Mivel is telnek napjaink?

Istenien érezzük magunkat, csak egy dolog hiányzik: családfőnk. Nincs sok programunk, ezt direkt így is terveztük.

Az idő javulni látszik, bár az elmúlt két napban délutánra beborult egy kis esővel. De azért amikor csak lehetett és lehet, kinnt vagyunk a szabadban. Csatangolunk, lófrálunk kedvünkre a faluban, vagy a kertben.  Annyi érdekesség van, amit Moszkvában nemigen látni. Már Nantes-ban is odavolt Léopold a motorokért és én csak nemrégen jöttem rá, hogy motort Moszkvában nem látni, hisz a 12 sávos utakon nemigen férnek el az autók között, na meg ahogy az autók is közlekednek, hát kész életveszély lenne ott motorral száguldani. Szóval itt vannak motorok és sok hatalmas jármű, traktor és markoló. A motorok hangját Léopold megtanulta élethűen utánozni. Nagyon édes, ahogy berreg és még variálja is a hangját a gyorsaság szerint. És hatalmasakat labdázunk. Nagyon beleéli magát, olyan lelkesedés sugárzik az arcáról, mintha profi mérkőzésen lenne.

Közelben van a játszótér, ahol mindig akad kis pajtás és ahol homokozni is lehet. Felfedeztük a pitypangot, ami mellett nem lehet elmenni anélkül, hogy el ne fújnánk, és láttunk sok-sok békát. nem félünk tőle egy cseppet sem, még simogatjuk is őket, amikor pedig elugranak, hatalmasakat kacagunk!

Nagyon-nagyon felüdítő most itt lenni, annyira sokat jelent a természet közelsége és a kert a nagyváros zsongása és állandó intenzitása után!! Élvezem a nyáron készített házilekvárt falatozni reggelire, a nyárról eltett meggyből készült pitét és az ajándékba kapott spárgából készített isteni krémleves ízét!! Ilyen apró semmisségek jelentik most a mindennapokat! 

Az első igazi cserkei nap

Ma reggelre verőfényes napsütésre ébredtünk. Alig kaptuk be a reggelit, Léopold már körútra indult: megnézték a markolókat, a kakast, a boni kutyát, vásároltak, játszótereztek, bejártuk a kertünk, láttunk békát, Léopold kapált és találkoztak sok sok falubeli ismerőssel. Hogy mennyire élveztük ezt a szép zöld tavaszt! És még szerencse, hogy a délelőttöt kinnt töltöttük, mert délutánra borongós lett az idő.
Már a tegnapi séta alkalmával alig tudtuk elvonszolni a fürdő épülete mellől. Csak azt hajtotta, hogy "puty-puty", azaz igen is ő fürödni szeretne. Ma ebéd után alig tudott elaludni, többször felmentem hozzá, szerintem teljes izgalomban volt. Végül elaludt, de mihelyst ébredés után az ágyához léptem azzal fogadott, hogy puty-puty. Hát indultunk fürödni. Olyan boldogság sugárzott róla, hogy öröm volt látni. Szép tiszta volt a víz, kevés fürdőző volt ezen a hétköznapion. Nagyon élvezte a vizet. Félve mentünk a megfázás miatt, de remélem, hogy nem ártottunk az egészségének, a lelke kifejezetten épült. Biztos még visszatérünk fürödni jövő hét péntekig!
S, hogy milyen mennyei ebédünk volt! Évek óta, ami a húsvétból legjobban hiányzik az a sonka, tojás, kolbász, fonott kaláccsal párosítás. Így volt ez Franciaországban is, de idén is, alig vártam, hogy ez az ízkombináció elhozza a szívembe az igazi húsvétot. Sehol nem találtam eddig olyan paprikás kolbászt, mint a hazai és húsvétra való főznivaló sonkát. Így hát ha késve is, de ennem kell egy évben egyszer, mert ha elmarad...na akkor szenvedek. Így lett a mai ebédünk húsvéti menü!! S most épp azon gondolkodom, hogy valahogy majd meg kell találnom mégis ezen ételek beszerezhetőségét, mert számomra a saját kis családommal is akkor lesz teljes az ünnep, ha ezek az ételek is az asztalra kerülnek. Talán a karácsony egész szépen alakul ezen a téren, már ez a második év, hogy beigli is és karácsonyi fatörzs torta is a menüben szerepelt.

Pali papánál

Hétfőn szerencsésen megérkeztünk Pali papához. Már napok óta bárhova indultunk, akkor Léopold azt gondolta, hogy Pali papához megyünk. Csuda aranyos volt. Egyszer felébredt a repülőn, kipattant a szeme és Pali papát említette először. Mondtam, hogy még meg kell érkeznünk Budapastre, még egy rövid taxiút és utána már találkozunk is Pali papával.
Tegnap szerencsére még egy sétára is futotta a faluban, végignéztük az ismerős helyeket: "Boni kuta", "kukurikú', "sztaszion", azaz játszótér. Én alig találkoztam valakivel a faluban, de legfontosabb híreket már megtudtam: ki vár babát, milyen neműt és örül, vagy sem. Hát a falu az már csak falu marad, mosolyogtam magamban.
Pali papához most igazából töltődni érkeztünk, nem csinálni semmit, csak élvezni a tavaszt és erősödni, hogy azután teli energiákkal érkezzünk vissza a moszkvai tavaszba és majd jöhessen a várva várt nyár! Sajnos engem egy újabb nyavalya visszavetett a töltődésben, rögtön első éjszaka alig pihentem egy kiadós gyomorrontás miatt... mérges voltam magamra, meg úgy az egészre, hogy mikor sikerül végre összeszedni magunkat! Ráadásul ma hidegebb volt itt, mint Moszkvában. A sok szép tavaszi nap közé keveredett egy kilenc fokos hideg, esős nap, így bennt ültünk egész nap, míg Moszkvában 16 fok van. De holnaptól meleget jósolnak és ha minden igaz, már nyoma sincs a gyomorrontásnak!!

Egy nem könnyű hét

Nagyon nehéz volt ez a hét mindannyiunknak. Én már keddre rendbe jöttem legalább olyan szintre, hogy nem fájt a torkom és lázam sem volt. Guillaume a munkahelyén szenvedte végig a hetet, de Léopold volt a legbetegebb. Ennyire még sosem láttuk ramatyul, mindig olyan jókedvű beteg volt. De ez az influenza sokkal durvább, mint gondoltam volna. Már egy hete 40 körüli a láza, persze adagolom hatóránként a lázcsillapítót, ami leviszi 38,5-re. Hulla fáradt, a szemei lógnak, mivel egész éjszaka láza volt, reggel dagadt szemekkel ébredt. Az éjszakai pihenést folyamatosan eldugult orra nehezítette. Persze köhög egyfolytában és fáj a torka, bár erről nem beszél. És alig eszik, csak csipeget, mint egy kismadár.
Nem akarom elkiabálni, de délután egytől fél hétig aludt és aludt volna tovább is, ha nem ébresztem fel. Úgy vettem észre az orra már nem dugul el olyan hamar és emiatt pihent akkorát. Láz nélkül ébredt és egész jól nézett ki, már a körülményekhez képest. Megette az uzsonnát és vacsorára ő kért még enni. Reméljük ezek nem csak halovány reménysugarak, hanem a jobbulás kezdetének jelei.
Talán a tél végi és tavaszváró hangulatunkat méltóan koronázta meg ez a két nagy betegség (himlő és influenza) egy hónapon belül. Nem akarok se több betegséget , se további telet, de ha minden igaz, akkor tényleg végetért és novemberig le sem akarom írni azt a szót, hogy TÉL itt a blogon!!!

És a folytatás...

Eleget tettünk végül a meghívásnak, mert az egész napos ágybanlét egy pici javulást hozott, már nem volt lázam egész vasárnap, csak délutánra szökött fel egy kicsit. Nagyon jól éreztük magunkat barátainkkal az ünnepi ebéden, volt minden finomság, ami szem-szájnak ingere. Finom bárány, desszertnek kulics. Ja, és az én ünnepi kulicsom, hát egy kicsit úgymond beégtem. Ugyanis ez nem egy előkészített süti volt, hanem a süti elkészítéséhez szükséges kellékek voltak összecsomagolva. Hát jól meglepődtem amikor a vendéglátónk kibontotta, hogy az ünnepi asztalra tegye. Szabadkoztam rendesen, de így jár aki nem tud rendesen oroszul. Pedig az üzletben még az ízesítésről is jót beszélgettem az eladóval.
Volt tojáskeresés is, amit csak betegségeiktől korlátozottan, de élveztek a gyerekek. Most a mennyiség elfogyasztása következik!

Barátaink legkisebbje 40 fokos lázzal ébredt asziesztából, mára kiderült skarlátos, nővére pedig szintén mára 40 fokos lázzal küzd és egy torokgyulladással. Léopold is bágyadt volt, majd a sziesztából felébredve a vendégeknél realizáltuk, hogy 40 fokos neki is a láza. Ekkorra már én is lázas voltam.
Hogy milyen volt az éjszakánk? Léopold vagy négyszer ébredt, háromszor hányta össze magát, háromszor cseréltünk ágya, pizsamát, hálózsákot, s az egész hiretelen jött negyven fokos lázhoz, ami lemenni nem akar, kutyaugatásszerű köhögés csatlakozott az éj leple alatt.
Reggel hullák voltunk, mosással és doktorhívással kezdtünk. Nekem a torkom lüktetett és nem hagyott aludni, még abban a kevés nyugodt pillanatban sem. Szegény Léopold influenzás, járvány van, több óvoda zárva van. Hogy mire számítsunk? 40 fokos láz egy hétig és a durva köhögés. Ez az influenza. Egyelőre antibiotikumot nem kap, mert a füle és tüdeje tiszta, ezeket a részeket kellene megóvni, és magunkat, hogy mi ne kapjuk el. Szobafogság egy hétig. És ez is emiatt az idő miatt, ezt már a doktor is igazolta.Mivel az idő melegszik a mikróbák felélednek, ezért a himlő, a skarlát és az influenza. Na ha ezt a hetet túléljük, akkor igazán megérdemeljük azt a két hetet Magyarországon Pali papánál! Ugyanis egy hét múlva elvileg utazunk!!
Ma is jobb volt nem kinézni az ablakon: szürkeség és eső, eső, eső!! Brrr...

Húsvét másképp

Hát engem szerencsétlenül ágyba döngölt a húsvét. Pedig sokat gondoltam a húsvétra így a szenvedős magányomban. Olyan nátha, láz, torokfájás kerített hatalmába, ami évek óta nem. Egész nap folyik a könnyem, csavarja az orrom. És én ezt is, mint mostanában mindent a hosszú télre fogok. Végtartalékaink kimerültek végérvényesen. Mármint vitaminügyileg. Ma is egy végtelenül szürke nap volt. Végül hiába bírtuk egész télen, még a mínusz 22-ben is betegeskedés nélkül, az elmúlt hetekben mindannyiunkat elért valamilyen formába. S, hogy mire gondoltam egész nap, arra, amikor kiskoromban húsvét reggelén kerestem a házunk melletti zöld és már kikericsektől sárgálló füves kertjében a nyuszi fészkét. Általában már olyan szép idő volt, hogy köntösben és pizsamában leengedtek a kertbe. Sajnálom, hogy itt erre egyáltalán nincs esély és csak reménykedem, hogy mire Léopold emlékezni fog a húsvétokra, már neki is lesz igazi tojáskeresésben része.
De azért olyan jó dolgok történtek ma. Ma volt az első pelenka nélküli és egyben gatyamosás nélküli napunk, amelyet Guillaume asszisztált végig, ő volt szolgáltban egész nap, az ágyból örömködtem, vagy akkor, amikor a végtermék ünnepélyes keretek között bemutatásra került az ágyam mellett.
Léopold érezte, hogy beteg vagyok, simogatta a torkomat és nagyon sok puszit és ölelést kaptam tőle!
Még nem biztos, hogy a holnapi ünnepi ebédre eljutunk barátainkhoz, de megerőltetem magam, ha már lázam nem lesz, ugyanis ebéd után tojáskeresés a program!!

Egy kicsit az orosz húsvétról

Az oroszoknál a legnagyobb ünnep, nagyobb mint a karácsony, a húsvét. Ebben az évben egy héttel később, azaz április 15-én, vasárnap ünneplik. Általában egy hét különbség szokott lenni a mi húsvétunk és az orosz húsvét időpontja között, de olvastam, hogy 2014-ben egy időpontra fog esni. Reményeink szerint mi már ekkor nem fogunk együtt ünnepelni, legalábbis nem Moszkvában :-) Az oroszok negyven napos böjtöt tartanak húsvét vasárnap előtt, ami Nagyszombaton ér véget. Nagyon érdekes, hogy húsvét alkalmából, még azok is akik egyébként nem járnak templomba, misére igyekeznek. A mise szombaton éjfél előtt kezdődik és három óra hosszáig tart, vasárnap hajnalban fejeződik be. Sokan magukkal viszik a húsvéti ételeket megszenteltetni. Nagyon szép ceremónia az év ezen miséje, ami a templom körbejárásával fejeződik be, Krisztus ikonját viszik körbe a templomban.
A rokonok, barátok vasárnap egymáshoz indulnak vendégségbe. Háromszor adnak puszit és közben a Krisztus Fetámadt szavakkal üdvözlik egymást. Szintén ezen a napon látogatnak el a temetőbe is.
Tipikus húsvéti étel, a húsvéti kalács: kulics. A gyümölcskenyérhez hasonlítható az íze, tetejét cukormázzal díszítik. Valamint a pászha, ami túróból készült piramisszerű torta. Az idén én is vásároltam készen kulicsot, amit vasárnap kóstolunk meg barátainknál, ahová húsvéti ebédre invitáltak bennünket.
Itt is szokás tojást festeni, nagyon sokféle díszítést lehet kapni, még díszes kartonból hajtogatható állványt is. Talán délután nekilátok Léopolddal, ha már úgy látom, hogy nem kicsi hozzá.
Annak ellenére, hogy ez az év egyik legnagyobb ünnepe, nagyon szimpatikus, hogy nincs annyira elüzletiesedve. A boltok nem roskadoznak húsvéti árukkal, nem ömlesztenek el mindent a csokitojások és csokinyuszik tömege. De van egy sejtésem, hogy ez a jövőben itt is meg fog változni.

Hó, hó, hó

Alig hiszem el, hogy ma reggelre hatalmas hóesésre ébredtünk, ami megmaradni látszott. Főleg, hogy tegnap délután hatalmasat játszótereztünk Léopolddal, s miközben ő a labdát kergette és a bokáig érő pocsolyákat próbálgatta, én azon gondolkodtam, hogy ez már tényleg a moszkvai tavasz. Ugyanis tegnap 5-6 fok volt és verőfényes napsütés. Mindenhol hatalmas vizek állnak, ugyanis a méteres hó elkezdett leolvadni, néhol már csak a fekete föld látszott. Erre ma reggel újra szomorúan néztünk össze Guillaume-al, hogy már nagyon nehezen bírjuk. Most 11 óra van és nulla fölötti hőmérséklet, úgyhogy a reggeli adag is olvadozik. Nagyon csúnya minden, tiszta sár, víz, hó.
Legyen már tavasz!! Hol fognak így a gyerekek vasárnap tojást keresni? A hóban...?

Egy tartalmas hétvége

Be voltunk osztva rendesen. Jöttünk-mentünk, de sajnos még mindig nem a szép idő, ami kicsábított bennünket otthonunkból. Bár elmondható, hogy napközben már nincs mínusz plusz 5-ig kúszott vasárnap.
Szombatunk a készülődés jegyében telt, ugynis este a Moscou Accueil (franciák moszkvai közössége) gálaestjére indultunk, ami a fennállásának 15. évfordulója alkalmából került megrendezésre. A készülődés annyit jelentett csak, hogy Leopoldot egész nap mozgásban tartottuk szieszta nélkül, hogy este hétkor képes legyen mély álomba zuhanni, mi pedig leléphessünk a buliba. Nagyon jó asztaltársaságunk volt, csupa fiatalok, a mi korosztályunk, nagyon jó volt a hangulat. Az étel isteni volt, de nem is gondoltam, hogy csalódni fogok, hiszen a Mariott Hotelben, ahol a BB Group és Moscou Accueil egyéb rendezvényei is helyet kapnak mindig kitesz magáért. Volt tombola és tánc, rengeteget nevettünk, érdekes volt látni hogy bulizik pl. a Léopold bölcsis csoporttársának apukája vagy egyéb komoly emberek, vagy csak jó volt látni egymást máshogy és nem a szokásos úton útfélen összefutunk szituációban. Mindkét belépőnkkel nyertünk. És ezen is nevettünk, mert kérdezték tőlem, hogy szoktam-e nyerni és mondtam, hogy apukám általában sokat nyer a tombolán. Na nem kellett pár perc elindult a sorsolás és mi nyertünk először egy orosz főzőtanfolyamot kettő főre oroszul!!!, majd egy parfümöt. Olyan elégedett voltam...ráadásul a parfüm nem is rossz illat! Persze jobban örültem volna az egy hetes Seychelles szigeteki nyaralásnak, ami a főnyeremény volt, de ne legyünk telhetetlenek. És ki nyerte meg az utazást, hát nem más, mint itt az épületben francia szomszédaink, akik szemben a folyosón laknak velünk!
Szombaton egész nyolcig hagyott bennünket Léopold aludni. Nem panaszkodhatunk este héttől már ez is jó teljesítmény, azt hittük korábban kukéorékol majd! Délelőtt Izmailovo piacán megtettük ezévi első látogatásunkat. Húsvétra készülve vásároltam egy-két szép kézzel festett fa tojást, és egy-két natúrt, amit terveim szerint én fogok megfesteni, hmmm, ezt még meglátjuk. Majd elég merészen a piacon saslikoztunk. Csak azért merészség, mert Guillaume gyomra érzékeny, és a hely nem teljesen higiénikus. Na de a saslik olyan ínycsiklandó ott, hogy rászedtük magunkat. Hát legyen! Túléltük és isteni volt a frissen parázson sült hús, és a meleg grúz kenyér hozzá!
Miután Léopold a sziesztából felébredt barátainkhoz mentünk egy kávéra. Még soha nem jártunk náluk, s mivel a GPS rossz helyre vitt bennünket, el is tévedtünk. Végül egy óra késéssel kalandosan megérkeztünk. S Moszkva olyan részén jártunk ahol eddig nem. A 20 milliós fővárosnak olyan lehangoló lakónegyedei vannak, hogy véleményünk szerint csak az tud élni ott, aki még máshol soha nem járt. Ezen a helyen 20-30 emeletes házak nőnek ki a földből, ,minden talpalatnyi területen és amerre szem ellát mást nem is látni, csak ezt. És a durva az, hogy ez egy elit lakónegyed, párizsi áraknál drágább bérleti árakkal, a GUillaume legtöbb jól kereső orosz kollégája ilyen helyen tud "csak" élni. A barátunknak van, hogy 3 órába telik este hazaérni. És boldogok, hogy ott nagyobb lakásban tudnak élni. Felértékelődött bennünk még jobban az abszolút a központban lévő kényelmes világos nagy lakásunk! Léopoldnak nem volt könnyű a vendégség minden perce, de a végére mire jöttünk el, már sikerült is feloldódnia!