A kétnyelvűségről

Nagyon érdekes élőben látni, hogyan válik Léopold kétnyelvűvé. Ezen az izgalmas úton már azzal elindítottuk, hogy kétnyelven beszélünk hozzá: Guillaume franciául, én pedig magyarul. Az első szót - mamma - franciául mondta ki, már amennyiben nem a nagymamájára gondolt (de valószínű nem, mert őt mamie-nak hívjuk).

Nagyon figyelünk arra, hogy mindenki kizárólag a saját nyelvén beszéljen hozzá, de erre nem is nehéz ügyelni, mert nekem a legnehezebb - és csak ritkán illendőségből teszem meg pár mondat erejéig - , hogy Léopoldhoz franciául beszéljek. Az érzéseimet, azt, ami a szöveg mögött van franciául nem tudom közvetíteni. És ezt a jelenséget igazán most tapasztaltam meg. Olyan felnőtt franciával, aki nem áll hozzám közel sokkal könnyebben megy a társalgás franciául.

Kezdődött azzal, hogy amikor Guillaume hazért a munkából, én mindig mondtam Léopoldnak, hogy itt van apa. Hamar meg is tanulta, ha kérdeztem hol van apa, huncutul mosolygott az orra alatt, majd ránézett. Egyszer mondtam Guillaume-nak, kérdezze már meg kíváncsiságból, hogy én hol vagyok. Elhangzott a kérdés franciául, majd Léopold bámult a CD-ék közé, meg a falon lévő képre. Na de ezt is megtanította Guillaume neki, természetesen franciául. S mivel így hallotta rendszeresen, ha Guillaume magyarul kérdezi tőle, nem megy a válasz. De ha én kérdezem franciául, hogy hol van apa, az sem megy.
A minap azonban rájöttünk, hogy van amit mindkét nyelven ért. A konyhában lógott egy kis hóember a falon. Ha kérdeztem, hol a kis hóember, akkor megkereste, odanézett. S mikor másnap Guillaume kérdezte franciául, akkor is megtalálta és ez nem egyszeri alkalom. S valahogy így gondolom én, hogy idővel mindent megtanul két nyelven, ha eleget hallja mindkettőnktől. S majd később pedig megérik arra, hogy azt is tudja két nyelvet használ és melyikkel kivel tud kommunikálni.

Megvagyunk, jól vagyunk

Bennünket is sokkolt a hír, nem is beszélve arról, hogy még talán egy év sem telt el az előző robbantás óta, ami metróállomásokat érintett. Én viszonylag régóta nem ültem metrón, pont ma viszont a városba indultam Léopolddal, a Vörös tér mellé. Guillaume hívott délután telefonon, hogy azonnal indul értem és autóval hazavisz bennünket, ugyanis a metróvonalakat fokozottan ellenőrzik, nem szeretné, ha valahol elakadnánk. Mihamrabb veszünk egy GPS-t és lehetőleg autóval fogok közlekedni. Már vezetgetek is egy kicsit, csak hiányzik a GPS adta biztonság. Egyre nehezebb a metró lépcsőin Léopoldot emelgetni, ráadásul mindent megfogdos, az pedig az egészségének nem tesz jót!!!

Szülinapi ajándék

Mivel úgy, mint a karácsonyi ajándékait, a szülinapi ajándékát sem cipeltük magunkkal utazásunkra, így kicsit késve került beszerzésre egy orosz hintaló. Olyan régóta kinéztük neki, a hatalmas játékboltokban (ahova később nem szabad majd együtt mennünk) mindig örömködve nézte a lovakat, amelyek még hangot is adnak ki. Se felmászni, se lejönni nem tud egyedül, de annyira büszkén feszít rajta, és milyen boldog volt, amikor megvettük. Ahogy toltuk a kosárban, le sem vette róla a szemét.

A közeli parkban

Tegnap délután már profibb módon megismételtük Léopolddal a szánkózást. A régi babakocsi ülőkerészét erősítettük rá, így nem lógott hátra a feje és a bundazsákja is tökéletesebben takarta, plusz még egy kisebb báránybőrrel védekeztünk a hideg ellen. Pár perc sétára tőlünk van egy nagyobb park, ahol több játszótér, hatalmas terek, rendezett növényzet van. Már rég kinéztem, ha Léopold már járni fog, akkor ide megyünk levegőzni, ahol nincs forgalom és szabadon mozoghatunk.

Miután a háztömb körül jól megszánkóztattuk Léopoldot és láttuk, hogy mennyire élvezi, elindultunka parkba. A parkban még egy kisebb domb is van, ahol kb. 30 méteres pályán lehet szánkóstól lesiklani. Léopold még nem próbálta ki :-) Viszont kivettük a szánkóból, hogy egy kicsit ismerkedjen a hóval. Gondoltuk itt esni sem tud akkorát. Rövid idő után vizes volt a hótól, nagyon élvezte. A cipőjét pedig le kellett húznunk és az én irha kesztyűmet húztuk a lábára, hogy ne fázzon a hazaúton. Örült a kutyáknak, akiket a parkban sétáltattak és a legjobban mindannyiunknak két télapóruhába öltöztetett fehér kutyus tetszett. Még hazafelé a szánkóval is elkísértük őket...

Az első szánkózás

A mai napon adta magát a program. Mínusz 13 fok, reggelre pedig vastag hóréteg. Mivel a hétvégén végre megvettük Léopoldnak a szánkót, így egyértelmű volt, hogy ma délelőtt kipróbáljuk együtt a közeli parkba. Tetszett neki, énekelgetett egész úton, na meg biztos fázott is, mert nem ficánkolt annyira, mint a babakocsiban. Pali papa Jézuskája és az én Télapóm azonban gondoskodott arról, hogy legalább a fejünk ne fázzon annyira, ugyanis mindkettőnk bundasapit kapott ajándékba :-) A szánkózást még professzionalizálnunk kell, ugyanis a kis feje annyira nincs befedve, ráadásul esett is a hó, hogy remélem nem fázott végül meg. Kell valami védelem a feje köré, az biztos. A parkban csak egy kört mentünk, azt ne is mondjam, hogy mi voltunk az egyedüli szánkósok. Az utcán pedig olyan sajnálkozva néztek rám a járókelők, mintha azt gondolták volna: szegény anya, nincs pénze babakocsira. Azokon az utcai szakaszokon, ahol eltakarították a havat, ott én is sajnáltam magamat...A parkban ittunk egy meleg teát és ettünk egy kis babakekszet, s már indultunk is vissza. Én pedig akkor énekelgettem, amikor a 12 sávos körút alatti aluljárón átcipeltem Léopoldot szánkóstól. Na de valamikor és valahogy mindent el kell kezdeni....A hétvégén a családi szánkózásnak már nagyobb tapasztalattal futunk neki!!!

Változások

Sok élménnyel gazdagodtunk az elmúlt 3 hét alatt. Léopold sokkal nyitottabb lett, már nem folyamatosan utánam nyöszörög, mint ahogy azt tette az utazás előtti időszakban. Míg Nantes-ban voltak nehézségeink emiatt, addig Cserkeszőlőn már nyugalommal távolodott el tőlünk mind otthon, mind vendégségben.
Tegnap este Guillaume még azon is meg volt lepődve, hogy egy hét alatt mennyit változott. A mozgása rohamosan alakult, teljesen behozta kortársait. Biztonsággal áll, feláll bárhol, lépeget kapaszkodva. Elvből nem sétáltatom, hogy ő maga fejlessze egyensúlyérzékét olyan szintre, hogy egyedül is bátran nekivágjon a nagyvilágnak. Voltak kétségeim, de teljesen beindult a mászása is. Kúszik, majd mászik, ebből felül, majd térdel és feláll. Jön-megy utánam a lakásban, pakol, rámol. És én ezt nagyon élvezem. Mert jó látni, ahogy felfedezi a világot és jó érezni, hogy ott tudom hagyni öt percre, mert elvan és nem nyöszörög utánam, hanem belevág és megkeres, ha eltűnök.
Ma a mosógéppel ismerkedett. Derékig bennvolt, majd kiegyenesedett, persze a feje beakadt, a két keze és háta kinnt volt. Mégegyszer bemászott, majd oldalazva sikerült a fejét is kiszabadítania. Messziről figyeltem, csuda aranyos volt.
Most kezdett el igazán utánozni bennünket, sok szótagot utánunk mond és természetesen mamázik. Próbál grimaszokat is utánozni. Most a mesekönyvek háttérbe szorultak, mivel a jövés-menés van porondon. zene jöhet bármikor és bármilyen mennyiségben!

Zárónap

Ma van 3 hetes nyaralásunk utolsó napja. A hétvégén még kirándultunk egy kicsit Solymárra, ahol nagy gyerektársaság fogadta Léopoldot. Családfőnk már egy hete hazautazott, szólította a kötelesség!
A mai napon úgy döntöttünk, hogy egy utolsót pancsolunk, mert Léopold annyira élvezte a múlt heti fürdést, hogy ezt Pali nagyapának is látnia kellett. Reggel indultunk ki, hazafele már az 5 perces autóúton beájult, de azóta is 3 óra hosszája durmol. Élt halt a labdáért, amivel az idegen gyerekek játszottak és amit kedvesen kölcsönadtak pár percre. Rúgta, csapta, néha nyelte is a vizet. Öröm volt látni boldogságát!
Kerek 3 hetet voltunk távol Moszkvától. Jártunk Franciaországban, Nantes-ban, és Magyarországon, főként Cserkeszőlőn, de kiruccantunk Szilveszterkor Perbálra, majd onnan Tinnyére és egyszer Solymárra. Budapestre megint nem jutottam el. Legközelebb. Nem is erőltetem, már rég lemondtam arról, hogy ilyenkor bejárjam a fél világot. Ennek ellenére fáj a szívem, hogy sok embert nem tudok végigjárni. Azt gondolom, hogy így is sok ez Léopoldnak, mégis jól viselte. Boldog és kiegyensúlyozott volt végig, nem fázott meg és semmi betegséget nem szedett össze még úgy sem, hogy néha megnyalt olyan helyeket, amit nem kellett volna, találkozott félszáz emberrel és kisgyerekkel, utazott egy nap alatt vonaton, busszal, repülővel és autóval, jöttünk melegből hidegbe, hidegből melegbe. Szóval épen és egészségesen térünk haza rengeteg új élménnyel Moszkvába, ahol valaki nagyon vár már bennünket!!!

Mamma

Tegnap a kádban ülve kimondta: "Mamma" Tudta, hogy nekem szól, huncutul mosolygott utána és sikongatott a siker okozta örömből kifolyólag. Majd többször megismételte. Utána azt is mondta, hogy "(A)pa" -inkább csak a "pa" hallatszott, de az apukájának szólt. A "mammát" azóta is hajtogatja, majd vigyorogva rámnéz!!
Hát nem is kell elmondanom, hogy egész este erről beszéltünk Guillaume-al:-)

Egy egyéves kisfiú

Elmúlt egy éves, alig hisszük el! Egy bájos, szeretetreméltó, huncut kisember lett belőle. Hatfogú, haja nem sok van, nekem ennyi idősen több volt, még elég világos a színe, de reményeim szerint sötétedni fog. A szeme marad világos, azaz szürke. Magas a korabeliekhez képest. Körülbelül 10 kiló. Pont egy hónapja állt fel először és azóta igazán ez lett a szórakozása, és a hetekben kezdett el mászni is. Tudom, hogy minél többet kellene, de úgy érzem a továbbiakban már főként az ácsorgás fogja érdekelni és a sikeres első lépésekért fog küzdeni. A nantes-i napok alatt próbálkozott egyedül is állni, mára ez egyre többször sikerül.
Az elmúlt hónapok döbbentettek rá bennünket, hogy mennyire okos, hogy mindent megért és, hogy annyi mindent lehet már neki tanítani, mindent megjegyez. Hamar megtanulta a családtagokat is, mutogatja a dolgokat és sokat magyaráz. Mondhatni folyamatosan jár a szája. Nagyon szereti a zenét, ha megszólal rázza magát, vagy a fejével bólogat.
Szépen eszik, de a darabos ételekkel még hadilábon állunk. Magyarországi tartózkodásunk alatt kóstolta meg a túrórudit, amiből egy egészet is gyorsan elmajszol.
Imádja a fürdést. Kipróbáltuk az új fürdőt is itt Cserkeszőlőn, aminek hatalmas sikere volt. Szülinapján egy nagy családi pancsolást csaptunk, amikor mindenki jól érezte magát, Léopold több órán keresztül csapta a vizet, rúgta magát és sikongatott, még másnap is megismételtük a programot.
Íme a mi egyéves kisfiunk!!!

Nagyon Boldog Első Szülinapot Léopoldunk!!!

BUEK

BOLDOG UJ EVET KIVANUNK BLOGOLVASOINKNAK!