Léopold és a házimunka

 Valamire gyűjt, még nem annyira látom mire. De a múltkor lenyírta a füvet 5 euróért. Csak hozzáteszem Guillaume 2 órahosszáig nyírja, szóval ez jó kis munka volt neki elsőre.  Azóta többször kérdezi, hogy kell-e valamit segíteni. A hétvégén nem kellett füvet nyírni, de mondta, hogy találjunk már még valami munkát, hogy zsebpénzt gyűjthessen. Így gondoltam egyet, hogy megtanítom a ruhákat beszedni, szortírizni, kiterigetni. Ezzel elég sok időt töltök a hétvégén és főleg ekkor zavaró, mert jó lenne pihenni, ők meg sokszor nem tudnak mit kezdeni magukkal. Így megmutattam neki, hogy szortírozom a ruhákat. Először, hogy mit kell vasalni és mit nem. Amit nem, azt szétszortírozzuk és hajtogatjuk, a gyerekeké megy a sárga lavórba és felviheti az emeletre (további lépés lesz, hogy a gyerekekét is szortírozza és elrakja), a felnőtteké a szekrénybe. A vasalnivaló a szürke kosárba. 3 eurót kap érte. És tegnap is olyan jó volt, amikor hazaértünk tenisz után hirtelen rengeteg dolgom lett és szóltam neki, szedje már be a ruhákat. Nagyon szépen megcsinálta. Guillaume szerint sokat fizetek . Én meg azt gondolom, elég nagy hozzá, hogy zsebpénze legyen és inkább adom neki, mint takarítónőnek, mert így legalább egy kis házimunkát tanul. 

Edgár magyarul olvas

 Újból erősen próbálkozunk az esti magyar meseolvasással. A Puki naplóját folytattuk, de néha annyira sok a leíró rész benne, mindenféle viccesen összerakott magyar szavakkal, hogy néha még én is eluntam. Neki pedig végképp nehéz követni. Edgár nem akarta többet. Volt egy kis szünet, de újból olvasunk magyarul és meséket. Rövidebb, érthetőbb neki a nyelvezete és vannak azért nagy kedvencei, így változatosabb is, mint minden este ugyanaz a sztori.

Ma este a Terka sorozatból olvastunk. Pontosabban én.  Majd ő vállalta önként, hogy olvas egy másikat nekem: Zöld sonkás tojás című Dr. Seuss könyvet. Pont jó volt a választás, mert sok ismétlés van benne. Olyan büszke vagyok rá, mert nem fogyott el a türelme, végigolvasta hangosan nekem az egészet. És a legfontosabb, hogy Ő is nagyon örült, nem kényszerből csinálta, megölelt engem, láttam rajta, milyen boldog. 😍

Szép nyári nap

 Olyan gyönyörű nyári nap volt a mai, első igazi meleg nap ebben az évben. De ha nem is az első, rég volt ilyen szép idő, mert a tavaszi szünet első hetében kétszer is befűtöttem a kandallóba és többször dideregve jöttem vissza a játszóról.

A délelőtti teniszórát is végre nem orkán erejű szélben össze-vissza kanyargó labdákkal teljesítettük, hanem valóban élveztük is és éreztük, hogy a labda -többnyire - arra ment, amerre szerettük volna. 

Én is jól elfáradtam a harmadik itthon töltött hét végére és Guillaume is fáradt volt, így hatalmas terveink nem voltak mára. 

A gyerekek kirakták magukat a kertbe: Daphné pihent, a fiúk olvastak. Volt fürdés a medencében, este pedig a faluban sétáltunk egy nagy kört Léopold kívánságára. Daphné megtalálta a fiúk pótkerekes biciklijét és azzal tekerte körbe  a falut.

Egy igazi lány

 Egyre többet forgolódik körülöttem a fürdőszobában. És egyre jobban kitűnik mennyire kislány. A múltkor egyszer csak megjelent és az egész arca ki volt pirosítva, de az egész, nem csak az orcája. Hát kérem kifestette magát. 

Máskor pedig a körmét kérte, hogy fessem ki. Van egy bio körömlakkom, amit nem szeretek, mert egy napig sem tart, így már az időt is sajnálom, hogy felkenjem. Ezzel a lakkal festettem ki a körmét. Lefotóztam, mert haláli volt, ahogy ült a tv előtt és szárította a lakkot. De a fiúknak is külön megmutatta, hogy "Nézd, Léopold". 

Másik reggel pedig Guillaume elé állt, végigmutatott magán és kérdezte, "Apa, szép vagyok?". Vagy nekem mondja reggel: "Te szép anya vagy".

Mondtam neki, hogy nagyon klassz lányos dolgokat fogunk mi ketten csinálni, megígérem. Mire ő belendült és elkezdte magyarázni "Igen, mert anya te lány van és én lány vagyok, de a fiúk nem lányok, apa, Léopold és Edgár fiúk. " 

Nagyon sokat kezdett beszélni is és nagyon cuki, amikor belelendül, Léopold is szereti hallgatni, direkt kérdezgeti, mi pedig összemosolygunk, annyira aranyos, ahogy teljesen alapvető és (számunkra) egyszerű dolgokat hatalmas összpontosítással hosszú ideig magyaráz nekünk. Jajj, hogy mennyire szeretem ezt a korszakot is. 

Azt vettem észre, hogy nagyon barátkozós és bátor. Most többször voltunk játszótéren úgy hogy én csak lerogytam a padra, vagy kihasználtam a szabadidőm és felhívtam apukámat, ő pedig szaladt is  a mászókákra. Nem mindig talál pajtásokat magának vagy épp nem hozzá valókat. A múltkor két jóval nagyobb lánnyal került összetűzésbe. Én direkt nem avatkoztam be, hadd intézze el egyedül. Bizony rendesen megvédte magát, figyeltem fél szemmel, ahogy kiabált velük, hogy hagyják abba, vagy ahogy odaállt  a csúszda elé, hogy ne tudjanak lecsúszni. De ha teheti, mert vannak kisebbek, akkor rögtön kinézi az ő korosztályát és már be is vették közéjük. Szinte mindenhol pár perc és benne van a csapatban. Ma a nagy városi parkban kisfiúkkal mászott fára, kislányokkal bóbitát fújt és fogócskázott és utána  kis játszótéren is a pici lányokkal játszott. Talán ma kétszer jött oda hozzám 3 óra hossza alatt, annyira jól megvolt  a parkban, míg a fiúk fociztak. 

A képen a körmét szárítja.

 

Tombol a szünet

 Egyszerűen elsuhant egy hét szünet nagyon gyorsan. Szinte észre sem vettük. Telnek a napok és én most mondtam Guillaume-nak, hogy alig tudom utolérni magam. Ha valamit nagyon szeretnék csinálni pl. fél órát futni, vagy megvenni az anyagot a keresztelő sálaknak, amit a sulinak varrok, akkor egyszerűen félre kell raknom minden mást és csinálni, mert ha arra várok, hogy majd lesz egy kis időm, akkor soha nem jutok el futni, vagy felhívni valakit.

De megvettem az anyagot a sálaknak, bizony egyik nap neki fogok állni kiszabni és maximum jövő héten, amikor a gyerekek suliban lesznek megvarrom. És ezen a héten többször is előfordult, hogy délelőtt, még mielőtt a nap be nem indult én itt hagytam őket tévé és videójáték előtt és futottam egyet. 

A napjaink egyébként nagyon klasszul eltelnek. Segít ebben, hogy a gyerekeknek ingyenes tenisztábor van. Bár múlt héten olyan hideg volt, hogy kétszer is befűtöttem a kandallóba, szerencsére egy edzés sem maradt el. A hidegben is elvittem a gyerekeket a játszóra, hol ide hol oda, én legtöbbször ott dideregtem és vártam, hogy mikor indulunk haza. De nekik szükségük van kimozdulni, így egyik nap Edgár osztálytársa volt nálunk és mentünk a szomszéd falu játszóterére focizni, pénteken pedig Montamisébe jutottunk el. Nincs különös program, sehova nem tudunk menni, így maradtak az egyszerűbb programok, semmi szofisztikált hova menjünk, mit csináljunk, mozi vagy uszoda. 

A szünetet az teszi nehezebbé, hogy nekem dolgoznom kell, vannak határidős munkáim, így este 9-12 között ülök le. Hiába, hiányzik a napi két három óra, amit munkával töltök. Így bizony én már várom, hogy jövő héten szusszanjak egyet és behozzam  a lemaradásaimat, de legalább esténként másra is jusson időm. Nem is szólva arról, hogy a ház ilyenkor szalad, amikor a gyerekek egész nap itthon vannak, de ezt már megtanultam elengedni. 

Szomorú hírek

 Magyarországon most nagyon tombol a vírus. Olyan helyzetek lehetnek, mint egy éve itt. Csak valljuk be, itt alapból jobban áll az egészségügy, mint odahaza. Pedig tavasszal utazni szerettem volna, megbeszéltük, hogy most első alkalommal meglátogatom apukám egyedül, gyerekek nélkül. De mégsem vállalom. A héten kapott rossz hírek alapján pedig végképp nem vállalom be a hazautat és végképp nem kockáztatok egy magyar kórházi ellátást😬

Kedden reggel kaptam a szomorú hírt, hogy egy gimis osztálytársam, egyben volt  egyetemi évfolyamtársam kedden reggel elhunyt kovidban. Én már régóta nem tartottam vele a kapcsolatot, de mégis ő az első fiatal, akit jobban ismertem és kovidban halt meg. Az első az egész járvány óta, hiszen bár betegek itt is voltak körülöttem Franciaországban, de senki közelebbi ismerős, barát vagy családtag nem halt bele a betegségbe. 

Örülök, hogy apukám be van oltva és várom, hogy mi is belegyünk, nagyon meg szeretnénk látogatni ebben az évben is😔

Újra tanárnő lettem

 Ismét ránk köszöntött a homeschooling. Bár igazán nem szólhatunk semmit, hiszen itt Franciaosrzágban szeptember óta iskola óvoda van. Barátainknál, akik Németországban élnek gyakorlatilag október vége óta otthon tanulnak a gyerekek. Így a Húsvétot követően a gyerekek nem mentek suliba, mindenki megkapta az anyagot, amit szépen itthon megcsinálgattunk. 

Eltelt szépen ez az egy hét. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert a helyzet annyiban változott, hogy én is dolgozok. Így az összes munkám estére maradt, mert a napközbeni fél órákban pakolok, mosogatok, terigetek, főzök. A gyerekek már nagyon belejöttek az itthon tanulásba. A nehézséget az jelenti, hogy Daphné délután nem alszik és az, hogy Léopold egy bő fél óra alatt végez a napi adagjával. Kicsit méltatlankodtunk Guillaume-al, hogy ez így elég laza, mire ő elmagyarázta, hogy nem az anyag kevés, hanem ő okos és gyorsan halad. Fő az önbizalom. 

Az időjárás közel sem olyan kedvező, mint egy éve. Jó hidegek voltak a múlt héten, de amikor csak lehetett kimozdultunk a kertbe, vagy elkísértük a fiúkat a teniszre és addig mi játszótereztünk Daphnéval. 

Szerencsére az elkövetkezendő két hétben a teniszklubm hogy bepótolja a kimaradt órákat, tenisztábort szervezett, így ez jó kis elfoglaltság lesz a fiúknak. Daphnét pedig sokszor jól lefoglalja az is, hogy bevonom a mindennapi munkába: viráglocsolás, terigetés, ruhaválogatás, mosogatógép kiürítése.  A korlátozások miatt nagy programunk nem lesz a tavaszi szünetben. 

Kellemes húsvéti ünnepeket

                  Minden kedves blogolvasómnak nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Hűvös volt még ahhoz, hogy kinnt együnk a szabadban, de legalább egy koccintásra kiültünk. Délután nagyot bicikliztünk a szomszéd falu játszóterére, tűzött a nap, nagyon kellemeset tekertünk és mindenki annyira élvezte, hogy már könyörögnek holnap is menjünk vissza.

Húsvéti nyuszi vagy a harang

 Franciaországban a harang rázza szét a réten, nálunk Magyarországon a húsvéti nyúl tojja a csokitojásokat. Gyerekkoromban a virágos réten készített fészekben volt a sok csokitojás, amit húsvét reggelén még pizsamában kerestem meg. 

Daphné nagyon készült, reggel jött az ágyunkba, hogy kinézett az ablakon és látott tojásokat. Rengeteg tojás volt, az egész kert tele. Nagy boldogság volt még Edgárnak is, de Léopold is nagyon boldog volt a hatalmas kinder meglepetésnek. Még nem is érkeztem kosarat keresni nekik, már mindhárman készen voltak: Daphné egy hatalmas játékos kosarat ürített ki, Edgár egy textilszatyrot talált, Léopold pedig egy igazi fonott kosarat. És irány a kert. Legnagyobb élmény persze Daphné számára volt. Az én ciklámen cirkázóm boldogan futkosott a kertben és a végén már alig tudta cipelni a teli kosarát. 

Húsvét margójára

Azt mondom legalább 7 éve nem voltam otthon Húsvétkor. Szerencsére azért voltak Húsvétok, amikor együtt voltunk apukámmal, például két éve, amikor Edgárt és Daphnét kereszteltük. Olyan szép keresztelő volt és hogy apukám is velünk tudott lenni. Még a tengerhez is eljutottunk együtt. Tavaly pedig a karanténban húsvétoztunk gyönyörű, hihetetlenül meleg tavaszi időben. 

A facebookon benne vagyok egy női csoportban, csak Franciaországban élő magyar nők vannak. Segítjük egymást, recepteket osztunk meg, ki mit hol vesz, hogyan intéz. Gondoltam egyet, így hogy újból reménytelen lett a Húsvétot otthon tölteni, írtam a csoportba, hogy ki mit vásárol sonkának Húsvétra. Azt tudni kell, hogy a Poitiers leghatalmasabb Leclerc áruházába ünnepek előtt mindig elszaladok, mert még sok év múltán sem tudom megszokni, hogy itt mi minden finomságot lehet ilyenkor kapni, de még annál is többet. Szóval kaptam így füstölt sonkát is 700 grammos darabot, ami az én szerény étvágyú családomnak bevezetésképp tökéletes. 

Nagyon készültem, apukámmal többször egyeztettem, kutattam interneten hogyan főzzem meg a sonkát. Mert annyira de annyira ráéheztem arra a semmivel össze nem téveszthető ízre: sonka, tojás, sonkalében főtt kolbász és kalács.És még pont ebben a facebook csoportban osztott meg valaki egy kalácsreceptet, szóval abba is belevágtam, de nem adtam lejjebb, mert hatosfonással készült. 

És amikor elkészült az asztal, Guillaume öntött nekem mellé egy pálinkát és könnyes szemmel ültem az asztalhoz. Minden egyes falatát élveztem, pont olyan ízeket sikerült varázsolnom, mint otthon volt régen És külön öröm volt, hogy a család is nagyon ette. Edgárnak különösen nagyon ízlett, de Daphné is nagyon ette a tojást. Két este vacsoráztunk belőle, pont ahogy terveztem. Azt hiszem míg élek, úgy mint a beigli karácsonykor, a sonka is az asztalra fog kerülni húsvétkor. 

Büszkeségünk

 Nagyon nagy örömmel hozta ma haza az újabb értékelését Léopold. Ebben a trimeszterben is, mint előtte, szuper eredményekkel zárt. Tudom, hogy az a gyermekünk, aki nagyon sokra fogja vinni. Mindene megvan hozzá: esze, szorgalma, kitartása, akaratereje. Soha nem kell noszogatni, szinte nem is tanulunk vele, csak néha rákérdezünk, hogy minden kész-e. Fejben tartja a felmérőket, egyedül készül rájuk. 

Ja és azt mondta nekem: "Ugye mondtam anya, hogy megbízhatsz bennem, amikor mondom, hogy minden kész, ne aggódj!"

Mondtam neki, hogy rettentő büszke vagyok rá és csak azt kérem, hogy amennyire tőle telik a jövőben is éljen azzal a sok pozitív adottsággal, amivel rendelkezik, magyarán ne pazarolja el a tehetségét. Lehet tévedni, rossz jegyet hozni, nem baj, csak az igyekezet legyen meg.... 

Újabb korlátozások

 Minduntalan eszembe jutnak az egy évvel ezelőtti napok. Hihetetlen, felejthetetlen, hogy már egy éve az első kijárási tilalomnak. S azóta már a nem is tudom hanyadik hullámnál tartunk, hogy mennyiféle különböző korlátozást találtak ki, vezettek be. Úgy bennem van a tavalyi érzés, a karanténban éltünk meg megannyi ünnepet és csak  pozitív emlékeim, érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Persze ez azért volt, mert első alkalommal éltünk meg kijárási tilalmat és mindent beleadtunk annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. Ráadásul az időjárási is nekünk kedvezett, már március közepétől hőség volt.

Mai szemmel furcsa, hogy olyan boldogok voltunk, egy igazi boldogságsziget volt a mi házunk a kerttel. Most pedig elegünk van, mindenkinek sok már ez a bizonytalanság, állandóan romba dőlnek a terveink, mindent halogatni kell és újratervezni. 

Csütörtök este mi is a tv előtt ültünk és hallgattuk Macron újabb bejelentéseit. A gyerekeknek még lett volna egy hét suli, de jövő héten távoktatásban lesznek, utána jöhet a két hét szünet. Persze szerettünk volna elutazni egy kicsit a szünetben, de erre nem fog sor kerülni. 

És itt érkeztünk el egy újabba karanténban töltött húsvéthoz. Vagyis, ez így nem is igaz, mert igaziból keddtől kezdődnek a szigorítások. 

....és ez lett belőle

 Szerda reggel Ringó már nem szaladt felénk reggelinél. Egész nap feküdt, aludt és semmit nem evett. Tudtam, hogy gond van. Csütörtök reggel pedig Edgár és Daphné ébredt rosszul. Nem találtuk a lázmérőt, majd amikor végül meglett, rájöttünk, hogy lemerült az elem. Guillaume elvitte Léopoldot a suliba, visszafelé pedig vett elemet. Szerencsére senki nem volt lázas. Edgárnak ment a hasa, Daphné "csak" nagyon fáradt volt. Edgár jobban lett, bár diétáztunk napközben, Daphné viszont délutánra még fáradtabb lett, estére pedig lázas. Én a macskát este elvittem orvoshoz, míg Guillaume otthon ápolta Daphnét, aki már nyolc előtt aludt lázcsillapítóval. Én az emeleten aludtam vele, tüöbbször kelt éjszaka, láza nem volt. Pénteken Edgár és Léopold ment suliba, Daphné maradt. Pénteken már nem volt láza, teljesen helyrejött. 

Mindenki formában, várjuk a húsvétot, Léopold minden nap elismétli Daphnéval, hogy keresik majd a csokikat a kertben. Nagyon nagy az izgalom. Hogy Edgár hiszi-e még, nem tudjuk, úgy tűnik....

Így indult....

A vasárnapi ragyogó napsütés folytatása hétfőn is kicsalta a  gyerekeket a medence mellé. Léopold megfürdött a 15 fokos vízben. Hiába, már ismerem, egyszerűen nem tudom lebeszélni ezekről a dolgokról. Úgy fürdött, mintha nyár lenne. Este pedig fájt a feje alvás előtt, mondta nekem, hogy azt hiszem anya a fürdés miatt. Akkor csak nem esett neki olyan jól. Mindegy is, ezzel csak az a gond, ha Léopold, akkor persze már Daphnénak is fürdőrucira  kellett vetkőznie. Én a napozásig jutottam. Imádom ezeket az első melengető napsugarakat. Húúú, de hétfőn reggel még milyen hűvös volt. 

Bár jövő hétre még havat is jósoltak (Istenem már minden megvan bolondulva, az egész világ felbolydulva), azért reméljük, most már csak melegedni fog az idő.