Évközi ajándék

Amikor Edgar megszületett használtan vettünk egy felélépőt, amit a babakocsihoz lehet erősíteni, hogy a kettővel tudjak sétálni menni. Igazából Léopold már tud sétálni, de ha gyorsan kell haladni, vagy nagy a forgalom, akkor jobb ha szem előtt van, illetve kéz alatt

. Télen pedig általában akkor indulunk haza a sétából, amikor már fáradt-fázós. Ezekre az alkalmakra kíváló volt a konstrukció. DE. Egyre nehezebben toltam a több, mint 20 kilót magam előtt, nemhogy még irányítsam és a rengeteg bukkanó, ami itt Moszkvában van.

Itt  a tavasz és újra kikívánkozunk majd minden nap. Új megoldás kellett. A szomszéd parkban még a nyaralás előtt öszzetalálkoztunk Léopold ovis társával, aki épp rollerezett. Léopoldnak kedvesen kölcsön adta, aki felhuppant és már tova is gurult, ügyesen. Hát bevillant, hogy itt a megoldás. Már csak a családfőt kellett meggyőzni, mert nem adják ingyen. Itt Moszkvában sok gyerek ezt a svájci márkát használja, ami remekül kifejlesztett darab. Micro Maxi-t vettünk. Guillaume tegnap hozta haza az irodából, oda szállították házhoz. Ici-picit kicsi hozzá, de 4-10 éves kor között használható, remélem időtálló darab lesz, nekem pedig csak 10 kilót kell magam előtt tologatni.

Azóta is nagy az öröm, próbálgatja a lakásban, alig várja a délutáni sétát, csak nagy nehezen vettem rá az alvásra, a rollerrel akart aludni. Végül meggyőztem, hogy mégis kihozom a szobából, mert tudtam máshogy nincs alvás.

Nemsokára kipróbáljak. Többször elmondta, hogy "köszönöm anya, apa, hogy megvettétek nekem a rollert!". Imádjuk, ezt a kis hálás,sportos nagyfiút!

És tudtam, hogy nem lesz ebből ma alvás, de a kutya sem bánja, mert hétágra süt a nap, Edgar sem fog csak a babakocsiban szundizni. És olyan izgalomban van, hogy képtelen elaludni!!! Már kiabál is, hogy "Anya, jót aludtam!"

Hát kell ennél szebb udvarlás?

Léopold mikor hazajött az oviból, felpattant a rollerjére, én ekkor vettem le a pulcsim, tornázni voltam. Egy régi-régi piros nyári ujjatlan volt rajtam. Léopold rámnézett és így szólt:

-Anya neked nagyon szép ruháid vannak. Piros, narancssárga...

Olyan őszintén szívből jövő volt. 

A körmeimet is rendszeresen megcsodálja, ha ki vannak festve.

Mallorca tengerpartjai

Erről is érdemes szólni, mert rengeteg partja van és ha ide tervezünk jönni nyaralni, nagyon nem tudhatjuk, melyik part homokos, nagyobb vagy kisebb, kavicsos, kiépült vagy vadabb. Talán ez a poszt ebben segít. A gyerekekkel ugyanis ez volt a legideálisabb program. Egyik reggel Edgar nagyot aludt a babakocsiban, Léopold homokozott és nekünk is volt érkezésünk, pihenni, olvasni. De volt, hogy megjöttünk egy kirándulásról és egyenesen a tengerpartra mentünk.
Lássuk csak. Kisgyerekkel a legideálisabb a Cala Millor, Sa coma (közvetlenül egymás mellett vannak) vagy északon Alcúdiai öböl partjai, mint Playa Muro vagy Playa Alcúdia. Ezek a strandok mind fehér homokos, hosszan elnyúló, sekély vízű partok. Hosszú sétányon lehet végiggyalogolni, ahol bárok és kávézók vannak. A Cala Minor melletti sétány még igen üres, kicsit vadabb, nyugisabb.
A mi szállodánk 100 méterre volt a homokos parttól, ami nagyon praktikus volt arra az esetre, ha nem volt kedvünk, vagy időnk messzebbre menni. Ugyanis majd minden nap felfedeztünk egy új partot. Leginkább a keleti részen indultunk tovább. Két kedvencünk volt Cala Santinyi és Cala d'or. Mindkettő sziklákkal körülvett öböl, homokos parttal. A Cala Santinyi még szebb parti kávézójával, ami egy parti hotelhez tartozik. Ezek kis partok, nincs nagy sétány, de vannak parti szállások, hotelek. A Cala Figuera a Cala Santinyi mellett található, de nincs fürdőzős partja. Maga a látvány a kikötővel nagyon hangulatos, meginni egy kávét, megállni ebédelni ideális.
A Cala d'or több részből áll, mi a Cala gran-on voltunk kétszer, de autóval bekukkantottunk a Cala Esmeraldára, ugynis itt is néztünk hotelt, az Inturotel szállodaláncnak van két hotele itt, aminek a medencés udvarairól le lehet lépcsőn sétálni a vékony öbölszerűen benyúló partra.
Délen igazából csak egy parton voltunk Camp de Mar, ami szintén sziklákkal körülvett homokos part, nagyon hangulatos, igazán gyerekbarát. Palma de Mallorca közeli partok közül kisgyerekkel kettőt nem ajánlok Magaluf és Palmanova, a többiről nem tudok sok mindent mondani. Ezeket  láttuk autóból, nem kifejezetten rossz maga a partrész, mert homokos és sekélyvízű, de látszik, hogy nyáron tombol a tömegturizmus, teli van bulihelyekkel és éjszakai bárokkal, nem pedig hangulatos kávézókkal. Ennél véleméynem szerint sokkal szeb, látványosabb helyeket találni Mallorcán.
Konstatáltuk Guillaume-al, hogy mennyire szeretnénk egyszer a tenger közelségében élni. A mindig friss, párás levegő, a tenger illata, morajlása valami hihetetlenül megnyugtatja az embert. 

A nyugati part

A sziget nyugati felén húzódik a Tramontana hegység, amelynek legmagasabb pontja az 1445 méter magas Puig major. Egyik nap a hegység felé vettük az irányt, hogy megtekintsünk két igazán szép és turisták által látogatott hegyi falucskát: Valldemossát és Deia-t. Palma de Mallorcán keresztül mentünk, így több mint egy óra volt Valldemossáig az út. A hegyi falucska gyönyörű, szikrázó napsütés volt, ami megvilágította a homokszínű épületeket. Rengeteg kerékpárossal is találkoztunk, hiszen Mallorca a kerékpárosok paradicsoma. Az egész sziget lankás, dimbes-dombos, kiváló az edzésre, kétkerékre fel, aki teheti és szeret biciklizni. Valldemossán élt és alkotott Frédéric Chopin és George Sand. Mivel a hegység a part mellett húzódik közvetlenül a kicsi, általában kavicsos partokra hosszan kanyargó hegyi út vezet.Guillaume-nak ez meg sem kottyant a kaliforniai kalandunk után, de tény, hogy igen szűkek az utok, sokszor kellett megállni vagy visszatolatni, hogy a szembejövőt elengedjük. Valldemossából lekanyarogtunk a kikötőig. Gyönyörű, de nagyon pici, így ha ebbe a napba mást is beleterveztünk, véleményem szerint kihagyható.

Valldemossa után Deia felé vettük az irányt. Hát ez még hangulatosabb volt, citromfáival és hegyi utcácskáival. A falut a művészetek falujának nevezik, sok híres művész megfordult, tartózkodott, alkotott a faluban. Micheal Douglas-nak is van itt egy kastélya. Sajnos a gyerekek itt már nem bírták tovább. Edgar sírt, Léopold kiabált, hogy halkabban, mindjárt a tengerpartra érünk. Így meg sem tudtunk állni, nemhogy sétáljunk egyet. Főleg, hogy az előző napunkat végig a tengerparton töltöttük, így Léopold annyira várta a folytatást, hogy egyenesen Deia partjáig gurultunk, így Deia-t csak az autóból láttuk. Igen ám, de a part csalódás volt. Félre ne értse senki, nagyon hangulatos kis öböl, sziklákkal körülvéve, egyetlen egy étteremmel, fennt a magasban. De nem gyerekbarát. Szegény Léopold a hosszú kocsikázás után, nagyot csalódott. Volt is kis hiszti, meg elégedetlenkedés. Ráadásul a parkolásért fizetni kellett. Összenéztünk Guillaume-al és hamar megegyeztünk, hogy az egy órát kifizetjük, Sollerbe már nem megyünk tovább (gyerekekkel sok egy napra) és indulunk vissza ami jó kis homokos partunkra Cala Millorba.

Talán egy következő napba belefért volna még Sóller és kikötője, ami szintén nagyon szép hely, a Puig major és a hegység északi részén található Luc kolostora. De részünkről ezekre már nem került sor.

Palma de Mallorca és a déli part

Palma de Mallorca a sziget központja. Egy óra autóútra fekszik Cala Millortól. Nem igazán tudtuk bebarangolni, tulajdonképpen csak a katedrálist láttuk, ami az UNESCO világörökség része. Körbesétáltuk a gyerekekkel, megálltunk az összes mutatványosnál, ittunk egy bambit és ebben már mindenki kellőképp el is fáradt. A városra érdemes több időt szánni, hosszú homokos a partja és hatalmas a kikötője. Nagyon hangulatos kis árnyas utcácskái vannak, ahol még a nagy melegben is kellemes sétálni. És egyértelműen Barcelona jut róla az eszünkbe. 

Azt gondoltuk, hogy Pálma után valamelyik közeli tengerparton állunk meg fürödni, homokozni és enni. Pálmát elhagyva található Magaluf és Palmanova, ami olyan, mint a Balatonnak Siófok. Be is kanyarodtunk mindkettőre, de annyira nem tetszett, hogy tovább is hajtottunk. Kisgyerekkel abszolút nem ajánlom, mindkettő bulizós hely, szinte Siófokon éreztük magunkat azzal a  különbséggel, hgy a Balaton helyén tenger volt. Főszezonban pedig végképp kiábrándító lehet mindkettő part. Mi egészen Andratx  kikötőjéig kocsikáztunk, ami kihagyhatatlan. Ott ültünk a kikötőben, frissen csavart narancslevet ittunk és tapast ettünk, magunkba szívtuk a friss levegőt és gyönyörködtünk a látványban. Megérte eddig autózni. Visszafelé megálltunk Es Camp de mar partjánál, ami kicsi öböl hatalmas sziklákkal övezett parttal, kristálytiszta vízzel és homokos parttal. 

Mallorca északi része és a Formentor kilátó

Ahogy már említettem szállásunk a sziget észak-keleti részén volt, Cala Millorban. Innen kirándultunk az észak-keleti csücsökbe a Cala Ratjada nevű városba. Útközben még megálltunk Capdepera várát megnézni. Bár a várba nem mentünk be, egy rövidet sétáltunk, Léopoldnak élmény volt egy igazi vár.

Nekem az egyik igazi kedvencem volt Cala Ratjada. Gyönyörű a kikötőrész és hosszasan lehet sétálni a sziklás part mellett, ahol egymás mellett kávézók, bárak találhatók. Nagyon hangulatos. Léopodlnak találtunk egy játszóteret - nem nehéz, rengeteg van Mallorcán, mondhatom bátran gyerekbarát a sziget.

Innen indultunk az észak-nyugati csücsökbe a Formentor kilátóba. Útközben még megálltunk Alcúdia partján. Itt is sekély a víz, széles homokos a part ahol a kávézók és a bárak találhatók. Ez is gyerekbarát part, Léopold homokozott, játszóterezett, míg ebédeltünk. Itt található a Playa Muro, ahol szintén találtunk egy jó szállást,de végül mégis a másik mellett döntöttünk. Ha mégegyszer mennék, kisgyerekkel vagy a cala Millort vagy az Alcúdiai partrészt választanám, de nem főszezonban. Főszezonban zsúfolt lehet, viszont előszezonban igazán kellemes.

Ezután már nem volt messze a Formentor kilátó és világítótorony. Igazán szép helyeken autóztunk ideáig. Innen kicsit hosszabb, másfél óra volt a hazaút, de megérte. Nagyon szép a magasból a kilátás. Rálátni a kék tengerre és az onnan kimagasló sziklákra. Állítólag formentor strandja

is híres, mi ott nem álltunk meg. A kilátó felé menet is van egy megálló, ha valaki nem szeretne a kilátóig elmenni, innen is gyönyörű a kilátás.

Első nyaralás négyesben

Egy hetet töltöttünk Mallorcán, először nyaraltunk négyesben. Kikapcsolódtunk, pihentünk, kirándultunk, élveztük a friss levegőt (említésre méltó a szmogos Moszkva után), egymás társaságát és a tenger nyújtotta megnyugtató látványt. Végig jó időnk volt, szikrázó napsütés és 22-24 fok, a gyerekekkel teljesen ideális. Vigyázni is kellett, mert a nap égetett, viszont árnyékban hűvös volt. Edgar egy kicsit meg is fázott. Utolsó nap borongósabb volt és szombaton, amikor elutaztunk reggel csak 15 fok volt. Szerencsések voltunk az idővel!  Nagyon jól éreztük magunkat!!

A gyerekek nagyon aranyosak voltak. Edgar kicsit megnehezítette az éjszakákat, mert többször ébredt, de emiatt Léopold örült, mert velük aludtam. Napközben mikor utaztunk én hunytam egy kicsit, így pótolva az éjszakai kimaradást. Edgar nagyon hamar beilleszkedett a programjainkba. Mikor utaztunk mindig aludt, kivéve egyszer, amikor Deia partjára siettünk, volt egy kis sírás. Amikor fennt volt édesen játszott, a homokban a babakocsi árnyékában jól elvolt egy hétig azzal a pár játékkal, amit magunkkal vittünk.

Léopold is nagyon élvezte a tengert, bármikor, amikor a tengerhez mentünk, odahajolt Edgarhoz és mondta neki: "Edgar most megyünk a tengerhez, én nagyon örülök, hurrá!" De a legaranyosabb az volt, amikor indultunk szombat hajnalban Mallorcára és öltözés közben puszit nyomott Edgar fejére és mondta: "Én nagyon szeretlek téged Edgar". Persze azután nem mindig minden ilyen felhőtlen, mert Edgar kezdi elkapni a dolgokat, ilyenkor azután jönnek a "No,no, c'est á moi" - "Nem, nem, ez az enyém" jellegű mondatok is.
A sziget maga nem nagy, minden kb. egy óra autóútra van. Mi a Cala Millor nevű parton foglaltunk szállást egy aparthotelben, hogy a gyerekeknek legyen külön szobájuk. Nagyon jó árban sikerült megkapnunk ezt az egy hét félpanziót, ahol minden reggel és este ínycsiklandó, friss finom és bőséges ételek vártak bennünket. És mi sem volt kényelmesebb a gyerekekkel egy átkirándult este után, mint a megterített asztalhoz ülni! Volt egy nagy teraszunk is, ami a tengerpartra nézett. Léopold imádott itt aperózni, mert tudja, hogy ilyenkor ehet chipset minden mennyiségben. Napközben ment is a chipses fiókhoz és mondta "Előkészítem az aperót" azzal fogta a poharakat és szépen megterített a teraszra. Jót mosolyogtunk, nagyon aranyos volt.
Sokfelé kirándultunk a szigeten, nem vettük szorosra a tempót és nem akartunk megnézni mindent. Kisgyerekkel szezon előtt ideális nyaralóhely, csak ajánlani tudom.
A következő posztokban megosztom a mi tapasztalatainkat, hátha valakinek segíteni tudok. Én ugyanis előtte tájékozódtam, hogy hol érdemes megszállni, merre érdemes kirándulni. Persze mindenkinek mások a lehetőségei és igényei, ezért is érdemes több véleményt elolvasni.

Séta után

Tegnap délután leugrottunk csak ide a házak közé felfedezni a játszótereket. Nagyon szép napsütéses idő volt, tíz fokkal. Edgart is kivettem a babakocsiból, az ölemből nézte, ahogy Léopold csúszdázott és szórakozott. A hó még mindig olvad, sáros és koszos és nagyon csúnya és a játszótereken is áll a víz. Így Léopold nevetve bokáig gázolt a tócsákban, kesztyűvel túrkált a vizekben. Még egy nagydarab kutyakakit is sikerült a levegőbe lódítania. Így nemcsak koszos, hanem büdös is volt, mire hazaértünk. Arcot mostunk, mindent bevágtam a mosógépbe és jól kezet is mostunk. Így nézett ki, mikor hazaértünk. De hogyan is várhattam volna el, hogy patyolattisztán érkezzünk meg?

Készülődünk

Már minden nap erről beszélünk, mi Guillaume-al magunk között is és Léopold is, lélekben készülünk a nyaralásra. A bőröndhöz holnap látok hozzá. Tegnap délután már sapkapróbát is tartottunk. Léopold újabb sportőrülethez ért: a baseball. A media marktban láott egy játékbemutatót, azóta erről beszél.

Délután felvette a sportcipőjét, egy sportnadrágot és sportpólót, valamint egy baseball sapkát. Nagyon tetszett, amikor Edgar fejére is előkerítettem egyet. A furulya volt a baseball ütő és természetesen kisebb labdánk is akadt a sok közül itthon. 

Készítettünk bunkert, bábozott nekünk, utána pedig a karácsonyi CD-re táncbemutatót tartott. Edgar bőszen figyelte a mozgalmas eseménysorozatot. Képekben a délután, nem unatkozom az biztos:

Egy áprilisi hétvége

Tavaly április ötödikén azt a bejegyzést írtam, hogy hó-hó-hó. Reggelre hatalmas hó esett le, emlékszem mennyire kiakadtunk Guillaume-al, amikor kinéztünk reggel az ablakon. Szürkeség volt és nagy hótakaró borította az utakat, járdákat és a háztetőket. Ráadásul ekkortájt lett Léopold influenzás, és én is összeszedtem valami komoly vírust. Nem kellemes hetek voltak.

Azt hiszem az idei áprilisra nem panaszkodhatunk. Sokat süt a nap, hó egy hete esett utoljára, az is még aznap elolvadt. Reggelente nulla fok körül van, de napközben 7 fokig melegszik. Nagyon kellemes. Egyre többször csábít ki bennünket az idő. Már nem kell kesztyű és rövid sétára sapka sem.

Szombat délelőtt Guillaume sportolni indult, én a gyerekekkel nyugiban töltöttem a délelőttöt, főztünk, játszottunk. Korai ebéd után gyors szieszta következett, majd egy a mienkhez hasonló környékre mentünk azzal a céllal, hogy Guillaume egy új fodrászt próbáljon ki. Ez mindig kalandos, kicsit zsákbamacska. Azon a környéken is van egy kis tó, egy szuper játszótér csőcsúszdával !!!. Mindent víz borított, ahogy Léopold lecsúszott a csúszdán, kisebb medencébe érkezett. A szerencse az volt, hogy ráadtam a vízálló nadrágot, ami a téli kezes-lábas után következő vizes időkre való öltözékünk itt Moszkvában. A gumicsizmával kiegészítve tökéletesen illeszkedett a körülményekhez. Léopold élvezte, hogy majdnem egyedül birtokolta a játszóteret. Edgar szundított, Guillaume szépült. Nagy élmény volt Léopoldnak, hogy életében először ült lovon. Bár először egy kicsit félénk volt, később felbátorodott és bőszen ismételgette: "Én már nagy fiú vagyok, nem félek, látod anya!".
Este mi mentünk Guillaume-al buliba, a franciák moszkvai társaságához egy üzbég estre. Ez mindig jó alkalom összefutni rég nem látott emberekkel. Ráadásul utána még kettesben továbbálltunk egy közeli bárba, amit Guillaume már ismer, magányos nyári hétvégéknek köszönhetően. A bár nagyon hangulatos, éjféltől élőzenével. Nosztalgiáztunk, felidéztük a budapesti estéket, amikor hasonló bárokat fedeztünk fel. És megbeszéltük, hogy bár azóta már két gyerekünk van, mégsem érezzük öregnek magunkat az ilyen estékhez..szóval folyt. köv. , elcsábítjuk a barátokat is!
Vasárnap délelőtt is különleges programunk volt, Léopold már egész héten erről beszélt és minden reggel azzal ébredt, hogy ma hétvége van és megyünk a bábszínházba. Az eddigi legjobb darabot láttuk. Marionett bábokkal báboztak el egy cirkuszi előadást és mivel a cirkusz a másik mánia, így minden bennevolt ebben a darabban. Alig értünk innen haza, már indultunk is a szomszédba ebédelni. Itt Edgarral kicsit nehezebb volt. Mivel nem ismerte fel a környezetet, teljesen el volt veszve. Csak pincsorította lefele a kis száját és sírdogált, főleg, ha idegen hozzászólt. Hossza kínlódás után szenderült álomba, hagyva nekünk egy kis pihenést.
Mozgalmas, tartalmas klassz tavaszi hétvége van mögöttünk!

Gyerekszáj

Kérdezem Léopoldot:
- És milyen idős Karcsi baba?
- Szép idős.

Napjában többször mondja nekem:
- Anya én nagyon szeretlek Téged!
- És miért szereted anyát Léopold?
- Én azért szeretem anyát, mert minden nap bekapcsolja Nekem a TV-t. (legalább ezért szeretnek, mégha nem is igaz, mert igyekszem egy héten kétszer-háromszor bekapcsolni nagy alku eredményeképpen.)

A beszédre visszatérve. Most ért el abba a fázisba, amikor nehéz a két nyelv és a tanulást még csak nehezebbé teszi  az ovi orosz környezete. Sook élmény amit nem tud szíve szerint megosztani, néha nehéz ezt látni. Hétfőn kérdezem tőle, hogy elmeséli-e a barátainak az oviban, hogy lovagolt. Mire ő kérdezi: "Anya, hogy mondják a barátaim lovacska?". Vagy valamelyik nap jött haza este Guillaume, Léopold szaladt elé, majd visszakanyarodott hozzám és gyors megkérdezet: "Anya, apa hogy mondja szökőkutas bolt?" (Itt voltunk sziezsta után, erről szeretett volna beszámolni ). 

Ezekből kifolyólag elhatároztunk, hogy júniusban már nem adjuk óvodába, itthon lesz velem. Szeptembertől pedig már a francia iskolát kezdi itt Moszkvában. Ebben is biztosak vagyunk, hogy helyes döntés, még akkor is, ha az iskola a város másik felén van és logisztikailag nem egyszerű megoldani a menetet. Sok kis francia barátja fog oda járni, biztos élmény lesz neki, hogy tud majd a többiekkel együtt énekelni és nem utolsó sorban kommunikálni!

5 hónapos Edgar

Tegnap volt öt hónapja, hogy ez a kis gömbölyű husigombóc velünk van mindannyiunk legnagyobb boldogságára. Olyan nagyon gyorsan röpül az idő, talán sokkal gyorsabban, mint annó Léopolddal. Alig fogom fel, hogy nemsokára fél éves és kezdhetek neki pürét is adni. Hihetetlen. Egyre könnyebb vele és így a kettővel is. 

Léopold talán újból egy nehezebb fázisát éli: "ne nyúlj hozzá, nem a tied", "ne kiabálj" stb. Remélem majd lassan újból békére lel, dolgozunk rajta, hogy neki is jusson figyelem, hisz Edgar azért mégis még kisbaba és sokat van a kezünkben.

Még mindig szopizik rendületlenül, nincsenek fix időpontok, a reggeli kilenc órás és a dél körüli kivételével. Délután, ahogy alakul a program és alvás ahhoz igazodunk. Léopold ilyen idősen óramű pontosságával működött, Edgarra ez nem mondható el.

Éjszaka egyszer kel - változó mikor - és változó hogyan alszik vissza, persze megetetem, mégha nem is erre van szüksége, csak egy kis visszaaltatásra. Utána változó meddig alszik reggel, legrosszabb, ha hatig, mert utána már nagyon nehezen alszik vissza. Ha hétig alszik akkor már nem is próbálkozom, mert akkor ébred az egész ház és úgysem tudna aludni. Általában ilyenkor a zenélős játékával pihen még, amíg mi nyugisan reggelizünk.

Délelőtt alszik egy nagyot. 10.30-11-től. Egy, másfél vagy két órát. És délután is próbálom altatni, azalatt míg Léopold is pihen. Este kilenckor hunyja le a szemeit és általában belealszika a vacsorába.

Megkapta az összes védőoltást, legközelebb 16 hósan kell ezügyben jelentkeznünk. Beteg még nem volt.

Keveset beszél, sikongat, ha úgy van kedve és huncutkodik velünk. Sokmindennel meg lehet nevettetni. Léopoldot nagyon ismeri, folyamatosan követi a szemeivel és mosolyog közben, látszik, hogy alig várja, hogy ő is beleszólhasson az események folyamatába. 

Sok játéka van, amivl szeret játszani, nagy kedvencek a három zenélő kocka, amit a  Télapó hozott neki karácsonyra.

Cumis, alváshoz, napközben kiesik a szájából. Nem találta meg az ujjait - nem tudom sajnos, vagy nem - de az a gyanum, hogy mikor éjszaka megébred is a nagy keresés ébreszti fel, sokszor reggel össze van karcolva az arca.
Nől a haja a feje tetején. Hosszú szempillái vannak. Puha és kerek mindenhol :-)
 Még nem tud róla, de a héten készülünk az első nyaralására! Alig várom, hogy kinnti fénynél is lefényképezhessem.
Szeret fürödni, ugrándozik a kezemben, ahogy meglátja a fürdőkádat.
Íme az öt hónapos második csodánk!!!

Első tavaszi séta

Ma éreztem először azt, hogy a tavaszban sétáltunk. Bár tegnap délelőtt erősen havazott, utána pedig egész nap esett az eső, napközben meleg volt. Ma pedig alig hittem el, hogy 7 fokot mutatott a hőmérő. Minden locsog és pocsog, olvad a hó, folyik a tetőkről a víz és hullik a jég a járókelőkre.

A sziesztán is hamar túltettük magunkat és egy nagyot sétáltunk délután. A közeli parkba mentünk, amit még ősszel építettek újjá, rengeteg padot raktak le és egy ultra-modern játszóteret is készítettek. Sapkát sem húztam és kesztyű sem kellett és a szokásos téli gúnyámban is melegem volt. Csodáltam Léopoldot, ahogy csinos kabátjában és bélelt gumicsizmájában szaladgált előttem és csöppet sem bántam, hogy a téli kezes-lábast már nem kellett felráncigálnom. Edgarnak pedig egész séta alatt kinnt volt a keze a bundazsákból, mégis végig melegek voltak a kezecskék. A babakocsi télies fokozatát is eggyel lejjebb vettem. Mínusz 14 volt, amikor a leghidegebben kivittem Edgart télen - pont mikor Pali papa is itt volt nálunk, majd egy órát töltöttünk kinnt, amikor Léopolddal a közeli tavon csúszkáltunk. Ehhez képest most húsz fokkal volt melegebb. És hiába volt ma szürke idő és a hó is vagy olvad, vagy sáros és koszos, mégis annyira jót sétáltunk, szinte meleg levegő csapta meg az arcunkat, Léopold felszabadultan élvezte a játszótéri játékokat.

Mivel betegen ébredt Léopold, nem met ma oviba. Pont mára volt hivatalos a doktornő, hogy Edgar az utolsó adag védőoltást is megkapja. Így mindkettőjüket megvizsgálta. LÉopold valami vírust szedett össze, láza nem volt és nem is tűnt nagy betegnek, de azért még holnap is itthon tartom. Ez a gasztro vírus nagyon ragadós, de a doktornő bizakodik, hogy az anyatej most is, mint eddig (beteg még nem volt Edgar) megvédi Edgart. 

Edgar legfrisebb adatai: 68 cm és 8,4 kg. A haja nől a feje tetején, olyan aranyos vele és olyan puha tapintású a feje teteje, amikor végigsímítom. Imádnivalóak mindketten! 

Hálás vagyok, hogy itt vannak, szépek, okosak és - ha nem is ma- de egészségesek és még a tavaszt is megízlelhettem!

Ámen!