2018. május 30., szerda

Bölcsibe járunk

A faluban van egy bölcsi, amit szülők üzemeltetnek, persze állami támogatással és a falu is hozzájárul a költségekhez. Ez abban különbözik az államitól, hogy nem csak akkor veszik fel a gyereket, ha az anyuka dolgozik. Itt a falu bölcsijében annyi feltétel van, hogy legyen hely (max. 20 gyereket tudnak fogadni) és a szülők falusi lakók legyenek. Soha nem volt tervben, hogy Daphné bölcsibe rakjam, de jött egy isteni sugallat, hogy mégis megpróbáljam csak heti pár órára, hogy a fiúkkal programozzak, vagy magamra is gondoljak.
Nagy szerencsém volt, mert a bölcsibe felvették úgy, hogy egy héttel előtte kell érdeklődnöm, hogy van-e hely a következő hétre és akkor mehet. Tehát ez nem egy állandó hely. Maximum két délelőttre gondoltam. Elmennék futni, vagy Edgárék csoportját kísérgetni, ha szükség van rá. 
A héten van a beszoktatás. Már kétszer voltunk, minden rendben ment. Daphnét nagyon érdeklik a gyerekek. Nem ő a legkisebb, van két kislány, akik januárban születtek. Nagyon kellemes hely, a gondozók csupa szív nénik, egyelőre teljes megnyugvással gondolok arra, hogy időnként otthagyjam Daphnét.

Testvériség

Olyan jó élete van ennek a kislánynak a tesókkal. Annyira szeretik a fiúk. Ő pedig kokettál velük. Sikongat nekik és így próbálja felhívni a figyelmet. Nagyon érdekes ezt látni, hogy így nől fel: a két fiú az élete része. A fiúk pedig minden nap elmondják nekünk, mennyire jó, hogy van egy kishúguk, milyen aranyos Daphné etc...
Léopold kijelentette, hogy ő mindig is Daphnéval szeretne maradni, Edgár pedig a jövőben vele is szeretne aludni. Ezt ki is próbáltuk ma este, Edgár maga mellé kérte. Daphné milyen büszkén feküdt az ágyában! Léopold bejött és így szólt: " Ó, de cukik vagytok!". És tényleg olyan aranyosan összebújtak Edgárral. Persze Léopold is odakucorodott a bagázshoz.



6 hós testvérfotó

Azért sem felejtem el, ha már eddig minden hónapban megcsináltam:

2018. május 28., hétfő

Hétvége Nantes-ban


Szuper hétvégét töltöttünk Nantes-ban. Nagyon szép volt az idő is. Szombaton reggel indultunk, ebéd előtt ott voltunk. Délután a gyerekek fürödtek, Léopold volt teniszezni Guillaume-al. Guillaume bejutott a városba lemezeket nézni, mi pedig Daphnéval és mamival anyagot vettünk a következő projektjeimnek.
Este Guillaume-al étteremben voltunk, a Loire partján találtunk egy hangulatos helyet: Le 1. Kicsit hosszú volt a kiszolgálás, de nagyon finom az étel és végre mi is eljutottunk kettesben valahova.
Vasárnap reggel futottunk egy rövidebb 5 kilométert kettesben. Délben megünnepeltük az anyákat (Franciaorszgban anyák napja volt) és a gyerekeket (Magyarországon pedig gyereknap). A gyerekek kisebb ajándékokat kaptak: Léopold két DVD-t, Edgár legot, Daphné pedig egy kis zenélő vízilovat. Késő délután indultunk vissza Poitiers-ba egy erdei sétát követően.

A hat hónapos Daphné

Ezzel még adós vagyok magamnak, az idő pedig repül, így próbálom most összefoglalni milyen is hat hónaposan Daphné.
Előtte még csak próbálgatta, de hat hónaposan sikerült egyedül átfordulnia hátról hasra. Visszafele még nem megy, amikor messziről hallom, hogy nagyon nyüsszög, akkor tudom, hogy megfordult. Hason elvan egy darabig, de nem annyira szereti. Ülve is egész jól tartja magát, de nem erőltetjük.
Természetéről annyit, hogy végtelenül békés, könnyű baba. Értem ezen azt, ha alszik és mennünk kell, szó szerint az ágyből a kocsiba teszem be és megébred, nem sír. Jövök-megyek elég sokat vele, soha nem panaszkodik. Mindenkire mosolyog, nagyon vidám. Léopold szokott neki hülyéskedni, hatalmasakat tud neki kacagni, sikítgat, nagyon jó látni ezt a testvéri szeretetet. Edgár is nagyon szereti, mindkét fiú sokat foglalkozik vele, Daphné pedig imádja nézni testvéreit.
Az új kommunikéciója, hogy amikor beszélünk hozzá, akkor megérinti az arcunkat. Persze van, hogy ütöget, vagy karmol, nem olyan finom mozdulatok ezek még. A keze nagyon ügyes, mindent megfog, elkap, nagyon édes amikor a body ujja végén lévő mintákat nézegeti és forgatja azt a pici kezét a szeme előtt. Mindent megvizsgál.
Az evéssel, cumisüveggel megküzdöttünk. Nagyon nehezen fogadta el a cumisüveget. Még szopizik, este kap egy kis kiegészítést gabonával. A pürék sem jöttek olyan könnyen, mint a fiúknál. Egyszerűen nem volt technikája, lökött ki mindent a nyelvével, pedig ízlett neki, mert nyitotta a száját, de azt is csak az első 4 falatnál, azután semmi. Majd jött az áttörés és azóta minden rendben. Reggel -délelőtt csak anyatej, délben püré (néha már hússal), utána vagy gyümölcs, vagy tejes desszert, uzsonnára gyömölcs és tejes desszert, vacsira egy kis zöldség püré, majd este egy cumisüveg tej. Napközben az altatások előtt szopizás. 
Napközben kéteszer alszik, néha háromszor, az utolsó egy fél órás pihi az esti menet előtt. Délután alszik nagyobbat, van, hogy 3 órát. Mindig is jó alvó volt, még akkor is ha éjszaka ébred, de ez is sokat változott, minden hónapban más volt az éjszakai ritmus. Eddig éjfél körül megébredt, adtuk a cumit, gyorsan visszaaludt, majd hajnalban újból ébredt, szoptattam és kilencig aludt. Egy pár napja az éjféli ébredés kezd elmaradni és már hajnalban sem etetem meg, csak cumit adok, gyorsan vissza is alszik. Reggel viszont már nyolc körül kel. Most nagyon örülök, hogy az éjféli ébredés elmaradt.
Ma kezdem a beszoktatást a bölcsibe. Itt a faluban van egy bölcsi, ahova szerettem volna berakni a lábam. Egyelőre csak heti kétszer két órára gondoltam, amikor olyan dolgokat meg tudok csinálni, amit vele nem tudok. Vagy, ha dologzni kezdenék, akkor könnyebb lenne váltani hosszabb időre, ha már ebbe a bölcsibe járunk. Úgy tűnik beindul a fordítás-tolmácsolás, akkor a fordítással is jobban fogok haladni, ha van két órám tisztán egyben.
Az ekcémája szépen elmúlt, ételekre viszont vagy az arcán vagy a vállán kijönnek a foltok. A feje még koszmós, az orvos megnyugtatott, hogy akár 3 éves koráig is eltarthat. Régóta köhög, ezzel voltam többször és több orvosnál, akik megnyugtattak, hogy semmi baja, természetes védekezése a szervezetnek, hogy köhög és eltarthat hónapokig is. Szépen eszik és alszik, vidám és nincs láza, ami azt jelenti, hogy nincs komoly baj.

Öröm látni, hogy ilyen szépen fejlődik egészségben és vidámságban! Mi is nagyon boldogok vagyunk vele!


2018. május 23., szerda

Voilà egy új kisruha Daphnénak

A második ruhadarabom (saját készítésű vagyis varrású) egy vichy mintás blúz volt, amit azóta is szívesen hordok. Egy kis darab anyag kimaradt és mióta a boltokban egyre másra azt látom, hogy ezen a nyáron a vichy minta divatos lett felnőttnek, gyereknek, sőt kisbabának is, már meg is ihletett egy kisruha Daphnénak. Ezt gyorsan, fogalmam sincs mikor, de a tegnapi napon sikerült is megvarrnom és ma már ebben is pompázott. Annyira drága volt benne!  Én pedig büszke vagyok magamra, már folyamatban vannak a második széria nyári pizsamák a fiúknak és utána jöhet a következő kisruha. Már csak egy hónap és elutazunk Pali papához és addig még sok projektem van, mert magamnak is akarok még varrni!

Lyon-i látogatók

A francia családot, akik a Toulousi kirándulásunk utáni vasárnapon látogattak hozzánk, már 3 éve nem láttuk. Az utolsó moszkvai esténket töltöttük náluk, másnap ment a gépünk. A családfő akkor ünnepelte 40 szülinapját. Őket Moszkvából Lyonba sodorta a szél, bennünket pedig Máltára, majd Poitiers-ba. Nem voltunk közel egymáshoz, de mégis nagyon jól esett, hogy gondoltak ránk. Esküvőre érkeztek szombat estére Poitiers-ba, vasárnap pedig hozzánk jöttek látogatóba, pontosabban ebédre. Sokan voltunk, 10-en, nekik 4 gyerekük van. Nagyon hangulatos vasárnapot töltöttünk együtt, a gyerekek is nagyon örültek, rótták a köröket a ház körül, mi pedig jól kibeszéltük letelepedési tapasztalatainkat, ki, hogy illeszkedett be, mik a további tervei. És egy közös kép is készült a kertben!

2018. május 22., kedd

A zsibvásár

A nemtudomhanyadik vasaló, a soha nem használt cipő, a kisbútor, amit sajnálok kidobni, de kirakni nem fogom sehova.....na ezek indították el bennem a gondolatot. Vasárnap a biciklisverseny keretében nagy falusi ünnep volt. Léopold azt mondta: "Most olyan, mint Pali papánál!". Volt zsibvásár, sergő, vattacukor és ehhez gyönyörű idő.
Beneveztem, be én a zsibvásárra, hogy új életet adjak a még használható, de évek alatt ide-oda rakosgatott dolgainknak. Kiselejteztem a gyerekek játékait és mindazt, amin túl szeretnék adni. Egy-két euróért árultuk és egy nagyon jó buli volt az egész. Volt árnyas helyem, ahova az autóval beparkoltam, majd elé kipakoltunk. Vitték is, még azt a szerencsétlen régi vasalót is eladtam, ami már mindent túlélt. Egész nap a friss levegőn voltunk és együtt. A gyerekek nézték a versenyt és szurkoltak, minden egyes alkalommal, amikor egy vevő megállt előttünk. Nem lett sok bevételünk, de nem is lettünk negatívba. A pénzt pedig családilag eldorbézoltuk, tegnap a mekiben ettünk.
Nem fogok minden évben kiállni, de ezt is ki kellett egyszer próbálni, tényleg élveztük és vicces volt az egész. 

Keresztelő

Szombaton keresztelőre és az azt követő vacsorára voltunk hivatalosak. Egy barátnőm, akik egy vietnámi kislányt fogadtak örökbe, hívott meg bennünket kislánya, Léa keresztelőjére. Christellel az iskolában ismerkedtem össze, jókat beszélgettünk, elmesélte milyen hosszú út vezetett ahhoz, hogy a 11 hónapos kislányt örökbe tudják fogadni. Egészen egy vietnámi árvaházig utaztak érte. Mesélte, hogy a kislány mennyire nem volt fejlett, hiszen egy kétszer két négyzetméteren töltötte a napjait még 6 gyerekkel játékok nélkül, sokszor hosszasan sírva. Nagy szerencse nekik és a kislánynak is, hogy a sors így hozta és hárman családot tudnak alkotni. Ennek a megünneplése volt a kersztelő és a névadó ünnepség. 
A fiúk is kitombolták magukat, sok gyerek volt, nagyokat játszottak, még a vacsora alatt is ment a buli. Edgár hihetetlen formában volt, nagyon jól érezték magukat. Éjfélkor értünk haza, a gyerekeket csak ágyba raktuk, hullák voltunk, ráadásul másnap hosszú nap várt ránk.

2018. május 18., péntek

A játszótéren

A gyerekek egész héten könyörögtek, hogy menjünk a játszótérre. Este azonban annyira elszalad az idő, ha még vacsit is kell készítenem, vagy valami különóra van suli ovi után, akkor nem fér bele: házi, vacsi, fürdés, sok. Pláne tegnap még anyagot vettünk suli után, ugye a pizsinek. Ma is boltba készültem suli-ovi után, de megsajnáltam őket (mégha nem is szeretem a hétvégére hagyni a bevásárlást), gondoltam, irány a játszótér. A háznál megálltunk, összeszedtük a játékokat, uzsonnát Daphnénak és a fiúknak, plédet és játékokat. 
Léopold kosárlabdázást tervezett. Edgár krétával ugróiskolát rajzolt. Daphné pedig a pléden játszott. Annyira jól érezte magát és jól is evett, mintha egy kicsit javulna a torka. Olyan szép idő volt, később Léopold nagyfiúkkal focizott, büszke volt, Edgár is talált kis pajtásokat. Nagyon jól éreztük magunkat. Gyerekek szaladtak a plédhez: "Szia, hogy hívják a kisbabádat?" "Nagyon aranyos." Én....vagyok. és .. éves ő.... és ők testvérek." "És Te miért vagy mezítláb?" -sziporkáztak a kérdések. Majd én: "Csinálhatok képet rólatok a kisbabámmal?" . Mosolyognak ezerrel- nagyon aranyosak - tetszik nekik az ötlet és hogy komolyan veszem őket. A képet meg is muatom, jót nevetnek, boldogak, majd Edgárral el is szaladnak játszani. Nézek utánuk, majd Daphnéra és én is boldog vagyok. Szeretem ezt a naív, egyszerű gyerekvilágot.
Mikor hazaértünk Guillaume már itthon volt, ráadásul új Sing Start vásárolt, így egész késő estig énekeltünk. Hullák voltak. Daphné már vacsi közben elaludt a karomban, csak be kellett raknom az ágyába.

Pizsamasztori

Az úgy volt, hogy Léopoldnak varrtam egy nyári pizsamát. A pizsama ugyanis egy szükséges könnyem elhasználódó darab és nyárra mindenképp kell egy lezserebb változat,vagy több is. 
És persze Edgár is teljesen belelkesedett, hogy neki is kell. Szívére is vette, hogy először Léopoldnak varrtam. Ő viszont nemrég kapott egy hátizsákot, így most Léopoldon volt a sor. Tegnap este azzal ment aludni, hogy ugye megvarrom a pizsijét? Kb. fél tíz és fél 12 között elkészült az Edgáré. Pedig hezitáltam, jó-e ez, hogy azonnal nekiállok, vagy hagyjam egy kicsit vágyakozni. Reggel azonban a leges legelső kérdése az volt, hogy befejeztem-e a pizsijét? Annyira boldog volt, én pedig annyira nem bántam, sőt ma este már mindketten az új pizsit hordták. És Guillaume is megszólalt: "Lehet, hogy én is rendelek egy pizsit....."
Úgy szeretek nekik varrni és úgy örölök, hogy tetszik nekik.  Ráadásul annyira élvezik, hogy ők választhatnak anyagot. Sokkal nagyobb érték az itthon készült darab, legalább nem 14 éves ázsiai gyerekeket dolgoztatok, hogy nyári pizsamájuk legyen :-)

Daphné ma hat hónapos


Nagyon elszaladt ez a félév. Félve írom csak le, hogy pont ma hat hónapos a mi drága kislányunk. Csupa öröm és boldogság, hogy itt van velünk. Most csak egy kép és majd egy kis beszámoló, hogy lássuk milyen is a mi hat hónaposunk. Imádjuk a kis mosolygó szemét, ahogy beilleszkedett családunkba, alkalmazkodik hozzánk. Kedves, mosolygós, könnyű baba.

2018. május 17., csütörtök

Rocamadour - 3. nap

Szombaton reggeli után már hazafelé indultunk. Mivel aznapra esőt jeleztek, nem igazán tudtuk eldönteni mit is csináljunk. Úgy voltunk vele, biztos ami biztos hazaindulunk és még útközben eldől hol is lesz a megálló. 
Utunk Dordogne - Perigord mellett vitt el, ami szintén egy meseszép régiója Franciaországnak: dombok, völgyek, folyómedrek színesítik a tájat. Két éve már jártunk itt egy hosszú hétvégére, gyönyörű volt. 
Guillaume ötlete volt, hogy álljunk meg Rocamadour zarándokhelyén, ami szintén híres látnivaló. Mivel esőnek se híre se hamva nem volt, hát megálltunk egy séta erejéig és itt is ebédeltünk. A falu egy sziklafal tetején fekszik, különleges látványt nyújt már amikor közeledünk felé. Az Alzou folyó kanyarog a szurdok alján. Hosszú lépcső vezet fel a sziklafal tetejére (de pár euróért lifttel is felmeheteünk), ahol az egykori várkastély magasodik, hatalmas feszület jelzi, hogy zarándokhelyre érkeztünk. Miután megebédeltünk, mi is felgyalogoltunk (a fiúk felfutottak) a falu legmagasabb pontjáig. Daphné pedig a hordozóban elintézte a délutáni sziesztát. Útközben Krisztus keresztre feszítésének jeleneteit tekinthettük meg minden egyes fordulóban és a XII. századi Notre -Dame kápolnába is betértünk, ahol a rocamadour-i Fekete Szűz szobrát őrzik.
Lefele menet Léopold kívánságára betértünk az egyik helyi specialitásokat kínáló boltba, ahol kacsakolbászt és Rocamadour sajtot vettünk. A sajtot kenyérre téve kell a sütőbe tolni 15 percre, tetejét züld fűszerrel meghinteni és mézzel meglocsolni.
Mikor autónkkal délután háromkor hazaindultunk, az eső szemerkélni kezdett és egészen hazáig esett. Az időzítés tökéletes volt, mert így mind a három kirándulós napunkat maximálisan ki tudtuk használni.



Cité d'Espace - az Űrváros

Péntek reggelre gyönyörű napsütésre ébredtünk. A gyerekek rögtön ki is jelentették, hogy ők ma rövidnadrágban indulnak el a parkba. Na de mielőtt még bárhova is indultunk volna, reggeli után a medencéhez siettünk. Megjött a kedvem a fürdéshez, a fiúk pedig örömmel csatlakoztak. A helyzet az volt, hogy a friss -hűs reggeli levegő ellenére kinnt melegebb volt, mint bennt a vízben.
Toulouse-ról tudni kell, hogy a repülőgépgyártás európai központja, műholdgyártás is folyik ipari területén és itt található az Európai Űrhajózási Társasági műszaki központja.
A pénteki egész napot az Űrvárosnak szenteltük. Hasonló rendszerben épül fel, mint a Futuroscope, egész nap programok (bemutatók, tudományos kísérletek, kisfilmek) vannak, amin részt lehet venni. Közben a parkot is be lehet járni. A lényeg, hogy a gyerekeknak játékos formában adja át az űrutazással, a bolygókkal, az űrállomáson tartózkodással kapcsolatos ismereteket. Nagyon értelmes, érdekes volt az egész park, felnőttnek, gyereknek egyaránt izgalmas kikapcsolódás. Aki erre jár kicsit már nagyobb gyerekekkel, mindenképp nézze meg, de előre, interneten vegyen jegyet, mert általában hosszú sorok kígyóznak a bejárat előtt.
A parkban több lehetőség közül választhatunk étkezés terén. Délután ötre mindenki jól elfáradt. Daphné persze hozta a formáját, egy szava sem volt. Végignézte velünk a félórás rövidfilmeket is.


2018. május 15., kedd

Toulouse - Cité d'Espace és Rocamadour

Igen hosszú hétvégének örvendhettünk a múlt héten a győzelem napjának és a katolikus ünnepnek köszönhetően. Kedden és csütörtökön szünnap volt, péntek országosan szünet volt, szerda pedig szabad szerda a gyerekeknek, így a múlt héten csak hétfőn mentek iskolába.
Mi pedig már régóta elterveztük, hogy Toulouse-ba utazunk családilag. Nagyon szeretem, hogy Franciaország rengeteg látnivalót tartogat, bármerre is induljon az utazó, mindenhol akad látnivaló, valami szép, ami miatt érdemes megállni.
Csütörtökön kora délután érkeztünk Toulouse-ba 4 órás út után. Útközben csak piknikezni álltunk meg, mindenki elfogyasztotta az ebédjét. Rögtön a belváros felé vettük az irányt. Toulous Langedoc régióban fekszik, a Haute-Pyrennées régió hivatalos központja Dél-Franciaországban a Garonne folyó partján. Ha nincs is több napunk rá, akkor is érdemes megállni egy belvárosi sétára, mert nagyon egyedi hangulata van a városnak. A "rózsaszín város"-nak is nevezik, mert épületei vörös színben pompáznak (hogy ez miért épp rózsaszín?). Délies hangulata, Spanyolország közelsége érezhető kevésbé rendezett utcái, hangulatos, utcára nyíló bárjai által. Szembetűnő például Nantes-al összehasonlítva, ahol világos, letisztított homlokzatú épületek, tiszta, rendezett utcák alkotják a belvárost. Mi a Capitole téren kezdtük a sétánkat, a tér alatti parkolóházban parkoltunk. Bolyongtunk egy bő órát vagy kettőt a belvárosban, ahol hatalmas élet volt. Rengeteg üzlet is található a tér körül, na meg éttermek és bárok. A Jakab-rendi templomba betértünk, ahol a gyerekek kipróbálták az Escalabachot: ez egy falépcső, amin ha legurítasz fagolyókat Bach zenét játszanak. A Pont de Neuf lábánál pedig egy klassz játszótérre bukkantunk, ahol a fiúk kitombolhatták magukat.
Ezután indultunk is szállásunkra: a City Appartments Hotel a város szélén helyezkedett el. Egy több utcából álló kisebb rezidencia, ahol tulajdonképpen sorházakat lehetett bérelni. Nekünk egy 3 szobás nappalis kis házrész jutott, ahol nagyon kényelmesen elfértünk. A rezidenciához medence is tartozott, természetesen gondoltunk a fiúkra is. Léopold a nagyon bátor a nem túl meleg idő ellenére még aznap délután megmártózott a fűtetlen, elég hideg medencében. 
Vacsorára vissztértünk a belvárosba, ahol  feltétlenül meg szerettem volna kóstolni a cassoulet de confit de canard-t (babos kcsacomb magyarul),  a régió specialitását, így a Cave de cassoulet-ban foglaltunk asztalt. Az utolsó pillanatban azonban meghátráltunk hiszen az étterem egy pincében volt és nem igazán volt kedvünk ott tölteni az estét, gondoltuk rengeteg étterem van a városban. Így az első helyen leültünk, ahol bár cassoulet nem volt (és babakocsival nem engedtek be az étterembe) de volt kacsamell és a szép időben az étterem előtti utcarészen fogyaszthattuk el vacsoránkat.
Másnap várt bennünket az Űrváros!

2018. május 13., vasárnap

A nagy és a kicsi


Origami őrület




Lehet, hogy van benne egy kis mérnöki vér, mert egy ideje vagy rajzol vagy hajtogat. Vagyis sokszor mi hajtogatunk azt, amit ő kitalál. De szeret bütykölni, alkotni az biztos és hát a lego, az igazi őrület.

A képen egy transzformer látható.

2018. május 6., vasárnap

Daphné a medencében


A fiúk már nagyon várták, hogy Daphné is megfürödjön a medencében. A mai meleg napon erre is sor került. Csak mutatóba raktuk bele, utána jól fel is öltöztettük, hogy meg ne fázzon. De Edgár boldogan üdvözölte, ő volt a mai ügyeletes vizicsibe. 

Nagyon nézte, hogy mi történik, egy szava sem volt, amikor a 27 fokos vízbe beraktam. na ha majd ő is igazán velünk fog lubickolni....


Anyák napját ünnepeltünk

Franciaországban május utolsó vasárnapja az anyák napja. De Guillaume jól megtanulta életem első anyák napján (amit ő elfelejtett, mert neki az utolsó vasárnap az ünnepnap), amikor még csak Léopolddal ünnepltünk, hogy nekem mindig is az első vasárnap az igazi. Mindig ekkor köszöntöttem az én anyukámat és ekkor szeretném, ha engem is köszöntenének. Az akkori kiborulásom örökre belénkvésődött, ma már csak nevetünk rajta minden egyes anyák napján.
Így ma a fiúk és Daphné egy gyönyörű csokorral köszöntöttek. Léopold pedig bűvészbemutatót tervezett, ami betegség miatt elmaradt. Nyomja az ágyat, elaludt a napon délután és napszúrást kapott. Annyira sajnáljuk...hogy nem szóltunk rá. Én a hátát betakartam, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar megvan a baj. Minden tünetet produkált: lázas, hány és fáj a feje. Holnap nincs suli neki az biztos.
Pedig milyen klassz nap is volt, egész nap a kertben pihentünk, fürödtünk, élveztük, hogy semmi dolgunk, mert tegnap jól kifáradtunk, ahogy Guillaume-al letakarítottuk a veranda környékét.

Edgár hazaérkezett

Pénteken a papa ment érte,míg én Léopoldot szedtem fel a suliban. Együtt uzsonnáztunk, frissen vett sütiket a a szomszéd pékségből, a gyerekek nagyon örültek, hogy a papa már nem ment vissza dolgozni és együtt készültünk a pénteki aperóra.
Láttuk rajta, hogy nagyon jól érezte magát  és főleg nagyon büszke volt, hogy elment végül a kirándulásra. Kicsit össze-vissza mesél, nem nagyon tudjuk mi hogyan is történt, de nagyon jól volt szervezve a suli részéről, mert az interneten keresztül kaptuk a híreket a tanároktól, hogy minden rendben van. Voltak La Rochelle-ben az akváriumban, halásztak a tengerben garnélarákot és rákot, amit ebédre ettek meg. Fagyit kaptak desszertnek. Nagyon örültünk hogy hazaért és hogy minden rendben lezajlott. Ő is boldogan gyurmászolja zóta is a kishugát.

Gyönyörű a kert


Virágzik a bodza, holnap készül a bodzaszörp.

Kizöldelt a vadszőlő, gyönyörűen befutotta a medence melletti falat. 
Bevetettem a lyukakat fűmaggal, az is szépen növöget. És virágzik a medence környéke, ami tavalyi munka eredménye. Mivel az idén nem várunk festőket, az apróbb munkákkal foglalkozunk. Egy ház körül mindig van mivel. 
Én nagyon szeretem, hogy vidéken a mező mellett élünk, de mégis 15 percre a nagyvárostól.



2018. május 3., csütörtök

Edgár utazik

Év elején kellőképp meglepődtünk, amikor közölték, hogy az Edgár osztályának tervben van egy többnapos kirándulás a tenger mellé. Edgár ugynis nagycsoportos és bár én anno egy hétre utaztam életemben először kisdobos táborba a Balatonra, 7 évesen, akkor nagyon fiatalnak számítottam. Így Edgárt (aki végülis csak 5 éves) én még nem annyira éreztem késznek egy ottalvós kiruccanásra. Az utazás közelgett, volt szülői értekezlet és dönteni kellett. Többször kérdeztem Edgárt, gondolkodás nélkül benne volt a dologban, én pedig rábíztam: ha menni akar, hát menjen. 
Szerdán reggel indultak és holnap délután már érkeznek is. Egy pár napja este kiborult, hogy ő semmilyen utazásra nem megy. Biztattuk, de nagyon sírt. Pedig külön erre az alkalomra varrtam neki egy kis hátizsákot, amin az én autóm szerepel, csak, hogy könnyebb legyen neki. De mondta, hogy neki a hátizsák sem kell, mert értsük meg nem megy kirándulni. Mondtam is az óvónőnek, hogy nagy az ijedtség, de csak legyintett. Biztos, hogy biztatta a gyerekeket, mert aznap már láttam rajta, hogy benne van az utazásban. És szerda reggel is határozott volt. De magam előtt van a kis arca, ahogy könnyes szemmel ült a buszon. Izgulunk érte, én nem gondolom , hogy száz százalékosan jól érzi magát, inkább azt remélem, hogy nem marad neki rossz emlék és büszke lesz magára. 
Itthon pedig mennyire érezni, hogy üres a ház ...hiányzik Edgárunk. Holnap délután a papa megy érte, meglepetés, biztos nagyon fog örülni!!!

Tavaszi okkersárga szett

Az Ikatee gyermekruha szabásmintái egyszerűen elkészíthetőek, könnyen átalakíthatóak (rövid-és hosszúújjú vagy éppen ujjatlan változat). Még csak egyszer vásároltam online szabásmintát, de még biztos fogok, mert ezt a blúzt már háromszor varrtam meg és nagyon szeretm, mert egyszerű és nagyon mutatós. Én egy okkersárga géz-pamutanyagból varrtam  és hátul átalakítottam, hogy ne végiggombolós legyen, hanem csak egy gombbal záródjon. valamint gumit fűztem az ujja végébe, hogy ne lógjon annyira. Olcsóbb, egyszerűbb megoldás. És mondjam azt, hogy fillérekből kijön. Ha valakit érdekelnek a szabásminták, szívesen segítek fordítással!!
A bloomert is én varrtam, szabásminta és videó az elkészítéséről itt.

2018. május 1., kedd

A Moulière erdőben

Emlékszem, amikor Máltáról Poitiers-ba költöztünk, sokszor mentem a gyerekekkel az erdőbe sétálni. Akkor még alig ismertem valakit, Guillaume kérdezte is tőlem sokszor, hogy ott akarok ismerkedni az emberekkel? De, nem, csak Málta után, ittam magamba a zöld növényzet látványát, annyira élveztem az erdőt. A gyerekekre gumicsizmát adtam, a hátizsákba uzsonnát tettem és sétáltunk, pocsolyáztunk, vidámkodtunk.
Azután ez a program elmaradt, nincs is már annyi időnk ovi-suli után, házifeladat van, szerda délután pedig különórák. 
De itt a szép idő (bár elég nyögvenyelősen érkezik) és már a hétvégén is egy nagyot sétáltunk a gyerekekkel itt a falu határában, főleg, hogy Guillaume megmutassa merre szokott futni menni. Edgár már akkor is mondogatta, hogy erdőt szeretne járni.
Így ma Guillaume ötlete volt, hogy menjünk az erdőbe és én ezt annyira értékeltem, hisz annál jobb nincs a gyerekeknek sem, mint kimenni a természetbe. Két órát, 5 km-t sétáltunk ma délután, mialatt Daphné a babakocsiban letudta a délutáni sziesztát. Patakon keltünk át, hatalmas kopaszcsigákat láttunk és nem voltunk egyedül, mert rengeteg barangoló emberrel találkoztnk. Kellemes, nem túl meleg szép időnk volt.




Gipsz nélkül

Tegnap reggel végül lekerült a gipsz. Boldog volt nagyon, megkönnyebbült, nagyon várta. 
Újra és újra le kell írnom, hogy elképesztő az a szervezettség, amit tapasztalok a kórházban. Már már hihetetlen, hogy ilyen létezik. Számomra, aki megtapasztalta a magyar egészségügyet kívülről és belülről is. Mindenki teszi a dolgát, mosolyog és kedves. Nem szidnak le, nem mogorvák, biztatóak és pozitívak. Léopold nagyon bátor volt, amikor a kis kézi fűrésszel (félelmetes volt, mert kívülről olyan érzése volt az embernek, hogy szétdarabolják a kezét) levágták a gipszet. Alatta a bőr teljesen kiszáradt, viszketett neki nagyoin, itthon rögtön el is láttam, bekentem mandulaolajjal és krémmel, ugyanis a tegnapi napot itthon töltötte, hogy szokja a gipsz nélküli világot. A röntgenorvostól még nyalókát is kapott. 
És a legjobban pedig azt várta, hogy Daphnét babusgathassa. Tegnap a kórház után még elmentünk bevásárolni hármasban, később pedig Edgárért. Végig tolta a kishugát, ma reggel pedig külön időt szentelt neki, amit együtt töltöttek kettesben.