Azzal a közhellyel kezdem, hogy milyen gyorsan elrepült ez a négy év. Megszületett és már négy éves, pont annyi idős, mint amennyi Edgár volt, amikor Montamisébe költöztünk. Sokszor mondja, hogy már nagylány, persze nagyon büszkén és huncutul mutatja kis kezén a négy ujját. Nagyon készült a szülinapjára, hónapok óta hajtogatta, hogy biciklit szeretne és ez is határozottságát bizonyítja, mert még a játékboltok látogatása sem tántorította el attól, hogy biciklit kérjen.
Talán már nem olyan pöttöm, mint volt eddig. Az óvodás társai között is vannak kisebbek, jó középátlagba tartozik. Öt éves ruhákat veszek neki és 26-os cipőt hord. Jut eszembe, konkrét elhatározásai vannak, hogy mit hord és mit nem. Van, hogy folyamatosan ruhában jár és nem akar nadrágot felvenni. Azokkal a ruhákkal, amiket én választok kifejezetten problémái vannak. Cipő téren sem könnyű vele, van, hogy nem akarja semmi áron az új cipőt hordani, majd csak az új van a lábán és nem érti, hogy sportra simán mehet a régi tornacipőben. A legnehezebb, hogy nem annyira tudom megfejteni, mikor mi a probléma, vagy lehet, hogy egyszerűen csak annyi, hogy ellent akar mondani, vagy csak egyszerűen egyedül dönteni. Egy darabig például a ruhákat nem szerette, azt arra fogtam, hogy nem praktikus az oviban WC-re menni vele, most meg épp a ruhákat akarja csak.😂De fogalmam sincs, ha veszek egy csizmát a hidegebb időre azt fel fogja-e venni.
Akaratos és határozott, úgy mint Léopold, csak lányban. Szeret óvodába járni, szerintem nagyon jól megszokta ezt az ovit. Bár az is igaz, hogy most volt egy kicsit nehezebb időszaka. És nem tudtam most sem megfejteni, mi lehetett annak az oka, hogy nem akart oviba menni. Volt egy pár nap, amikor nagyon nehezen indult el. Volt sok nap, hogy boldogan indult, öltözött, készült, majd az ajtóban nagyon sírt. Minden reggel azt kérdezte, hogy lesz-e sport. Mikor mondtuk, hogy nem, akkor nagyon örült. Próbáltuk az óvónőkkel megfejteni, hogy mi lehet a sporttal a gondja, de nem tudtuk kideríteni. Ezen a héten azonban boldogan mesélte este, hogy ő nem sírt reggel és mindig olyan feldobottan pattan ki az oviajtón és meséli mi történt egész nap vele. Arra fogtuk az óvónőkkel, hogy talán fáradt. De az is érdekes, hogy a szülinapját egyáltalán nem szerette volna megünnepelni az ovis társaival.
Még mindig kéri a cumit, amikor nagyon fáradt. Egyre többet meséli, hogy táncolni szeretne tanulni és azt is leírta, hogy mit kell hordani a táncórán.
Most épp nem babázik annyit, mint szeptemberben, vagy a nyáron. Szeret az Edgár szobájába behúzódni és legózni. A pici legókból házat épít, én meg csodálom azt a mini világot, amit elképzel és megalkot magának. Általában én ilyenkor Edgárral tanulok. És folyamatosan színez, engem is meghív, nagyon élvezem ezeket a pillanatokat. Ilyenkor is sokszor irányít, mondja, mit milyen színűre színezzek. Megdícséri, csodálja a végső műalkotásomat.
Mozgásában nagyon ügyes, fürge kislány. Jön-megy, szökdécsel, hamar megtanul mindent. Most például a még picit nagy bicajt is nagyon kitartóan tekeri a vékonyka lábaival.
Izgatottan várja a karácsonyt és csodálja a kivilágított várost. Nincsenek konkrét kívánságai, de ha beszabadul egy játékboltba, akkor ide-oda fut a polcok között és mutatja, hogy mi mindent fog kérni a télapótól karácsonyra. Most épp egyszarvús karkötőt és plüssjátékot szeretne.
Nagyon szeret nekem a konyhában segíteni, kevergeti amit főzök, de segít az asztalt is megteríteni. Pici konyhatündérem. Edgár volt még ilyen, hogy szeretett körülöttem sürgölődni, na meg ő volt a nagy edénypakolóm is.
Ha tehetném egész nap csak puszilgatnám és megtartanám ilyen kis cserfes, huncut mosolyú kislánynak, de majd ahogy telnek az évek rá kell jönnöm, hogy ő is felnő, mint a fiúk, akik már csak hullámokban tűrik a puszilgatást!
Isten éltessen édes pici kislányunk!
