Ma reggel szépen felöltöztünk, közben néha mondogatta, hogy "nem kell menni Tatjana nénihez", de mégis beleült a babakocsiba, magához húzta dundust és már indultunk is. Előtte természetesen készítettünk egy közös fényképet, mint ahogy ezt tettük akkor is, amikor először ment a bölcsibe. Semmi sírás ellenkezés, amikor már közeledtünk az ovi udvarának ajtajához, már mondogatta, hogy "nem kell oda menni", de nem volt indulatos. Majd betoppanva a kertkapun hatalmas meglepetés fogadott bennünket és Léopoldnak is mosolyt csalt az arcára, hogy milyen szépen felújították az ovi udvarát. Láttam rajta, hogy már indulna mindent kipróbálni. Tényleg gyönyörű lett, öröm volt látni ezt nekünk is, megnyugtatott, hogy milyen klassz helyre is jár Léopold oviba. Modern fajátékokkal volt tele az udvar, modern padló a játékok alatt, aminek pontosan nem tudom a nevét, de emlékszem, hogy először San Franciscoban láttam, hogy az egész játszótér alatt, puha talaj volt kialakítva, amire, ha leesnek a gyerekek, kevésbé ütik meg magukat. Nagyon kevesen voltak még az ovi környékén, Guillaume már azt hitte, nem is kell ma jönni, de én azért meggyőztem, hogy csak nézzünk fel az emeletre, ahova még júniusban mondták, hogy szeptember harmadikán mennünk kell. Rögtön az igazgatónővel futottunk össze, akinek kedveskedtem tört oroszommal, milyen klassz lett az óvoda. Léopoldot kedvesen fogadták, kapott egy szekrényt, amin a jele béka. Bekukkantottunk a terembe is: ízléses, kedves, sok játékkal, még egy kalitkában papagájok is csiripeltek, amivel Léopoldot gyorsan becsalták a terembe. Mi kaptunk egy füzetet, amibe feljegyeztük az adatainkat. Az óvonő (Natalja néni) kikukkantott és közölte, hogy minden rendben van, már autózik és játszik. Hát így hagytuk ott drága Léopoldunkat első nap az orosz oviban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése