Kermess 2025 -évzáró suli-buli

 

Közeledik az év vége, utolsó hetet húzza Daphné a suliban, Edgár már nem megy holnaptól. Daphné kifejezetten szereti azt a hetet, amikor csak játszanak és minden nap valami új játékot vihet az iskolába.

Múlt hét pénteken lezajlott az iskolai bál amit a végzősöknek szerveznek a tanárok a brevet vizsga végén. Normális esetben. Ugyanis nem írtam bár róla, de az iskolában ebben az évben nagyon nehéz volt a helyzet. Elment az igazgató, akinak hatalmas, federatív szerepe volt, abban, hogy ez az iskola tényleg egy különösen jó légkört teremtett a tanuláshoz. Rend volt fegyelem és tanulás. Év elején jött egy új igazgatónő, aki másfél hónap után lemondott és az egy évvel korábban nyugdíjba ment alsós igazgatónőt nevezték ki az iskola élére. Aki idős és fáradt és nem tudta úgy tartani a tempót, mint ahogy azt kellett volna. Ezt csak azért írom, mert a végzősök bálján is érződött, hogy nem igazán tették oda magukat a tanárok a szervezésben, ha nincs a szülői munkaközösség, akkor semmi nincs. Még csak egy beszédet sem mondott senki a gyerekeknek, előtte mindennek kerete volt. De a gyerekek jól érezték magukat, én is ott voltam, fél szemmel néztem csak az eseményeket, mert italt osztottam paninit készítettem és goffrit. Pénteken így egész napom a suliban töltöttem. Már délután kettőtöl este 11-ig. 

De szombaton már hatkor keltem és hétkor az iskolában készítettük elő a terepet, hogy a tízkor nyíló suli-bulira minden készen álljon. 17-kotr hagytam el a terepet, mialatt Guillaume Edgárt hozta vitte egy szülinapra és Léopolddal is volt programja. Szerencse hogy este gUillaume-al el tudtunk jutni egy jó étterembe a szomszéd heygi faluba. Csodás teraszon kissé lengedező szélben vacsoráztunk. Jól esett kizökkeni a gyerekek körüli sok programból.

Daphné irtó cuki volt, olyan büszke vagyok rá, mert a két napja elkészített és kissé megfáradt kontyát hajhabbal teljesen rendbe hozta egyedül reggel (én már a suliban voltam pakolni, Guillaume hozta). Kifestette magát, úgy, hogy soha semmit nem mutattam neki. Ja, és fiú volt, mert a nyolcvanas évek volt a téma és Time of my life zenére táncoltak. Eggyel kevesebb volt a fiú, így Daphné jelentkezett fiúnak. Na , ezt is kipróbáltuk. 

Megmondom őszintén, a két nap után jobban elfáradtam mint a félmaraton után, de az étterem klassz befejezése volt ennek a nagy menetnek. Edgárnak is jó napja volt a szülinappal, Daphné két mozijegyet is nyert, egyet a rajzversenyen egyet pedig a sakkversenyen. 

A képen Guillaume azt a pillantot kapta el, amikor életemben először csigát eszek. Ehető, nem kell valami borzalomra gondolni, de nem lesz a kedvencem. Guillaume meg kifejezetten irtózattal nézte, ahogy  barátaink falatoztak. Leginkább ahogy kinéz, elég gusztustalan, ugyanis a csigát ahogy megsütik, nyáladzik és az nem túl jól mutat. 

Sárgabarackos clafoutis

 Azt hiszem ez a süti leginkább arra a tejespitére hasonlít, amit anyukám készített gyerekkoromban. Huu, most ahhoz is megjött a kedvem. Anyukám sokszor csinált tejes pitét, amit utána lekvárral vagy csak simán porcukorral megszórva ettünk.

A clafoutis-t ehhez hasonlítanám a leginkább. Ezt a receptet, amit itt megosztok lehet almával, szilvával, ananásszal és cseresznyével is készíteni. Nagyon könnyű elkészíteni és a gyerekek is szeretik .

130 g liszt

150 g cukor

3 tojás

1 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

3 dl tej

gyümölcs

A fenti hozzávalókat összekeverjük, jénai tálat kivajazunk lisztezünk és elosztjuk a tál alján a gyümölcsöt, majd ráöntjük a tésztát. 180 fokon 45 percig sütjük. 

Jó étvágyat!!!

Léopold brevet vizsgát tesz

 Léopold múlt hét óta készül a brevet vizsgára. Nyolcadik, vagyis a 3. (troisieme) év végén a francia diákok vizsgát tesznek, matekból, franciából, történelemből és fizika kémiából. Már próbavizsgájuk is volt, jól sikerült, szóval nem izgult de nagyon készült. 

Ma, csütörtökön reggel kilenckor volt a francia, délután a matek vizsga. Érzelemdús napom volt. Eszembe jutottak a szüleim, ahogy kísértek, hoztak-vittek terelgettek éveken át a vizsgáimon. Tegnap este boltban voltunk, vettem neki italt, csokit, pici hűtőtasakban vitte és még egy új tollat is bedobtunk a kosárba, nehogy azzal legyen gond. Pont, mint annó anyukámmal.

Reggel kicsit csúcsforgalomban indultunk és nem is rögzült, hogy már fél órával előtte ott kell lenni, így futva érkezett, én utána Daphnéval, de így ma Daphné is elkésett. Nem volt gond belőle. Pár szülő az udvaron toporgott és leste az elsőszülöttjét ahogy az osztályba araszolt be vizsgázni. Odaálltam én is közéjük és gyors megkerestem a szememmel Léopoldot. Ott akkor hiretelen elérzékenyültem, mert eszembe jutott a kép, ahogy 4 éve ezen az udvaron -senkit nem ismerve - beállt a sor végére teljesen egyedül. Senkit nem ismert akkor még, de nagyon hamar és jól beilleszkedett, minden buliban benne van és mindeközben az osztály legjobb tanulója lett. Közben ahogy a gondolatok cikáztak a fejemben a szülők sutyorogták egymás között, hogy nem sokat készültek a gyerekeik, de állítólag Léopold mindent fúj kívülről. Hát én nem mondhatom, hogy Léopold nem készült. Már egy hete mondogatja, hogy mindent tud és jöhet a vizsga, de ő az utolsó pillanatig lelkiismerettel készült. Büszke vagyok, hogy ilyen kitartó, s mindezt magától. Nem kell kikérdezni, nem kell noszogatni, tolja egyes egyedül. 

Kissé elérzékenyülve a titkárságra indultam, hogy felvegyem az elbocsátó dossziéját, az utolsó trimeszter eredményét, amit tovább kell küldeni a giminek. Kérték, hogy nézzük át az iratokat, így ott, az ajtó előtt el is olvastam gyors az eredményeit is. Itt szóbeli értékelést kapnak minden tantárgyból. Mivel elég emelkedett érzelmi állapotban voltam ekkor és még azt is végigolvastam, hogy minden tantárgyból dícséretet kapott és ő lett az egyetlen, aki "Tres vive félicitaion"-al fejezte be az utolsó trimesztert is, szemeim könnyben úsztak. Büszke vagyok rá, hogy ilyen szépen megállta helyét ebben a nem könnyű általános iskolában. Hogy mindig igyekezett, hogy a legjobbat hozza ki magából. Jöttem le a lépcsőn egy másik francia anyukával és nem tudtam bújkálni, folytak a könnyeim. Nem értette, hogy-hogy? Miért sírok, nekem még van 2 gyerekem, neki az egyetlen fia hagyja el ebben az évben az általános iskolát. Mondtam neki, hogy ez egy etap, egy korszak vége és nem szomorú vagyok, hanem büszke és boldog, hogy ilyen értelmes, egészséges kamasz lett belőle. Meséltem, hogy Magyarországon ilyenkor nagy ballagást rendeznek a szülők, ahova  család, rokonok, szomszédok is megjelennek és hogy a szülők így mutatják ki a gyerek felé is, hogy bizony ez egy állomás vége az életben. Nekem pl. hiányzik ez a hagyomány itt. Az anyuka mondta is hogy ő gimiben tanít és ott is sírtak a gyerekek (így-így mi is zokogtunk egymás vállán a gimi végén és sírva szipogtuk, hogy "ilyen jó már soha nem lesz az életben" :-)). De mondtam, hogy Magyarországon nem csak a gyerekek, hanem a szülők is ünnepelnek, nem a gyerek ünnepli magát, hanem a szülő a gyerekét. Itt ez nincs. Na, az én lelkemben talán ez a nap volt a "ballagás". De mondtam GUillaume-nak, hogy mivel a család távol és szanaszét és úgysem értenék én mit akarok egy közös ünnepléssel, legalább családilag menjünk el egy étterembe és ünnepeljük meg Léopoldot. 

Pénteken megkönnyebbülve indult a második nap vizsgáira: történelem és fizika-kémia. Este pedig a Bal de Troisieme, azaz az iskolai buli vár rá, esti ünneplés az iskola szervezésében a barátaival. Bár lehet nem annyira örül neki, de én is ott leszek két másik szülővel a szülői munkaközösség részéről. 

Négy éve szeptemberben így indultunk az új iskolába:

Új receptjeim

 Pár új receptet próbáltam ki a múlt héten vagy hétvégén, azaz mostanában. 

Dóra barátnőm, akivel mindig recepteket cserélünk, mert az anyukáink is ezt csinálták, megosztotta már korábban a sárgabarackos gombóc receptjét. Én még csak barackkal próbáltam ki, de szerinte eperrel is isteni. Végül a gyerekek nem ették, csak Guillaume. Én kifejezetten szeretek néha egy-egy magyarosabb desszertet készíteni, mert sokszor a sok csokis-cukrosból elegem van. 

60 dkg krumplit hajában megfőzök, egy picit hagyom kihűlni, majd megpucolom és lereszelem a kislyukú reszelőn. hozzáadok 30 dkg lisztet, összegyúrom, kinyújtom és akkora négyzeteket vágok, hogy egy barackot bele tudjak csomagolni. A sárgabarackot félig szétnyitom, majd a magját kikapom és cukros fahéjat szórok bele. Körbenyomkodom a tésztával és forrásban lévő, lobogó vízbe dobom. Ha feljött a gombóc még pár percig főzöm, majd lecsepegtetem és pirított zsemlemorzsában megforgatom. Le lehet fagyasztani még főzés előtt. Ilyenkor fagyosan kell vízbe dobni, miután elővettük. Na, ez nem egy nagy szám recept, de nagyon finom, könnyű elkészíteni és nem sok minden kell hozzá.

Következő receptem a cukkinis lepény vagy tócsni. Edgár számára a cukkini olyan, mint nekem a tökfőzelék. Ha nagyon akarnám akár meg is tudnám szeretni, de alapból a világból is ki lehet kergetni vele. Kérte tőlem Edgár, hogy zöldségeket szeretne kóstolni, mondjuk a cukkinit is. Gondoltam is egyet - persze Dóra barátnőmnek ilyen receptje is akadt, amit a magok egy kicsit különlegesebbé tesznek a hagyományosnál. Mindhárom gyereknek nagyon ízlett.

1db cukkinit és egy répát lereszelek és besózom, majd kicsavarom/lecsepegtetem. Utána hozzáadok 1 tojást, 1 evőkanál szezámmagot, 3ek napraforgómagot, 2 evőkanál lisztet és 2 evőkanál zsemlemorzsát. Sóval borssal ízesítem és olajon kisütöm. 

Hideg gyömbéres céklaleves. Erre pedig én éheztem rá, mert ebben a melegben nem bírom a telt kajákat, a nagy tál ételeket. Ebből több napig ebédeltem.

2 nagy fej lilahagymát apróra vágok és elkezdem dinsztelni olajon. 800g céklát és egy darab krumplit felkockázunk és a hagymához adunk. Kis darab gyömbért szintén lereszek és hozzáadom. Pirítjuk-pároljuk, majd felengedjük zöldséglevessel és lefedjük. Puhára főzzük a zöldségeket, felöntjük 2,5 dl tejszínnel, felforraljuk és miután lezártuk alaposan összeturmixoljuk. Isteni volt hidegen. Még narancsos balzsamecetet ír adni hozzá, de az nekem nem volt és egy pici narancslekvárt adtam hozzá, de az nagyon beédesítette, szóval lehet inkább ezt a narancsos vonulatot ki lehet hagyni. 

Most hétvégén sárgabarackos clafoutis is készült, de ezt biztos mindenki ismeri, mint alap desszert a franciáknál. 

Júniusi őrület

 Elérkezett az egyik legnagyobb iram, az év vége. Ilyenkor, mintha minden és mindenki ötösbe kapcsolna, a programok és dátumok, időpontok sora végeláthatatlan. Naptár nélkül képtelen lennék észben tartani. Minden évben a Télapótól kapok egy naptárat (nem megy a numerikus, azt nem látom úgy át) és abba kérem, hogy mindenki mindent jegyzeteljen. Guillaume is ebbe irkálja, amikor távol van és minden orvosi időpontot, gyerekek szereplését, hétvégi programokat ebbe jegyzetelek. 

Múlt héten kedden Daphné osztálya tartott zenei előadást a szülőknek. Daphné mindenkit meghívott, kifejezetten kérte, hogy a fiúk is jöjjenek el. Edgár korábban végzett, őt otthonról kellett összeszedni, úgy, hogy én egész ddélutánt a suliban töltöttem, mert az előadás alkalmából a szülői munkaközösség egy kis uzsonnával készült. Léopold pedig teniszre ment a suli után őt valahogy onnan kellett felvenni.  Soha nem könnyű szervezés, hogy 18.30-kor ott üljünk mindannyian. Nagyon készült az előadásra Daphné és imádta az énekórákat, amit Joel zenetanárral töltöttek és egész évben erre a koncertre készültek. Nagyon ügyesek voltak, mindig elcsodálkozom, hogyan tud ez a tanár ennyi gyerekkel ilyen pikk-pakk előadást összehozni, úgy hogy egy héten egyszer találkozik velük. Daphnénak pici főszerepe is volt és mindenki ott tudott lenni. Élveztük nagyon.

Szerdán délután volt egy szülinap, amire a világ végére kellett vinnem, de nem baj, egy kávézóból kiválóan tudtam dolgozni. 

Pénteken pedig az utolsó pillanatban Léopold állított be hat osztálytársával egy rögtönzött esti bulira, négyen nálunk is aludtak.

És jött a hétvége, szombat délelőtt Daphnénak torna gála gyakorlás, délután egy szülinap ismét és este 20.30-kor a torna gála. Ez mindig nagy esemény Thuirben. Van egy elég erős torna klub és minden évben nagyon színvonalas gála műsort szoktak szervezni. 

Vasárnap nem mentünk sehova. Jó volt pihenni :-)

Apák napja

 

Nem most volt, de elmaradt, hogy az apákat is köszöntöttük. Daphné még készül az iskolában kis ajándékkal és verssel. Mi pedig ebből az alkalomból Collioure-be utaztunk. Ment a huza-vona nem találtunk éttermet és azt sem tudtuk melyik partra menjünk, de úgy döntöttünk -és nagyon jól - hogy időben elindulunk és meglátjuk.

Collioure-t annyira szeretjük, egy igazi ékszerdoboz, több kis partjával a városban, színes házacskáival, gallériáival, mindig egy jó célállomás.

Mivel időben indultunk a legelső étteremben volt is hely a parton. kicsit hosszú volt a szervíz, emiatt úgy döntöttünk, hogy nem is megyünk messzebbi partra, hanem ott a városban strandolunk egyet.

Klassz napunk volt! Isten éltesse a mi apáinkat, Nantes-ban és Cserkeszőlőn is!

Látogatásunk a sörgősségin Léopolddal

 A 15 éves gyerekes pályafutásunk alatt háromszor voltunk sürgősségin, mindháromszor Léopolddal. Egyszer eltört a keze, egyszer kiszáradt egy gasztrovírus miatt és a héten pedig a szeme miatt.

Csütörtökün, ahogy hazaértem Daphnéval az iskolából, azzal fogadott Léopold, hogy valami belement a  szemébe. Kora délután az iskolaudvaron sétált, amikor nagyon fújni kezdett a szél. Azóta érzi, hogy valami van a szemében, nagyon kellemetlen, nagyon zavaró. Amikor hazaértem már nagyon piros is volt a szeme. Azonnal elővettem egy adag fertőtlenítő vizet és próbáltam kimosni a szemét, de nem segített. Még egyszer lefekvés előtt kimostam a szemét, de semmi, ugyanúgy érezte azt a pici zavaró valamit. Annyira hogy a felső szemhéja belsején le is tudta fotózni és meg is láttuk nagyítással azt a pici homok vagy porszemet, amit szabad szemmel nem lehetett látni. Én azt gondoltam, hogy éjszaka majd valahogy kijön a szeméből.

Lefekvés előtt odajött hozzám és azt mondta, hogy chatgpt azt mondta neki (hahh a modern fiatalok!!) , hogy ha valami a szemünkbe megy és 8-10 óráig nem jön ki és a szemünk piros és könnyezik, akkor orvoshoz kell menni, mert ami a szembe ment az a szaruhártyát össze tudja karcolni. 

Én dolgoztam későig, mondtam neki, hogy pihenjen egyet, reggel meglátjuk. De én is rákerestem az interneten és egy perc alatt velem is közölte az IA hogy sürgősségre kell menni, ki is dobta a 3 helyet, ahol Perpignanban fogadnak. Nem hagyott nyugodni. Guillaume-al megdiskuráltuk, hogyan alakul a  másnapunk, ha reggel menni kell orvoshoz, fel is hívtunk egy orvost, aki azt mondta, vagy most megyünk vagy reggel. 

Most vagy soha alapon felébresztettük szegény alvó Léopoldot és ő is egyet értett, hogy inkább most este legyen túl rajta. Alvás közben csukott szemhéjjal is érezte továbbra is azt a pici valamit a szemében. 

Érzéstelenítéssel az orvos kiszedte a szeméből a pici valamit, nem tudni mi lehetett, de befúródott a szemhéjába. Hajnal egykor feküdtünk le, mert persze megvártam míg hazaérnek. Másnap megkönnyebbülve ment iskolába és ki-ki a maga útjára.  Ilyen hétköznapi "kalandok" színesítik az egyébként sem unalmas júniusunkat. Említettem már hogy a december és a június két rettenetesen elfoglalt időszak egy család életében :-)

Első igazi tengerpartozás

Hosszú 3 napos hétvégénk volt, kivéve Guillaume-nak. Minden évben szidja, hogy milyen igazságtalan,  hogy neki dolgoznia kell, míg nincs iskola és persze a fele nép sem dolgozik Franciaországban. A autókereskedések a boltok nyitva, csakhgy mivel iskola nincs így sok helyen kötelező szabadságot kivenni. Kicsit össze vissza szabadnap. Guillaume hétfőn dolgozott, de én nem, a gyerekek itthon voltak. Még vasárnap kaptam egy sms-t a magyaroktól, hogy másnap tengerpartra mennek. Este későn, mikor a pakolással is végeztem, átgondoltam, hogy én is menni szeretnék. Főzni semmiképp nem volt kedve a nagy dínom-dánom után, így kapóra jött egy tengerparti piknik. 

Jó sokára sikerült összeszednem magam, cipőboltba is be kellett ugranom, mert Daphnénak nem volt papucsa. Léopold itthon maradt mert készül a college végi vizsgákra (nagyon komolyan veszi, akkor is ha nincs tétje, merta gimibe már így is felvették), így még neki is kellett ebédet beszereznek. Edgárral és Daphnéval indultam útnak.

Barcares-ben egy nagyon klassz sekély vizes partot fedeztem fel általuk. Hőség volt, a víz viszont nagyon friss. Jó volt magyarul trécselni, a gyerekek jót játszottak, szuper pihenős lazulós napunk volt, ami kifejezetten jól esett a dolgos vasárnap után. 

20 emberre főtt a pörkölt

 

Múlt hétvégén hatalmas fába vágtam a fejszét. Egy pár francia családot meghívtam hozzánk. Többnyire Léopold osztálytársának a szüleit akikkel többet találkozunk, hozzuk-visszük a gyerekeket. Gyerekestől természetesen 21-en voltunk. Léopold és a barátai pénteken késő este érkeztek meg Valenciából, Spanyolországból, a hosszú hétvégén mindenki ráért.

Egész héten készültem. Minden napra volt valami beszerezni valóm, ami eszembe jutott. Egy nagy vasedényt is kölcsön kellett kérnem. Megterveztem, hogy marhapörköltet és almás pitét készítek, a pörkölt már előző nap elkészíthető és az almás pite mellé még egy nagy adag tiramisut is bevállaltam,ami szintén jobb ha előbb készül. Nagyon örültem, mert nagyon szép húst sikerült vásárolnom a hentesnél, a közeli pincészetben pedig megvettem a bort. Délben majdnem be is csiccsantottam, ugyanis 3 féle vörösbort kóstoltam mire kiválasztottam a megfelelőt. 

Természetesen én készítettem a pörkölt mellé a galuskát és kovászos uborkát is beszereztem (évek óta ígérgetem Guillaumenak, hogy készítek, majd csak eljön annak is az ideje). Volt pogácsa, amiből egy nagy adagot készítettem , de lehetett volna dupla adagot, mert sitty-sutty elfogyott. Rendszeresen viszek belőle a szülői munkaközösség értekezletére, ahol odáig vannak érte. 

Az ebéd végén, ami kb. négyig elhúzódott pedig pálinkát kínáltam. Na, ez kicsit kilőtte a biztosítékot. Guillaume-al szerencsém van, hogy issza szívesen és szereti is. Na de még a férfiak is alig tudták lehúzni azt a kis félpohárnyit. Hatalmas szemekkel néztek, ahogy kihörpintettem a pohár tartalmát, remélem azért, nem alkoholistaként fognak elkönyvelni ezentúl, vagy pálinkás lánynak becézni.

De a lényeg, hogy most igazán nagyon finom lett a marhapörköltem, amit 3 óráig főztem 5 kiló húsból és annyira elfogyott, hogy egy kis maréknyit tudtam csak eltenni a mélyhűtőbe. Nagy örömömre, nagyon ízlett mindenkinek. 

Utolsó nap, hazaút

 Utolsó nap reggelén pakolásztunk. Az volt a tervünk, hogy még egy séta erejéig visszatérünk a városba, pontosabban a Plaza Spagna környékére. Ez a tér már kimaradt a pénteki sétából, de mindenképp látni akartuk, és még egy utolsó olasz ebédre is fájt a fogunk. 

Ezen a téren található a híres lépcsősor, ami a Trinitá dei Monti templomhoz vezet. Nem kell mondanom, hogy ez a környék is telis tele volt emberrel. A tér környéke egy gazdag városrész, világhírű luxusmárkák boltjai övezik a teret. 

A Trinitá dei Monti templomtól elsétáltunk a Villa Borghese -be, ami egy nagy városi park. Egyáltalán nincs rendbetéve, ez eléggé meglepett bennünket. Ápolatlan gyep, poros utacskák, furcsállottuk. 

Mindenki egyszerre lett éhes és gondolt arra, hogy jó lenne megpihenni egy utolsó tiramisu -pizza kombóra. Innen ebéd után már ahazfele igyekeztünk és útközben megbeszéltük, hoyg még leugrunk egy jó fagyira. Ugyanis Elodie lakása közelében egy jó kis fagyizó található, olyan különleges ízkombinációjú fagyikkal, mint erdei bogyós gyümölcsös kókusz, rózsavizes málna, levendulás. Valóban én nem vagyok nagy fagyis , de hihetetlen finom volt itt a fagyi.

Négy óra körül a reptér felé vettük az irányt. Este hétkor indult a járatunk és valamikor éjfél előtt gurultunk be Thuirbe a házunk udvarára. Gyors kipakolást követően bepakoltuk Léopold bőröndjét, aki reggel indult Valenciába. 

3. nap, Bracciano tó

 Előre megbeszéltük, hogy Braccioano-ba utazunk szombaton. Ezt a napot a pihenésnek szenteltük. Braccianoba nagyon kényelmes egy órás utunk vezetett vonattal. Könnyen felszálltunk az Elodie lakhelye mellett található állomáson, majd Bracciano városában szálltunk le, ahol pici gyaloglás után jutottunk el a tóhoz.  A tó mellett szabadstrand és parti éttermek találhatók és egy vár, de annak látogatását közös megegyezéssel kizártuk. Fürödtünk, olvastunk, napoztunk és piknikeztünk, mert telítődve voltunk erre a napra az éttermi ételekkel.

Este Léopold vezényletével hamburger volt a vacsoránk. A fiúk focimeccset néztek.