Nem kezdem azzal, hogy most született, mert érzem, hogy nem most volt már az, rengeteg minden történt azóta. Legfájóbb, hogy anyukám egyikőjüket, de még Léopoldot sem ismerte. Pedig a legnagyobban és a legkisebben nagyon sok van belőle. Az akarata, a vehemenciája, energiája és vitalitása. Nagyon jól pendülnének egy húron.
Okos, kész nagyfiú. Ez a héten mindkettőnkben megfogalmazódott. Sokszor látjuk, hogy zavarban van, vagy feszült, ami abból is adódik, hogy még gyerek is de már nem is. Ezt neki is kezelnie kell és nekünk is. Sok jele van ennek felénk: érdeklik a nagyfiús dolgok, amikor ünnepre felöltözik parfümöt rak, nem mindegy milyen ruhát veszek neki, így elhatároztam együtt fogunk menni vásárolni. Ő választhat és legalább ez is egy közös program, biztos hordani fogja, amit veszek. Szülinapra sem nagyon tudta, hogy mit kérjen. Kapott egy ébresztőórát, könyveket és majd még egy szép fotelt a szobájába. De már játékot nem kér, tudja, már nem játszana vele.
Rettentő okos és kíváncsi gyerek. Szerintem eggyel magasabb osztályban lenne a helye. Sokszor unatkozik az iskolában, ő az első, aki elkészíti a feladatokat, mentorálja a többieket vagy őrzi az osztály rendjét. Mindig is ilyen volt, felelősségteljes és érett. Kiscsoportban Moszkvában azt mondta a dadus: "ja, Léopold akár nagycsoportos is lehetne". Ebben a félévben kitűnő lett az eredménye. Nagy tervei vannak az iskola terén is, sokat beszél arról, hogy és hol fog tanulni.
Szuperül teniszezik, komolyan veszi és főleg nagyon élvezi. Pedig 3-szor jár hetente és még hétvégenként is vannak meccsek. De soha nincs elege, egyszer nem mondta, hogy most nem akar menni. Persze, hogy ez nem könnyű a családnak, mert öten vagyunk, de egy biztos, amíg szereti és akarja csinálni, mi támogatjuk.
Edgárral rengeteget vitatkoznak, de közben jól megértik magukat, sokat is vannak együtt. Sajnos az Edgárral való kapcsolatában mindig előjön a rosszabbik oldala: a kötekedős és idegesítő. Szeret visszabeszélni, akaratos és így nehezen találja a kompromisszumot. Nem rosszindulatból, de valahogy nem látja a másik ember felé, amikor elég, amikor már nem vicces, amit csinál, vagy, amit századjára csinál és már rengetegszer tudtára adtuk, hogy zavar és idegesít bennünket és ezt nem szeretjük. Bár nagyon érdekes, de az iskolai kapcsolatain ez nagyon nem látszik. Tele van barátokkal, sokszor mondja, hogy még azok is rajonganak érte, akik őt egyáltalán nem érdeklik. rendszeresen meghívják szülinapra. A jó eredményei miatt felnéznek rá és mivel erős egyéniség, így sok gyereket úgymond húz magával. Szerintem ő az, aki az iskolai szünetek első és utolsó percét is ugyanúgy élvezi és kihasználja.
Mindig energikus, soha nem látjuk fáradtnak, vagy lassabbnak. Mindig csinálna valamit és főleg valakivel. Nem a magány a társa. Ezért is ütközik össze gyakran Edgárral, akinek viszont szüksége lenne az egyedüllétre.
Daphnéért rajong, nagyon jó a kapcsolatuk. Ha Edgár "nem ér rá", akkor ott van Daphné, aki nagyon boldog, ha a fiúk foglalkoznak vele. Sokszor mondja Léopold, hogy mennyire cuki Daphné, hogy mennyire aranyos, tanítja beszélni és még sokmindenre. Talán nem véletlen, hogy Daphné simán megvédi magát, így a fiúk sem tudnak akármit csinálni vele. Ő nagyon jól beépült a csapatba.
Rengeteget olvas Léopold, gyorsan és falja a könyveket. Most a mangákat kezdte szeretni, szülinapra is kapott Dragonball-t.
Én sokszor csak ámulok, hogy mi lett belőle, hihetetlen számomra, hogy ekkora nagyfiú. És próbálom még puszilgatni, ölelgetni, amíg még hagyja.
Nagyfiús lett, az arca, a viselkedése. Ahogy az unokatestvérem mondta: van még pár évünk együtt, utána bebábozódik és mi csak várhatjuk leshetjük, hogy mi bújik ki belőle.
Tegnap összeültünk ünnepelni. Figyeltük a reakcióit, olyan volt mint egy felnőtt, ahogy a testvéreit átölelte, benne volt, hogy mi hárman összetartozunk. Ahogy egy kicsit zavarban volt, amikor az ajándékait kinyitotta, hogy meg kellene lepődnie, de nem volt.
A tortáját telepakoltam bonbonokkal, mert a minap említette, hogy sosincs itthon bonbon. És ünneplés után pedig a Baila Pizzériában vacsoráztunk, mert itt készítik a kedvenc pizzáját.
Nagyon boldog szülinapot kívánunk a mi egyetlen megismételhetetlen nagyfiúnknak! Szeretünk Léopold!
Elcseni Edgár ipodját zenét hallgatni, vagy babázik épp, hozza-viszi őket, gondosan takargatja, hogy meg ne fázzanak. Főzünk együtt: a kevergetésben és az üvegek, tetejének visszarakásában, törölgetésben nagyon sokat segít nekem. Sokszor babakocsistól jelenünk meg teniszen, vagy az iskola előtt, amikor a fiúkért megyünk. Mosolyogva néznek rám: tudom, más lebeszélné erről a sok cuccról, de én azt gondolom, ha már minden nap ez a kötelező programja, akkor legalább azt hozza magával, amit szeretne. És igaz, viccesen nézünk ki, de egy kislánynak ez a dolga, hogy játsszon mindig és mindenhol.
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy sajnálja Daphnét, hogy annyi időt tölt teniszen. Olyan vádló volt, pedig rosszindulattól mentesen hangzott el. Megmaradt bennem. Pedig. Annyira jó dolga van ott is. Visszük a puzzle-eket, vagy a babakocsit, vagy színezőt, de ott a rengeteg labda, amivel játzsani lehet. És a könyvek. Órákig tudná az ölemben ülve hallgatni a meséket, otthon vagy teniszen, nem mindegy? Nem gondolnám, hogy vesz el az életéből. Nem is beszélve, hogy már családtag a klubban, hiszen babaként is vittem, ott szoptattam, kapta az uzsonnát, nem volt más választásom.
