Jön a meleg

 Talán egy picit később, mint tavaly, de érkezik a meleg. Nem a hőség, csak a meleg. Napközben már annyira meleg is tud lenni, hogy napozni is lehet. De kora reggel, amikor a gyerekek iskolába indulnak, még hűvös van. Ennek megfelelően folyamatosan dolgozunk a ház külső részén: a kertet takarítjuk és locsoljuk (már amennyire tudjuk), a teraszokat takarítjuk, mossuk le. Hétvégén vagy két órát dolgoztunk azon, hogy a medencét fedő műanyagot lesúroltuk kefével, majd lemostuk vízzel. Ez a műanyag fedő végiggurul a medencén és megvédi a vizet, hogy mindenféle lehetetlen dolog és kosz beleessen. Jól le volt koszolódva a tél után. 

Azután nekiestünk a nyári konyhának. Ez a pici, a kert hátsó sarkában lévő helység nyári konyhának lett kitalálva. De lepusztult egy cseppet. Jelenleg itt tároljuk a plancsát : kiváló erre, mert nem esik rá az eső. Amikor annó házat kerestünk, emlékszem, hogy milyen nagy örömmel újságolták az ingatlanosok, hogy van nyári konyha az éppen eladásra kínált ingatlanban. Számomra sokszor értelmetlen is volt, hogy a kicsi kert viszonylag nagy részét nyári konyha teszi ki. Azóta rájöttem, hogy itt délen tényleg van értelme, ráadásul a katalánok számára ez elengedhetetlen. A mi kertünk viszonylag nagy és ez csak egy pici zárt sarok, de fejembe vettem, hogy rendbe teszem. Nyáron nagyon szeretünk grillezni, szinte minden hétvégén ez az ebéd. A nyári konyhában szoktam az olajsütőt használni, így az nem szagosít a házban és goffrit is itt sütök nyáron. A régi konyhából megmenekítettünk pár fiókos alsó elemet. Ezeket be fogjuk tenni a konyhába, egy kis pultot teszünk rá, én pedig kifestem. Így múlt hétvégén ezt a kis konyhát is felmostuk, kisöpörtük, kipakoltuk, elkezdtük előkészíteni. 

A múlt heti túrázáson felbuzdulva ismét kirándulni szerettünk volna, de nem volt idő rá. Haladnunk kellett ezekkel a tavaszi munkákkal is. Közben talán szerencsés is, hogy nem indultunk el, hiszen hatalmas erdőtűz volt Cerbere felé a hegyekben. 500 tűzoltó volt kivezényelve, több, mint egy napig oltották a tüzet. Nagyon nagy szárazság van errefele. Egy éve nem esett rendes eső. Felhívták a figyelmet, hogy spóroljunk a vízzel. Nem lehet autót mosni, medencét feltölteni. A lakosság figyelmét felhívják és tanácsokat adnak, hogyan tudunk spórolnia  vízzel. Virágot sem ültetek többet, próbálok inkább arra a párra vigyázni, ami eleve a kertben van. 

A negyedik, tökéletesre sikerült kenyerem

 Na, azt hiszem nálam a hűtős 12-16 órás kelesztés lett a titka a tökéletes kovászos kenyeremnek. Hétvégén, pontosabban vasárnap reggel vettem ki a hűtőből, a már szombaton betett kenyeremet. Edgár kis barátja nálunk aludt és teljesen el volt képedve, hogy kenyeret sütünk. Azt mondta : "Az én anyukám semmit nem tud készíteni!" 😂 Pedig ahogy kivarázsoltam a hűtőből, alig volt megemelkedve, de elég tömör volt a tészta, nem olyan folyós, mint amikor szobahőmérsékleten kelesztettem. Nem nagy reményem volt hozzá. Betettem a vasedényembe 250 fokra, majd 30 perc múlva ránéztem. Volt nagy meglepetés és örömködés, olyan szépen megelekedett és olyan szép tökéletes kis bucim lett. Nagyon örültem neki. Azt hiszem tovább nem fárasztalak benneteket kovászos kenyereim történetável. Azóta már újabb kenyeret sütöttem, sőt a kovászos pizza is elkészült. Mondom én, nincs többé megállás. Köszönöm, hogy velem tartottatok és a sok-sok tanácsot.

Húsvétunk képekben

 Daphné rettenetesen várta a Húsvétot. Szép időnk volt, de nem annyira nyárias, mint tavaly. Tavaly Húsvétkor a tengerhez mentünk, én akkor fürödtem meg először a még jó hideg vízben. De azért idén is vasárnap délben már kint ebédeltünk. Szóval panaszkodnunk végképp nem kell. 

Szombat délután egy farmra mentünk magyar-francia barátainnkal, Léopold maradt itthon egy barátjával. Már többször jártunk ezen a kedves helyen, ahol lovagolni is lehet, állatokat simogatni, bárányokat etetni és van hatalmas játszótér is.

Vasárnapunk ünnepléssel telt, délelőtt misén voltunk, utána ünnepi ebédet ettünk, csokitojásokat keresgéltünk, csak késő délután kerekedtünk fel egy nagy bicajozásra. Daphné szédületesen tud tekerni a bicajjal, nagyon ügyes. Hármójuk közül, ő aki a legjobban szeret bicajozni. Legszívesebben mindenhova azzal menne. 

Volt azért rossz programunk is: WC dugulást hárítottunk el és garázskaput szerelt Guillaume vasárnap este. Ilyen az élet, a problémák nem lesik, hogy ünnep van-e vagy sem.

Tour de Madeloc a Cote Vermeille-en

 Hétfő délután túrázni is eljutottunk. Nagyon vágyunk rá mi Guillaume-al, most van az igazi szezonja itt, mert nincs még túl meleg. De Daphné miatt kicsit korlátozva vagyunk, nem tudunk mindent bevállalni és nincs is mindig hozzá kedvük a gyerekeknek. A nagyoknak sem, talán Léopoldnak jobban, de Edgárt a legnehezebb rávenni a "kényelmetlenebb" programokra.

De hétfőn úgy döntöttünk, hogy elindulunk. Időben ettünk délben a hagyományos húsvéti magyar ételből: sonka , kolbász, főtt tojás és fonott kalács. A sonkám nem lett tökéletes, sótlan lett nagyon, talán túlságosan kiáztattam, vagy nem volt elég sós. Nem volt nagy darab, ugyanis csak én és Edgár esszük nagy étvággyal, ő imádja. Mára el is fogyott.

A citromos legyezőkalácsot (ahh, mennyei volt) gyors felnyaláboltam pár üveg vízzel, tányérral és kiskanállal és már indultunk is. A Tour de Madeloc a déli partok felett helyezkedik el a Cote Vermeille-en. Ez a partszakasz egyenesen Spanyolország felé visz, itt már hangulatos kikötők és kavicsos, sziklás öblök találhatóak. Közvetlenül a part mellett pedig hegyek magasodnak, az Albere láncai kezdődnek itt. Egy messziről is látható csúcsot a Pic Neulos-t tavaly megmásztuk, az a túra nagyon tetszett a gyerekeknek. Kinéztem, hogy honnan kell indulnunk, hogy a legkönnyebb úton érjünk fel a toronyhoz: nem sikerült megtalálni. Másfél óráig mentünk ...hát....elég meredek úton felfele. Ugye nem kell mondanom, hogy nehéz volt motiválni a gyerekeket? Szóval a húsz perces útból, így másfél órás lett. Lefele már szökdécselve könnyedén jöttünk. A gyerekek is élvezték a lefele utat. Léopolddal ilyenkor jót tudok beszélgetni, kitárgyaltunk sok témát, amire a lótás-futásban nincs időnk. De kell még ezt a túrázást gyakorolnunk, mert a vizet pl. lent hagytuk az autónál. Én pedig egy kis balerina, vékonytalpú cipőben indultam neki, mert gondoltam azt a  húsz perces laza sétát bármiben megteszem. Léopold a toronynál megállapította, hogy itt fent semmivel nem különlegesebb a kilátás, mint ahonnan indultunk. 

Az autóhoz visszaérve már mindenkinél minden a helyére került. Megterítettünk a fűben, jó nagyot ittunk a hűs vízből és meguzsonnáztunk a sütiből. 

Amit én sütök húsvétkor

 Nagyon nehezen találom vissza a recepteket, főleg amit egy éveben egyszer készítek.

Idén tervben van:

- fonott kalács (nem találtam meg azt, amit évek óta készítek, de a limara kalácsa, amit ajánlottatok tökéletesnek tűnik, így ide be is másolom. Még nincs validálva, de miért is ne sikerülne?)

- meyer citromos legyezőkalács lemon curddal, avagy citromkrémmel . Aki még nem próbálta és szeret sütni különlegesebb süteményt, annak szívből ajánlom.

- barackos linzer , Caroline blogját sokáig követtem. Több receptjét készítem a mai napig. Ízletes, házias receptjeit részletesen elmagyarázza. És mindig jól sikerülnek. Így ezt a hagyományos linzer sütit is az ő receptje alapján készítem. 

Ezen kívül lesz még sonka: évek óta "palet fumé de porc" veszek, mert ez hasonlít a legjobban ahhoz, amit otthon ettünk. És vettem bárány húst is, amit a franciák készítenek hagyomány szerint Húsvétkor. 

A húsvéti textil nyuszijaim

 Ahogy visszaolvastam a blog húsvéti bejegyzéseit, arra jöttem rá, hogy minden évben varrok ilyen textil nyuszikat. A kovid alatt kezdtem, akkor varrtam egy nyuszicsaládot, ami bennünket jelképez. Tavaly Daphnénak kellett külön varrnom. Idén pedig bevállaltam az iskolai húsvéti vásárra varrást. A Daphné óvónénije különösen dícsérte őket, nagyon tetszett neki.

Ma Daphné ezzel a szép csokorral jött ki az oviból. Mondom, hogy olyan szép dolgokat készítenek, és nem is egyet. Már hazahozta a szép bizánci keresztet, ma pedig ezt, benne fakanálból készített nyuszifej és kis virágok. Úgy meghatódtam. Így gondoltam egyet és este köszönetképpen varrtam egy -egy nyuszit ajándékba a két óvónéniek. 

(Az anyagot, amiből varrtam: "toile du soleil"-nek hívják. Ebből varrtam tavaly a kis drazséknak a tasakot, amit keresztelőkor, elsőáldozáskor, esküvőkor és bérmálkozáskor szokás adni a vendégeknek Franciaországban. Ebből az anyagból készítenek ebben a régióban terítőt, anyagszalvétákat, díszpárnát és mindenféle más dolgot. Perpignanban van egy külön üzlet erre, ott vettem az anyagot is még tavaly. Sokféle színben létezik maga az anyag, de mindig csíkos. Pihenőszékekre is szokták rakni. ) 

Második kovászos kenyerem

 Egy kicsit mixeltem  a recepteket, így készült el a második, még mindig nem tökéletes kovászos kenyerem. De legalább kovászom már van, az biztos, hogy tökéletes. Bennt pihen a hűtőben az anyakovász, ahhoz mindig nyúlhatok. Nem adom fel, mert az első kenyér után a család követelte a másodikat. Na, ez is lapos lett. Pedig most sokkal tovább vagy 12 óráig kelesztettem a hűtőben, de lehet még több kellett volna neki. Ugyanis ez is lapos lett, szerintem alul kelt. Még sötétben tapogatózom.

A facebookon is belekeveredtem egy angol nyelvű kovászos kenyér gyártó csoportba és ott olyan szép magas kis cipókat mutatnak. Na, én is pont olyanokat szeretnék. 

Íme Őnagysága:

A kovász készítése nagyon egyszerű. Először 50 g lisztet és 50 g vizet egy meleg vízzel átmosott befőttes üvegben összekeverünk. A tetejét réhelyezzük, de nem csavarjuk rá. Bebugyoláljuk konyharuhába és meleg helyre tesszük, kb 26 fok a kedvező hőmérséklet neki. Ezután egy nap múlva ránézünk. Szerintem fontos, hogy mielőtt először megetetjük (azaz lisztet és vizet adunk hozzá) már jó buborékos legyen. Én az elsőre készített kovászomnál nem vártam eleget, túl hamar etettem. A másodiknál két napig vártam, míg először megetettem. Ettől kezdve, amikor látjuk, hogy felbuborékozik, növekszik a térfogata, akkor megetetjük. Eleinte ez naponta lesz, de később már naponta kétszer kell etetni. 8-10 nap elteltével annyira megerősödik a kovász, hogy etetés után nagyon hamar felfut. Innen tudjuk, hogy kész a sütésre. Az etetésnél 50g kovászt kimérünk, hozzá 50 g liszt és 50g víz, összekeverjük és mehet erősödni a melegbe. 

Hétvégi kirándulásunk: Les Gorges de Gouleyrous

 Vasárnap ebéd után kirándulni indultunk. Tautavel, egy kis község a Corbiere láncai között, tőlünk fél órára. Ide vitt az utunk. Perpignan körül három (vagy 4 inkább) hegylánc található: Les Alberes ( a Cote Vermeil és Spanyolország felé), Le Massif de Corbieres, Les Aspres (Thuir körül) és Vallespire a Canigou felé. Így ha nem a tenger felé indulunk, akkor fél órán belül a hegyek között találjuk magunkat. Ott, ahol körbeölel a csend és a nyugalom. Gyönyörű rendezett sorokban becsíkozzák a tájat a hegyek lábainál a szőlőültetvények. Ámulok, hogy mennyire rendben tartják és ápolják, de persze isteni borok készülnek ebben a régióban, így ez enm is csoda.  Bármerre furikázunk mindenhol borpincészeteket találunk. Ezek általában látogathatóak borkóstolás keretében. 

Tautavel község onnan híres, hogy a mellette lévő Arago barlangban találtak rá 1971-ben az első európai ősember maradványokra. Van egy múzeum, amit meg is néztünk. Őszintén, felejthető. Sok-sok őskorban használatos kő-és csontmaradványok, valamint gyerekeknek emészthetetlen túlságosan tudományos magyarázat és kiírás. Aki ide utazik, inkább menjen el a barlang környékére. Ahol szinte megelevenedik, ahogy az ősemberek vadásztak, halásztak ezen a környéken. Itt leltünk lá a Gorges de Gouleyrous-ra. Jót elidéztünk, csak a csepergő eső hajtott el bennünket. Csodálatos a táj! Sziklafalak között kis folyó, piciny parttal, hatalmas kövekkel . Levettük a cipőnket, tűzött ránk a nap, fújt egy picit a szél. Nagyon klassz érzés volt, teljesen egyedül voltunk. 

Ahogy kisétálunk a  kis szorosból pedig elénk tárulnak a Corbiere hegylánc hatalmas sziklafalai. Ismert sziklamászó hely is. Láttunk mászókat is és egy-két túrázót. Érdemes lesz a nyári melegben is eljönni erre!  

Díszben a ház

 

Nem tudom, hogy miért, de a legvalószínűbb, hogy azért mert szép emlékei vannak, Daphné nagyon várja a húsvétot. A sok csokit és a nagy kinder tojást, amiben egy kis játék is van. Ezt mondta. Emlékszem, hogy a fiúk is ezt a hatalmas kinder tojást várták annyira. Egyszer, amikor már Léopold egy kicsit nagyobb volt, nem vettem és nagyon csalódott volt. Tavaly Léopold beadta a közösbe a csoki adagját, azt mondta, túl sok neki. Így idén meg is beszéltem a két fiúval, hogy nem kapnak hatalmas kinder tojást, hanem egy doboz jobb bonbont (piros lindt, ferrero). Amit Daphnéval megtalálnak a kertben pedig majdnem mind megy a közösbe. Szimbolikusan 3 felé osztjuk, azután a fiúk adagja a közösben landol. Egyébként nekem is szép emlékeim vannak: előttem a kép, ahogy húsvét reggelén köntösben kimentem a tavaszi virágoktól színes rétre a házunk mellé és megkerestem a  nyuszi fészkét. Később, amikor már nagyobb voltam, azon tűnődtem, hogy tojik a nyúl tojást és miért van fészke?

Szóval a hétvégén virágvasárnap volt, de töredelmesen bevallom, hogy a misére nem jutottunk el. Viszont feldíszítettük a házat, előkerültek a tojások. Vágtam olajfaágat és meghagytam a mimózát. Daphné is nagyon szép díszt hozott haza az iskolából: egy bizánci keresztet. Olyan szép ajándékokat készítenek ebben az oviban,  mind igazi értékes ajándék, ami időt álló és szívesen kiteszi az ember. A nagy kerámia nyuszit a GIFI-ben vásároltam  (nem tudtam ellenállni, pedig tudatosan igyekszem, hogy kacat ne jöjjön be  a házba, karácsonykor is nehéz, de visszafogom magam, ahogy csak tudom), csokik kerülnek bele. A kandalló tetején lévő nyuszikat (ezeket varrtam idén a suliba is eladásra) pedig a kovid alatti húsvétkor varrtam. A bizánci kereszt körüli festett fatojások moszkvai emlékek.