Érkezés Les Saisies-be

 

Hetedik alkalommal jövünk ide síelni, mintha hazajárnánk. Ugye moszkvai barátainkkal kezdtünk itt síelni még sok évvel ezelőtt. Pár év után - leginkább külföldre költözés miatt - kicsit felbomlott a társaság, volt egyszer, amikor csak mi tudtunk jönni, nekünk meg kedvünk lett volna felfedezni másik síparadicsomot is. Amikor máshova mentünk, akkor a másik két családnak sikerült együtt síelnie, szóval rég volt, hogy mindhárom család együtt lett volna. Közben mi felfedeztük Alpes d'Huezt és Les Menuires-t . Nekem személy szerint Alpes d'Huez egyáltalán nem tetszett, egy hatalmas síparadicsom, nagyon sok várakozási idővel a sífelvonóknál egy igazi turistaüzem az egész. Viszont Les Menuiers elnyerte tavaly a tetszésünket, megjegyeztük, hogy még visszajönnénk szívesen, akár rábeszélve barátainkat. Gyönyörű volt a táj, nagyon sok klassz pályával. Az egyetlen dolog, ami nem sikerült tavaly, hogy nagyon kicsi volt a lakás, amit béreltünk, szó szerint egymás hegyén hátán voltunk egy hétig. Érezzük azt is, hogy a gyerekek megnőttek, egy kicsivel több élettér kell már nekik, mint amikor picik voltak. És az is igaz, hogy hiányzott a társaság, az esti aperózások, a síelés utáni szánkózások szép emlékek voltak.

Ezért ebben az évben úgy döntöttünk, hogy ismét visszatérünk Les Saisies-be barátainkkal, akiket karácsonykor is volt szerencsénk Nantes mellett meglátogatni. 

Guillaume viszont résen volt, mindenképp nagyobb appartmant keresett. Az appartman, ahol kb 3-4- szer voltunk itt Les Saisies-ben,  nagyon pici volt, ráadásul a főzőlapon semmi nem készül el annyira gyenge minőségű volt. Órákba telt megfőzni valamit. Viszont, viszont a kilátás álomszép, az elhelyezkedés tökéletes. A nappaliban a kanapén ülve előttünk elterült a síparadicsom egy része, a felkelő nap, az ébredező pályák látványa a reggeli kávézás közben, gyönyörű volt. A gyerekeket a kanapéról szemmel tudtuk tartani, amikor a ház mögött játszottak a hóban. Én egyet mondtam, ha visszamegyünk Les Saisies-be, ez a kilátás kell nekem. 

Tegnap még mindannyian dolgoztunk, Daphné a hegyekben volt, Guillaume hazahozta Perpignanból, így nekem munka után nem kellett furikáznom a városba, hanem hozzá láttam az utolsó pillanatban mindent bepakolni. Csütörtökön a nagybevásárlást oldottam meg. Pénteken még a szomszédba is átszaladtam, hogy Ringó etetésére megkérjem a szomszédainkat. 

Este 10-re minden készen volt és mi bedőltünk az ágyba, hogy egy pár órát szundítsunk az indulás előtt. Hajnal egykor terveztük az indulást. Hat és fél óra volt az út, suhantunk végig, alig voltak autók az úton, minden üres volt. Egyszer cseréltünk csak, hogy Guillaume hunyjon egy picit. Reggel fél hétre már itt is voltunk, hétkor nyitott kedvenc reggelizőhelyünk, amit már nagyon vártunk!! A frissen sült péksüteményekből bereggeliztünk és vártuk, hogy 11-kor átvehessük az appartmant. Az eddigi legluxusabb, legkényelmesebb (vigyázat, nem a legdrágább) lakás, ahol eddig síelés alatt laktunk. Icipicit kevésbé jó az elhelyezkedése és a kilátás sem az, ami a másikból, de cserébe bevallom, hogy nagyon nagyon kényelmes. Ma felvettük a léceket, szánkóztunk, bevásároltunk finom sajtokból és este hétkor már mindenki ágyban volt, hogy holnap kilenckor már a pályán legyünk.

Síszüneten a gyerekek

 Nagyon szép, igazi napfényes tavaszi idővel indult egy hete a gyerekeknek a februári szünet. Guillaume Bretagne-ba utazott csapítépítő programra, előtte beugrott a szüleihez Nantes-ba. Szerdán este ért vissza. Nekem jó fárasztó napjaim voltak. Sok taxizás így rámhárult, hogy Guillaume nem volt és emiatt mindeni,  este dolgoznom kellett, hogy kipótoljam a napközbeni lemaradást. Hétvégén (mert a hét második felében már inkább borongósra fordult az idő) sokat voltunk kinnt a kertben, Daphné rövidnadrág és pólóra vetkőzött, annyira meleg volt.

Daphné pentathlon táborban volt egész héten. Ez nem ottalvós tábor, de 8.30-kor kezdődik és 17.30-ig tart, ami tényleg egy igazi elfoglaltság a gyerekeknek és segítség a szülőknek. Nem mellesleg annyira szereti, hogy nagyon várt minden napot, mert minden nap más és más programm volt. A hét fénypontja számára pedig a pénteki nap volt, amikor felvitték őket Font-Romeau-be a hegyekbe. Egész nap hógolyóztak, sorversenyeztek a hóban. Kimerülten és rengeteg élménnyel tért haza. El sem tudom mondani mekkora segítség és megkönnyebbülés nekem, hogy míg én dolgozom, ő szórakozik.

A fiúk itthon votak, Léopold sokat "csavargott" az új motorjával, hétfő este pedig 4 fiú aludt nálunk, együtt főztek, elvoltak. 

Sajnos Edgárnak végül nem alakult jól a hete, mert kedden modta, hogy mintha fájna a foga. Megnéztük, semmit nem láttunk, gondoltam csak érzékeny lett. Szerdán mondta, hogy tényleg nagyon kezd fájni és felül meg is láttuk a lyukat. A nagy csavar a történetben, hogy pénteken éjszaka síelni indultunk, az meg ugye hatalmas kihívás, hogy azonnal fogorvost találjunk és olyat, aki el is látja. Végül nagyon nehezen talátam egy új fogorvosi rendelőt, ahol szerdán fogadták, csakhogy nem csináltak semmit a  fogával, mivel mély a lyuk, így lehet ki is kell idegelni. Kapott fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszereket, és egy hét múlva időpontot. Nem kell mondanom, micsoda szenvedés neki most minden nap. Semmit nem vár, csak azt hogy ez a rémálom fogfájés véget érjen. Mindig ez a félelmem, hogy utazás előtt betegség, vagy bármi olyan baj történik, hogy mit sem ér az utazás. Pedig szegénynek egy osztálytársa is itt van a hegyekben és megbeszélték, hogy együtt síelnek, annyira várta. 

Sant Marti de la Roca kápolna

 Múlt hétvégén vasárnap elhatároztuk, hogy kirándulunk, pontosabban túrázunk egyet. Mivel itthon ebédeltünk és mire mindent elpakoltunk rendbe szedtük a konyhát már két óra volt, nem terveztünk messzire menni. A kis kápolnát 512 méter magasan mindenhonnan látni, csak úgy mint a havas Canigout. Camélas falucskától indul a túra, ami oda-vissza csupán két óra. A falu pedig 15 percre van autóval. Léopold és Daphné nagyon lelkes volt, ezennel Edgár kevésbé. De este ő is azt mondta nekem, hogy örül, hogy eljött, mert jól esett neki a séta. 

A faluból gyalog indultunk el egészen magasra a kis kápolnához, ahonnan nagyon szép kilátás van a környező tájra. Fennt megpihentünk, meguzsonnáztunk, majd elindultunk lefele. Sütött a nap, a szombati hideg, szél és eső után kifejezetten enyhe és meleg idő volt, nagyon szép délutánunk volt. 

Karneval a suliban

 

Múlt héten karnevál volt a suliban. Én is ott töltöttem a kedd délutánt, mivel a szülői munkaközösség is készült a szokásos uzsonnával, ezúttal palacsintát is kínáltunk, hogy fokozzuk a hangulatot. Reggel külön táskába készítettük össze a jelmezt, amit pont időben sikerült megrendelni. Daphné rendőrnőnek öltözött, még kikönyörögte, hogy egy bilincset is rendeljünk hozzá. Guillaume furcsállotta Daphné választását, de én tudtam, hogy már kisgyerekes jelmezt, mint tündér, pillangó már nem akar. 

16-17 óra között zenei kísérettel felvonultak az udvaron, majd bulival zárult  a délután. A szülői munkaközösség minden osztályról készített fényképet, amit ingyen osztunk a gyerekeknek. Jó volt látni Daphnét, amilyen felszabadultan és boldogan bulizott az udvaron. Azt hiszem nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy boldogan zárjam a délutánt. 

Valentin napunk

Szombaton délelőtt Guillaume eltűnt, azt mondta dolga van. Nekem is volt, főztem, sütöttem :-). Mad egy hatalmas csokor virággal tért haza mellé egy pici meglepetéssel : Laroque-des Alberes-be ment csokiért. Ez egy falu kb 30-40 km-re tőlünk a spanyol határ felé az Alberes hegység lábánál. Van egy híres kávézója, cukrászdája és mellesleg nagyon finom, különleges csokikat is árulnak. Minden évben kap  a cég ajándékba a csokiból és mindig mondogatja, hogy majd vesz nekem, mert nagyon finom.

Maison Castro-nak hívják , van kávézója és péksége is. 

Nagyon örültem ennek a figyelmességnek. 

Mi pedig mindez alatt Daphnéval Valentin napi tiramisut készítettünk. 

Délután Edgár barátja jött hozzánk vendégségbe, így hamar el is telt a nap. Többnyire bennt voltunk egész nap, hiszen az Oriane nevű vihar széle elért hozzánk is . Nem volt olyan vészes, de annyira erős, hogy nem tudtunk kimozdulni nagyobb programra. Csak egy kis sétát tettünk Daphnéval itt a környékben. Azt hiszem már nagyon vágyunk a napsütéses kirándulóidőre. 

Daphné első a házi pentathlon versenyen

 

Daphné nagyon megszerette ezt a sportot, amit ebben az évben kezdett el. Annak külön is örülök, hogy ő fedezte fel, ő kérte, hogy járhasson. De így utólag összeraktam a képet:  emlékszem nyáron Cserkeszőlőn a fürdőben is mindig hátul találtam rá a gyerekeknek épült akadálypályán ment végig nem is tudom hányszor egymás után. 

Azt szereti a pentathlonban, hogy nem mindig ugyanazt csinálják. Ötféle sportot foglal magába a modern öttusa: vívás, lövés, futás, úszás és ninja varrior (akadáylpálya). Szerintem az animátorok is nagyon jók, szereti őket is. Nem is beszélve az iskolai szünetben szervezett táborokról ahol 8.30 és 17.30 között fogadják a gyerekekt, tehát egy dolgozó szülőnek tényleg nagy segítség. A februári szünetben is beírattam Daphnét, utolsó napon pénteken a hegyekbe viszik fel őket.Nagyon várja persze ezta  programot is. 

Annyira annyira nagy szerelem lett, hogy a tornát jövőre abbahagyja. Az öttusára szerda délután viszem, de van hogy Guillaume besegít, hazajön ebédelni és visszaviszi, én pedig megyek érte. Ilyenkor van, hogy én is futok pár kört a Sportpályán  mielőtt felveszem. Néha messziről látom őket, küzdelmes az akadálypálya. Le a kalappal. A szerda délutáni csapatnak nincs úszás, ahhoz szerda délelőtt vagy szombaton délelőtt kell járni. Erre készül nagyon, mert nagyobb versenyekre csak azután mehet, hogy úszásra is járt egy évet. 

Mindig is láttam rajta hogy nagyon mozgékony és ügyes is, szüksége van erre a mennyiségű mozgásra. rendesen el is szokott fáradni szerdánként, a hrom óra sport megteszi a hatását.

A nagy vihar előtti szerdán, azaz egy hete házi versenyt szerveztek és korosztályában első lett. Hatalmas boldogság volt számára. Azt mondta, hogy a fényképet az éremmel mindenképp tegyem bele a családi albumba. Hát persze, hoyg így lesz, de addig is a fényképet itt is meghagyom emlékbe. 

Képekben a vihar Thuir körül

 Ma reggel mentem egy kis kört itt a városban, levittem Edgárt a buszhoz és volt még más dolgom is. Láttam egy két letépett kertkaput, megcincázott fákat. Hatalmas, kidőlt fákat és olyan autót, amit épp szabadítottak ki egy fa alól, mert a közeli emeletesházak előtt két óriási fa kidőlt, egyik pont egy autóra. 

Jobb, hogy tegnap maradtunk itthon és, hogy nem volt sürgős dolgunk. Guillaume is szerencsésen haazért, ő autópályán eldőlt kamionokat látott a hazaút során. 17 óra körül csendesedett el a vihar, van több iskola, ahol még ma sincs oktatás, de a mi gyerekeink ma már mentek iskolába. 

Tempete Nils (Nils vihar) Thuirben

 

Mint derült égből a villámcsapás úgy ért bennünket ez a vihar. Én legalábbis a hét elején még semmit nem hallottam róla, vagy lehet egy kis kósza hír terjengett egy bizonyos csütörtöki Tramontána feltámadásáról. De a Tramontána nem nagy szám itt, rendszerint feltámad és néhány napig tart. 

Szerdán még viszonylag szép, derült, csendes idő volt, még szellő sem fújdogált. Én elvittem délután Daphnét az öttusára és futottam is a Sportpályán egy kellemes 10 km-t , nagyon jól esett a futás. Közben láttam párszor Daphnét ahogy edzettek, láttam hódokat, amivel tele van a park és szemben a havas Canigou-t csodáltam. 

Délben érkezett Léopoldnak az értesítés, hogy csütörtökön nem lesz iskola, majd kicsivel később Edgárnak és Daphnénak is. Magas szintű riasztás az egész régióban ahol 150 km/h sebességű szelet jeleztek előre. Boldogok voltak. Rendben, a fejemben kicsit át kellett ütemezni a dolgokat, átgondoltam van- e kaja ottthon, tudok e főzni ebédet és vacsorát, ugyanis az már nyilvánvaló lett, hogy másnap nem mozdulunk ki a házból. Este ahogy hazaértem - GUillaume nem volt aznap este - beszedtem a ruhákat, körbejártam a házat, a virágokat biztonságba helyeztem. Azt mondták , hogy a Nils vihar éjszaka támad fel és kb. csütörtökön 18-ig tart. 

Rendesen lecsapott a régióra. Itt Thuirben egész délelőtt tombolt a vihar. Cserepeket fújt le a tetőről, de ez még a jobbik eset volt, volt akinek az egész háztetőt elvitte a vihar (reggelizés közben). Nálunk szerencsére a kémény tetejét fújta le a szél, darabjait találtuk meg a kertben. Azt nem tudjuk, hogy cserepet fújt e el, itt a ház körül nem láttunk darabokat. A délelőtt folyamán külön riasztást kaptunk a telefonra, nem is tudtam mi az hirtelen, a telefonom hangosan csipogni kezdett, mindenki üzenetet kapott, hogy ne mozduljon kia  házból. 

Thuirben, Perpignanban és a környező településeken fákat csavart ki a szél. Kamionok dőltek keresztbe az autópályán. Guillaume-ért izgultam, aki persze mikor máskor nem, ha nem ekkor pont úton volt. Bár én mondtam neki, hogy ez nem vicc vegyen ki egy szobát és maradjon. Ő csak haza indult és szerencsésen meg is érkezett. Majdnem a legnehezebb itt Thuirben volt hazajutni, mert mindenfele fák hevertek keresztbe az utakon. 

De túléltük és reméljük nem lesz folytatás. Szerencsére hatalmas esővel nem járt, mert ragyogott a napsütés egész nap. 

A gyerekek nagyon becsavarodtak a nap végére. Mindenkinek hiányzott a suli, nem találták a helyüket. Holnap minden folytatódik a  régi kerékvágásban. Hálás vagyok, hogy nagyobb bajunk nem történt és kár sem keletkezett nagy. 

Kirándulás Gruissanba

 

Már szombaton elhatároztuk, ha már a hegyekbe nem jutottunk fel a pénteki defektem miatt, akkor vasárnap biztos elmegyünk kirándulni. Léopold annyira élvezi a motor által biztosított szabadságot, hogy inkább elment motorral teniszezni délután a haverokkal. 

Mi pedig Gruissan felé vettük az irányt. Gruissan kb. egy óra autóútra van tőlünk Aude régióban. A tengerpart mentén kopár Corbiere -hez hasonlító hegyek vannak, amit Massif de la Cape mészkőhegységnek hívnak. Gruissan -nak van egy városközpontja egy várral a domb tetején, ami a tó mellett magasodik. De van egy tengerparti része és egy kikötője is. A tengerparti rész a lábakon álló nyaralóházairól híres, sokat hallottuk már a nevét, mert LÉopold egyik barátja szüleinek itt van nyaralója. 

Na az idővel nem volt nagy szerencsénk, mert elég borús lett, pont mire odaértünk. Szerintem itthon Thuirben jobb idő volt. 

Először a tóhoz mentünk, melette sétáltunk egy kicsit. De a tó körül is visz egy túraút 7km-es. Mi azonban csak egy részét sétáltuk be, ugyanis teljes izgalomba jöttünk, mert rózsaszín flamingókat láttunk egészen közelről. Camargue -ban van az európai rózsaszín flamingó legjelentősebb állomány és innen jönnek el időnként a Gruissan-i tóhoz. Szépen komótosan mászkáltak és eszegettek, mi meg csodáltuk őket, hiszen ezen a helyen kívül csak esetleg állatkertben lehet látni őket.

A tó után megkerestük a tengerpartot, ahol a híres lábakon álló házak vannak. S rögtön Key Largo jutott eszünkbe Floridából. Nagyon hasonló hangulata van ennek a nyaralónegyednek. Most nem volt annyira hangulatos, de nyáron, amikor nagy az élet, biztos sokkal érdekesebb. Ekkor már az eső is esett, szóval inkább beültünk inni egyet az egyetlen nyitva lévő tengerparti étterembe és onnan néztük a kissé haragos, zavargó tengert. 

Még a Gruissan melletti sómezőket és sólepárló medencéket szerettük volna megnézni, de tényleg olyan komor és zord volt az idő, hogy inkább hazaindultunk. 

Hiányzott már egy kis kirándulás, így is jól éreztük magunkat. 

Igazi tavaszi hétvége

 

Nagyon szokatlan volt az idei tél ebben a régióban. A sok esőről már meséltem, de a nap is keveset sütött, valamint hideg is volt. Egy pár hétvége eltelt piacozás vagy egyáltalán kinnti programok nélkül. Volt hogy reggel még elcsíptünk egy egy órás intervallumot, hogy eljutottnk futni Guillaume-al, de ennyi volt az esőmentes napszak. Két éve Guillaume szülinapján egy szál ruhában és rövidujjúban voltunk a tengerparton.

Így nagyon értékeltük mindannyian a mai napot - ha már síelni nem jutottunk el - hiszen egy igazi tavaszias napsütéses hétvégénk van. Mindenfele virágzik a mimóza mesés látványt nyújt. 

Délelőtt futni mentünk, majd együtt piacozni, hiányzott már. Ráadásul Daphné annyira csalódott volt, hogy nem mentünk síelni, hogy a piacon vásárolt nemmel gondoltam felvidítom. Imádom a piaci hangulatot és azt a sok finom értékes ennivalót, amit ott lehet kapni. Egy-két árus kivételével szinte soha nem csalódok. Persze nekem is, mint gondolom mindenki másnak megvannak a magam árusai ahol kifejezetten szeretem a kenyeret, a sajtot, a zöldséget vagy a halat. Ilyenkor mindig veszünk egy francia-kambodzsai pártól nemet, vagy argentínai empanadat, ami a fiók kedvence. De megmondom őszintén, nem mindent szerzek be a piacon, mert igazi vagyonokat ott tud hagyni az ember. 

Ilyenkor a piactér körüli kávézók is megtelnek, ma is nagyon sokan sütkéreztek a meleg napsütésben, nem csak mi örültünk végre egy napos hétvégének. Nekünk már nem is jutott hely, így majd csak  legközelebb ülünk le egy teára vagy forró csokira. 

Rugelach -sajtosan és nutellásan

 

Ennek az aprósütinek is a receptjét Szécsi Szilvi youtube csatornáján találtam. Azóta már párszor elkészítettem, mert pofon egyszerű és nagyon finom. Lehet sós válozatban, jó sok sajttal és édesen is készíteni nutellával, cukros dióval töltve.

A nutellás változat teljesen beindította a gyerekek fantáziáját , hiszen a kakós fornettire nagyon hasonlít. Pali papa minden reggel ezt vásárol a gyerekeknek, amikor ott vagyunk. . Pár napig Daphné Cserkeszőlőről beszélt, feljöttek a szép emlékek. 

Hozzávalók:

120g natúr krémsajt vagy mascarpone

120g vaj

1 kiskanál só

150g liszt.

150g reszelt sajt a töltéshez és

1 tojás a lekenáshez

A natúr krémsajtot a vajjal, a sóval és a liszttel összegyúrjuk, majd fél-egy órára hűtőbe tesszük (tényleg csak ennyi kell hozzá). 

Utána két gömböt formázunk, majd külön külön 30 cm átmérőjű kör alakra nyújtjuk. Ha sajtosan készítjük, akkor megkenjük a tésztát tájással és a 150g lereszelt sajt felével megszórjuk. Ezeket pedig 12 cikkre vágjuk. Tehát egy adagból 2 X 12 , azaz 24 kis sütemény készül. És a sütuk tetjét is megkenjük tojással.  Ha a nutellás, vagy édes változatot készítjük, akkor ne kenjük meg tojással, csak nutellával és a sütemény tetejét cukrostojással. 20-25 perc alatt sül meg 180 fokon. 

Próbáljátok ki, elronthatatlan. 

21 éve együtt

 Valahogy úgy alakult, hogy jobban számon tartjuk majdnem, mint a házassági évfordulónkat, azt a napot, amikor összejöttünk Guillaume-al. Biztos segít ebben, hogy pont a szülinapja másnapján van. Mindig megünnepeljük, ha csak tudjuk és általában tudjuk. Most is csütörtökön este étterembe mentünk. Mennyire könnyebb már ez is, hogy csak úgy itt tudjuk hagyni a gyerekeket. Ők is boldogak voltak, mert Daphné kívánságára szushit ettek, amit hazafele úton vettünk meg. 

Az étterem is különleges választás volt: Auberge du cellier, Montner-ben. Régen egy csillagos étterem volt, de most is igazi gasztronómiai élmény ott enni. Őszintén mondom, hogy rég ettünk ennyire finomat és különlegeset, aminek minden falata szemet gyönyörködtet és elvarázsolja az ízlelőbimbóinkat. 

Montner egy 320 fős lakosú kis falu az Agly folyó völgyében, kb. fél óra autóútra tőlünk. Már régóta szemeztem ezzel az étteremmel, rábeszéltem Guillaume-ot, hogy megéri biztos az a kis autókázás. Pici utakon vitt az utunk a semmi közepére. Az étteremben mi voltunk az egyedüli vendégek. Nagyon nagy élmény volt, örültem, hogy nem csak ide a faluba ugrottunk le, hiszen olyan ritkán jutunk el (még) valahova kettesben. 

Guillaume 46 éves

 Míg múlt héten Guillaume és Léopold az orientációs napra mentek, én a többiekkel ajándékot vásárolni. Ugyanis Guillaume-nak szerdán ünnepeltük a szülinapját. Ilyenkor mindig valami egyszerű vacsorát tervezek, hogy legyen idő ünnepelni, ajándékozni: galette breton kiváló sonkával és sajttal, mindenki nagyon szereti.

Guillaume-nak egy lúdláb tortát készítettem. Isteni lett. Mivel szerda volt, Guillaume besegített délben, hazahozta Edgárt a suliból és elvitte Daphnét az öttusára. Délután így bele is kezdtem a tortába. Van egy új felfedezettünk a youtube-on: Szécsi Szilvi. Isteni receptjei vannak és a legjobb, hogy mindent pontosan elmagyaráz, lassan készíti, de csak a sütiről magyaráz és a végeredmény olyan lesz, mint amilyen az övé. Jól elmélyültem a sok recept között és fedeztem fel a lúdláb tortát, ami egy meggyes csokis süti és én nagyon szeretem. Volt sikere a családnál is. Nagyon klassz ünneplős esténk volt. 

Hatalmas esőzések Pyrennées-Orientales megyében

 Ezen a télen különösen sok eső esett ebbena régióban. Karácsonykor 5 napig megállás nélkül zuhogott. Úgy értünk haza Nantes-ból, hogy állt a víz az alagsorban. Volt pár nap szünet, majd ismét belekezdett, megállás nélkül pár napig. Ismét jött a víz, de már a klubszobának kialakított alsó teremben is a falakon csorgott a víz. Napi 5-6-szr töröltük fel a tócsákat és a többi részről is vödörszámra hordtuk ki a vizet. Már az eső is elállt, de még csak csurgott és csurgott be a víz, annyira telítődve volt a föld. Az elmúlt napokban hagyott alább a vízszivárgás, nagyon vártuk, mert jó sok időt vett el a folyamatos takarítás. Szakembert is hívtunk, hogy kicsit átbeszéljük milyen változtatásokra van esetleg szükség. 

Az biztos, hogy most nagyon sok háznál gondok voltak.A szakember mesélte , hogy volt olyan ház ahol 20 évig semmi gond nem volt és most kezdődött. 

Itt lennt sok eső esett, ami azt jelenti, hogy a hegyekben rekord mennyiségű hó. Több, mint két méter hó van a Pireneusokban, ritka jók a sípályák, így el is határoztuk 3 hete, hogy szombaton síelünk egyet. Edgár beteg volt, Daphnénak a szeme volt bedagadva, megcsípte egy rovar, de mindenki jobban lett péntekre, így össze is pakoltuk a sícuccokat, Guillaume felszerelte a síléctartót az autóra és időben ágyba is mentünk. Egyszer csak jön le Léopold, hogy most hallja  a barátaitól, hogy sziklaomlás miatt lezárták az egyetlen, a hegyek felé vezető utat. Valóban, már írták is mindenhol az útinfóban, így lőttek a programunknak. Múlt héten szombaton orientációs nap volt a gimiben, nem tudtunk menni, gondoltuk megpróbáljuk most .

Ma délután igyekszek Daphnéért az iskolába, amikor hirtelen az autóm jelzi, hogy lapos a kerék, fel kell fújtatni, majd, szinte azonnal pirosan villogni kezd, hogy defekt. Szerencsére ki tudtam oldalra kanyarodni. Amikor kiszálltam az autóból már totál lapos volt a kerék. Gyors hívtam Guillaume-ot, aki elment Daphnéért, majd hívott egy autómentőt, aki elvitte egy szerelőműhelybe az autót. Szóval ez annyira elvitte az időnket, energiánkat, hoyg most sem fogunk a hegyekbe menni. Igen, az eredeti tervek szerint csak február 17-én akarták kinyitni az utat, de a héten mondták, hoyg már pénteken este 18-kor kinyit az út. Mi is boldogak voltunk, Daphné nagyon készült, de ez a defekt keresztbe tett a terveinknek. Taán jövő héten szombaton?

Leopold ismét motoron

 Nagyon boldog Léopold, szerintem nagyon hiányzott neki a motor. De annyira rossz, esős, hideg idő volt, hogy nem is tudott volna sokat motorozni. Sokkal szabadabban tud mozogni, ide-oda eljutni, barátokhoz, sportolni. Szerencsére a baleset sem jut eszébe, nem kísérti semi rossz. Ha a statisztikát veszem alapul, lehet ő betudta a balesetét egy életre. A biztosító visszafizette a teljes összeget. 

Balesetmentes további jó vezetést kívánunk neki!