A mi kis egyhónaposunk

Ma született egy hónapja Léopold. Azóta is szombat délben egy kicsit elérzékenyülünk. Rengeteget fejlődött, sokat változott. Mi is kezdjük megszokni Léopold habitusát, mondhatjuk, hogy lassan összecsiszolódunk. A nappalokkal semmi gond. Eszik, alszik, nézgelődik, amit egy idő után megun, ilyenkor egy kicsit mérgeskedik, persze a kezünkben egyből elhallgat. Az éjszakák váltotozóak, volt könnyebb és nehezebb is, de összességében ilyenkor nehezebb Léopoldnak elaludnia.
Kinőtte az első adag ruhákat: 54 cm (szül.: 51cm), szépen gyarapodik súlyra is: 4110g (szül.: 3650g).
Kisebb hangokat is kiad, persze még nem gőgicsél, viszont a kórházban jól emlékszem, hogy még csak sírni és szuszogni tudott. Amikor hozzá beszélünk, kifejezetten a szemünkbe néz és ahogy koncentrál a szája is tátva marad, majd mintha beszédhez készülne csücsörít.
Említésre méltó, hogy a mai napon pelenkacseréért megajándékozta apukáját, egy igazi, hosszan tartó mosollyal, aminek én még sajnos a végét sem tudtam elcsípni.

Az első orvosi látogatásunk

Büszke anyai és apai szívünk hogy is engedhetné, hogy említés nélkül suhanjunk el az első orvosi látogatás mellett, ahol Léopoldunk a "bajnok" címet nyerte el. Tegnap délre voltunk hivatalosak. Léopold egész délelőtt aludt, mintha tudta volna, hogy nekem időben át kell váltanom pizsamáról ruhára, reggelizni kell, készenlétbe helyezni magam, megetetni őt is, felöltöztetni, cuccait bepakolni, hogy mire Guillaume érkezik, csak az autóba kelljen beszállni.
Időben érkeztünk, csak 10 percre van autóval. Szép, gyerekbarát rendelő, kedves gyermekorvos néni. Először is megdicsérte Léopoldot, hogy milyen elegánsan érkezett, majd jöttek a vizsgálatok sorozatai (látás, halllás, mozgás), ahol Léopold rendkívülien teljesített. Egyetlen "nem normális" dolgot talált a doktornéni: Léopold hason fekve egyenesen előre nézve tartja a fejét :-)Ezt kb. 2-2,5 hónaposan szokták csinálni a babák. Végig azt hallgattuk, hogy milyen nyugodt. baba és milyen szerencsénk van. Sírás nélkül bírta ki a kétórás tortúrát, beleértve az oda és visszautat is. Hazaérve ráhúzott még egy 10 prces alvással, ami lehetővé tette, hogy nyugodtan, ámbár sietve ebédeljek. Doktor néni még azt is megjegyezte, hogy nagyon erős Léopold. Ez csak azért érdekes, mert amikor megszületett és a mellkasomra rakták, az egyik első gondolatom volt, hogy menniyre erős újszülött.
Ez egy bemelegítő látogatás volt, következő alkalommal egyedül vágunk neki. Addig is örülönk, hogy Léopold szépen a fejlődés útjára lépett és kívánjuk, hogy ugyanilyen problémamentesen teljenek a következő hónapjai is!

Variációk egy étkezésre

Hát így nézünk mi ki egy kiadós étkezés után:

Az első látogatók - ismerkedés a családdal

Léopoldhoz több részletben érkeztek a látogatók. Első héten szlovák barátnőm családjával érkezett hozzánk, majd hétvégén Léopold nagybátyja, Guillaume öccse, Laurent látogatott hozzánk. Ekkor csatlakoztak hozzánk Fabien és felesége. Utána héten Léopold Guillaume ági nagypapája (Papi) érkezett, majd a hétvégén volt a nagy találkozás Léopold és Guillaume családja között, ugyanis Guillaume anyukája (Mami) és húga még nem találkoztak Léopolddal. Guillaume anyukája még maradt pár napra hogy élvezze az első unokával töltött pillanatokat.
És pont egy hónap múlva végre apukám is láthatja unokáját!

Léopold első két hete

Léopold betöltötte a második hetét. Nekünk nem sok egy hét, de egy ilyen kicsi baba életében igen sokminden történik az első hetekben. Panaszkodásra nincs okunk: nagyon jó kisfiú. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek nehezebb napok vagy éjszakák. Fürdeni imád, elégedetten merül meg a kiskádban és rugja el magát a kád falától. Természetesen enni is szeret, folyamatosan "kereső" pozícióban van. Szeret nézgelődni a kisülőkéjében, vagy az ölünkben, főleg a mi társaságunkban, mi pedig örömmel teljesítjük kívánságait. Szépen gyarapodik, már visszanyerte születési súlyát, hetente járunk megmérni a közeli védőnői központban, ahol az éppen aktuális babaápolással kapcsolatos kérdéseimet is feltehetem és jövő héten esedékes az első látogatás a gyerekorvosnál. Sétálni is járunk a kicsit melegebb napokon, ilyenkor békésen szundikál. Többször megtalálta a hüvelykujját, hogy azzal nyugtassa magát, és egyre többször húzza el mosolyra a szája szélét, kinőtte az első rugdalózókat és párszor már nagyfiúsan is felöltözött. Imádjuk az evés utáni elégedett arcát és a "relax pozíciót", amellyel tudtunkra adja, hogy "köszönöm eleget ettem", vagy azt , hogy "jöhet a folytatás, anya"!
Sajnos Guillaume már hétfő óta dolgozik, de az esti órákból, fürdetés stb. maximálisan próbál profitálni. Én pedig itthon babázok, két etetés között elvégzem a legfontosabbakat (ez főleg a magam szükségleteinek kielégítése: fürdés, evés), majd a következő két etetés között pihenek, hogy megfogadjam azt a senki által ki nem hagyott tanácsot, hogy pihenjek nagyon nagyon sokat!!!
Most minden percünk az övé, nincs fontosabb, csak hogy békésen teljenek számára az első hetek!

Ma két hete

Ma két hete, hogy immáron kis családként hazaérkeztünk a pici Léopolddal. Két hete szerda reggel minden olyan gyorsan történt: a reggeli fürdetésnél mondták, hogy ma hazamehetünk. Hirtelen fel sem fogtam, valahogy azt gondoltam, egy pár nappal tovább kell maradnunk. Hívtam Guillaume-ot, hogy tud-e értünk jönni délután négy óráig, majd gyors pakolásba kezdtem. Pakolás közben a szemem sarkából folyamatosan az ágyam mellett lévő kis Léopoldot figyeltem, ahogy békésen aludt és boldog voltam, hogy honaptól végre Guillaume is velünk lehet. Úgy siettünk haza, mintha valahonnan menekülnénk, vártuk a másfél hetet csak együtt, családként: apa, anya (vagyis papa et maman) és Léopold. Léopoldot is ünneplőbe öltöztettem erre a napra: a legszebb pizsamájába, hiszen neki is ünnepnap volt az a szerda, amikor közénk hazaérkezett.
Elégedetten hagytam ott ezt a kórházat és a hozzám érkező gyermekorvosnak, nővérnek és szülésznőknek nem győztem megköszönni a sok segítséget, amit tőlük kaptam. Elhivatottak, segítőkészek voltak: nem emlékszem már mit vártunk a kórháztól pontosan, de hogy ezerszer többet kaptunk az biztos: Léopoldot, egy szép születés-élményt és sok hasznos tanácsot útravalóul!

Angyali mosoly

Egy-kettő angyali mosolyt sikerült elcsípnünk. Mégha nem is tudatos, csak reflexszerű, nekünk nagyon sok örömet okozott!

Léopold születése

Én napok óta éreztem, hogy valami készülődik odabennt. Kezdtem érezni, hogy az utolsókat húzom, persze igazi fájások nélkül néhány haskeményedéssel esténként. Ezért is határoztuk el, hogy a szilvesztert kettesben ünnepeljük. December 31-én délelőtt egy nagyot sétáltunk, hogy bevásároljunk az esti ünnepléshez. Nem akartunk nagy sütés főzést, így egyszerű apróságokat, na meg az elmaradhatatlan kacsamáj, füstölt lazac menüt terveztük. Este tévéztünk és az oly régóta nem használt playstation 2-vel karaokéztunk egy másfél órát. Éreztem, hogy benntlakó ezt nehezen viseli, szerintem ennyit énekelni nem hallott a kilenc hónap alatt. Nagyon mozgott, még a hátát is átfordította, rúgkapált erőteljesen, feszítette ki a hátát a bordámnál és a csípőcsontomnál kitámasztva. Utána még tévéztünk, éjfélkor himnuszt hallgattunk, majd telefonáltunk és hajnali háromkor békésen lefeküdtünk.
Január elsején délelőtt az újévi köszöntés magzatvíz formájában érkezett hozzánk. Utána gyors összekészülés és a maradék dolgok bepakolása után irány a kórház! Úristen, fel sem fogtuk, hogy hamarosan mégis megérkezik Léopold és eszébe sincs kivárni a január 9.-ét!! A kórházban monitorozni kezdtek. Minden rendben a babával, fájások alig kimutathatóak. Bennt tartottak egész napra és éjszakára, mondván, ha nem indul meg a szülés magától, akkor a fertőzésveszély miatt meg kell indítani. Hajnal négykor elindultak a rendszeres fájások, hatkor Guillaume is csatlakozott hozzánk, a szobában voltunk, olvastunk, beszélgettünk. Majd reggel nyolckor jöttek, hogy indulunk szülni. Hatalmas izgalomban voltunk, tudtuk, hogy aznap már biztos, hogy így vagy úgy, de szülők leszünk. Kilenc óráig monitoroztak, minden rendben, nem tévedtünk a reggel négy óta tartó mókának eredménye is volt, megindult a szülés. Erre kilenckor rásegítettek egy kis oxitocinnal. 11-kor kértem a peridurálist, nem bírtam tovább,pláne, hogy esetlegesen még öt óra is hátra lehetett (amit valahol éreztem, hogy a fájdalmak intenzitása miatt nem lehetséges, mert Léopold már nagyon lent fesziget). Na de hamarosan jött a végső fázis, minden erőm összegyűjtése után 11.-re kicsusszant Léopold Jégo!! Nagyon sírt szegény, iszonyatos erős volt. Paraméterei: 51 cm és 3650 g.
Hatalmas és nagyon szép élmény volt mindkettőnknek a szülés. Természetesen zajlott, egy velünk szinte egykorú szülésznő vezette az elejétől kezdve, orvos közelünkben sem járt, a szülésznő kedvességével sokat segített nekünk. Jött megnézni, pozíciókat ajánlott. Rögtön rámrakták Léopoldot, Guillaume pedig elvágta a köldökzsinórt. Utána elvitték megtisztítani, Guillaume kísérte egy ápolóval. Majd visszahozták és még két órát így maradtunk, míg engem megfigyeltek. Zenét hallgattunk és ismerkedtünk, nagyon megható pillanatok voltak. Ekkor már Léopold sem sírt, csak nézgelődött ő is. Guillaume értesítette a nagyszülőket, akik persze már tudták tegnap, hogy nagy nap lesz az aznapi! Nagyon boldogok voltak - immáron újdonsült nagyszülőként - velünk együtt!! A két órát követően feltoltak a szobámba, itt folytattuk az értesítéseket.
Pár kép az első napokról ITT.

Léopold

Megszületett ma 12 kor Léopold, az új család tág! Mindhárman nagyon boldogok vagyunk!


Léopold est né aujourd'hui à 12h. Toute la famille se porte bien !