Hurrá, nyaralunk!

Hazaérkeztünk első igazi hármasban töltött nyaralásunkról! Nagy volt a várakozásunk az biztos! Tényleg tudunk-e majd pihenni? Hogy reagál Léopold a levegőváltozásra? Hogy bírja majd a hosszú utazást?

Baszkföld francia részére utaztunk Saint-Jean de Luz városába. Ez egy tengerparti kikötővároska, hatalmas homokos parttal. Itt vette feleségül XIV. Lajos Mária-Teréziát. Ugyanazzal a céggel nyaraltunk, akiktől tavaly nyáron béreltük a Pireneusokban apartmanunkat. Mi most is meg voltunk elégedve velük, főleg, hogy az egyik legjobb apartmant kaptuk, tengerre néző hatalmas terasszal!! A szállásnak volt saját medencéje is, ahol szintén kedvünkre sütkérezhettünk, ugyanis az időjárás kedvezett nyaralásunknak, végig napos, meleg, nyári időnk volt, kivéve az utolsó pénteki napot. A nyaralóhely 8 óra utazásra volt, amelyet odafele két részletben tettünk meg és egy városszéli kis hotelben aludtunk félúton. Léopold elég jól bírta a dugó miatt 5 órásra sikeredett utat, éjszaka is szépen aludt, hajnali korai keléssel. Mit tegyünk, mi is keltünk vele, várt ránk az út másik fele. Szombaton kora délután érkeztünk meg, mert ekkor is elkaptunk Bordeaux környékén egy hatalmas dugót. Az első éjszaka kivételével Léopold végig aludt éjszakánként, így mi is kipihenve ébresztettük reggelente hétalvó drágaságunkat! Majd együtt reggeliztünk festői látványt nyújtó teraszunkon!
A programot nem szabtuk zsúfoltra, de minden napra jutott egy új tengerpart felfedezése, vagy egy városlátogatás. Így jártunk a közeli Hendaye tengerpartján, Bayonne és Biarritz városában. Nekem Biarritz nagyon nagy élmény volt! Gyönyörű, igazi tengerparti város, különös hangulattal, homokos parttal, sziklákkal közel a parthoz! Majdnem egy egész napot töltöttünk itt. Léopoldot hol babakocsiban, hol kendőben vittük magunkkal, mindkettőt nagyon élvezte. Még egy nyugodt ebédet is eltöltöttünk, mivel ekkor támadt kedve sziesztázni, békésen aludt a babakocsiban, míg mi ebédeltünk. A pénteki borúsabb időben falukat látogattunk. Jártunk Espelette falujában, ami a kalocsai paprikához hasonló paprikájáról híres.

Szerencsések voltunk Léopolddal, abszolút rugalmas volt minden téren. Ha fáradt volt aludt a szálláson, a kocsiban, vagy a babakocsiban séta közben. Mivel az ételért nem reklamál, így csak nekem kellett figyelnem, hogy időnként egyen is! Úgy láttuk Guillaume-al, mintha érezte volna, hogy nyaralunk: vidám volt, mosolygós, élvezte, hogy a nap minden órájában ketten foglalkoznak vele.
A nagyszülők is Saint-Jean de Luz városában nyaraltak, így még arra is lehetőségünk volt, hogy utolsó este kettesben vacsorázzunk egy klassz, helyi étteremben, amelynek kiváló konyhája volt, mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána, a szülőknek pedig megköszöntük a gyermekmegőrzést!
Léopold újra felfedezte hangját a nyaralás alatt, ugyanis két hétig alig beszélgetett! Megint éles hangon sikongatni kezdett!
Visszafelé egyben tettük meg a nyolc órás utat. Persze megálltunk 20 perces pihenőkre, amikor mindenki kinyújtózott, evett, majd újból útnak indultunk. Léopold hol aludt, hol fennvolt és valamelyikőnk szórakoztatta. Alig hittük el, hogy amikor Párizs környékén felébredt, még mosolyogni és beszélgetni is volt kedve a felnőtteket is megerőltető hosszú út után!!!

Napszemcsi

Amint azt az ábra is mutatja Léopold pár nap múlva nyaralni indul. Ez lesz az első igazi nyaralása, méghozzá Dél-Franciaországba, a tenger mellé. Teljes mértékben rá van hangolódva, állandóan nevet és vigyorog, jó kisfiú, napközben szépen alszik - energiát gyűjt, hogy ott majd tombolhasson :-)
A nyaralás "legfontosabb" kellékét ma szereztük be: ezt a napszemcsit. (Zárójelben megjegyzem, csak nehogy a nagy készülődésben más fontos dolgot itthon hagyjunk.) Hát enélkül el sem indulhatna. Miután beszereztük, fel is próbáltuk. Mikor sötétségbe borult a világ előtte, mély álomba zuhant, így érkeztünk meg délelőtti körutunkról.

Szoptatás vagy cumisüveg?

Hangzik fel sokakban a kérdés itt Franciaországban (ahol elég alacsony számban szoptatnak a nők, bár az arány javulófélben van az elmúlt évtizedekhez képest). Ez számomra nem is volt kérdés. Megszületett Léopold és önzetlenül indult kapcsolatunk, ő sokkal fontosabb lett, mint én magam, persze azzal a ténnyel kiegészítve, ha én nem érzem jól magam, akkor nem tudom neki sem azt nyújtani, amit szeretnék. Nem volt könnyű az indítás ahhoz képest, ahogy gondolatban elképzeltem még a terhesség alatt. Praktikus, mert bárhol etethetek, nem kell melegíteni, sterilizálni, olcsóbb, mint a tápszer. Azután jöttek a nehezebb pillanatok, amikor Léopold órákon keresztül is evett volna, amikor nem tudtam, hogy most eszik, vagy alszik, vagy szórakozik, és hogy mennyit evett, amikor volt két mellgyulladásom stb. De mégis ami a szemem előtt lebegett az az orvosilag bizonyított tény volt, hogy a legjobb táplálék, amit hat hónapos koráig (és esetleg utána is) adhatok Léopoldnak az az anyatej. És ennél semmi nem volt fontosabb.
Hogy mi ihlette ezt a bejegyzést? Léopoldot kilenc óra előtt ébresztem. Nagyjából kilenckor reggelizik, amikor kezdődik a TV5-ön az anyáknak szóló magazin. Mindig belekukkantok, van benne könyvajánló, riportok, szakemberek. A mai téma ez volt: "A cumisüveget választottam és nem bántam meg!" Megszólaltak vendégül hívott anyák, hogy mennyivel kényelmesebb a cumisüveg, mert nem kell izgulni az elején, hogy sikerül szoptatni vagy sem, hogy az apa is tud etetni az éjszaka közepén, hogy olyan modern babafelszerelések vannak a piacon, hogy nagyjából annyi idő bekeverni és felmelegíteni a tápszert, mint elővenni a mellünket , hogy a cumisüveg felszabadít stb. Volt itt érvek tömkelege, ami viszont felettébb meglepett és felbőszített és ezért hagyok ennek itt emléket: egy orvos, vagy szakember sem szólalt meg, hogy elmagyarázza azt, hogy nem feltétlenül azért kell szoptatni, mert szórakoztató és kényelmesebb, hanem azért, mert ez a legjobb táplálék amit adhatok gyerekemnek és olyan immunanyagokat szív magába, amellyel jó eséllyel indít az életben és egészségileg így alapozza meg jövőjét!!! A reklámok alatt a TV-ben viszont napjában többször futnak azok az ajánlások, hogy "Mozogj sokat, ne nassolj!" vagy "Fogyassz napjában legalább ötféle gyümölcsöt és zöldséget!" Hát igen valahogy el kell érni azt a cérnaszál vékonyságú francia női idéált :-)
Csak csendben megjegyzem a francia nők védelmére, hogy a 10 hetes szülés utáni szabadság nem igazán nyújt lehetőséget a hat hónapig tartó anyatejes táplálásra, mégis sokan megoldják, előzőleg összsgyűjtött szabadságuk kivételével, vagy fizetetlen szabadsággal, hogy hat hónapig otthon maradjanak, de nagyjából ez a maximum, ami megoldható. Ha tovább szeretnél otthon maradni, búcsút inthetsz munkahelyednek!
Van itt egy sztár (Élisabeth Badinter), filozófusként mutatták be a műsorban, aki egy nagy francia feminista. Ő nyíltan állítja, hogy a cumisüveg felszabadítja a nőket, hogy a szoptatás állatias és visszaesést jelent a nők életében!
Akkor kérdem én: Most le vagyok csúszva, el vagyok állatiasodva és rab vagyok, abban a kötelékben, amit a szoptatás teremtett Léopold és köztem?

Hétvége

Családfőnk szerencsésen hazaérkezett első moszkvai látogatásáról. "Mindenképp egy érdekes város!" hangzott a vélemény. A város hatalmas, széles - nyolc sávos - körutak, drágaság, szép épületek és ugye a történelem, ami árad a falak közül!
Az idő is javulgat, mire apukám elment. Sajnálom, hogy rossz időnk volt, mondtam is neki, hogy nem tudunk kirándulni menni, mennyire sajnálom. Mire Ő azt válaszolta: "Ne bánkódj kislányom - ahogy hív a mai napig - nekem a kirándulás itthon dajkálni Léopoldot!" Igaz is Léopoldból itthon is jutott elég neki.
Sosem voltam járóka rajongó, valahogy mindig úgy láttam, hogy oda be van zárva a kisgyerek és ahogy onnan kukucskálnak ki, a szívem mindig elszorult. De sokminden változik az évek során, vagy csak egyszerűen azzal, ha megéli az ember az eseményeket. Amikor nagyon pici volt Léopold és még többet aludt napközben, a fő szabály az volt, hogy délután öt óra után nincs alvás (hogy az éjszakai jobban menjen :-). Ekkor énekeltem neki, dögönyöztem, sétáltunk a lakásban, még nem igazán tudott játszani, ha leraktam, volt egy időszak, amikor az ülőkéjében sem szeretett sokáig. Van egy játszószőnyege, de valahogy azon sem érezte igazán jól magát. Sokat foglalkoztam vele, szó mi szó, egész korán már kis társalgást folytatott velem. De nemrég jöttem rá, ennek az ára az lett, hogy szeret a kezünkben. Na ezen próbálok óvatosan, számára észrevehetetlenül változtatni. Nem azért mert nem szeretem, ha a kezemben van, de ott sem megfordulni, sem mászni nem fog megtanulni. A nappaliban egyre többször letettem a földre, de éreztem, hogy ez sem az igazi, nem is tudom úgy körberakni játékokkal és talán nem is a leghigiénikusabb - nincs kosz, de nincs is mindennap felpórszívózva! Ezért kezdtem mégis véleményt változtatni és a járókán gondokodni. Ki is néztem egy szép nagy példányt, amit ezen a hétvégén be is szereztünk! Az volt az egyik legfontosabb szempont: legyen jó nagy helye Léopoldnak! Látni kellett volna mekkora örömmel vette birtokba az új játszóterét. Élvezi nagyon, kukucskál ki belőle! Nincs egyedül, úgy érzi közelebb van hozzánk - nem az asztal mögött a földön eldugva - és közben még játszhat is!
Viszont ezzel tényleg kifogytunk a helyből a nappaliban! Talpalatniy sem maradt!
Ma vittem épp mérni drágaságunk, aki 7, 08 kilóval büszkélkedhet. Visszavett a kezdeti lendületből, de ez normális is!Ha nem így lenne, akkor lassan a kilenc hónapos ruhákat kellene előkészítenem ;-)

Lassan véget ér a látogatás

Pali nagyapa látogatása lassan a végéhez közeledik. Nem csak ő szomorú, hanem mi is. Az időjárással nem igazán volt szerencsénk, pedig mennyi kirándulós programot elterveztem. Szinte első nap, amikor a szomszéd városba Asnière-be sétáltunk át és vasárnap, amikor Rueil-Malmaison parkjában pihengettünk, volt jó időnk. A többi napon igazi borongós, szürke párizsi időjárás volt. Azonban egy nap sem unatkoztunk.
Kedden Léopold magyar anyakönyveztetését intéztük. Az új helyre költözött konzulátusra már többször terveztem, hogy elindulok, de mivel Pali nagyapa látogatása közeledett, gondoltam, jobb, ha ketten indulunk azaz hárman Léopolddal. Vicces volt, mert az ügyfélfogadás délelőtt 9-12 között zajlik. Mi, bár a szokott kilenc órási kelésünket nem hoztuk előbbre, ritmusosan készültünk, hogy időben induljunk. De, hogy Léopold is meg legyen etetve, felöltöztetve, (nem többször lebüfizett ruhába), hogy magamnál legyen minden papír, az idő bizony eltelt és mi pontban 11.15 kor toltuk, azaz cipeltük fel a lépcsőn (na ezért is terveztem, hogy segítséggel megyek!) a babakocsit, érkezésünket jelezve. A konzul asszony egy - szerinte általunk nem látott (de mi bezzeg mindent láttunk) - fintorral fogadott minket, hogy lassan-lassan de az ügyfélfogadás a végéhez közeledik. Apukám meg is jegyezte, hogy milyen furcsán fogadják a magyarokat. Hát nem volt szívélyes az biztos, de legalább beengedtek minket ügyet intézni, így a munkaidő vége előtt 45 perccel :-) Léopold eredeti neve: Léopold Pál Lionel Jego. A kettő "pótnevet" a két nagypapa tiszteletére kapta. Mivel Magyarországon csak két keresztnevet lehet anyakönyveztetni, mi úgy döntöttünk, hogy a magyar keresznevet választjuk, így lett Léopold Pál Jego-ként anyakönyvezve a mi pici fiunk.
Szerdán piacra mentünk, ami mindig nagy élmény apukámnak, a sok friss, szépen előkészített árut látva!
Intéztünk nagybevásárlást, nagytakarítást, esténként vasaltam, hogy a hétvége a holnap hazatérő Guillaume-al nyugodtan, csendesebben és ne a halom intéznivalóval teljen.
Pali nagyapa kiválóan megtanulta Léopoldot dajkálni. Örültem, hogy elfogadta tanácsaimat, megértette, hogyan működik Léopold, hogy nem kész minden pillanatban minden mókára, hogy hosszabb játék után pihenésre is szüksége van, hogy egyszerre egyféle dolgot mutasson neki és hagyjon időt, hogy lereagálja. Hogyan kell rávezetni az önálló játékra, bármennyire is szeretné tíz napig is az ölében tartani. Tudta, ha háton megunta, a hason fekvés következett, majd egy kis nézelődés a tükör előtt, utána anya megkeresése a lakásban, játékok cseréje. Nem könnyű ez 10 nap alatt, nekem négy és fél hónapom volt minderre:-)
Az "elsőkhöz" újból szerencséje volt. Februárban - alső látogatásakor - a másfél hónapos Léopoldot szinte először sikerült megmosolyogtatnunk a "madárkával" (ujjait mozgatta előtte és közben mondta, hogy itt repül a madárka). Most szemtanuja volt az első forgási kísérletnek hátról-hasra, és fültanuja a sikítgatásoknak.
A következő találkozás augusztusban lesz, amikor több hétre hazautazunk, hogy Léopoldot megismerhesse az én családom és barátaim is!

Apa és fia beszélget

Léopoldnak megvolt az első internetes társalgása apukájával skype-on keresztül. Azt már említettem, hogy elkezdett kiabálni, de mielőtt elment Guillaume mégcsak finoman próbálgatta a hangját. Azóta a kiabálás felerősödött, a szomszédokat is megfélemlítő módon sikongat, elvörösödő fejjel kurjongat. Néha már nem is tudjuk, hogy sír vagy valami baja van. Tegnap, amikor beszélgettünk Guillaume-al, mondtam Léopoldnak, hogy mondjon valamit apukájának. Véletlenül persze, de kibaálni kezdett és nagyon belendült. Guillaume csak ennyit tudott mondani : "Amit hallok az szörnyű!" Mi pedig dőltünk a röhögéstől annyira belejött Léopold az ilyen fajta társalgásba. Mondta is korábban Guillaume, hogy biztos lesz még olyan időszak, amikor nem fogjuk mondogatni Léopoldnak, hogy "Mondjál valamit anyának és apának!"
Valahogy így néz ki, amikor kiabál:

Pali nagyapa második látogatása

A hétvége nemcsak az ünnepléssel telt, hanem a készülődéssel is. Guillaume hétfőn Moszkvába utazott, Pali nagyapa pedig kedden érkezett második látogatására. 10 napot leszünk távol egymástól. Talán így elsőre nem vállaltam az egyedüllétet, de majd ehhez is hozzá kell szokni, mert biztos lesz olyan pár nap még, amikor távol lesz Guillaume.
Emlékszem milyen izgalmas volt, amikor a másfél hónapos Léopolddal indultam az Orly reptérre a nagyapáért. Mostmár sokkal bátrabban mozgok Léopolddal is, nem ijedek meg egy ismeretlen útvonaltól sem. Most kivételesen a Charles De Gaulle reptéren vettük fel a nagyapát.
Pali nagyapa konstatálta a változásokat. Persze, hogy nagyot nőtt Léopold és megerősödött a szemöldöke!! Tiszta Guillaume! Hát persze, amikor még nem volt téma a baba és nézegettem Guillaume gyerekkori képeit, mindig azt mondtam, hogy szeretnék egy kis Guillaume-ot! Voilá van egy kisGuillaume -om!
Sokkal többet mosolyog és beszélget. Az első látogatása alkalmával, amikor még csak másfél hónapos volt, még alig tudtuk megnevettetni. Most állandóan mosolyog, sőt kacag is néha.
Sok programot terveztem erre az időszakra, most látom, hogy nem is lesz idő mindenre. Megyünk a magyar anyakönyveztetést elintézni, orvoshoz, gyermekorvoshoz, vásárlásokra, távolabbi kirándulóhelyekre. Élvezem, hogy nem vagyok egyedül, csodáljuk, szeretgetjük folyamatosan Léopoldot és persze nagyon várjuk haza apát jövő pénteken!

Az első anyák napja

Tegnap mi is megünnepeltük anyák napját! Guillaume ebédet készített, Léopoldot ünneplőbe öltöztettük! Ebéd előtt leültünk egy aperóra és felidéztünk számos szép emléket! Nem utolsó sorban az egy évvel ezelőtti nagy napot, amikor széles körben is megünnepeltük, hogy mi bizony hotomiglan-holtodiglan egymást választottuk!
Az én egyik legkedvesebb barátosnőm pedig pont ekkor vált egy évvel ezelőtt anyává, így ők már szülinapot is ünnepeltek! Pap Marcellnek itt kívánunk nagyon boldog első szülinapot!

Négy hónap távlatából!

Egy éve már tudtuk, hogy velünk van, miliméteres nagyságban, csak mi őriztük a titkot még nem osztottuk meg senkivel. Ábrándoztunk, hogy milyen is lesz a mi kisfiunk, vagy kislányunk! Semmit nem tudtunk róla, de mindent megtettünk már akkor érte! Úgy terveztünk, gondolkodtunk, cselekedtünk, hogy gondolatban már mindig velünk volt! Hihetetlen, de már négy hónapos és hatalmas örömet okoz nekünk!
Nagyon érdekes dolog felfedezni személyiségét már pár hónaposan is! Születésétől kezdve nagyon érdeklődő. Pár hetesen is rengeteg időt töltött nézgelődéssel, az alvás nem a kedvenc időtöltése. Ma sem. Közben megtanulta, hogy éjjel bizony aludni kell, de napközben erre vehető rá a legnehezebben.
Imád a tükör előtt nézgelődni, beszélget, mosolyog magára, felnőttesen forgatja a fejét, hogy profilból is megvizsgálja arcát.
Használja a kezeit, ami segít neki abban, hogy jobban eltöltse az időt egyedül is. Volt ugyanis egy időszak, talán a harmadik hónapban, amikor már szeretett volna sokmindent csinálni, de mivel a kezét nem tudta használni, a nézgelődés szerintem untatta - legalábbis egy helyben, mert a séta az mindig jöhetett - és egész napokat töltött azzal, hogy hangosan erőlködött. Már mindenre gondoltam, hogy fáj a torka, mire rájöttem, hogy gondolatban már előrébb jár, mint mozgásban és innen származik az a fránya méreg, ami ebben az egész napos erőlködésben ölt testet! Ez egy nehezebb időszak volt, mert bárhova raktam (az eddig bevált játékok elé, pl: játszószőnyeg, vagy a zenélő-forgó figurák elé) már untatta. Mindig a kezemben kötött ki és mindig mást és mást kellett mutatnom! Most elvan egy csörgős, színes zacskóval, amit húzogat, nyalogat, amihez beszélget!
Szókincse is bővült! Sokszor, amikor Guillaume-al beszélgetünk, ő is közbevág. Viccesen próbálgat mindenféle újabb hangképzést! És a napokban kezdett el kiabálni! Hát...néha egész hangos, de nagyon élvezi ő maga is! És társalog velünk! Ha mutatunk egy hangot, akkor ő is válaszol. Tíz percen keresztül is képes kommunikálni!
Míg eleinte csak mosolygott, mára már nevetésben tör ki. Tudjuk, hogy a hóna alatt csikis és ismerjük, hogyan tudunk bolondozni vele! Ilyenkor sikongat örömében!
Szívemet melegség tölti el, amikor látom, hogy szemeivel mindenhova követ! Ha eltűnök reklamál! Ha megjelenek a kiságy mellett, örömében hangosan sikongat, ott nincs tovább alvás! Huncutkodik és perceken keresztül képes az arcomat áhitattal nézni!
Azt is megfigyeltük, hogy másképp viselkedik Guillaume-al és másképp velem: nekem inkább mosolyog, mi hülyéskedünk, Guillaume-nak pedig produkálja magát, "komoly" beszélgetést folytat vele!
Több kép ITT.

Ő a mi négy hónapos Léopoldunk!