Persze még csak másfél hetes, a legtöbb baba ilyenkor még eszik alszik és jó nagyokat durrogtat, így tesz Edgar is. Biztos vannak sírósabb fajták is, vagy hasfájósak, akik már ilyenkor is hallatják a hangjukat. Mivel Léopold baba-korát nyugalommal éltük meg, kíváncsian vártam, milyen lesz Edgar. Mindenki kezdett felkészíteni, hogy ne ijedjek meg, ha sokkal kevesebbet fog aludni és nehezebb lesz vele. Léopold tényleg nem sokat sírt, ha igen, akkor is mindig tudtuk mi a baj, tettünk ellene és megvolt a nyugalom. Készültem a nehézségekre, lélekben tudtam, milyen fárasztóak is az éjszakázások, még ha Léopolddal nem is jutott sok, csak az elején belőle. Emlékszem mennyit beszélgettünk Guillaume-al akkoriban, mint igazi, de igazi kezdők, akik csak a könyvekből tudtak néhány dolgot, hogy csináljuk, hol altassuk, az ágyunkban, vagy a szobájában, hogy szervezzük az estéket, este kilenc után kihozzuk-e a sötét szobából vagy ilyenkor már szigorúan!! tilos. Mosolygok, ha erre gondolok és arra, hogy mennyivel több rutinnal indítottunk Edgar születésekor. Ahogy korábban is írtam, Léopold tanított meg sokmindenre bennünket, lettünk Apa/Papa és Anya/Maman, akik már a szülésre is sokkal több rutinnal a hátuk mögött indultak. Csendben hozzáteszem, hogy utólag bevallottuk egymásnak, hogy a moszkvai szülésre érkezve, mindketten elveszettnek éreztük magunkat, nekem néhányszor volt sírhatnékom, éreztem, hogy Isten kezében vagyok, itt már lesz, ami lesz velem. Néha mindketten szenvedtünk a kommunikációs korlátoktól. Akkor is ha sok hasznát vettem nem tökéletes orosz tudásomnak. De végül minden a lehető legjobban alakult a gondviselés vigyázott ránk és itt vagyunk békében, egészségben. Ennél nincs is fontosabb. Amikor Moszkvába érkeztünk, sokat beszélgettünk, ha érkezik egy következő családtag, ugyan hol szülessen. Guillaume szerint szó sem lehetett a moszkvai szülésről, én pedig legbelül tudtam, márpedig én az otthonomból sehova sem mozdulok, a második - ha úgy alakul - biztos itt születik. Guillaume azt is bevallotta, ennél jobban nem is dönthettünk volna mindenféle átélt nehézségeink ellenére, el sem tudja képzelni, hogy most hónapokig - míg az útlevél vízum elintézésre nem kerülne - külön lennénk, ő pedig dolgos és magányos hétköznapjait élné itt Moszkvában.
Szóval eddig csak annyit tudunk megállapítani, hogy Edgar még Léopoldnál is nyugisabb, ami az első heteket illeti. Sokat nézgelődik, akkor is, ha nincs a kezünkben, vagy a kiságyban, vagy a pihenőszékben vagy a kollégáktól kapott játszószőnyegen (amit ilyenkor Léopoldnál anno elő sem vettünk még, mondván egy hónapos koráig semmit sem csinál a baba- hogy ezt honnan vettük például?). Inkább nagyobbakat 2,5-3 órásakat szundít napközben. Az éjszakáink eddig pedig csodásak. Már az ötödik éjszaka telt ugyanabban a ritmusban. Lerakom este 11-12-kor, ébred 4-kor, majd reggel hat-hét körül. Ma például negyed nyolckor. A lerakáson még van mit finomítani, de úgy vagyok vele, még pici ehhez, tegye ahhogy jól esik neki. Na meg Guillaume is többnyire ekkor találkozik vele.Előbb-utóbb azonban szeretném kilenckor lerakni, az esti fürcsi után. Egyelőre azonban az esti kétgyerekes káoszos fürdetés elkerülése érdekében Edgart reggel fürdetem. Ma volt az első olyan fürcsi, amit láthatóan élvezett.
Éjszaka is a kiságyában alszik, és fél-egy órát ébredezik, a sötétben forgatja kis fejét, keresi a tejcsit kitartóan, de nem sír. Általában én sajnálom meg, hogy itt az idő az evésre.Sokat hízott, mióta hazajöttünk, bár nem mértük pontosan de tagadhatatlanul érezni, amikor a kezünkben tartjuk, hogy jó étvágya van.
Már nem izgulunk, ha sír, vagy ha ébred, mindig valaki elérhető számára. És tudjuk, hogy mit tegyünk vele.
Léopold nagyon kedves Edgarral. Szereti a puha fejét puszilgatni és simogatni, sokszor elmondja, hogy szeret bennünket és Edgart, soha nem feledkezik meg róla! Élvezzük mindannyian és próbáljuk raktározni Edgar baba-pillanatait, amik már tudjuk olyan hamar elrepülnek!
Tegnap délután kezdődött az igazi hóesés és estére már mindent hó lepett, ma délelőtt is folytatódik!
Bárki aki Léopoldot és Guillaume-ot ismeri - akár csak képről - egyből rávágja, hogy Léopold tiszta apja. És ebben van valami, még akkor is, ha sok részlet az enyém, összességében, ha összeál la kép, az valóban Guillaume. Még sokszor Guillaume is mondja, milyen érdekes látni önmagát benne. 
Mindig is foglalkoztatott ez a kérdés, mivel nekem nincs testvérem. De azt tudtam, hogy -ha mód és lehetőség van rá - Léopoldnak szeretnék testvért. Sokszor sokan kérdezték, hogy rossz volt -e ez így nekem. Volt amikor rossz volt, például amikor óvodás voltam és vagy már a csoporttársaknak volt nővére bátyja, vagy akkortájt születtek a ksitesók. Furcsa volt, én is vártam, azután sokára megértettem, hogy nem lesz. Persze játszópajtásból és programból mindig volt elég, a hétköznapokból egyáltalán nem hiányzott mellém senki, társasházban laktunk, mindig akadt társaság, nyaranta pedig táborba jártam és körbenyaraltam az unokatesókat ismerősöket. Rengeteg élménnyel érkeztem minden szeptemberben az iskolába. Mivel egyedül voltam és nem egy nehéz eset, könnyen meghívtak bárhova.
Olyan hamar telik az idő, Edgar holnap 3 hetes, és nemsokára már hónapokban fogjuk számolni korát és azok is olyan gyorsan fognak legalább telni, mint most a hetek. Nem is bánom, hogy esténként 11-kor alszik el, mert ilyenkor Guillaume is itthon van és ez a pár óra miénk Edgarral. Nézzük és csodáljuk, hasonlítgatjuk, próbáljuk kitalálni, mije kire hasonlít. Délelőtt pedig, míg Léopold óvodában van, szépen megfürdetem, van idő elmélyedve etetni, simogatni nézegetni. A szieszta utáni napszak este lefekvésig pedig kétség kívül Léopoldé. Ilyenkor csak futva van időm rá, egy-egy pelenkacsere kis simogatás és gyors etetés erejéig.
Léopolddal készülünk a karácsonyra és várjuk a Télapót. Talán ez az első ilyen ünnep, amire együtt készülünk. Sokmindent még nem ért. Például, amikor Tchoupi ajándékot kap a könyvben, akkor elszomorodik és azt mondja, hogy neki nincs ajándéka, ő is szeretne. Még nem teljesen tiszta, hogy az csak alkalmakkor jár és hogy karácsony-télapó is egyszer van egy évben, ezért kell nagyon készülni rá. Tanuljuk a télapó dalokat, a tavaly karácsonyra kapott CD nagyon jól jött most, imádja hallgatni. Berakja, leül a lejátszó elé és énekel akár egy órán keresztül is, néha előhozza a kisdobot is. 
Nagy babaként született, 54 cm és
3700g. És még nagyobbal riogattak. Nem féltem én, inkább már akkor is
örültem, ha ilyen szép nagyra növesztettem bennt, akkor sok gond nem
lehet. De az is hozzátartozik az igazsághoz, mi sem vagyunk Guillaume-al
alacsony alkatok.
Elkezdtünk óvatosan kimozdulni is benntről. Körülbelül minden második nap megyünk egy sétára szieszta után. Ki kell használni, mert novemberhez képest enyhe az idő itt Moszkvában (van, hogy 5 fok van nappal). Hétvégén négyesben is nekiindultunk a közeli parkba, ahol Léopold jót focizott és kosarazott Guillaume-al.
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.
Cette création est mise à disposition sous un contrat Creative Commons.
