A karácsonyi kis betegünk

Ezen a képen nagyon látszik milyen beteg is volt végig Daphné: csillog a szeme és ki van pirosodva kis arca a láztól. Bár karácsony napján jó nagyot aludt délután, így itt éppen fel van pendülve.

Cserkeszőlői hangulatok

Az utolsó napok

25 után maradt még pár napunk, hogy pihenjünk. Ebből egy napot Budapesten töltöttünk, bár a betegeskedések miatt kész voltam lemondani, de mégis jót tett mindannyiunknak egy kicsit kimozdulni Cserkeszőlőről. 26-án Budapestre indultunk, hogy unokatestvéreimet meglátogassuk. Két családhoz sikerült eljutnunk 26-án, de 27-én már mentünk is vissza Cserkeszőlőre, hogy Pali papát se hagyjuk sokáig egyedül.  Fennmaradó pár napban társasoztunk, sétálni voltunk a faluban, kürtös kalácsot ettünk, forralt bort ittunk, volt, hogy főztünk és volt, hogy nem, ilyenkor csak rendeltünk egy pizzát. Lazítottunk.

Fürdőbe már nem nagyon mentünk, mert Guillaume is lebetegedett és Léopold is köhögni kezdett. 

Szombaton fél négy körül indultunk a bérelt autónkkal Budapestre a repülőtérre. Hajnali fél kettőkor érkeztünk meg Poitiers-ba.

Azóta rendezkedünk, én mosok, terigetek, ruhát pakolok, a gyerekek játszanak. Ma pedig irány vissza az orvoshoz Daphnéval, aki tegnap újból lázas lettm pedig az antibiotikum kúra miatt nagyon felpendült. Az utolsó pár napban már az igazi Daphné Jegot láthattuk. Léopoldnak torokgyulladása van, Daphné pedig valami vírussal fertőződött felül. 

Szilveszterre is így maradtunk itthon.

Karácsony másnapja

Erre a napra azt terveztük, hogy nem főzünk. Volt annyi maradék az előző napokról.  Gondoltuk ez a nap pont megfelelő arra, hogy átmenjünk Csongrádra a temetőbe.  A 11 évvel ezelőtti karácsonyra emlékeztünk. Szép sírcsokrot sikerült készíttetnem, amit együtt vittünk át a temetőbe. Borzasztó hideg volt.

Reggel Daphné nyöszörögve ébredt és nem is csinált mást, csak sírt. Nagyon nem jól volt, hiába adtam neki a gyógyszert már egy napja. Így a napot azzal kezdtem, hogy átvittem az orvoshoz. Kapott antibiotikumot és gyulladáscsökkentőt, innentől csak javult az állapota. Még a rokonokhoz is betértünk egy kávéra.

Ja és persze a napot  a fiúk nagy örömére fürdőzéssel zártuk.

Boldog 2018 karácsonyát!

Még 22-én tettünk pár kört a szomszéd kisvárosban, hogy a maradék dolgokat beszerezzük. Délután pedig négyesben kijutottunk a fürdőbe. Nagyon hangulatos ilyenkor a fürdő és közvetlenül az ünnepek előtt és alatt alig voltak kinnt. A meleg vizes medencének kinnti része is van: hangulatos, ahogy a meleg vízben áztatjuk magunkat és még a vizes hajunkkal sem fázunk, hiszen a forró gőz pont ellepi a fejünket is. Daphné ezalatt otthon aludt, Pali papa őrizte álmát. Sajnos a betegsége miatt neki nem sok jutott a fürdőzésből. De emlékszem Léopoldra ilyen idősen úgy hancúrozott a vízben, nagyon élvezte, mint azóta is. 

23-án  a vendégeket vártuk, akik csak későn érkeztek vacsorára hozzánk. Ezen a napon sokat főztünk, mert készültünk az ebéddel, előre a vacsorával (sült kacsa párolt vöröskáposztával és krumplipürével), ekkor készült el a máj (magyarosan és franciásan) és még este miután elmosogattunk és elpakoltunk begyúrtam apukám gondos segédletével a beiglit. Ezt sosem hagyom ki, a jól bevált receptemet minden évben elkészítem. Fatörzstorta idén nem készült, de nem győztünk többet a kis betegünk mellett. A májat magyarosan Mautner Zsófia videoreceptje alapján csináltuk és nagyon ízletes lett. A francia féle félig sütés eredményével nem voltam teljesen megelégedve. Ráadásul utolsó nap (utazás napján) megettük a maradékot, amitől Guillaume lebetegedett. 

24-én a fiúk nagyon készültek a fürdőbe, de az orruk előtt zárt be. Sebaj, jókat kártyáztunk, sétáltunk, míg bennt zajlottak az előkészületek. Apukám sütötte az őzgerincet, készült az áfonyás mártás.

Daphné hatalmasat aludt délután, hagytuk, úgy kellett felébresztenünk ajándékozásra. Unokatesómék segítségével kicseleztük Léopoldot, aki ebben az évben azzal a nagy tervvel készült, hogy meglesi a Télapót. Bár mindannyian a házban voltunk egy jól sikerült figyelemeltereléssel az ajándékok is a fa alá kerültek. 

Volt nagy öröm, mindenki azt kapta, amiről álmodott. Léopold a Nintendó switch videójátékot, Edgár Hot wheels autóverseny pályát, én egy szép övet, Guillaume könyvet és tenisztáskát és egy kis fotónyomtatót! Este későig fennt voltunk, Daphné nagyon sírt, nehezen aludt el, sajnos ekkor már nagyon beteg volt, pedig délelőtt még gyógyszert is sikerült vennem az ügyeletes gyógyszertárban.

Karácsony Cserkeszőlőn

Még hóban érkeztünk Cserkeszőlőre egy hosszú utazós nap után. Úgy utaztunk, mintha költöznénk, rengeteg cuccunk volt. A gyerekek már pénteken este a hóban rohangáltak és hóembernek nevezett kis hókupacot építettek. Másnapra a hónak csak hűlt helye volt, nedves, esős, sokszor borús időnk volt. Az utazás jól telt, bár a 12 óra megvisel mindenkit, a fiúkra nem panaszkodhatok. 

Jól tettem, hogy még csütörtökön bevásároltam a lázcsillapítóból, ugyanis Daphné lázasan utazott. A betegsége sajnos egy kicsit megnehezítette az ünnepnapokat. Pedig azt gondoltam, hogy egy kis láz  és megfázás hamar elmúlik, de nem így lett. Egyre betegebb lett, sokat éjszakáztunk, nyűgös volt, köhögött, az orrát nem győztük tisztítani, engem akart. Láthatóan szenvedett, nem volt jól. Mígnem 25-én átvittem a gyerekorvoshoz, aki adott neki gyulladáscsökkentőt és anibiotikumot. Már másnap jobban volt szegénykém. De még most is beteg, pedig 31. van. Most jöttem az orvostól, Léopold sincs jól.

Voltak nálunk  rokonok, akik 23-án érkeztek, voltunk egy napot Budapesten, sokat jártunk fürdőbe (sajnos a szaunázós kettesben program elmaradt). Hamar, nagyon hamar elszaladt az egy hét. 

Hétvégi teniszmeccs

Feledésbe ne merüljön a nagy készülődés közepette, hogy Léopold negyedik lett a hétvégén a Poitiers-i stadionban rendezett első narancssárga szintű kupáján. Örült és mi is büszkék voltunk rá. Folytatás január 3-án!

Kezdődik a szünet

Holnap az én gyerekeimnek már szünet van. Hosszú napunk lesz. Túl kell élni.

Ma a fiúk vitték az ajándékokat a tanárnéniknek, Edgár táskájába még bonbont is csempésztem, hogy szétossza a gyerekeknek. Ma csomagolom a bőröndöket. Hohó, mennyit is: 1 kicsi Edgárnak, 1 kicsi Léopoldnak, 1 kicsi Daphnénak, 2 nagy nekünk és a Télapó dolgainak és két gyerek autósülés. Akkor most már világos, miért lesz nehéz napunk. Nagyon jó lesz, nagyon várjuk, csak még a mai napot kell végigkoncentrálni, hogy mindenre gondoljak és semmit ne felejtsünk el!!! Éljen a karácsony!

Léopold nagyon szép eredményekkel zárta az eddigi időszakot. Nagyon figyeltem rá és keményen tanultunk, minden egyes dolgozatra sokat készültünk. Hál'istennek partner a tanulásban és ő is arra törekszik, hogy jól menjenek a dolgok. Aminek örülök, hogy nem mximalista. Még ő szokta magyarázni nekem, hogy egy kis hiba nem számít. Minden hibából tanulunk.

Edgár is egyre többet olvas egyedül, próbálgatja az ennivalók dobozain és mindenhol elolvasni, mi is van írva.

Daphné jár! -13 hónaposan

Pont tegnap volt Daphné 13 hónapos. Soha nem gondoltam, hogy lesz egy ilyen mini babám, aki jár. Olyan pici, ahogy lenézünk rá és totyog körülöttünk. A napokban egyre többször nekipróbálkozott kisebb távoknak, pár lépést egyedül megtenni. De eddig három lépés után leült.

A mai nappal viszont kijelenthetem hogy jár. Reggel óta egyre hosszabban, végig a folyosón, körülöttünk. Jön-megy, gyakorol.

Hallom a kis totyogást délelőtt, ahogy ketten vagyunk. Szaladok hozzá, ő pedig totyog felém. Óvatosan teszi a lábait, megáll, majd újraindul.Hatalmas mosollyal. Amikor megáll, szét is néz, látszik, hogy felfedezi az új kilátást.

El vagyunk érzékenyülve, mi lett belőle egy év alatt. Olyan öröm látni, hogy ilyen egészséges és ügyes kislány!

Fotózás

Itthon fotózást tartottam. Nagyon nehéz Daphnét fényképeznem. Olyan gyors, hogy egy percig sem marad meg. De most.... elkaptam egy két fényképre, amik jól is sikerültek. Vidám volt és nagyon élvezte, ahogy az etetőszék lábtartójára felültettem. Olyan huncut, belevaló kiscsaj, tényleg mindenki imádja, akárhova megyek is vele.

Karácsonyi bulik

Tegnap hosszú napunk volt. Délután Daphnéval még a karácsonyi köröket futom, de közben figyelnem kell, hogy az ágyában is töltsön egy kis időt pihenéssel. 16.30-kor a fiúk énekeltek az iskola melletti kápolnában karácsonyi dalokat. Nagy volt a boldogság, mert Guillaume is csatlakozott hozzánk a koncert után. A gyerekek már régóta készülnek a dalokkal, a vásárt megelőző héten pedig készítik a díszeket, amiket meg lehet venni a vásárban. Reggel csinosan felöltöztek, nagy volt a készülődés. A koncert után megvettük a fiúk által készített karácsonyi díszeket, egy kis uzsonnát, már indultunk is haza. Itthon egy pici szusszanás, míg Daphné alszik az autóban és már rohanás Daphné karácsonyi bölcsis bulijába. Egy kicsi mesét adtak elő a gyerekeknek. Daphné nagyon fel volt dobva, hol a fiúkhoz bújt, hol a papához, érezte, hogy együtt vagyunk. Látom rajta, hogy mennyire élvezi, amikor együtt a család. Amikor ketten vagyunk, teljesen máshogy telnek a napok, mert nekem jönnöm mennem kell a lakásban, hogy minden el legyen rendezve. 

Edgárban a mérnökvér

A férjem családja elég erős mérnök vonalat képvisel. Apósom hihetetlenül érti a barkácstémát, az elektronikát (számára nincs megjavíthatatlan szerkentyű) és hát a férjem és az öccse is mérnök. Én meg a nagy ellentét, mert zéró, de zéró érzékem és semmi türelmem nincs a gépekhez. Lásd varrógépemen fél éve nincs világítás: én inkább varrok lámpánál, vagy nem varrok este, minthogy rég kicseréltem volna a kis körtét a gépben.

Edgár valószínű örökölt valamit a barkács vérből. Folyamatosan épít és hihetetlen fantáziadús dolgokat. Legóból. Mondom Guillaume-nak, szerintem mérnök lesz. Sokszor csak látom, hogy valamit elkezd, majd fél óra múlva rácsodálkozok, hogy húú de klassz lett, mit építettél. Olyan büszke ilyenkor! Imádom Edgár világát is, ahogy komótos, lassú módján beleolvad a világba.  Teljesen elvan a sárga legósdobozával, és mindig valami újat alkot. Tegnap este éppen ezt a kis hadihajót:

Testvérek

Annyira nagy öröm látni a gyerekeimet testvérekként. Mivel én egyedüli gyerekként nőttem fel, szerintem rajtuk keresztül élem meg a testvériséget. Biztos nem is mindent csinálok jól, hiszen előttem nem volt példa. A konfliktuskezelésben gyenge vagyok: sokszor későn jövök rá, ezt nem így kellett volna. Dehát én sem vagyok tökéletes szülő.

Ahogy Daphné beköltözött az életünkbe, még nagyobb intenzitást kapott ez a kérdés. A fiúk egymás között sokat vitatkoznak, de Daphnéhoz  teljesen másképp viszonyulnak. Még sokszor egymás között is féltékenyek Daphnéra. Nagyon szeretik. Soha nem felejtem el azt, ahogyan a két fiú a korházban fogadta ezt a pici lányt. Csak arra gondoltam akkor, ez így marad-e ugyan. És egyelőre minden jel arra mutat, hogy igen. Daphnét imádják és ez kölcsönös. Daphné pedig minden buliban benne van. 

Ha egyeszer le tudnám videózni, ahogy nézi a fiúkat (épp melyiket), odamegy egyikhez, ránéz, ránevet, megsimogatja a fejét, majd ráhajtja a sajátját. Olyan csöpp még és annyira kifejező, ahogy szereti a fiúkat. Ragyog a kis szeme rájuk és nyújtja a kezét feléjük. 

Végre!

Ezt a sütipecsétet még a tavalyi karácsony körül vett nutellás csomagokban találtam. Mindet szépen félre is tettem, néhányat ki is dobtam (most sajnálom is). Soha nem tudtam használni. Vagyis egyszer régen, amikor Moszkvában kölcsönadtuk a lakásunkat egy francia párnak, akinek a barátaik jöttek látogatóba (mialatt mi Magyarországon ünnepletünk) kaptam egy sütipecsétet. Akkor még nagy újdonság volt. Egyszer-kétszer kipróbáltam, de mire kisült a keksz, annyira megdagadt, hogy a minta elveszett róla. 

Mivel én imádok sütni-főzni és külön öröm, hogy a gyerekektől egyre többször visszahallom, hogy anya te milyen jól főzöl és emlékszem otthon is a főzés mindig téma volt, így gondolom rámragadt ennek fontossága. Szeretek készíteni legyen bármi, de külön imádom az édességeket. A szülinapi tortákat mind eltervezem és az ünnep sem ünnep finomságok nélkül. Szóval azóta is látom, hogy a sütipecsét divat lett, így ma előszedtem, kedvet kaptam hozzá. Bevontam a gyerekeket, főleg Edgár jött lázba. Tenisz előtt begyúrtam és a két tenisz után kisütöttem Edgárral, mialatt Daphné aludt, Léopold pedig hoszzúságmértékegység átváltást gyakorolt mellettünk. De a cordon bleu-re, ami Edgár kívánsága volt ma estére, már nem maradt időm. A süti szép lett, a gyerekeknek ízlik, nekem pedig nem is kell több ennél! Cordon bleu pedig lesz holnap este, ma estére előkerültek a maradékok.

Az első lépések

Hogy fog-e karácsonyra járni? Nem tudjuk. Már amikor szeptember közepén felállt Daphné, akkkor azt mondtuk, hogy egy évesen szaladni fog. Próbálgat és egyre ügyesebb. Egy pár hete egyedül áll és ma egy-két-három bizonytalan lépéssel egyedül elindult, de már a hétvégén is próbálkozott. Mindig valaki másnak mutatja be, mit tud. És milyen boldog ő is. Istenem, olyan megható pillanatok ezek!

Karácsony Poitiers-ben

A családi hétvégén is kilátogattunk  a városba, hogy a karácsonyi kivilágítást megcsodáljuk. Nagyon szeretik a gyerekek és tényleg mindent megtesz a város, hogy ünneplőbe legyen öltöztetve. A városháza előtt óriáskerék van felállítva, ami nemcsak nagyon szép, de legalább mindenki tudja használni, nem úgy, mint a korcsolyapályát, ami tocsogott a víztől, hiszen Poitiers nem a havas mínuszikról híres.

A város nagy parkjában (Parc Blossac) pedig sergők, árusok, céllövölde sorakozik szintén a gyerekek hatalmas örömére. Vasárnap este mi is kimentünk a parkba, a gyerekek nem is tudtak róla, hogy vannak sergők. Olyan boldogok voltak, kiválaszthatták, mire ülnek fel. Persze Léopold már azt is tudja mi lesz a következő választás. A parkban rátaláltunk egy hangulatos kávézóra, ahova még biztos vissza fogunk térni.

Edgár első éve az iskolában

Edgár első osztályt kezdte. Mivel sokkal kevesebb lelkesedéssel járt az oviba is, tudtam, hogy a házikkal sem lesz olyan lelkes. De nagyon szépen indította az évet és nagyon kedves tanítónénit fogott ki, aki sajnos helyettes tanárnéni volt. Volt. Mivel már itt is hagyta őket, annak ellenére, hogy az első értekezleten biztosított bennünket arról, hogy addig marad, míg a másik vissza nem jön. 

Szóval ez a tanárnéni nagyon jó ritmusban és rendszerben tanította őket. Kevéske házi volt, de mindig valami és ugyanannyi, kezdett nagyon szépen belejönni, mire el is ment. Van egy új, akivel rögtön találkozót is kértem, hogy beszéljünk Edgárról, nehogy ő is elmenjen. Két éve ugyanígy jártam Léopolddal, három tanárnénije volt első osztályban és pont mindig amikor találkozót kértem, már ment is el, így senkivel sem tudtam beszélni arról, hogy is veszi az akadályokat. Nagyon bosszantó ez a helyzet, a szülők tehetetlenek, az igazgató semmit sem tesz. Sok szülő fel van háborodva, január elején értekezletet hírdettek, mert sok az erőszakoskodás, rendetlenség és a csúnya beszéd, amit mind a gyerekek visznek haza. Pedig ez egy magániskola és azt mondják az állami még rosszabb. Rémálom.

Sajnálom, hogy ez jutott nekik. Ráadásul tudom, hogy Magyarországon egy tanítónéni 4 évig van ugyanazzal az osztállyal, jól ismeri őket és nem csak megtanítja szépen írni és olvasni őket, hanem még egy jó kis osztályközösséget is próbál faragni belőlük. Itt ez álom. Most örülök, ha jól megtanul Edgár olvasni és valahogy írni.

Karácsonyi csoda

Mindenképp meg kell említenem, hogy mennyire kételkedik Léopold a Télapó létezésében. Harmadikos végül és szerintem az agyával már tudja, hogy nem léztezik, de a szíve még harcol, hogy a karácsonyi csoda létezzen. Rengeteg kérdést tesz fel és minden nap foglalkozik a témával. Megkérdezte már a tanító nénit és a tenisztanárt is és még a hittantanárt is: ki mit gondol, hisz-e a télapóban (francia Jézuska).

Úgy gondoljuk, hogy Léopoldnak mindenképp az utolsó karácsonya, jövőre ki fog derülni a titok. Kíváncsi vagyok, hogy nagyon csalódott lesz-e. És ahogy ismerem, Edgár előtt nem fogja tudni tartani a titkot. Edgár jövőre másodikos lesz, ha ő is megtudja az igazságot, hát legyen.

Mivel nekünk még mindig van itthon egy nagyon picink, így a csoda mégis velünk marad, Edgár és Léopold pedig tovább őrizheti a titkot és még pár éven keresztül eljátszhatjuk Daphné előtt, hogy a Télapó igenis létezik. 

Bevallom őszintén, egy korszak vége ez. Ahogy reggel meglátták az ajándékokat a cipő mellett, már nem volt az a hatalmas rácsodálkozás. A meglepetés által okozott öröm helyét átvette a sok gondolat: "Honnan tudta a Télapó a kesztyűm méretét?" vagy "Honnan tudta, hogy illatos gyertyára van szükségünk, amit Daphné eltört?". Jövőre ez is kiderül. 

Várjuk a Télapót

Kikerültek a cipők az ablak mellé. Már hetek óta készülnek a levelek (benne pontosítva, hhogy ebben az évben Magyarországon, Pali papánál ünnepelünk), ma este pedig még rajzoltak is neki a fiúk. Nagyon várják, tökéletes díszben a ház, még arra is megkértek, hogy vegyek csúcsdíszt a karácsonyfára. Igazuk van, évek óta hiányzott. 

Raktunk neki enni, inni, reméljük jó útja lesz. Bekukkant, körbenéz, hogy készülünk-e, elviszi a leveleket és majd reméljük, hogy sok szép ajándékkal tér vissza karácsonykor. Ja, és hogy azért egy kis csokikát hagy itt nekünk. 

Családi hétvége

Nem sokat kellett újból készülnöm a hétvégére, hiszen még az ágyneműket is felhúzva hagytam. De persze még így is sokat kellett a konyhában állnom a hétvégén. A Guillaume öccséék érkeztek hétvégére ünnepelni a három szülinapot: Edgárét, Daphnéét és Laurentét.

Nagyon jól sikerült hétvége volt, szombaton együtt ünnepeltünk, déltán pedig megnéztük Poitiers esti fényeit. Ezévi újdonság, hogy óriáskerék áll a főtéren a korcsolyapálya helyett. Amit én sokkal jobban értékelek. A fiúk egyből ki is próbálták. Sajnos az idő nagyon csúnya volt a hétvégén, gyorsan haza kellett indulnunk, mert esett az eső és féltünk, hogy nagyon elázunk. 

Vasárnap pedig már a Guillaume szülei is csatlakoztak hozzánk.