Marathon váltóban

A héten jött egy sms, hogy kisegítenék-e egy csapat lányt, akik közül valaki visszamondta a váltóban futást. Hat lány fut egy egyesületért, akik egy olyan lakóközösséget támogatnak, ahova bajba jutott anyák gyerekükkel visszavonulhatnak. 

A rajt ma reggel volt, Poitiers belsejében, a Parc Blossacban. A csapatok váltóban futották a marathont, nekem az utolsó 7,125 km jutott.

Volt egyenpólónk és jó hangulatunk, mindenki a saját tempójában futott. Beértünk 4 óra 37 perc alatt. Mi lettünk az utolsók, az elsők 2 órával korábban beértek. Igen, na jó, elég vegyes volt a csapatunk, de nem is volt célunk, hogy elsők legyünk.

Nagyon viccces volt, mert már amikor indultam, senki nem indult és egyes egyedül is voltam a pályán kb. 40 percig. A szervezők már bontották le a standokat, már frissítés sem volt, Guillaume és Léopold hozta nekem a vizet. Egy szervező jött utánam bicajjal biztonságból, és az egyik csapattagunk is. Fele távon futott velem Léopold hihetetlen iramban és energiával tolta és motivált. Futott még velem az egyik csapattag nagyfia és egy másik csapattag is. Nagyon jó hangulat volt. Már a hangosbemondó is kivonult a pálya mellé, onnan biztattak, vicces volt legeslegutolsónak futni.

Most viszont hulla vagyok, egy jó alvás erre a klassz napra.

Guillaume hősiesen tartotta itthon a frontot, megfőzött és még szurkolni is kijött a  gyerekekkel. Jó dolgom volt, hála érte. 

Talán lassan véget ér a hőség

A rettentő hőség kitartott még egészen szombat estig. De az igazi lehűlést csak vasárnap reggel éreztük. Micsoda megkönnyebbülés volt annyi forró óra után. 

A gyerekek már mindenfele aludtak a lakásban, csak az ágyukban nem. A sátor után volt a kis stúdió és a szobánk is. Ma tértek vissza az ágyukba, most este már kicsit hűvösebb levegő volt, mindent kinyitottunk.

A tegnapi napot is a medence környékén töltöttük, nem lehetett máshogy bírni. Csak délután mentünk be a városba, hogy a leárazásban szétnézzünk, a boltokban a klímával elég tűrhető volt a hőmérséklet.

A fiúk versenyt ugráltak a medencébe, képekben:

Alvás a csillagos ég alatt

Ma éjszaka a fiúk úgy döntöttek, hogy kinnt alszanak a szabad ég alatt sátorban. Szemmel látható volt, hogy Daphné is szívesen csatlakozott volna a csapathoz: aktívan segédkezett a sátorállításnál, majd nagyokat hancúrozott a sátorbeli matracon. 

Kicsit kihallgatóztam a fiúkhoz, akik nagy beszélgetésben voltak. Néha mosolygom magamban, amiket beszélgetnek. A minap kihallgattam, hogy arról beszéltek kinek ki a szerelme. Mivel egy suli és kis suli, ahova járnak, mindenki mindenkit ismer. Nagyon aranyosak.

Rettentő meleg volt ma is, még a holnapot kell kibírni és enyhül 30 fokra a meleg. Délben lehetetlen kimenni, a fiúk meg alig akarják megérteni, hogy legalább négyig ötig várjanak (bár itt akkor van a legmelegebb) vagy hatig, mert utána sokkal kellemesebb fürödni.

Daphné pedig délután is és ma éjszaka is csak egy pelenkában aludt, annyira hőség van fennt az emeleten. Reggel mindent kinyitok, de halottnak a csók, annyit ér. 

Szaharai hőség

Mondjuk nekem ez a nagy meleg nem olyan különleges, mert Magyarországon szinte minden nyáron van benne részünk és van, hogy egy vagy majdnem két hétig tart a 35-39 fokos hőség.

De ez most itt Franciaországban különleges alkalom. Tényleg nagyon, de nagyon meleg van. Hőségriadó az egész országban. Már reggel több, mint húsz fok van. Délután pedig 38. DE, csütörtök és péntek lesz a legmelegebb 40 fokkal. A Szahara felől jön ez a hőhullám.

Így: a gyerekeknek nem kötelező iskolába menni. Léopold és Edgár úgy döntött, hogy holnap még mennek, úgyis rövid nap van. Ez jól jön nekem, mert elvégzem "csak" Daphnéval a bevásárlást a következő napokra. De a csütörtökről és a péntekről önként és dalolva lemondtak.

Pénteken elmarad az iskolai buli. Ezt kissé szomorúan vették tudomásul.

Edgár osztályának a kirándulása is elmarad: már másodjára. Először a viharos szél miatt halasztották. Elég szomorú volt.

Oh, de milyen jól jön a mi medencénk. 34 fokos a vize, ilyen még sosem volt! Ma két órát ültünk benne, Daphné is nagyon élvezte. Sokat segít ebbena melegben és menniyre jól elvannak a gyerekek és én is.

Nantesban pihenünk

Még az indulásunk is zűrzavaros volt, vagyis inkább nehézkes, veszekedős, kiabálós. Igen, ilyen is van. A gyerekek, hogy mitől, de már ébredéstől marták egymást. Nem segítettek, hússzor kellett kérni, hogy valamit berakjanak. De persze én tudom, hogy nagyon fáradt voltam a hét vagyis a pénteki 3 órás bölcsis takarítás után. Sokszor van az úgy, hogy nem is a gyereknek van baja, hanem nekünk, igazából. 

Ja és egyébként Daphné aki nagyon jól bírja az autózást, egész, de egész úton nyivákolt, kiabált, visított és végig nem sikerült elaludnia. 

Megérkeztünk, itt nincs különösebb tennivaló. Délután fürdés volt, teniszeztem Léopolddal, kinnt sütkéreztünk egész délután a teraszon. Guillaume-al eljutottunk a Decathlonba és 3 év után befektettem egy új futócipőre. Ahogy csodálom ezt az új cipőt jövök rá, hogy a régi nagyon ramaty állapotban volt. Szakértők szerint, ha rendszeresen futunk évente cserélni kell(ene).

És, hogy mi történt a fiúkkal, de estére arra a bölcs megállapításra jutottak, hogy: "Anya, olyan jó, hogy van egy bátyám, öcsém", mondta egyik, majd a másik. Léopold: "Azt hiszem nagyon unalmas lenne Edgár nélkül" . Edgár: "És olyan jó, hogy van egy kishúgunk is."

Szóval Nantes-ban megnyugodtunk és megpihentünk.

Iskola vége közeledik

Ez a június egy nem könnyű hónap, több év tapasztalata. A suli a vége felé közeledik, a gyerekek tele vannak évzárókkal, tehát lazítani még nem lehet. A nap későn nyugszik, nehezen mennek ágyba.m sokáig világos van. Reggel viszont kelni kell, alig tudjuk kirázni őket az ágyból.

A héten például kedden volt az iskolai koncert este, a gyerekeknek elég hosszú napjuk volt. Pénteken pedig egész napos röplabda bajnokságra ment Edgár és Léopold is. Léopold második lett a 12 csapat közül. Boldogan jött haza. 

Edgár pedig mindent megtesz, hogy ne kelljen iskolába menni. Egyik nap, hétfőn, azt találta ki, hogy annyira fáj a lába, hogy mankóval kell mennie. Annyira nevettük, mert egyértelmű volt, hogy színészkedik. Két mankózás között futkosott, de még reggel is a mankóval indult el és az autóba is azzal szállt be. Léopold ki volt akadva, mondta, hogy ezt nem teheted velem Edgár, hogy egész nap mankózol. Végül meggyőztem, hogy mankó nem kell, de az iskolában eljátszotta, hogy fáj a lába és a barátja cipelte egész nap a táskáját és állítólag még a tanárnénivel krémet is rakatott a lábára. 

Azt hiszem velem együtt mindenki fáradt és várjuk az iskola végét!

Egy elég húzós hét

Ismét ritmusos hetünk volt. A hét eleje még csak-csak, de utána. Szerdán szabad szerda volt, a gyerekek nem voltak suliban és tenisz sem volt délután, mert a különórák már befejeződtek. 

A csütörtököt viszont nagyon meg kellett szervezni, mert ha anya kiesik. 

Húsvét óta dolgoztam egy projekten, önkéntes munka, de olyan gondolkodtató nagyon érdekes munkában volt alkalmam közreműködni. Örültem és szurkoltam, hogy a projektet kiválasszák, mert akkor valós munkám is lett volna benne. Daphné reggel óta a bölcsiben volt, késő estig. A gyerekek suli után napköziben. Guillaume később ért oda és korán eljött a munkából. Én lekéstem a vonatot, ő dugóban állt és alig ért oda időben a gyerekekért. Szóval nagyon értékeltem, amikor este megkínált egy pohár rozéval. 

Valószínű a projektünket nem válasszák ki, de ez senkit nem vág hanyatt, mi mindent megtettünk érte, jó kis együttműködés volt. A hetet a péntek esti bölcsis nagytakarítás tetőzte. Ugyanis kétszer egy évebn a bölcsiben kell takarítani menni. A hátam közepére kívántam ezután a hét után, de ez alól nem lehetett kibújni. Éljen a hétvége, amit Nantesban töltünk!!!

Vasárnapi nyugalom

Eredetileg Léopoldnak teniszmeccse lett volna ma. De tegnap amikor 11-kor ágyba ment, azt mondta, hogy szó sem lehet róla, mert ő nagyon fáradt. Őszintén szólva én is nehezen tudtam volna elképzelni, hogy a naposnak ígérkező szép vasárnapot a teniszpálya mellett töltsük. Így ébredés után rögtön le is mondtam a meccset. Ami sok, az sok. 

Már reggel a kertben ettünk, és egész nap kinnt éltünk. Ment a ping-pong, a medencézés. Rettentő nagy békében és nyugalomban elvoltunk itthon, mintha csak nyaraltunk volna egy napra.

Daphné is fürdött a fiúkkal, én csak fotózni próbáltam, annyit mozog, még véletlenül sem néz ránk. És duzzog, mert nem akarja, hogy a vízben fogjuk. Hát nehogy már, ő egyedül szeretne szórakozni. Hihetetlen és félelmetes, mert annyira beindul a vízben, magán kívül van.

Azt híresztelik, hogy pár napra megérkezik a nyár. Úgy vártuk!

És persze apák napját is megünnepeltük. Edgár is átadta az ajándékot, amit a suliban készítettek a szülőknek.

Hosszú szombat

Sok program esett szombatra. Edgár hirtelen ötlettől vezérelve meghívott két kis barátot, és mivel egyikőjük bátyja Léopold osztálytársa, őt is meghívtuk. Végül öt gyerek volt nálunk. Nagyon aranyosak voltak és jól megvoltak együtt. Volt trampolin, egy kis ping-pong és sok videójáték. Végül a szülőkkel hosszan kávéztunk, amikor a gyerekekért jöttek, Daphné pedig egész délutánt átaludt. 

Miután kiüresdett a ház, útnak kellett indítanom az esti előkészületeket, mert estére újabb vendégeink érkeztek gyerekekkel együtt. 

Szerencsére rutinos vendégváróként mindig olyat tervezek, ami mellett nem kell állni. De mivel vendégeink imádják a pogácsát, így még a pogácsákat is kisütöttem frissen. 

A gyerekeket játék után megetettük, majd beültek filmezni. Daphné pedig még a felnőttek vacsija előtt le lett rakva. 

És közben egész nap vártuk a szép napos időt, de a nap mindig elbújt valami vastag felhő mögé. A szép napos idő vasárnapra érkezett meg.

Bölcsis buli

Pénteken Daphnéval és végül a fiúkkal a bölcsi év végi bulijába mentünk. Először a fiúk nem akartak jönni, de végül belementek az üzletbe: ha eljönnek velünk, akkor este lehet mozizni: popcorn és egy esti filmnézés. Mivel hétközben nem engedem, így hétvégén lehet mozizni.

Nagyon vicces kis előadást adtak elő a dadusok és a szülők, könnyesen nevettünk. Persze Daphné még kicsi volt, hogy bármit is értsen belőle, de az előadás végi csokit, a zenét nagyon értékelte. 

Utolsó teniszórák

Lassan az utolsók következnek, közeledik az év vége. Újabb tanév repült, suhant el. 

A héten voltak az utolsó teniszórák. A gyerekeknél a hét arról szólt, hogy barátokat hívhattak meg a teniszre. Kedden így suli után 4 gyerekkel voltam, mert Léopold meghívta egy osztálytársát egy kis teniszbemutatóra. A kisfiúnak nagyon tetszett az óra, talán jövőre ő is beiratkozik a klubba. Szerdán nem mertem ugyanezt bevállalni Edgárral, mert a délután nagyon szaladgálós és hosszú lett volna annyi gyerekkel. Ugyanis Edgárnak volt az utolsó tenisze, majd Léopoldnak, utána visszamentünk a bölcsibe Daphnéért és végül éremosztásra a Teniszszövetséghez, ahol a tavaszi bajnokság érmeit osztották ki. Estére mindenkinek elege volt a napból.

Kedden este én mentem a záróvacsira a tenisztársaimmal, szerda este Guillaume. 

Ma este pedig piknik a bölcsi kertjében, majd előadás a gyerekeknek. A június mindig egy ilyen hónap. A gyerekek elég fáradtak, szerintem mindenkit zavar a rossz idő (de úgy tűnik jövő hétre ideér a kánikula), most vannak az év végi felmérők. Léopold nagyon benne van, készül, izgul, de nem érti, hogy minden felmérő olyan könnyű.... Jobb, hogy így látja, maradjunk ennyiben!

Hát így sergőzik

Le sem tagadhatná, hogy imádja. A fiúk többször is elkapták a Mickey farkát, így nyertek újabb kört. Két kört ment Daphné, hármat a fiúk. Nagyon tetszett neki! Olyan boldogság látni ismét ezeket az első örömöket: legyen az fürdés, sergő, vagy egy-egy finom étel!

Ile de Ré a hosszú hétvégén

Visszatértünk ebben az évebn is Ile de Ré-re, abba a hotelbe, ahol tavaly is töltöttünk egy éjszakát. A szigetnek sajátos hangulata van, hófehér nyaralók színes kék-zöldre festett redőnyökkel, vad tengerpart körös-körül. Nagyon drága az ingatlan a szigeten, elit nyaralóhelynek számít. Tőlünk két órára van. Ha reggel sikerül időben indulnunk, akkor még egy napra is tudunk menni. Júniust és szeptembert szoktuk kihasználni, hogy a közelünkben lévő nyaralóhelyekre eljussunk, mert utána már tömeg és nagy dugó van hétvégenként. 

Tavaly nagyon emlékezetes hétvégét töltöttünk ebben a hotelben, Daphné hat hónapos volt. A fiúk imádták a medencét, mi pedig a nyugalmat (mert a sziget szezon előtt még igazán nyugalmas és élvezhető) és az isteni reggelit. Ebben az évben nem volt olyan szerencsénk az időjárással (mert ebben az évben a tavasz és a mostani nyárelő is vacak), vasárnap kb. háromig sütött a nap, utána beborult és esett is egy picit. De pont meg tudtunk ebédelni a tengerparton, sétáltunk egyet a faluban, volt sergő a gyerekeknek, foglaltunk egy éttermet és kicsi pihenő utána visszatértünk vacsorázni a faluba. Léopold kívánsága kagyló volt! Tavaly a sziget fővárosának kikötőjében ettünk, a teraszon, idén ezt nem tudtuk megtenni. Nem bántuk, mert bár kicsit hosszú volt, de igazán jót vacsoráztunk. 

Ma reggel mindenki nagyon várta az isteni reggelit: frissen csavart narancslé, friss gyümölcsök, sütik, péksütik, palacsinta, jól beettünk, nem tagadjuk. Ezután irány a tengerpart. Pont voltak felhők is az égen, de én és a fiúk fürdőruhában voltunk és Daphné is természetesen a víz közelébe merészkedett. 

Jót pihentünk, a fiúk kavicsokat gyűjtöttek, nem voltunk egyedül a parton. Ebédre mindenki fagyit kapott, nem akartunk hosszan étteremben ücsörögni, mert még a dugó előtt haza szerettünk volna indulni. Időben itthoon voltunk és egy korai vacsorával pótoltuk a kimaradt ebédet!!!

Szülő - gyerek teniszbajnokság

Minden év végén megrendezik ezt a kis bajnokságot a klubban, ahol játszunk. Nagyon hangulatos, mert páros mérkőzést játszanak a gyerekek a szülőkkel egy csapatban. Évek óta Guillaume vesz részt, csak hát ebben az évben a lába....miatt én neveztem be Léopolddal.

Nagyon nagy reményekkel vágtunk neki, nagyon nyerni szerettünk volna. De az első pár meccs után realistábban láttuk a helyzetünket, márhogy dobogón nem leszünk. Így lettünk utolsó előttiek. Nagyon élveztük a szombat délutánt, hangulatos volt a kis bajnokság. Persze volt mérgelődés és voltak öröm-pontok is, amit megnyertünk. A végén még Guillaume, Edgár és Daphné is csatlakozott hozzánk, hogy szurkoljanak értünk. 

Rá kell jönnöm, hogy én is egy éve játszok a klubban, valamennyit biztos fejlődtem, de még van hova. Olyan sport a tenisz, mint a síelés, hogy gyerekkorban kell kezdeni és tanulni a helyes technikát, hogy az örökre rögződjön, egyébként hobbisportoló maradsz. De én a hobbisporolást is nagyon élvezem és alig várom, hogy négyesben páros mérkőzéseket játszunk a családdal.

Daphné és a víz

Itthon is nagyon szeret a medence körül sétikálni. Imádja, amikor a fiúk a medencébe ugrálnak, látszik rajta, mennyire köztük szeretne lenni. Hangosan kurjongat nekik. Nagyon nagy félelmem az itthoni medence, de szerencsére teljesen zárható a teteje, így csak arra kell figyelni, hogy mindig zárva legyen.

De most nem is erről szeretnék írni, hanem arról, hogy mennyire élvezte a tavat, ahol múlt hétvégén voltunk. Teljesen behergelődött, szinte nem is tudta, mit tegyen. Szaladt a vízbe, úgy kellett kihúznom, mert lehuppant, majd hasra fordult, akkor meg már a feje is a vízben volt. Hihetetlen volt. Utána vizesen a homokot túrta, didergésnek helye sem volt. Hempergett a homokban, majd a kis tócsákban. Jajj, annyira aranyos volt, úgy bánom, hogy nem tudtam levideózni, de nem tudtam, mertem otthagyni a víz mellett. Hangosan nevettük, mert egy igazi felfedezés volt ez számára. Jöhet a nyár, a tenger, a medencénk és a fürdő Cserkeszőlőn!

Camping La Forge de Sainte Marie

A hosszú hétvégénket Haute-Marne régióban töltöttük, La Forge de Saint Marie kempingben. Bár hozzá kell tennem, hogy hétfőn még nagyon nem úgy néztünk ki Guillaume miatt, hogy el tudunk menni. A gyerekekkel szorítottunk érte, napról napra ici-pici javulás volt észlelhető, így nekivágtunk a hétvégének. Hosszú hétvége volt, a gyerekeknek pedig nagyon rövid hét, mert szerda is szabad volt. 

Csütörtökön délelőtt indultunk, piknik volt délben tervben. A gyerekek előtt le a kalappal, nagyon jól bírják az utat. Daphné is vagy alszik vagy elvan, utána megállunk, semmi nagy cirkusz. 

Csütörtök este már együtt volt a csapat, a három család. A gyerekeknek pár perc kellett és már bandáztak is együtt (régi moszkvai ismeretség, bár ott nem sokat játszottak együtt).

 Mobilházat béreltünk: a 33 négyzetméteres házikóban 3 szoba volt, mindenki kényelmesen aludt. A mobilháznak természetesen terasza is volt, így minden reggel kirobbantunk a teraszra, a szomszéd házakból jöttek-mentek a gyerekek, kinnt reggeliztünk minden nap. Reggelire friss baguettet rendeltünk, kellemes madárcsicsergésben kávéztunk, fogyasztottuk el reggelinket.

Valójában mindhárom nap nagyon szép időnk volt. A kemping hatalmas (szó szerint, bejárhatatlanul nagy) területén volt egy tó, egy kisebb ér folyt keresztül a kemping területén, volt egy fedett medence és egy ugrálóvár. Na, hát ebből egyenesen adódik, hogy a gyerekeket alig láttuk, csak enni kérni jöttek haza. A hat felnőtthöz 11 gyerek tartozott. A fiú csapat nagyon jól megértette magát, álllandóan együtt voltak, hol mentek ugrálni, hol medencézni. A lány csapatot 3  három éven aluli, kettő tini és 2 nagyjából Léopold és Edgár korú  kislány alkotta. 

Pénteken délben rögtön sütögetéssel kezdtük a napot. Ebédre jó nagy adag sült, így még a következő napokban is ezt ettük. A pénteket tulajdonképpen a kempingben töltöttük. Medencéztünk, lesétáltunk az ugrálóvárhoz, elvoltunk. Este összeültünk vacsizni, a gyerekek hosszan tollasoztak, bújócskáztak.

Szombaton a Lac-du-Der Chantecoque-hoz utaztunk. Ez Franciaország legnagyobb mesterséges tava, amit a Párizs területének vízszint kiegyenlítése miatt hoztak létre. A tó hatalmas, körben strandokkal. Mi a legközelebbit céloztuk meg. A gyerekek akkorát vizeskedtek, egész nap homokoztak, halat fogtak, fürödtek. Mi pedig az árnyékban pihentünk. Piknikeztünk a parton és a napot jégkrémmel zártuk. Este pizzaparty volt a 3 mobilház között, a férfiak pedig meccset néztek a kemping bárjában.

Nagyon klassz hosszú hétvégét töltöttünk így együtt, a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Léopold azt mondta, amikor megérkeztünk, hogy ez a legjobb nap az életében!! 

Igazából két moszkvában élt francia család szervezte ezt a találkozót, amelyen tavaly 5 család vett részt. Idén mi is meg voltunk hívva, abból a célból, hogy évente egyszer találkozzunk így együtt, akik egy időben Moszkvában éltünk. Reméljük jövőre is csatlakozhatunk a csapathoz.