Kinnt a parkban

Vasárnapi sétánk alkalmával a VDNKH parkba indultunk: fociztunk, sétáltunk, nézgelődtünk, megmutattuk Pali nagypapának milyen is egy igazi orosz park hétvégén, majális volt, mint minden alkalommal. Szerencsére az időjárás is kedvezett Pali nagypapának, 7-8 fok körül van, többnyire borús, de nem esős idővel.

Ezek a sztorik!

Egyre több szót mond,vegyesen, többnyire magyarul, de akadnak francia szavak is. Ma reggel például a "biberon"-át kérte, és én ekkor jöttem rá, hogy soha nem mondtam neki: cumisüveg, ezért lett a cumisüveg biberon. Én 99,9 %-ban magyarul beszélek hozzá. Ezt olvastuk, így jó, mégha kezdetben bővebb is lesz a magyar szókincse.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sokat fog-e később beszélni. Sokszor nem igazi szavakat használ, hanem a következőket-hangutánzó, hangfeső szavakat: "csüccs"-ülni, "puty-puty"-fürödni, "hoppá"-kijönni, lejönni, "csicsi"-aludni.
Mindent elmagyaráz, teljesen értjük, mikor mit szeretne. S hogy miért tűnődöm azon, hogy sokat fog-e beszélni: hát sokszor be nem áll a szája: sztorizik. Kis történeteket mesél. Ez a legviccesebb az autóban. Addig szólongat, míg oda nem nézünk és csak akkor kezd bele rövidke sztorijaiba, amit utána ezerszer meghallgatunk, de csak akkor kezdi el újból, ha oda is fordítjuk a fejünket. Ez igazán akkor problémás, ha ketten vagyunk és én vezetek. És arról még nem is született poszt, hogyan vezetnek az oroszok, mert túlzások nélkül állíthatom azt, hogy őrültül, veszélyesen, szemtelenül, erőszakosan. Itt figyelni kell, nincs mese, átlagban minden autóra évente egy baleset jut, nem szeretném ha a statisztikai arányokat mi rontanánk. Szerencsém van azonban, egy-két emeltebb hangon adott magyarázat, hogy miért nem tudok figyelni kielégíti Léopoldot és nem kell a fejemet is felé fordítanom. Így magunkban mosolyogva, látványosan őt dícsérve hallgathatjuk a ilyen és hasonló kis sztorikat:
Mutogat a napfénytetőre:"Mama, hód (hold), baba csicsi" - Lefordítom: este van, fennt van a hold, a baba alszik. És innen már kanyarodunk is a következő sztorihoz:" Mama, hód, dudu pfuuu"- Azaza van egy könyve, ami arról szól, hogy éjszaka elfújta a kislány duduját a szél, és itt az égen látható a hold.
Tegnap fel kellett kapnom és így szaladtunk, hogy egy lovast meg tudjak neki mutatni. Beültünk az autóba és a következőt mesélte vagy százszor: "Mama! Baba, mama huhuhu (itt lihegett), baba (a patkók hangját utánozta)."

Egyik nap gyalog mentünk a nem is olyan közeli boltba. Miközben egy aluljáróban lévő kicsi boltban vásároltam, hatalmasat esett (hála a puha, téli öltözéknek, töbnyire nem esik baja). Azóta bármikor elhaladunk a tetthely mellett, ő magyaráz és mutogat: "Mamma, baba bumm!"
Csodálatos érzés újabb és újabb szavakat hallani tőle, ahhoz hasonlítanám, amikor majdnem egyéve láttam először felállni a járókában. Ahogy küzdött és erőlködött és amilyen boldog és büszke volt, amikor állt!!

Csavargunk

Tegnap végre a Vörös térre is eljutottunk Pali nagypapával. Léopoldot többnyire csak a reflektorokat összegyűjtő munkagépek érdekelték. Viszont a Kreml mellett lévő Sándor kertben az őrlángot őrző katonák őrségváltást végeztek. Nagyon látványos volt a koreográfia és a katonák mozdulatai is, olyan magasra emelték lábaikat, mint a balerinák. Hát ki más élvezte volna a legjobban, mint Léopold! Amikor eme látványosság véget ért Léopold reklamált, majd bemutatót tartott mindenki szeme láttára menetelt olyan sután és ügyetlenül, hogy dőltünk a röhögéstől, mások meg fényképezték. Ezzel meg is tanult egy új szót: katona.
Ma pedig a Megváltó Krisztus Székesegyház körül sétáltunk. Csak akkor kellett sürgősen elhagynunk a katedrálist, amikor Léopold felfedezte, hogy a "baba" szó remekül visszhangzik a belsejében. Elég ferde szemmel néztek ránk, amikor spuriztunk kifele a katedrálisból. Elsétáltunk még a Vörös térig, majd az esti dugóban hazacsordogáltunk. Szépséges maga a katedrális és igen különleges a története. A katedrálist 1883 -ban III. Sándor cár koronázásának napján szentelték fel. A világ legmagasabb ortodox temploma, amely a Moszkva folyó partján fekszik. 1931-ben robbantották fel, mert Lenin halálát követően ezt a területet nézték ki, hogy a szocializmusnak emlékművét állítsanak. A templom belsejének márványlapjait ma metróállomások falai őrzik, padjai pedig a Novokuznyeckaja metróállomásra kerültek. A szovjetek palotájának alapját kiásták, de a szivárgó víz miatt és a II. világháború miatt az építkezés abbamaradt. Hruscsov idején az alapokból a világ legnagyobb (ezt a jelzőt imádják) szabadtéri úszómedencéjét alakították ki. A szovjet rendszer bukása után az ortodox egyház engedélyt kapott az újjáépítésre. 2000 augusztusában szentelték fel a katedrálist, amely az eredetinek megfelelően azzal megegyezően épült újjá.

Boldog 75. Születésnapot Pali Nagypapa!

Pali nagypapa Moszkvába látogatásának ötlete még tavaly merült fel bennünk. Ugyanis ebben az évben 75 éves, éppen a mai napon. Azt hiszem ebben a korban ez mar kereknek számít akkor is, ha a második számjegye nem nulla. Meghívtuk hát, ünnepeljük itt Moszkvában, ne töltse teljesen egyedül. S hála a párizsi utazásoknak már rutinja volt a repülővel utazgatás terén, így ezt az utat is vállalta. Nagyon jó érzés, hogy itt van közöttünk, hogy betekintést kaphat itteni életünkbe, hogy a nap mint nap sorolt helyek, szituációk és emberek számára is ismerősek lesznek a jövőben.

Tegnap zord sötét idő volt, mégis a szieszta után úgy döntöttünk, hogy kimozdulunk. Utküzben jó kis zuhék kaptak el bennünket, mégis a Lomonoszov Egyetem környékén, ami a Veréb dombon fekszik, lehetőségünk volt -két zápor között - egy kis sétára: innen nagyon szép a városra a kilátás. Leopold kiszaladgálhatta hát magát, boldogan sétált mindig kettőnk kezébe kapaszkodva, de sokszor még a harmadikunk kezét is fogni szerette volna, csak nem talált technikai megoldást.
Hazaérve este összeültünk egy kis megemlékezésre és megköszöntöttük ebből a szép alkalomból Pali Nagypapát, akinek Léopold segédkezett a gyertya elfújásában. A tortán egész nap dolgoztam, rigó jancsi ízekre épülő a két réteg piskótalap közül - két zselatinlap ellenére - diszkréten kicsorgó krémű házias jellegű költemény sikeredett, ami így is mindenkinek nagyon ízlett, a minimális rumos ízesítés ellenére Leopold is hatalmas adagot fogyasztott belőle. A fénykép idejére pedig még a torta is viszonylag tetszetősebb oldalát mutatta.
Mégegyszer kívánunk még sok boldog szülinapot legalább ilyen egészségben, mint ahogy most van!

Vörös-tér későbbre halasztva

Ma gyönyörű verőfényes reggelre ébredtünk, bár a hőmérő higanyszála 10 fokig sem kúszott fel. Már alig vártuk, hogy a heti internetes bevásárlás megérkezzen és kimozdulhassunk egy sétára. Guillaume délután sportolt, Léopoldot időben ágyba raktuk és időben fel is ébredt, mi pedig így hármasban elindultunk , hogy Pali nagypapának megmutassuk a Vörös-teret. Hogy autentikus legyen az utunk, kicsit álldogáltunk a dugóban, de végül nagyon klassz helyen tudtunk parkolni. Rövid séta után a Vörös tér felé közeledve láttuk csak, hogy a tér környékét lezárták, nem lehet bejutni. Gondoltuk a másik oldalról a Történeti Múzeum felől is próbálkozunk, addig pedig átszeljük a GUM-ot beugrunk az egyik nagyon szép, mondhatni luxus élelmiszerüzletbe (ahol meg is vettük az esti apero mellé elmaradhatatlan kaviárt). Láttam, hogy apukámnak is nagyon tetszett a hely, gyönyörű a bevásárlóközpont épülete, az ember nem is gondolná, hogy ez mind itt Moszkva. Sajnos a másik oldalról sem tudtunk bejutni a térre, majd azt is megtudtuk, hogy este zenés fényjáték lesz, arra készülnek, ezért van a tér lezárva. Így fogtuk magunkat és a Moszkvai Nagyszínház felé elsétáltunk. Itt már Léopoldot is kivettük a babakocsiból, vígan szaladgált, galambokat hajtott. Én pedig egy kicsit nyugodtan fényképezhettem, hát ki mást, mint Léopoldot a nagypapával!

KIDS Group

Nem elég, hogy ettől az évtől a francia BB Group szervezésért én vagyok a felelős, még a KIDS Group, azaz a 2-3 éveseknek szervezett foglalkozások beindítása is a nyakamba szakadt. Végül egyikkel sincs semmi bajom, mert csak tanulok mindkettőből: megismerek még több anyukát és a franciát írásban is napi szinten vagyok kénytelen használni. És gondolni kell a hosszú téli nappalokra, amikor nem fogunk tudni kimozdulni csak egy órácskára. Jól jön majd akkor hasznos időtöltés Léopold számára.
A BB Group szerda délelőttünként van mindig másik anyukánál: nagyon jól működik így, hogy az anyukák beszélgetnek a gyerekek játszanak. Leopold nem rendszeresen érzi ott jól magát. Ez is az a gyerektársaság, ami teljesen változó korosztály és ad hoc jellegű, mikor éppen ki vesz részt rajta. Általában Léopold nem ismeri a gyerekeket én meg ugye beszélgetni próbálok, - mert hát miért is vagyok ott, ha nem egy kis infót szerezni, cserélni - ami szintén halálos bűnnel ér fel.
Egy-két anyuka viszont már régóta nem elégszik meg ennyivel és kis foglalkozást szeretne gyermekének óvoda mellé vagy óvoda helyett. Úgy látszik valami elindul végül, ma volt az első alkalom, amin mi is részt vettünk Léopolddal, még ha egy picit kicsi is hozzá. Leveleket festettünk az ősz színeivel (fél órát bírtak a gyerekek), meghallgattunk egy mesét, énekeltünk egyet, majd a gyerekek együtt meguzsonnáztak. Nem nagy dolog mégis láttam, hogy Léopold is örömmel vett részt rajta, az első pillanattól biztonsággal mozgott. Talán amiatt is sikerült pozitívabbra, mint a szerda, mert a saját korosztálya volt ott, az anyukák foglalkoztak a gyerekekkel és csupán öten voltunk. Családias nyugodt környezet volt. Bár megígértem valamit szerdán, mégis úgy gondolom, ha állandó gyerektársaságba tudnánk járni, nem lenne rossz neki ez a két hetente egy alkalom! Ez a másfél óra a gyerekekről szólt és ők ezt nagyon jól érezték!!

Pali nagypapa moszkvai látogatása

Pali nagypapa csütörtökön érkezett hozzánk. Nagyon vártuk, nem kis izgalom volt ez neki, de bevallom egy kicsit én is izgultam, hogy ne legyen gond a regisztrációnál és hogy megtaláljuk időben egymást. Míg az út egy fél órával hosszabb csak, mint Párizsba, ide csak kell vízum és azért Pali nagypapa sem mai gyerek a maga 75 évével repkedni utánunk. Annyival könnyebb itt mozognia, hogy valamicskét beszél oroszul, de legalábbis annyit meg tud kérdezni: kijárat.
Léopold kihagyta a tegnap délutáni sziesztát, így indultunk együtt metróval, majd a híres aeroexpressel, amit végre mi is kipróbáltunk! Nagyon praktikus, kényelmes utunk volt, Léopldnak legalábbis nem kellett egy helyben ülni és tudott a vonaton sétálni, egy kicsit jönni menni. Azért választottuk ezt a még így is legrövidebb és legkényelmesebb megoldást, ami 2 órás utat jelentett számunkra, mert hatalmas dugók miatt vagy nem érkeztünk volna időben, vagy a hazaút lett volna csupán 3 órás autóval. Így legalább láttuk, hogy még így is ez a legkényelmesebb megoldás kimenni a repülőtérre és nem feltétlenül a taxi, amivel eddig utaztunk. Azt terveztem, hogy lassú kényelmes tempóban érünk oda, de végül igen csipkednem kellett magunkat, hogy ott legyünk Pali nagypapa érkezésére. Léopoldnak élmény volt az utunk a repülőtérre, hát még ott amikor felfedezte a repülőket. Amikor konkrétan Pali papa megérkezett kicsit el volt veszve, de este itthon már teljes transzban volt és azóta is felemelő boldogság sugárzik róla. Hülyéskedik, fel van húzva, alig lehet leállítani. Fogja mindkettőnk kezét, úgy sétálunk és hát folyamatosan beszél Pali papának.

Léopoldról és a vendégekről

Ma délelőtt kihagytuk a szokásos szerda délelőtti francia baba-mama találkozót, mert hozzánk érkeztek vendégek. A magyar anyukák közül hívtam párat gyerekestől, ebédre is...igen, voltam ilyen bátor és vakmerő, ugyanis én Léopolddal nemegyszer voltam náluk ebéddel egybekötött gyerekezős-beszélgetős délelőttön! Hát egyszerűen eljött az én időm és mivel hamarosan a család érkezik hozzánk vendégségbe holnaptól, az ő idejük pedig szent és sérthetetlen, a mai napot már régen leegyeztettem. Most egy darabig szünetet tartok ezen a téren, ki kell pihenni az ezzel járó fáradalmakat és Léopold lelkét is újjá kell építenem...Sok neki ez, meg igazából ennyi ember nekem is...nem találja a helyét, majd mire megtalálja, jön egy baba, aki elveszi a jétákát, vagy jön egy kis elcsúszás, vagy éhes és rögtön nem tudok adni, vagy épp mesét kellene olvasnom neki...vagy még sorolhatnám mennyi minden ilyenkor nem úgy történik vele, mint ahogy azt az ő lelke el tudná viselni!! Boldogan állt az ajtóban és nézte ahogy a babák elmennek, pápázott és integetett és láttam a kis arcán az igazi megkönnyebbülést. Fél szemmel figyeltem a gyerekekkel: kedves és próbálkozik a kapcsolatteremtéssel, szívembe zártam ahogy a saját nyelvén magyarázott nekik! Mióta vendégeink elmentek folyamatosan ezen rágom magam és jöttem rá, ha csak nagy nyomás nem nehezedik rám, hogy sok gyerekkel-mamával találkozzunk nem fogom erőltetni és még azelőtt hagyom abba, mielőtt hosszú időre megutálja a gyerekek világát, azaz egy rohangáló anya és több különböző korú, gyakran síró, majd egy-két idősebb, már erejét fitogtató gyerekkel körülvéve sosem fogja megszeretni ezt a világot!

S innen kanyarodnék oda, hogy januártól megpróbálnám vele az ovit, azaz bölcsit. A szomszédban van egy orosz ovi-bölcsi, ahol lenne helye januártól, amolyan adaptációs csoport, kétszer fél napot gondoltam egyelőre (nem alszik, nem eszik ott), azzal a feltétellel, ha nem megy nem erőltetem. Babysittert nem találtam, de rájöttem, hogy inkább nem is akarok. Alkalmanként van kire hagynom, úgy néz ki ez így egyelőre működik, ezen nem is akarok változtatni! Arra a pár alkalomra szükségem-szükségünk van: feltölt energiával, kikapcsol a napi rutinból!
Talán számomra eddig ez a legnehezebb dolog Léopolddal kapcsolatban, bevezetni a társas világba. S egyik felem tudja, hogy nem kell erőltetni ezt sem, a másik felem pedig magyaráz, hogy a társas világban a közösségben való boldogulásra is meg kell tanítanom. Nem maradhatunk örökre a kettőnk vagy hármunk idilli világában,vannak vendégek, mi is szeretünk menni, van játszótér és társaság, egyszerűen úgy érezem el kell kezdeni a fejlődést ezen a téren is. Sokat vagyunk együtt, mi ketten, s nem akarom, hogy majd nélkülem edződjön meg, amikor egyszer csak ott kell hagynom az oviban kitéve a gyerekek erőszakának, ami esetleg belőle is kihoz olyat, amit nem szeretnék. Sajnos a gyerekek világa pont mint a miénk, nem mind kedves gyengéd és mosolygós, s ha mondhatom ezt, láttam egészen gonoszt is közöttük. Ebben az oviban ott lehet maradnom és vágyom látni, hogyan is mozog egy olyan környezetben, ahol odafigyelnek a gyerekekre van rend és -eleinte- ott vagyok én is, hogy megvédjem, vagy segítsem. A játszótér véleményem szerint nem erre megfelelő hely, ott idegen gyerekek vannak s többnyire ketten játszunk, focizunk, az nem egy olyan közösség, ami állandóságot és biztonságot sugallhat a gyereknek!! (Sajnálom, hogy környéken nincs olyan vele korú kisfiú, akikkel rendszeresen találkozhatnánk).
Bár olyan tanácsot is kaptam, hogy ne taszítsam el magamtól, ha még nem érett meg rá, hogy tőlem elszakadjon. S ilyenkor mint a gyermekének legjobbat akaró anya teljesen elbizonytalanodok, s majd lassan erőt vesz rajtam az a felem, aki pedig úgy érzi, mégis jót fog tenni Léopoldnak és meg fogjuk próbálni! Hiszen két délelőtt még nem a világ vége, s ha nagyon nem megy még három éves koráig nyugodtan várhatunk vele.
A képek eme nem éppen építő délelőtt folyamán készültek.

Ház a parton

Valahogy így tudnám lefordítani annak a lakótömbnek a nevét, amelyet tegnap a francia társasággal megnéztünk. De francia forditas alapján még kormányzati rezidenciának is nevezhetnénk, oroszul: "дом нa набережнoй".

A Moszkva folyó partján lévő szürkés, komor épület 1928 és 1931 között épült. Kívülről nem látszik, de akkoriban maga a paradicsom volt, város a városban, hideg-meleg vízzel a lakásokban, vilannyal, fűtéssel.
A történelem viszont elkomorította e épület hangulatát, nem mindenki számára volt örvendetes itt lakni, a KGB autója az éjszaka során érkezett, s a nép ellenségei másnaptól nem laktak az épületben, gyerekeiket szibériai árvaházba adták, nevüket meghamisították.
A lakók bútorai az épülethez tartoztak, a beköltözés előtt a saját bútoraikat el kellett adni, a bútorok leltározva voltak és időnként újracímkézték őket, felkerültek az új lakók nevei. Minden lakásban volt egy olyan telefon, ami közvetlen összeköttetésben állt a Kreml-el, így mindenki azonnal hívatható, utasítható volt.
A rezidenciának 24 bejárata és több, mint 500 lakása van, amelyben kormányzati tisztviselők, magas rangú katonatisztek, színészek, írók tudósok éltek, vagyis az akkori orosz társadalom azon rétege, amely nem kevredhetett az egyszerű munkásokkal. Az épülethez óvoda, külön orvosi rendelő, étkezde, bank, élelmiszerüzlet (persze kizárólag olyan termékekkel, amelyek csak ezen emberek számára volt elérhető), posta, mozi, szépségszalon, mosoda tartozott. Az épület igaz történetét Jurij Trifonov író tollából ismerhetjük meg, aki maga is ebben az épületben élt családjával, s akinek a felesége ma az itt berendezett kicsiny múzeum igazgatója.
Ma szinte kizárólag külföldiek bérlik az ott található lakásokat (sok lakásnak nagyon szép kilátása van a Kremlre), közülük is azok akit semmit sem tudnak a történelem ezen időszakáról, vagy ha tudnak is nem zavarja őket a múlt.

Októberi hőség

Ahogy olvasgattam a blogokat láttam, hogy más földrészekre is a hétvégén érkezett meg a vénasszonyok nyara. Hogy ilyen meleg még lesz idén, azt egy héttel ezelőtt, amikor 5-6 fokban fagyoskodtunk a Vörös téren, el sem tudtuk képzelni. Te tegnap reggel verőfényes 15 fokra ébredtünk, ami napközbenre 20 fokig felkúszott. Teljesen levetkőztünk, egy szál kardigánban, pólóban sétaltunk a VDNKH parkban. Az oroszok azonban nem tudtak erre az egynapra sem elszakadni téli felszerelésüktől és bizony sokan meleg sapkában, kabátban és sálban fürdőztek az őszi napfény melengető sugaraiban.
Léopold rettentő boldog volt, hogy "Gulja", azaz Laurent és barátnője visszaérkeztek hozzánk. Így szólítja Laurent, keresztapját és annyira jó látni, ahogy rajongva mutogat neki minden mutatványt, beszél és magyaráz neki. Kétség nem fér hozzá, hogy a négy napos nyári találkozásemléket hagyott benne. Vendégeink pár napos kitérőt tettek Szentpétervár felé. Kihagyhatatlan, látni kell, gyönyürű, csodaszép és mindent felújítanak! Egyszóval mi is alig várjuk, hogy novemberben ellátogassunk az egyik hosszú hétvége adta lehetőséget kihasználva. De már azt is megfogadtuk, hogy jövő tavasszal visszatérünk, amikor tavaszi melegben szabadon sétálva derítjük majd fel a várost!Ez a téli látogatás inkább a bennti programokhoz nyújt lehetőséget, mert múzeumból is akad bőven!
Ma pedig már újból 10 fokot mutatnak a higanyszálak, azaz itt csak egy napig örvendhettünk a melegnek, bár ehhez hozzá kell tennem, hogy a héten meglehetősen enyhébb volt az idő, nem dideregtünk annyira, mint előtte.
A meleget kihasználva tegnap az orosz parkok mindenféle atrakciókkal tarkított világába merültünk el a VDNKH parkban, ma pedig Moszkva Váci utcájára, azaz az Arbat utcára készülünk a szieszta után kisétálni.

Kimenő, avagy Salvador Dali kiállítás

A napokban egy kicsit enyhébbre fordult az időjárás, tíz fok felett van. A fák levelei hullanak, némelyiken már alig van, de amelyiken még van az gyönyörű színekben pompázik.

Ma kimenőt kaptam - magamtól, mert ha Léopoldon múlna akkor soha ki sem mozdulhatnék egymagamban- és még a fényképezőt is magammal vittem, hogy egy-két szép őszi képet készítsek. A moszkvai francia társaság által szervezett Salvador Dali kiállításon voltam a Puskin Szépművészeti Múzeumban, ami Moszkva egyik legimpozámsabb negyedében a Megváltó Krisztus Székesegyház és a Kreml között félúton található. Bár Léopold pityergett amikor búcsút intettem, mégis jólesett ez a kis kiruccanás.
A múzeumban az állandó kiállítás részeként rengeteg impresszionista képet lehet látni, de háromhavonta időszakos kiállítások vannak, amelyek nagyon színvonalasak.
A Gala-Dali Alapítvány hozta el az orosz fővárosba a művész életművének kiemelkedő darabjait, ugyanis spanyol kukltúrális évad van. Köztük festményeket valamennyi alkotói korszakából, grafikákat, könyvillusztrációkat és fotókat a művészről.
Még soha nem jártam az épületben, amely klasszicista stílusban épült, hamarosan a századik évfordulóját ünnepli és mind belülről, mind kívülről nagyon tetszetős.
Mivel a kiállítás széles körű érdeklődésnek örvend, nagyon nehéz jegyet kapni. Már kora reggeltől kígyózik a sor, nem is gondolnánk az orosz emberek úton útfélen történő (nem éppen pozitív) megnyilvánulásairól, hogy valójában igen művészetpártolóak legyen szó kiállításról, komolyzenei koncertről vagy színházról. Így engem is irigyelt az orosz tanárnőm, hogy a francia társasággal mindenféle sorállás és előzetes jegyrendelés nélkül könnyedén bejutottam. Az idegenvezetővel történő tárlatvezetés most tilos volt, ezért Elena - a franciául kiválóan beszélő orosz idegenvezetőnk - a belépés előtt kiosztotta azt a kis ismertetőt, amelyet ő az orosz minta alapján lefordított és számunkra elkészített.
Ezennel sem csalódtam az orosz múzeumokban! A kiállítás rendkívül izgalmas élményt nyújtott!!!

Vodka és kaviár

Tegnap este vendégeinknek kaviárt és vodkát kínáltunk vacsorára. Volt még mellé padlizsánpástétom és füstölt lacaz. A vodka mellé pedig morsz, azaz erdei gyümölcslé, amely kiválóan öblíti a torkot a feles vodka után! Nazdarovje!!!

Vörös téren

Heureusement nous avons acheté le tenu d'hiver pour Léopold parce qu'il fait 6-7 dégrées. Alors il fait très froid, plus que l'année dernière. Guillaume répète régulièrement qu'il avait peur d'avoir un hiver très-très froid avec moin 30. On verra! Nous sommes maintenant bien équipés!
Après avoir pris un brunch dimanche matin nous sommes allés au marché Izmailovo. Après midi nous nous sommes pas longtemps promenés à la Place Rouge et nous nous sommes rechauffé au GUM.

Tegnap este szerencsésen megérkeztek vendégeink. Guillaume öccse és barátnője látogat ezennel az orosz fővárosba, majd szerdán tovább Szentpétervárra. Léopold már ágyban volt. A ma reggeli találkozáskor még kicsit bátortalan volt, de utána annyira nekibátorodott, hogy egész nap fel volt dobódva, produkálta magát, huncutkodott velük. S olyan érzésem volt, mint nyáron, amikor Pali papánál ott aludtak vendégeink. Akkor is sugárzott a boldogságtól. Mondtam is Guillaume-nak ez jelzés nekünk, hogy élvezi a mozgalmas otthont, gondoskodnunk kell a tömegről!
Még szerencse, hogy tegnap megvettük a téli öltözéket neki, különben a mai programokat módosítani kellett volna. Hat fokot mutatott az autó. S olyan korán jött a hideg idén, hogy Guillaume folyamataosan azt mondogatja: "Van egy érzésem, nagyon hideg lesz a tél, mínusz harminc körül!" Meglátjuk. Mindenesetre annyira hideg van, hogy a hosszabb kinnti sétákhoz már én is fel fogom venni az igazi téli kabátomat.
Egy bőséges brunch után Izmailovo piacára indultunk, ahonnan ezennel üzbég kerámiákkal tértünk haza. Többször írtam, hogy sok áru csábításának nem lehet itt ellenállni. S mindig találok valami újdonságot, ami még nincs. Izmailovo piacán mindig hidegebb van, mint a belvárosban, oda különösen jól fel kell öltözni. Hamar átfáztunk, de vendégeink is annyira elcsábultak a kínálattól, hogy jövő hét végén még visszatérünk. A piac után gyorsan hazaugrottunk, elkészült egy crumble, Léopold egy órát pihent, majd egy késő esti sétára indultunk tovább együtt. Hát hova máshova, mint a gyönyörű Vörös térre és a GUM bevásárlóközpontba! Itt aztán rendesen fújt a szél, jól átfázva kénytelenek voltunk a GUM-ban melegedni! Léopold nagyon élvezte a teret, szaladgált össze vissza, bemutatott bennünket az őrt álló katonáknak! Meleg kabátjában nem úgy tűnt,mint akit nagyon zavarna a hideg. Kétségtelenül ez az ő programja is volt! Szeretem ezt a helyet, mert minden alkalommal újból és újból lenyűgöz! A tér hatalmas és mind a katedrális, mind a történeti múzeum, mind a Lenin mauzóleum különösen szép és különleges épület, igazi kuriózum!Ebben a zord időben különösen méltóságteljes volt a tér!

Készülődés a télre

Samedi nous avons acheté le tenu de l'hiver pour Léopold. Cette année nous pouvons passer plus de temps à l'extérieure vu qu'il peut bouger, courir. Nous avons trouvé une marché ou se trouvent tous les produits de puériculture. De notre part il n'y a pas de souci, nous avons acheté tous qu'il faut l'année dernière.

Az előző évben pontosan október 13-án esett le az első hó, ami azután szépen el is olvadt. De tény és való, hogy onnantól kezdve téliesen hideg volt az idő. Guillaume szülei, egyben első vendégeink október közepén érkeztek és jól emlékszem, hogy Léopolddal már bundazsákban sétáltunk és ha két órát sétálással töltöttünk, akkor már jól átfáztunk.

Arra is emlékszem, hogy másról sem beszéltünk új ismerőseinkkel, csak arról, hogyan öltözzünk fel a hidegben, mit szerezzünk be pontosan. El sem tudtuk képzelni, a boltban pedig eldönteni, melyik az a kabát, ami bírja a mínusz 25-öt is!! Az árak elég magasak voltak, nem akartunk mellélőni. Azután belevágtunk és mindenkinek beruháztunk kabátba, én kaptam egy szuper, vsatagtalpú, vastag bőr, bundabéléses cipőt (a sétákhoz kiváló), télapóra egy bundasapkát. Ezt kapott farkasszőrből (gyönyörű!) Guillaume születésnapjára munkatársaitól! Összeállt a ruhatár, amivel végül teljes mértékben meg voltunk elégedve és egy egészen hosszú áprilisig tartó telet is kibírtunk! Összességében elmondhatjuk, hogy ami a legfontosabb, az egy vastag kabát, ami lehetőleg minnél hosszabb legyen. A cél, hogy kevés ruhát is elég legyen alávenni, mert a boltokban, metróban meg lehet sülni és ha levesszük még a pulcsinkat is, amikor már lekerült a sapka, sál, kesztyű és ezen kívül még táskát is cipelünk, esetleg nézgelődni szeretnénk, akkor ember legyen a talpán, akinek ennyi cuccal a kezében kedve van bármit is alaposan szemügyre venni egy üzletben!!
Léopold ruhatára viszonylag kevés gondot okozott. Mivel még nem tudott járni, sokszor elszundított a babakocsiban, tehát mozdulatlanul feküdt, az volt a lényeg, hogy jó melegen le legyen takarva. A Guillaume szülei hoztak egy bundazsákot ezt még kibéleltük az IKEA-ban vásárolt birkabőrrel és indulhatott is a séta! Ja és el ne felejtsem, hogy karácsonyra Pali papától szőrmesapkát kapot, ami még kicsit nagy volt a fejére, de emiatt idén is használni tudjuk!
Ebben az évben már szaladgálni fog a nagy hóban. Ennek az is az előnye, hogy tovább tudunk kinnt maradni, hiszen mozgásban lesz, kevesebb eséllyel fog átfagyni, ha jól fel van öltöztetve! Több mindent tudunk csinálni: hógolyózni, hóembert építeni, szánkózni (milyen szép gyerekkori emlékek).
A legkeresettebb gyermek téliruha márkák a Kerry és Reima, ami finn gyártmány, feltehetően jó fagyálló :-). Már tavaly is nézegettük őket, de az áruk miatt azt gondoltuk elég lesz nekünk idénre az olcsóbb márka és így legalább kettő volt nekünk forgalomban, egyik mosásban, másik használatban.
Hála a Moscou Accueile-nek, ami az információáramlást segíti, mi is egyre tájékozottabbak vagyunk mit, hol kell beszerezni (például minden éveben frissített információs füzetet adnak ki). Már mi is hasznos tanácsokkal tudjuk ellátni az újonnan érkezetteket. Ma délelőtt egy olyan piacot (ami inkább kisebb üzletekből álló lerakat-www.savel.ru) fedeztünk fel, ahol az áruk egy icipicivel olcsóbbak, de a választék akkora, hogy onnan üres kézzel biztos senki nem jön vissza. És mindent lehet kapni a gyerekruhától kezdve a babaápolási dolgokon keresztül a játékokig (és ezekután ha azt mondja nekem egy francia, hogy itt sokmindent nem lehet kapni...)!
Léopoldot ma délelőtt teljes harci díszbe öltöztettük egy üzletben, ahol konkrétan mindent megvettünk a télre: kabát, nadrág, csizma. Egy vagyonban díszelgett a bolt közepén ahol körbe körbe izzadt szülők rángatták ordító gyerekeikre a kezeslábasokat. S mivel napról napra hidegebb van - és eddig vékonyka, örökölt átmeneti kabátban jártunk,- én megnyugodtam és hátradőltem, hogy kérem jöjjön ha nagyon akar ez az igen hosszú, hideg, de mégis nagyon szép tél!!