BÚÉK - Bonne Année!

Miután teljes és rendíthetetlen nyugalomban telnek napjaink, egy-két látogatóval színesítve, a benntlakó alig adja jelét, hogy a közeljövőben kikívánkozna. Pedig minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elmagyarázzuk, itt kinnt is nagyon jó lesz, igyekezni fogunk mindig, hogy a legjobbat adjuk neki. Anyagias gyermek már biztos nem lesz, mert a kis ajandek meg mindig ott varakozik a fa alatt ;-) Szilveszteri programnak is maradt a: várakozás.

Kívánunk minden Barátunknak, Rokonunknak, Ismerősünknek, Blogolvasónknak
Egészségben, Örömökben gazdag, Nagyon Boldogságos 2010. esztendőt!

Merci pour les jolies fleurs de Noël!

Karácsony

Miközben én csigatempóban (igen, kb. 4 óra alatt) elkészítettem a legújabb recept alapján a karácsonyi fatörzs tortát, Guillaume még dolgozott. De időben megérkezett és utána volt nyugodt ünneplés, champagne és champomy (alkoholmentes pezsgő) sok szép ajándék, ünnepi menü, (tournedos rossini) finom bor (részemről egy korty erejéig csak), kacsamáj és nagy várakozás, amely bearanyozza napjainkat.

Boldog Karácsonyt!

Ritkán történik velem, hogy még a december 24. előtti utolsó pillanatokban is géphez tudok ülni. Most ebben a lelassult tempóban, amikor se utazás, semmilyen ünnep előtti kapkodás nem nehezíti napjaimat ez is megadatott. Túl vagyok az utolsó kis bevásárláson, piaci beszerzésen, ünnepi menü megtervezésén. Tegnap telefonáltak, mehetünk a hiányzó elemért: én autóba be, utolsó hosszabb útra fel. Guillaume este szerel: pelenkázó komód áll, a szoba fogadásra kész :-) És így már nyugodtan ünnepeljük az utolsó "kettesben" töltött karácsonyt!

Minden kedves Családtagnak, Barátunknak és Blogolvasónknak kívánunk Békés, Boldog Ünnepeket, Szeretetteljes Karácsonyt!

(.... aki pedig még nem fejezte be az előkészületeket, annak kitratást, a holnap reggel mindjárt itt van!)

Készülődés - az első csomag

Múlt hétvégén sikeresen beszereztük a karácsonyfánkat. Ezt az egy francia szokást biztos meg fogjuk tartani (és a foie gras-t és füstölt lazacot, mint a karácsonyi menü szerves részét - hm... imádom mindkettőt), ugyanis itt nem december 24-én kerül elő a fa, hanem már a hónap elejétől, vagy közepétől díszíti a lakást. Sajnos illata nem sok van, és pici is, de nagyobb nem fér el és mi azóta is csak gyönyörködünk benne.
Közben a Jézuska lerakott már hozzánk egy csomagot. Hatalmas adag szaloncukor, otthoni újság, egy szuper húsvágó kés, egy jelképes Mikuláscsalád töltötte meg a dobozt. Tudom, hogy nem kellett volna, meg drága is küldeni, de mégis örültünk neki, mert ezek az apróságok segítik, hogy az otthoni hangulatból is jusson az ünnepekre. Itt is kapható valamiféle szaloncukor, de az mégsem az igazi. Bár otthon is egyre jobban feledésbe merül az az igazi fehér papír és felette színes fémfólia díszítésű szaloncukor, helyette Milka és egyéb márkák képviselik a piacot (amik ízben viszont semmi kivetnivalót nem hagynak maguk után), de külcsínre talán mégis a másik az eredeti, nekem legalábbis az a kedvencem.
Az ünnepi piacról is szólnom kell pár sort. Imádom, hogy mennyire profin készülnek az ünnepekre. Tényleg minden van, frissen, gyönyörűen előkészítve (húsok, gyümölcsök, halfélék), ami könnyíti az ünnepi készülődést. Bármit be tudsz szerezni, akár az utolsó pillanatban is. Amit szintén imádok, az a sokfajta szép virág, amivel az ünnepekre felkészülnek. Én is kaptam nem egyet a Guillaume anyukájától. Bezzeg a három éves karácsonyi kaktuszom azóta sem hajlandó velünk ünnepelni, minden karácsonykor elfelejtkezik a virágzásról, de én türelmesen kivárok :-), talán túl sokat locsoltam...most tervbe vettem hogy jövő évben kiéheztetem, hátha meggondolja magát.
Közben a legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy kisbabánk még kivár, nem nagyon gondolja, hogy karácsony előtt megérkezne. De rábízzuk a döntést, a mi Jézuskánk mindenesetre egy apró ajándékot odakészít a fa alá, ha mégis meggondolja magát, ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe :-)

Ma reggel

...pedig erre a látványra ébredtünk. El sem mondhatom milyen boldog voltam. Tudom, hogy itt általában elolvad, ahogy most is tette, és a helyén nem marad más csak pocsolya. De mégis hó volt. Mintha valaki gondolt volna rám, hogy hiányzik. Persze nem ugyanaz, mint vidéken, vagy a hegyekben vagy otthon Magyarországon, ahol 20 centis havat kell lapátolni. És azt is megbeszéltük, hogy ebben a hóesésben milyen klassz síelni és mennyire hiányzik. Jövőre feltétlenül bepótoljuk a tavalyi és az idei elmaradt síeléseket! Addig pedig beérjük az ehhez hasonló látvánnyal!!
A legviccesebb, hogy Franciaország egyes területein, ahogy itt Párizsban is, egyáltalán nincsenek hozzászokva a hóeséshez. Az élet lelassul, akár órákat is késnek az emberek a munkahelyről. Nem sózzák időben az utakat és a havat sem takarítják olyan ritmusban, ahogy otthon teszik. Ebben kétségkívül előrébb járunk. Ma nulla fok körül volt (éjszaka biztos hidegebb) de a hírekben "különösen hideg" időjárásról számoltak be és szerte az országban a közutakon jelentős fennakadások vannak. Ezen én egy picit magamban mosolyogtam.

Babaszoba

Már egyre jobban vártam, hogy elkészüljön a babaszoba, de technikai akadályok gördültek elénk. A megrendelt pelenkázót elhoztuk és a dobozokban támasztotta a falat. E hét elején a leendő nagyszülők három napot töltöttek nálunk, hogy Guillaume apukájával összeszerelje a pelenkázót és nem utolsó sorban, hogy pár napot együtt töltsünk a nagy események előtt. A karácsonyt ugyanis, úgy döntöttünk, kettesben töltjük - előreláthatólag. Hacsak a fentiek tudtunkon kívül úgy nem rendelkeznek, hogy a nagy nap még előtte megérkezik.
Az egyik doboz azonban két baloldali elemet tartalmazott, így az építkezés abbamaradt, vissza kellett csomagolni az elemeket és másnap visszatérni az üzletbe, hogy a helyes elemet is meg tudják rendelni. Az ígéret az volt, hogy e hét végén, illetve jövő hét elején megérkezik. Remélem azért, hogy minnél hamarabb össze tudjuk rakni, mert rendesen kitakarítani a szobát csak azután lesz értelme.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem készülődünk, ami csak lehet készen várja kisbabánkat. A kisruhák kimosva, kivasalva, minden más szükséges, hasznos dolog beszerezve, a kórházi csomagok előkészítve.
Guillaume dolgozik az ünnepek előtt, én pedig el vagyok foglalva az egyre sűrűsödő vizsgálatokkal és természetesen az utolsó kettesben töltendő karácsony előkészítésével. Ez nem is kérdés, hogy mennyire különleges lesz. Hihetetlen nagy várakozásban vagyunk és a gondolataink csak folyton a körül forognak, hogy melyik napot választja a kisbabánk az előjövetelre, hogy is fog történni ez a nagy esemény, milyen lesz Ő, akit annyira nagyon várunk!

Darázsfészek...vagy inkább madárfészek?

Ezen meditáltunk tegnap, de mindenképp az utóbbi a találó, sajnos. Az úgy volt, hogy mivel az utolsó hónapot kezdem taposni és tényleg egyre kevesebbet mozgok, gondoltam egy-két nehezebb, ráérősebb sütireceptet egyszerűen begyakorlok a konyhában téblábolva. Az eredeti ötlet így karácsony felé, egy jó beigli volt, ideje ebbe is beletanulni. Miközben recept után keresgéltem az én alapszakácskönyvemben, meglátván a darázsfészek receptjét, felcsillant a szemem. Eszembe jutott az illata, és az íze, ahogy tejjel kísérve falatoztuk egy-egy jó téli vasárnap délutánon. Gondoltam itt az idő, hogy megelevenedjenek az emlékek és még a beiglihez bemelegítésnek is jó lesz, hisz ez is amolyan kelt tészta féle. Még Guillaume-nak meg is mutattam a képet az interneten, hagy ismerkedjen vele, ez készül vasárnap délután. Időközben az is kiderült, hogy a diós töltelék egyáltalán nem nyerő, de én ezt mindig elfelejtem, mert,el sem tudom képzelni hogyis nem lehet a diós sütiket szeretni.
Nos, a tészta túlkelt (sütőben kelesztettem 35 fokon- utólag látva ezt nem kellett volna), a dióstöltelék kifolyt, így hatalmas tekercseket kaptam a végére (amelyek egyébként már a tepsibe helyezéskor hatalmasra dagadtak) töltelék nélkül, amik tényleg inkább madárfészeknek nevezhetőek. Megettünk egyet-kettőt, én az ízét hozzá tudtam gondolni, Guillaume nem ... a többit elraktam a mélyhűtőbe, ha lesz kedvem hozzá később előveszem. Az biztos, hogy egy időre maradok a könnyebb recepteknél és rögzítvén, hogy a diós töltelék nem a kedvenc, most elálltam a beigli készítés kalandjaitól is. Lehet, próbálkozom a francia fatörzs tortával, hátha az jobban sikerül.

Mikulás

Lassan-lassan alakul a babaszoba. Múlt hétvégén felkerült két kép a falra, miután megvettük a matracot és elhoztuk a megrendelt pelenkázót is. Tegnap Guillaume összeszerelte a kiságyat, most nézegetjük és keresgéljük a szoba legmegfelelőbb, legmelegebb sarkát. Végül semmit nem siettünk el, Guillaume kérdezte is, ha elhozzuk a héten a kölcsön fürdőkádat, akkor megvan-e mindenünk. Igen, így a 35. hét kezdetére jelentem, jelentéktelen apróságok kivétel fel vagyunk készülve, mindent beszereztünk!
Noémi mikulásozni invitált minket és megkért, hogy valamelyikőnk nem -e öltözne be. Mivel nekem van egy kis Télapó múltam - 10 éve is van már, hogy az otthoni szomszéd lányok kedvéért beöltöztem évről-évre, később apukám vette át a szerepet - vállaltam, de egy másik jelentkező megelőzött. Mivel a pénteket több adag süti sütésével töltöttem és kellőképp elfáradtam, nem is bántam, hogy én is a nézők körét szaporíthatom. Öt család volt, 8 gyerek, ebből 4 egy év alatti. Nagyon jót szórakoztunk azon, ahogy a gyerekek beleélték magukat a játékba, készültek, énekeltek, télapó sapkában várták a Mikulás érkezését. Utána pedig megállás nélkül tömték magukba a sok csokit, amit kaptak.
Az én Mikulásom pedig egy vasárnapi brunch-al lepett meg, amit egy véletlenül interneten fellelt Párizs felé eső étteremben töltöttünk el. Meglepődtünk azon, hogy az árához képest milyen bőséges reggeli-ebédben volt részünk. Egyedül a füstölt lazacért fájt a szívem, amit a toxoplazma miatt ki kellett hagynom, de ennek is nemsokára vége, ezt a kis időt már végképp kibírom!

Boldog Mikulást kívánunk minden blogolvasónak!

Vakcinálódtunk

Legalábbis egyelőre csak én. Franciaországban "fontossági" sorrendben hívják be az embereket az ingyenes védőoltásra. Egy hete én is megkaptam a behívómat, majd szépen félre is tettem, hogy majd ha a baba megszületik akkor visszatérünk a témára. Azután egyik nap Guillaume azzal jött haza, hogy a munkatársának van egy kardiológus ismerőse, aki ügyeletben volt: 5 beteg intenzíven az influenza miatt, ebből 3 terhes nő. Majd újra és újra azt olvasom, hogy felelőtlenség terhesként nem beoltatni magadat. Most legyek felelőtlen ... és ha valami baj mégis történik? A héten előkészítőn voltunk a szülészeten, ahol rákérdeztünk az orvosomnál, mit javasol: a válasz egyértelmű "igen" volt. Én kicsit tartottam a védőoltás esetleges magzatra gyakorolt hatásától, de ugyanígy félek az influenza által okozandó magas, makacs és elhúzódó láztól, ami talán még veszélyesebb tud lenni a babára. És hiába áltatom magam azzal, hogy erős az immunrendszerem és ritkán vagyok beteg...ez érzem, hogy egy másfajta állapot. Sokszor vagyok fáradt és talán az immunrendszerem sem a régi, hiszen ketten osztozunk rajta. Elkezdtem gondolkodni. Végül alig járok valahova, tulajdonképpen a franciát is ezért hagytam abba, hogy elkerüljem az eshetőséget. De az "aligot" nem tudom tovább csökkenteni, muszály emberek közé menni teljesen elzárkózni mégsem lehet a külvilágtól. A hátralévő másfél hónap alatt még számos potenciális influenza alannyal találkozhatok.
Az oltás egyébként elég jól szervezett. Oltási központok vannak, ahol jelenleg kígyóznak a sorok, - leginkább kisgyermekes családok töltik meg - de a jövő héttől több napon és hosszabb ideig nyitva lesznek. A terhes nőknek külön sor van. Az én Guillaume-om előre ment nekem helyet foglalni reggel (nyitás 10 órakor, ő 9-kor már ott volt) én meg siettem utána, mert így hamar sorra kerültünk.
És utána is .... jönnek a látogatók és én már most úgy érzem, hogy annyira félteni fogom a babát hogy üvegkalitkát gyártatnék legszívesebben már most neki! Ehelyett azonban maradunk annál a megoldásnál, ha Guillaume megkapta a behívót, akkor ő is oltatja magát, legalább mi védettek legyünk, akik közvetlen a kisbaba közelében fogunk élni! Így döntöttünk, közösen... és most mindketten megnyugodtunk, hiszen nemsokára másvalakiért is felelősek leszünk!
Reméljük, hogy az alábbi cikk is helyes döntésünket igazolja.

Leó jégkrém

Most, hogy Guillaume a világ másik felére utazott - pontosabban Argentínába - , ennyi jutott eszembe. Kb. 5 éves lehettem, amikor a Balatonon nyaraltunk. Csak egy féle jégkrém - és akkor csak egyféle ízösszeállításban - volt kapható abban az időben, ez volt a Leó jégkrém. Én minden nap kaptam egyet!
S a közelgő argentín-brazil focimérkőzésre tekintettel ezzel a reklámszöveggel kínálta a furi figura hűtőtáskájából a jégkrémet:

Argentííína, Brazzííília
Csokkoládééé, Vannííília!

A magyar egészségügy apró részletei

Most olvastam a cikket. Már másfél éve nem vagyok a magyar egészségügy közelében semmilyen formában, de érdekel mi történik vele. Egyrészt, mert benne dolgoztam, másrészt mert a hazaiakra gondolok, akik Magyarországon kapnak egészségügyi ellátást. Két részlet még úgy is megdöbbentett, hogy tudom mi a helyzet. A lényeg : soha ne hagyd magad és alaposan járj utána a legapróbb részleteknek is. Itt nem arról van szó, hogy okosabb szeretnél lenni bárkinél, csak biztos abban, amit mondanak, amihez jogod van és amihez nincs jogod.
Szóval két részleten gondolkodtam el és így, hogy babát várok, biztos még érzékenyebben érint a dolog, a megoldásról fogalmam sincs, mert a probléma eléggé összetett ....de mégis elgondolkodtam.

A riport egy megyei kórház helyzetét festi le. Azt mondja az igazgató, hogy 8-10 ultrahang gépre lenne szüksége az intézménynek, e helyett 3 üzemképes van, ezek közül kettő a szülészeten , ami közül az egyik olyan öreg, hogy a leletekre rá kell írni : „A készülék technikai állapota miatt a vizsgálat nem teljes értékű”. Ilyet még soha nem hallottam.
Elképzeltem ahogy a terhesség alatti 3 kötelező ultrahang eredménye a kezemben landol azzal, hogy "Nem is tudom. Itt az eredmény, készítettünk valamit, de nem tudjuk mennyire vehető figyelembe, mert a gép öreg, hátha legközelebb a jobbik géphez lesz szerencséje és késve bár, de megtudhatja minden rendben van-e, vagy éppen nincs. És csak remélheti, hogy ami a kezében van és épp megnyugtató eredménnyel szolgál, az tényleg az, ami. " Vagy csak a kezembe nyomják minden komment nékül és én csak hónapok múlva fedezem fel az apró feliratot valahol, mi szerint nem ért szinte semmit a vizsgálat. Mert nem az lenne a lényeg, hogy a napról napra jobb gépekkel minnél hamarabb felfedezni az anomáliákat?
Hát ilyenkor érzem magam nagyon szerencsésnek. Nemhogy "biztos" leletet, de még 4D-és képeket is kaptam a kötelező ultrahangok keretében - és semmi mozizás, vagy épp extraköltség kifizetése nélkül.
Majd a másik: az ország másik feléből érkezett beteg az utolsó reményével, hogy a halálos betegségén csak itt tudnak segíteni, majd a listáról lehúzzák, mert ellátási körzeten kívülről érkezett ...

Tapasztalataim

Tegnap a heti nagybevásárlást intéztem, amikor a sajtos pultnál - ahol általában nem pasztőrizált tejből készült sajtokat árulnak - egy fiatal férfi eladó rámszólt, hogy vigyázzak én ezt a sajtot nem ehetem, ugyanis látta, hogy babát várok. A liszteriózis és a toxoplazma fertőzés miatt, már a terhesség elejétől felhívják a figyelmedet, hogy milyen ételeket nem fogyaszthatsz (felvágottak, friss sajtok, füstölt hal) annak érdekében, hogy az egyébként ártalmatlan, ilyenkor azonban a magzatra nagyon veszélyes fertőzéseket elkerüld. Én szépen válaszoltam, hogy köszönöm a figyelmeztetést a sajt nem nekem lesz. Majd szóba elegyedtünk annak kapcsán, hogy mikorra várom a babát és hogy a felesége éppen múlt pénteken szült. A végén még egy friss képet is láthattam a babáról a mobiltelefonján, amit gyors a zsebéből húzott elő.
A múltkor meg éppen a pékségnél szóltak rám - ahol egyébként nem ismernek, mert egy távolabbi és tulajváltás is volt egy hónapja kb. - hogy "Bientôt bébé!", azaz "Nemsokára baba!".
A húsboltba pedig valahányszor betérek és szükségem van sütési tanácsra, még akkor is, ha az utcán kígyózik szombat délelőtt a sor, kedves eligazítást kapok, akár 3-szor ismételve a jobb megértés érdekében. És ha végül sikerül felfogni mit kell a hússal csinálni - és már én érzem magam kényelmetlenül az időhúzás miatt - a sorban álló emberek is velem örülnek és vigyorognak és nem azon vannak, hogy arrébb rugdaljanak.
Amikor előkét vettem egy kézimunka boltban, hogy keresztöltéssel készítek rá valamit és csak annyit kérdeztem az egyik eladótól, hogy milyen fonalat vegyek, a hölgy látta, hogy kezdő vagyok és a fonalválogatás után elkezdte nekem a munkát, ott a boltban, azt hittem nem hiszek a szememnek. Már szólni akartam, hogy "Helló, azt magamnak vásároltam!", de jószándékát véletlenül sem akartam letörni, így csendben figyeltem.
Ja és a piacon az egyik árus bevezette azt a rendszert, ami a nagyáruházakban is van, hogy terheseké az elsőbbség és illedelmesen az idősebb hölgyek elé intett.
De most nem sorolok több példát, ami szépen gyűlik a fejemben, és nem is akarok elfogult lenni, mert Guillaume mindig hozzáteszi, hogy ezek azért vannak mert ez nem Párizs (de nem is annyira vidék, mert Párizs melletti közvetlen külváros) én meg hozzáteszem, hogy a "fonalas" eset épp Párizsban történt. És azt is könnyen gondolhatjuk, hogy ezek kereskedelmi fogások. De én Magyarországon csak saját falumban, ahol 20 éve ismernek, tapasztalok ilyen hozzáállást, kedvességet és türelmet a másik ember iránt. Ha onnan kiteszem a lábam, már minden megváltozik. Itt idegen vagyok, mert egy "Bonjour"-t nem tudok úgy kiejteni, hogy ne tudják nem francia vagyok és mégsem elutasítóak. Lehet, hogy kevés a másfél év, de még rossz tapasztalat nem ért.
És akkor jöjjön, mik is a közhelyek a franciákról: uvariatlanok, önteltek és nem állnak szóba idegenekkel. Egy másik felmérés szerint sok időt töltenek evéssel és alvással :), szerelmes nép :) és magas fokon áll a kulinaritás.
Egy nem régi felmérés szerint főleg a francia turistákra jellemző - tehát idegenben - a nem túl pozitív magatartás. Azt hozzáteszem, hogy nekem csak a Magyarországon élő - és így nem turista kategóriába tartozó - franciákkal van tapasztalatom, akikben nyitott, érdeklődő embereket ismertem meg.
Biztos mindenkinek vannak tapasztalatai a francia emberekkel kapcsolatban - és senkiét nem akarom megváltoztatni - , én a fentiek alapján védelmükbe szoktam kelni. Persze tudom azt is hozzá kell tennem, hogy nem ismerem a munka világát, és még "csak" másfél éve élek köztük, és nincs is hatalmas francia társaságom. Így hosszútávú és összetett következtetésekkel nem szolgálhatok. Csak annyit mondhatok, hogy szeretek itt élni köztük, mert ezek az apró dolgok, amelyek az együttéléshez és egymás megértéséhez szükségesek (tolerancia, udvariasság, kedvesség), számomra fontosak!

Találós kérdés

Mi az? Rettentő finom és egyben rettentő büdös. Ez a: Tartiflette. Mivel bejött a nehéz sajtos ételeknek (Raclette és Tartiflette) kedvező hidegebb időjárás a hétvégére ezt az Alpokból származó ételt terveztem készíteni. Mivel sokszor veszek sajtot normál élelmiszerüzletben - és ez nem ugyanaz, mint amit a piacon lehet kapni - Guillaume mindig kér, hogy a piacon vásároljak, ott a sajtok háziak, eredetibbek és sokkal finomabbak és sokszor egyben "büdösebbek " is. Így pénteken beszereztem a kis büdöset egy pici sajtboltban nem messze tőlünk. Ez a sajt egyébként a Reblochon, amely az Alpok környékének sajt specialitása és szinte csak ehhez az ételhez használt krémes állagú, zsírosabb sajt. Gondosan be volt csomagolva papírban és egy zacskóban, így raktam a hűtőbe is. Ma nekiláttam a nagyon egyszerű (megfőzzük a krumplit, hagymát bacont pirítunk és rétegezzük egy tepsibe, majd a tetejére kerül a félbevágott sajt, amely 200 fokon 20 perc alatt szépen az étel közé folyik) imádatos ételnek, amely egyben rettentő büdöset eredményezett a lakásban. Egy-két speciális francia sajt egyébként rendkívül hajlamos erre a magatartásra. Most iszonyatos lábszag terjeng a lakásban. Már csak azért kell imádkozni, hogy amíg szellőztetéssel hadat nem üzenünk a makacs szagnak, ne most érkezzenek a váratlan vendégek. Ja és addig se ivódjon be a kárpitba, a ruhánk könnyen lecserélhető!

November 11.

Ezen a napon a franciák az első világháború végét ünneplik, ami itt munkaszüneti nap is. Mi nem vettünk részt a Diadalívnél tett megemlékezésen, de kihasználtuk a szünnapot lazításra. Az ünnepségen egyébként először vett részt német kancellár Angela Merkel személyében. Guillaume és Fabien szerint ez egy egyezség volt köztük, miután cserébe azt merte "füllenteni" Sarközy elnök a héten, hogy 20 évvel ezelőtt november 9-én ott volt épp Berlinben, mert valami azt súgta neki, hogy az a nap különleges lesz. A bizonyítékul szolgáló kép a Facebook portáljára is felkerült. Közben kiderült, hogy a kép nem készülhetett november 9-én.... elég ciki!
Miután bűvöletbe estem a piacon a babaruhákba az elhúzódó délelőttöt egy gyorsütemű ebédkészítés koronázta. Egy óra alatt készítettem el az előételt, desszertet és a főételt. Mondtam is, hogy benevezhetnék a "Déjeuner plus que parfait" - magyarul: Ebéd, ami majdnem tökéletes - vetélkedőbe (a "Diner plus que parfait" - Vacsora, ami majdnem tökéletes - kulináris vetélkedőt sokáig együtt követtük). Guillaume meghívta ugyanis utcánkba lakó barátját ebédre. Az ebédet kávéval és persze a fiúk virtuális focimérkőzés-sorozattal zárták Fabiennél.

És íme a videó

Szerencsére Alattyán egy órára van az én szülőfalumtól, így egyik Húsvét alkalmával ide is ellátogattunk. Guillaume nagyon kíváncsi volt a mai francia elnök honnan is származik. Állítólag az egykori családi kastély helyén a videón látható víztorony áll, valamint a Gecse Árpád - híres magyar festő - múzeumának kapuja az egykori kastély kapuja. Ennyi maradt emlékül. Van egy szép kis temploma a kisvárosnak, valamint LADY és MAN felirattal ellátott pottyantós WC-je kültéren, amit nem tudtuk igazán eltalálni kik számára feliratoztak ily módon, de mindenképp fejlődésnek fogható fel :-)

Et le mur tomba

En ce jour de commémoration de la chute du mur de Berlin, j'ai réalisé que cet évènement bien que lointain avait finalement changé ma vie, notre vie, à Tamara et moi. En effet, sans la chute du mur et l'ouverture du rideau de fer, comment aurais-je eu l'occasion de partir travailler en Hongrie et de rencontrer Tamara ? Nul le sait, mais il est sûr que tout aurait été plus difficile...

N'oublions pas cependant que la première brèche avant même les évènements de Berlin a été ouverte le 19 août 1989, lors d'un gigantesque pique-nique paneuropéen organisé dans la région de Sopron, tout près de la frontière austro-hongroise. Nous nous sommes rendus une fois sur le lieu, en 2006, le jour même, tout à fait par hasard. Un monument représentant une porte entre-ouverte a été installée pour se remémorer de cet autre moment historique.

Je me souviens encore un peu des images diffusées à la télé il y a 20 ans, et plus particulièrement des gens traversant le mur de l'Est vers l'Ouest, sans me douter tout ce qu'il y avait derrière et tout particulièrement les pays d'Europe Centrale. J'ai eu le plaisir de vivre pendant 5 ans à Budapest, ce qui m'a permis de découvrir cette deuxième moitié d'Europe malheureusement encore trop méconnue dans nos contrées...

Tegnap este a fal leomlásával kapcsolatban rendezett ünnepségsorozatot néztük a TV-ben. Közben sokminden eszünkbe jutott: néhány emlék és egy konklúzió. 2007 tavaszának egyik hétvégéjén Berlinbe kirándultunk. Mindketten régóta kíváncsiak voltunk a városra, amely a látogatás során meghódított bennünket. Lüktet, modern, de árad belőle a kultúra, a történelem nem is olyan messzi emlékekkel. Néhány helyen teljesen újjáépült, de szépen illeszkedik a régi városképbe. Rengeteg múzeum, gyönyörű épületek. Szeretnénk még visszatérni oda, hiszen a rengeteg látnivalóra a hétvége közel sem volt elég.
2006 nyarán pedig Észak-Nyugat Magyarországot jártuk be, ahol Fertőrákos mellett a páneurópai piknikre (1989 augusztus 19.) emlékező ünnepség kellős közepébe csöppentünk és mi is résztvettünk a megemlékezésen, majd bejártuk a környéket, ahol fényképekkel gazdagított táblák írják le az akkori események sorozatát.
Majd az ünnepséget nézve Guillaume felém fordult és így szólt: Ha a fal nem omlott volna le, én nem jutottam volna "nyugatiként" dolgozni keletre, azaz Magyarországra és így talán téged sem ismernélek. Lám, most itt ülünk együtt, sőt férj-feleségként. Azután fogta magát és írt egy postot, amelynek a vége íg hangzik:
"Még emlékszem a képsorozatokra, amiket a TV-ben vetítettek 20 évvel ezelőtt, ahogy az emberek átlépték az egykori határt. Én örülök hogy volt lehetőségem 5 évet Magyarországon dolgozni, amely lehetőséget adott arra is, hogy Európa ezen másik felét is jobban megismerjem, sajnos nem úgy, mint egy-két honfitársam (utalva itt az emberekre, akik még ma sem tudják hol fekszik igazából M.o. vagy keverik Bukarestet Budapesttel), aki számára még mindig ismeretlen Kelet- Európa!"
És ez tényleg így volt, látva érdeklődését rengeteget kirándultunk a 4 év során, meglátogattunk szinte minden fontosabb nagyvárost, történelmi, irodalmi emlékhelyet. Azon voltam, hogy egy igaz képpel távozzon Magyarországról - illetve Európa ezen feléről, mert kirándulásaink Erdélybe, Szlovákiába, Csehországba és Lengyelországba is elértek - ha egyszer elkerül. Még Sárközy elnök "szülőfalujába" - Alattyán - is ellátogattunk, ebből készítettünk egy kis videót is :-)

Egy újabb függőség...

... amelynek együtt hódolunk esténként. Ez nem más, mint a Damages, egy amerikai TV-film sorozat. A történet New York-ban játszódik, a főszereplő pedig egy ügyvédnő, Patty Hewes és az általa beszervezett - utódjának szánt - kezdő ügyvédlány Ellen Parsons. Lassan a második évad végére érünk, én már most izgulok, mi van, ha elfogy... A történet érdekes, és szuperizgalmas, most már napközben is agyalok rajta, ki nem tiszta, ki miről tud és ki kivel van kapcsolatban. És keresem az elvarratlan szálakat, de ilyenkor Guillaume figyelmeztet, hogy a fősztori szempontjából ezek nem érdekesek.....Ajánlom mindenkinek, aki szereti a sorozatokat! Figyelem ez nem Dallas vagy Barátok közt!

Újabb ajándék

Köszönjük szépen Csillának az újabb ajándékot, akinek még a betegeskedések idején is van érkezése ajándékot osztani!

Jajj, igen most bajban vagyok, mivel én eddig fedezékben olvasgattam blogtársaimnál. Hogy miért? Nem is tudom, talán csak így éreztem számomra megfelelőnek. Kinek is adhatnám tovább. Dóra barátnőm nicaraguai tudósításait hiába várom már régóta...

Akkor ezennel továbbadás helyett bővítem szerény kis listánkat két "I love your blog"-al!!

Helyzetjelentés

Itt az idő, hogy egy kicsit beszámoljak, hol is tartunk mostanság a szülővé válás útján :-) Az idő ugyanis rohan, és lassan elérkezünk a nyolcadik hónaphoz, és a kötelező harmadik ultrahanghoz, amire rettentően kíváncsiak vagyunk. Eddigi mindegyik találkozás felejthetetlen volt, de számomra talán a kilencedik heti képek jelentették a legtöbbet, képtelenség volt elérzékenyülés nélkül kibírni. Hasam akkor még nem volt, szinte csak mi tudtuk ketten a titkunkat, de a bennem lévő életnek feje, lába és szaporán verdeső szíve volt, már mindenét mozgatta. Azóta sok minden történt, de mostanság egyre izgalmasabban telnek a napok, a várakozás egyre nagyobb. Guillaume három kollégájának a felesége volt terhes, ebből kettő megszült, én lettem a következő.
A benntlakó szépen fejlődik, bérleménye pedig rohamosan öblösödik. Mozgása az alig érzékelhető, picinyke kaparászásból, néha egy-egy testrész érzékelhető elsuhanásává, olykor hashullámzássá alakult. Zoknit húzni, fekve megfordulni már régóta a legnehezebb feladat :-)
Az itteni rendszer szerint már a terhesség legelején (1 hónap) szülészetet kell választani. Ez lehet kórház, vagy magánklinika. A kórházak általában magasabb szintű szülészetet működtetnek, ami a koraszülötteket is képes ellátni. Az árak itt elfogadhatóak, amit általában a biztosító 100%-ban fedez. A klinikákon húzósabb az ár, a rendes szülésre - beleértve a császárt - vannak felkészülve, általában modernek, egyágyas szobákkal. Itt akár egy éjszaka 200 euróba is kerülhet és akkor még nem beszéltünk magának a szülésnek az áráról. Ezt már nem minden francia biztosítása fedezi, így alaposan körül kell nézni, már a még bizonytalan 1 hónapos terhesség alatt. Mi is jól körbejártuk a dolgot és megtekintettünk egy hasonló klinikát, ahol a fürdőszoba egy 3 csillagos hotel fürdőjére emlékeztet és ahol az ágyad fölé húzható monitoron követheted a tőled éppen elvitt babád ápolását. Pazar! Azonban pénzt kérnek (600 euró - amit a biztosító nem térít) a sebészért aki készenlétben van a normál szülésnél, és ha szükség volt rá, ha nem a pénzed már a klinika kasszájában landolt. Tekintve, hogy számomra fontosabb volt a felszereltség és a biztonság és féltem, hogy a végén még a levegővételt is kiszámlázzák, először bebiztosítottuk magunkat egy közkórházzal, és várólistán voltunk egy kisebb szülészeten, ami szintén felszerelt és jó hírű és közel van. Végül az utolsónál kötöttünk ki, miután a harmadik betöltött hónap felé felhívtak, hogy van helyünk. A francia egészségbiztosító fedez 100%-ban 8 kurzus felkészítést (a szülés menete, a császáros szülés, hazatérés, babaápolás, az epidurális érzéstelenítés, a szoptatás), amit a kórházak és a klinikák is komolyan vesznek és rendesen meg is szervezik. Ezenkívül van felkészítés külön az apák részére és ebben a kórházban a szülészet uszodájában a szülésznők által vezetett tornára. Így én is az intézményes felkészülés útjára léptem. Franciaországban egyébként a szülésnél "csak" a szülésznő asszisztál, ha nincs gond az orvos csak az utolsó fél órára érkezik.
A beszerzéssel is elég jól állunk. Már egy hónapja megvettüka babakocsit (félve bár, hogy nem korai?) most a bútorok következnek. Közben volt egy kisebb táskám, amiben a kölcsön vagy ajándékba kapott vagy az eleinte félve megvett, többnyire semleges színű kisruhákat őriztem. A kisruhák a táskát kinőtték, lett egy polcuk, lassan ez is kevés. Közben lett egy lista is, hogy mit kell még feltétlenül beszerezni. A szekrény ajtaját napjában többször kinyitom számolgatom, nézegetem a ruhákat és nem győzöm magam elé képzelni a kisruhák leendő tulajdonosát. Hogy kire is fog hasonlítani? Az is lassan kiderül ... lássuk a lehetőségeket:

Montargis

Vasárnap délelőtt Montargis-ba indultunk, hogy Guillaume öccsének a születésnapját ünnepeljük. Montargis egy kisváros egy órára Párizstól, az általam kedvelt Mazet városa. Most is elhaladtunk az bonbonüzlet mellett, de nem szorgalmaztam a vásárlást, mondván most nem az üres kalóriára hanem az értékes tápanyagra van szükségünk "mindkettőnknek" így lassacskán közeledve az utolsó hónapok felé. Az egyórás autóutat még be mertem vállalni, amiből sajnos visszafelé 3 óra lett (a párizsiak ugyanis a hétvégén szállították gyerekeiket a nagyszülőkhöz vidkre és tértek vissza, mivel ez az őszi szünet kezdete), így tényleg mondhatom, hogy nem kevéssé fáradtan tértem este nyugovóra.
Lassan abbahagyom a francia tanfolyamot, pontosabban ez az utolsó hetem. Várom is már, hogy többet tudjak pihenni és látom is, hogy a hátralévő időben szükség van egy kis lassításra, jó sok pihenésre, felkészülésre (második szülésfelkészítőn voltam a mai napon) és nem utolsó sorban a maradék babakellékek beszerzésére :-).

Nosztalgia

A hétvégén sokat nosztalgiáztunk. Hivatalosak voltunk egy szülinapi buliba (brazil lány, francia férj, 35. szülinap) Párizsba, ami sok emléket felidézett bennünk. Kb. négy éve -mióta Magyarországot elhagyták nem láttuk a brazil-francia párt (fenti képen balról), mára férj-feleséget, akiknek azóta egy kislányuk, Brune, is született. De nem hogy nem láttuk, sok hírt sem hallottunk róluk, pedig próbálkoztunk tartani a kapcsolatot, de most kellett rájönnünk, hogy annyit mozognak a világban, hogy nem volt ez senkinek olyan egyszerű. Öt éve Budapesten Natie 30. szülinapi bulijába - most a 35-öt ünnepelte - Guillaume és én is hivatalosak voltunk. Guillaume közel állt mindkettőjükhöz, sok hétvégét töltöttek együtt, utaztak, kirándultak, felfedezték a budapesti életet. Én nem olyan közelről, de egy közös ismerősön keresztül ismertem a párt. Az öt évvel ezelőtti buliban azonban még mi is csak pár mondat erejéig futottunk össze. Az esküvői videóvetítésre készülve azonban megtaláltuk azt a fotót (szöveg alatt), ami ebben a buliban készült és mindketten rajta vagyunk, de anélkül, hogy bármi különös közünk lenne egymáshoz. Mára mi is férj-feleségként, gyermekünket várva találkoztunk velük. Nem mondhatom, hogy nem volt miről mesélni, beszélgetni! A buliba Fabien is eljött, aki szintén Magyarországon élt abban az időben és Guillaume Julien társa volt a sok programban. Mára Fabien (fenti képen középen) is visszatért Franciaországba és feleségével pont az utcánkban él!

Látogatás

Apukám "szokásos" őszi látogatására érkezett hozzánk egy hete, szombaton. Nyár óta nem találkoztunk, nézett is nagyot gömbölyödő idomaimon, de örömmel konstatálta, hogy szépen fejlődünk mind a ketten. A legtöbb időt ketten töltöttük, mivel Guillaume dolgozott. A vasárnapot azonban még kihasználtuk egy kiadós párizsi séta erejéig, amikor is ez alkalommal a Champs-Élysées Concorde tér felőli oldalát jártuk körbe. Az időjárással is szerencsénk volt, napsütéses őszi időnek örvendtünk. Az együtt töltött hátralévő időben pedig leginkább azon voltunk, hogy megismerje hova is fejlődött párizsi életünk az egy év során. Egy éve még nem volt autónk, busszal kísértük, hoztuk érkezésekor, mára már én is bátran furikázom, fedezem fel a távolabbi környezetünket is. Vásároltunk szép bútorokat (tálalószekrényt, és nagyobb családi körben is körbeülhető asztalt, szőnyeget, dohányzóasztalt), amelybe az esküvőre kapott ajándékok becses helyüket el tudták foglalni. Így a nappali és a vendégszoba is átrendezésre került, hiszen közben a babaszoba kialakításán is elkezdtünk dolgozni.
Kedden a La Défense-ba indultunk vásárolni. Kihasználva a segítséget beszereztem egy-két babadolgot és bővítettük idomaim miatt egyre szűkebb ruhatáram. Apukám számára szinte felfoghatatlan mértékű volt a Défense hatalmas irodaházaival és 236 üzletet, egy Auchan-t és egy hatalmas barkácsüzletet is magába foglaló bevásárlóközpontjával. Kedd este pedig Guillaume apukája érkezett hozzánk, akit magyaros vacsorával vártunk.
Maradék időnket a szűk környék felfedezésével, sétával, beszélgetéssel és az eddig beszerzett babaruhák újból és újból történő átnézésével töltöttük, elképzelve bennük a leendő unokát, én pedig várva várt kisbabánkat.

Oscar díj

Már sokszor eszembe jutott, hogy a nyáron valahogy el is felejtettem, hogy a blog ez év július 13.-án egy éves lett. Ma kb. egy év 3 hónapos. Amikor a díjat megkaptam Ritától, máris arra gondoltam, hogy ez egy utólagos szülinapi ajándéknak is tekinthető.
Először azért kezdtük el, hogy az otthonmaradtaknak tudósítsunk kalandjainkról, történeteinkről, a beilleszkedésről. Kétnyelvűnek szántuk, de az utólagos fordítgatás mindig nehézkes volt és talán a nagyobb olvasótábor magyar nyelvű (akik feltételezem, hogy nem a mi blogunkon keresztül szeretnének nyelvet tanulni :-), ezért jelenleg magyar a munkanyelve. Nem tudom pontosan ma hányan olvassák és főleg kik -egy-két törzsolvasó kivételével - de amikor visszahallom élőszóban, hogy "Igen, olvastam a blogon!" vagy "Olvassuk ám szorgalmasan a blogot!" vagy amikor kedves kommentet kapok, akkor mindig arra gondolok, hogy folytatom/folytatjuk, így ahogy elkezdtük. Emlék marad nekünk és az utókornak!

Éljen, éljen a blog és nagyon köszönjük Ritának a díjat!

Kirándulás Lille-be

A hétvégén Franciaország egyik északi nagyvárosába Lille-be kirándultunk. Úgy gondoltuk még mielőtt minden szabad hétvégénket az új családtag érkezésére való készülődésnek és az utolsó beszerzéseknek szentelnénk, kikapcsolódunk egy hétvégi kirándulás erejéig. A kb. egymillió lakosú nagyváros közel fekszik Londonhoz, Brüsszelhez és Párizshoz is, mivel TGV-vel egy óra alatt elérhetjük a fővárost. A város hangulatát nagyon meghatározza a flamand területekhez való közelsége. A főtér (amely egyébként a flamand nagyvárosok jellegzetessége is) körülötti kis utcákat flamand stílusban épült lakóházak és rengeteg kézműves bolt szegélyezi. Híres a főtértől északra fekvő óváros, a főtéren található Észak hangja , vezető regionális lap szerkesztőségének épülete, a Kereskedelmi Kamara, az Opera és a Régi Tőzsde épülete. A város szívében szálltunk meg, mihelyst kiléptünk a szálloda kapuján belecsöppentünk a hétvégi Lille forgatagába, az óvárosi csillogó üzletekbe és a sétáló emberekbe. Hatalmas élet volt a városban, mi is nagyot sétáltunk az óváros kis utcácskáin, majd erőt meríteni az esti körútra visszatértünk pihenni szállodánkba. Este egyórás sétát követően találtunk rá a legmegfelelőbb étteremre, ami a hotellel szemben az utca túloldalán volt található :-) Itt Guillaume megkóstolta a jellegzetes helyi ételkülönlegességet, a carbonnade-ot, ami sörben és barnacukorban pácolt főtt marhahús.
Vasárnap délelőtt a belvárosi reggeli után a Citadellához indultunk, ahol ingyenes állatkerti nézelődésen vehettünk részt.
Nagyon kellemes hétvégét töltöttünk Lille-ben, ahová már régóta készültünk!

Friss hírek

Alig írtam meg a "Túloldalon" című bejegyzést, mire Guillaume felhívta a figyelmemet: hallottam-e a mai hírekben, hogy a Saint Denis melletti külvárosban fegyveres leszámolás történt és két fiatal meghalt. Hát nagyon gondolkodom a nyelvtanfolyam folytatásán. Nem szeretnék egy leszámolás közepébe csöppenni....

Könyvajánló

Múlt hét végén barátaink érkeztek hozzánk egy vasárnapi brunchra. Régen találkoztunk velük és főleg régen (két hetesen) láttuk utoljára a kis Adèlt, aki mára nyolc hónapos nagylány lett. Anyukájától Claudietól egy könyvet kaptam kölcsön - amolyan terhességi kalauzként - , aminek már aznap este nagy örömmel kezdtem neki, mondván, a szókincs ismerős. Sajnos a magyar címét nem tudom (kerestem, de szerintem még nincs magyar fordítás),de franciául így hangzik: Vicki Iovine - Grossesse, le guide des copines. Egy-két oldal után már mondhattam, hogy a könyv szuper! Rendkívül humoros és mindemelett olyan információkban bővelkedik, amelyet még a többedik, nagyjából ugyanarról szóló (mi történik veled és babáddal a kilenc hónap alatt; reklámok; név toplista) kismamaújság elolvasása után sem tudsz meg, tehát hasznos is. Ami még tipikus. Szemben a drága, színes, nagy alakú könyvekkel szemben ez egy olcsó, kis alakú , de tartalma alapján annál színesebb kalauz, amelyet, ha a könyvesboltban látsz nem is gondolnád, hogy a legtöbb újdonságot fogja neked nyújtani. A könyv alcíme is ez: minden, amit az orvosod soha nem mondana el. A szerző maga is bővelkedik tapasztalatokban, mert négy gyermeke van. A könyvet saját és barátnői tapasztalatai alapján írta meg. Szívből ajánlom, akár ajándékként, vagy aktualitása esetén saját olvasmányként.

Egy kis Cserkeszőlő Párizs mellett

Mai napon reggel egy vérbeli cserkeszőlőit látogattunk meg Párizs mellett Betzben (1000 fős falu). Évát nem ismertem eddig, májusban keresett meg és hívottt fel telefonon Cserkeszőlőn, amikor hallotta, hogy francia a férjem és kinnt is élek. Ő is cserkeszőlői, vérbeli, gyökeres de lassan 18 éve él Franciaországban. A nyáron találkoztunk otthon, Cserkeszőlőn, majd meghívott minket és még két másik vegyes párt (francia férj és magyar feleség) erre a vasárnapra, ebédre. Vadász férje révén hatalmas őzcombot sütött, mi pedig a desszertet vittük magunkkal, így volt bőven mit enni. A napot kellemesen töltöttük kibeszélve mindenféle franciaországi élményeinket.

A túloldalon

Ha nem is a túloldal, de mégis Párizs másik arcát mutatja egy-két külváros, amik nincsenek is annyira messzire tőlünk, de Párizstól sem, hiszen még metróval is könnyedén elérhetjük őket. Egyszer már írtam Saint-Denis-ről, amelynek van egy gyönyörű katedrálisa és ami sokáig a francia királyok temetkezési helye volt. Hétvégén ide tértünk vissza, hogy a többek által ajánlott bababoltban nézzünk szét. Megint azt a megállapítást tettük, hogy el sem hiszed, ha csak mesélnek róla, mármint a külvárosról. Lerobbant épületek, lepusztult üzletek, összetört-karcolt autók úton és útfélen. Parkolni is féltünk és sietve néztünk szét az üzletben, nehogy addig is bármi történjen abban a parkolóban, amelynek a földjét törött üvegek borították.
Egy hasonló külvárosba járok francia órára. Első alkalommal busszal vágtam neki, de hamar konstatáltam, ha huzamosabb ideig ide szeretnék járni, jobb lesz közlekedési eszközt váltani. Biztonságosabb és tisztább autóval közlekedni. Az ingyen tanulási lehetőségről viszont ilyen "apróság" miatt nem akartam lemondani. A busz tele volt kellemetlen alakokkal, akik szeretnek belekötni az emberekbe. Az összkép, az emberek ruházata, a hangulat árulkodó. Ma a 18 emeletes lakóház kapuját - amelyben a tanfolyam zajlik- géppuskás rendőrök őrizték, míg valamelyik emeletről elő nem kerítettek és el nem szállítottak egy férfit. Mivel a szünet alatt épp szemtanujai voltunk az eseményeknek, beszélgettem a tanárommal, aki elárulta, hogy "assez chaud" a kerület, azaz sok a drog és a balhé. Egy ilyen kerület hűen mutatja milyen problémákkal is küzd ma Franciaország. A munkanélküliség, a bevándorlók, a drog és bizony az oktatás területén, mert az itt felnövő gyerekeket nehéz bármire is tanítani, főleg, hogy többek szülei maguk sem beszélnek franciául. Amikor láttuk az Entre les murs (magyarul Az osztály) című francia filmet, napokig erről beszélgettünk. A film dokumentumfilm, amely egy olyan francia osztály életét mutatja be, amelynek szinte valamennyi diákja más nemzetiségű. Sokkoló, a viselkedés, a hozzáállás a céltalanság, szemben a tanárok kitartásával, határtalan toleranciájával, amellyel igyekeznek felkészíteni ezeket a diákokat is a nagybetűs életre. Érdemes megnézni a filmet!

Minden komment nélkül

Ezt a fotót akkor találtuk, amikor az esküvői szótárunk elejére kerestünk valami találót, ami a magyar-francia kapcsolatokat jelképezi (persze nem ez került oda természetesen), mégis hagy álljon itt minden komment nélkül:

Koncerten - Fleet Foxes

Szerdán együtt koncertre indultunk. A seattle-i Fleet Foxes csapatot néztük meg a Rex nevű koncertteremben. Míg korábban úgy gondoltam ezt a koncertet én már kihagyom leendő gyermekünk érdekében, mégis csatlakoztam Guillaume-hoz. Ez a banda nekem is kedvencem lett és nagyon kíváncsi voltam rájuk. Tekintve, hogy Guillaume senkit nem talált kísérőül, én meg otthon ácsingóztam volna, meggondoltam magam.
Végül egyáltalán nem bántam meg, hogy együtt mentünk, mert remek koncertben volt részünk. Hasamat gondosan, több rétegben letakargattam, ami a babáig eljutott a több réteg ruhán, a hasfalon és a magzatvízen keresztül, az pedig zenei képességeit fejlesztette legalább. Mi meg boldogan hallgattuk az amerikai folk-pop zenét a Rex terem hatalmas, repülőgépjáratok üléseihez hasonlító székeiben. A terem teteje a csillagos eget imitálta, nagyon látványos volt. Ízelítőül egy rövid videó:

Influenza

Mióta szóba került, hogy az új influenza vírus felütötte fejét, figyelem a két ország híreit. Franciaországra inkább a kellő elővigyázatosság jellemző. Plakátok lógnak a közutakon, rövid reklámfilm megy a tévében, hallani az instrukciókat a rádióban: hogyan tüsszentsünk, utána dobjuk el a zsebkendőt, mossunk legalább 20-szor kezet egy nap, azonnal hívjuk háziorvosunkat, ha a tüneteket észleljük. A munkahelyeken változó a félelem, leginkább a tömeges lebetegedéstől és a cég munkatempójának hiretelen felborulásától félnek. Van aki már kezet fogni sem hajnlandó, a metróban sokan már maszkban közlekednek.
Magyarországon először a kedélyek lehűtése volt porondon, de mióta több gócpont is található az országban és mióta kiderült, hogy a gólyatáborban lebetegedettek sem az italtól vannak rosszul és nem másnaposak, azóta a szakemberek óvatosságra intenek, legtöbben azért mert nem igazán tudják mi várható.
A védőoltások beadása alkalmával a terhes nők prioritást élveznek, ezért is figyelem a híreket. Egyelőre a többszöri kézmosás, beteg ember kerülése fázisban vagyok, maszkot még nem viseltem :-) Kedden viszont a szokásos havi orvoslátogatás alkalmával mégegyszer rákérdezek, szükségem van-e különös elővigyázatosságra és majdan a védőoltásra.

Nantes-i finálé

Nyaralásunkat Nantes-ban, Guillaume szüleinél fejeztük be. A Pireneusok- Nantes útvonalat egy nap alatt tettük meg, ami kellőképp kifársztott minket.Eredetileg nem így terveztük, de nem volt kedvünk egy éjszakára megállni, szállást keresni, kipakolni, másnap bepakolni és újra útra kelni. Vasárnap Guillaume öccse, Laurent is rövid látogatást, tett, így együtt tudtuk ünnepelni Guillaume apukájának 55. születésnapját.
Hétfőn gyönyörű idő volt, amit érdemes volt kihasználni, ugyanis utána sajnos elromlott. Hétfőn így a tengerhez utaztunk négyen, Guillaume anyukája és húga is elkísért minket. Nantes-tól délre fekvő Pornic kicsi partján pihentünk. A tengernél szuper jól elviselhető volt az égető meleg, ráadásul a víz elég hideg is volt, ami rendesen le is hűtött minket.
A hátralévő két napot a bababoltok oltárán áldoztuk fel, tökéletesítettük ilyen téren is tudásunk, hogy egy időtálló, praktikus, megfelelő darabot tudjunk a későbbiekben vásárolni.

Bolquère - Pyrènées 2000

Szombat délután érkeztünk meg a 2000 méteren fekvő hegyi faluba. A Pireneusokban is az Alpokhoz hasonlóan rengeteg síelőhely található, leginkább Franciaország déli feléből utaznak ide síelni, mivel Párizstól viszonylag messze fekszik. A hegyi faluk azonban nyáron is kedveltek, ugyanis ekkor a túrázók paradicsoma, néhol még hófödte csúcsaival és tengerszemeivel. Sajnos mi most a túrázást miattam kihagytuk, de néha egy-egy órás lassú sétára vállalkoztunk. A délelőttöt általában pihenéssel töltöttük, majd ebéd után felkerekedtünk a környék megtekintésére. Egy hetet töltöttünk itt de minden napra akadt egy kis program. Voltunk hegyi termálfürdőben (St. Thomas), megtekintettük a világon legnagyobb napenergiát gyűjtő állomást a Four Solaire-t, aminek segítségével az egyes anyagok hőérzékenységét kutatják, ugyanis rendkívül rövid idő alatt nagyon forró környezetet tudnak előállítani.
Keddi napon Andorrába indultunk, Európa legnagyobb törpeállomában. A turizmus virágzik, síparadicsomainak és az olcsón vásárolható alkohol, műszaki cikk, parfümnek köszönhetően. Az arra járó nyaraló franciák elképesztő mennyiségű alkohollal járták az utcákat. Vicces volt látni őket, bár biztos nem lehet általánosítani, mondtam Guillaume-nak, hogy most lehullott a lepel! :-)! (Az jutott eszembe, amikor mi magyarok utaztunk Ausztriába műszaki cikket vásárolni és mindenhol csüngtek az autón a tévék, hifik, hűtőgépek). A vásárlásból mi sem maradtunk ki, bár csak mértékkel. Először Pas de la Casa-ban álltunk meg, ahol tényleg semmi más csak egy halom szálloda, rengeteg, de rengeteg szinte ugyanolyan kínálattal rendelkező üzlet, körben pedig sípályák találhatóak. Miután gyorsan feltérképeztük a körnéyket, indultunk is tovább Andorra de vella-ba, a fővárosba. Sok újdonságot nem tartogatott, ugyanaz a kínálat kissé elegánsabb üzletekben. Ami számomra nagyon szép volt a környező 2000 méter magas hegyek, amikkel nem győztem én alföldi lány betelni. Legmagasabb csúcsa 2900 m körüli.