Utolsó napok

Tavaszolásunk utolsó napját, szombatot a tengernél töltöttük. Korai ebédet követően autóba huppantunk és egészen La Baule-ig utaztunk. Isteni volt az idő, 22-25 fok. Napoztunk, a tengerben sétáltunk. Mindannyian nagyon élveztük. S az eszünk egyre csak arra járt, hogy mennyire nem könnyű lesz visszatérni a télbe, a mínuszokba.
De már itt is vagyunk a hazatérés elől nem menekülhettünk. Napközben már plusz fokok vannak egészen háromig felszökik, éjszaka még mínuszok. Most csak egy kívánságunk van, hogy innentől már melegedjen gyorsan az idő. A hatalmas hórétegek olvadoznak, életveszély közlekedni, jégcsapok és jégtáblák hullanak alá. Fokozottan ügyelek arra, hol sétálunk Léopolddal.
Arról pedig nem is akarok beszélni, milyen nehezen értünk haza és hogy több, mint egy napot utaztunk Léopolddal vasárnap, mert az átszállást lekéstük és a gép amire tettek bennünket is késett. Vasárnap reggel tízkor indultunk Nantes-ból vonattal és hétfő hajnal háromkor landoltunk Moszkvában, négykor feküdtünk. Még most sem hevertük ki. Szegény Léopold, mindig mikor mély álomba zuhant már ébreszteni is kellett...

Grand-Fougeray

S hogy mennyire klassz is volt ez az egy hetes kiruccanás a már már nyárias tavaszba, még kettesben is eljutottunk Guillaume-al, hogy negyedik házassági évfordulónkat megünnepeljük. Még tavaly karácsonyra kaptuk ajándékba ezt a lehetőséget, egy éjszaka hotelben vacsorával. Nantes közeli helyet választottunk, hogy ha úgy alakul siethessünk haza Léopoldhoz. Grand-Fougeray-be utaztunk, ami egy pici község Nantes és Rennes között félúton, egy óra autóútra Nantes-tól. Mondhatnám, hogy semmi különös, de nem tudom, mert a vidéki Franciaország is annyira rendezett, tiszta, ízléses és szép, hogy nagyon jól éreztük magunkat. A község egyetlen turisztikai látványossága, ami magában tényleg semmi különös (egy kőtorony) is olyan környezetben van, ami érdemessé teszi a helyet arra, hogy a nem túl messze élők felkutassák. A tornyot simára nyírt tisztás veszi körül, padokkal, mellette kis tóval, amelyben vadkacsák úszkálnak: idilli. Pár km-re a községtől található egy autósmúzeum, csötürtökön ide látogattunk el. Vagy 400 autót láttunk, s fel sem tudom fogni épp ésszel, hogy ez egy magángyűjtemény. Kigyönyörködtük magunkat a ritka veteránautók között, majd visszatértünk a hotelbe. Este isteni vacsorát fogyasztottunk el, én mindenféle helyi ételeket ettem. Másnap megnéztük a tornyot és már péntek délre otthon is voltunk.
És mindeközben Léopold? Cseppet sem zavartatta magát, hogy nem vagyunk vele. Mielőtt csütörtökön lefektettük szépen elmondtuk, hogy most elutazunk és ő marad mamival és papival, még búcsúpuszit is kaptunk. Semmi gond nem volt az esti elalvással. Reggel keresett bennünket, de mihelyst megtudta, hogy papi is otthon van, minden rendben volt. S mi olyan büszkék vagyunk rá. Néha el sem hiszem, hogy ezek a dolgok olyan könnyen mennek neki, szerintem már 3-4 napot is kibírna nélkülünk. Pedig annyira ragaszkodik hozzánk...Hiszem azt hogy a könnyű elválás oka a bizalom és az, hogy erőszakkal, számára kicsit is idegen emberrel soha nem hagytuk ott!

Egy nap a tengernel

Annak ellenere, hogy a mai napra nem josoltak olyan szep tavaszi idot, mi megis ugy dontottunk, hogy elutazunk a tengerhez. A nap egesz nap nem sutott ki, 8-13 fok kozott volt egesz nap, meglehetosen huvos. Keso delelott indultunk, az ebed elott egy rovid setara futotta a parton. Egyenesen La Baule-ba mentunk. En egy kicsit nosztalgiaztam is, mert eszembe jutott, hogy het eve hozott el ide eloszor Guillaume - amikor eloszor latogattam hozzajuk - es emlekszem, hogy mennyire lenyugozott a part. Es azota sem tudok betelni vele, annyira szeretem a hangulatat!
Leopold nagyokat futkosott a parton, szorta a homokot, meg hempergett is, gyujtotte a kavicsokat, alig tudtuk rabeszelni az ebedre. Egy nagyon klassz etteremben ettunk, elviselheto aron, a tengerre nezo asztalnal. Leopold szalonkepesen viselkedett, vegig az asztalnal ult, ami eleg kiveteles. Csak a pulcsija nem maradt szlaonkepes, majd mindenbol volt rajta :-) Autoba ultunk es a kovetkezo kikotoig kocsikaztunk, ahol nagyot setaltunk a hajok kozott.
Innen mar hazafele kanyarodtunk, ahol Monsieur Hulot-rol (hires francia nemafilm szereplo) elnevezett pici parton fociztunk es setaltunk. Nagyon kedves kis strand, nagyon megfogott ez is, csaladias hangulataval. Szuper lehet nyaron!
Hatalmasat aludtunk a visszafele uton, elnyomott bennunket a hus tengeri levego.... nagyon jol ereztuk magunkat! Talan szombaton lesz meg alkalmunk hogy az elore jelzett 17-18 fokban ujbol elvezhessuk a tenger nyujtotta latvanyt (ami most tenyleg ugy erzem abszolut feludit es kikapcsol bennunket a zajos, szmogos nagyvaros utan)!

Kezdunk magunkhoz terni

Nagyon hosszu nap volt a szombati. Reggel hatkor keltunk es indultunk Moszkvabol, majd del volt mire Parizsba erkeztunk atszallassal, ahol harom orat vartunk a vonatra es este hatra megerkeztunk Nantes-ba 3 oras vonatut utan. Az idoeltolodas miatt meg tegnap is csak eledeztunk es probaltuk kipihenni magunkat, ma mar egeszen jol vagyunk. Leopoldot fertozo betegkent szerencsesen atcsempesztuk mindenhol, jo hir, hogy a pottyok nem jonnek tovabb, lassan az elsok kezdenek leszaradni. Mig a hetvegen esett az eso es meglehetosen hideg volt, a mai napon mar tavaszi napsutesnek orvendtunk es 13 fok volt delutan, amikor szieszta utan megneztuk Nantes-ban a hatalmas fabol epitett, mozgathato elefantot es jot jatszottunk a kozeli jatszoteren.

Lappangunk

A kissé melegebb és naposabb idő ellenére (hétfőn még mínusz öt volt, egész nap szürkeség és sűrű pelyhekben hulló hó) benntragadtunk.
Már korábban hallottam, hogy himlő kering Moszkvában, állítólag ez a szezon. Hát mikor máskor, mint utazás előtt ért volna el bennünket is. Kedden már nem tudtam bölcsibe vinni, lázzal ébredt és az előző napi három kis pötty, amit láttam rajta, hólyagosra nőtt. Sejtettem, hogy az, de azért kihívtuk a doktor nénit, aki még délelőtt házhoz jött.
Nem izgulunk annyira ez mésgiscsak egy olyan gyerekbetegség, amin jobb most keresztülmenni. Az éjszaka láza ellenére végig aludt. Délután egytől ötig durmolt. Ez neki is jó, mert kipiheni a betegséget, a vírus lefárasztja a szervezetet. De a pöttyök jönnek folyamatosan. Az arcán is, egyelőre nem vakarja. 10 napig fertőző, így sehova egy darabig, legalábbis gyerekek közé nem.
Mindezek ellenére szombaton nagyon szeretnénk azzal a reggeli géppel Nantes-ba utazni, így csak reménykedünk, hogy nem szúrják ki Léopold pöttyös arcát, vagy ha igen, akkor pedig sikerül elmagyarázni, hogy ez csak ételallergia!! Akár meg is tilthatják, hogy fertőző beteg felszálljon a gépre!!

Most akkor tavaszodik vagy sem

Valamelyik nap lehajoltam egy bokorhoz, mintha rügyezett volna. De biztos nem a meleg miatt, hanem a biológiai óra miatt. Én is csak a biológiai órámmal érzékelem a tavaszt, de nem amiatt, hogy meleg van, hanem amiatt, hogy télből már tényleg nagyon őszintén elegünk van és március akárhogy nézzük is tavaszi hónap, legalábbis számunkra több, mint harminc évig az volt és ezt nehéz legyűrni. Ma reggel, mikor Guillaume munkába indult, mínusz 15 volt, most koradélután -7. Szóval a tavaszhoz még tényleg nagyon hideg van.
De érdekes módon, mintha lennének már a tavasznak jelei, de lehet, hogy csak annyira akarom a tavaszt, hogy mindent észreveszek. Tehát már láttam egy bokrot rügyezni. A nap elég melegen süt, a tegnapi séta alatt erősen melegítette a lábszáramat (de mellette a meleg kesztyű és sapka elengedhetetlen volt). A közeli kedvenc parkunkba elkezdett leolvadni a szánkópálya. Most erősen reménykedem, hhogy az idén nem fogunk már itt szánkózni, bármennyire is jó móka. A fákon már nincs hó a járdák is le vannak tisztítva, az a kevés, ami esik, hamar leolvad, letakarítják.
Ha nagyon akarom azt is gondolhatom, hogy tényleg jön a tavasz!!

Egy különleges program

Kezdődött azzal, hogy a karácsonyi céges buli alkalmával Léopolddal megnéztük a Mary Poppins darabot, amelyet kitörő lelkesedéssel nézett végig, tapsolt, táncolt, ringatta, lökte magát az ölünkbe, hangosakat kurjongatott és egy órán keresztül teljesen lekötötte a darab. Még két éves sem volt, láttam, hogy a gyerekszínház a programjaink között fog szerepelni hamarosan. Sajnos a lelkesedésem hamar annyiba maradt rövid körültekintést követően, ugyanis a gyerekszínházak 3 éves kortól várják az érdeklődőket. Jó, hát gondoltam még várnunk kell.
Azután a héten a dadus azzal fogadott, hogy Léopold bölcsis csoportja bábjátékot látott és Léopoldnak fülig ért a szája, felugrált a kisszékről és tapsolt örömében, annyira tetszett neki. Egész nap azt hajtotta nekem, hogy "nyuszi-róka" és még az öltözést követően is visszarángatott a terembe, hogy megmutassa a paravánt, ahol a mesét játszották. Szomorúan mondtam a dadusnak, hogy sajnos még nem tudom színházba vinni,pedig, hogy élvezte karácsonykor is. A dadus azonban felvilágosítot, hogy bábszínházakba már két éves kortól lehet vinni a gyerekeket és tőlünk 10 percre van is egy ilyen bábszínház. Hát az aznapi szieszta alatt már le is nyomoztam az interneten, hol is van a színház pontosan és még aznap autóba ültünk, hogy jegyet vásároljunk.
Tegnap volt a nagy nap, hogy Léopold először életében igazi színházba ment. A színház nem túl nagy, de teltház volt. Az előtérben a bábokat is meg lehetett tekinteni még fényképezkedni is lehetett velük. Nagyon érdekes speciális székek voltak, amit a gyerekek méretére lehett állítani, így Léopold egy kakasülőről élvezhette a darabot. Mihelyst elfoglaltuk a helyünket ő les sem tudta venni a szemét a színpadról egyre csak azt hajtogatta, hogy "bábuk"! Egyik oldalról az én kezemet fogta, a másik oldalról pedig óvatosan megfogta a mellette ülő kislány kezét. Azt hittem megzabálom, ebben a harmóniában kezdődött a darab. A szünetben Léopold megijedt, hoyg ennyi volt, de sikerült elmagyaráznom, hogy ne aggódjon lesz még egy felvonás. A darab kicsit több, mint egy óráig tartott, egyszerű és nagyon aranyos történettel. A végén viszont nem akarta megérteni, hogy vége lett, alig tudtam kirángatni a teremből, mert mindig visszafutott és csak azt mondogatta, hogy " encore bábuk", azaz "még bábuk"!!
Szerintem biztos még visszatérünk! Azóta is folyamatosan a bábszínházat emlegeti, meg a bábokat...

Vasárnapi séta, Kuskovo Park

Szieszta után alig vártuk, hogy kimozduljunk a friss levegőre. Hát elég friss volt: a városban mínusz kettő, szerintem a parkban, ahol sétáltunk minimum mínusz 5 lehetett. Ja, és keményen havazott. Pedig nagyon szép helyet fedeztünk fel, a Kuskovo Parkot, ami egy gyönyörű,hatalmas kert (ezt csak az internetről tudjuk, ugyanis most mindent hó borított) közepén egy kisebb kastéllyal, ami múzeumként funkcionál, valamint egy tóval. Csak álmodoztunk róla, hogy milyen szép lehet tavasszal, és hogy igazán jöhetnénk piknikezni is ide. Szerencsére hoztunk Léopoldnak egy labdát, ami mozgásban tartotta. Azt ne is mondjam, hogy sokáig nem sétáltunk, mert a szűk fél óra alatt annyira átfáztunk, hogy nekem a lábam, Guillaume-nak a keze, Léopoldnak pedig nem tudjuk milye fázott vagy nem fázott. De elég kompromiszumkészen egyezett bele, hogy visszaül a babakocsiba, ebből azt feltételezem, hogy érzett valamit a hidegből. Sajnos a hétre még hidegebbet mondanak...ebbe bele sem merünk gondolni! Csak az élteti bennünket a lelket, hogy két hét múlva Nantes-ba utazunk és mi is beleszagolhatunk a friss tavaszi levegőbe, miközben a hátunkat tavaszi napsugarak fogják melegíteni (és nagyon reméljük, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk)!
A kis bajszosunk a sétát követően elfogyasztott friss nutellás gofri után:

Soho Rooms, avagy a moszkvai éjszaka

Tegnap este belevetettük magunkat a moszkvai éjszakába. Barátainkkal a Soho Rooms nevű táncos szórakozóhelyre mentünk. Alkalmat adott erre, hogy barátaink jó ismerőse utolsó hétvégéjét töltötte Moszkvában. Ez egy nagyon ritka alkalmak egyike volt, ugyanis Léopold születése óta nem gyakran járunk nyilvános szórakozóhelyre.
Moszkvában nem egy olyan táncos szórakozóhely van, ahova akkor engednek be, ha ott is vacsorázol. Ez nem véletlen, az árak miatt ez kiválogatja rendesen a kuncsaftokat. Hát itt is volt a szomszéd asztalnál egy furcsa társaság ahol egymás után rendelték a 9000 rubelbe, azaz 63 000 forintba kerülő Jack Daniels wiskey-ket. Persze mindannyian hatalmasra guvvasztott szemekkel bámultunk és hihetetlenkedve röhögtük ki őket, hogy ennyire bolond emberek is léteznek! Mi pedig minden pohár italt kétszer átgondoltunk és inkább bor helyett sört kértünk stb...De nem is azért mentünk, hogy ezután ide járjunk vissza elkölteni a Guillaume által keresett utolsó filléreket is, inkább azért, hogy ha már Moszkvában vagyunk akkor ezt is látnunk kell legalább egyszer és adódott az alkalom.
A hely belső kialakítása nagyon szép, hangulatos, ízléses és egyedi. Az alsó szinten van a diszkó, felette két szinten az étterem és egy nyáron nyitott bár-terasz, medencével. A termet, ahol mi vacsoráztunk egy hatalmas könyvespolccal körülvett kandalló dekorálta, a polcain az ide látogatott sztárok képeivel. A mi asztalunkon egy kis tábla hírdette, hogy ennél az asztalnál vacsorázott Jesus Luz is, mint utánanéztünk Madonna - egyébként saját lányával egyidős - szeretője.
Világhírű DJ-ék és világhírű mesterszakácsok emelik a hely színvonalát hétről hétre. Péntek este Pierre Sarkozy, aka Mosey, Nicolas Sarkozy elnök első házasságából származó fia szolgáltatta a zenét, tegnap este pedig a londoni Pearl étterem híres szakácsa készült finomságaival. Hát tényleg gyönyörűen prezentált és nagyon finom ételeket kóstolhattunk meg!
A vacsora után körbejártuk a bárrészt, halgattuk az énekes hölgyet és lenéztünk a diszkóba, ahol az a zene szólt, aminek ritmusa mindig ugyanaz csak a kihallatszó dallam változik időnként. Méretre elég kicsi volt és bár még csak indult a buli elég üres is! Hallgattuk egy darabig, majd közös megegyezéssel arra döntöttünk, hogy mi pont eleget láttunk abból, amiért jöttünk, nagyon jót beszélgettünk egy finom hangulatos vacsora mellett, beleláttunk abba, amibe nincs mindig lehetősége az embernek, hihetetlenkedtünk a kötelezően és szigorúan fenék alattig érő szoknyákon-ruhákon és a minimum 10 centis cipősarkakon, a tökéletes alakú - és feltételezem annál tökéletlenebb lelkű - táncoslányokon. Lapos sarkú csizmáinkban bolygóhollandinak tűntűnk...de ez bennünket zavart a legkevésbé, büszkén vállaltuk tökéletlen alakunkat a mellé társuló kiegyensúlyozott lelkünkkel!
Megközelítőleg sem tudom hány ilyen hely lehet Moszkvában, de lehet, hogy többe el sem jutunk! Hát kedves olvasó ez is Moszkva, az oligarchák olyan életet élnek ami bicskanyitogató azok számára akik 9000 rubelből élnek - tényleg nem tudom hogyan - havonta! Hatalmasak a társadalmi különbségek: a középosztály gyenge és erőtlen, sok a szegény és rengeteg a nagyon gazdag! A nagyon gazdagok viszont képtelenek diszkréten viselni eme terhet, magamutogatóak, rengeteget adnak a külsőségekre, amivel büszkén hirdetik társadalmi hovatartozásukat! Ahogy ezt egy ismerősöm a facebook-on fogalmazta: ezért dübörög az orosz piac annyira!

Grúz konyha

Tegnap este barátainkkal egy grúz étteremben voltunk. És azt mondhatjuk, hogynagyon klassz kulináris élményünk volt, mondhatjuk azt is, hogy degeszre ettük magunkat a finomabbnál finomabb grúz ételekből. Barátaink úgy harangozták be, hogy ebbe az étterembe semmiképp nem lehet párban menni, mert akkor nagyon kevés ételt tudunk csak megkóstolni. Hát örömmel csatlakoztunk ehhez a felfedező vacsorához.

A Tiflis nevű étteremben voltunk. Grúzia fővárosának régi neve volt Tiflis. Az étterem Moszkva elegáns kerületében van, a Megváltó Krisztus Székesegyház környékén. Maga a berendezés is nagyon érdekes, nyáron klassz terasza van, mindenképp vissza kell még térnünk egy másik évszakban is. Bennt grúz hagyományok nyomai látszanak, faragott fa bútorok és asztalok,a falon vitrinekben a grúzok életét bemutató csendéletek, akár mint a múzeumban. Hangulatos kis boxokat alakítottak ki, hogy kisebb-nagyobb számú csoportok is zavartalanul, kényelmesen fogyaszthassák el ételüket. Az egyik teremben vízfolyás csordogál, esténként élő hegedűszót hallgathagtunk. Látszik, hogy mindenre adtak,mert a hely is különleges volt és az ételek is isteniek.
Sokmindent kipróbáltunk, nevettünk is, hogy a fél étlapot megrendeltük. Egy kocka alakú asztal közepére hozták a finomságokat és tényleg így hogy sokan voltunk, lehetőség volt mindenből egy picit enni és sokmindent kipróbálni.
Grúz specialitás a lóbió. Ez vörös vagy zöldbabból készült hideg előétel. Fűszerezik és diómasszával keverik. Előételnek rendeltünk még spenótot, padlizsántekercset dióstöltelékkel, grúz sajtot, amit forrón serpenyőben hoztak. A hacsapuri grúz kenyér, olyan pitaféle, csak vastagabb,melegen nagyon finom. Kipróbáltuk a sajtosat és egy simát. Megkóstoltuk a grúz sajttal töltött gombát. A pelmeni (amit én heti egyszer általában eszek Léopolddal ebédre) nem volt különleges. A pelmeni az oroszok nemzeti étele is, olyan mint a ravioli, hússal töltött tészta, ami különböző méretekben kapható. Na a grúz változat teljesen felejthető volt.
A saslikot sem hagyhattuk ki: sertés, bárány ás borjú. Mindenki az ujját nyalogatta utána, talán az eddigi legfinomabb saslik ,amit itt ettem. Desszertnek pedig az elmaradhatatlan mézes sütit próbáltuk ki. Ez úgy tudnám pontosan leírni, hogy olyan ízre, mint a mi mézes zserbónk, csak több rétegű, magasabb. Hogy mit ittunk mindemellé, hát ttöbb kancsó morszot, azaz erdei gyümölcs levet, amit az orszok isznak a jéghideg vodka mellé kísérőnek. A grúz konyha egyébként nagyon sok diót, mogyorót, magvakat használ az ételeikhez. És sok a zöldség is. Nekem is van egy grúz csirkeragu receptem, amit már többször készítettem vendégeknek is és aminek az alapja darált dió, mogyoró és mandula. Ezt kell a tejszínes paprikás szózsba keverni.
Nagyon érdekes teljesen keleties törökös, arabos ízekkel találkoztunk. Megállapítottuk, hogy számunkra minden újdonság volt és sok idegen, de annál kellemesebb ízt fedeztünk fel! Biztos, hogy még visszatérünk akkor is, ha már sok étel ismerős lesz! Íme a grúz és egy meleg szívvel ajánlható grúz étterem!

Tavasz Moszkvában

Talán az egyik legnehezebb hónap itt Moszkvában a március és talán az április is.
Állíthatom azt is, hogy nem a tél nehéz itt, hanem a tavasz vagyis nem tudom itt most tavasz van, vagy tél. Sok jele van a tavaszodásnak, de még mindig igen hideg van, azaz 8-10 fokról csak álmodozni tudunk.
A legnehezebb, hogy az ember hallja, hogy Magyarországon és Franciaországban már tavaszodik, az emberek érzik a tavasz illatát. Mi még bőven nagykabátban, egyesek bundában közlekednek.
Körülbelül nulla fok körül van, néha hidegebb vagy melegebb, kicsivel. Már nem kell kesztyű és sapka sem, ha a bölcsibe áttolom Léopoldot. Ez mindenképp kedvező. Reménykedem, hogy ezek után már nem hidegszik be nagyon. Visszanéztem a tavalyi írásokat, sokáig hideg volt, még március végén is havazott, februárban pedig mínusz 20 is volt.
Sokszor szürke az idő, de ha kisüt az már olyan tavaszias napsütés, szikrázik.
Beindult a városban a tél végi nagytakarítás is, azaz tisztítják a jégtől az utakat, a járdákat, a háztetőket. Életveszélyes ez a munkálat. Bár laza szalaggal körülkerítik a tisztított háztető környékét, de akkora tábla jegeket hánynak le , hogy mire leesik a hatodikról és széttörik, abból jut bármerre. De életveszélyesek a fél méteres jégcsapok, amik alácsüngnek az ereszek alól. És van ahol jelzik, van ahol nem. Nagyon óvatosan közlekedek Léopolddal, nem szeretném, ha a fejünkbe állna egy darab jég, minden évben több haláleset van ebből, alig venni észre a jécsapokat.
Ma délután, ha hétalvóm időben ébred, kimerészkedünk egy nagyobb sétára és próbálom illusztrálni képekkel is ezt az icipicit reménykeltő melegedést.