Május és november

Sokat változott Daphné május óta. Az egyik kép ma készült, a másik májusban, amikor Toulousban voltunk. 

Újabb fejlődés a mozgásban, hogy feláll a kiskocsija mellett és maga előtt tolva megy. Rettentően élvezi, a fiúk pedig szurkolnak, tapsolnak neki.

Győzelem Smarovilben

Ma délután Edgárral és Daphnéval (egy nehéz éjszaka után több kávéval a gyomromban) Smarovilbe kísértük Léopoldot, akinek tenisz meccse volt. Nagyon hangulatos mérkőzések ezek. Semmi komolyra nem kell gondolni, mégis jó alkalom ez a gyerekeknek, hogy igazi meccset játszanak, tanuljanak taktikázni, veszíteni vagy nyerni. Nekem pedig megér 5 eurót, hogy Léopold le van foglalva olyan dologgal, amit nagyon szeret csinálni. És Edgárnak is kedvet csinál, aki szintén teniszezik a klubban.

Szintek szerint játszanak a gyerekek. Léopold eddig piros labdával (kicsit puhább) játszott, de a szünet után ugrik a narancssárga szintre. Szóval ez (és a csütörtöki) az utolsó meccse a piros szinten.

És nyert, az összes meccset. Mondta, hogy az elsőnél izgult, de a többinél már nem. Nagyon ügyesen játszott minden meccset, így lett az első helyezett. Büszke volt és rettentő boldog. Olyan jó volt látni ezt az örömet. És Edgár is boldog volt Léopold miatt. Daphnénak kicsit nehezebb volt, mert hol a hideg stadionban, hol a melegebb kis helységben töltöttük a délutánt. A földre sem tudtam nagyon letenni, mert jéghideg volt. 

Este aperóval ünnepeltünk és még elalvás előtt az ágyában is azon kaptam, hogy a kupáját nézegeti. Igazi boldogság.

Loto vasárnap

Soha nem vettünk még részt Loto-n. Itt Franciaországban nagy divat. Minden hétvégén a környező falvak valamelyik klubja szervezi. A játék úgy néz ki, hogy pénzért lehet venni kártyákat, amiken számok vannak, a számokat kihúzzák és hangosan bemondják. Lehet nyerni ha egy sorban az összes számot kihúzták, lehet nyerni két sor számmal és az egész kártyával. Guillaume szerint főleg az idős korosztályban népszerű ezzel tölteni egy hétvégi délutánt.

Én már nagyon kíváncsi voltam rá. Ezen alkalommal a Léopold kosárlabda klubja szervezett vasárnap délutánra egy Loto-t Montamisében, ahol élünk. Rávettem a családot, persze csak nekem volt kedvem venni. Még az ajtóban is megtorpantunk Guillaume miatt, aki azt mondta neki ez túlzás, sok, és túl van a határon. Én inkább viccesnek találtam, már láttam, hogy a gyerekek is egészen benne vannak. Így egy kicsit mérges voltam, amikor vissza akartunk fordulni az ajtóból. Már el is jöttünk autóval, mikor végül Guillaume visszafordult nagy mérgesen.

A sarokban kaptunk helyet, egy profi nő és egy mozgáskorlázott anya és lánya asztalánál. Egész hangulatos volt, ahogy a végén már egymásnak is szurkoltunk. Szuper nyeremények voltak: nyomtató, ajándékutalványok, mindenféle háztartási gépek. Guillaume Daphnéval és Edgárral félidőben hazament, mi pedig Léopolddal tartottuk a frontot. Az egész délutánt ott töltöttük, nagyon élveztük, de sajnos nem nyertünk. Legközelebb!!!

Daphné 11 hónapos

Csettintget a nyelvével, kéri, hogy énekeljünk, tartja felém a kiskezét és forgatja: Anya kezdhetjük "Ainsi font font font les petites marionette ......" . Élénk, okos értelmes tele élettel, akarattal, imádjuk:

Ma megkapta a 11 hós védőoltásokat és lemérték. 7900 gramm és 70,5 cm. Szépen növöget, még akkor is ha nekünk ő a pici cicánk.

Hármasban

Húúú, mennyire üres a ház a fiúk nélkül és csendes, nagyon, vagy ők nagyon hangosak, az is biztos. 

Olyan dolgokra szenteltem a szabadidőm, mint fényképek rendezése, rendelése és nem utolsó sorban gondolataim rendezése, mert gondolkodni akkor lehet, ha egyedül vagyunk, de ha ketten beszélnek folyamatosan hozzánk, az egyik épp kér valamit, a másik csak úgy közöl és még egy baba is van mellettünk vagy a kezünkben, szóval képtelenség. 

Befejeztem egy blúz varrását, elkezdtem lefesteni egy polcot, behoztam a virágokat a verandára, kertészkedtem és elvittem Daphnét védőoltásra.

Eljutottam kedd este teniszezni, egy este Guillaume nem volt. Jó így hármasban, de sokáig furcsa lenne, rájövünk, hogy bármennyire is idegesítő és nehéz néha, a hangzavar a nyüzsgés a folymataos tárgyalás, meggyőzés és jövés-menésm ez a normális, a csend furcsa egy idő után.

Holnap várjuk a fiúkat, visszarázódunk az ötös hétköznapokba és még egy hét szünetet töltünk együtt. Léopoldnak lesz két teniszmeccse, és halloween, amit annyira szeretnek (én bármennyire nem is, nekem ilyenkor halottak napja van és emlékezem).

Hétvége Nantes-ban

A hétvégét Nantes-ban töltöttük, a nagyszülők ugyanis vállalták a fiúkat pár napra. Nagyon örültek és készültek, Léopold elmondta nagyon sokszor, hogy neki van a legjobb családja a földön. 

Szombaton délre érkeztünk, mi este Guillaume-al még moziba is eljutottunk. Vasárnap reggel pedig (még 10 fok sem volt) leróttunk 8 km-t. Nagyon jól esett, bár most baromi fáradt vagyok. De muszály, nem lehet a mozgást elhanyagolni, pláne amilyen sportos a csapat, kondiban kell maradni a fiúkhoz.

A lakókocsival is utazni fognak: Saint-Malo és Mont-Saint-Michel az uticél. Nagyon fel voltak dobva, nem is mindig volt könnyű velük. 

Mi pedig hármasban hazatértünk Daphnéval. Furi volt, annyira megszoktuk a nyüzsgést, hangzavart. Nagyon csendes a ház, próbáljuk élvezni.

Halloween parti

A mai nappal megkezdődött a szünet a fiúknak és még csak most kezdődött az év. Mindketten szépen belejöttek a sulis napokba, de a szünetet is nagyon várták már, elfáradtak.

Ma halloween partiba voltak hivatalosak egy ikerpárhoz, akik Léopold osztályában vannak. Az anyukájuk egy nagyon jófej brazil lány, akivel megértjük egymást. 13 gyereket hívott meg. Kicsit izgultam, mert a jelmezes főpróbán Daphné nagyon félt a fiúktól. Gondoltam 13 ilyen jelmezhez mit fog szólni. Szerencsére csak az én fiaim voltak ijesztőek, így egészen jól elvolt és persze az összes kislány őt dajkálta, kézről kézre járt, még meg is etették. Daphnénak ez nagyon tetszett, legalábbis csendben tűrte, hogy húzták, vonták.  

A fiúk már egész héten készültek. Szellemnek és csontváznak voltak öltözve és egész délután bonbont ettek, azt hittem gyomorrontás lesz a vége, de nem. Hány kilo cukrot bír el egy gyerek gyomra? Én már a látványtól rosszul voltam.

Olyan klassz helyen laknak a lányok egy nagy park szomszédságában, hogy a gyereksereg a park és a ház között ingázott egész délután. Sokáig maradtunk, mert Guillaume is későn ígérte, hogy hazaér.

Nagyon jól érezték magukat!

Együtt tanulnak

Léopold egyik este már nagyon várta, hogy mehessenek játszani Edgárral. Megkértem, hogy legyen türelmes, mert Edgárnak is meg kell csinálni a háziját. Azt mondta, ő segít. Nagyon aranyos volt és meglepődtem mennyire türelmes. Olvastak együtt, majd megkérte, hogy üljön az asztalhoz és gyakorolja az írást is. Tényleg nagyon szépre sikerültek a betűi, Léopold megdícsérte, hogy milyen ügyes.

Láttam Edgáron milyen büszke magára, hogy a nagy testvére megdícsérte. 

11 hónapos Daphné

Itt vagyunk az első év kapujában, szinte hihetetlen hogy milyen gyorsan repülnek a hetek és a hónapok. Még most fejezek be egy beszámolót és már itt a következő hónap. Rövidek a napok, halogatok mindent. Nem lett nehezebb az életünk ezzel a cuki kislánnyal, csak több a tennivaló, a szervezés. Rohanunk, pedig meg kell állni néha és csak élvezni azt ami van. Hiszen imádnivaló, tele élettel, csodálom, ahogy le nem áll egy percre sem, csak amikor a kiságyába teszem, akkor a nyuszikával és a cumival a szájában oldalra fordul és már alszik is. Még mindig mondjuk Guillaume-al, hogy mennyire könnyen le lehet tenni. Mintha mindig is tisztában lett volna vele, hogy a kiságy az ő helye, ahol megnyugszik, ahol pihen és amire szüksége van. Kétszer alszik még mindig egy nap, reggel 10-12 között és délután, kivéve hétköznap, mert pont akkor indulok a fiúkért, amikor aludnia kellene. Vagy huny egyet az autóban, vagy kicsit nehezebben telik az este és hamar kidől. van, hogy már a cumisüveget is félrelöki csak rakjuk le aludni.
Szépen eszik, nem sokat, szerintem nem nagy evő, nincsenek is nagy hurkái, Edgár majdnem 3 kilóval nehezebb volt ennyi idősen. És Edgár már 18 hónapos ruhákat hordott, rá pedig még a 12 hósak közül is több nagy. Ezt kifejezetten élvezem, mert nem kell attól félnem, hogy mire megveszem, vagy megrendelem, vagy megérkezik már rakhatom is el, mert kinőtte.

Az elmúlt két hónapban rengeteget fejlődött mozgásban. Kúszott, ma már csak mászik, felült, felállt és álldogál, mindenhol. Egykézzel kapaszkodik, rugózik, párszor állt egyedül pár másodpercre, tótágast áll. Egyszóval mindent csinál, csak menni nem megy még. meglátjuk mikor jön el annak az ideje, lehet még várat magára.
A fiúkat imádja és ők is imádják Daphnét. Mérgesek persze, ha elcseni a játékaikatm főleg mert féltik, hogy ne nyálazza össze, ne rágja meg és ne törrje el. Este megy a nagy hancúr a fiúk szobájában. Ha mondom Daphnénak, hogy "Gyere, megyünk fürödni", akkor sikítva kotor be a sarokba, vagy az ágy alá, hogy el ne kapjam. Imád a fiúk ágyában, vagy az ágy alatt, vagy a hatalmas puffon huncutkodni.
Léopold nagyon szépen tud foglalkozni Daphnéval, elfoglalja magát vele, hülyéskednek, szeretgeti és még ma is sokszor elmondja, "Milyen jó, hogy van egy kishúgom!". Edgáron sokszor látom, hogy féltékeny emiatt Léopoldra, mondja "Utálom Léopoldot, azt hiszi csak az ő kishúga!". Utánozva próbálja szórakoztatni Daphnét, az meg Léopoldnak nem tetszik és ezen összevesznek. Sokszor van tetőfokán a hangulat. Most újból hangosabbak lettek a fiúk, de szigorú lettem, mert Daphné fél a hirtelen kiabálástól, bár szerintem jól bírja így is a hangzavart.
Tegnap lekenyereztema fiúkat, megkértem őket közös fotóram cserébe kaptak ipadot egy rövid időre.

Imádják a pénteket

Léopold azt mondta, hogy  a kedvenc napja a péntek. Pénteken ugyanis véget ér a hét, palacsinta az uzsonna, utána indulunk a játszótérre. Hihetetlen, hogy október közepe van és még az esték is olyan melegek. Hétközben már nem tudunk suli után játszótérre menni. A keddek sűrűek, tenisz van Léopoldnak, szerdán szintén tenisz van mindkettőnek és egész nap csak keringek a gyerekekkel mint tudjátok mi a levegőben, szóval a játszótér már nem fér bele. Marad a csütörtök az orvos, fodrász, könyvtár programoknak és így vezettem be, hogy pénteken biztos játszótérre megyünk. Hiába van itt a kert,  a játszótéren vannak barátok, kosárlabdapálya, mászóka és társai . Viszem a plédet, kipakolom Daphnét és mindenki elvan. Néha Edgárnak nincs kedve jönni, de ott már nagyon jól érzi magát. De van olyan is hogy legos dobozzal megyünk és csak a pléden legozik, de akkor is legalább a jó levegőn vagyunk kinnt.

Ja, és este aperózunk vacsora helyett, ráadásul tegnap előtt még sing-start is játszott az egész család. Daphné is jól bírta, egészen későig velünk volt. Gyorsan kidőlt mindenki.

Aperó közben mindenki elmondhatja azt is, hogy minek örült a héten, mi az ami jó dolog történt vele. Fontosak ezek a pici szokások, keretet adnak a családnak és nagyon fontos a gyerekeknek.

Fontevraud-i kolostor

Mégha mára nem is mondtak szép időt , mégis kikívánkoztunk. Délelőtt összeszedtük magunkat, a fiúk befejezték a házikat és indultunk. Egy órára tőlünk található, egy nagyon szépen rendbehozott kolostor, ami már többször útba esett, de soha nem látogattuk meg: Abbaye de Fontevraud. A fiúknak nem akarózott jönni, mindig valami játszóházas programért nyavalyognak, amire mi nehezen állunk rá Guillaume-al, mert az csak abból áll, hogy sokat fizetünk, be vagyunk zárva valami légtelen térbe, mi semmit nem tudunk csinálni, együtt sem vagyunk, szóval nem a mi programunk. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem visszők el a gyerekeket, de igyekezünk nem gyakran megjelenni ezeken a helyeken. 

Vittünk magunkkal uzsonnát, görkorit, rollert és végül nekik is kezdett tetszeni a program. 

Kezdtünk rögtön egy nagyon hangulatos étteremmel, mert pont dél volt és mindenkinek korgott a gyomra. Majd folytattuk a kolostor körbejárásával. Mire az étteremből kiléptünk, a nap is kisütött. 

A legos program, mindenkinek nagyon teteszett: egy hatalmas asztalra építhettek a látogatók kizárólag fehér színű legóból épületeket. Mindenki alkotott, a fiúk is és mi is és még Daphné is ott tápászkodott, hogy minnél több darabot elérjen.

Szép őszi kirándulás volt!

Gyors, mint a rakéta

Egy percre, de még egy félre sem áll meg. Még fényképet is sokkal nehezebben tudok róla készíteni,  mint a fiúkról, mert mire lenyomom a gombot épp már nem néz oda. Mászik mindenhova négykézláb, ha futok utána, akkor gyorsít, majd nevet. Olyan figura, hihetetlen humorérzékkel. Mindenhol áll, oldalt lépeget kapaszkodva. Néha már a kezét is elengedi. A szájával csettintget, így kommunikál. És még nincs 11 hónapos...mindenki kedvence!

Egyre többet jut eszembe, hogy vártuk egy éve. Nemrég volt, de olyan távoli is kezd már lenni az emlék. Hatalmas boldogság, hogy ilyen élénk, eleven, egészséges pici lány van közöttünk!

3 hét gyógyulás

Három hét után szedték le a kötést a kezemről és lábamról. Kimondhatatlanul elegem volt már. Három hétig egy kézzel és egy kötözöttel csináltam mindent. Az első napokban még Daphnét is alig tudtam felemelni, persze nagyon jól időzítettem, mert a baleset pénteken történt, Guillaume legalább hétvégén itt volt velünk. Az első másfél hétben naponta jöttek cserélni a kötést, de már aznap este leesett az egész, amikor megcsinálták. A második másfél hétben kétnaponta, de nekem akkor is napi többször át kellett kötnöm, mert folyton leesett, szétcsúszott, átvizesedett, koszos lett, beleakadt a pelenka tépőzárjába. Szóval úgy összességében a sírig kergetett a kötés. Annyira örültem, hogy lekerült és most már csak a múlt ez az egész történet. Persze fritőzt még azóta sem vettünk, fogalmam sincs miért, talán mert még mindig hezitálok az olajmentes és az olajjal használható változat között. 

De talán a gondos ápolás következtében a végeredménnyel meg vagyok elégedve. Talán az idő haladtával a nyoma elhalványul és semmi nem fog látszani, legalábbis ezt remélem. Próbálok figyelni, hogy ne kapkodjak, ne csináljak ezer dolgot egyszerre, de rájövök, hogy ez az én mentalitásommal nem nagyon megy. Negyven évesen már nem változok meg, de igyekszem mindenképp, mert még egy ilyen balesetre nagyon nem vágyom. A fölső két képen a baleset utáni helyzet, az alsó kettőn a jelenlegi helyzet látható.
Ha hasonló történik bárkivel aki ezt olvassa, segítségül írom, hogy a legfontosabb legalább 15 percig az égett felületet hideg víz alá tartani, hogy az égés ne terjedjen ne súlyosodjon tovább. Az ápolás ideje alatt pedig a hidratálás a legfontosabb, hogy soha ne hagyjuk kiszáradni a sebet. Úgynevezett vazelines géz volt folymatosan a sebeimen és vagy 3 nagy tubus krémet elhasználtak az ápolás során. 

Hosszú hét

Nagyon zsúfolt volt az elmúlt hetünk. Több minden összejött és csak futottunk a napokkal. 

Edgár itthon töltötte az egész hetet. Azért nem volt olyan könnyű felépülni ebből a műtétből. Az altatás is megviseli a szervezetet és hát az evés. Az előző hétvégén még láza is volt, hányt is nem egyszer. A hét elején még nagyon fájt a torka, így tényleg nem tudott mit enni és nem sokat és főleg olyan ételeket, amitől nem lett ereje: sütike, fagyi, joghurt. Persze a jó zöldségkrémlevest alig fogadta el, egy picit erőltettem, de közben sajnáltam is. Folyamatosan kapta a fájdalomcsillapító kúpot, ő szólt, ha nagyon fájt neki. Őszintén szólva ma először (több, mint egy hét után) láttam jobban formában. Pénteken eredetileg már suliba szerettem volna vinni, de volt egy kis svédcsavar, így még itthon pihent. Történt ugyanis, hogy szerdán elmentünk a háziorvoshoz az orvosi papírokért, hogy teniszezhessünk. Ellenőrizte az Edgár torkát és rögtön kérdezte, mikor viszem vissza ellenőrzésre a fül-orr-gégészhez. Tuljadonképpen ez nem volt egyáltalán tervben. Szerinte ugyanis gombás lett az egész torka, ami elkezdett lemászni is a gégéjén. Kaptunk gyógyszert, másnap pedig azzal kezdtem, hogy időpontot kértem, alig akartak adni, erőltettem, mígnem délután háromkor csütörtökön ott voltunk az orvosnál, aki műtötte. teljesen megnyugtatott, hogy a torka tökéletesen gyógyul, soha nem fordul elő gomba mandulaműtét után. 

Kedden suli után szülői értekezlet volt Edgár osztályának ott voltam kettő gyerekkel: egy beteggel és egy 10 hónapossal. Néztek is rendesen, amikor megjelentem, de nem volt más választásom, így is segítettek, mert Léopoldot egy barátnőm vitte el teniszre.

Szerdám mindig nagyon zsúfolt: reggel Daphnét vittem, hoztam a bölcsibe, délután teniszre Léopoldot, majd utána orvos, gyógyszertát, pékség és vásárlás. Utálom a szerdákat, ha eddig még nem mondtam volna.

Csütörtökön megjártuk az orvos Edgárral, aki megnyugtatott, hogy minden rendben van, pénteken reggel pedig nekem volt fontos programom (amire egész héten próbáltam a két gyerek mellett készülni), ahova egy gyereket sem vihettem magammal, így nem kevés szervezést igényelt, kit ki hova vigyen. Végül Daphné a bölcsiben kötött ki, de csak egy órára, mert hívtak, hogy láza van (azóta is azt gondolom, hogy rosszul mérték, mert azóta sincs semmi baja), Edgárt Guillaume itthon őrizte, miközben telefonkonferanciája volt. 

Hosszú, nehéz hét volt, ja és Guillaume egy este nem volt, mert Párizsba kellett mennie. Rendesen kifáradtunk!