Courchevel - 2017

Egy csodálatos hosszú hétvégén vettünk részt Guillaume-al Courchevel-ben, az Alpokban. Mondták nekem előtte, hogy különleges és luxus, de hogy ennyire, arra nem gondoltam. Lyonig repülővel, utána autóval érkeztünk meg csütörtökön 11-kor ebbe a csodálatos hegyi síparadicsomba. A hosszú hétvége legnagyobb részét síeléssel töltöttük. 4o-en mentünk kb. a cégtől, voltak akik nem síeltek, azoknak hóban túrázás és masszázs volt szervezve. Egy gyönyörű alpesi szállodában laktunk, ami természetesen pályaszállás volt, azaz rögtön a pályára siklottunk ki és még a síbakancsunkat is segítettek feladni a szállodában, annyira luxus volt. Volt egy spa részlege, miután bezártak a felvonók, a jacuzziban, hammamban relaxáltunk. 

Mesebeli volt a táj. Courchevel a 3 Völgy legszélső állomása. A világ egyik legnagyobb síparadicsoma több, mint 6oo km hosszú pályákkal. Les Ménuires, Méribel, Val Thorens szinten itt találhatóak, de a 3 völgy egésze Courchevel-ből is elérhető. Courchevel 185o rettentő drága is, a kliensek többsége orosz, akik köztudottan kedvelik a luxust és tele vannak pénzzel. Nercbundák és felvarrt arcok, szájak jártak-keltek az utcákon. Maga a település utcáit Hermes, Cartier, Dior üzletek, drága óra és ékszerüzletek szegélyezik. 

Egy tökéletesen megszervezett utazás volt, hihtetlen élmény. A péntek esti vacsora diszkóba torkollott egy tipikus helyen, ahol éjféltől kissé foghíjason öltözött lányok táncoltak az asztalokon, akik még ruhát is cseréltek, hajnalban már símaszkban táncoltak. Láttuk, hogy mulat a felső tízezer. Érdekes volt. Szombat este pedig egy fél órás szervezett túra vezetett a hegyi étteremhez erdőn keresztül. Fáklyával vonultunk, félúton pezsgővel és forraltborral vártak bennünket, amit a havas erdő közepén megrakott tűz körül fogyasztottunk el. Csodálatos volt, mert ezen az estén hatalmas pelyhekben hullott a hó. Sajtfondü volt a vacsora és persze ez az este is táncba torkollott, folyamatosan génépivel (alpesi gyógynövénykből készült alkoholos rövidital) élénkítettek bennünket. Amikor véget ért a mulatság, mondták, hogy öltözzünk és menjünk ki, mert meglepetés vár bennünket. Tűzijáték volt, és már indultunk is hazafele. Hogy? Hát szánkóval. Mindenki fogott egy szánkót és a sípályán száguldottunk le. Annyira klassz volt, hogy még párszor lecsúsztam volna. Jó volt újra gyereknek lenni!

Az utolsó délelőtt pedig még mesebelibb lett a táj, miután előző éjszaka folyamatosan hullott a hó. Jó nagyot sétáltunk, megcsodáltuk a környező, még luxusabb szállodákat és vasárnap délután indultunk vissza Lyonba, hogy elérjük a repülőnket. Szerintem egy nagyon emlékezetes út marad ez számomra!

Gitár meghallgatás

Karácsony előtt nem sikerült rávennem, hogy az öregek otthonában gitározzon. De elmentünk, megnéztük, megértem én, hiszen csak szeptemberben kezdte. De megígérte, hogy a féléves meghallgatáson játszani fog. Hát elérkezett az idő, ma délután családosan felvonultunk a falu központjában található kis terembe, hogy meghallgassuk Léopoldot. Izgult nagyom, de eljátszotta hibátlanul és nagyon büszkék voltunk rá. Siokáig tartott vagy két és fél óráig. Nagyon szépen viselkedtek, még egy kis uzsonna is várta a gyerekeket. Hangulatos , családias rendezvény volt. Léopold örült, hogy el sikerült szépen játszania a Caravan nevű darabot.

Az ötödik fog

Ha jól számolom az ötödik foga hullott ki Léopoldnak. Felül már jó nagy lyuk van, nagyon vicces így a fizimiskája. Elemzi, hogy nem tud beleharapni a kekszbe (de megoldja...még jó, hogy nem nekem kell helyette csinálnom) és hogy az "f" betűt sem könnyű kiejteni. Hát ilyen nehézségek fogalalkoztatnak bennünket mostanában.

Nagyon büszke magára , 10 eurót hozott a kisegér, kétszer annyit, mint eddig (mert a kisegérnek nem volt kisebb bankjegye épp aznap este).

Büszkeség

Megérkezett a diplomám. Guillaume mondogatta mindig nekem, hogy foglalkozzak vele, ha munkát keresek, majd kérik a papírt is, nem elég mondani, hogy megvan..Nem volt egyszerű az eljárás, míg megszereztem, mert speciális borítékot kellett küldeni, felhívni őket, nem vették fel, majd magyarázni, küldik a formanyomtatványt stb. De itt van, most már papíron is az enyém megérkezett a napokban Grenoble-ból.

 Jó érzés kézhez venni, mindig jó lesz rátekinteni, mert sok-sok emléket felidéz: a kezdeteket, amikor francia nyelvizsgát tettem Moszkvában(!) magyarként (az egyetemi felvételihez kellett), a Máltai első hónapokat (egy 2 és egy 5 éves kisgyerek mellett, akik csupán fél napot jártak oviba), az különösen kemény volt, ott igazán kellett Guillaume támogatása, amiből tényleg nem volt hiány. Sok-sok reggelt, amikor Guillaume elvitte a gyerekeket oviba és könnyes szemmel ültem le tanulni a francia pénzügyjogot, könyvelést franciául és a társasági jogot. Lelkileg és sokszor fizikailag szenvedtem tőle (Guillaume néha mondta, hogy ő ezt nem bírja nézni, tőle hagyjam abba). A kis tanulószobám is szép emlék marad, pici volt, télen ez volt az egyetlen helyiség a házban , ahol nem 15, hanem 17 fok volt. Azokat a heteket, amikor Máltáról Grenoble-ba utaztam és 3 nap alatt 6 vizsgát tettem le. Amikor szerdán túlvoltam egy délelőtti és egy délutáni 3 órás írásbelin és már aznap este kezdhettem az ismétlést a csütörtöki és a pénteki 3 vizsgámra. Alig aludtam, hajnalban ébredtem, verte a vihar az ablakot és féltem, hogy jutok el a vizsgára másnap gyalog.

 De nem felejtem el azt a hosszú magányos sétát, a Grenoble-i campuson, amikor túlvoltam életem legelső francia jogi egyetemi vizsgáján és még az eredményt sem tudva majd szétcsattantam a büszkeségtől, hogy nem adtam fel, hogy egyáltalán mégis eljöttem vizsgázni, hogy tudtam írni 6 A4-es oldalt franciául értelmesen. És a pillanatra, amikor megláttam az első félév eredményét, hogy mindegyik vizsgám sikerült, némelyik nem is rosszul, a gyerekek hirtelen nem tudták mitől sírok, de látták, hogy közben nagyon örülök és velem örültek. Hogy Léopold mindig mellém akart ülni vacsinál, amikor hazajöttem a vizsgákról, csak azért, mert sikerültek a vizsgáim. És hogy ahhoz képest, hogy az elején szótárral tanultam és azon törtem még októberben is az agyam, hogy mi van, ha nem értik a vizsgán, amit beszélek, végigcsináltam két vizsgaidőszakot! Büszkeség, erre tényleg igazán büszke vagyok!

.... és a folytatás

Bár esős időt mondtak mára, az eső pontosan akkorra ért ide, mire befejeztük a kertészkedést. Délután ötre. Délelőtt még teniszezni is voltunk Montamisé teniszpályáján, majd célbavettük a Jardiland nevű kertészboltot, ahol feltankoltunk mindenféle kerti ezzel-és azzal. A kert kitisztítása után fel kell javítani a gyepet, vettünk fűmagot, ami olyan szerrel van keverve, hogy állítólag kevesebb moha nől ősszel (hiszem, ha látom, de azért megvettük). Vettünk földet a kis zöldségeskertemnek és a ház oldalában is van egy darab, amit fel kellene javítanom és bevirágoztatnom. 

Így délután átültettem azt a virágot, amit majdnem 10 éve kaptam az utolsó együtt töltött szülinapomra anyukámtól! Még él és olyan becsben tartom ezt az élőlényt, mert élő és teljesen más, mint egy tárgy. Anyósomtól is kaptam virágokat, amiket elültettem, az árvácskákat kiültettem a kertbe és végül a gyerekek is csatlakoztak hozzám a legizgalmasabb résznél, azaz újracsináltuk a kis züldségeskertet. A földet feljavítottuk benne és újraültettünk mindent, plusz a ma vett 3 tő málnát és 6 tő epret. Jajj, csak azt kérem, ha nem is nagy termés lesz, de a gyerekek örömére egy két gyümölcs legyen rajta, mert nagyon szeretik szedegetni. És olyan örömmel kertészkedtek velem, hozták a vizet a növényeket, főleg Léopold volt lelkes. Jó volt látni őket!

Egy komposztálót is tervbe vettünk, ahogy látszik tervek vannak és elkötelezettség is, mert én személy szerint imádok kertészkedni, csak az idő...az itt a problémás. A hétvégék is végesek. Viszont jön a szép idő és így hogy  a gyerekek is kikívánkoznak, könnyebb kinnt dolgozni.

De elégedetten kezdünk neki a következő hétnek, mert két nagy munkán túl vagyunk!

Elsö igazi tavaszi hétvége

Már a héten nagyon meleg volt. Napközben húsz fokig szökött a hömérséklet. A hét nagyon gyorsan elszaladt, hogy dolgozok. Kettöt fellélegzek és vége. A gyerekek nagyon jól bírják a napközit, élvezik és büszkék is magukra. Hogy a lelkesedés marad-e...meglátjuk.

Mivel itt a tavasz, a tavaszi kerti munkákat is el kellett kezdeni. A gyepünk be volt mohásodva, így Guillaume vett egy gyepszellöztetöt, de nagyon kemény meló volt és alig haladtunk. Így a francia vaterán bérelt mára egy benzines gépet. Egész nap a kertben voltunk, kinyitottuk a medencét, a gyerekek és én is megmártóztunk ( nem fürödtünk) a 16 fokos vízben. Rengeteg mohát kitakarítottunk a gyepböl. Én levágtam a futószölöt ( levelestöl sokkal nehezebb volt a nyáron), porszívóztam a száraz leveleket és gyomláltam. 

A verandán ebédeltünk és este eljutottunk Léopolddal egy 6-7 km-es körre. Szerintem most jól alszik :-) Nagyon bírta és azt mondta nekem, hogy "ez a mi kis nyugodt idönk, amikor csak ketten vagyunk és beszélgetünk". Nagyon aranyos volt. Addig Guillaume és Edgár visszavitték a gyepszellöztetö gépet. 

Én még kicsit folytatnám holnap, de esöt mond egész napra. Szeretnék egy kis kertet, ahova egy két finomságot ültetnék. Már van egy, kis kerti ágyás, csak a földet fel kellene javítani benne. A  mentát nagyon sokat használtuk tavaly nyáron, és a metélöhagymát. De szeretnék egy kis epret és málnabokrot. A gyerekek imádnak a kertböl szemezgetni.

Gyakorlat az egyetemi kórházban

Múlt szerdán kezdtem. Egyelőre értelmes, értékes időtöltésnek tűnik ez a kialkudott 3 hónap félmunkaidőben. Hétfőn, szerdán és pénteken fél napot vagyok, kedden és csütörtökön egész napot. Mivel a gyakorlatért nem fizetnek, legalább a gyerekek őrzése sem kérül pénzbe, hiszen minden nap odaérek értük. Kényelmes így,  óóó milyen jó lenne nekem egy ilyen félmunkaidős állást elcsípni, dehát álmodik a nyomor, a hosszútávú terveim most szépen átformálódtak rövidtávúvá és a suli befejezésére (végre!!!!) koncentrálok. 

Szóval mindenféle érdekes dossziékba, kapok betekintést, tudok bekapcsolódni a munkába. Megszenvedtem érte!

Végetért a szünet

A gyerekek ma újra kezdték a sulit. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy Léopoldnak a helyettes tanárnője sem jött vissza, ma az igazgató volt egész nap a gyerekekkel, és holnap egy harmadik tanárnő érkezik. Hát nem jó így kezdeni az iskolát, pedig olyan kedves, rendes tanárnővel indítottak év elején, de babát vár és mivel korábban is gondjai voltak, így nem dolgozik. Vettem ma Léopoldnak (és Edgárnak) itthonra gyakorló füzeteket, mert szerintem a tananyag szempontjából sem jó, hogy mindig más van velük, nem is beszélve arról, hogy kivel beszéljek így Léopoldról, épp terveztem egy kis találkozást, hogy beszéljek róla, de így értelmetlen is... Ki vagyunk akadva, mert ráadásul magániskola, szóval ezért fizetünk, röhej....

Megismertük Thomas-t!

Végül akármennyire is hihetetlen, de március 1-én elkezdtem a gyakorlatomat a helyi egyetemi kórházban. A nagyszülők jöttek a gyerekekért kedden és és vitték őket Nantes-ba pár napra, ugyanis nekik még szünet volt. Könnyebb volt így nekem, hálás vagyok érte nagyon. Bár a gyerekek nem érdemelték meg, amyósomék csütörtök este kétségbeesve telefonáltak, hogy nem bírnak a gyerekekkel, nem fogadnak szót és tiszteletlenek! Hát nem volt jó érzés. 

Az első hetem egészen jól telt a gyakorlat értékesnek és érdekesnek ígérkezik. Pénteken este még eljutottunk moziba , megnéztük a Loving című filmet és még egy étterembe is beültünk. Szombaton reggel indultunk a gyerekekért.

És végre a hétvégén megismertük a család legkisebb tagját, Guillaume öccsének a másdik kisfiát, az egy hónapos Thomas-t, aki február 3-án érkezett a családba. Nagyon kis drága szuszogó csomag volt. Jól telt a vasárnap, a gyerekek örültek Williamnek, aki immáron nagytestvér lett. Együtt volt a család, Guillaume húga is Nantes-ban volt, Afrikából jött haza.

Vasárnap, amikor hazértünk jól elbeszélgettünk a gyerekekkel, arról, hogy viselkedtek és megbeszéltük Guillaume-al is, hogy behúzzuk a féket. Elmondtuk nekik, mit várunk, katonaság egy darabig. Nincs apelláta, nem mehet így továbbm ránk is nehezen hallgatnak, és akkor megy a könyörgés, a húszszor kérem, akkor sem, kiabálás és veszekedés, nekik sem jó. A tiszteletlenség, arról meg szó sem lehet....