Az utolsó hétvége - Le dernier WE

Hogy mivel is tölti az ember az esküvő előtti utolsó hétvégéjét? Hát természetesen pakolással és nem kevés izgulással, ami hol megszűnik (és ilyenkor azt hiszi az ember, hogy a nehezén túlvan), hol egyszer csak fellángol. Mindent át kell gondolni, összeszedni, az utolsó telefonokat, e-mail-eket elintézni és nyugtatni magunkat, hogy semmi sem lehet tökéletes és minden úgy lesz jó végül, ahogy épp sikerül.
A hétvégén vendégekhez is szerencsénk volt, ami egy kicsit el tudta terelni a figyelmünket. Dóri barátnőm Brüsszelből érkezett hozzánk kollégájával, hogy pénteken, útban Angers felé egy esküvőre megszálljon nálunk.
Vasárnap délután pedig Benjamin tett látogatást nálunk. Ekkor nem kevés alkalommal szóba jött az esküvő téma, hiszen Benjaminnek és Edinának egy héttel később, május 9-én lesz az esküvőjük, amiért egy héttel később újból hazatérünk Magyarországra. Ekkor vélhetően már megkönnyebbülve, nevetve készülődünk arra, - ahogy Edina nagyon jól fogalmazott- hogy egész életünkben most már csak mi tegyünk látogatást esküvőkön ;-)

Comment on passe le dernier WE avant de notre mariage? Nous avons fait des valises et nous nous sommes beaucoup inquiétés. Il a fallu que nous ayons bien réfléchi , écrire les derniers e-mails, faire des appels.
Il y a eu des invités, avec qui nous avons pu détourner l'attention de l'organisation. Dóra et sa collegue sont venu et elles ont passé une nuit chez nous en voyagent à un mariage à côté d'Angers.
Dimanche après-midi Benjamin a rendu visite à nous avec son ami, qui était son témoin à son mariage. Nous avons beaucoup discuté les deux mariages.

Susan Boyle

Le nouveau phénomène internet, issu des éliminatoires de l'équivalent anglais de la Nouvelle Star : Susan Boyle, 47 ans, sans emploi, avec un accent écossais à couper au couteau. Et cela donne...

Susan Boyle - Singer - Britains Got Talent 2009
by moovieblog

Elle est depuis la diffusion le 11 avril dernier invitée dans tous les émissions, jusqu'aux Etats-Unis même !

Kortárs magyar irodalom

Tavaly történt, hogy Budapesten egy könyvesboltban a magyar irodalom részleget nézegettem, hogy valami jó könyvet vásároljak. Egy kedves nyugdijas tanárnővel kezdtem beszélgetni, akit kértem, hogy segítsen eligazodni a modern magyar irodalom világában, mert ezzel terveztem az ismerkedést. Panaszoltam, hogy a modern irodalommal az a bajom, hogy zavar a nyelvezete, pongyola, tele szlenggel és rövid tőmondatokkal. Egyetértett velem es ajánlott egy-két humoros könyvet.

A Párizsi Magyar Intézetnek is van egy könyvtára (csak magyar irodalommal), be is iratkoztam, gondolván, hogy bepótolom, amit eddig elmulasztottam és tovább ismerkedem a modern irodalommal. Igy bukkantam rá Bartis Attila Nyugalom cimű könyvére, amelyet nemrégiben fordítottak le francia nyelvre és amelynek Bordeaux-ban a márciusi kultúrális héten is főszerep jutott a szerzővel történő beszélgetés keretében. Meggyőzőnek tűnt.

A 300 oldalas könyvből a 200. oldalnál kezdett elegem lenni. Tekintettel arra, hogy a rossz könyvet is végigolvasom, mert mindig azt gondolom, hogy hamar itélkezem tovább probálkoztam. Guillaume többször megkérdezte: "tetszik?" "furcsa." válaszoltam mindig. Majd egy este úgy döntöttem, azt a részt amelynél a folytatás tekintetében végképp elbizonytalanodtam felolvasom neki (csak idézek az oldalból-gyerekek ne olvassák!).
" tizenvalahány éve még levelet írni sem volt ideje, gondoltam, azt persze volt pofád megírni, hogy majd ne csukjam le az anyánk szemét, gondoltam, hát abból nem eszel, gondoltam, kalapáccsal fogom lecsukni...kidobálom es odaát lesz a gyerekszoba, gondoltam, és nem fogok a kiságyadba okádni, gondoltam, meg szoptatás közben nem kúrom seggbe a kismamát, gondoltam, én nem vagyok egy állat, gondoltam, igazából nem is basztam meg azt a mumiát, gondoltam, csak benyúltam neki, gondoltam, és anyámat se, gondoltam, bár azt kár volt kihagyni, gondoltam, legközelebb majd lelkizik a farkunk..." (es ez így tovab oldalakon keresztül).
Guillaume rámnézett: "de miért olvasod ezt a könyvet?" "mert irodalom, magyar, és ajánlották, és most jelent meg francia nyelven is és kiváncsi voltam" Bevallom feladtam, nem értettem mivégre ezeknek az értekezéseknek. Nem vagyok irodalmár és nem akarom senki kenyerét elvenni, ez csak egy emlék nekem arról, hogy a szándek megvolt.
Most belekezdtem Karatson Endre (Párizsban élő magyar iró) Otthonok cimű könyvébe, amelyet - jelentem a 40. oldalnál - örömmel olvasok.

Húsvét Nantes-ban

Szombat reggel Nantes-ba indultunk, hogy a Húsvétot, illetve Guillaume húgának a születésnapját ott ünnepeljük.
Sajnos előre tudtuk, hogy az út nem lesz rövid, mert az útinfo előre jelezte, hogy a párizsiak elindultak a vakációra, így a 3 órás útból 5 órás lett. A hétvége mint mindig hamar eltelt, de mégis nagyon jót pihentünk. Guillaume anyukája igazi húsvéti hangulatot teremtett: a díszítéssel, a csokikkal (amit Franciaországban a harang szór szét a réten és nem a nyuszi hoz), a finom báránnyal. Sor került az utolsó személyes egyeztetésekre, hogy 3 hét múlva (ez nagyon közeledik) minden simán menjen. Vasárnap délután Nantes egyik hatalmas parkjában sétáltunk, ami tele van szép bokrokkal, fákkal, madarakkal és a közepén egy kastéllyal.

Nous sommes partis samedi matin à Nantes pour fêter l'anniversaire d'Elodie et Pâcque. Malheureusement nous avons appris, que les parisiennes sont partis en vacances, c'est pourquoi nous avons voyager pendant 5 heures au lieu de 3 heures. Le WE est passé rapidement, mais nous nous sommes bien reposés. Le mère de Guillaume a fait une ambience de Pâcque avec des chocolat, les décorations et l'agneau. Nous avons beaucoup discuté sur le mariage, qui arrive bientôt dans trois semaines. Di,anche après-midi nous sommes promenés dans une grande jardin de Nantes, qui était magnifique avec des arbres, des fleures, des buisson, des oiseaux.

Vendégek Brüsszelből

Kicsit zsúfolt volt az elmúlt hét és hétvége. Nem tűntünk el, csak szerda este koncerten voltunk, csütörtök-péntekre Zsuzsa barátnőm érkezett Gáborral, és szombat reggel már indultunk is Nantes-ba, hogy Guillaume családjával töltsük a Húsvétot.
Zsuzsáék nagyon szép időt fogtak ki, én pedig kipróbálhattam magam, hogy mutatom meg két nap alatt Párizst. Ehhez szükség volt: jó cipőre, energiára, kondícióra, és Zsuzsáékra, akiktől, ha megkérdeztem van-e kedvük még sétálni, mindig igenlő választ kaptam. Az eredmény pedig: napi minimum 10 km gyaloglás: csütörtökön megtekintettük a Szajna jobb partját, pénteken pedig a bal partját. Metró szóba sem jöhetett, így tudtunk belekóstolni a párizsi életbe. Az alvással egyik este sem volt gondunk, hulla fáradtan estünk haza, de mégis tartalmas két napot töltöttünk együtt. Köszönjük Zsuzsáéknak a látogatást, az esküvői viszontlátásra!! Több kép itt.


La semaine dernière était un petit peu chargée. On n'a pas disparu, seulement mercredi soir nous avons passé un concert de Röyksopp, après Zsuzsa et son copain, qui sont arrivés jeudi et vendredi et samedi matin nous sommes partis à Nantes pour fêter l'anniversaire d'Elodie et Pâcque.
Zsuzsa et Gabor avaient chances avec le temps, parce que il fasait très beau. J'ai pu essayer de comment montrer Paris pendant deux jours. Nous avons eu besoin de chaussures bonnes, énergie, être en bonne forme, Zsuzsa et gabor, qui m'a repondu toujours oui, si j'ai demandé, si ils voudraient marcher plus. Le résulta est: marcher 10 km par jour, nous avons visiter le droite de Seine jeudi et le gauche vendredi. Nous n'avons pas utilisé le metro, de cette façon nous avons pu gouter la vie parisienne. Nous étions toutes les soirrées très fatigés, nous n'avaient pas de problèms de dormir. Ils étaient trés bonnes journées, merci pour la visite!

Vasárnapi Brunch - Brunch dominical

A hétvégén Guillaume öccse tett látogatást nálunk, aki egy 16 éve nem látott kanadai cserediákkal találkozott. A szombat estét velük töltöttük egy hangulatos párizsi étteremben. Szimpatikus beszélgetés, 3 kultúra találkozása.
Szombaton keményen erőfeszítést tettünk, hogy újra beindítsuk a sportolást: Guillaume fallabdázni ment Fabiennel, én pedig futni indultam a közeli szigetre. Már azt hittük le kell mondanunk a vasárnapi brunch-ot, mert az esküvői fotóssal randevúnk volt a skypon (igen, erősen közeledik a nap, ami nem kevés szervezést igényel, amit tovább nehezít a távolság ...de próbáljuk uralni a helyzetet), de kiderült, hogy a brunchot Fabienék szervezik helyben (pár háztömbbel távolabb laknak). A szemünk felcsillant, milyen jó ötelt, így mi is ott tudunk lenni! Stéphane-ék is érkeztek kislányukkal Adèle-al, akit decemberben születése után két héttel is meglátogattunk. Fabienék egy szuper brunchot szerveztek minden földi jóval. Még hazaugrani is volt időnk, hogy a fotóssal is tudjunk beszélni! Kellemesen töltöttük a délutánt és külön örültünk, hogy várhatóan Stéphane és Claudie is érkeznek esküvőnkre!

Mon frère était de passage ce week end, il retrouvait son ancien correspondant québecois, qu'il n'avait pas revu depuis 16 ans... Nous avons commencé notre week end sportivement, Tamara allant courir sur l'île de la Jatte et moi jouer au squash avec Fabien, mon ancien partenaire sur Budapest ! Il était grand temps que je me remette à bouger, n'ayant pas fait une seule fois du sport depuis mon retour en France... mais là c'est décidé, je vais essayer de garder le rythme et faire du sport une fois par semaine. Le soir, nous avons rejoint Laurent et François pour dîner tous les quatre : trois cultures qui se rencontraient.
Dimanche, nous étions invités chez Fabien et Sandra, qui habitent à deux pas de chez nous, pour un brunch en compagnie de Stéphane, Claudie et leur petite fille Adèle, qui nous ont annoncé qu'ils venaient finalement à notre mariage !
Un très bon week end, donc, mais qui comme toujours passe trop vite !

Áprilisi tréfa - Poisson d'avril

is lehetett volna, de nem az volt. Bár minden jó, ha vége jó, ez a történet is ilyen :-) Tegnap délután kizártam magam. Történt már Budapesten is, többször. Egy kulcs a kezemben, egy a zárban belülről. Pont Betkát vártam egy kávéra és leindultam kinyitni az épület ajtaját. Mire leértem, Betka már igyekezett befele, mire közöltem nem tudunk bemenni a lakásba, mert kinnmaradtam. Hát ő ezen hatalmasat nevetett, hogy április 1. van és ez csak egy tréfa. Ekkor még én is vele nevettem ... hogy tényleg jó tréfa lett volna, de ez sajnos a valóság. Próbáltuk, nem nyílt.Telefon Guillaume-nak, telefon a lakatosnak, jönnek hamarosan. Betka a közelben lakik, így nála töltöttem a rövid időt, ami után visszementem az épülethez, ahol először másfél órát vártam, majd telefon és ígéret, hogy ne aggódjak jönnek. Ekkorra már a szomszédok is jöttek hazafelé, így a negyedóránkét lakapcsolódó villanyra mindig felugrottam, nehogy félelmetes látvány legyek, ahogy a vaksötétben ülök az ajtónk előtt. Egy kedves szomszéd megszólított más ügyben. Gondoltam gyors elpanaszolom mi történt, hátha szolgál valami jó tanáccsal (ekkor már 3 órája vártam). Ez jó gondolat volt, ugyanis a szomszéd azonnal érkezett a magoldással. Addigra már felvilágosítottak, hogy az általam max. 50 eurónak gondolt szolgáltatás, itt Párizsban akár 400!!! (jajj, egy ajtóért) euro is lehet. Egy röntgenfelvétellel érkezett, amit becsúsztatva az ajtó résén és azt fel-le huzigálva (hogy feloldjuk a blokkolást), rugdosással rezonanciát keltve próbáltuk kinyitni. Közben Guillaume is megérkezett. A szomszéd megunta, de a felvételt ott hagyta próbálkozni. Na erre nekiálltam én is mégegy utolsó próbálkozás erejéig és lássunk csodát kinyílt!!!! Végre, ekkor már nem bírtam nevetni, pláne ha a 400 euróra gondoltam! Kicsit elgondolkodtunk: ez a biztonsági ajtó? Másik: lehet, hogy van egy kis lakatos vénám, hiszen Budapesten is végül egy iratkapoccsal kinyitottam az ajtót! Mindenesetre bejutottunk és pont volt annyi időm estig, mire a Guillaume apukája érkezett, hogy mindennel elkészüljek!

Cela aurait pu être une très bonne blague en ce 1er avril comme celle de la SNCF, mais cela n'a pas été le cas. : mercredi, Tamara a malencontreusement fermé la porte d'entrée de notre appart en laissant une clé dans la serrure... à l'intérieur ! Cette mésaventure nous était déjà arrivée plusieurs fois à Budapest mais nous avions à chaque fois trouvé une solution "manuelle" avec des outils aussi perfectionnés qu'un trombone pour pousser la clé ou un tournevis qui m'avait permis de démonter la poignée de l'extérieur. Mais ici, pas d'autre choix que d'appeler un serrurier, malgré une facture qui s'annonçait très salée (jusqu'à 400 EUR !!) J'en ai donc trouvé un rapidement, celui-ci nous promettant d'arriver dans les 45 min. 3h plus tard, Tamara attendait toujours à la porte de l'appartement... C'est alors qu'un voisin de palier a proposé son aide en nous conseillant une technique rudimentaire mais qui avait déjà fonctionné pour lui. Il est revenu avec une radio (de son épaule), l'a introduit entre la porte et le chambranle et a essayé d'appuyer sur le pêne. Après plusieurs tentatives infructueuses, il nous a laissé essayer à notre tour, pendant que nous attendions toujours le serrurier qui devait nous délivrer. C'est alors que Tamara, dans un ultime essai, est parvenue à ouvrir la porte ! Il ne me restait plus alors qu'à rappeler rapidement l'entreprise pour annuler la coûteuse intervention... et préparer le repas pour mon père, notre convive pour la soirée. On se souviendra donc de ce poisson très goûtu !