2017

Hogy milyen év is volt? Mozgalmas, ez mindig az első szó, amit írni tudok rólunk. Nem unatkozunk soha és ha egy hónapig nem történik semmi, akkor már terveink vannak (egyelőre nem költözési). Ezek vagyunk mi. Rengeteg minden történt. Év eleji izgalmak, hogy végre találok-e gyakorlati helyet, hogy befejezzem az egyetemet. Küzdelem, tárgyalások, amibe majd bele őrültem, olyan nehézkes volt, de végül meglett, 3 hónapot töltöttem a helyi kórház kutatási igazgatóságán és végül sikeresen befejeztem a master 2 képzést. Büszkeség, hogy 16 pontot kaptam a gyakorlati beszámolómra, ami itt a 20 pontból igen jó eredménynek számít. 

Közben a család először jutott el síelni februárban Pesey-Vallandry-ba az Alpokba, ami nem túlzok, hogy több éves kihagyás után hatalmas élmény volt mindannyiunknak. Léopold megtanult síelni, hatalmas öröm volt látni mennyire élvezi. És még ebben az évben Guillaume-al kettesben ismét eljutottunk síelni egy gyönyörű 4 napra Courcheval-ba egy luxus síparadicsomba. Franciaország mindig rejteget meglepetést, soha nem gondoltam, hogy egy hegyi falucskában ilyen luxus lehet: Dior, Hermes üzletek, csodálatos pályaszállások, gyönyörű hófedte táj.

Ebben az évben a ház festése is befejeződött. Elegem volt, nehéz is volt a végén, de nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, tiszta, szép a ház és most már teljesen magunkénak érezzük.

S időközben nagy meglepetés ért bennünket, kiderült, hogy decemberben bővül a családunk. Boldogan fogadták a fiúk is a nagy hírt, egyetlen kívánsággal, hogy kislány legyen és lett is, júliusban az is kiderült, hogy kislányt várok. A fiúk saját kívánságukra egy szobába költöztek, így lett az emeleten egy baba szoba és egy tévézős szoba, ahol a fiúk videójátékozni is tudnak.

Fantasztikus nyarunk volt, több mint egy hónapot töltöttünk Magyarországon egy régen dédelgetett terv valósult meg, autóval érkezett Guillaume utánunk, így a fiúknak megtudtuk mutatni Magyarország szépségeit. Rengeteget utaztunk, sőt még francia barátaink is csatlakoztak hozzánk egy hétre. Nagyon klassz volt újra együtt, hiszen Moszkvában nagyon sok időt töltöttünk együtt szülinapok, ünnepek alkalmával, vagy csak úgy hétvégén. 

Szeptemberben Léopold második osztályt kezdett, Edgár nagycsoportos lett. A festők majd 3 hétig boldogítottak, miközben a kisbaba érkezésére készültünk. 

Majd hamar eljött november 17, amikor Daphné pici lányunk meglátta a napvilágot és azóta is boldogabbá teszi napjainkat. 

Decemberben pedig a postás levelet hozott, jogi szakértő fordító lettem a helyi bíróságon. Kíváncsian várom mennyi munkám lesz ezzel a következő évben.

Guillaume idén is rengeteget dolgozott, de mégis mindig itt volt velünk, amikor szükségünk volt rá.

Edgár ősszel betöltötte az öt évet, Léopold pár nap múlva nyolc éves, Daphné pedig hat hetesen zárja a 2017. évet.
Csak annyit kívánok magunknak, hogy az elkövetkező évünk is legalább ilyen boldog legyen, egy-két megvalósult tervvel, szép utazással és egészséggel!

BUEK - Bonne année bon santé

Minden kedves blogolvasónak 

boldogságot, egészséget, örömet, sok nevetést, sikert és megvalósult álmokat kívánok az új esztendőre!!!

Nálunk csendes a ház, gyönyörű enyhe idő van, nemsokára készítem a szent-jakab kagylót ebédre, utána pedig indulunk barátainkhoz Tours-ba egy korai ünneplésre, majd itthon fejezzük be az estét virsli és koktél partival. 

10 éve

Most döbbenek rá, hogy 10 éve mennyire sokminden történt az életemben (és azóta sem unatkozok: 3 ország, 3 gyerek, 3 év egyetem). Jövöre sok tízest fogok ünnepelni: 10 éve, hogy nem élek Magyarországon, 10 éve, hogy nem dolgozok, 10 éves házasok leszünk, 10 éve írom a blogot és újabb 10 év eltelt az életemböl, 40 éves leszek. 

Az idei karácsony egyben egy évforduló is volt: 10 éve már, hogy anyukám nem él. Minden otthon töltött karácsonykor kimegyünk a temetöbe, a gyerekeknek is egyértelmü kérdések nélküli ez az alkalom. Jönnek velem hidegben, nyári höségben, mert az a szomorú történet is az életük része. Idén nyáron Léopold megjegyezte, hogy a virág, amit a sírra vittünk anyukám kedvenc színe, vagy néha pedig értetlenkedve mérgeskedik, hogy honnan jön egy ilyen buta betegség, mint a rák.

Annyira készültem, hogy ezen a 10. évfordulón majd ott leszek a sírjánál, de az élet ezt is felülírta, mint sok minden mást az életünkben. Úgy érzem, hogy ez sem véletlen, Daphné ezen a 10. évfordulón érkezett hozzánk. Mindig az jár a fejemben, hogy ö küldte nekünk ezt a babát, és még azt is elintézte, hogy kislány legyen. Ö is kislányt akart mindig. Amikor itt élt lennt velünk mindig mindent elintezett nekem, bármiröl is volt szó, rögtön indult. Hát így tett odafennt is. Csak annyit mondhatok: köszönöm. A legszebb emléket, s egyben ajándékot kaptam töle!

Karácsony másnapja

Időben keltünk, már nem annyira időben indultunk Nantes-ba karácsony másnapján. Guillaume új autójába mindannyian kényelmesen befértünk. Finomakat ettünk ott is, a gyerekek persze az ajándékaikkal voltak elfoglalva. Majdnem az asztaltól álltunk fel, hogy induljunk hazafele. 

2017. december 24. - december 25.

Ahogy repülnek a napok, úgy repültek a karácsonyi napok is!! Kicsit túlvállaltam magam, szokásomhoz híven, 24-én teljesen kipurcantam. Ráadásul a kis Daphné is úgy döntött, hogy inkább meglesi a Télapót és szinte egész nap fennt volt. Rájöttem, hogy majdnem másfél hónapos és míg eddig nem foglalkoztam a napi ritmusával, muszály egy kicsit tudatosan alakítanom a napirendjét.  Szóval reggel kisütöttem a négy rúd beiglit, amit előző este elkészítettem. Utána elkészítettem a vacsihoz a köretet, és félig a francia fatörzstortát. Majd hozzáfogtam az ebédhez. Ebéd után befejeztem a fatörzstortát, és elkezdtem a főételt: karácsonyi fűszeres báránylábszár. Ja és három óra van. A gyerekek már indultak is a moziba. Mikor ők elmentek én sebtében kipakoltam az ajándékokat, felöltöztem és mi is elmentünk Pali papával sétálni, hogy Léopoldnak ne legyen feltűnő.

Együtt értünk haza velük. Volt boldogság, a Télapó megérkezett. Estünk is neki az ajándékoknak. Ebben az évben nagyon sokat gondolkodtunk ki mit kapjon. Okos ajándékokat terveztünk, nem akartunk millió hülyeséget, ami két napig tart csak. 

Mikor már kibontottak minden ajándékot és a csomagolótenger elöntött bennünket, hozzáfogtunk ünnepelni. Leültünk aperóhoz, kivételt tettem és én is pezsgőztem, a gyerekek az ajándékaikkal voltak elfoglalva. Majd szépen lassan végigettük a karácsonyi menüt: a kacsamájat Tokaji aszúval, a báránylábszárat édesburgonya pürével, a fatörzstortát. A gyerekek nagyon elfáradtak a végére, fürdés nélkül mentek az ágyba, mert másnap korán indultunk a mamiékhoz Nantes-ba!!!

Pali papa megérkezett

Edgár csütörtökön saját kívánságára már oviba ment. Láza már nem volt, köhög még, de sokkal jobban van. Hát gondoltam miért is hagyná ki az év végi lazulást.

Daphné is nagyjából kimászott a náthából. Még reggelre eldugul az orra, de már nem folyik sárgán zölden.

Pali papát pedig Guillaume hozta a bordeaux-i repülőtérről, pénteken délután ő is megérkezett hozzánk. 

Pénteken még a gyerekek suliban votak. El voltunk tévedve, hiszen csütörtökön a gyerekek már vitték az ajándékokat a tanároknak és boldog ünnepeket is kívántunk, majd mondták, hogy holnap még suli van. De jó is volt ez így hiszen Daphnéval elintéztük az utolsó nagy bevásárlást. Mondtam Guillaume-nak, hogy ebben az évben a 3 gyerek ellenére elég összeszedettek vagyunk és még hamarabb elkészültünk mindennel, mint tavaly, vagy előtte. 

Most semmi dolgunk, csak együtt lenni és várni a karácsonyt. Ja és kitalálni holnap hogyan is érkeznek meg az ajándékok. ugyanis Léopold kimozdulni nem hajlandó, hisz meg akarja lesni a Télapót. Már mondtuk, hogy misére megyünk de oda sem akar. Most Guillaume kitalálta, hogy elviszi őket megnézni az új Star Wars-t (nem éppen egy karácsonyi program) , amit nagyon szeretne látni. Kíváncsi vagyok műküdik-e majd.

Daphné egy hónaposan

Hivatalos adatai egy hónaposan: 51 cm, 4 kg, és 36 cm fejkörfogat. Ma voltunk az első havi orvosi vizsgálaton. Nem részletezem az orvost, felejtős, többet nem látjuk egymást. Mindent rendben talált. De Edgárral együtt teljesen kiakadtunk olyan durva volt és olyan felületes, hogy hihetetlen. Fülét nem nézte meg, lázát nem mérte meg, meg sem hallgatta, pedig azzal kezdtem, hogy folyik az orra. Edgár még fel sem húzta a cipőjét, már kezet is fogott velem és vezényelt ki az ajtón. 

Egyetlen pozitívum, hogy Edgárt is megvizsgálta és kapott gyógyszert, így itthon gyógyulgat. Mindent megteszünk, hogy hétvégére jobban legyen.

És legalább lemérte Daphnét, így látni, hogy szépen növöget és fejlődik.

Edgár beteg

Tavaly is pont így volt. Karácsony előtt mindketten betegek voltak. Most csak Edgár - egyelőre - és remélem így is marad. Hajnalban, amikor Daphné orrát tisztítottam, megjelent Edgár az ajtóban, hogy fáj a feje annyira sír Daphné. Oké, megvigasztaltam, tényleg hangosan kiabált a kistesó annyira nem szereti az orrtisztítást. Majd ahogy Edgárhoz érek érzem nagyon forró, piros az arca, köhécsel és a torkát, fejét fájlalja. Kapott gyógyszert és reggelig mellettem aludt. Hát így indult ez a hét. Sajnálom, hogy a  legjobb hétről marad le az oviban, de remélem pont karácsonyra már jobban lesz.

Napközben már jobban volt, sokat segített nekem, jött velem Daphné orvosi vizsgálatára. Együtt mentünk délután Léopoldért.

4 hetes kis Daphnénk

Röpül és röpül az idő. Négy hét telt el, rohamosan elszaladt. Még mindig nem győzünk betelni vele. A fiúk is imádják, nyúzzák, versenyeznek, ki fogja előszür a képen, ki melyik ajándékot adja neki. És mi is nagyon szeretjük, még mindig olyan békés természetét és a nézését. Már kis mosolyokat is kapunk tőle, a fiúk is.

A ritmusa már nem a régi, sokkal kevesebbet alszik és van, hogy 3-4 órát is fennt van egyben, persze utána hatalmasat alszik. Este kb. 10-kor ájul be és 3-4 körül ébred, tisztába teszem, eszik és utána 9-10-ig alszik. Ezután általában sokáig fennt van, most nehezebben alszik el és délután kettőtöl egészen késő délutánig pihen, majd este megint hosszabban van fennt. Nem számolom hányszor eszik, adok ha kér. 

Sajnos valami csúnya vírust elkapott, lehet, hogy tőlünk, mert a szülés után mindenki lebetegedett sorban, így valószínű ő sem tudott kimaradni. Sárgán-zölden folyt az orra, sajnáltam. Már jobban van, de még mindig sok minden csúnyaság ürül az orrából. 

Holnap viszem az első gyermekorvosi vizsgálatra.

Egy hét a mamiékkal

Régóta tervben volt, hogy Guillaume a héten Svájcba utazik. A nagyszülők megígérték, hogy jönnek segíteni nekem, főleg a reggeli iskolába vitelben kell a segítség. A segítség nagyon el is kélt, hiszen Daphné még mindig orrfolyásos és jót tett neki, hogy a héten bennt tudtam tartani a melegben, csak kétszer mozdultunk ki hétfőn és ma, pénteken, de ennyi talán neki is kellett.
Én pedig kétszer is eljutottam Daphné nélkül a városba, hogy a karácsonyi hajrá végére pontot tegyünk. ÁÁÁ, nincs még pont a végén de tény, hogy nagyon jól haladtam.
A gyerekek nagyon örültek a mamiék látogatásának.

Advent második vasárnapja

Vasárnapra Guillaume is hazaérkezett Párizsból. Pénteken reggel utazott el és vasárnap az első vonattal már jött is hozzánk friss croissant-al és pain chocolat-val reggelire. A fiúknak és persze nekem is nagyon hiányzott.

Pénteken reggel én vittem a gyerekeket iskolába, de még reggel itt volt velünk Guillaume, segített a készülődésben. Szegény Daphnét a meleg ágyból vettem ki, hogy elvigyem a fiúkat. Szerencsére Guillaume megtanította Léopoldot, hogy kísérje be Edgárt a suliba, így legalább nem kellett kiszállnom az autóból, csak leállok a kapuban, ők kiugranak és már gurulok is tovább.

Pénteken este pedig suli ovi után a fiúknak volt karácsonyi vásár és koncert a suli melletti kápolnában. Nagyon készültek, ez volt az első év, hogy Edgár is énekelt. A vásárban pedig az ő maguk által gyártott díszeket lehetett megvásárolni. Daphné végigaludta az egész rendezvényt.

Izgalmaktól nem volt azonban mentes a hétvége, mert Daphné orra rettenetesen folyt pénteken éjszaka, azt hittem rosszul leszek, amikor megláttam az éjszaka közepén hogy zölden sárgán folyik az orra. Szerencsére láza nem volt. Elhatároztam, hogy a hétvégén nem viszem ki, mert sajnos előző héten sokat cipeltem magammal mindenhova. Így a szombatot bennt töltöttük a fiúkkal, moziztunk, társasoztunk egész nap. Daphné orrát pedig folyamatosan mostam sós oldattal, hiszen ezek a picik a szájukon még nem tudnak lélegezni, nagyon kell vigyázni, hogy ne duguljon el az orruk. Annyira izgultam érte. A szombat éjszaka már egy kicsit jobban telt, akkor meg Edgár ijeszetett rám, mert nagyon fájlalta a hasát oldalt. Na gondoltam, ha még a vakbélgyulladás is ránk tör, akkor mi lesz velünk. De másnap kiderült, hogy csak egy nagy vicc volt az egész (ha-ha-ha).
Vasárnap már mindannyian együtt voltunk, délután a fiúk moziban voltak a Coco című új Walt Disney produkciót nézték meg, majd egész este társasoztunk. Így telt advent második vasárnapja.

Három hetes Daphné

O Istenem csak megállíthatnám az időt, azonnal. Még most vártuk és épp kezdtem számolni visszafelé a napokat és már három hetes a mi pici lányunk, Daphné. Hihetetlen hogy azon a héten hétfőn kedden Guillaume Svájcban volt (és nagyon félt itt hagyni, de én mondtam, ne félj úgyis túlhordom) én kedden a kórházban és csütörtükön még nem is tudtam úgy feküdtem le aludni, hogy másnap milyen nagy meglepetés vár bennünket.

Elrepült ez a három hét és így fog repülni az idő vele is. Azt hiszem maximálisan próbáljuk élvezni minden pillanatát. Mit nekem fáradtság, eltörpül az élvezetek mellett. Guillaume este próbálja bepótolni, amit napközben elmulaszt és ha tud ebédelni hazatér. 

Szerintem már megismer bennünket. Tegnap hosszan feküdt az ágyon és annyira tud nézni, amikor a fiúkkal kártyáztam. Vagy amikor a kezünkbe vesszük,  annyira bele tud merülni a szemünk világába.

Olyan jó kislány. Kicsit hasfájós lett, mert nagyon megy az evés, abba is bele tud feledkezni, utána pedig húzza magát, csikarja a hasát. Sokat alszik, csendben nézgelődik. Napközben itt lenn a járókában alszik. Éjszaka egyszer ébred 3-4 körül és utána reggel sokáig de minimum 8-9-ig alszik. 

Nem vagyok őrületesen fáradt (na jó, egy icipicit), ami az éjszakai egyszer kelés eredménye. Pedig itt a házimunka, a fiúk a főzés, a karácsonyi készülődés, de egyelőre jól megy és még élvezni is van időnk. 

Daphné nőtt és egyre nehezebb. Azok a kis pizsik, amik születéskor nagyok voltak, most jól megtelnek öltözéskor. Kétnaponta fürdetem, egyelőre délelőtt, még így fér bele az időmbe. Napközben sokat alszik és persze mindenhova jön velünk, ma is velünk volt a karácsonyi vásárban.

A Mikulás látogatása

Ma reggelre megteltek a kiscsizmák, cipők. Tegnap nagy izgalomban kirakták a cipőiket. Ebben az évben eggyel több kiscipő került az ablakba, Daphné is kapott egy szép kis rugdalózót. 

Léopold nagyon dolgozik a Télapó témán. Hiszi is meg nem is. Minden egyes nap megbeszéljük, hogy hisz-e benne, hogy én hiszek-e benne és úgy egyáltalán ki miben hisz. Szerintem az osztályban ő az egyedüli, nem nagyon akad már gyerek ebben a korban, csak elvétve aki hiszi a Télapót. Ő úgy gondolja most, hogy a Jóisten, Jézus és Télapó egy csapat, aki hisz az egyikben, hisz az összesben. 

Itt Franciaországban csak a Németország közeli területen Elzászban ünneplik december 6-ot. Így nem is nagyon értették Léopoldot, hogy miért kap ilyenkor ajándékot. Ő pedig úgy gondolja, hogy azért, mert hisz benne. Talán ez az utolsó év.... kicsit sajnálom, hogy ez az időszak végetér...olyan szép is ebben hinni.  

De azért még ott van nekünk két apróság, akik számára próbáljuk megőrizni a titkot.

Reggel Edgár keelt fel elsőre, ébresztette Léopoldot, a Télapó elvitte a leveleiket, megitta a tejet és megette a mandarint, amit a csizmák mellé tettünk. Jó utata Mikulás, gyere vissza hozzánk, ha úgy gondolod megérdemeljük december 24-én!! Pali papùval vùrunk Téged, de legyél rest, mert Léopold ebben az évben nem szeretne sétálni menni, hanem a kanapén fogja várni a Télapót, hogy találkozhasson vele!

Daphné napja

Az eredeti tervek szerint ma érkezett volna Daphné, több mint két héttel korábban jött. Pont ahogy kértem, hogy karácsonyra összerázódjunk.

És milyen szerencse, hogy nem ma jelentkezett be, ugyanis a fiúk is ma itthon voltak, mert szabad napjuk volt. Semmi különöset nem csináltunk, de mégis jutott sokmindenre idö. Volt társasozás délelött, közös karácsonyi film nézés (Arthur Christmas), levélgyártás a Télapónak és séta a kivilágított faluban. 

Ma egész nap egyedül voltam az én három gyerekemmel. Úgy szeretik a fiúk ezt a kislányt. Edgár megjegyezte: «  Látom-e, hogy amikor ö Daphné mellett van, Daphné sokkal nyugodtabb ». Ült a kisszéken, előtte Daphné a pihenőszékben, amit Edgár ringatott. Én pedig úgy szeretem mindhármat!!!

Egy nagy projekt véget ért: elkészültek az adventi naptárak

Na ezt is még a szülés előtt előtt be szerettem volna fejezni. nem sikerült, csak utána, de még így is időben.Tegnap estére elkészült a két adventi naptár a fiúknak. Minden évben nagyon várják. Mivel nagyon megviseltek voltak már a naptárjaink, elhatároztam, hogy ebben az évben mindkettőjüknek varrok egy újat. Egy teljesen egyszerű modellt készítettem, de annál nagyobb szeretettel és persze sok munka van benne, de szerencsére a fiúk nagyon értékelik. A második már mindig sokkal gyorsabb.

Reggel volt nagy öröm, az első csoki nyalóka felfedezésekor!

A varrással persze nem tudok leállni. A hétvégén, vasárnap gyorsan meggyártottam két snood-ot a fiúknak, mert mindketten meg voltak fázva és napközben is hordták az igen megviselt tavalyi décathlonos sáljukat. Hát..meg voltam elégedve, ők pedig imádják!! Azt mondják, hogy egész nap rajtuk van a suliban még az ebédlőben is!!

2 hetes Daphné: 3350 g

Hihetetlen, hogy ma két hetes Daphné. És hogy elvileg még bennt lenne, de ő úgy ahogy én kívántam, hamarabb érkezett. Így van időnk karácsonyig összeszedni magunkat. És már olyan kíváncsiak voltunk rá.

Olyan békés kis lélek, fél órán keresztül is képes szó nélkül a szemünkben elveszni. Nézi Guillaume-ot, engem és szeret a fiúkkal, akik teljesen oda vannak érte. Edgár minden este, amikor lefekszik és én puszit adok a fülembe súgja: " Anya, tudod, Daphné nagyon aranyos". Olyan mint egy kis "Papa", ha sír, szalad és megvigasztalja. Léopold pedig aki sosem tud egyedül lenni, végtelenül hálás, hogy többen lettünk. Ha megyünk a játszóra, boldog, hogy Daphné is jön, ha társasozunk, akkor boldog, hogy mellettünk van. És sokszor szeretnék a kezükbe fogni.

Ma voltam Daphnéval a háziorvosnál. Ugyanis a születés utáni 12. naptól a szülésznő már nem illetékes. A gyerekorvoshoz az első hónap végén kell mennünk, már van időpontunk. Így maradt a háziorvosunk egy gyors vizitre: Daphné teljesen jól van, 3350 g, azaz 300 g-ot hízott a születése óta. Ez megnyugtató a sárgasága miatt is és azt is mutatja, hogy a szoptatás jól megy. De még így sincs akkora, amekkora a fiúk voltak születésükor.