BÚÉK - Bonne Année!

Miután teljes és rendíthetetlen nyugalomban telnek napjaink, egy-két látogatóval színesítve, a benntlakó alig adja jelét, hogy a közeljövőben kikívánkozna. Pedig minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elmagyarázzuk, itt kinnt is nagyon jó lesz, igyekezni fogunk mindig, hogy a legjobbat adjuk neki. Anyagias gyermek már biztos nem lesz, mert a kis ajandek meg mindig ott varakozik a fa alatt ;-) Szilveszteri programnak is maradt a: várakozás.

Kívánunk minden Barátunknak, Rokonunknak, Ismerősünknek, Blogolvasónknak
Egészségben, Örömökben gazdag, Nagyon Boldogságos 2010. esztendőt!

Merci pour les jolies fleurs de Noël!

Karácsony

Miközben én csigatempóban (igen, kb. 4 óra alatt) elkészítettem a legújabb recept alapján a karácsonyi fatörzs tortát, Guillaume még dolgozott. De időben megérkezett és utána volt nyugodt ünneplés, champagne és champomy (alkoholmentes pezsgő) sok szép ajándék, ünnepi menü, (tournedos rossini) finom bor (részemről egy korty erejéig csak), kacsamáj és nagy várakozás, amely bearanyozza napjainkat.

Boldog Karácsonyt!

Ritkán történik velem, hogy még a december 24. előtti utolsó pillanatokban is géphez tudok ülni. Most ebben a lelassult tempóban, amikor se utazás, semmilyen ünnep előtti kapkodás nem nehezíti napjaimat ez is megadatott. Túl vagyok az utolsó kis bevásárláson, piaci beszerzésen, ünnepi menü megtervezésén. Tegnap telefonáltak, mehetünk a hiányzó elemért: én autóba be, utolsó hosszabb útra fel. Guillaume este szerel: pelenkázó komód áll, a szoba fogadásra kész :-) És így már nyugodtan ünnepeljük az utolsó "kettesben" töltött karácsonyt!

Minden kedves Családtagnak, Barátunknak és Blogolvasónknak kívánunk Békés, Boldog Ünnepeket, Szeretetteljes Karácsonyt!

(.... aki pedig még nem fejezte be az előkészületeket, annak kitratást, a holnap reggel mindjárt itt van!)

Készülődés - az első csomag

Múlt hétvégén sikeresen beszereztük a karácsonyfánkat. Ezt az egy francia szokást biztos meg fogjuk tartani (és a foie gras-t és füstölt lazacot, mint a karácsonyi menü szerves részét - hm... imádom mindkettőt), ugyanis itt nem december 24-én kerül elő a fa, hanem már a hónap elejétől, vagy közepétől díszíti a lakást. Sajnos illata nem sok van, és pici is, de nagyobb nem fér el és mi azóta is csak gyönyörködünk benne.
Közben a Jézuska lerakott már hozzánk egy csomagot. Hatalmas adag szaloncukor, otthoni újság, egy szuper húsvágó kés, egy jelképes Mikuláscsalád töltötte meg a dobozt. Tudom, hogy nem kellett volna, meg drága is küldeni, de mégis örültünk neki, mert ezek az apróságok segítik, hogy az otthoni hangulatból is jusson az ünnepekre. Itt is kapható valamiféle szaloncukor, de az mégsem az igazi. Bár otthon is egyre jobban feledésbe merül az az igazi fehér papír és felette színes fémfólia díszítésű szaloncukor, helyette Milka és egyéb márkák képviselik a piacot (amik ízben viszont semmi kivetnivalót nem hagynak maguk után), de külcsínre talán mégis a másik az eredeti, nekem legalábbis az a kedvencem.
Az ünnepi piacról is szólnom kell pár sort. Imádom, hogy mennyire profin készülnek az ünnepekre. Tényleg minden van, frissen, gyönyörűen előkészítve (húsok, gyümölcsök, halfélék), ami könnyíti az ünnepi készülődést. Bármit be tudsz szerezni, akár az utolsó pillanatban is. Amit szintén imádok, az a sokfajta szép virág, amivel az ünnepekre felkészülnek. Én is kaptam nem egyet a Guillaume anyukájától. Bezzeg a három éves karácsonyi kaktuszom azóta sem hajlandó velünk ünnepelni, minden karácsonykor elfelejtkezik a virágzásról, de én türelmesen kivárok :-), talán túl sokat locsoltam...most tervbe vettem hogy jövő évben kiéheztetem, hátha meggondolja magát.
Közben a legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy kisbabánk még kivár, nem nagyon gondolja, hogy karácsony előtt megérkezne. De rábízzuk a döntést, a mi Jézuskánk mindenesetre egy apró ajándékot odakészít a fa alá, ha mégis meggondolja magát, ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe :-)

Ma reggel

...pedig erre a látványra ébredtünk. El sem mondhatom milyen boldog voltam. Tudom, hogy itt általában elolvad, ahogy most is tette, és a helyén nem marad más csak pocsolya. De mégis hó volt. Mintha valaki gondolt volna rám, hogy hiányzik. Persze nem ugyanaz, mint vidéken, vagy a hegyekben vagy otthon Magyarországon, ahol 20 centis havat kell lapátolni. És azt is megbeszéltük, hogy ebben a hóesésben milyen klassz síelni és mennyire hiányzik. Jövőre feltétlenül bepótoljuk a tavalyi és az idei elmaradt síeléseket! Addig pedig beérjük az ehhez hasonló látvánnyal!!
A legviccesebb, hogy Franciaország egyes területein, ahogy itt Párizsban is, egyáltalán nincsenek hozzászokva a hóeséshez. Az élet lelassul, akár órákat is késnek az emberek a munkahelyről. Nem sózzák időben az utakat és a havat sem takarítják olyan ritmusban, ahogy otthon teszik. Ebben kétségkívül előrébb járunk. Ma nulla fok körül volt (éjszaka biztos hidegebb) de a hírekben "különösen hideg" időjárásról számoltak be és szerte az országban a közutakon jelentős fennakadások vannak. Ezen én egy picit magamban mosolyogtam.

Babaszoba

Már egyre jobban vártam, hogy elkészüljön a babaszoba, de technikai akadályok gördültek elénk. A megrendelt pelenkázót elhoztuk és a dobozokban támasztotta a falat. E hét elején a leendő nagyszülők három napot töltöttek nálunk, hogy Guillaume apukájával összeszerelje a pelenkázót és nem utolsó sorban, hogy pár napot együtt töltsünk a nagy események előtt. A karácsonyt ugyanis, úgy döntöttünk, kettesben töltjük - előreláthatólag. Hacsak a fentiek tudtunkon kívül úgy nem rendelkeznek, hogy a nagy nap még előtte megérkezik.
Az egyik doboz azonban két baloldali elemet tartalmazott, így az építkezés abbamaradt, vissza kellett csomagolni az elemeket és másnap visszatérni az üzletbe, hogy a helyes elemet is meg tudják rendelni. Az ígéret az volt, hogy e hét végén, illetve jövő hét elején megérkezik. Remélem azért, hogy minnél hamarabb össze tudjuk rakni, mert rendesen kitakarítani a szobát csak azután lesz értelme.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem készülődünk, ami csak lehet készen várja kisbabánkat. A kisruhák kimosva, kivasalva, minden más szükséges, hasznos dolog beszerezve, a kórházi csomagok előkészítve.
Guillaume dolgozik az ünnepek előtt, én pedig el vagyok foglalva az egyre sűrűsödő vizsgálatokkal és természetesen az utolsó kettesben töltendő karácsony előkészítésével. Ez nem is kérdés, hogy mennyire különleges lesz. Hihetetlen nagy várakozásban vagyunk és a gondolataink csak folyton a körül forognak, hogy melyik napot választja a kisbabánk az előjövetelre, hogy is fog történni ez a nagy esemény, milyen lesz Ő, akit annyira nagyon várunk!

Darázsfészek...vagy inkább madárfészek?

Ezen meditáltunk tegnap, de mindenképp az utóbbi a találó, sajnos. Az úgy volt, hogy mivel az utolsó hónapot kezdem taposni és tényleg egyre kevesebbet mozgok, gondoltam egy-két nehezebb, ráérősebb sütireceptet egyszerűen begyakorlok a konyhában téblábolva. Az eredeti ötlet így karácsony felé, egy jó beigli volt, ideje ebbe is beletanulni. Miközben recept után keresgéltem az én alapszakácskönyvemben, meglátván a darázsfészek receptjét, felcsillant a szemem. Eszembe jutott az illata, és az íze, ahogy tejjel kísérve falatoztuk egy-egy jó téli vasárnap délutánon. Gondoltam itt az idő, hogy megelevenedjenek az emlékek és még a beiglihez bemelegítésnek is jó lesz, hisz ez is amolyan kelt tészta féle. Még Guillaume-nak meg is mutattam a képet az interneten, hagy ismerkedjen vele, ez készül vasárnap délután. Időközben az is kiderült, hogy a diós töltelék egyáltalán nem nyerő, de én ezt mindig elfelejtem, mert,el sem tudom képzelni hogyis nem lehet a diós sütiket szeretni.
Nos, a tészta túlkelt (sütőben kelesztettem 35 fokon- utólag látva ezt nem kellett volna), a dióstöltelék kifolyt, így hatalmas tekercseket kaptam a végére (amelyek egyébként már a tepsibe helyezéskor hatalmasra dagadtak) töltelék nélkül, amik tényleg inkább madárfészeknek nevezhetőek. Megettünk egyet-kettőt, én az ízét hozzá tudtam gondolni, Guillaume nem ... a többit elraktam a mélyhűtőbe, ha lesz kedvem hozzá később előveszem. Az biztos, hogy egy időre maradok a könnyebb recepteknél és rögzítvén, hogy a diós töltelék nem a kedvenc, most elálltam a beigli készítés kalandjaitól is. Lehet, próbálkozom a francia fatörzs tortával, hátha az jobban sikerül.

Mikulás

Lassan-lassan alakul a babaszoba. Múlt hétvégén felkerült két kép a falra, miután megvettük a matracot és elhoztuk a megrendelt pelenkázót is. Tegnap Guillaume összeszerelte a kiságyat, most nézegetjük és keresgéljük a szoba legmegfelelőbb, legmelegebb sarkát. Végül semmit nem siettünk el, Guillaume kérdezte is, ha elhozzuk a héten a kölcsön fürdőkádat, akkor megvan-e mindenünk. Igen, így a 35. hét kezdetére jelentem, jelentéktelen apróságok kivétel fel vagyunk készülve, mindent beszereztünk!
Noémi mikulásozni invitált minket és megkért, hogy valamelyikőnk nem -e öltözne be. Mivel nekem van egy kis Télapó múltam - 10 éve is van már, hogy az otthoni szomszéd lányok kedvéért beöltöztem évről-évre, később apukám vette át a szerepet - vállaltam, de egy másik jelentkező megelőzött. Mivel a pénteket több adag süti sütésével töltöttem és kellőképp elfáradtam, nem is bántam, hogy én is a nézők körét szaporíthatom. Öt család volt, 8 gyerek, ebből 4 egy év alatti. Nagyon jót szórakoztunk azon, ahogy a gyerekek beleélték magukat a játékba, készültek, énekeltek, télapó sapkában várták a Mikulás érkezését. Utána pedig megállás nélkül tömték magukba a sok csokit, amit kaptak.
Az én Mikulásom pedig egy vasárnapi brunch-al lepett meg, amit egy véletlenül interneten fellelt Párizs felé eső étteremben töltöttünk el. Meglepődtünk azon, hogy az árához képest milyen bőséges reggeli-ebédben volt részünk. Egyedül a füstölt lazacért fájt a szívem, amit a toxoplazma miatt ki kellett hagynom, de ennek is nemsokára vége, ezt a kis időt már végképp kibírom!

Boldog Mikulást kívánunk minden blogolvasónak!