Girona, egy szeles vasárnapon

Úgy határoztunk múlt vasárnap, hogy kirándulunk Gironába, Spanyolországba. Léopold nem tartott velünk, mert már szombaton reggel a hegyekbe utazott a barátaival és csak vasárnap délután jött vissza. Nagyon nagy szél volt vasárnap itt Thuirben. Van egy magyar ismerősöm, aki azt mondja, hogy ilyenkor Spanyolországba kell utazni, mert ott biztos nem fúj a szél. Megnéztem a időjárásjelentő applikációmban és Gironában volt a legkisebb szél, így arra vettük az irányt.

Az éttermet az úton foglaltuk le, így már egyenesen oda mentünk. Nagyon finom volt az étel, 30 euros menü, de kialkudtunk Daphnénak félárat. Kicsit húzta a száját, nem igazán talált neki való ételt, de mi Guillaume-al nagyon jól laktunk. Legközelebb viszont egy tapas bárt fogunk kipróbálni az óvárosban, ahol nagyon hangulatos barangolni. Az ebéd után még sétáltunk egyet ebben a szép városban, amit már egyre jobban ismerünk. Végig lehet sétálni az óváros körül a kőfal mentén, barangolni kicsot a hangulatos utcákon , megnézni a katedrálist és sétálni az Onyar folyó mentén, ami színes házairól híres. 

Nem maradtunk sokáig, mert ott is süvített a szél, de mégis jó volt egy kicsit kimozdulni, kirándulni.

Daphné és a harmadik csillag szint

 

Daphné nagyon boldogan és tudatosan küzdött a harmadik csillagért. Ez az utolsó szint a francia síiskolában, ami az úgynevezett kötelező szinthez tartozik. Ez után is vannak szintek (a fiúk nem csinálták), de azok már extra ráadások. Ha a harmadik csillag szint megvan, akkor mindent megtanultak, ami a biztonságos síeléshez hozzátartozik. Nem csak síelési technikákat, hanem a megállást a bothasználatot, a sífelvonó használatát  és a biztonságos síelést is tanulják a gyerekek. Ezért szoktam nekik mondani, hogy én azért nem síelek gyorsan és bátran, mert nekem nincs meg az a tudásom, ami nekik. Most például nagyon féltettem a kezemet és úgy egyébként is, hogy nehogy valami nagy bajt okozzak magamnak újból egy nagy esés által. És büszkén mondhatom, hogy egész héten csak egyetlen egyszer estem el és akkor sem mentem gyorsan, nem is ütöttem meg magam.

De visszakanyarodva Daphnéra, nagyon ügyes volt és pénteken boldogan vette át a három csillagos jelvényt . Pénteken már elég lazán síeltünk. Délelőtt is kevesebbet, hogy ne fáradjon ki délutánra Daphné, amikor a "vizsga" volt.  Mivel barátaink gyerekei délelőtt jártak sísuliba (Daphné délelőtt) így délelőtt vették át a medáljaikat, igyekeztünk, hogy ezt is meglássuk. Daphnénak azt mondta a síoktató, hogy ez egy szép jelvény, nagyon ügyes volt és látta, hogy koncentrál és szépen követi az utasításokat, próbál mindent úgy csinálni, ahogy kell. 

Este még egy nagyot szánkóztak a gyerekek a ház mögötti hosszú szánkópályán, utána pedig egy pizzapartival zártuk ezt a klassz hetet. Szerintem még visszajövünk Les Saisies-be, nem ez a hetedik alkalom volt az utolsó.

Minden jó, ha vége jó

 Nem is tudom, igazából nagyon jól sikerült ez az egy hét. De meg kell említenem, hogy Edgárnak a fogügy és a cipőügy után még lett egy baja: kijött a napallergiája, valószínű az antibiotikum rásegített rendesen, mert most tudtam meg ( az orvos a hegyekben nem említette), hogy antibiotukum szedése alatt nem ajánlott napra menni. Edgárnak meg egyébként is van egy érzékenysége a napra, bár már kezdtem azt gondolni, hogy kinőtte , mert pár éve már nem volt gondunk vele. Ha jól emlékszem utoljára Görögországban jött ki neki. Ilyenkor feldagad az arca és rettenetesen viszket, hozzá sem lehet érni. De hősiesen végigsíelte az utolsó pár napot, ezért végül mondhatom, hogy viszonylag ennyi baj ellenére is jól sikerült az utazásunk. 

A három család (barátaink és az ő testvéréék) együtt vacsizott csütörtök este egy klassz hegyi sajtokra specializálódott étteremben. Különösen értékeltük most, hogy együtt tölthettünk pár napot, hiszen Párizs és Perpignan távolságot nem minden nap sikerül leküzdenünk hogy egymást láthassuk. Imádom a sajtos ételeket, alig várták a gyerekek is az éttermi vacsorát. Én sajtfondüt ettem, Guillaume raclettet, amit igazi, régi gépezettel hoztak, azaz felül melegben tartották a krumplit, alul pedig fel volt nyársalva egy nagy darab sajt, amiről a megolvadt részeket egyenesen a főtt krumplira lehetett szedni. Hát nem mondom milyen illatok voltak. És a finom fehér bor hozzá....  

Malőr és bonőr

 

Edgár fog ügyileg sokkal jobban lett. A két nap antibiotikum megtette a hatását és a duzzanat lehúzódott és a fájdalom is enyhült. Sajnos mire jobban lett, másik gondja lett. A sícipő úgy megnyomta a lábát, hogy nem tudott síelni, így haza is kellett mennie, nem tudott velünk tartani.

Szerencsére a cipőt sikerült kicserélni és kaptunk krémet barátainktól, így már ma egész nap velünk tudott tartani. nagyon izgultam érte, hogy legalább ezt a pár utolsó napot ki tudja használni teljesen, ha már a fogával jobban lett.

Mára egy kicsit borúsabb lett az idő, de szerencsére köd sem volt és a látási viszonyok is tökéletesek voltak, csak a kilátás nem volt olyan príma, mint az első pár napban. 

Les Saisies síparadicsom az Espace Diamant síparadicsom egy részét fedi le. Mivel eddig a gyerekek mindig sísuliban voltak és kötve voltunk a sísulis visszajövetelükhöz, mindig csak a Les Saisies, azaz a kisebb területre vettünk bérletet, elég volt bőven besíelni két óra alatt, talán néha már unalmas is volt, ezért is "kóboroltunk" el Alpes d'Huez és Les Menuires felé. De ebben az évben megszüntették a Les Saisies bérletet és egy hétre csak a nagy Espace Diamant-ra lehet bérletet vásárolni. Ez - bár sokkal drágább - lehetőséget adott arra, hogy teljesen új, kicsit alacsonyabban 1400, 1200, 1600 méter magasan lévő, de a Les Saisies-hez csatlakozó sípályákat is besíeljünk. Mivel ebben az évebn sok hó  volt az Alpokban is, így az alacsonyabb területeken is van sok hó.  Ráadásul a síszünet leges legutolsó hetében vagyunk, ami azt jelenti, hogy kevesen vannak. Nincs nagy várakozás a sífelvonóknál, tömeg, sok pályán szinte egyedül vagyunk. Nagyon élvezzük és újra felfedezzük ezt a síparadicsomot. 

Ma este egy éttermi vacsorával koronázzuk meg, hogy mindenki jól van. Mondtam Edgárnak, hogy a legjobbat hoztuk ki végül ebből a viszonylag nehézkesen indult síelős utazásból. 

Síelős napjiank

Vasárnap már együtt síelt a csapat, délután Daphnénak kezdődött a sísuli. A harmadik csillag szinten küzd, ez az utolsó szint, ha ezzel végzett, kijárta a sísuli "kötelező" szintjeit. Nálunk egyik gyerek sem ment tovább. Örültünk (bár mindig felajánlottuk nekik) , hogy nem kell többet költeni a  sísulira, és hogy nem vagyunk időponthoz kötve. 

Edgár továbbra is szenved a fogával. Annyira, hogy vasárnap fogták magukat Guillaume-al és elmentek a gyógyszertárba kicsit érdeklődni. A gyógyszertárból azonnal a délután nyíló orvoshoz irányították őket, aki azonnal antibiotikulmot írt fel és azt mondta, hogy két nap múlva mindenképp menjünk vissza, ha rosszabbodna a helyzet. Nekik van egy fogorvos elérhetőségük, aki sürgős esetben vállal pácienst, hozzá vannak szokva ezekhez az esetekhez. Amikor ránézett az orvos rögtön látta, hogy fel van dagadva az arca. Az orvosi látogatás egy pici megnyugvást hozott Edgárnak lelkileg, mert úgy láttam stresszelt is, hogy nehogy valami komolyabb baja történjen. Most így szedi a gyulladáscsökkentőt, a fájdalomcsillapítót és az antibiotikumot, és túlél szegény.

Hétfőn délelőtt Edgár az osztálytársával és a nagyszüleivel síelt egész délelőtt, délután pedig az osztálytárs tartott velünk . Az idő csodálatos, ragyog a napsütés, kellemes az idő, sok a hó. Élvezzük a síelést.

Léopold újra megtalálta Pierret (moszkvai barátaink fiát), aki egyidős vele, együtt száguldanak minden pályán. Daphnét Léopold tanítgatja különleges praktikákra, Daphné pedig issza a szavait. Ma délelőtt élete első fekete pályáján is lesiklott és egyszer sem esett el. Nagyon büszke volt magára. 

Edgár is síel , ma délelőtt nem tartott velünk, inkább pihent, megterheli szerintem a szervezetét a sok gyógyszer és a fájdalom is. Legalább ma éjszaka végig aludt, egyszer sem ébredt fel. De tegnap láttuk rajta, hogy a barátjával közös síelés jót tett a hangulatának. Már szervezi, hogy holnap is együtt síelnek.