Ismét egy strandolós nap

 A szép idő folytatódott szombaton is. Nem is tudtunk volna más programot szervezni, mint egy újabb türkíz partszakaszt megnézni. Finom, fehér homokos Minorca partja, ezért ilyen gyönyörű színű a tenger körülötte. A legtöbb part nehezen közelíthető meg, vagyis csak gyalogosan és fél órát kell sétálni a parkolótól, hogy oda érkezzünk a vízhez. A Cala Mitjana-ra indultunk szombaton délelőtt. A tele parkoló látványa nem ígérte számunkra azt a csendes öblöt, amit előző nap fedeztünk fel. Az öböl gyönyörű volt, de tele emberekkel. Ráadásul a gondosan megvett allergia gyógyszert itthon hagytam, így Edgár napallergiája miatt mindenképp árnyékot is kellett keresnünk. A tenger víze hát.....nem jeges, de kifejezetten hideg volt itt. Azért így is sokat fürödtünk, mert rekkenő hőség volt. Hol a vízben voltunk, hol felültünk a sziklákra a hűvösbe, hol pedig a homokban hevertünk. 

Bő 3 óra strandolást követően úgy döntöttünk, hogy mégis elautókázunk Minorca híres barlangbárjába, a Cova d'en Xoroi, ba. Ezt mindenkinek bátran ajánlom, hogy kihagyható, mégha nagyon különleges program ebben a barlangba és sziklafalra épült bárban inni valamit. Belépő van, ami borsos és egy egyszerű ital van az árban, amit persze máshol fele áron iszol meg. ha naplementekor érkezel, akkor kétszer ennyi a belépő, közben a naplemente a sziget több pontjáról is megcsodálható. 

Este még a gyerekekkel lementünk az apartmanhotel medencéjéhez, majd mindenki kívánságára beautóztunk a halászfaluba, Fornells-be, ahol első este vacsoráztunk: Restaurant Sa Nansa. Ezt a helyet viszont bátran ajánlom indenkinek, nem hiába kétszer is visszatértünk. Bőségeset ettünk és nagyon jó áron, csendes, tengerparti étteremben. Búcsút vettünk gondolatban a szigettől, mert másnap reggel indultunk vissza Barcelonába, onnan pedig autóval Perpignanba. 

Bátran ajánlom ezt a szigetet főszezonon kívül! Csendes, nyugodt, mivel védett terület a sziget, így nincs nagyon beépítve sem. bár csak pár napot maradtunk, nagyon jól kikapcsolódtunk!

Végre a nap is kisütött

 

Az előrejelzések azt mutatták, hogy a pénteki napunk is esősebb lesz, de hála nem így volt. Míg megreggeliztünk még egy kicsit borongósabb volt az idő, de mintha éreztük volna, hogy szép idő lesz, mindenki nyáriasan öltözve indult el. És milyen jól tettük! Ma igazi strandidő kerekedett. Reggeli után felpakoltunk,  természetesen strandtáskát és fürdőruhát is vittünk, és a sziget dél-keleti csücskébe utaztunk Binibeca kis halászfalu felé. Imádjuk ezeket a csendes kis falvakat, mintha megállt volna az idő. Még nincs sok turista a szigeten és rendkívül pihentető itt lenni, mert nincs tömeg és zaj. Vakító fehér házak, szűk kis utcák ahonnan pici terekre lyukad ki az ember, ahol hangulatos kávézó bújik meg. Kóboroltunk, sétáltunk egyett, boldogok voltunk, hogy kisütött a nap és el is határoztuk, hogy irány a plázs. Guillaume Binidali partját nézte ki. ÚÚÚÚÚ de gyönyörű helyre bukkantunk. Csendes kis öböl sziklákkal körülvéve, türkízkék vízzel. Fürödtünk mindannyian, a gyerekek sziklát másztak, onnan ugrottak a vízbe, én is kipróbáltam. 

Innen Cala Son Bou felé vettük az irányt. s mielőtt ismét megvadultunk volna egy újabb partszakaszon, megebédeltünk egy étteremben. Cala Son Bou egy hosszú, finom homokos tengerpart. Jó nagy hullámok voltak, s mi tényleg megőrültünk annyira élveztük. Kifeküdtünk a homokba, szaladgáltunk a hullámokban, építettünk a homokban, semmi nem hiányzott boldogságunkhoz. 

Napunkat egy sétával zártuk Fornells környékén. Körbesétáltuk azt a pár utcát, ami a sziklafalon található. Felfedeztünk még pár hagngulatos szállást és gyönyörű tengerre néző nyaralóházakat. Mondtam már, hogy imádunk álmodozni róluk és megbeszélni ki melyiket választaná? Megcsodáltuk a naplementét és ittunk egy jó koktélt szállásunk tengerre néző teraszán. Isteni napunk volt!

Második napunk Minorkán

 

Sajnos nem fogtunk ki szuper időt, ezt már az előrejelzésekben láttuk. Nincs hideg, de többnyire borús az ég és néha elered az eső. Nem az a bőrig áztató, de mégis eső. De megbeszéltük Guillaume-al, hogy ezen nincs értelme bosszankodni, alkalmazkodunk. Néha a gyerekek lázadoznak, hogy mennének a tengerbe, vagy a szállás medencéjébe. Ma kinek a gyerekei voltak az egyetlenek akik fürödtek a medencében este? Hát persze, hogy a mieink. Eső ide vagy oda, ami jó az jó és tény, hogy a medencét nem tudták kihagyni. 

Délelőtt a Ciutadellára indultunk a sziget nyugati felére. Régebben ez volt a sziget fővárosa, ma Mahón. Pont nem esett és néha még a nap is kisütött. Elvesztünk hangulatos utcáin, megcsodáltunk kis templomudvarokat, Daphné egy hatalmas játszótéren szórakozott a fiúkkal. Szűk sikátorutcáin rengeteg étterem, kávézó és szuvenírbolt található. 

Innen egy röpke gondolattól vezérelve (Guillaume meglátta a telefonján) egyenesen az Azúr Ablakhoz mentünk, ami egy hatalmas boltíves sziklafal a tenger felé magasodva. Málta jutott eszünkba, ahol még láthattuk ezt a természeti képződményt, ami évek múlva leomlott. 

Minorkának nagyon híresek a strandjai: türkízkék vizű öblei hívogatnak. A Cala Turquetta felé indultunk délután. Hűű, micsoda öbölre bukkantunk. Csöpögött sajnos az eső. Legtöbb különleges strand gyalogosan érhető el fél órás sétával a parkolótól. Nem bántuk a sétát, mégha nem is tudtunk fürödni, mert csodálatos volt a látvány.

Megérkeztünk Minorkára

 

Kihasználtuk egy pár napos utazás erejéig, hogy hosszú hétvége van Franciaországban, a gyerekeknek nincs suli, Guillaume-nak munka. Szerda délután indultunk Barcelonába és onnan mindössze egy órás repülőút volt Minorkáig, a Baleár szigetek második legnagyobb, de még így is nagyon pici szigetére. Voltunk  mi már Mallorcán a fiúkkal, az volt első nyaralásunk négyesben 2013-ban. Emlékszem milyen élmény volt a szmogos és hideg Moszkvából erre a napfényes szigetre utazni. Most nem épp ez a helyzet van, mert már otthon, Perpignanban is igazi szép nyári idő van. De mégis nagyon jó kimozdulni együtt, mi mindig is nagyon szerettünk utazni, mást látni, mint a megszokott körülöttünk.

Szerda késő délután landolt a gépünk és a bérelt autónkkal egyenesen Fornells felé vettük az irányt, ami egy pici halászfalu a sziget északi részén. Egy aparthotelben (Tramontana Park) szálltunk meg, ami felülmúlja elképzelésünket és a képeket, amit láttunk róla. Egyszerűen csodás, tiszta, szép medencével, bőséges, finom reggelivel. Az egész hotel egy öböl menti sziklafalra épült és a kilátás lélegzetelállító. Árban is nagyon kedvező volt, bár hozzá kell tennem, hogy még nincs főszezon. 

Szerda este egyenesen a halászfaluba utaztunk ételért. Mindenki rettenetesen fel volt dobva és persze éhes volt. Pici séta után meg is állapodtunk egy parti étteremnél. Olyan finomat ettünk és olyan kedvező áron. Azonnal belopta magát a szívünkbe a sziget. Az utcák házainak hófehér falai világítanak a napsütésben, közben zöldre festett ablakai, redőnyei különös színvilágot kölcsönöznek. A sziget nagy része védett (több állatfaj megtalálható itt, ami máshol nem él)  így különösen tetszik, hogy nincs nagyon bebetonozva, de közben sokkal zöldebb, mint Málta például.

Mini nyaralásaink

 Úgy is mondhatnám, hogy minden hétvégén nyaralunk. Hétköznapok rendkívül intenzívek, Guillaume 8-tól 8-ig dolgozik, nekem pedig estére a három gyerek irányítás, tanulás, lecke, főzés, vacsora, fürdetés, pakolás, mese jut. Ő is és én is még van, hogy este visszaülünk dolgozni. Alig kezdődik el egy hét és már arra kapjuk fel a fejünket, hogy péntek van. De a hétvégéinken teljesen ki tudunk kapcsolni. A táj, a tenger, a pálmafák, olyan, mintha egy rövidet nyaralnánk. Ehhez hozzátartozik azért, hogy a szombat gyorsan eltelik a tennivalókkal, vásárlás, ide szaladok, oda szaladok, délelőttönként futunk Guillaume-al, de délutántól jöhet a pihenés. Múlt héten vasárnap például Argeles-sur-Mer partjára mentünk. Ez egy kicsit távolabbi partszakasz, amit imádunk a fiúkkal hatalmas hullámai miatt. Nem sokan fürödtek a parton, de mi köztük voltunk. ☝ Hosszú délutánt töltöttünk itt. Szeretem ezeket  a pillanatokat: labdázunk, homokozunk, mogyorót törünk, beszélgetünk.

Szombat este pedig Canet-en-Rousillon kikötőjébe indultunk, ahol már korábban kinéztünk egy klassz tengerre néző bárt. Olyan isteni koktélt ittunk, hogy rég nem ittam ilyen különleges ízvilágú, frissítő italt. s mikor a gyerekek megunták a bárban ücsörgést, csak lerohantak a még meleg homokba egy jó bunyóra (igen, a homokbunyó van divatban köztük barátságos mérkőzésekkel, néha vitába torkolló végkimenetellel), mi meg ültünk kettesben a bárban és élveztük a ritka pillanatokat. 

Leucate sziklafalai

 

Leucate talán a legmesszebbi tengerpart a francia partokon haladva. Leucate híres az osztrigatenyészetéről és a vízi sportolási lehetőségeiről: kite-szörf, stand-up puddle és szörf, bármit ki lehet próbálni. Leucate azért is érdekes, mert már a szomszéd megyében van. De persze még mindig nem messze, 30 percre tőlünk. Sokan jönnek ide Perpignanból osztrigát enni hétvégén, hiszen a frissen szedett osztrigát pici éttermekben árulják: a parton ülve a teraszon fogyasztható a friss osztriga egy jó pohár bor mellett. Kár, hogy a családban egyedül csak én szeretem. Leucate-nál egy lagúnató is található, ott már jártam a gyerekekkel. A tavon is lehet vízisportolni, ott próbálták ki  a gyerekek a vízisíelést. Nagyon különös, egy újabb hangulat kerít a hatalmába arra. 

Ma délután úgy volt kedvünk, hogy elkocsikáztunk Leucate világítótornyához. Itt egy csillagos Michelin étterem is található gyönyörű kilátással a tengerre. A világítótorony egy magas sziklafalon található, ahonnan le lehet mászni a a sziklafal alján található kisebb strandokra. Mi benne voltunk a kalandban, hogy lemásszunk oda. Sajnos fürödni épp nem tudtunk, mert egy sötét felhő és egy kis eső hazazavart bennünket. Gyönyörű volt a tenger kék vize, gondolom nyáron ezek a partok is tömve vannak. 

Kalandpark Le Soler tava mellett

 Szerdán valahogy úgy alakult, hogy időben megebédeltünk a gyerekekkel, a nap is sütött, így felhívtam a kalandparkot, hogy nem-e lehetne aznapra áttenni a programot, amire már befizettünk a honlapjukon. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak és mi már indultunk is. Léopold rettenetesen be volt lelkesedve, imádja az ilyen helyeket. Edgár egy kicsit tartott tőle, szerintem élt benne egy pár nehezebb pillanat emléke, amikor még ősszel voltunk kalandparkban és leblokkolt a tyrolienen (csúszkán), ami megállt a kis patak felett. Persze be vannak nagyon biztosítva, de a szenzáció és a félelem ott van bennük. Daphné is nagyon várta a kalandparkot.

Daphné két pályát csinálhatott végig. Elég ügyes, így nem volt nagy kihívás neki. Kétszer körülbelül végigment rajtuk, utána már csak a fiúkat néztük és egy pici babát, egy hat hónapos kisbabát, akinek az unokatestvére mászta végig a pályákat. Addig a mamija és az anyukája foglalkozott a kisbabával. Daphné pedig érdeklődően nézegette, hogyan etetik és foglalkoznak vele. 

Edgárra nagyon büszke voltam és persze nagyon örültem neki, mert az összes pályát végigcsinálta nagy örömmel. Nem félt a hosszú csúszkán, ami  a patak felett ment keresztbe.

Léopold pedig még a "nagy ugrás" nevű attrakcióra is benevezett. És végig azt hajtotta, hogy nagyon klassz, nagyon klassz. 

Szerencsém van ezekkel a helyekkel, ahol kicsi és nagy is örömmel szórakozik. A legvégén, amikor Daphné már végleg elunta a kalandparkot, a park melletti felfújt gumivárakon szórakozott 5 euróért vagy még másfél órát ráadásul. Jó későn és jó kimerülten és koszosan ért haza a csapat. De mindenki külön megköszönte ezt a programot. 

Oniria, aquarium Canet-en-Rousillon-ban

 A szünetünk második hete kicsit hűvösebbre és szelesebbre sikerült. Tengerpartra nem is tudtunk menni. Annyi mindent terveztünk és annyi mindenre nem jutott idő. Dehát a szünetben is csak 24 órából áll egy nap. Nem gond, lesz még sok szép napos hétvége a nyári szünetig. Akkor azonban majd elözönlik a turisták a régiót és ismét várhatjuk  a nyugisabb, szezonon kívüli időszakot.

Keddre kalandparkot terveztünk be délutánra, ugyanis nagyon megtetszett a gyerekeknek Le Soler-ben a tó melletti park, ahol szombaton voltunk. Kedden azonban pont szemerkélni kezdett ebéd után az eső, így el sem indultunk. De volt még egy program a tarsolyomban esősebb napra, mégpedig az aquarium Oniria Canet-en-Rousillonban. Edgár különösen régóta kérte már hogy elmenjünk megnézni  a halakat. 

Nagyon jót szórakoztunk, sok érdekes halat és tengeri élőlényt láttunk. A gyerekek különösen élvezték a ráját, a "gyógyító halat", azaz a Garra rufát, a hatalmas polipot és még millió más színes halat, amit az aquarium bemutatott. Hatalmas élmény volt, ahogy a pici lyukon be lehett nyúlni az aquariumba és a pici gyógyító halak azonnal ott termettek, hogy megtisztítsák az ujjainkat. Nekem az is tetszett, hogy a régió tengeri világát is hosszasan részletezték, hogy és hogyan élnek a lagúnák halai. Bő két órás klassz délutáni programunk volt.

Anyák napját ünnepeltük ma

 Egy kívánságom volt, egy jó halas étterem. Ahogy említettem nagyon szeretem a halakat, de az elkészítésben mondhatni nulla vagyok. Kötve voltunk az útirány szempontjából, hiszen délután kettőre vittük Daphnét buliba, így nem igazán tudtuk "halas" irányba venni az utat. A Spanyolország felé eső kavicsos öblökben nagyon szép éttermek vannak. De végül a Lac de Soler mellett egy étteremben kötöttünk ki. Itt még sosem jártunk. Soler egy kis falu Perpignan mellett, sokan laknak arra kint hiszen pár perc Perpignantól, de tőlünk inkább a hegyek irányába esik. Amint kiderült van egy tó mellette, nem lehet fürödni és horgászni sem benne,  de nagyon hangulatos, parkos, játszótérrel és sportparkkal. Ebéd után még körbesétáltuk a tavat és vittük is Daphnét a buliba. 

Indulás előtt egy illatos szép tavaszi csokorral köszöntöttek a gyerekek. Edgár pedig egy új telefontokot rendelt nekem királykék színben. A kedvenc színemben. Imádom, hogy ilyen figyelmesek. S mivel napos, nyári, meleg időnk volt, míg Daphné bulizott, mi a teraszon strandoltunk. Klassz napunk volt, jót pihentünk! Hálás vagyok az életemnek, talán a legnagyobb dolog, ami történt velem, hogy megadatott, hogy családom legyen. 

Közben szinte egész évben az jár a fejemben, hogy 15 éve nem él már anyukám. Nagyon-nagyon sok idő és sokszor nagyon hiányzik. Ünnepekkor tátong leginkább a hiánya, de a mindennapok sem múlnak el egy- egy gondolat, vagy a gyerekekkel való, róla történő beszélgetés nélkül. 

Isten éltesse az anyákat idelent és odafönt !!!!

Szülinapi buliban: Ferme des Colombiers

 Vasárnap délutánra Daphné szülinapi buliba volt hivatalos. Nagyon készült, számolta a napokat. Szombaton elindultunk ajándékot vásárolni. Nem volt könnyű, mert úgy választott, hogy neki is ugyanaz kellett volna. Hol rábeszéltük egy szép ajándékra, hol lebeszéltük, hogy ő nem kap. Végül kiegyeztünk abban, hogy kap egy jelmezt, ugyanis jelmezbe öltözve is lehetett menni. Neki pedig egyetlen jelmeze van, a Minnie egeres, ami már nagyon szűk, legutóbb is leszakadt róla az óvodában. Rettentő boldog volt a pillangó jelmezben, itthon főpróba volt. Csillogó pillangószárnyak, varázspálca és diadém. Mindez rózsaszínben természetesen. Hihetetlen érdekes a két fiú után ez a színes, csillogó "kislány világ". 

Ja, és plusz egy fülbevalóval tértünk haza. Ő kérte, már régóta beszéltük, de egyedül nem mertem elvinni a közeli bevásárlóközpontba, ahol egy pár perc alatt mindent megoldanak. Együtt volt a család, Guillaume is és a fiúk is. Egy könnycsepp sem gördült le az arcán, de miért is gördült volna, gyönyörű lett.

A mai napon pedig türelmetlenül várta a délutánt, hogy végre Camille-al ünnepelhesse egy farmon a szülinapját. Volt ugrálóvár, rengeteg állat, pónilovaglás. Jó koszosan, porosan jött haza. Egy jó fürdő után elhúzódtunk a szobájába, hogy mindent nyugodtan elmesélhessen. Nem volt gond az elalvással.