még kedd este fél nyolckor nagybevásárlást intéztem, napközben Léopoldot teniszre hoztam-vittem, Edgárt a kézilabdára, volt két meetingem, dolgoztam. Későn, este tízkor érkeztek anyósomék. És a bőrönddel sem álltam sehogy. Rájövök milyen nehéz elindulnom, hogy nincs egyben két órám, hogy bepakoljak és átgondoljam mit viszek. Így egész nap pakolok ilyenkor, meg kapkodok. 

Na de szerdán 13-kor útnak indultam Barcelona felé. Útközben még mindenkit felhívtam, unokatestvéreméket is, akiknél aludni készültem. Idős rokonaim, apukám húga és férje nagyon vártak engem. Olyannyira, hogy szerda este 11-kor még előkerült az unicum és a Tokaji sárga muskotályos.  Mivel szerdán későn érkezett a repülőm, már nem tudtam Cserkeszőlőre leutazni apukámhoz, meg kellett aludnom valahol BUdapesten. Először a reptéri hotelre gondoltam, de végül nagyon nem bántam meg, hogy a rokonaimnál kötöttem ki. Egyrészt nagyon örültek a látogatásnak, másrészt nekem is nagyon jó volt látni őket. Talán kevésbé dinamikusak, mint apukám (pedig 5 évvel kb. fiatalabbak is) ezért nekem is jót tett belecseppeni ebbe a lassú létezésbe, amikor a reggeli egy óra hosszáig tart, amikor a kávét ketten is vagy fél óráig készítik. Ilyenkor még jobban rádöbbenek arra az irdatlan ritmusra, amit az élet diktál, vagy amit mi diktálunk magunknak. Csütrötök délután már robogtam is a busszal le apukámhoz. 

Ne mondjam, hogy itt is csak töltődtem, meg nagyon finomakat ettem. Sült oldalast és körömpörköltet (mert ezt nézni sem bírja a családom, ahogy eszem) rendeltem. Vettem egy nők lapját is, mert nekem ez az otthoni olvasmányom. Pont befejeztem Náray Tamás Utolsó reggeli Párizsban és Volt egyszer egy varroda című könyveit és nem is kezdtem újba, hogy hagyjak időt egy Nők Lapjára. Este együtt tévéztünk, mindenfélét, politikai vitaműsor és showműsorok: ezeken művelődtem egy kicsit. Pénteken sétáltunk a faluban, megvettem a vásárfiát a gyerekeknek, délután beugrottunk a Talmácsi cukrászdába sütiért, hiszen Pali papa 86 éves lett október 24-én, délután még ezt is megünnepeltük, sőt koccintottunk is rá. Szombaton pedig együtt bementünk a piacra és megvettük a virágokat és a koszorúkat a sírokra. 

Szombaton délután röpke búcsú után indultam is Kecskemétre a 25 éves érettségi találkozómra. Szűkebb csapattal megbeszéltük, hogy korábban érkezünk és még a hotelben összeülünk beszélgetni és ünnepelni. Négy évet töltöttem 1991-1996 között a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban és a Táncsics Mihály kollégiumban. Talán a koleszos együttélésnek is köszönhető, hogy nagyon mély barátságok szövődtek ott és nagyon meghatározó volt az a 4 év az életemben. Ennek az is bizonyítéka, hogy úgy éreztük magunkat így együtt 26 év után, mint akkor 14-18 évesen. Nagyokat nevettünk, sztorizgattunk és ugyanolyan jól éreztük magunkat, mint akkor. Természetesen mindenki hálálkodott, hogy külföldről hazajöttem. A hotelből az étterembe mentünk, innen még át egy borbárba éjfél körül, majd vissza a hotelbe, ahol még vagy egy órát beszélgettünk. Reggel együtt reggeliztünk és kimentünk a temetőbe, hogy a kovidban ez év áprilisában elhunyt osztálytársunk (aki egyébként az egyetemen is évfolyamtársam volt) sírjánál emlékezzünk. Sajnálatos, hogy erre is sor került. Nagyon kényelmes volt, hogy visszahoztak autóval Budapestre, így még az autóban is nagyokat beszélgettünk. 

Anyósoméknak köszönhetem, hogy erre lehetőségem volt. Ők pedig jót unokáztak a dél-franciaországi melegben mielőtt visszatértek az esősebb, hűvösebb Bretagne-ba. 

Daphné kétkeréken

 

Jajj de büszkék vagyunk ma! Már vasárnap, ahogy Léopold teniszmeccse után kimentünk Saint Cyprien tengerparti sétányára gyakorolni, láttam, hogy ráérzett az egyensúlyozásra. Pár métereket már tekert egyedül és két keréken. Láttam, hogy gyakorlás kérdése és meglesz.

Ma délután Castellnou-ba mentem Edgárral és Daphnéval sétálni. Léopold nem jól érezte magát, valami kerülgeti, mert pirosak szemei, fájt a feje és kicsit meleg is volt. Itthon hagytuk pihenni. 

Imádom ezt a hangulatos hegyi falut a mindössze 70 állandó lakosával. Kanyarogtunk a kis utcáin, betértünk a kézműves boltokba, ettünk egy sütit. A gyerekek jót játszottak a játszótéren. Azzal csaltam haza őket, hogy egy kiscit még biciklizünk a ház előtt. Olyan szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán nem forgalmas az előttünk lévő útszakasz.

Nem sok kellett Daphnénak és megtanult egyedül tekerni kétkerekűn. S a napot végül azzal zártuk, hogy egyedül elindul és megáll. "Juppiiii"- kiabálta büszkén és boldogan. Hívta a fiúkat, hogy gyertek és együtt tekertek az utcában.

Valahogy én gyerekkoromból arra emlékszem, hogy sokáig tanítottak bennünket, futkostak a seprűnyelet beakasztva, napokig gyakoroltunk. Na ez kb. úgy nézett ki a mi 3 gyerekünkkel, hogy max egy délutánunkba került és megtanultak. Talán Edgár volt a legidősebb, neki egy óra se kellett, hogy kétkeréken tekerjen. De az is igaz, hogy Daphné kivételével mind idősebbek voltak. És Daphné, aki hármójuk közül a leghamarabb megtanult járni, úszni és biciklizni. 

Megkezdődött a szünet

 Mintha még nyári szünet lenne. Az idő legalábbis nagyon meleg. Most este 25 fok meleg van a házban. De ma még Daphné fürdött a medencében, én pedig napoztam. Isteni, nagyon értékeljük!

Pénteki nappal megkezdődött a gyerekek őszi szünete. Edgár két barátja érkezett hozzánk délután. Csupán öt gyerekkel voltam itthon és még dolgoztam is közben. Nem kissé voltam büszke magamra ezért a teljesítményért. Hogy csináltam? Jól el voltak a gyerekek, Léopold pedig élete első ottalvós bulijára készült. 

Semmi extra és különös terveink nincsenek a szünetre. De tudom, hogy még így sem fogunk unatkozni. Edgárt beírattam kézilabda táborba, minden nap 9-17 között. Léopold megy tenisz táborba, másfél óra naponta. Daphné lesz, akinek kell majd program, mindig későn térek észhez, hogy neki is valami napközis tábort találjak pár napra. De ő még annyira jól elvan egy kis biciklizés, közös főzés, kertészkedés és játszótér programokkal is.

Kedden este érkeznek a Guillaume szülei, én szerdán utazom Magyarországra 25 éves érettségi találkozómra. Rendkívül boldog vagyok, hogy ez megvalósulhatott. Vasárnap érkezem vissza. Második héten pedig Léopoldnak lesz két napos teniszversenye. 

Nagyon szép eredményt hoztak a gyerekek. Daphné is büszkén mutogatta, mivel vannak elfoglalva az iskolában. Edgárra most különösen büszke vagyok, mert nagyon sokat javult az átlaga. Még oda kell magam tenni mellé, de már alakul. Kell irányítani és főleg a tollbamondást sokat gyakorolni. Főleg az időbeosztás és a rendszerezés a gyenge pontok. De jó úton haladunk és alig győzöm neki magyarázni, hogy látod a sok befektetett munkának meg van az eredménye. Léopold is jól halad a kitűzött cél felé. Matekból szeretett volna javítani ebben az évben: "látod anya, majdnem 20 az átlagom". Sikerült neki.