Köszönet

Úgy látom Edgár még nem igazán érzi, tudja mi történik körülötte. Hogy holnaptól már nincs Miss Deborah és Miss Michelle és sem a kis barátok, akikkel megannyi örömteli pillanatot töltött az oviban. Tegnap meghatódva vettem át az ajándékot, amit a gyerekek készítettek neki: egy hatalmas plakát a kezeik lenyomatával és pár kedves búcsúszó. Csupa szeretetben teltek a napjai, a két óvónö féltve örizte elsö kis bizonytalan lépeseit a közösség útján. 

Léopold is oklevelet kapott és a hagyományos kalapot a fejére, befejezte a prejunior évet. Úgyanúgy összeszorult a gyomrom az elsö nap, mint a tegnapi ünnepség alatt. Az elsö nap, mikor a két óvónö felé hajolt és angolul beszéltek hozzá, ö iszonyatosan mérges fejet vágott, mögém bújt és be sem akart menni. Rögtön hatalmas lelkifurdalás és miegymás öntötte el a szívemet, hogy mibe rángattuk mi bele a gyerekeket. Egy szót sem értett nemhogy megszólaljon. Második naptól minden megváltozott. Talán a kezdeti nehézségek egy hétig tartottak.  Léopold hamar ( karácsonyra, azaz 3 hónap alatt) megtanult angolul és rengeteg barátja lett, közülük is Adam, egy lengyel és Alessandro , egy olasz kisfiú, akikkel még a délutánokat is együtt töltöttük vagy a tengerparton vagy a játszótéren. Közben az anyukák igazi jó barátaim lettek. 

Így tegnap is elszorult a szívem, de nem a félelemtöl vagy a lelkiismeretfurdalástól, hanem a boldog büszkeségtöl, hogy így helyt tudott állni ebben az idegen környezetben. Minden egyes nap örömmel ment az óvodába, soha nem mondta, hogy nem szeretne menni. 

Tegnap délután a boltban választhattak édességet. A bolt elött Léopold így szólt: "Köszönöm anya a bonbont (pici szünet) és az óvodát is, mert nagyon sok barátom volt!" 

Ennél több nem is kell nekünk ahhoz, hogy biztoak legyünk abban, nem vesztettek semmit, de nyertek rengeteget ebben az egy évben!!!

Utolsó hét a suliban

Léopold és Edgár utolsó hetüket töltik az óvodában. De micsoda hét! Unalmas évzárók helyett tele vannak bulikkal. Léopold ma boldogan kiabált: "Az én óvodámban mindig buli van!"

Holnap délelött még a szülök is meg vannak hívva a buliba. Nagyon kíváncsi vagyok, állítólag meglepetéssel is készülnek. Csütörtökön pedig az udvaron felallitott hatalmas medencékben fognak fürdözni. Tényleg alig várja! Edgárnak is buli lesz az utolsó nap, minden napra kell valamit vinnem: jégkrém, muffin, hogy a pici bendök is tele legyenek, most az egyszer egészségtelen, de fincsi dolgokkal. 

A nap szikrázik, kánikula van, nyár fíling kétségtelenül. Így tegnap délután is visszatértünk a Golden Baybe fürdözni. Léopold már messziröl kiabált: "Már látom is, ma is hullámok vannak!". Mennyire élvezik a tengert, inkább bele sem gondolok, hogy ez nem lesz Poitiers-ban. Mert közben biztos vagyok benne, hogy lesz más ezer érdekes dolog, ami ha nem is pótolja a tengert, de feledteti annak hiányát.

Én? Hahh...hihetetlenül élvezem, hogy míg a gyerekek óvodában vannak, én nem a könyvek felett gubbasztok. Egyenesen fürdözöm a semmittevésben, az ennivaló, háztartás dolgok semmiségnek tünnek, így hogy nincs a tanulás. Leülök olvasni (nem francia jogot...), vagy egy kávéval a teraszra. Nem lesem az órát, úgy érzem szinte lebegek ide és oda és persze néha eszembe jutnak a kötelezö dolgaim is. 

Így telik az utolsó elötti máltai hetünk.

Apák napi fürdözés

Utolsó máltai hétvégénket töltöttük el. Az idöjárás szombaton nem volt valami fényes ( ezt úgy kell èrrteni, hogy meleg volt, csak éppen nem volt tiszta kék ég és fújt a szél). Így a strandolást kihagytuk, helyette megnéztük a két ösi templomot, ami a neolit korból maradt ránk, a legrégebbi ma is álló köépítmény Európában. Unesco világörökség része és ajánlom mindenkinek aki erre jár, mert nagyon érdekes látnivaló.

Vasárnap reggel a gyerekek elkészítették az apák napi kártyát, Léopold már nagyon oda szerette volna adni korában, de megvártuk a napját. Természetesen az oviban is készítettek meglepetést, nagyon kedvesen adták át a papának a kis ajándékokat és a köszöntökártyákat, amiket vásároltunk. Szép volt az idö,már csak a szél fújt, de rendesen. Léopold arra a strandra szeretett volna menni, ahol Pali papával voltunk, így a Golden Bay felé vettük az irányt. Hatalmas hullámok csaptak a magasba. Az úszómesterek folyamatosan éberek voltak, nemegyszer dudáltak rá az emberekre, hogy jöjjenek kinntebb a vízböl, mert könnyen elsodornak a hullámok. Edgár félénkebb volt, inkább csak a homokot túrta, majd velem egy kicsit beljebb merészkedett. Léopold viszont szinte egész délutána vízben volt, ugrált a hullámokon, vagy alatta. Hatalmas élmény volt neki! Nagyon klassz délutánunk volt.

Éljenek az apák, Boldog Apák Napját Papa, Pali papa és Papy!

Költözés utolsó napja

Az a jól ismert érzés a gyomromban. A több háztömböt elfoglaló, hatalmas konténer begurult a házunk elé. 240 doboz, mindenünk, ami csak van. Mi maradtunk négyen és a böröndjeink. 3 napig csomagoltak, egy napig pakolják a konténert. Jó utat, várunk Poitiers-ban. Elvileg július 8-an érkeznek!

Költözünk

Alig értem vissza Grenoble-ból szombaton este, ma már egész nap dobozolt a költöztetöcég. Sokan mondják kitartást, eröt, de ez már nekem csak egy könnyed végjáték az elözö héthez képest. Ráadásul a tapasztalatunk is friss, alig egy éve jöttünk.

A papy és Guillaum közben keményen dolgoztak, szétszedték a mi ágyainkat és felépítették a tulaj bútorait. Kemény munka volt. Egész vasárnap csoportosítottunk, mi megy mi marad és mi kell a következö két hétre. Guillaume átmásolja egy merevlemezre az összes adatot a számítógépröl, diplomák, ékszerek, órák jönnek velünk, utolso adag mosás, vasalás, konyhaeszközök átgondolása stb..

Léopold nagyon boldog, alig várja hogy menjünk, kérdezi hány nap van még Szicíliáig, ahova méltó zárásként utazunk majd. Addig még két hét suli, záróünnepség, Edgárnak holnap kirándulás Valettába. 

Léopold megtanult ugrálókötelezni, hogy bírja energiával, nem értem, de még a boltba is ugrálókötelezve jutunk el. Ugrálva vagy szaladva, tekeri egyfolytában.

Tegnap pedig ahogy feküdtem a szönyegen és játszottam vele, azt mondta szexi vagyok. Néztem, jól meglepödtem, kérdeztem hol hallotra ezt a szót, talán az iskolában. Gondolkodik, nem, a Rioban. Kérdeztem tudja-e mit jelent. Nem tudta, de nyilván kapizsgálja mit jelenthet, csak még ( szerencsére) nem a megfelelö helyen használja. 

Imádatos, eleven cukibogyó mindkettö! Edgár haszontalanul és huncutul követi Léopold minden hülyeségét.

Megcsináltam, vége!!!

Véget ért ez a kemény hét, azt hiszem, ha azt leírom, hogy 3 nap alatt 6 vizsgát tettem le, úgy hogy tegnap egymás után hármat szóban, mindezt franciául.......mindent kifejez.

Nem tudom mégegyszer neki tudnék-e fogni, valószínü igen, de most még a hideg is kiráz az elözö napok gondolatától. Rettenetesen fáradt vagyok és érzelmileg feldúlt, pozitív értelemben. Szó szerint kicsattanok a fáradtságtól, és közben sírni tudok a boldogságtól, hogy vége, hogy megcsináltam, hogy képes voltam és hogy van értelme folytatni .... És mindezek kimondhatatlanul jó érzéssel töltenek el, csakúgy mint az, hogy volt kire számítsak,  a család jött, támogatott és kitartott mellettem....de talán jobb, hogy a célegyenest nélkülük kínlódtam végig. Így remélhetöleg ök már kisimulva, mosolygósan és boldogan kapnak vissza!

S most nem maradt más hátra, mint a jól megérdemelt pihenés és "énidö"!

Ha egy kcsit sikerül pihennem, bemegyek Grenobleba a belvárosba, hogy lássam a várost ha már másodjára vagyok itt, de mindig csak az egyetemi campusig jutottam.

Második vizsgaidőszak

Még mindig sokszor hihetetlen, hogy a második vizsgaidőszakomra utazom holnap Grenoble-ba. Számomra ez az egész tanulás ügy csak azt bizonyítja, hogy az ember (mindegyik) sokszor hihetetlen és lehetetlennek tűnő dolgokra is képes. Erőt ad ez nekem bármilyen téren: csinálni kell, nem megállni, keseregni és meg lesz a gyümölcse és végképp nem feladni azt amit szeretnél, amit elhatároztál!
Eljött ez az időszak is, egy hétig csak tanulok és vizsgázok. Remélem legalább olyan sikeresen, mint az első időszakban!

A gyerekek ma tűkön ültek a mami és papy érkezése miatt, alig tudtak magukkal mit kezdeni, annyira várták őket. Nagy segítség, hogy tudnak és jönnek is!

Napjaink megszámlálva

Majdhogynem számolhatnánk a napjainkat itt Máltán, már egy hónap sincs hátra. De a számolásig el sem érkezem, hiszen én most a finish-ben vagyok, ezerrel tanulok, hiszen vasárnap utazom vizsgázni. Így most egyelőre csak addig tervezek (és muszály, hogy minden menjen), hogy be legyen vásárolva, legyen mit tennem a lunchboxba, ki legyen vasalva-mosva és mindezeket a gyerekekkel, hiszen amikor nincsenek körülöttem, akkor a tanulás veszi át a szervezés-gondolkodás helyét. Viszont ami kárpótol, az a  délután a tengerparton. Ma délután az egész banda lennt volt a közeli bícsen. Alessandro, Adam, Léopold és Edgár. Jó kis buli volt... (s csak hallgatom csodálattal Léopoldot, ahogy angolul társalog a barátaival. 3 nyelven beszél a gyerekem! Hihetetlen, de igaz és nagyon klassz dolog!)