Edgár elsö mondata

Ma reggel a papa vitte Leopoldot oviba. Igy volt ez Moszkvaban is, mindketten ragaszkodt ehhez itt Máltán is. Edgár is menni szeretett volna. Mar vette is a szandiját.

Délután erröl beszélgettünk kettesben, amikor Léopoldért indultunk. Ült a padon, nézett koncentrálva a szemembe és elmondta élete elsö mondatát: " Léopód ement papa autó", azaz Leopold reggel a papával elment az oviba. Micsoda pillanatok, annyira elolvadtam...

A mi "prejunior" nagyfiunk

Tegnap hatalmas izgalommal indultunk mindketten az első napra, ami igazából csak egy ismerkedés volt a hellyel, a tanárnénivel, az osztályteremmel és a gyerekekkel. Időben érkeztünk, így elsőként találkozhattunk a tanárnénivel. Negatív és elutasító az első pár perc. Kellemetlen volt és egyben szívszorító, majdnem elsírtam magam látva milyen nehéz Léopoldnak. De ki bátorítja, ha én kesergek alapon erőt kellett vennem magamon. Nem akart bemenni a terembe és a tanárnénivel sem akart szimpatizálni. Kommunikálni még nem tudott, azon kívül, hogy szépen válaszolt a "What's your name?" kérdésre. Így hagytuk az egészet és bekeveredtünk a tömegbe. Láttam, hogy szemléli a gyerekeket, akik fel-alá rohangálnak, zavarban van, nem tudja mit lehet, itt az megengedett-e.

Majd újból visszatérünk a terembe, ahol a gyerekek körben leülnek a földre és a tanárnéni bemutatja a szülőknek hogyan, milyen eszközök segítségével fognak a gyerekek ismerkedni a betűkkel. Meggyőző volt, énekelnek, mesét olvasnak, használják az összes érzékszervüket, kezüket, lábukat, amikor tulajdonképpen dolgoznak és tanulnak. Élvezték, Léopold örült, kezdett felszabadulni.

A bemutató óra után lementünk a színházteremben, ahol kezdetét vette a buli. Léopold nem értette a lufis bácsi poénjait, hossszú volt szerintem és egy kicsit untató a végére. De mindenki kapott egy hosszú lufit és azzal boldogan szaladgáltak. Volt egy kis tánc és sok-sok finomságot kaptak a gyerekek. Léopold nem táncolt: azt mondta ő túl nagy már ehhez. Mosoyogtam és tényleg igaza volt.

Végül megvettük a tankönyveket, elköszöntünk a tanárnénitől.

Boldogan, ugrándozva futott le mellettem a lépcsőn. Kiabálta:"Ez az én óvodám, holnap már egyenruhában nélküled maradok!" Örült és láttam, hogy mégis meggyőzte az első nap.

Az oviról csak annyit, hogy itt látható az első pillanatban, hogy egyetlen boldog percet sem sajnálnak a gyerekektől, szeretettel, kedvesen szólnak hozzájuk, játszva, örömmel tanítanak és csak a legvégső esetben szólnak rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok. nagyon komoly un. "viselkedési és fegyelmezési szabályzatot" kaptunk, amit nekünk szülőknek is át kellett olvasni, hogy együtt tudjunk működni az óvodával.

Tegnap este is nagyon készült Léopold a mai napra, magyarázta 5 percenként Edgárnak, hogy "Érted, holnap egyenruhában megyek az oviba." ma reggel pedig kipattant hétkor az ágyból, 2 perc alatt beöltözött az egyenruhában és boldogan szaladt a papához, hogy "Nézd milyen csinos és sportos vagyok, Papa!" Gond nélkül ment be a terembe, boldogan köszönt el és nyilvánvaló volt, hogy félelmek nélkül, hatalmas bátorsággal vágott neki ennek a nem könnyű (de reméljük sok-sok örömmel teli) ovis évnek.

Büszkék vagyunk rád Léopold, mint mindig!

Nosztalgia, honvágy

Megérdemel egy külön posztot. Az egyik közösségi oldalon nézegettem a moszkvai barátok őszi képeit. Mindenki sapkában, vékony kabátban rója a parkokat, behúzódik egy múzeumba. Azt mondták, nagyon szép, meleg őszük volt, de már kezd hidegedni.( Én a szombat esti pikniken hordtam először hosszú ujjú/szárú ruhát itt Máltán. És mindig eszembe jut, hogy tavaly október elsején leesett az első hó. )

Ahogy néztem a képeket, hirtelen belémnyilalt valami. Odaszóltam Guillaume-nak, hiányzik a sapka, a kabát. A beöltözött, sétáló családokban felelevenedtünk mi, ott, Moszkvában. Mire Guillaume: nekem is hiányzik Moszkva, sokat gondolok rá.

Szóval ez is hozzátartozik a történethez.

Utolsó nyaralós hétvégénk

Készülünk a holnapra. Léopold első napjára az oviban. A prejunior osztályt kezdi, ami nagyjából a nagycsoport és az első osztály keveréke. A tanév első felében a helyes ceruzatartást tanulják, majd a második felében kezdenek ismerkedni a betűkkel játékos formában, a Jolly Phonics programmal. Sokminden máson kívül a matematika alapjaival is majd ismerkedni kezdenek. Az év második felében már házifeladat is lesz. (Nem mindig látom még ehhez felnőve Léopoldot.) Lesznek tankönyvei és vettünk iskolatáskát is. Nagyon nagy izgalommal várja.

Az első napot orientation day-nek hívják. Én kísérem el, míg Guillaume marad Edgárral. Ez egy rövidített nap, amikor megnézheti a szülő hogyan telik az iskolanap és egy buli is lesz. Egykor lesz vége. Még én is izgalomban vagyok és nagyon sokat gondolok rá, Léopoldra, hogy jól érezze magát és le tudja győzni azt a hatalmas nyelvi akadályt, ami az elején nehezíteni fogja a beilleszkedést. Sokat beszéltünk neki erről, hogy milyen fontos nyelv ez, amit ő majd játszva megtanul és hogy mások milyen sokan küzdenek azért, hogy jól beszéljenek angolul. Azt mondta, hogy majd megtanítja Pali papát is angolul :-) Hajrá Pali Papa! Az utóbbi időben nagyon sokat gyakorolta azt a pár mondatot, amit tanítottunk neki és sokat kérdezgette, hogy melyik szót hogyan mondják angolul.

Volt egy utolsó nyári hétvégénk. Pénteken megérkezett az új kerti bútorunk, ami remélhetőleg jó szolgálatot fog tenni hosszú meleg máltai hónapokon keresztül. Nagyon szép, örömmel vettük birtokba, Guillaume megépítette, koccintottunk rá. Voltam a fiúkkal fodrásznál, szegények, főleg Léopold, rég láttam ilyen amatőr fodrászt. De amelyiket én teszteltem múlt héten az sem volt semmi. Fodrászügyileg még nem látom a jövőnket. Optimista vagyok, megnől az a haj, egy-két nyisszantás igazítás ráférne, de Léopold annyira büszke az új hajára, hogy hozzá sem nyúlhatok, nemhogy levágjam.

Szombat este Sliema tengerpartja mellé mentünk a Malte Accueil szervezésében történt piknikre, hogy megismerjük jobban a francia közösséget. Léopold nagyon boldog volt, egész este alig láttuk, kilómétereket futott a köves parton. Rengeteg gyerek volt. Edgár pedig ott őrzött bennünket, el nem mozdult volna mellőlünk (jut eszembe ilyenkor, hogy mennyire különböznek...Léopold ilyen idősen szaladt, amerre látott). Csendesen, boldogan mosolygott.

Ma pedig korai ebéd után a Valettával szemben lévő Three Cities felé vettük az irányt. Birgu kikötőjében csodáltunk meg gyönyörű és hatalmas magán jachtokat, majd a város szűk, hűvös utcácskáin sétáltunk, még Edgárt is vitte a kis lába. Nagyon jót szórakoztak a gyerekek, hangosan berregve rohangáltak mindenfele.

A séta után úgy döntöttünk, hogy megnézzük az Airshow-t, de olyan meleg volt és tűzött a nap, hogy nem volt kedvünk kiszállni az autóból. Döntöttünk, elmegyünk arra a sziklás partra, ahol egyik délutánunkat töltöttük a fiúkkal. A tenger azonban annyira háborgott, hogy rá sem ismertem. Fürödni életveszély lett volna, akkora hatalmas hullámok voltak. Félelmetes volt a tenger, ahogy megmutatta erejét. Így lementünk a mi partunkra a Szent-György partra. Persze Léopold fürdött, senki más nem kívánkozott be a vízbe, fel volt kavarodva és késő délután már hűvös is volt.

Így telt a nyárzáró hétvégénk!

Hurrá óvoda!

Lehet, hogy jövő héten én is fogok felrakni egy képet, amin anyuka vidáman, boldogan, optimistán mosolyog, míg a mellette álló két kisfiú szája lefele görbül. Jövő héten ugyanis megkezdődik az óvoda.

A múlt heti beteg hét után elérkezett nálam a mélypont. Kimerültem, a gyerekek leszívtak. Ez rá a pontos szó, semmi más. Fel kell töltödnöm olyan dolgokkal, amiben kiteljesedek, magamra találok és ami kizárólag rólam szól, magamért teszem. Egy órácska, vagy több, csak nekem, amikor mosolyogva, felszabadultan  kilpek a házból, elfelejtek gyereksírást, civakodást....

Két hónapja vagyok itthon velük, na jó ebből három hetet Guillaume is velünk töltött, de ennek java része munkával, pakolással, rendezkedéssel, vásárlással telt. Hosszú ideig nem vezettem, embereket még nem nagyon sikerült megismernünk. A 24 órás szervízben vagyok (ok 8 óra alvás jut és a gyerekek imádnivalóak, mivel éjszaka már régóta senki nem ébred), minden percben van óhaj, sóhaj, amit teljesíteni kell, ha akad szabad perc töröm a fejem mi legyen a vacsora, másnap az ebéd és ahhoz van-e minden, hogy szervezzema a bevásárlást, na és az ezekután fennmaradó, vagy a gyerekek pozitívabb, támogató állapotában nekifogok a házimunkának.  Már az ebédötletekből is kifogytam: ma virsli volt (végszükség esetén készítem, ha vacsink nem gyereknek való, de ebédre soha), mellé sajt és paradicsom, desszertnek tejbegríz. Felnőtt emberrel este kommunikálok (időnként skypon a családdal), addig gyerekzsivalytól visszhangzik a ház (na jó, "előfordul", hogy én is elüvöltöm magam) és vannak pillanatok, amikor azt a felszabadító pillanatot várom, amikor este kilépünk a gyerekszoba ajtaján, de lgalább, hogy Guillaume betoppan. 

Edgárnak sokkoló lesz, bár szerintem ezt a szuper ovit imádni fogja, de le kell vállnia rólam, és az nem lesz könnyű neki és nekem sem. Valamelyik este hülyéskedtem vacsoránál és a Léopold duduját altattam a kezemben, közben mindenkire rászóltam, hogy csendben legyen. Alig hittük el Guillaume-al, hogy féltékeny lett a plüssállatkára...Most vettem csak észre, hogy van egy másik gyermekem, aki tele van megvalósítandó ötletekkel és sokmindenről lebeszélhetetlen. Bár nyugodtabb típus, de makacs, mint a bátyja.

Azért egy családdal szeptember elején sikerült megismerkednünk. Nagyon szimpatikus fiatal francia pár három gyerekkel. A legkisebbel Edgár egy csoportban lesz az oviban, a két nagyobb lánnyal pedig Léopold nagyon egymásra talált. Olyan boldogan játszanak együtt, vita nélkül. Ráadásul a közelünkben laknak. Léopoldnak is nagyon szüksége van a változásra és már feszült a kapcsolatunk, hiába, van ilyen is. Szüksége van egykorú társakkal történő, mozgalmas játékra, változatos tevékenységekre és sportra. Remélem tényleg beindulnak a mindennapok és bízom benne, hogy helyt fognak állni mindketten. Léopolddal tanulgatjuk az angolt. A hangos "thank you, Bye Bye" már régóta autómatikusan jön. De abszolút pozitív és nyitott, bízom benne, hogy a kezdeti sokk (mert biztos az lesz) nem töri le lelkesedését. 

Jövő héten a nagyiék is megérkeznek Nantesból, Léopold nem győzi ismételni mennyire szereti őket. Remélem, hogy ez a nagycsaládi környezet is támogató lesz neki és felszabadít, kizökkent engem is.

Léopoldnak már megvolt a szülői értekezlete, Edgár részéről holnap lesz. Gyereket nem tanácsolt vinni, még szervezés alatt, hogy oldjuk meg. A Léopold tanárnénije egyelőre nem őrületesen szimpatikus, de ebből még bármi lehet. A tanév második felében már kezdődik a matematika és tanulják a betűket, lesz házifeladat is. Egyenruhák, egyencipő, táska beszerezve, a máltai oktatásról, tapasztalatokról bővebben később!

"Brrrrrrrrrrrrrrr"

Nem tudom, hogy a lányos anyukákat mivel lehet kiüldözni a világból, de nekem, mint fiús anyukának a legnehezebb hallgatnom az este folyamán történő, lehető leghangosabban kiadott berregést, ráadásul duettben."Dehát én csak játszok!"- mondja Léopold, amikor rászólok, hogy az estét hagyják meg a nyugalom időszakának, amikor szépen elcsendesedünk. Persze napközben sem könnyű a felnőttek közötti kommunikációt erősen elnyomó, lehetőleg a fülünkbe történő, de hozzánk a legközelebb eső térben történő berregést elviselni. Íme hozzá az illusztráció, már a legkisebb is beszállt:

Edgár és a szobatisztaság

Edgár tekintetében úgy döntöttem, hogy nem kezdjük korán a szobatisztaságot. Léopolddal viszonylag korán kezdtem, de mégsem lett korábban szobatiszta, mint azok a gyerekek, akiket hagytak a ritmusukban fejlődni. Azt gondoltam, hogy a nyár pont ideális a kezdésre. De azután költöztünk, meg sok olyan helyen tartózkodtunk, ahol nem akartam kakit és pisit takarítani rendszeresen a földről, így hagytam az egészet. Nantes-ban , a mamieknál elkezdtük, de pár nap után Edgár úgy döntött, mégsem szeretne a bilibe pisilni, Pali papánál pedig kifejezetten elutasította. Azután megérkeztünk Máltára, sokszor voltunk úton, és sokáig  rendeztük a házat. És még hagytam a dolgot pihenni.

A vírus sajnos kiütést okozott az Edgár fenekén, de ez jó okot adott arra, hogy levegyük a pelenkát. Pár napja nagy lelkesedéssel végzi a dolgát a bilibe, baleset sincs. Ha pedig siker koronázza tetteit, büszkén hordja végig a házon és külön megmutogatja mindannyiunknak. T

alán valami elkezdődött...

"Kéz-láb-száj vírus"

Hihetetlen, hogy minden országnak megvannak a saját vírusai. Moszkvában az influenza, a fülgyulladás és időnként a gasztro tombolt. Itt a gyerekek még igazán nem voltak betegek, de mégis ezen a héten egymás után mindkettőjüket ledöntötte a lábáról ez a fránya vírus, amiről eddig még nem is hallottunk. Elvileg felnőtt nem kaphatja meg, de ha elkapja, az veszélyes.

Edgár kedden kezdte, Léopold pedig csütörtökön. Délelőtt már nem jól voltak, utána déltől késő estig nagyon magas lázzal küzdöttek, majd másnapra hűlt helye volt az egésznek. Léopoldot nagyon féltettem, több, mint negyven volt a láza a beadott neurofenek ellenére vagy 10 órán keresztül. Csak feküdt és még a hűtőfürdőhöz is én vittem ki a kezemben. Jártányi ereje sem volt. Kétszer kapott hűtőfürdőt - hős volt - és folyamatosan hideg törülközőztem. Nagyon féltem, hogy ne kapjon görcsöt.

De elmúlt, a hétvégét már teljes formában töltötte a család, de sajnos  meghívást is le kellett mondanunk, ugyanis 7-10 napig fertőzőek és ezt igazán nem kívánom senkinek sem. 

Tegnap egy távolabbi homokos partra utaztunk el. Nem igazán nyerte el a tetszésünket, de a víz kristálytiszta volt, és a gyerekek hatalmasat hancúroztak. Már néha szinte melegnek tűnt a víz.

Este pedig beléptünk gyerekestől a máltai éjszakába. A strandolást követő gyors fürdő után már indultunk is egy pizzára le az öbölbe. A gyerekek hullák voltak, nekünk viszont jól esett egy sörre este kimozdulni.A sok turista között bolyongva még mindig nehéz felfogni, hogy itt élünk. 

Amikor nyolc éve Guillaume-al kettesben itt voltunk, Buggibában laktunk. Ez a kisváros Valettától északra található, a sziget második nagyobb turisztikai központja. Akkor ezt a részt, ahol mostanában mozgunk nem is fedeztük fel, egyszer haladtunk el mellette, amikor a hajókázáshoz utaztunk busszal. Szóval hihetetlen hogy véges végig Sliema- St. Julians és Paceville mellett bárhol tudsz a tengerben úszni. A lapos köveken, néhol betonozott helyeken napozni is lehet. Van ahol pedig kisebb medencék is vannak kialakítva, szóval kisgyerekkel is megoldható. Hozol egy törülközőt és a létrán bemászol a több méter mély tengerbe, a víz kristálytiszta és kellemesen hűvös, gyakran vannak nagy hullámok! Isteni. Na ma délelőtt úgy döntöttönk, hogy elvisszük Léopoldot biciklizni, mert a part menti sétányon jól tud gyakorolni és ha kedvünk lesz, úszunk egyet. Hát annyira klassz élményünk volt, Léopolddal hülyéskedtünk a mélyben, teljesen felfrissültünk!

Magyarok lépten nyomon

Rengeteg magyar él itt Swieqi-ben. Sokan csak jönnek mennek gyors meggazdagodás vagy szárnypróbálgatás jegyében. Tegnap az orvosnál futottam össze egy magyar sráccal, aki a reptéren dolgozik, de a kisboltban is mindig belebotlok valakibe, aki magyar. Tegnap este pedig a játszón ismerkedtem meg két kisgyerekes családdal, akik már vagy öt éve élnek itt, nem mellesleg egy utcaval arrébb laknak. Hajrá magyarok!

Edgár és a nutella

A Lidl-ben csak 800 grammos volt. Ezzel a hatalmas üveggel küzdött reggel Edgár. Nagyon féltem, hogy leesik, de ő ennek ellenére csak lelkesen nyalogatta, addig míg már könyékig nutellás nem volt. Igazi francia gyerek - aki azért a körömpörköltröl sem mond le könnyen- , ugyanis Európában a franciák eszik a legtöbb nutellát. Minden háztartás alapkelléke ez az élelmiszer, úgy, mint az olaj.
Két cukiság Edgártól, amin dölünk a nevetéstöl, és Léopoldnak is nagyon tetszik:
- takarít. A nedves törlökendövel a múltkor végigtakarította a nappalit. Elöször nem is láttuk, mit csinál, késöbb jöttünk rá, hogy takarít (ugye a jó példa.... Látja a mamát). Megnézte a felületeket, még le is hajolt, hogy a fény másképp essen rá, utána huhogott egyett "huhu", mondván talált egy kis koszt és törölgetni kedte. Majd ugyanezt tette a Guillaume lábával is. Ne mondjam, hogy döltünk a nevetéstöl, amikor azt mondta, huuu ez nagyon koszos, mármint a papa lába.
- ma a parton odahajolt a vállamhoz és adott egy puszit. Megdicsértem, majd kértem az arcomra is, kaptam sok sok finom puha Edgar puszit. Annyira cuki volt, ahogy ült egy kövön és csodálta a tengert és kereste velünk a rákot. Délben mondtam neki, hogy agyjon még puszit és odahajoltam. Erre ö is közel hajolt és elkezdett nekem sutyorogni a fülembe, valami olyasmit, hogy a Cars-t szeretne nézni, majd hahotazva elhajolt. De mindezt annyira edesen teszi es annyira eredeti. Valoszinu elfelejtette sajnos délre mi is az a puszi.

Betegeskedünk, de jó kedéllyel

Kedden Edgárnak lett délutánra nagyon magas láza. Forró volt, tüzelt a kis teste, csak pihegett 39,7 volt. Szerencsére szerdán már jobban volt, mondhatni estére teljes formájában. 

Az utcánk végében van egy gyógyszertár, és a mellette lévő kis külön bejáratú szobában orvos rendel. (Minden gyógyszertár mellett van rendelő, ahol orvos rendel. Hát nem praktikus. Nincs mindig ott, de annyi gyógyszertár van a környéken, hogy szinte mindig találsz orvost. Sőt egy kisebb rendelőintézet is van nem messze. Ott pedig vagy 20 orvos rendel.) Praktikus. Kedden este hétkor bementem a gyógyszertárba és megérdeklődtem, mikor lesz orvos. Másnap délben már ott is voltunk. Mi bárányhimlőre gyanakodtunk, de az orvos szerint nem az. Angolul "feet and mouth"-nak nevezik a vírust. A lábon és a kezen vannak kis piros kiütések, piros a torok és láz jár mellé, valamint étvégytalanság a szájban lévő kiütések miatt. Edgárnak mára semmi baja, eszik is szépen, viszont Léopold kidőlt ma délutánra. Lázas, most épp sziesztázik, ahova önkéntesen vonult, azaz beteg. Szerintem átadták egymásnak, mondta is az orvos, hogy ez szinte elkerülhetetlen. Remélem nála is rövid ideig fog tartani. Tegnap délután az uzsonna alatt még mindenki formában volt. A képsorozat bizonyítja.

Csodás vasárnap!

Hát ilyen csodás helyeken jártunk, mi több hajókáztunk, fürödtünk, snorkellingeztünk, vízbe ugráltunk és még rákot is fogtunk!

Léopold, amikor meglátta ezt a helyet, alig lehetett rábeszélni az ebédre, akkora izgalomba jött. Utána pedig nagyon zokon vette, hogy még elmegyünk fürdés előtt valahova.

Délelőtt folyamán úgy döntöttünk, hogy ismét Málta sziklás partja felé vesszük az irányt dél-nyugatra. Itt található Ghar Lapsi és a Blue Grotto is, amit csak hajóval lehet megközelíteni. A Ghar Lapsi tulajdonképpen egy fürdőhely, ahol nagyon sok a búvár is. A sziklák egy kisebb medencét zárnak be, ahonnan a nyílt vízre is ki lehet úszni. Gyönyörű látványt nyújt a kristálytiszta víz, ahogy azúrkéken csillog, semmire nem vágysz, csak hogy belemerülj. A Ghar Lapsinál egy hangulatos 50-es évekbeli máltai retro étteremben (Lhapsi view) ettünk. Mivel tele gyomorral nem akartunk fürödni, az innen pár kilométerre fekvő Blue Grotto felé indultunk autóval. A sziklás fal mentén több barlang és a barlangból alálógó cseppkő található. Nyolc személyes kis hajókat indítanak egész nap (kivéve, ha nagy a szél) a fal mentén a barlangok megtekintésére. Még a két éves gyerek sem jelentett problémát, hát... a biztonság nem a fő szempont volt. A lényeg, hogy épségben visszaérkeztünk és gyönyörű helyeken hajókáztunk.A Blue Grottonál is lehet fürödni, de mi visszaindultunk a Ghar Lapsihoz.Itt egészen mély vízbe beúsztunk Léopolddal. A karúszóval teljesen vízbiztos és anélkül is már egészen hosszan elúszik gyorsúszással. 6-7 méter mély volt a víz és teljesen átlátszó. Isteni volt benne fürödni. Edgár nem annyira élvezte, ő inkább a parton jött-ment és autózott (az újonnan kapott lego tűzoltójával). Léopolddal  a partról is ugráltunk és rákokat kergettünk a sziklákon. Egyet kis is fogtam. Olyan büszke voltam, a gyerekek meg boldogok. Edgár először azt mondta, hogy "gyík", majd zümmögött. Olyan édes volt, magyaráztuk neki, hogy ez nem is gyík és nem is szúnyog, ez bizony egy tarisznyarák :-)

Olyan gyönyörű volt ez a hely is!

Pálfordulás

Edgárom visszavonult az evéstől. Na nem utasít el mindent, nem is fog éhen halni. De. Meglehetősen megnyúlt az alakja és már közel sem az a nagyevő, ami volt régen. Mióta megérkeztünk Máltára. Pedig előtte a nagyiéknál is és Pali papánál is nyomta befele, amit látott. A meleg is lehet az oka és még sokminden, nekem sem esik ugyanúgy minden étel ebben a már két hónapja tartó hőségben. 30 fok van minden nap, talán volt egy-két enyhébbnek mondható nap.

Már amikor hozom az ételt nézi furcsán, miféle dolog érkezik az asztalra. Persze ő az első, aki kér, néha megy a vita, kinek a tányérjába teszek először. Miután kiszedtem, elkezdi Guillaume-nak mondani, hogy meleg. A papa megfújja, majd inni kér és még sokszor eljátsza ezt, mielőtt enne. De van, hogy csak nemes egyszerűséggel egy hangos "Beee"-vel jelzi,mellé rázza a fejét, hogy sem kinézetre sem ízre nemtetszik az étel. Mivel mindig van desszertnek sajt, joghurt vagy gyümölcs ezekkel enyhíti éhségét. Én azonban nem játszom el azt, mint amit sokan mások,  hogy akkor mit szeretnél kedves Edgár és este nyolckor nekiállok még nemtudom hány fogást az asztalra varázsolni, hogy azután lássam, hogy a tészta+virsli párosítás minden nap befutó lenne.

Léopoldnál ugyanezt csináltam. Enni kellett mindenből pár falatot, pedig neki is voltak kedvencei, amit minden nap elkészíthettem volna bármiféle változatosság nélkül.

És tényleg fordult a kocka, mert Léopold nyár óta nagyon szépen eszik. Neki sem tükrözi ezt az alakja, csupa izom, vékonyság. De már semmit nem kell erőltetnem, mindig megeszi, amit szedek és még a desszertek is lecsúsznak utána. nem válogat, bár neki is kétség kívül a tészta+virsli a kedvenc étele.

Neki pedig lehet a meleg hozta meg az étvágyát.

Elsö Malte Accueil találkozó

A franciáknak/franciául beszélöknek Máltán is van szervezete. Hihetetlen mennyire komoly munkát végeztek önkéntesként a franciák Moszkvában. Csodáltam öket mindig. Rengeteg programot szerveztek, foglalkozásokat, estéket, vacsikat, múzeumlátogatásokat. Soha nem voltál egyedül, mindig történt valami és rengeteg lehetöség volt, hogy ismerösöket találj, barátokra lelj. A négy év során sokat köszönhettünk nekik, köztük én azt is például, hogy a franciám rengeteget javult. Többet beszéltem franciául Moszkvában, mint Párizsban. 

Amikor megtudtuk, hogy Málta lesz a következö állomásunk, azonnal végigolvastuk a Malte Accueil honlapját információk végett, és az ovi miatt is azonnal velük léptünk kapcsolatba. Ök azonnal összehoztak bennünket kisgyermekes családokkal, infókat kaptunk a lakásokkal/ házakkal kapcsolatban. Nem is ragozom tovább, láthatjátok mennyire hasznos, hogy vannak, és Máltán nem is régóta müködik a szervezet. Amikor májusban idelátogattunk ovit keresni, akkor is sikerült résztvennünk a heti szokásos találkozáson. Idén már meg is kaptuk az év eleji programokról szóló tájékoztatót. Az elsöt kávézást le is késtem, de a gyerekekkel nem is lett volna könnyü és még a vezetés sem ùgy megy. De ma a szokásos heti kávézást megcéloztam. Nagyon kötetlen volt a tengerparti kávézóban történt találkozás. Autóval jutottam el! Huhh, annyira büszke voltam, már van gps- em is, addig gyözködtem Guillaume-ot. Mire én megérkeztem a gyerekekkel, mindenki indult fürödni a kávézó mellé. Nem is rossz, gondoltam. Léopolddal persze összevesztem indulás elött, hogy fürdönadrágban nem jöhet a "városba", pedig mennyire igaza volt. Sebaj, kaptunk kölcsön törülközöt, és gatyában, Edgár mezítelenül fürdözött, míg én ismerkedtem. Léopold még sziklát is mászott. Utána még a szomszédos játszótéren futkároztak (sokszor érzem, hogy kilométerhiányuk van és futniuk kell). Egy szuper délutánt töltöttem Sliemában a gyerekekkel. (Eszembe jutott, hogy Moszkvában már sehova nem indultam szieszta után, visszafelé már tutira hatalmas dugó volt.)

Gozo, Málta testvére

Hosszú hétvége van, Guillaume holnap nem dolgozik. Még mindig minden nap gyönyörű,ragyogó napsütés van, délelőtt 37 fokot mutatott az autó kijelzője, amikor a komp felé igyekeztünk. Vigyáztunk is egész nap, mert égették a bőrünket a sugarak.

Úgy döntöttünk, hogy átnézünk Gozóra, Málta szomszédjába. Gozó még Máltánál is kisebb sziget, de ott is nagyon szép kirándulásokat tehetünk, szemet gyönyörködtető, szép, sziklás partok vannak

, vörös homokos strandok, sok kis hangulatos falu, vagy városka. Azt írják, hogy zöldebb, mint Málta, de nekünk ez annyira nem tűnt fel. Viszont érintetlenebb és nincs annyira beépítve. Nagyon méltányoltuk a  kis távokat, hamar ott voltunk mindenhol. Természetesen nem tudtunk mindent megnézni, de ide egész évben jöhetünk, még télen is. Talán, amikor már nem lesz olyan meleg, több kedvünk lesz barangolni.

A 10.30-as kompot értük el, és kb. egy fél óra alatt Gozón voltunk Mgarr kikötőjében. Innen egyenesen a sziget túloldalán lévő természetes látnivaló felé igyekeztünk: az Azúr Window, Kék Ablak felé. Lélegzetelállítóan gyönyörű látványt nyújt itt a part, lehet búvárkodni és van egy kis "Belső Tenger", vagyis egy magas sziklafal alján folyik keresztül a tenger vize és így a víz egy medencét alkot, de a kis folyosón kiúszhatunk a nyílt tengerre is. A búvárok által igen kedvelt hely ez. Híres a szikla, ami benyúlik a tenger felé és át lehet rajta tekinteni, látni a mögötte hullámzó tengert.

Visszaindultunk Victoria felé. Meleg volt, de nagyon hangulatos, árnyas helyet találtunk ebédelni. A Szent György templom terén ebédeltünk helyi specialitást. Gozó híres a kecskesajtjáról. Nagyon finom friss saláta, paradicsom ágyon tálalt helyi specialitásokat kínáltak.

A nap hátralévő részét a vörös homokos Ramla-öbölben töltöttük. Hatalmas hullámok voltak, amit Léopold nagyon élvezett, a víz kristálytiszta volt.Erős, hűs szél fújt, észre sem vettük a nap erejét. 

Késő este élményekkel tele értünk haza. Első látogatásunk mindenképp emlékezetes marad, egy nagyon szép napot töltöttünk Gozón!

Ovilátogatóban, valamint az időjárásról

A hétvégén láttam először igazi gomolyfelhőket az égen itt Máltán. A hőmérséklet annyiban változott, hogy nincs már az a tikkasztó hőség, bár meleg van nagyon. 30 alatt van, tegnap olyan idő volt, mint Cserkeszőlőn. És megtörtént az első csoda, tegnap délután volt egy kis zápor is. De még mindig nyárias öltözékben nyomulunk, viszont a légkondit már nem igazán használjuk.

Tegnap az egész család elment ovilátogatóba. Már azt is nagyon méltányolom, hogy ők kérték vigyük be a gyerekeket, hogy ők is lássák, hova fognak járni. A St. Catherine's High School egy dombon van, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. Akivel csak találkoztunk csupa szív és nagy szeretettel fordult a gyerekek felé. Látszott, hogy itt a legfontosabb a gyerek és, hogy ők a legjobban érezzék magukat. Megkaptuk a szülői értekezletek időpontját és a csomagokat, amit venni kell nekik. Rengeteg pénz...

Léopold nagyon zavarban volt néha, láttuk, hogy neki ez nem egy könnyű helyzet lesz. Végül az igazgatónő beszélt hozzá kicsit franciául és az nagyon feloldotta. Edgár pedig nagyon otthon érezte magát. Nevetgélt, szaladgált ide-oda és felfedezett, még az egyik gondozónő kezét fogva messzebbre is elsétált. Vicces, hogy az egy hónap arra már elég volt a gyerekeknek, hogy a "Thank you", a "sorry", a "Bye- bye", már automatikusan érkezik, még Edgártól is! Olyan édesek. Megdöbbentő és szuper, hogy így megy nekik az adaptálódás. Bár Léopoldnak ennél mélyebb dolgokat kell majd elsajátítania, mert "prejunior" osztályba fog menni, ez olyan mint a nagycsoport és első osztály keveréke.  Léopoldnak szeptember 29-én, Edgárnak október 1-én kezdődik az ovi. Mindkettőjükkel ott kell maradnom az első napon, Edgárral a másodikon is. Izgalmas időszak lesz ez nekik!! Szívemből nagyon kívánom, hogy nekik legyen a legjobb!