Kertészkedünk

Az őszi szünet ezerrel folytatódik. Mi Pali papával utaztunk vissza Montamiséba, hogy meglássa a házunkat. Mivel a kertünk elég nagy, rengeteget kertészkedünk. Fákat metszünk, rendezgetjük a terepet, ami nem kicsi, van mit tenni ősszel. De olyan gyönyörű időnk van, hogy én ma szalmakalapban és napszemcsiben lódultam ki kertészkedni. Persze a szalmakalap új funkciót kapott: megvédi a hajam az apró kis levelektől, amik csak úgy záproznak a fejemre egy-egy bokor metszésekor. Minidg is imádtam a kertet, a kertészkedést és még a gereblyézés monotonitása is hihetetlen megnyugtató számomra. De a saját kertedet kapirgálni, szépítgetni az egészen más!

Minimagyarország

Meglátogattuk Szarvason a minimagyarországot. Csütörtökön már torkig voltunk a fürdővel - Léopold nem - így ez jó programnak ígérkezett délutánra. Ez egy park, ami közvetlenül az arborétum mellett található és  az ország híres épületeit ábrázoló maketteket helyztek el földrajzi szempontból is megfelelően. Tényleg nagyon színvonalas program a gyerekekkel, nagyon tetszett mindannyiunknak. Interaktív, vonatok közlekednek és egy-egy harangjáték, az épülethez tartozó dal is egy gombnyomásra meghallgatható.

20 éves gimis találkozó

Júliusban a szegedi egyetemi találkozóra utaztam haza, most pedig gimis társaimmal találkoztam. 20 éve érettségiztünk a kecskeméti katona József gimnáziumban. Tényleg nagyon jó osztályunk volt. Élmény volt velük találkozni látni kiből mi lett, ki hová érkezett és ki hogyan keresi még mindig az útját. Mindenki virult, jókat beszélgettünk. Én egykori koleszos társammal Erikával aludtam egy szobában, kedvesen foglalt nekem szállást egy hangulatos apartmanházban. Még másnap reggel is hosszan beszélgettünk egy kávéházban. 

Délután négykor találkoztunk a gimiben, ahol mindenki mondott pár szót magáról. Majd innen indultunk Joe bácsi kocsmájába. Finomakat ettünk, pezsgővel koccintottunk, volt tortánk,aminek a teteje a gimis tablónk volt.

Tényleg hálás vagyok, hogy el tudtam menni és csak megerősít, ha tudok, legközelebb is ott szeretnék lenni.

Őszi szünet

Alig kezdődött el az őszi szünet, mi már készülődtünk is. Pénteken az egész család Pali papához utazott Magyarországra. Külön öröm volt, hogy Guillaume is velünk tartott, régóta nem volt Magyarországon és nagyon szeret jönni, azt mondta teljes határozottsággal, hogy ezennel nem hagyja ki.

Két fontos küldetésünk is volt: nekem 20 éves gimis osztálytalálkozóm volt Kecskeméten, rögtön érkezésünk után szombaton este. Október 24-én pedig Pali papa 80 éves lett, meg kellett ünnepelnünk.

A gyerekek rettentően várták ezt az utat, már napokkal előtte csak erről beszéltünk, jó érzés látni ilyen nagy izgalomban őket. Az időnk szép volt, bár 5-10 fokkal hidegebb van már Magyarországon. 

Jártunk Kecskeméten, ugyanis Guillaumék elvittek az osztálytalálkozóra, így megmutattam a gyerekeknek, hogy hol jártam gimnáziumba, sétáltunk a városban egyet, majd ők visszautaztak Cserkeszőlőre. Én pedig egy szuper estét töltöttem együtt betegre beszélve a torkomat az egykori diáktársaimmal.

Kecskemétről vasárnap egyenesen Budapestre utaztunk, ahol Andi és Kristóf barátainknál aludtunk. Nagyon jó volt őket látni Kismacistól, jókat beszélgettünk, igazi szíves vendéglátásban volt részünk. Barátaink annó meglátogattak bennünket Moszkvában és Máltán is. Invitáltuk őket egy Poitiers-i utazásra. 

A budapesti utunk egy kicsit rohanós és rövid lett, jó tapasztalat, hogy bármennyire is szeretném, a gyerekekkel barátnőket látogatni, összeszervezni nagyon nehéz. Ráadásul legközelebb gyerekprogramot fogunk szervezni, mert az ezer helyre látogatás - még akkor is ha a legnagyobb szeretettel várják őket - nekik nem élvezet. Hétfőn már utaztunk is vissza Pali papához, aki finom vadas vacsorával várt bennünket. A gyerekek boldogan ünnepelték 80 éves nagypapájukat. 

A szünet hátra lévő részében semmi mást nem csináltunk, az egyetlen szarvasi kirándulásunkon kívül, minthogy fürdőbe jártunk. Léopold rettenetesen élvezi, hogy már csúszdázhat is az óriáscsúszdán.

Edgar levest készít

Edgárék az oviban a zöldségekről tanultak. Zöldségeket kellett bevinnünk, voltunk egy kis kertészetet meglátogatni, ahol megnézegettük melyik zöldség nől a föld alatt, melyiknek esszük a levelét. 

És a bevitt zölségekből még finom levest is készítettek a gyerekek. Így tegnap előtt este Edgár azt gondolta, ha már ennyire belejöttek az oviban, akkor itthon is kipróbálja. Irtó aranyos volt, mert mindent előkészített hozzá. 

Kikészítette a turmixgépet, beledobálta a hámozatlan gyümölcsöket és hatalmas szemekkel rámnézve, igen okos tekintettel azt mondta: " Az óvónéni azt mondta, hogy vizet is kell belerakni." Nem is értettem először hova viszi a vizet ki a teraszra, majd látom ám, hogy a turmixgép rég elő van készítve a földre, bedugva a konnektorba, és már önti is bele a vizet. Hát kérem így készül a leves. Csak éppen gyümölcsből, még pedig hámozatlanból. Nagyon drága volt...imádom a kis kulktámat.

Moszkvai barátaink látogatása

Már egy hónapja lefixáltuk ezt a hétvégét, hogy hozzánk látogatnak moszkvai barátaink. Nagyon sok időt töltöttünk együtt Moszkvában és azóta is tart a barátság, tavaly még együtt is szilvesztereztünk új párizsi otthonukban egy szép  családi házban, amit teljesen átépítettek. Ezennel nálunk következett a látogatás. A gyerekek is nagyon várták, ráadásul Léopoldnak meghívása volt szombat délután egy szülinapi buliba. Jól jött ki a lépés, mert a buli Poitiers nagy központi parkjában volt, ahol a gyerekek is jót játszottak. Után egy kis sétára is futotta a belvárosban. Itthon azután vacsi, a gyerekek nehezen aludtak el, mert nagy volt az izgalom. 

Ma délelőtt a falut mutattuk meg barátainknak, igazán klassz hétvégét töltöttünk együtt. Guillaume Moszkvában Pierre -Alexis-vel sportolt, így a fiúk szombaton délután még sqasolni is eljutottak. Igazi nosztalgia volt így a régi szép idők emlékére! Azt hiszem mind a négyen nagyon örültünk ennek a hétvégének!

A gyerekek igazán kimerültek, még két nap suli, jöhet a szünidő és irány Magyarország!

Bogarakról

Ezen a héten pedig a Léopold osztályát kísértem el  Poitiers "tudományos központjába" az Espace Pierre Mendes-be. A tudomány ünnepe van jelenleg Poitiers-ben, csak győzném elolvasni, milyen programok vannak, de csak gyűlnek az olvasnivalók az éjjeliszekrényemen, köztük a könyvek, amik a szakdogámhoz kellenek (de ez egy másik történet).

Szóval kedden délután a bogarakról láthattunk egy nagyon érdekes előadást. Egy fiatal lány kalauzolt bennünket, gondolom egyetemista lehetett, aki hatalmas lelkesedéssel a gyerekek nyelvén adta át az információkat a kisiskolásoknak. Bogarakat simogattak és nagyítóval vizsgáltak legyeket és más bogarakat. Megtudhattuk, miért bogár a bogár és mi a hernyó és hogyan növekszenek a bogarak. Élvezték, még én is....

Elérzékenyülök, ahogy látom Léopoldot az iskolások között és csodálom a lelkesedését, tényleg örömmel tanul, egyelőre....de azért én nagyon bízom benne, hogy a lelkesedés megmarad.
A képen látható bogarat (kerestem, de magyarul nem tudom sajnos a nevét) még meg is simogathatták.
Levélsáska, köszünöm Juditkám!

Szorgos kezek a konyhában és a kertben

Péntek délután olyan szorgosan segítkeztek körülöttem, hogy csak kapkodtam a fejemet. Először összedobtunk egy csokisütit, majd kimentünk a kertbe kertészkedni. Az igaz, hogy olyan gyorsan sötétedik és a héten le is hűlt egy kicsit a levegő, hogy nem nagyon jártunk kinnt a kertben. Pedig lenne tennivaló, magam sem tudom mire várok, kellenének eszközök, mert fákat kellene metszeni, de méég bennt is ajtót festek és a függönyvásárlás -varrás is vár rám. Csak sorjában, mondogatom, közben pedig rohannak a hetek.
Szóval Léopold kapálta a fák tövét, Edgár szorgosan locsolt én pedig gereblyéztem. nagyon várták az esti aperót, hiszen péntek lévén ezzel zárjuk mindig a hetet. Léopold nagyon büszke volt, hogy ő olvasta a receptet és végig mindent ők csináltak. Hát ha ez mindig így lenne...

Kertészeti látogatás

Ma elkísértem Edgárék osztályát egy pici kirándulásra. Egy kis kertészetet látogattunk meg. Megnéztük együtt a zöldségeket, mi hol nől, milyen színű és formájú, majd meg is kóstolgattuk őket. Íme az én kis csoportom Edgárral természetesen.

Családi hétvége Nantes-ban

Jó sűrű volt a hétvége, ugyanis a mamie 60. születésnapját ünnepeltük. De előtte még Léopold beugrott egy szülinapi buliba, majd 15-kor tudtunk csak elindulni. A gyerekek nagyon várták a hétvégét ami nagyon gyorsan elrepült, épp csak együtt vacsoráztunk, másnap ebédeltünk, egy kis játszóterezés és huss, már indultunk is vissza. Nagyon jól éreztük magunkat, mégegyszer Isten éltesse a mamiet 60. szülinapján.