Los Angeles

Mi Santa Monicában szálltunk meg, Los Angeles óceánparti nyaralórészén. Szerencsések voltunk, hogy így döntöttünk, mert ami Los Angelesben és környékén igazán érdekes az az óceán partja. Maga a belváros..hát semmi különös. Downtown Los Angelesben csak irodaházak vannak, se bolt, se éttermek, kávézók, vagy bárok.
Első nap reggel egy kört tettünk Santa Monicában, majd az aznapi programba kezdtünk: Beverly Hills és Hollywood. Beverly Hillsben nem vettük meg a Stars Map-et, amin a híres sztárok villái vannak bejelölve, csak kedvünkre autózgattunk a Sunset Boulevardon és a Bel Air-ben. Nem is kell mondanom, hogy így is csodaszép villakölteményeket láttunk. Beverly Hillsi látogatásunkat a Rodeo Drive-on fejeztük be, ahol luxusboltok tömege szolgálja ki a hírességek igényeit. Tudatlanként itt akartunk ebédelni, de persze nyoma sem volt ezen a részen az amerikai gyorsétkezdéknek, ráadásul Léopold ételéhez is otthonfelejtettük a kiskanalat, amire akkor jöttünk rá, amikor már egy kedves kis parkban letelepedtünk, hogy megetessük ekkorra már igen nyüsszögő Léopoldunkat. Sebaj, inni kapott míg kanalat nem kerítettünk, pontosabban végül villával adagoltam be neki az aznapi pürét. Délutáni programként Hollywoodba mentünk. Először Hollywood Boulevardon sétáltunk végig, megtekintettük a Kodak Theatre-t és a Chinese Theatre-t, ahol az oscar ceremóniát szokták lebonyolítani. Sétálgattunk a sztárok csillagai között és megnéztük a hírességek kéz-és láblenyomatait. S végül a Griffith parkba autóztunk ahonnan nem csak a városra, de a Hollywood feliratra is szép kilátás nyílik.
Los Angelesi tartózkodásunk alatt meglátogattuk egyik volt egyetemi évfolyamtársnőmet, akik Redondo Beach-en laknak. Finom házi hamburgerre invitáltak bennünket egy napfényes vasárnapon, és mi örömmel tettünk eleget ennek a kedves meghívásnak. Krisztával jót beszélgettünk, hasonló cipőben jár mint én, egy idegen országban kell boldogulnia, család, igazi barátok nélkül, szakmájától távol kerülve. Férje magyar származású amerikai, akivel - vicces volt hallani a két különböző akcentussal beszélt magyart - Guillaume magyarul beszélgetett. A nap levezetéseképpen délután Manhattan Beachen sétáltunk, ahol mi már Redondo Beach felé tartva a vendégség előtt megálltunk. Talán ez a part volt a legnagyobb hatással ránk. Persze az is sokat számított, hogy gyönyörű időnk volt. A széles homokos parton végighúzódó sétányon sétáltunk, odafele pedig a mólón hülyéskedtünk nagyokat Léopolddal.
Következő napon Disneylandbe utaztunk, ami kb. 1 óra autóutat jelentett Anaheimbe. Ez az első Disneyland, de nem a legnagyobb. Én nem is gondoltam előtte, hogy nekem is nagy élmény lesz. De talán ez annak is köszönhető volt, hogy ez a program igazán Léopoldnak szólt, aki boldog volt és önfeledt, mi pedig gyakran hatódtunk meg örömét látva. Büszkén sétáltunk a csak gyerekes családok között, immáron nekünk is volt kit elhoznunk! Én azt gondolom, hogy ez tényleg az a hely, aminek Walt Disney megálmodta: egy igazi mesevilág, amit gyermek és szülő együtt élvezhet, egy hely ami a vidámságról, a meséről, az álmokról, a képzeletről szól!Csak ajánlani tudom mindenkinek akinek gyereke van függetlenül attól, hogy Walt Disney rajongó vagy sem!
Los Angelesi tartózkodásunk utolsó napján a Getty Centerbe látogattunk. Ez egy múzeumegyüttes Los Angelesben, egy domb tetején helyezkedik el és a nevét Jean Paul Getty, olajmágnásról kapta. Ő alapította a múzeumot, ami nem csak gyűjteményéről, hanem az épületegyüttesről és a kertjéről is méltán híres. Mindenképp éredemes ellátogatni! Egy pikniket terveztünk a kertjében, ami nem igazán alkalmas erre, de egy kis téren mégis szépen meg tudtunk ebédelni. Még egy-két kiállítást is megtekintettünk futtában, ugyanis ez volt Léopold számára az egyik legnehezebb program. Mindenhol mászott volna, futkosott, jött ment, de sehol sem lehetett, szökőkútba akart belelépni stb...Malibuban akartuk zárni ezt a napot, el is utaztunk, de őszintén mi nagyot csalódtunk. Ami érdekes, de én csak egy futtában készült képet tudtam készíteni, az a villasor, ami olyan közel húzódik az óceánhoz, hogy a teraszról szinte a vízbe látsz és csak egy lépcsőn kell lesétálnod nappalidból, hogy elidőzz a saját óceánpartodon! Hihetetlen és elképzelhetetlen, azt hiszem engem már zavarna ez a jólét...
Másnap búcsút intettünk Los Angelesnek és San Francisco felé vettük az irányt!!!

Impressziók

Csak vázlatos feljegyezés arról, ami elsőre bennünk nyomot hagyott, amiről folyamatosan beszéltünk, amikre rácsodálkoztunk utunk során:
- bár többször is jártunk óceán mellett, igazán itt tapasztaltuk meg az óceáni klímát. Azaz hiába néztük folyamatosan az időjárásjelentést, hány fok van és hogyan öltözzünk, a párás levegő lehetett az oka, hogy mindig melegebbnek éreztük az időt annál a 17 foknál, mint ami valójában volt. Az amerikaiak pedig csak egy öltözéket ismernek az egy évszakukhoz, ami elég lenge. Míg én dzsekiben és sálban nyomultam, addig a mellettem lévő kisbabán sort és póló volt.
- hatalmas autókkal járnak, kisebb típust alig láttunk. Olcsóbb a benzin, régen pedig még olcsóbb volt.
- valószínű, hogy a nagy autó az oka annak is, hogy olyan hatalmas felfújható kerekű babakocsiaik vannak. Amikor mi Léopoldnak babakocsit választottunk végig azon voltunk, hogy minnél kisebbre össze tudjuk hajtani és minnél jobban beférjek vele az üzletekbe, ráadásul könnyű is legyen. Ezért van most is egy kicsi Maclarenünk, amivel teljesen meg vagyunk elégedve. Elgondolkodtam, hogyan is tömködtünk volna be egy olyan hatalmas babakocsit a Peugeot 207-esünkbe. Valószínű sehogy, de nekik sikerül ahogy az autóméreteket elnézegettük.
- a boltokban szinte minden organikus és bio. Kaliforniában elég egészségesen étkezhetnek, kevés ducit láttunk (értem ezalatt a plusz 10 kiló súlyfelesleget), bezzeg Las Vegasban már változott a kép.
- az organikus és bio dolgok is rettentően édesek. A biobabajoghurttól összeragadt a szám. De a kompótok is nagyon édesek voltak.
- nagyon nagyok a távolságok az európai mértékekhez képest. Kinéztünk egy helyet a tréképen, hogy viszonylag közel van, hamar odaérünk. Mindig legalább egy órába telt. Los Angelesen belül is két órát lehet utazni.
gyűjtöm még, kezdésnek ennyi...
- a "Hogy vagy ma?" - How are you today? kérdést, amit napjában többször, lépten nyomon feltettek nekünk még a második hét végére is nehezen szoktuk meg. Ezzel üdvözölnek mindenhol és gondolom csak makogni kell rá valamit, nem ódákat zengeni arról, mi is történt aznap velünk!

Hogy miért éppen Kalifornia?

Én most először utaztam ennyire messzire repülőn. Kimondani is nehéz a 12 órát, belegondolni alig mertem, hogy is fogjuk átvészelni. Unalmasnak unalmas volt, de a Léopolddal való foglalkozás lekötötte az időnket. Ő pedig mit is mondjak teljesen jól viselte a megpróbáltatásokat. Odafele az a szerencse ért bennünket, hogy összesn 4 szék jutott nekünk. Kényelmes ágyat kialakítva Léopold 4 órahosszát is tudott egyben aludni. Visszafele még ennél is jobb volt a helyzet, mert bár csak két szék jutott hármunknak, az első sorban ültünk, ami azt jelentette, hogy a lábunk előtt meg tudtunk a földön ágyazni Léopoldnak. Olyan kényelmesre sikeredett, hogy 6 óra alvás után úgy kellett felkelteni, mert a leszállás közeledett. Nekünk ennél sokkal fárasztóbb volt, mert egy szemet sem aludtunk.
Guillaume régóta vágyott a nyugati partra, valahogy engem különösen nem izgatott e vidék felfedezése. Azután kiderült, hogy közvetlen és nem túl drága járattal Moszkvából Los Angeles elérhető. További lökést adott tervünk valóra váltásához az a tény, hogy Léopoldnak még nem kellett repülőjegyet vásárolni, szóval itt volt az idő egy nagy családi nyaralásra.
Az útvonal megtervezése nehézkes volt: hogy is csináljuk, hogy ne utazzunk sokat autóval, de mégis jól kihasználjuk az időt és sok helyre eljussunk. Legyen benne város és természet is. Azután lassan minden kikristályosodott az innen onnan összeszedett infok segítségével. Annyi élményt nyújtott nekünk az utazás, egy teljesen más világot fedeztünk fel, sok újdonság ért bennünket, arról nem is szólva, hogy ez volt az első igazi nagy családi nyaralásunk! Biztos lesz folytatás mindannyian rettentően élveztük!
Los Angelesbe érkeztünk, itt töltöttünk 4 egész napot. Majd két napon keresztül utaztunk a Los Angelesben bérelt autónkkal San Franciscoba. Mi az óceánparti utat választottuk, ami izgalmat, gyönyörű megállókat, lélegzetelállító kilátást nyújtott utunk során. A Big Sur-ön, azaz kb. félúton aludtunk meg a semmi közepén egy véletlenül talált autentikus, kandallós kabinban (hangulatos volt, de hogy hogy jutottunk ide az egy külön történet). Két napos utunk során megálltunk Santa Barbarán, Morro Bay-en, Big Sur-ön, Carmelben és Montereyben.
San Franciscoban töltöttünk 2 napot, majd autóval utaztunk a Yosemite Nemzeti Parkba, ami 3 órás autóutat jelentett. Itt egy napot töltöttünk, ami épp elég is volt ugyanis Léopolddal a túrázás gondolatát el kellett vetnünk. Tudom, hogy van háti hordozó, nekünk is van, de a drága most nem abban a korban van, hogy napokat üljön benne. Itt inkább piknikeztünk, sétáltunk, megálltunk egy pillanatra a természet lágy ölén.
Visszautaztunk San Franciscoba, ahol leadtuk bérelt autónkat és repülőn Las Vegasba utaztunk. Itt is két egész napot töltöttünk. Ekkor már kezdtünk fáradni, így kihagytuk a Grand Canyont,ami eredetileg a terveink közt szerepelt.Inkább hagytuk magunkat lazulni, eme igen egyszerű, de egyszer az életben látni kell helyen.
Las Vegasból Los Angelesbe, majd onnan Moszkvába repültünk.

Visszatérés

Aujourd'hiu, c'est la fete d'enfants en Hongrie. Malgré notre fatigue nous sommes allés au Parc Szkolnyiki pour célebrer Léopold, notre enfant. Comme en France aujourd'hui c'est la fete de la mere, c'est pourquoi nous souhaitons bonne fete de mere á Maryléne!!

A nagy hallgatás oka egy sok élménnyel teli kaliforniai nyaralás volt. Szombaton délután érkeztünk haza a repülővel és az időeltolódás miatt még kissé zavaros a napi ritmusunk, amit igyekszünk helyreállítani. Emiatt kelt ma hajnal négykor Léopold...
De nem felejtkeztünk el arról, pontosabban drága apukám emlékezetetett rá, hogy ma ünnep van, méghozzá gyereknap és mostmár Léopold is elég nagy ahhoz, hogy más is élményt okozzon neki egy jó szopizás vagy babusgatáson kívül, ezért ha kókadtan is (ez Léopoldra is értendő) de délután kimentünk a Szokolnyiki parkba, hogy Léopoldot először életében (vagyis másodjára, mert Disney Land volt az első, ha egészen pontos akarok lenni) felültessük sergőre és mivel lufiőrületben szenved vettünk neki olyan igazi fényes lufit, olyan igazi komoly darabot!!!
Ahogy a képeken is látni lehet, nem nagyon hozták őrületbe a dolgok, fáradt még és annyi, de annyi élményt kell feldolgoznia, nekem pedig írnom arról a sok-sok szépről, amiben a két hét alatt részünk volt!!!

A győzelem napja

Oroszországban május 9. a győzelem napja. Katonai parádéval, ünnepi felvonulással emlékeznek meg 1945. ezen napjáról, a második világháborúban aratott győzelmükről, a német kapitulációról. Mivel ez a hétvége ennek a napnak köszönhetően megint hosszú volt, azaz a mai nap munkaszüneti nap, és gyönyörű idő van, a város egy picit kiürült, az orosz családok most kezdenek a dácsák felé kiköltözni, legalábbis hétvégére. Sokfelé útlezárás volt, ezért mi is rövid autóút után gyalog folytattuk utunkat egészen a Ljubljankáig, hogy egy kicsit belepillantsunk az ünneplésbe. A Ljubljanka téren van az egykori KGB épülete, pár lépésre van a Poltechnikai Múzeum, a Majakovszkij múzeum, és innen hamar gyalog elérhető a Vörös tér is, ami most teljesen megközelíthetetlen volt. A Tverszkaja utcáról indult a katonai felvonulás végig a Vörös téren. Egy éve Guillaume már itt volt, dolgozott, rengeteg volt a munkája, mi pedig Léopolddal Courbevoie-ból gondoltunk rá.
A Ljubljanka téren igazi ünnepi hangulat volt: a sárga piros zászlók lengedeztek a szélben és menetelős győzelmi zene szólt. Néhányan katonai ruhába öltöztek, narancssárga-fekete színű szallagot tűztek ki, ami olyan, mint nekünk a kokárda, vagyis ennek a napnak a jelképe. Ahogy a térhez értünk, Léopold ráérzett a ritmusra és mint egy kis karmester a babakocsiban ülve bólogatott és a kezével vezényelt a ritmusra. Soha nem láttuk ennyire ösztönösen átadni magát a zenének. Teljesen átszellemült, boldog volt, mosolygott. Amikor kivettük a babkocsiból akkor is megállt és ritmusra rázta magát, nagyon aranyos volt. Utána egy kislánytól lufit kunyerált, komótosan leült vele a földre játszani. Nagyon jó látni, hogy ennyire picin, milyen bátrak, gátlástalanok, Léopold legalábbis egyáltalán nem jön zavarba, ha valkihez oda kell mennie, probléma nélkül ismerkedik.
Sajnos a Ljubljanka teret, ahol mindannyian jól éreztük magunkat, a Kommunista Párt rendezvénye miatt el kellett hagyni, mi legalábbis biztonságosabbnak éreztük ha távolabbra sétálunk. Így indultunk el a Kuznyeckij Moszt nevű utcán, amely egy széles macskaköves utca egészen a TCUM luxusbevásárlóközpontig , ahol már tényleg a luxus a meghatározó mind az épületek jellege, mind az üzletek színvonala tekintetében.Nekem az egyik kedvenc sétautam ez az utca!!!
Kihasználtam a szép időd és a sétát arra, hogy pár képet készítsek a belvárosról, aminek gyönyörű épületei vannak. Én sem gondoltam annak idején, hogy ennyire szép ez a város!!!

Egy éve

Il y a un ans, que Guillaume a commencé á travailler á Moscou!

Hétfőn volt, hogy Guillaume egy éve Moszkvába érkezett, ami egy új élet kezdetét is jelentette mindannyiunk számára. Neki, mert egy magasabb, felelősségteljesebb pozícióba került és ez próbára teszi minden esetben az embert. És nekem is, mert otthagytam a megszokottat, ami szintén új volt. Egy kisbabával érkeztünk egy olyan országba, ahol előtte még soha nem jártunk és nem is tudtuk elképzelni, milyen is lehet itt az élet. Csak jöttünk, mert így hozta a sors, elénk gördítette a lehetőséget és mi éltünk vele!
Két hete együtt kávéztam azzal a magyar barátnőmmel, akivel még egyetemen voltunk egy évfolyamban és aki ugyanúgy, mint én, francia férjével él itt Moszkvában. Megemlítette ő is, "Ha jól emlékszem egy éve írtad nekem az e-mailt, hogy Moszkvába költöztök". Egy éve minden egyes alkalommal izgatottan vártam haza Guillaume-ot moszkvai látogatásáról, én is izgatottan mentem a felfedező hétvégére, hogy belepillantsak egy kicsit abba, ami ránk vár. Kerestük a legmegfelelőbb lakást, agyaltunk rajta, hol lenne a legjobb, Guillaume munka mellett látogatott végig kb. 20 lakást, én a telefonon elmondottak és az e-mail-ben elküldött képek alapján próbáltam elképzelni a lakásokat és mérlegelni, milyen is lenne ott lakni. Nem volt egyszerű...emlékek...de nagyon jók!!!! S ilyenkor mindig megállapítom azt az örök igazságot, hogy az élet izgalmas és, hogy soha nem tudjuk mi vár ránk!!!
Azóta ez lett az otthonunk, otthonosan mozgunk a városban, lassan felderítjük minden szegletét, izgalmas helyeit, lettek barátaink és sok ismerősünk! Lassan az orosz mentalitásra is ráérzünk, ami hozzám közelebb áll (hazai gondolkodásmódot vélek igen gyakran felfedezni), Guillaume-nak idegenebb, de mert őt orosz munkatársak veszik körül ő is lassan kiismeri őket!
Jelenleg el sem tudjuk képzelni, mi lenne, ha vissza kellene mennünk Franciaországba!! S ez így van jól, jelenleg itt érezzük jól és főleg otthon magunkat!!

A beszéd kezdete

Léopold a commmencé à parler. Il ne dit plus à tous, que "Ba", il a dit "Pa" à Guillaume et aussi le dèbut de plusieurs mots .
Pénteken sétából hazaérve azonnal felhívtam Guillaume-ot: "Nagy hírem van, - közöltem - beszél a fiad!". "Neee!" - válaszolta. Pénteken nagyot fociztunk a Guillaume irodája melletti parkban, amikor minden egyes alkalommal a labdába rúgva kiabáltam, hogy góól! Sikerült neki is kimondania, amikor a labdába rugott kiabált, hogy "góóóó". Nagyon aranyos volt, felszabadultan rohangált a szökőkút körül!!! Hazaérve, amikor az ajtót készültem kinyitni, mutogatta a kezemben lévő kulcsot és mondta, hogy "Ka". Akkor pedig igazán nagyon cuki, amikor hangosan huncutkodva nevet azon, hogy sikerült valamit kimondania. Este a kádban hangosan nevettünk azon a kis társalgásunkon, hogy én mondtam: "góól" és ő válaszolt, hogy "góól"!
Ezek a kis szavacskák észrevétlenül érkeztek, mert a héten is a paradicsomra mondta, hogy "Pa" és Guillaume is több alkalommal "Pa" volt. És én csak a tegnapi napon realizáltam, hogy pár hete még minden "Ba"volt kivétel nélkül. Ma pedig "Hopp"-ot mondott és ugrálni próbált, de annyira viccesen csinálja, mert csak elrugaszkodnia sikerül, de ugrania nem.
És azt is észrevettük, hogy próbálja utánunk mondani a szavakat, amit nagyon sokszor pontosan sikerül kiejteni.
Úgy látom valami elindult a beszélőke terén, s gondolom innen ha nem is könnyű, de egyenes út visz az igazi kétnyelven történő beszéd kialakulása felé!!!

Ünnepek, fordulók

Egy gyors poszt erejéig meg kell emlékeznem arról, hogy: Léopold ma 16 hónapos, hogy két éve volt az esküvőnk "második felvonása" és, hogy tegnap volt a második anyáknapjám. Ebből az alkalomból a fiúk meg is leptek egy szép csokor virággal. Megható, mint mindig, átjárja az ember szívét a sok szeretet, amit folyamatosan kap tőle. Nem írok róla külön, mert minden posztomban benne van ő is, hogy mit tud, hogy mit szeret. És minden napra tartogat újdonságot. Ma is csúcs formában volt a piknikről hazatérve. Bohóckodott, bújócskázott, viccesen magyarázott kézzel lábbal, halandzsanyelvén Guillaume-nak olyan lendülettel, hogy az ölében landolt, mert már egyensúlyozni sem tudott, ahogy hangsúlyt próbált adni szavainak keze-lába és feje egyszerre történő mozgatásával. Fogtuk a hasunkat, könnyesre nevettük magunkat!!! Hát van ennél nagyobb öröm az életben?

Ki a tavaszba

Hosszú hévégét hagytunk magunk mögött. A hosszú tél után egy dolog biztos, a jó, illetve jobbidő minden pillanatát ki kell élvezni. Hosszú a tél és simét hamar beköszönt.Így bennünket még a mai 14 fok sem tántorított el egy tavaszi pikniktől.
Május 1. jóvoltából a hétfő szabadnap volt, ma nem dolgozott Guillaume. S mi szombattól máig minden nap jöttünk és mentünk barátainkkal, akiknél annyi vendég volt, hogy autós segítségre volt szükségük egy-két program végrehajtásához.
Szombat délutánunkat Izmailovó piacán töltöttük. A szép idő az árusokat is kivonzotta, mert ennyi szép árut még sosem láttunk. Mindig akad mit venni vagy ajándékba, vagy magunknak. Léopoldnak már a legelején megvettük a kis matrjoskáját, hogy nyugodtabban teljen a séta. Valameddig ki is tartott az újdonság ereje, de később volt egy-két pult ahonnan nehezebb volt elcsábítani. Teljesen extázisba jön a sok baba látványától, olyan kifejező az arca ilyenkor, le sem tudná tagadni, hogy odavan értük. Én beszereztem egy új terítőt és egy modernebb széria matjoskát. Szikrázó napsütésben sétáltunk, rengeteg turista is kicsábult böngészni az árukat. Négy család gyerekeikkel-nem mindig volt könnyű manőverezni.


A vasárnapi pikniket a 10 fok miatt kénytelenek voltunk hétfőre halasztani, amikorra egy kicsit melegebbet jósolt az időjárásjelentés. Így egy közeli étteremben gyűltünk össze, ahol párszor már mi is voltunk családostól. Négy 1-3 éves és egy karon ülő gyerek rohangált folyamatosan az étteremben. A gyerekeknek mindig van itt animáció, most éppen rengeteg lufit kaptak és természetesen durrantottak ki. Az oroszok egyébként nagyon gyerekbarátok. Mindenhol várják, tárt karokkal fogadják őket és nem zavarják őket a gyerekek ricsaja, szaladgálása. Legtöbb étteremben van etetőszék, játszósarok, abszolút értenek a gyerekek nyelvén. Az étteremből egy szieszta erejéig hazatértünk, majd ismét indultunk útnak a VDNKH parkba (Összoszországi Kiállító Központ), ahol még javában zajlott a majális. A francia vendégek kvac-t, orosz nemzeti italt fogyasztottak, míg én főttkukoricát majszoltam. De volt minden: grillezett mandula, pattogatott kukorica, saslik, és vattacukor. Úgy éreztem magam, mint a május elsejei felvonulásokon! Ez a park egyébként nagyon kedves a szívünknek, mert az első igazi együtt töltött moszkvai hétvégén ide ruccantunk ki. Emlékszem, hogy már hidegebbre fordult az idő és mivel a dobozaink még mindig nem érkeztek meg, mi a július 20-án összepakolt ruhatárból gazdálkodtunk. Léopoldnak alig tudtam egy melegebb joggingalsót összekaparni, hogy ne fázzon!!
A mai napon pedig végül megejtettük az első tavaszi pikniket, borús időben, de derűs lélekkel a Kolomenszkoj Park rügyező (sajnos még nem virágzó) almafái alatt (majd kilencszáz almafa található a parkban). Együtt még csak mínusz 16-ban jártunk itt, de csak 10 perces sétára futotta, nagyon dideregtünk akkor. Most szépen megterítettünk uriasan, kipakoltuk ételeinket, komótosan megebédeltünk. A gyerekek rohangáltak, játszottak, labdáztak, de soha nem a közelünkben, hogy valakinek mindig futkosnia kelljen utánuk. Talán az egyik legkellemesebb park, piknikre pedig a legalkalmasabb. A park a Moszkva folyó partján van, régi, hagymakupolás templomok, egy fehér vakolatú, magasba nyúló harangtorony, kanyargó sétány a folyó partján teszi még színesebbé ezt a területet, ahova a nagyvárosi hangulat elől lehet kimenekülni.