2013. augusztus 29., csütörtök

Méretek

Léopold, 3,5 éves:15,5 kg, 114 cm.
Mindenki szerint jól eszik (én mindig kételkedem, ahogy fürdéshez levetkőztetem). Nem utasít vissza semmit, nem édesszájú. Mégsem látszik rajta, hogy jól eszik, lefutja, lemozogja  a kalóriákat.
Edgar, 9,5 hónapos: 10,5 kg. Ő sem utasít vissza semmit. Sőt. Ha meglátja az ételt kiugrik a székből. Jól eszik. Jobban, mint Léopold annak idején. Tegnap leszedtem a 18 hónapos 86-92-es ruhákat. Őrület....és még nincs 10 hónapos. Mindenki minimum egy évesnek nézi a babakocsiban.

2013. augusztus 28., szerda

Újra itt az ősz

Olyan furcsa visszajönni minden évben, mert itt ilyenkor már bőven őszi időjárás van. És ehhez társul is az őszi hangulat. Alig megy fel 20 fokig a hőmérséklet, de legalább eddig még nem esett. Süt szépen a nap. Na az lesz majd roszz...de nem is írom tovább. Fő a pozitív hozzáállás. 
Léopold újra felfedezte a játszóteret. Fel tud mászni a legmagasabb mászókák tetejére. Alig várja, hogy megmutathassa a hétvégén Guillaume-nak. Csúszdáznak Edgarral, már őt is belerakom a homokozóba.Ma pedig felfedezte, hogy egyedül is tud fogat mosni.Ügyesedik, okosodik, nagyfiú. Minden reggel várja, hogy induljunk az óvodába, hiába magyarázom, hogy még nincs nyitva, azt mondja nekem, hogy ő már beszélt az óvonénikkel és várják:-)
Ma láttunk egy halott galambot. Kérdezte miért nem mozog. Magyaráztam, hogy meghalt, mert beteg volt, vagy elütötték. Kérdezte, hogy mint az én anyukám? Igen, mondtam. Rámnézett, Te szomorú vagy? Kérdeztem, miért? Mert meghalt az anyukád...jajj de nehéz volt kibírni! 
Focizik a nagyfiúkkal a pályán, egy kis rábeszéléssel már be is veszik a csapatba.
Lassan újra felvesszük a moszkvai ritmust. Jönnek vissza a barátok, beindul a társasági élet: a játszótéri kis csapat és a hétvégi közös programok!

2013. augusztus 25., vasárnap

Finálé Magyarországon

Holnap már véget is ér ez a harmadik felvonás. Kedden visszaértünk szerencsésen Magyarországra. Azóta megjártuk már Budapestet, találkoztunk sok-sok jóbaráttal. Ma pedig vendégeket fogadtunk. Jól telt és gyorsan. Leopoldnak egyre nehezebb ez a sok változás, jövés-menés. Valamelyik este kifejtette, hogy mennyire várja Moszkvát.
Edgar boldog, annyi igen pozitív változás állt be az alvása tekintetében Fr.o. óta, hogy, fél nyolckor kel. Ez nagyon jo az eddigi hat- fél hét- hét órás kelések helyett.
A budapesti kiruccanásunk is nagyon jól sikerült. Egy központi apartmanban aludtunk, nagyon kedvezö áron bukkantunk rá. A Millenáris Parkban találkoztunk, ahol a gyerekek szabadon voltak, mi pedig jót beszélgettünk. Edgar este tízig szó nélkül bírta, még a pesti éjszakában egy éttermet is megjárt. Olyan jó volt a barátokat látni, akkor is ha egy két óra hossza nem elég mélyre ható, mindenre kiterjedö beszélgetésekre. Úgy érzem azonban, ogy a barátok megértették, hogy egyelöre ennyi fér bele a gyerekek mellett. Én mindenkinek hálás voltam, hogy eljött. Másnap délelött még vásárolgattunk, benéztünk Guillaume régi munkahelyére. Idöben értünk vissz Pali papához, Leopold és Guillaume még fürdeni is elugrottak este.
Ma délelött is alig bírtunk Leopolddal. Annyira várta a vendégeket, nem találta a helyét, nem bírt magával. És végre befutottak, sugárzott Leopold és csüngött a nagyfiúkon. Áron és Csongor pedig kedvesen terelgették. Nekik a pici baba Edgar is nagyon tetszett. Ebéd után fürdeni is kijutottunk.
Jó volt látni Leopoldot ilyen boldogan!! Sokszor megállapítottuk mennyire hiányozhat neki a gyerektársasâg!

2013. augusztus 18., vasárnap

Saint-Jean de Mont

Egy hetet töltöttünk a tengernél Saint-Jean de Montban, alig több, mint egy órányi autóútra Nantes-ból. Nantes-tól délre Vendée régióban jártunk, ami többek között finom briosáról is híres (igen, ez volt a reggelink :-) Hatalmas szerencsénk volt az idöjárással, végig gyönyörü napsütés volt. A pihenést az árnyékolta be, hogy a mamie elsö nap eltörte a lábát. Duplatörés, két operáció a közeli kórházban. Fájt a szívünk, tartottuk a frontot, mert a család többi része jött látogatóba és közben próbàltuk a körülményekhez mérhetöen jól érezni magunkat. 
Minden nap kimentünk a tengerhez (azaz ez az Atlanti óceán partja) , nagyokat homokoztunk, pancsoltunk ( néha rettentö hideg volt a víz, alig 17 fokos), gyüjtöttünk rákokat, futkároztunk, sárkányt eregettünk. Léopold nagyon élvezte a biciklizést, Guillaume vitte ülésben, vagy kettesben mentek vagy csatlakoztam én is.
Már többször írtam, hogy imádom ezt a partrészt, a végeláthatatlan hosszú homokos strandot, a több km hosszú tengerparti sétányt,  ami nyüzsög a sétáló, görkorizó, bicajozó bringó-hintózó emberektöl.  És  mégis nyugalom van, gyönyörü a táj. Szeretem a klímát, mert a nap bár éget (fényvédö kötelezö), mégsincs nagyon meleg, délelött pedig kifejezetten kellemes, amikor az emberek még csak érkeznek kifele. 
Ha csak a jó részére gondolunk, akkor már most hiányzik, hogy visszajöttünk. Azonban holnapután indulunk vissza öt napra Magyarországra, majd vasárnap vissza Moszkvába. 

Loire menti kiskirándulàs

Elöször hagytuk öket ott több éjszakára. Eddig mindig csak egy éjszakàra (összesen háromszor). A mamiek vigyáznak ràjuk, míg mi elutaztunk szusszanni egyet és nosztalgiázni a Loire folyó völgyébe. Hat éve ugyanis nagyon fontos dolog történt itt velünk, ami eldöntötte kettönk közös életét :-)
Guillaume bérelt egy volkswagen beetle cabriolet-t, azzal suhantunk végig ezen a gyönyörü dimbes-dombos tájon. Az idö is nekünk kedvezett, gyönyörü napsütés volt. Nagyon klassz érzés egy nyitott autóban utazni. Bepótoltuk és megnéztük azokat a kastélyokat, amiket hat éve kihagytunk. Láttuk Azay-le rideau-t, Cheverny-t, Blois-t és Chambord-t.
Volt egy pár napunk csak kettönkre és ez nagyon jó volt. Nekem pedig külön ajándék volt, hogy egyhuzamban nyolc órákat aludtam (volt mit bepótolni).
De. Alig vártuk, hogy szombaton hazaérjünk és lássuk a gyerekeket, hosszasan válogattuk nekik a pici meglepetéseket Blois kastélyának ajándékboltjában. Örültek nekünk mindketten, nagy volt a boldogság, akkor is ha a lehetö legjobb helyen töltötték ezt a pár napot. Szombaton dél körül megérkeztünk, kipakoltam, bepakoltam a böröndöket és már indultunk is a tengerhez egy hétre mit sem tudva mi vár ránk.

2013. augusztus 6., kedd

Ma kilenc hónapos Edgar

A legkisebb fiunk ma kilenc hónapos. 
Guillaume szerint rengeteget változott az egy hónap alatt, mialatt nem látta. Sokkal kifejezőbb lett. Tényleg hihetetlen kommunikatív és kifejező. Szinte kisgyerek már, egyre kevésbé baba.
Olyan szeretetreméltó aranyos, kiegyensúlyozott kisbaba, akivel semmi, de semmi gond, csak sok-sok öröm van.
Rajong Léopoldért, ha hülyéskedik neki, hangosan kacag. És ha a közelben van egyfolytában lesi, mit csinál, hova megy, próbál kommunikálni vele. Sikongat és magában mosolyog, miközben le sem veszi a szemét róla.
Evésről-alvásról nem is írok, mert hónapok óta változatlan. Mindent eszik (pici darabokat már lenyel), mindent szeret, jól alszik (duduval és cumival)...mondom én, hogy könnyű eset.
Cserkeszőlőn figyeltem meg, mintha értené, hogy dicsérik. Behajoltak hozzá a babakocsiba, hogy milyen aranyos baba, mire ő huncutul mosolyogva illegette magát. Ha a kezünkben van és valaki idegen mosolyog rá, akkor ránk hajtja a fejét és onnan mosolyog az illetőre. 
Sokat mosolyog, szinte mindig.
És játszik és játszik órákat. Ha mutatok neki valamit hamar utánamcsinálja. Mivel szeret játszani? Nem is tudom. Sok kedvenc van, formaberakó, egy műanyagüveg, egy zsinór, vagy egy fűszál. 
Odavan a vízért, ma a 26 fokos medencében megfürdettük a mamie-éknál, még reklamált, hogy ne hozzuk ki. Csapta, rugta magát alig tudtuk tartani, nagyon tetszett neki.
Alul van két kis foga, a haja a feje tetején lelapult. A feje tetején egy sávban lényegesen több van.
Imádja a Guillaume orrát harapdálni és pillanatok alatt lekapja a szemüvegét. Olyan ereje van és olyan gyors, ha valamit elkap, akkor kő kövön nem marad.
Nagyon tipikus, amikor gondolkodik, vagy csak úgy, akkor a mutatóujját a szájába teszi.
Még biztos lesz, ami időközben eszembe jut róla és kiegészítem ezt a bejegyzést, de olyan nehéz, most hirtelen írnom, azon kívül, hogy végtelenül szeretjük őt is és hálát adunk minden nap, hogy itt van nekünk, hogy van egy második!!!!

Folyt. köv. Franciaországban

Nagyon jó utunk volt Nantes-ba. Bár rövidnek semmiképp nem mondható. Este tízkor érkeztünk meg. Edgar bealudt az autóban, csak áttettük a kiságyba, de Léopold sem panaszkodott, hogy aludni kell menni. A fiúk nagyon jól bírták, szépen viselkedtek, nem volt sírás hiszti, apró, de könnyen uralható türelmetlenkedések kivételével.
Megérkeztünk és nagyon jól érezzük magunkat. Együtt a család!

2013. augusztus 4., vasárnap

Búcsú Cserkétöl

Bár csak részben, mert még visszatérünk röpke 5 napra. Véget ért ez a majd egy hónap. Teljesen jó csapat lettünk Pali papàval. Tudtuk beszéd nélkül, mikor melyikünk következik a dajkálàssal, gyerekörzéssel. Nem volt itt sok pihenés, a délutáni összehangolt szieszták és az esték maradtak szusszanni. Felvàltva föztünk, vagy rendeltünk, ha úgy volt kedvünk. A höség miatt minden programra sem került sor.
Érdekes volt, ahogy a negyedik héten Leopold egyre többet kezdett beszélni Mamie-rol es Papyról és a tengerröl meg arról, hogy itthagyjuk Pali papàt. Talán ennyi elég volt, így kerek neki is, hogy most utazunk tovább. 
Tegnap màr tükön ült, hogy érkezik Guillaume. Még egy utolsó nagyot strandoltunk. Edgar ùgy fürdött a gyerekmedencében, mint a nagyok, az úszógumival odalökte magàt minden gyerekhez, odavoltak érte, hogy milyen édes kisbaba, megkapta a játékokat is. Annyira édes volt. Leopold pedig újból megmutatta, hogy imàd tàncolni. Az aerobic bemutató alkalmával a színpadon táncolt, alig tudtuk hazakönyörögni. 
Este Pali papàval elmentek egyet sétálni, míg én elkészítettem a két gyerek vacsorájàt, a mi lecsónkat és összeraktam a böröndöket. 
És kb. kilenc körül betoppant Guillaume a szobába. A két gyerek màr megvacsorázott, megfürdött. Olyan boldogak voltak és Edgar ahogy felismerte a papát. Edgart leraktuk, Leopold pedig a "nagyokkal" maradhatott egy picit. 
Ma pedig utazunk Franciaországba!

2013. augusztus 1., csütörtök

Testvériség

A több együtt töltött idő mindenképp kedvez testvérré formálódásuknak. Edgar teljesen odavan Léopoldért. Serdül-pördül a kezünkben, ha hallja Léopold hangját. És annyira tud nevetni, hangosan kacagni neki, ha hülyéskedik. De talán ma volt a legszívmelengetőbb látvány, ahogy Léopold odakucorodott hozzá a plédre ebéd után és játszottak. Nem hallottam mást csak Edgar kacagva el-elcsukló hangját. Csendben kilestem a konyhaajtón: Edgar annyira nevetett, hogy néha még a fejét is lehajtotta a kezére. Hát annyira jó volt így látni őket.
Nagyon érdekes, ha én is ott vagyok Léopold sokkal durvább Edgarral. Ha nem látom őket, akkor pedig úgy játszik Edgarral, mint a kisangyal.
Büszkén mutatta be a minap Grétinek, kis vendégünknek és többször elmondja, hogy a "kisbabámmal" utazom mamihoz és papihoz a tengerhez.



Így iszik egyedül

Edgar időközben megtanult egyedül inni. Egyszercsak látom, hogy a strandpléden előkotorta a cumisüvegét, oldalrafordult, kitámasztott és ivott. De ha az etetőszékben is magárahagyom a cumisüveggel,, fogyasztja egyedül a belevalót.

Vendégek: Niki és Gréti

Tegnap délelött érkezett egy telefonhívás egyetemi barátnömtöl: mi lenne, ha ma meglátogatnánk. Elözö nap jeleztem, hogy szombatig még szabad vagyok. Nagyon örültem ennek a látogatásnak, mert annyira csendben teltek a napjaink, hogy a solymári látogatás óta, mi alkottuk egymás tàrsasàgát. Volt ebben valami jó is, Edgar már kora reggel vidàman mosolygott Pali papára, Léopold is rendesen igénybe vette Pali papa 24 óràs szolgàltatásait. Elrepült ez a majd egy hónap, hosszú volt Guillaume nélkül, s a héten Léopold egyre többet emlegeti, hogy megyünk mamie-hoz és papyhoz a tengerhez. 
De visszatérve vendégeinkhez, nagyon klassz napot töltöttünk tegnap együtt. A gyerekek hamar összebaràtkoztak, Gréti csupàn 10 hónappal fiatalabb Leopoldnal. Egész délután strandoltunk, sok ajándékot kaptunk. Volt fagyi, sergözés, kürtöskalács és nagy pancsolás. Leopold szépen terelgette Grétit, mutogatta neki Edgart és a játékait. Látszott rajta, hogy hiànyzott màr neki a gyerektàrsaság.
Mivel a délutàni szieszta kimaradt, jó fáradtak voltunk estére.