Új könyvtár Thuirben

 Ma délután lerollereztünk a városba Daphnéval. Ez az új szerdai mulatságunk. lefele lejt, nincs gond, hazafele izzadunk, de legalább megvan a napi edzés.

Beugrottunk a kis helyi könyvesboltba, amit nagyon szeretünk. Meg is hívtak bennünket egy délutáni rendezvényre, ahol Harry Potter lesz a téma. Daphné nagyon megörült a programnak.

Utána irány a könyvtár, ami végre megnyitotta több hónapig tartó felújítást követően. Valami nagyon guszta, hangulatos helyet varázsoltak belőle. Tágas, fényes, hangulatos, szépen ízlésesen berendezett.

Csak csodáltam a hatalmas illusztrációkat a falon. Minden egyes részén a könyvtárnak a részleget nbemutató illusztráció díszíti a falat. Megtudtam, hogy egy Thuirből származó fényképész-grafikus készítette, aki elég híres a régióban és ő készíti a híres thuiri fesztivál a Pelliculive plakátjait is. 

Hoztam pár képet a csodás illusztrációkról:

Puig Neulos a francia spanyol határon

 

Az Albere hegylánc legmagasabb csúcsa a Puig Neulos, ami 1274 méter magas. Kedvelt kirándulóhely és trailfutó, bringázó régió. A Col de Ouillat kb. egy óra autóútra van tőlünk és innen vezet fel a Puig Neulos-hoz a túraút. Már egyszer, 2022-ben jártunk ott és Léopold azóta is emlegette, hogy nagyon szeretne újból ott túrázni. Mivel szombaton egész nap bennt voltunk és éledeztünk a péntek esti programunk után, vasárnap mindenki kikívánkozott. Én láttam egy videót a FB-on múlt héten a csúcs havas volt, szóval javasoltam, hogy öltözzünk nagyon fel. Ez nem volt rossz döntés, mert jó nagy szél süvített odafennt, konkrétan síkabátban voltunk. 

Összeszedtünk pikniknek valót és elindultunk. daphnénak nehezebben ment a túra, de csodálatos volt ismét fenntről a kilátás. Ellátni egészen Rosas partjáig Spanyolországba és belátni az egész Cote Vermeille-t és a mediterrán partot. A háttérben pedig a Canigou havas csúcsai gyönyörűen magasodnak a táj fölé. Annyira süvített fent a szél, hogy a telephonom is alig tudtam tartani és majdnem a sapkát is levitte a fejemről. Jól esett a meleg tea, amit magunkkal vittünk. 

Klassz túra volt, mindenki élvezte és jól kiszellőztettük a fejünket a sok benntlét után. Kár , hogy videot nem tudok ide tölteni, mert a susogó erdő hangja nagyon különleges volt. 

Rifle/lotto vagyis magyarul bingó

 

Pénteken nagy iskolai rendezvényen voltunk családilag. Én már délutántól ott voltam hajnal egyig, mert a szülői munkaközösség tagjaként segédkeztem az előkészületekben is. A gyerekek nagyon várták, Edgár kis barátja nálunk aludt, Léopold a barátaival ült egy asztalnál, Edgár az ő barátaival, Daphné pedig Guillaume-al játszott. Mindenki nagyon várta már egész héten ezt a pénteki eseményt. Ez egy nagy iskolai rendezvény, ahova a tanárok is el szoktak jönni szórakozni. Nagyon jó hangulat volt, s nem utolsó sorban említeném meg, hogy Léopld megnyerte a 14 nagy nyeremény közül az egyiket: hatalmas szárított sonkát, 7 kg-osat és mellette számos kisebb nyereményt, mint belépőket macdo szendvicset stb. Hát volt nagy boldogság!

Mivel hajnalban feküdtünk és eléggé elfáradtunk, szombaton nem is csináltunk sok mindent, azon kívül, hogy kipihentük a péntek estét. 

Leopold gimibe készül

 

Léopoldnak múlt héten volt az elbeszélgetése a leendő gimijének az igazgatójával. Egyenként fogadják a college -ben végzős diákokat, hogy egy viszonylag kötetlen beszélgetés keretében kicsit bemutassák az iskolát és beszélgessenek a diákkal is, mi érdekli, mik a gyengeségei, erősségei, kedvenc tantárgyai.

A gimi nem messze van  a mostani sulitól, ahol Edgár és Daphné még pár évig tanulni fognak. Logisztikailag ez a legkedvezőbb, na és az osztályának a nagyobbik fele, ott fogja folytatni a következő 3 évben a tanulmányait.

Léopoldot egy kicsit erőltetjük a nemzetközi osztályba, ami azt jelenti, hogy heti 9 órában fognak angolul tanulni és a harmadik év végére kétnyelvű szintre jutnak el. A cél az, hogy olyan nemzetközileg elismert érettségit kapjanak, amivel külföldön is tudnak továbbtanulni. Elvileg, mivel ők lennének az első ilyen osztály talán a nemzetközi érettségi nem járna mellé, de mindenesetre a magas szintű angol nyelvtudás igen.

Azt mondta az igazgató, hoyg lesz még egy értekezlet ezzel kapcsolatban, amikor talán többet tudnak mondani róla. De ha nem is, akkor is egy emelt nyelvi  szintű osztályba szeretnénk betenni. Egyelőre a matek felé irányulna, az orvosi vonalról kicsit letett, de ez még a 3 év során bőven alakulhat. 

Izgalmas, hogy itt tartunk. 

Életem első pot au feu-je

Igazi téli francia étel a pot au feu. Magyarul én marhahúslevesnek fordítanám. Nem tudom honnan jött az ötlet, de a pénteki rohanós nagybevásárlásban olyan szép húst láttam, na meg a múltkor egy jó videót arról , hogyan kell készíteni a pot au feu-t, hogy gondoltam belevágok. A Super U hentese mindent szépen elmagyarázott nekem, még azt is milyen zöldséget tegyek bele és mennyi ideig hogyan főzzem. 

Mivel tegnap késő estig buliban voltunk, ma itthoni ráérős (haha, mondjuk annyira, hogy többször is fél órára le tudtam ülni) napunk volt, így belevágtam ennek a finom ételnek az elkészítésébe. Még Pali papát is felhívtam segítségül, hiszen ő nagy húsleves szakértő. Rotyog a leves, lassú tűzön 4-5 óra kell neki. Verdikt ma este. Imádnám, ha beválna a recept, mert elég sok hús, tészta, krumpli variációt eszünk, elsősorban a gyerekek miatt.

Téli napjaink

 Néha melegebb, néha hidegebb van. Sokszor még megy a kandalló, nekem ez a mindenem. Tudom, hogy koszol, sokan emiatt nem szeretik. Ez engem egyáltalán nem zavar, mert feltakarítom körülötte, semmiből sem áll, de az mindennel összehasonlíthatatlan jó érzés, amikor egy hideg téli estén lobog a tűz és összegyűlünk köré a nappaliban.  

Mintha a nappalok azért egy kicsit meghosszabbodtak volna. A fák rügyeznek, a hátsó kerteben a mandarinfa (ami még soha nem termett, vagy szendved valamitől, vagy még fiatal) és a kajszibarackfa is megindult. Egyik hétvégén megmetszettem a lilaakácot, ami körbefutja a garázskaput, ma pedig a szőlőt és a barackfát nyírtam meg. Vigyázok a barackfára, mert isteni a termése, pont a suli végén június utolsó hetében érik, amit nem tudunk megenni, abból főzöm a lekvárt, még most is esszük, tavaly vagy 20 üveggel tettem el. Biztos azért is indultak meg a növények, merta nap sokkal erősebben kezdett sütni. De olykor ha beborul, akkor a hegyekben esik a hó, mert másnapra a Canigou csúcsai ragyognak hófehéren. Be nem lehet telni a látványától.

Érik a kertben a citrom és egyre több narancsot hoz a kis narancsfánk is. Finom, ízletes, enni is szoktuk és narancslének is kiváló. Lehet, hogy megpróbálkozok idén narancslekvárral is, de ezt csak ahogy az időm engedi. 

Ja és virágzik a mimóza, sárga virágai kiemelkednek a téli tájból, ez az időszak a szezonja. Hoztam pár téli képet nektek.

Januári hideg

 

Meglehetősen hidegre váltott az időjárás vasárnap reggeltől. A macska vize befagy kint. A január viszonylag hideg szokott lenni itt délen is, tavaly és azelőtt is januárban voltak nagyon hidegek. Ilyenkor a nappalinkban reggel 13 fok van. Gondolhatjátok, mennyire értékeljük, amikor a nap 16 fokra felmelegíti a nappalit. Ha itthon vagyunk akkor a kandallóval fűtünk, mindnki imád a kandalló körül álldogálni és melegedni. Szépen felmegy 22 fokig, sőt 25 is volt már a nappaliban. Ilyenkor a nappali melletti konyhában sem fűtünk ott 18-09 fok van. Tudom hihetetlenek a számok, de annyira megszoktuk azt, hogy télen itthon is jobban fel kell öltözni, hogy 18-19 fokban már tökéletesen elvagyunk. 

Hétfőn futásból értem haza este nyolckor és Guillaume is később érkezett. A gyerekek vacsora után a 16 fokos nappaliban voltak, Edgar olvasott, Daphné puzzle-t rakott ki. Mondtam nekik, hogy a hűtő fűtő klímát azért egy gombnyomás bekapcsolni, nem kell 16 fokban ücsörögni. 

Ez a hideg azonban nem akadályozott meg bennünket, hogy vasárnap reggel részt vegyünk a futóklub galett alkalmából rendezett futásán. Ez alkalmat adott arra is, hogy az idei nagy beruházásomat, a két újonnan vásárolt futócipőm egyikét kipróbáljam. Álom volt benne futni. A történethez hozzátartozik, hogy majd egy éve már, hogy kicsi cipőben futok. Tavaly ugynis rossz méretű cipőt vettem, sajnos ezt a júniusi félmaratonon meg is bánta egy-két körmöm. Még a 6-7 km-eket elfutkostam benne, de 10 után már fájtak az ujjaim. Fél éve már mást sem hallgatok a családtól, hogy vegyél egy normális cipőt. Nevettem a Sport 2000-ben (thuiri sportbolt) , mert a két cipő között nem tudtam dönteni és nagyon jó árban voltak az év eleji leárazások miatt. Sőt egyik terepfutó cipő, a másik betonra, így nem volt más választásom, mint megvenni mindkettőt. Mondtam a családnak itthon boldogan, hogy addig mondtátok, hogy vegyek cipőt, hogy egyenesen kettővel tértem haza. 

Hirtelen felindulásból az erősebb csapathoz csatlakoztunk Guillaume-al, ami neki nem, de nekem külön erőfeszítést igényelt, mert Castelnou felé a hegyekbe vettük az irányt. 5 fok volt kb és jó nagy szél. Az 5 km-en felfele átkoztam magamat, hogy miért is, de lefele már mint egy vidám hegyikecske szökdeltem. Vasárnap ezután már nem sok mindenre volt energiám.

 De nem visel meg bennünket a hideg, sőt, akivel csak beszélek, nem bánja a hideget, úgyis kék ég és napstés társul hozzá, vagy ha nem is, akkor is csak rövid ideig van beborulva. Meg különben is nem sokáig van hideg itt délen. A kandalló tüze, egy jó meleg tea és máris minden rendben. Na meg egy-két séta a környékben. Ma Daphnéval rollereztük körbe az utcákat, közben fotózkodtunk. Ő mondta, hogy az insagramra tegyem fel. Ha oda nem is, de ide lementem a képeket, mert nagyon szépek voltak a felhők. 

Elérkezett a szünidő vége

 

A héten lassan, de biztosan felépültünk a betegségeinkből. Daphné  sokkal jobban van, Guillaume is. Ez most így alakult, de még így is sok minden belefért ebbe a szünetbe, nem panasykodhatunk. Itt az új év, ez is legyen csak ennyire szép és jó, mint az idei volt.

Szombaton este étteremben voltunk, Perpignan egyik igazi autentikus húséttermében, ahol Te választhatod ki a húst, amit szeretél enni és ott előtted az étteremben grillezik meg számodra. Léopold kívánsága volt, nem tudtunk nemet mondani. Isteni volt a hús, amit választottak, többször is megköszönte, hogy ott tudtunk ünnepelni. Én pedig a borjúmáj után nyaltam meg a számat, imádom az ilyen ínyencségeket. 

Vasárnap reggel pedig Guillaume-al 10 km-es futóversenyre mentünk. Nem erőltettem, hogy jöjjön velem, de örültem, hogy velem tartott. Kellemes évindító verseny volt ez, remélem lendületet ad a továbbiakhoz. Tvaly is ezzel a versennyel indítottam, de akkor egyedül futottam. Emlékszem, hogy olyan erős szél fújt, hogy a kötött sapkámat fújta le a fejemről. Idén az időjárás sokkal kedvezőbb volt hozzánk, nem volt túl hideg. Csak a szomszéd faluig kellett elautóznunk. Szeretnék több versenyen részt venni, főleg trailfutáson, ahol a tájban is lehet gyönyörködni, hátha idén több időm/időnk lesz rá.

Hazafelé beugrottunk a helyi pékségbe hogy a délutáni desszertet megvegyük, hiszen most eszik a hagyomány szerint Franciaországban a háromkirályok pitéjét. 

Délutánunk pedig készülődéssel telt, holnap újrakezdődik a munka és iskola. 

 

Leopold 15 éves

Nekünk a Január eleje sűrű, olyan mint a november Edgár és Daphné szülinapjával. 15 éve lettünk család. El nem felejtem soha az estét, amikor hazahoztuk a kórházból és két ügyetlen, de annál boldogabb fiatalként ide és oda rakosgattuk a lakásban, nem tudtuk, hogy mit kell tennünk egy ilyen csöppséggel. Főztünk, mellettünk volt a konyhában, majd sírt, kitaláltuk, hogy túl zajosak vagyunk. Bevittük a szobába, ott is sírt, akkor kitaláltuk, hogy túl egyedül van, biztos hiányzunk neki és így tovább. Nagy felfedező út volt ez, de még mindig tart, csak most a kamaszkor kanyargós útjait tapossuk együtt ugyanolyan ügyetlenül, bár egy kicsit rutinosabban. 

Boldogság és büszkeség önti el a lelkem, ahogy ránézek, szinte alig hiszem mi lett belőle. Nagyon sokat válzott ebben az évben, sokat nőtt és férfiasodott. 

Tele van tervekkel, energiával, barátokkal. Még mindig gyors, lendületes és nem kicsi ritmust diktál a körülötte élőknek.  Tudjuk, hogy ez fogja mindig és mindig előrébb vinni az életben.

Ma este gyütt köszöntöttük fel, hívtuk a nagyszülőket is. Oreo torta volt rendelve. Kapott egy szép könyvet Roger Federerről, egy illatgyertyát és majd egy új cipőt amit együtt választunk ki.

Nagyon Boldog Szülinapt kívánunk a mi nagyfiunknak!

BÚÉK 2025

 

Január elsején kimozdultunk egy séta erejéig Canet-en-Rousillon tengerpartjára. Hűvös volt, süvített a szél, fáztunk, így csak rövid ideig maradtunk. Jól esett a sok benntlét után, viszont betegeinkre még vigyázni kellett. 

Kedves Családtagjaim, Ismerőseim, Blogolvasóim régebbiek és újak! Kívánom, hogy a 2025. év legfőképp egészségben és boldogságban teljen ! Kívánok sok szép pillanatot, örömet, megvalósult álmot az új esztendőre! 

Mindig vannak fogadalmaim, de csak arra jók, hogy ne tartsam be őket. Tavaly azt fogadtam meg, hogy több futóversenyre eljutok. Kettőre sikerült (nem erre gondoltam), de a fogadalom bejött, mert előző évben egyre sem mentem, szóval a több mégis sikerült. 😅

Influenzás Szilveszter

 Hát, nem csak a karácsonyunk, hanem a Szilveszterünk is influenzás lett. Hétfőn délután Daphné kérte, hogy felöltözzön, reggel enni kért. Jó jelek. Hétfő volt az első nap, hogy nem volt láza. 

Viszont hétfőn azzal jött haza Guillaume a munkából, hogy szerinte visszaesett, mert fázik, hideg volt az irodában. Keddre azonban már mindene fájt és láza is lett, ugyanúgy mint Daphnénak csak rövidített változatban. Sőt, apukám is megkapta a vírust, de szerencse, hogy be van oltva, mert így rajta is egy enyhébb verzió jött ki. 

Kedden mindannyian be voltunk húzódva, csak a boltig mentünk, mert estére vendégeket vártunk. Léopold meghívta egy osztálytársát, én pedig Krisztina barátnőmet és neki egy barátját. Jókat ettünk, hangulatosan telt az esténk, éjfélkor koccintottunk és pihenni tértünk. Guillaume mondhatom nagyon sza...ul volt.