Szülinapi buli

Léopold meghívást kapott egy szülinapi buliba. Két ismerős család hívott meg bennünket piknikezni egy nem messzi parkba, ahol eddig még soha nem jártunk. Azt írták, a desszertről ők gondoskodnak.

Reggel kisütöttem a kis kolbászkákat elkészült a sajtos paradicsomsaláta, útközben megvettük a kenyeret. Kb. hat család volt és 15 gyerek, elég vegyes korosztály (4 hó-10 év).

Léopold a szokásos 10 perces szégyellősködést követően délután négyig le sem ült.  Mindenki megette a kis ebédjét és jöhetett a desszert. De még ezelőtt, hogy a gyerekek ne unatkozzanak a két anyuka minden gyereknek kiosztott egy kis horgászfelszerelést. Mivel a parkban egy kis víz mellett telepedtünk le, a gyerekek fele vizes volt, Léopold is egyszer cipőstől belecsúszott a vízbe. Nagyon élvezték, vígan horgászták a halacskákat. Nagyon készült Léopold, még az anyukák a tortákat készítették elő, Léopold már fogta is az ajándékot (csak messziről figyeltem), majd látta, hogy nincs még itt az idő és visszarakta a helyére.
A tortázás után még több ajándék következett. A gyerekek úgy érezték, hogy mindenkinek szülinapja van. Kaptak még nyalókát, mini smarties-t, frizbit, vizipisztolyt, kisautót. Így vég nélkül ment a játék egész délután. Hazafelé Léopold még kialkudta az ugrálóvárat, hulla volt estére. Hamar leraktuk őket, mi pedig egy nagyon klassz étteremben vacsoráztunk kettesben. Eleinte alkudozott Léopold, hogy itthon kell vacsoráznunk, de a fáradtság hamar elnyomta.

Nekem olyan testvér kell....

Reggel készülünk ismerős gyerekekhez. Magyarázom ki kinek a testvére. Mire ő:

- Anya, de nekem nincs testvérem!

- Edgar akkor kicsoda?

- De nekem olyan testvér kell, aki tud állni.

Annak is eljön az ideje, magyaráztam. N

emrég még csak feküdt, mostmár ülni is tud, sőt kúszik Edgar. Vajon tényleg várja?

Van egy sejtésem, hogy itt nagy bulik lesznek. Olyan rohangálós, kiabálós, kardozós, bújócskázós mókák  képei cikáznak a fejemben. Hát, kíváncsian várom!

Valahogy úgy megindult a beszélőkéje Léopoldnak. Annyit dumál franciául és magyarul is. És mindent kimagyaráz. Mindent, amit nem lehet, vagy veszélyes, megmagyarázza, hogy ő már nagyfiú, hogy vigyáz, és nem sír, ha fáj, óvatos és ne aggódjak és ne kiabáljak, mert fájni fog a torkom, vagy hogy ő már tud motorozni és nem esik le... és hasonlóak! Élvezetes!!!

Edgar kúszik

Már napok óta látom, hogy próbálkozik előre haladni, emelgeti a fenekét, de eddig csak az álla koppant ilyenkor, nemjött rá, hogy kézzel is dolgozni kell. Azután ma reggel a konyhában leraktam elé a cumisüveget, és elindult érte. nem mondom, hogy körbejárja a lakást, de annak is eljön az ideje. Kicsi ávokat halad a játékokat próbálja elérni. Írtó aranyos és persze ügyes. Pont kb. három hónappal jár előrébb, mint anno Léopold.

 

Testvér-kérdés

Ahogy a kép is mutatja, gyűrik egymást rendesen. Biztos lesz sok bunyó köztük. Látom Léopoldon, hogy alig várja, hogy Edgart gyömöszölni tudja. De mivel Edgar egy kis vasgyúró, nem biztos, hogy Léopoldnak mindig könnyű helyzete lesz. Még egy kicsit nől és erősödik és jajj nekünk...

Nagyon nehéz kérdés a testvériség. Számomra legalábbis egészen, mivel egyedül nőttem fel. Egyben viszont biztos voltam, ha lehet, akkor szeretnék Léopoldnak testvért és ezt még véletlenül sem azért mert nekem rossz volt. Egyszerűen csak így képzelem el a családom: mi és a gyerekek. És minden nap hálát adok, hogy Edgar is itt van köztünk.

Azt gondolom, ha görcsösen akarom, akkor az még nem elég, hogy jó testvérek legyenek. De biztos vannak praktikák, amik afelé visznek, hogy minnél kevesebb féltékenység legyen köztük és, hogy mindenki megtalálja a helyét a családban, otthon, boldogan és szeretve érezze magát.

A legnehezebb mégis Léopoldnak, mert ő megtapasztalta az egyedüllétet is, Edgar viszont már testvérnek született, neki könnyebb lesz.

Nagyon furcsa érzés volt a kórházból hazatérve, hogy egyik napról a másikra Léopold lett a nagyfiú a szememben. De visszagondolva mégis az volt a legnehezebb, hogy ennek ellenére még kicsinek tekintsem őt is. Biztos sokszor vártam el tőle olyat, amit  - utólag látva - nem kellett volna. Ezzel került többször olyan helyzetbe, amikor a tőlem várt babusgatás vagy figyelem elmaradt. Valahogy úgy éreztem, hogy Edgarnak is a legtöbbet kell adnom magamból.

Amíg Edgar a hasamban volt, Léopold minidg pozitívan gondolt a kistestvérre. És ez még Edgar első hónapjaiban sem volt máshogy. De biztos nehéz volt neki, amikor az esti lefekvés előtti meghitt meseolvasás néha rémálommá változott, ahogy szaldgáltam a síró picibaba és 100%-ig engem akaró nagyfiú között, vagy már a 20. francia dalt énekeltem Léopoldnak túlüvöltve a kezemben síró Edgart (és még ezután közölte Léopold, hogy mégegy könyvet énekeljek végig). Voltak nehezen befejezett napok, bármennyire is szerettem volna, hogy ne így legyen. De minthogy minden valamiért van, ennek is így kellett lennie, egy időszak, ami nem mindig volt könnyű, de eltelt és mgszépült emlék maradt. 

Léopold érzelmei testvérügyileg hullámzóak. Igen, féltékeny, ami teljesen normális, nem is szeretném, hogy ne legyen, vagyis igen, mert néha nehéz látni, ahogy küzd. Valahol azt olvastam azonban, hogy a testvérek a közös pozitív emlékektől fognak jó testvérekké formálódni. És ez tényleg így van. Edgar már növöget egyre strapabíróbb és én egyre könnyebben és többször hagyom, hogy Léopold gyúrja. Tanulnia kell azonban Léopoldnak, hogy a durvaság nem a játék része. De ez nem mindig Edgar ellen szól, mert a velem történő bírkózás is sokszor eldurvul. Egyre többször kergetőzünk  a lakásban, adom a kezébe, játszunk együtt, tanuljuk elkérni és nem elvenni, valamint megköszönni a dolgokat. És ez valóban varázslat Léopold mintha változna. 

Ugyanis az első hónapok pozitív hozzáállása valahol a negyedik hónaptól Majorcáról visszatérve negatívumba csapott át. Nem hallottunk mást egész nap csak: "Te nem örülsz, én örülök" "Te nem nézed a tévét én nézem" "Te nem hallgathatod a zenét" "Ne rugdoss" "Ne kiabálj". Nem volt könnyű nekünk ezt látni. S közben mégis az volt a furcsa, Edgart gond nélkül költöztettük be a szobájába, és ha Edgar nem volt velünk mindig hiányolta.

Azután Guillaume-al úgy döntöttünk Léopold júniusban nem megy már oviba. Kicsit féltem, hogy nehéz lesz, de nem, rettentően élvezem. Nem kell sietnem sehova, lassan nyugalomban telnek a napok. Míg Edgar délelőtt szundít, nekünk közös programunk van (könyvtár, villamos, metró), ebéd után együtt játszunk, szieszta után pedig együtt megyünk a parkba. Edgar odavan Léopoldért, ha meglátja, majd kiugrik a kezenből, hangosan nevet és kiabál neki. Csodálatos látni ezt a reakciót. És látom, hogy ilyenkor nagyon boldog Léopold is. Amikor együtt vagyunk, mindig hangsúlyozom, hogy ez a mi kettőnk programja, Edgar még kisbaba nem tud mindig velünk jönni, otthon pihen nyugalomban.Ami nagyon érdekes, hogy mindig megkérdezi, ha ketten megyünk valahova, hogy hol van Edgar és miért nem hoztuk.

Tegnap pedig megetette Edgart, ő kanalazta be neki az egész vacsorát, és nagyon-nagyon büszke volt magára és persze mi is rá. Miután elvégezte dolgát, odaült az asztalhoz vacsorázni és ezt mondta nekem: "Anya, én szeretem Edgart" . Boldogan néztünk össze Guillaume-al és igen a közös élmények kellenek, amiből reméljük egyre több lesz, így, hogy Edgar is növöget.

Piknik piknik hátán

Hamarosan az összes expat család nőtagja fogja gyermekét és hazautazik vakációra. Többek között ezért sem maradunk mi sem Moszkvában július és augusztus hónapokban, még akkor sem, ha ez az év legszebb időszaka itt. És leginkább pedig azért nem maradunk, mert Pali papánál ott a fürdő, mamiéknál pedig a tenger valamint egy medencés kert. Hát miért is töltsük itt a lakásban a nyarat?

Ilyenkor mást sem csinálunk hétvégén - márha nem esik - csak piknikelünk. Kivonulunk több családostól az egyik parkba és ott töltjük az egész napot. Eszünk, iszunk, pihenünk, gyereketnevelünk vagy csak nézzük őket, ahogy játszanak.

Így volt ez pénteken is, amikor egy városi parkba vonultunk, azaz a Gorkij parkba. A franciák moszkvai társaságának volt évadzáró piknikje. Egy izzasztó zumba után, előkészítettem a gyerekeket és már indultunk is. A Gorkij park egy városi park. De Margit sziget nagyságú, vagy még annál is nagyobb és a Moszkva folyó partján terül el. Van itt minden: beach-röplabdapálya, homokos part, rengeteg játszótér, tó, hatalmas füves terület hatalmas puffokkal, sergő, több étterem és kávézó. Csudijó!Jól is éreztük magunkat, valamikor a nap vége felé értünk haza, kellőképp fáradtan és meggyötrten. Íme egy kép a hatalmas szökőkút előtt a három jómadárról, akik egész nap együtt játszottak:

Tegnap pedig a Kolomenszkij parkban vonultunk, ahol a moszkvai francia katolikus közösség tartotta szintén évzáró piknikjét. Csatlakoztunk  mi is hozzájuk. Volt vagy harminc család. Ez a park bár a városban van, sokkal kinntebb. Ez a kedvencünk, mert nem zsúfolt, rengeteg hely van, tiszta és rendezett, nincs úgy beépítve. Léopold megállás nélkül focizott, futott, egy percre sem állt meg szó szerint. Hazérve hat körül úgy döntöttünk, hogy lassú menetben lerakjuk a gyerekeket, mert mindenki hulla. Nyolc körül ágyban voltak és hamar mindenki elaludt.

Hát igen, egész más Moszkva szép időben!A héten az egyik francia barátnőm ezt mondta: van egy téli Tamara és egy nyári! Ő azt kívánja nekünk, hogy a következő kiküldetés egy melegebb éghajlat felé sodorja a családot! Azt hiszem én is ezt kívánom és a gyerekeknek is erre van szükségük. Ez volt a harmadik telünk itt és bár egyre jobban szervezzük, hogy legyen elfoglaltság, mindig nehezen vészeljük át. A sok benntöltött idő a kevés proramlehetőség. Mert nem tudsz kisbabával órákig sétálni - a bolti járat már az agyamra ment - , vagy korcsolyázni, múzeumba menni vagy sífutni. Így a legtöbb örömteli téli proram kiesik. A rövid havas sétákból az ötödik, hatodik hónapban kezd eleged lenni.

Talán most, hogy elmúlt Léopold 3 éves látni tisztán az ő karakterét. Egy örökmozgó, sportokban nagyon ügyes kisfiú, aki télen nem szeret kimozdulni, mert a hideget nem kedveli. Mozgás a mindene és a zene, zene és zene. És aki a lakásban is csak sportol: minden helyiségben labdák vannak és a focit sem sikerült kitiltanom, mivel hat hónapig foci sem lenne (Jégen, hóban nem lehet.). Ma délelőtt baseball-ozott. Felvette a sapkát, a furulya volt az ütő, és egy puha babalabdát ütögetett..valahogy így van el bennt, de még véletlenül sem a legóval és csak ritkán az autókkal.

És tényleg rendkívül tehetséges a labdával, gondolkodunk, hogy sportklubba íratjuk. Aki focizni látja rögtön megjegyzi, hogy tehetséges. Már olyanokat gyakorol Guillaume-al, hogy passzolásból kapura rúg. És közben boldog és vigyorog és koncentrál és örül! Öröm látni ilyenkor!

A kétnyelvűségről

Nagyon szépen fejlődik Léopold  franciája és remélem még fog jobban jövő évtől a francia óvodában, remélem sok élménnyel fog hazatérni onnan is. De addig még vár ránk egy hosszú, szép nyár, amit részben Pali papánál töltünk, ahol Edgart is megismerheti a család és a barátok-ismerősök, valamint Mamie és Papy-nál Nantes-ban és a tengernél Vendée-ban.

Délben egy hihetetlen pici párbeszéd teljesen lenyűgözött. Guillaume hívta fel rá a figyelmemet. Kérdezem Léopoldot magyarul, hogy hívnak engem. Mire válaszol:

- Tamara mama.

Majd kérdezi Guillaume franciául: Comment s'appele maman? - Hogy hívják anyát? Mire ő teljes természetességgel ejti ki franciásan:

- Támárhá.

Értitek? Máshogy ejti a nevem magyarul és franciául. Hihetetlen és csodálatos dolog ez a   kétnyelvűség egy nagyon érdekes dolog megtapasztalni a tanulási folyamatot és látni mennyire tremészetes számára, hogy én és Guillaume más nyelven beszélünk. És máshogy hangzik az "r" magyarul és máshogy franciául. Le vagyok döbbenve...

Itt még a következő jut eszembe. Amikor a két fiúnak nevet kerestünk egy dolgot vettünk figyeleme, persze azon kívül, hogy mindkettőnknek tetszen: ugyanúgy ejthessük ki és írjuk le mindkét nyelven a nevüket (A Guillaume az én családomban okozott kis nehézséget.) . Amikor a neveket keresgéltem rábukkantam egy tanulmányra a kétnyelvű családok névválasztásával kapcsolatban. Ebben a tanulmányban írták, hogy tulajdonképpen az a név, amit úgy gondolunk, hogy ugyanúgy ejt mindenki, sem hangzik ugyanúgy két különböző nyelven. És ezt igazolta ma délben Léopold. Hiszen az én nevem teljesen jól ejthető minden nyelven. Nincs benne semmi idegen betű vagy nehéz hang. És mégis, már fel sem tűnik, hogy a franciák között Támárhá vagyok :-)

A Prisal étterem

 Hamara eltelt a hétvége, de rengeteg program volt. Péntek és szombat este is felnőtt program. A nyár eleje az expatok közzött a moszgás időszaka, a szeptembert a gyerekek általában már új országban, iskolában kezdik. Két jó barát is búcsúzott  a hétvégén, egyikőjük Malmöbe, másikojuk vissza Franciaországba költözik.
A szombat tényleg repült: délelőtt focizás, piacozás, gyors ebéd, szieszta, egy kis boltozás és hopp,már raktuk is le  agyerekeket, hogy időben el tudjunk menni.
Vasárnap pedig egy nagyon kellemes és egyben nagyon érdekes helyen jártunk. A Prisál éttrem egy elit étterem Moszkván kívül. És ezért is volt olyan kellmes a nap számukra, mert a várostól messze töltöttük. Nem volt zaj, amikor megérkeztünk még alig voltak. Már hallottunk erről az  étteremről, aminek medencéje is van, nyugágyai, játszótere és közvetlenül a Moszkva folyó partján lévő asztalai. Ez az étterem is a híres novikov group tagja. Az éttermet még érdekesebbé teszi, hogy közvetlenül a vízen is lehet enni. Egy kis motorral hajtott tutajszerűn be lehet hajózni a vízre. A privát kis asztalka kikötött az aperó után, felszedték a főételt, rászállt egy balalajkás és már indult is vissza a vízre. Azt nem is írom le mennyibe kerül ez az ebéd, mert nem a mi pénztárcánkhoz szabták. A parkolóban Bentley, Jaguar és társai várakoztak gazdáikra. Érdekes azért volt, mert maga az ide vezető út is már jelezte, hogy Moszkva gazdag környékén járunk. Mindenhol luxuscikkeket reklámozó táblák az út mentén, luxusbevásárlóközpontok, katonai bázishoz hasonló védelemmel ellátott hatalmas villák. Mostmár tudjuk hol bújik meg az a rengeteg gazdag ember aki itt él Moszkvában és aki gátlástalanul szórja a pénzét haszontalan luxuscikkekre, étteremre és méregdrága autókra.Két másik családdal mentünk, így volt három babánk és egy Léopoldunk. Neki is volt szórakozás: ugrálóvár, rákok, kacsaetetés. Az egész délutánt ezen a tényleg kellemes helyen töltöttük és csak azért indultunk vissza korábban , hogy még a dácsákból hazaindulókat meg tudjuk előzni.

Hét hónapos Edgar

Egy év alatt még feltétlenül illik havi beszámolót összehozni, akkor is, ha a köztes posztokban minden le van írva. Megható még ma is, sokszor eszembe/eszünkbe jut születése! Annyira, de annyira jó, hogy négyen vagyunk, hogy napjainkat színesebbé - és egyben sportosabbá - teszi ez a bájos, puha kisfiú!

Ígérem holnap reggel lemérem és pótolom a pontos méreteket. Valahol kilenc kiló felett és olyan 74 cm körül, vagy azon is túl. Az egy éves ruháit hordja Léopoldnak. Bodyból az egy éves épp jó rá. Azaz, szép nagy baba.

Nagyon sötét a szeme, és pont olyan, mint a Guillaume-é. 

A haja nagyon elkezdett nőni, főleg a feje tetején, csudi aranyos vele. Égnek áll és még kitalálni sem tudom, hogy milyen frizura lesz ebből később. Úgy gondolom másodjára sem sikerült összehozni egy göndör hajú kisfiút, hasonlót, amilyen Guillaume volt kiskorában.

Fogatlan. Csurog a nyála, növeszti vagy sem a fogacskákat, nem tudom, de nem szenved tőle az biztos. Léopold egy fogával sem szenvedett, remélem hasonlóan szerencsések leszünk Edgarral is.

Hurkás és puha mindenhol, nagyon jól lehet gyömöszölni, görgetni, forgatni.

Szépen fejlődik a mozgása. Nem jár előre és nincs lemaradva. Az előző hónaphoz képest viszont hatalmas változás, hogy viszonylag hosszan ücsörög, de még mindig elvan és szeret hason és háton. Ha lerakom a hátára, szinte azonnal megfordul a hasára. Innen vissza már ritkábban. De mintha felfedezte volna, hogy forogva elér tárgyakat, amit szeretne. Körbeforog, de előre még nem sikerült haladnia. 

Már nem szopizik. Nem akarta folytatni, az ő választása volt. Teljesen szoros barátságot kötött a cumisüveggel, én pedig tisztelem a döntését. Elkezdtük a gyümölcsöket, zöldségeket, eddig minden csúszik, nincs allergia vagy nem szeretem kérdés. Azaz hazudnék, mert a kását (orosz specialitás: gabona tejjel) nem nagyon eszi, így estére is zöldséget adok neki.

Alszik mint a bunda. Jött egyik napról a másikra. Reggel hétkor kel (azaz hét előtt és még véletlenül sem pár perccel hét után), ez azért vicces, mert ő az ébresztőóránk, még az óra előtt kel, így esélyünk sincs, hogy elaludjunk. Így szemlélem pozitívan ezt a viszonylag korai kelést, hétvégén azonban jól jönne egy kilencig henyélést, mint ahogy azt Léopold tette és teszi még ma is. Nem ébred már éjszaka, Léopolddal alszik, kivéve délután, akkor a mi nagyágyunkon hentereg és nyújtózkodik. Imádom. nappal kétszer két órát alszik: 10-12 és 14-16.

Nevetős, boldog és kiegyensúlyozott. Sokat játszik, gyakorlatilag mindennel és persze minden a szájában landol.

Léopold rettentő féltékeny, ez lassan jött elő, ahogy szépen Edgar cseperedett. De erről egy külön posztban. Edgar imádja Léopoldot, a szoptatást is e "szerelem" miatt kellett abbahagyni, mert bárhol meghallotta a Léopold hangját a lakásban, már fel kellett ülnie és fülelni a hang irányában. Nem tudtam sehova elbújni vele a lakásban, hogy egy kis intimitásunk legyen. És persze mihelyst elmagyaráztam Léopoldnak, hogy egy kicsit csendben kellene maradni, már tette is egy három és fél éveshez hűen pont az ellenkezőjét. Szóval ha meglátja Léopoldot, hangosan kiabál és majd kiugrik a kezemből!

Így festünk pont hét hónaposan!

Családi nap a nagykövetségen

Gyereknap alkalmából minden évben megrendezésre kerül az oroszországi magyar nagykövet kertjében a családi nap. Ilyenkor minden a gyerekekről szól, de a felnőttek is nagyon jól érzik magukat.

Az előző években nem tudtunk részt venni, mert a tavszi nyaralásunk mindig erre az időszakra esett. A szombati volt az első alkalom.Nagyon jól éreztük magunkat.

Voltak játékok, ugrálóvár, sorverseny ping-pong verseny, focimeccs, bográcsgulyás, somlói és persze mindehhez szikrázó napsütés! Léopold focizott, részt vett a sorversenyben, jött-ment egész nap, barátaival, akiket a rendezvényeken való részvétel miatt egyre jobban ismer.