Látogatás barátainknál Angers mellett

 

26-án már egy kicsit kikívánkoztunk a szabadba. Ismét Guillaume-al egy rövid futással kezdtük a napot. De már tanultam az előző évekből és mondtam neki, hogy csak egy rövidet fussunk, nem akarok kockáztatni egy lebetegedést a hideg levegő miatt.Így lehet jól megfázni, amikor az ember bekapkodja hirtelen a hideg levegőt. 

A délutánunk is sportos volt, mert korcsolyázni vittük a gyerekeket Nantes-ba. Daphné imádja a korit is, amikor Barcares-be mentünk a karácsony előtti utolsó hétvégén, alig tudtuk lerángatni a korcsolyapályáról. Guillaume megígérte neki, hogy próbálunk valahol ismét eljutni korizni. Az ígéret bevállt. Másfél órát töltöttünk ott, Daphné megállás nélkül körözött. Én 3 nagyot estem, ami kihozta a lumbágómat, azóta kicsit görbén megyek, de bízom benne , hogy nem fog sokáig tartani. 

27-én ebéd után Angers mellé indultunk barátainkhoz. Jövőre ismét együtt fogunk síelni Les Saisies-ben, már alig várjuk. Moszkvai barátainknak hívjuk csak őket de már Moszkva előtt ismerkedtünk meg, Guillaume révén, munkaheyli barátság ez. Sok-sok emlék köt össze bennünket azóta. Daphnénak nagyon hiányzott már a gyerektársaság, jót játszottak a kisebbek a hatalmas udvarban, mi pedig jót beszélgettünk felnőttek. Este hétkor érkeztünk vissza Nantes-ba. Jót tett ez a kis baráti társasági élet is a sok napos bezártság után. 

2025 karácsonya

 

23-án délután érkeztünk Nantes-ba, 24-én már itt ébredtünk. Rögtön reggel belehúztunk és elmentünk Guillaume-al futni egy 8 km-t. Nagyon hideg van itt, legalábbis Perpignan-hoz képest biztos nagyon. 0-4 fok körül volt, míg itt voltunk és mi ehhez nem vagyunk hozzászokva, mármint a nulla fokban való futáshoz. Mikor hazaértünk azonnal forró teát ittunk és meleg fürdőt vettünk. 

24-én délután én bevetettem magam a legjobb helyre a konyhába magamat anyósommal. Sok-sok finomságot készítettünk még másnapra is elkészült a karácsonyi fatörzstorta. Igyekeztünk, mert el szerettünk volna menni a 18.30-kor kezdődő karácsonyi misére. Elkészítettük az asztalt, nagyon szép karácsonyi díszes hangulatba. Abba a templomba indultunk ahol Léopoldot kereszteltük 15 éve. Volt egy kis furcsaság,amit még senki nem látott, ugyanis a templom ajtaját bezárták és vagy 20-30 ember várakozott értetlenkedve odakinnt. Volt akinek az egész családja bennt volt, csak az apa ragadt kinnt. Már hazaindultunk és mindannyian az autóban ültünk amikor láttuk, hogy az ajtó kinyílt. kiugráltunk az autóból, beszaladtunk a templomba, most meg majdnem Guillaume ragadt kinnt, aki ugye leparkolt az autóval. De szerencsére beengedték. Ilyet is ki látott még, hogy pont karácsonykor kizárják az embereket a templomból, Isten házából, ami minden ember előtt nyitva áll. 

Meghallgattuk a misét és hazaindultunk, ahol már kivilágítva, ünnepi díszben várt bennünket a ház és az asztal. Persze Daphné alig bírta ki az aperot, annyira várta az ajándékokat. Úgy döntöttünk, hogy még vacsora előtt kibontjuk az ajándékokat. Volt öröm és boldogság, tele volt a fa alja minden széppel és jóval. Daphné fényképezőgépet és Sylvain Familien házat kapott, könyveket és kézműves készletet. Léopold új fülhallgatót, parfümöt és símaszkot, Edgár akvarell készletet, videójátékhoz pedálokat és forma egyes legot. 

Amikor a családba kerültem furcsa volt, hogy 24-én viszonylag későn ülünk az asztalhoz és a vacsora szinte éjfélig elhúzódik. Ezért is hívják Reveillon-nak, azaz virrasztásnak, hiszen a kis Jézus érkezését várjuk.  Megszoktam, elfogadtam és ma már belesimulok abba, hogy ilyenkor kicsit másképp van minden, mint ahogy nálunk lenne.  Mi anyósommal hajnal kettőkor feküdtünk, mert még elpakoltunk, mosogattunk.

Másnap úra kezdtük a sütés főzés evést. Csupa finom étel került az asztalra. 25-án is annyit ültünk az asztalnál, hogy csak késő délután egy rövid sétára mozdultunk ki a környéken. 

Boldog Békés 2025 karácsonya Nantes-ban

 Kedden hosszú 7,5 órás utazás utána délután fél ötkor begurultunk anyósomékhoz Nantes-ba. Elég hosszú volt az út, Léopold is sokat vezetett, de viszonylag gyorsan eltelt. Azóta pihenünk, eszünk nem keveset, ahogy az annak rendje és módja karácsonykor. Jól vagyunk együtt vagyunk és ez a legfontosabb. 

Talán még nem késő hogy 

MINDEN KEDVES BLOGOLVASÓMNAK BÉKÉS BOLDOG SZERETETTELJES KARÁCSONYI NAPOKAT 

kívánjak. 

A tökéletes beigli

 Szerintem minden családnak megvan a maga beigli receptje, ami bevált és évről évre ezt süti meg az egész család. Én is már bő tíz éve Hargitai György mesterszakács beigli receptjét készítem, ami az utóbbi években egyre inkább nem készült el tökéletesre. Izre mindig kiváló lett, de gyre inkább olyan külalakra hogy nem igazán reprezentálható, tehát ajándékba már nem . adnám. Hargitai Görgy Az én alapszakácskönyvem az egyik nagy kincsem a konyhában, sok magyar receptet az ő recepjei alapján tanultam meg

Ahogy decemberben apukámnál voltam, neki is sütöttem beiglit és anniyra finom lett, de annyira rosszul nézett ki és nem tudtunk rájönni, hogy miért: hosszában teljesen kettérepedt és szétfolyt. Hargitai Györgynek van egy youtube csatornája, így ki is kerestem a beiglit. Hamara meg is lett mi lehetett az oka, hogy nem úgy sikerült már évek óta, mint ahogy szerettem volna. Kb a 10 percnél a videóban bemondja, hogy akinek megvan a szakácskönyve, az most tegye meg hogy kinyomtatja  a receptet és beteszi a könyvbe, mert pont a beigli receptje lett elírva. Alaposan végignéztem kétszer is a videót, kijegyzeteltem és hétfőn nekiláttam, pont ahogy a videóban magyarázta. Egyrészt szerintem az adagok vannak elírva a könyvben, a tölteléknek is túl sok diót mákot ír és tejfölt nagyon sokat ír a könyv, míg egy evőkanál elég a  tésztába. 

Nagyon takaros 4 rudat sütöttem fél kiló lisztből, míg a koráűbbi években csak két rúd lett ekkora mennyiségű alapanyagokból. Egy picit túlsütöttem, de ha pont addig hagyjuk sülni, mint ahogy a videóban meséli pont olyan szép fényes márványos lesz, mint az annak rendje és módja. Nagyon örültem neki, hogy prezentálható állapotban húztam ki a sütőből a 4 rúd beiglit, mert a szomszédoknak is vinni szerettem volna, ők vigyáznak Ringóra míg nem vagyunk itthon. 

Míg a beiglivel piszmogtam, addig még pár adag egyéb sütit is kisütöttem. Ma sem volt unatkozás, láblógatás.

Végre egy nyugodt hétvége

 Bár a két fiúnak voltak programjai és egy pici taxizással be kellett segíteni, mégis úgy éreztük, hogy végre vot egy nyugalmasabb hétvégénk. Egy picit lassítottunk és nem folyamatosan időre rohantunk még hétvégén is valahova. Még napközbeni olvasásra is jutott idő!! Szombaton piacoztunk, könyvtárban voltunk. Nem főztem, azt ettünk, amit a piacon találtunk. ilyenkor ünnepek előtt minden van ami szem szájnak ingere. Be kellett tárazni az ünnepekre könyvekkel, különösen Daphnénak, aki rákapott egy 3 részből álló regényre és befejezte az első részt. 300 oldalas könyvet olvasott ki, nagyon büszke volt magára én pedig örülök, hogy a regényolvasás ízére is ráérzett. Eddig leginkább rövidke könyveket vagy inkább képregényeket olvasott.

 

A hétvégén már elkezdtem a  sütemények elkészítését: beigli, vaníliás mogyorós hókifli, olasz diós süti. Mindent kimostam, kivasaltam és becsomagoltam az ajándékokat. Hétfőre csak a ruhák pakolása maradt.

Vasárnap délután pedig négyesben (mivel Léopold buliból tért haza és lusta volt velünk tartani) elmentünk Barcares-be a Karácsonyi faluba. Új helyszínen került ez évben megrendezésre, mindig megcsodáljuk, hogy mit fel nem építenek. Sergők, kézműves termékek, enni, innivaló, korcsolyapálya , ámultunk most is. Illetve négyen felültünk egy sergőre, ahol nekem halálfélelmem volt, szerencse, hogy csak rövid ideig tartott, mert ott haltam volna meg. A gyerekek kedvéért megtettem, nagyon boldogok voltak és én is végül túléltem. 

Edgár festeget

 Ismét alkotott Edgár, míg mi szombaton délelőtt piacoztunk, addig ő nyugiban festegetett. A mami kérte, hogy fessen karácsonyi üdvözlőlapot, amikkel már régen elkészült, így most egy őszi párizsi városképet festett. Persze megint elfogult vagyok, szerintem ez is nagyon szép lett. Imádom, ahogy elmolyol vele a szobájában. Bár két alkalommal elvittem az őszi szünetben egy művésznőhöz, ezen kívül magától tanul különböző videókból festeni.

Büszke Daphné a bizonyítvánnyal

 Nagyon büszkén jött haza Daphné a héten a bizonyítványával. Ketten kaptak "Tres vive félicitaion"-t az osztályban és övé lett a  második legjobb bizonyítvány. Valahogy nem is gondoltam, hogy ez egy ilyen klassz trimeszter lett neki. Mindig minden felmérőre tisztességgel készültünk, sokszor hétvégente Guillaume-al tanult. Azt láttam, hogy nincsenek nehézségei, legtöbbször annyi is elég volt, hogy megcsinálta a gyakorló feladatsort a felmérő előtt és ezzel meg is volt a készülés. Azt látom rajta, hogy szorgalmas, hétvégén is beosztja, hogy szombaton megcsinál minden írásbelit, vasárnapra hagyja a szóbelit vagy a tollbamondást, hogy jobban emlékezzen rá hétfőn. De soha nem kell mondanom, hoyg gyere tanuljunk, minden megy magától. És ez akkora könnyebbség nekem. Nagyon büszkék vagyunk rá is!!

Karácsony előtti látogatás Magyarországon

 

Még szeptember előtt kérdezte Guillaume, hogy nem szeretnék e hazalátogatni karácsony előtt, mivel a karácsonyt ebben az évben Nantes-ban töltjük. Azután jött a balesetem és ezt a programot függőben hagytuk. A kezem megjavult és a proram  előkerült. Nehéz volt azonban egy olyan hetet találni, hogy Guillaume ne legyen vidéken, de összejött, jegyet vettünk és én elutaztam múlt héten egy hétre Pali papához. Guillaume pedig tartotta a frontot a gyerekek körül. Nem könnyű hete volt, rengeteg munkával. 

Nekem ez egy karácsonyi ajándék is volt egyben, egy jó pihenés és feltöltődés, gasztronómiai kitérő. Egy hete vasárnap hajnal 4-kor indultam autóval sötétből és sötétben érkeztem délután fél ötkor Cserkeszőlőre. Kimondottan semmilyen programmal nem készültem,  csak időt szerettem volna tölteni apukámmal, kimenni a fürdőbe a kezem miatt és eljutni a temetőbe anyukám sírjához.

Mindenre sor került. Napközben dolgoztam, már jó korán nekiláttam, majd amikor a toll kiesett a kezemből, hétfőn sétára indultunk forralt borozni, kedden a fürdőben pihentem, szerdán a temetőbe mentünk ki, csütörtökön pedig még egy utolsót fürödtem.Gyönyörűen ki van világítva a falu, szép ünnepi hangulat van. A fürdőben alig voltak, majdnem egyedül voltam a kinnti medencében. Végig arra gondoltam, hogy csak érnénk meg Guillaume-al, hogy már nagyobbak a gyerekek és kettesben is pihenhetünk Cserkeszőlőn. Az, hogy csend van, nyugalom és nincs tömeg, mindennél többet ér és ideális ahhoz, hogy kikapcsolódjunk. 

Ahogy említettem istenieket ettem. Apukám gyöngyösből főzött levessel várt, utána készült a csülkös székelykáposzta, sült oldalas, Tartiflette (a hozott sajtból), készítettem túrógombócot és sütöttünk beiglit. 

Pénteken fájó szívvel, de haza kellett indulnom. Legyünk hálásak, mondtam, hogy ezt is meg tudtuk oldani. Köszönet kitartó férjemnek  és a gyerekeknek. Nagyon klassz pár napom volt otthon. 

Karácsonyi parádé Perpignanban

 

Első év, hogy Daphné és így már egy gyerekem sem hisz a Télapóban. Mindhárom gyermekem máshogy élte meg azt, hogy megtudta, vagy rájött, hogy a Télapó nem létezik. Léopold és Edgár, mindketten viszonylag idősek voltak, idősebbek mint Daphné olyan CM1 korúak lehettek. Léopold elég természetesen fogadta, Edgár sokkal érzelmesebben, még sírdogált is rajta egy picit, Daphné pedig egyenesen büszke magára, hoyg így alakult. Közben látom, hogy mennyire éli a karácsonyi időszakot, elkészítette már a levelét , minden este olvasunk karácsonyi történetet és persze nagyon készül Nantes-ba a mamiékhoz.

A szombatunk megint nagyon sűrű volt, annyira, hogy amikor délután 3-kor Guillaume hazatért a túrnéjáról és ment kilincset szerelni, mondtam neki, hogy ülj már le egy picit, pihenjél (tudtam, hogy hamarosan indulunk a parádéra). Guillaume így szólt: "Majd a sírban pihenünk." Annyira jót mosolyogtam ezen, mert körülbelül így vagyunk most olyan mérhetetlenül fel van gyorsulva az élet, szinte követhetetlen a sok változás, alkalmazkodás. Na meg a programok tömkelege. Közben igyekezett mindent is bevállalni szombaton, hoyg én valamennyire be tudjak pakolni, hiszen vasárnap hajnal ötkor indultam Magyarországra egy karácsony előtti látogatásra Pali papához.

Léopold a barátaival volt egész nap, csak mi indultunk Edgárral és Daphnéval, hogy a karácsonyi parádét megnézzük Perpignanban. Csodálatos volt ebben az évben kifejezetten tetszett a felvonulás. Külön értékeltem, hogy nem volt tömeg, hogy tülekedés nélkül lehetett mindent látni. Minden évben más és mások a kosztümök a téma. A perpignani tánciskola, a Synopsis diákjai táncolnak végig az utcákon csodálatos jelezekben.Nagyon tetszett és nagyon élveztük. Természetesen a parádé után Daphné még célbalövött a fiúkkal és sergőzött azaz trambolinozott. Próbáltunk időben hazaérni, de az se jött össze és az se hogy időben ágyba menjek. Másnap azonban az izgalom, hogy odaérjek Barcelonába, hogy ne merüljön le az elektromos autóm, hogy időben induljon a gép, hogy ne hagyjak semmit otthon, ébren tartott.

A Mikulás is bekukkantott

 

Jó húzós hetünk volt ismét. Guillaume sokat volt vidéken, nekem is sok volt a munkám, de összeállt végül minden. Kellett a hétvégére is készülni, mert szombaton reggel a Mikilást várták a cipők a kandalló alatt. Én pedig vasárnap hajnalban Magyarország felé vettem az irányt. 

Míg a fiúk kisebbek voltak a Télapó ilyenkor vitte el a leveleket. Daphné péntek estére odakészítette a kis levelet az éjjeliszerényre, úgy címezte, hogy Télanyó és Télapó. 

Eredetileg 3 nagyobb ajándékot és több kissebbet írt a levélbe, és beszélgettem vele, hogy azért ez így elég sok meg stb., hogy a nagyok közül választani kell, de utána ezt el is felejtettük. Így rendesen meghatódtam,amikor a levelet elolvastam, mert ki volt radírozva és újból írta, végül csak egy nagy ajándékot kér. Másnap pedig hozzátette, hogy valamit elfelejtett: étkezőasztalt a Sylvanian Family-nek. Ezt én már egy hónapja megvettem, amikor a vente privén leárízás volt és gondoltam oda is adom Télapó ajándéknak.

Idén szeretne egy fényképező gépet, egy házat a Sylvania Family-ből (én nagyon kedvelem írtó cuki játék, kis állatcsaládok és ehhez tartozó házak bútorok. Nem olcsó de nagyon ízléses és jó minőségű játékok. Egy táskát: igazi nő, mert nem kis táskagyűjteménye van. 

Szombat reggelre megérkezett a Mikulás, kis édességgel, szép könyvekkel, illatgyertyával, padel ütő tokkal , a szokásos kalendáriummal nekem. Volt örömködés, Edgár külön megköszönte, azt mondta, hogy  egyáltalán nem várta. Persze hogy nem várta, a fiúk már nagyok, de hogy hagyhatnám ki őket. Daphné már rájött ugye a tavaszi kisegeres történet által, hogy nincs Télapó, de a játékban benne van és élvezi. 

A helyi kis könyvesbolt mindig megmenti a helyzetem. Nagyon értékelem, hogy itt Thuirben sok klassz helyi bolt van, köztük egy kis könyvesbolt, kedves eladóval. Ahogy idősödöm, egyre jobban szeretem a kisebb boltokat, már nem bírom a tülekedést a halom lomot amivel a boltok el vannak árasztva.A könyv számunka mindig értékes ajándék. És egy hete ahogy betoppantam a kis könyvesboltba, egy férfi pont Krasznahorkai nevét próbálta kimondani. Persze nekem sem kellett több, azonnal beszédbe elegyedtünk. Mondtam nekik mennyire örülök, hogy érdekli őket (egy hölggyel volt) a Nobel díjas magyar író könyve. Ahogy Guillaume-nak meséltem, azt mondta nagyon jó ötlet lenne neki is mint ajándék. Sikerült is megérdeklődnöm, hogy a Sátántangó előtt Az ellenállás melankóliáját érdemes elolvasni elsőként. Egy hét múlva ahogy bementem a könyvesboltba, hát már meg is volt rendelve mindkét kötet, landoltak is a kosárban.

Közben a manócsínyek is folytatódnak, már eljutottunk oda, hogy kifejezetten élvezzük az előkészületeket Guillaume-al. 

A mi karácsonyi manónk

 Tavaly még mennyire örültem, hogy nálunk nincs karácsonyi manó vagy franciéul lutin farceur. Ugyanis mikor késő este aludni megyek, sokszor az adventi naptárat is elfelejtem, nemhogy még valami manócsínyt is kiagyaljak. De ebben az évben Daphné azt kérte, hogy december első napján ezt tegyek a kalendáriumba. Nem volt más választásom csillogó szemeiért mindent megteszek. Nagyon várta az első csínyt, amivel rögtön jól bele is lendültem a témába. A manócska ugyanis szétrámolta a bepakolt iskolatáskáját és ott trónolt a kupac közepén, imitálva, hogy tanul :-)

Volt nagy nevetés reggel, a fiúk is jót mosolyogtak. Lehet, hogy a végén még élvezni is fogom. 

Ringo és advent

 Így lehet bármit csinálni a macskával ahogy a képen látjátok. Itt éppen Daphné tekerte magára: 

Daphné a motoron

 Daphné születésnapjára motoros sisakot kért, mert leér a lába és ez a feltétele annak, hogy felülhessen a motorra Guillaume-al. Sisak kötelező, persze mikor a boltban a csajos színes darabot meglátta, nem volt megállás. Kesztyű és merevítővel ellátott dzsekit is kapott. A sisak most hétvégén érkezett meg így kötelező volt kipróbálni. Nagyon élvezte és azt mondta hogy alig várja, hogy még többet motorozzanak a papával.

A hétvégén Guillaume Léopolddal is megnézte a motorokat. Csak úgy döntöttünk, hogy a baleset ellenére veszünk egy új kismotort neki. Nem kérek mást és bízok, hogy balesetmentes motoros évek jönnek. 

A Conduite accompagnée-val szépen gyűjti a kilómétereket, már 500 km-t vezetett velünk. 

December 1-re díszben a ház

 

Vasárnapom készülődéssel telt. Sütés főzésből jutott bőven. Guillaume-al megállapítottuk, hogy bármennyire is szidom is néha, valójában én szeretek ételeket készíteni, de talán még annál is jobban süteményeket. Nem hiába, nálunk hétvégente rengeteg sütemény volt, anuykám is nagyon  sok jó receptet elkészített, apukám inkább az ételek elkészítésében volt kiváló. Na igen, így kerül elő egész évben Pali papa fácánlevese, amit állandóan emlegetnek a gyerekek. 

Szóval ismét beindultunk Dóra barátnőmmel receptmegosztás terén. Karácsony előtt forró dróton vagyunk recept megosztás ügyileg. És most előkerült a hétvégén egy kiváló sajtos rúd recept, a Planetás receptek közül. Anyukáink folyamatosan megrendelték, mindig vártuk, izgultunk hogy milyen új recept érkezik, amit utána valaki először kipróbált és adta az infót mindenkinek, hogy érdemes-e vagy sem. 

Ebben a sajtos rúdban az a jó, hogy 2-3 hétig eláll, ha el nem fogy ! Isteni! Ahogy készítettem könnyes volt a szemem, mert láttam magam előtt anyukámat ahogy készíti a rudakat. Ahányszor vendégek érkeztek, mindig ez volt a vendégváró. És biztos minden háznak megvan a maga receptje, én ráismertem arra a régi finom ízre. Itt hagyom hátha valakinek pont erre van szüksége.

Recept:

25 dkg sajt

25 dkg margarin vagy vaj

25 dkg liszt

1 púpos teáskanál só

1 púpos teáskanál sütőpor

3 tojás sárgája.

Összegyúrjuk, kilapítjuk, majd hűtőbe tesszük egy éjszakára. Másnap 4-5 mm vastagra nyújtjuk, megkenjük 1 felvert tojással, megszórjuk bőven sajttal (25 dkg felül, mert az mind a tésztába megy) és kisujjnyi vékony ropi hosszúságú csíkokat vágunk derelyevágóval vagy pizzaszaggatóval. Lezárt dobozban 2-3 hátog eláll.

Na persze ezen kívül még kisütöttem a sziléziai mézeskalácsot, volt desszertnek tarte tatin és feldíszítettük a házat, felkerültek az adventi naptárak, mert Daphné már nagyon várta. 

Iskolai karácsonyi készülődés

 

Harmadik éve vagyok a szülői munkaközösség tagja, bevallom mindig lelkesedéssel vettem rész bármi programról legyen is szó. Tavaly viszont nagyon sok időt és energiát tettem bele, néha túl fárasztó volt, Guillaume sokszor mondta, hogy nem tudsz csinálni mindent. Ott voltam minden szerevezett uzsonnán, az összes nagyobb  rendezvényen segítőként. Húsvétkor, Karácsonykor varrtam pluszba, ami rengeteg idő volt. És például a karácsonyi vásárban szinte semmit nem adtunk el az általam varrt textil hajgumikból, vagy könyv tartókból. Minden hónapban egy este 18-22 között értekezlet van. 

Ebben az évben félelemmel kezdtem az évet, mert tudtam sokkal több a munkahelyi munkám és egyre kevesebb extrákra lesz időm. Mert a szülői munkaközösség már év elején kezd azzal hogy szervezi a Taggyűlést, elmegy mindig osztályértekezletre bemutatkozni stb. Mivel kevesen vagyunk, ha már beléptél el is várt hogy közreműködj. Tavaly egyszer le is toltak bennünket, mármint az elnök, hogy mindent csak 3 nő csinál stb. Hazamentem és mondtam Guillaume-nak, tudod mit, ha nem vagyok bent az APEL -ben (francia szülői munkaközösség neve), akkor ma este nem tolnak le. Tavaly év végén is  a sulibuli plusz előtte este Léopoldék évfolyamának a bálja, emlékszem  hulla voltam. 

Tavaly év végén pedig magamban sérelmeztem, hogy mindenre volt idő csak arra nem hogy közösen egy étterembe eljussunk. Köszönet képpen. Nem ezért csinélom, de ez a minimum. Pedig én szeretek segíteni és úgy gondolom mivel 3 gyerekem volt, most már csak kettő van az iskolában, akkor itt ildomos. És ez az év volt az első, hogy nem volt úgy kedvem hozzá, mint tavaly. De a baleset ezt is megoldotta, mert az év eleji hajtásból így ki is estem és azóta sem jutottam el eddig csak egy értekezletre. 

Szóval pénteken is kérdezték, hogy megyek-e karácsonyfát díszíteni állítani, de nem tudtam, sőt hétfőn is kellene mennem, mert a Télapó fotózáshoz készítik elő a terepet, de hétfőn sem tudok. Egy adag karácsonyi crackerst meggyártottam , de idén varrni sem fogok. Mert az én időm és energiám is véges és a munkahelyen is a sok-sok hét kihagyás után rengeteg a feladatom. És úgy gondolom, hogy néha-néha más is gondolkodhat úgy, hogy segíteni ildomos időnként.

Pénteken azonban felállították a fát, nagyon szép hatalmas fát vettek, egyik anyuka pedig készített egy betlehemet saját kezével. Tényleg őszintén gyönyörű lett az egész és meghatódtam, amikor megláttam és sajnáltam is , hogy most nem tudok úgy segíteni, de ezzel lehetőséget adtam másoknak is a segítésre. 

4,5 éves Ringó

 Nagyon kedves háziállat Ringó, nagyon szeretjük. Nyáron lesz 5 éves, és mindig nevetve meséljük, hogyan mentünk érte iskola - óvoda után valahova a Poitiers melletti kis eldugott faluba. Az úton még majdnem el is akadtunk, sár volt és  utólag nézve kész cirkusz volt, ahogy a 3 gyerekkel és a kiscicával utaztunk a sötétben. De nagyon nagy boldogság volt nekik és azóta is az, és én is csak még jobban megszerettem. Valahogy szerencsénk is volt ezzel a húsz eurós macskával, mert hihetetlenül kedves természet. Bármikor kézbe lehet venni, meg lehet fogni. Ismerjük, értjük, mikor kér enni, mikor szeretne kimenni és bejönni. Azt hiszem kétszer ha bepiszkolt, akkor is egyszer a fördőkádba (praktikus állat) és egyszer az ajtó mellé, ezzel várta Guillaume-ot, mert bennt felejtettük a házban. 

A gyerekek könyörögnek egy második macskáért és egy kutyáért. De nem. Kutyát nem, mert az is az én "gondom" lenne, meg sokat utazunk is, mit csinálunk vele. És második macskát sem, mert ez is épp elég és így is a kedves szembeszomszédaink járnak át etetni, amikor mi nem vagyunk. 

Az elmúlt héten nagyon hidegek voltak és azt tudni kell, hogy ki-be járkál nálunk a macska, de kinnt alszik. A nagy hidegben egyik este odakucorodott Daphné kis székébe, írtó cuki volt. Aludni mentünk és sajnáltam kirakni, mondtam Guillaume-nak itt a  kis széken elalszik. De mihelyst lefeküdtünk már érkezett is a lábunk mellé telepedett és ott aludt velünk az ágyunk végében. Még ki se kéredzkedett éjszaka egészen reggelig durmolt velünk. De nem akarom az ágyunkba és benntre se szoktatni. Az állatorvos is azt mondta, hogy a macska kinnti állat a bundája télen megvastagodik, semmi baja nem lesz kinnt.