Szünet

Blogszabadságra megyek. Egy hétig biztos, hogy nem lesz bejegyzés. Hanem ez lesz, Grenoble-ban. Holnap repülök.

El sem hiszem, hogy itt tartok.... Volt egy-két gyengébb pillanatom ősszel, amikor erősen elgondolkodtam azon, hogy kell-e Nekem ez az utazás. De talán "megfutamodni" ugyanolyan nehéz lett volna, mint amilyen nehéz volt folytatni és végigcsinálni.

A mamiék szerencsésen megérkeztek, hatalmas a boldogság a gyerekek részéről. Itt legalább minden rendben lesz, hogy ott....az majd kiderül a következő napokban.

École d'art

Dolgoznak a kis piktorok. Léopold ötelete volt. Edgár kilyukadásig nyomta az ecsetet a papírra, majd amikor átlyukadt egy "oh, nédd anya" felkiáltással hívott, hogy fessek neki egy traktort.

Narancsfesztivál

Gyönyörű időnk volt vasárnap 21 fok volt. A narancsfesztiválra indultunk, amit a San Anton kertben rendeztek meg. Egyre jobban beigazolódik, ha itt Máltán van egy program, nem kell sokat várni tőle. Szervezésben nem olyan jók a máltaiak. A tömeg iszonyatos volt, talán az egész sziget eljött? Parkolót bő fél óráig kerestünk. Mindenféle citrusféléket lehetett kapni, és még ehhez kapcsolódó élelmiszereket. Nekem sikerült vennem 5 euróért 2 kiló narancsot, ami a legédesebb narancs, de valójában csak a savanykás íz dominál, amikor a szádba veszed. Elvileg a Léopold kis csoporttársáékkal találkoztunk volna. Vagyis találkoztunk, de nem nagyon sikerült úgy összerendezni a sorainkat, hogy együtt legyünk. Ők lufit hajkurásztak az egész fesztiválon, Léopold pedig a játszótérre szeretett volna menni. Léo, ukrán-magyar kisfiú, de nem akarózik neki angolul beszélni. Léopold többször mondta, hogy enm szereti Léot, mert csak mutogat. Hát láttuk is Guillaume-al, hogy a kisfiú - Léopold összes erőfeszítése ellenére - sem akar kommunikálni vele, így azután Léopold szomorúan vette tudomásul, hogy vele senki sem játszik.

Sebaj, a nap folytatódott, délután biciklizni indultunk. Guillaume és Léopold összekötve, én pedig Edgárral, aki megörökölte Léopold irányíthatatlan, erősen megkopott állapotban lévő, de még így is nagy örömet okozó biciklijét. hatalmas volt mindenki részéről az öröm, jó volt látni, hogy Léopold kezdi megszeretni a biciklizést. nemsokára megérkezik Edgár ülése, és így már az egész család kétkeréken tud gurulni.

Készül a "t" betű

Léopoldnak szinte minden nap van házifeladata. Ilyenkor próbálom tudatosítani magamban, hogy még csak középsős lenne, hogy ne követeljek sokat. De mégis most Máltán vagyunk így el kell készíteni a házifeladatot. De lelkére, nem kell vele vitatkozni, odaugrik az asztalhoz, néha sietve, mert már mennie is kell labdázni vagy nem tudom hova, de elkészíti a pár perces írás gyakorlást. A múlt héten az "i" betűt gyakorolták, mára pedig a "t" betű volt feladva. Koncentrál és szépen alakít minden egyes betűt. A követelmény nem magas. Az "i" betűk, hát közel nem voltak tökéletesek: nagy galacsin volt a pont helyén, néha dőltek, vagy magasra kunkorodtak a szárak. Mégis azt írták rá: "well done Léopold". És ezt én nagyon értékelem, díjazzák a gyerek erőfeszítését és nem a hibákra koncentrálnak.

Januári kihívás

Mivel jövő héten én már javában a vasárnapi grenoble-i utazásomra fogok készülni, így a mai napon meg is ejtettük a januári kihívást, azaz mindketten megfürödtünk Guillaume-al a tengerben. Vicces volt, a víz nagyon hideg volt olyan 15 fokos, a levegő pedig pár fokkal melegebb csak. Így kijönni teljesen kellemes volt. Viszont a nap hamar lement, így kb két órahosszát maradtunk délután a Golden Bay-ben. Ez az a nagy homokos öböl a nyugati parton, ami nyáron zsúfolásig tele van, ilyenkor azoban iszonyatosan hangulatos. Sok család, piknikező társaság volt kinnt. Ilyenkor van hely focizni, a gyerekeknek szabadon szaladgálni, homokozni. Elvittük a sárkányomat is (amit 30-ik szülinapomra kaptam Guillaume-tól), de nem volt hozzá elég szél. Léopold azonban így is boldogan próbálgatta a magasba röpíteni. Kétség nem fér hozzá, hogy nagyon kellemes pillanatokat töltöttünk ma a tengernél.

Főzőcske az oviban

Edgárék szinte minden héten készítenek, főznek, sütnek valami ételféleséget az oviban. A múlt héten ezt a pókocskát készítették, a héten pedig  a zöld hét keretében (ezt aszínt tanulták: például egyik nap zöldben kellett menniük, a másik nap zöld képet vinniük, a harmadik nap pedig valami zöld játékot) készítettek uborkaszeletekből kukacot. Azt nem fotóztam le, mert szerintem nagyon gusztustalan volt: az uborkakarikákból volt a kukac, a kukac feje egy fél paradicsom, a szeme pedig mazsolából. De a gyerekek legalább itthon szépen megették a zöldséget és ha másért nem is, ezért megérte. A pók viszont szerintem írtó aranyos ropiból, oreoból és smarties.-ból.

Jövő héten pedig pizza-hét lesz. ezt nem annyira díjazom, mert a pizza egy nagyon egészségtelen étel. De biztos jót fognak szórakozni az elkészítéssel. A dadusok nagyon büszkén mesélték, hogy miről is szól a pizza-hét.

Itt kell egyébként megemlítenem, hogy obezitásban Európában vezetnek a máltaiak. Lévén sok halat tudnának enni, a nemzeti étel mégis a nyúl és alig esznek halat. Annyi a kövér gyerek az oviban, csak bámulok és még kövérebb anyukák jönnek értük. Az éttermek többsége a pizza, burger, tészta, nuggets, sültkrumpi témára épül és egy sima kisbolt is dugig van tömve chipssel és nassolnivalóval. Az obezitás kialakulását nem segíti elő a luncs-box rendszer, vagyis az anyukák adják az oviba-suliba az ennivalót és sokan gyorsételt tömnek a kis dobozokba. Tény és való, hogy nem könnyű variálni egészségesen a gyerekek déli ételét. A héten például alig volt ötletem, így több nap is adtam nekik kenyeret sajttal, egy kis zöldséggel és gyümölccsel. Léopold meg is jegyezte, hogy sok kenyeret evett a héten. Majd igyekszem még jobban. Mivel azonban én minden este meleget készítek, ha ebből nem marad másnapra este 10-kor vagy hajnalban egyszerűen képtelen vagyok nekik főzőcskézni.

Happy Craft

Minden szerdán van egy kis kézműves foglalkozás a francia gyerekeknek. Egy kedves francia anyuka tartja otthonában, azzal a céllal, hogy a francia gyerekek (akik itt mind angolul beszélnek az iskolában) tudjanak találkozni és csevegni gyereknyelven franciául. Bár nekem semmi kétségem nincs a Léopold francia tudásával kapcsolatban, mégis úgy gondoltam, hogy jó lenne bekapcsolódni ebbe a foglalkozásba, hogy Léopold is új barátokra leljen és én is kimozduljak legalább egyszer egy héten a kis környékünkről (mivel a tanulás miatt délelőttönként max. a dolgozószobáig mozdulok ki :-)).

A foglalkozások a közeli Spinola Bay-ben vannak. A gyerekeket ott lehet hagyni, így mi Edgárral egy jót sétálhatunk.

El is feledkeztem róla, hogy ezen a héten beígértem, hogy ott leszünk. A délután közepén jutott eszembe, hogy ma van a foglalkozás.  Siettem le Léopoldhoz mondván, hogy hova is megyünk ma. Mire ő: "Szuper és sok szépet fogok rajzolni és festeni". Léopoldnak nem erőssége a kézműveskedés, de ahogy korábban is írtam, egyre többet színez és rajzol.Nnagyon örültem, hogy ilyen pozitívan állt hozzá. És, ami még boldogabbá tett, hogy láttam mennyire otthon érzi magát a gyerekek között az első perctől kezdve. Így nyugodtan ott is tudtam hagyni, mialatt mi Edgárral elsétáltunk a most nyílt francia pékségbe. 

Az eredmény nagyon pozitív volt. Szépeket készítettek a gyerekek és nagyon jól érezte magát Léopold. Azt hiszem jövő héten is ott leszünk!

Megemlékezés

Tegnap délután mi is kisétáltunk Valettába. Nem sokan voltak itt Máltán, akik vasárnap délután összegyűltek, de mégis voltunk vagy hatvanan. A gyerekekkel mentünk, bár nincs igazán ott a helyük - véleményem szerint. De ők úgy sem értenek még semmit az egészből, sétának fogtuk fel. A januári, turistáktól mentes, napsütéses 18 fokos Valetta belvárosa nagyon szép. Léopold kis barátjával kézen fogva sétált. Ő egy új barát, egy szíriai pár kisfia, aki ugyanabba az oviba jár, de eggyel magasabb osztályba. Nagyon jól megértik egymást.

Képekben

Egyik este nagyon ment a játék a fürdőkádban, mindenki szakállas és bajszos lett.

Újabban hosszasan színez Léopold és persze Edgár is csatlakozik. Ő viszont hamar abbahagyja és megkér, hogy én rajzoljak traktort és autót. Léopold nagyon szépen színez, minden ragyog a színektől, elmélyük benne és összpontosít. Szeretem ezeket a csendes pillanatokat :-)

Mozgalmas hétvége

Szombaton délelőtt egy kedves magyar családdal találkoztunk, ahol a két fiú 6 és 3 évesek. Nagyon jó érzés látni, ahogy egymásra találtak a fiúk, olyan jót játszottak, fogócskáztak, mászókáztak, rákpáncélt kerestek a parton és karatéztak, ugyanis az egyik kisfiú karatéra jár. Léopoldnak nagyon tetszik, de valahogy mégsem akarózik oda járatnom.  És mindig megállapítom, hogy azért Léopoldnak magyar vagy francia nyelven játszani sokkal könnyebb és élvezetesebb, teljesen természetesen és felszabadultan viselkedik ilyenkor.

Szombat este pedig vendégségben jártunk annál a párnál, akiket elsőként ismertünk meg itt Máltán. Azóta is nagyon jóban vagyunk. A gyerekek is nagyon szeretik egymást. Léopold már tűkön ült, hogy mikor indulunk hozzájuk. Olyan hangzavar volt , párnacsata, filmnézés, 3 órán keresztül meg nem álltak a gyerekek és mi felnőttek is nagyon jól éreztük magunkat. Koccintottunk az új évre és természetesen galette de roi-t ettünk, ami nélkül már el sem tudom képzelni a januárt. Olyan lett számomra, mint a beigli karácsonykor. Egyszerűen nincs karácsony beigli nélkül és január galette nélkül.

Így azután míg ma délelőtt Guillaume Léopolddal focizni volt, mi Edgárral elkészítettük a galette-t és az ebédet. Délután pedig mindannyian történelmi eseményen vettünk részt, kimentünk a Valettában a héten történt terrorcselekményről való megemlékezésre, ami a városkaputól a főtérig vezetett. 

Majd pedig egy játszóterezéssel zártuk a napot a gyerekek megnyugtatására, akik hullák voltak már, de még mindig vitte őket a lábuk bármerre. Hamar ágyba raktuk őket.

Újra suli

A héten kezdődött újból az iskola, hét elején még együtt voltunk egész nap. Nagyon jól teltek ezek a napok, voltunk Attard-ban, amit mindannyian nagyon szeretünk, egy hangulatos kávézóval, játszótérrel, kicsinyke állatkerttel. És szerdától indult a suli, nekem pedig a kemény tanulás (nincs már sok hátra január végéig- az izgalmakat letettem, már nem stresszelek annyit rajta, ennyivel sokkal könnyebb is az egész).Mindig megállapítom, hogy amikor újból kezdődik az ovi, sokkal nehezebb itthon velük. Biztos történnek apróbb dolgok, amelyeket fel kell dolgozni és hát a gőzt valahol ki kell ereszteni, hol máshol, mint itthon.

Guillaume csütörtökön Párizsba repült, jobb időpontot nem is választhatott volna, de pénteken reggel már érkezett is vissza, épp gépre szállt még mielőtt a repülőteret is lezárták volna.Nagyon izgultam, de szerencsésen megérkezett. Örültem ezennel, hogy nem Párizsban élünk. Szomorú, ami történt.

Edgár új oldalát mutatta meg a héten. Hatalmas földön fetrengős hisztiket vág le. Nem nagyon tudok vele ilyenkor mit kezdeni (olyan könyvszerű állapot, hogy se lát, se hall, se nem ért csak ordít ahogy a torkán kifér a földön fekve). Látom, hogy Léopold is meg van lepődve olykor és próbálkozik rendezni ő is a helyzetet, de lehetetlen. Léopolddal ezt nem éltem meg, soha nem tette, ezért nem is tudok vele mit kezdeni. Ami viszont jó benne, hogy kihisztizi a mérgét. Léopold annak idején visszafolytotta, egy nagyon sírt és ennyi, de nem igazán "jött ki belőle".

Nagyon szép az időnk. Süt a nap, ma 19 fok volt, egy szál pulcsiban sétáltunk délben Edgárral, míg Léopold a papával focizni ment. Újra kezdődött a foci és Léopold már a nagyobb korosztályban játszik, hiszen már 5 éves! A meleg miatt a ház is újra meleg!!! kellemesen elvagyunk idebennt is!

Benti hőmérséklet

Ma délelőtt egy séta keretében beszereztem két hőmérőt. Egyet fenntre és egyet lenntre. Mivel az elmúlt napokban egészen sok volt a napsütés érezhetően felment a hőmérséklet a házban. Lássuk csak. Leghidegebb a konyha, ma 16 fok volt, meg se kottyant ebédnél fűtés nélkül. A Léopold és Edgár szobájában 17-18 fokra megy fel a hőmérséklet fűtéssel. A mi hálónkban egész nap besüt a nap, most este 18 fok van fűtés nélkül, már az éjszakai poler túl meleg. Összességében ez a mai felállás egészen tűrhető, csak arra kell figyelni, hogy ha leülünk vegyünk fel egy plusz réteget. Főleg játékhoz. 

Viszont most én vagyok áldozata a hidegnek, rettentően fáj a torkom, de lázas szerencsére nem vagyok. És a legfontosabb, hogy  a gyerekek jól vannak.

Öt éves Léopoldunk

Elbűvöl mindannyiunkat és Edgárral is olyan szépen testvérekké formálódtak. Még akkor is, ha az égiek igen erős természettel áldották meg, azaz rettentő türelmetlen és várni tud a legkevésbé. Emiatt nagyon nehéz teljesíteni a tengernyi kívánságát, ami egy napra jut és ami azonnal kell. És a napközben felmerülő megannyi kérdés, ami azonnal válaszra vár. Tanuljuk, hogy nem lehet, nem tudjuk. Érti, szeretné...de ilyen a természete. Alakul, majd tompul ez, ahogy érik és nől.

Élénk, eleven, mozgékony és nyitott kisfiú, akit minden érdekel és mindent de mindent félelmek nélkül ki szeretne próbálni. Kalandor lesz, vagy sportoló, ez a másik szenvedély, imádja a sportokat és még este hétkor is kilómétereket tud futni, összeesésig lefáradni. 

Mindig vidám, vicces, aki imád hülyéskedni és rengeteget nevet. Társasági ember, bárki kerül köré, azonnal karon fogja, hívja, kérdezi szóval tartja. Utál egyedül csinálni bármit is, amikor teheti mindkettőnket lefoglalja. (és miből lesz a cserebogár, ugyanis vannak történeteim, amikor nem jutotttam be  a vendégségbe, annyira félt, vagy amikor haza kellett menni a játszótérről, annyira megtorpant a sok gyereket látva.)
Edgárral ellentétben nem tud hosszan elmerülni egy játékban. De nagyon szereti a társasjátékokat, a memorit, a dominót, a kártyát. Egyre többet épít LEGO-ból is. Az iskola (prejunior osztály) nagyon jót tesz neki, mert a betűk és a számok teljesen új felfedezés számára. És a máltai magánsuli nem egy versenyistálló, ahol a szeptemberi iskolakezdést követően karácsonyra már olvas és számol a gyerek. Lassan haladnak, sok-sok játék kíséri végig egy egy betű tanulását. Egy év, mire lassan végigveszik az ABC-t, és ekkor még nem olvasnak. Nagyon szereti a számokat is, mindent és mindenhol megszámol, leírja 10-ig a számokat és sok betűt is le tud már írni. Társasozás közben, ha két dobókockával játszunk, szépen összeadja a számokat. Megszerette a rajzolást és színezést, aprólékosan színezget és figyel, hogy ne menjen ki a vonalból. Teljesen le tud benne mélyülni. Minden színes, szívárványszínű lesz a végén. Ami a legcsodálatosabb ebben számomra, hogy sokáig nagyon rosszul tartotta a ceruzát, mert a mutató és hüvelykujja közötti csípő mozdulat nem megy. Olyan ügyetlen volt sokáig a kupakokkal, a cipzárral és így a ceruza fogása, a rajz sem ment annyira. És most csak csodálom, hogy ebben is mennyit fejlődött, mert csodaszépen tartja a ceruzát.
Szeret mindent, ami félelmetes, erős, nagy. Karácsonyra sárkányvárat és top agent playmobilt kért. Amikor alszik az ágya tele van kardokkal és kis világító vackokkal, hogy megvédje magát (de csak egyszer álmodott rosszat életében, úgyhogy nincs mitől félnie).
Még szopja az ujját és van duduja, de már csak éjszaka használja, nincs szívünk elvenni tőle. Télapó óta letette a cumisüveget, bekerült abba a bizonyos dobozba emléknek.
Kétnyelvű, szép meglehetősen bő szókinccsel, folyékonyan beszél magyarul és franciául. Sőt az angolja is szépen fejlődik és még mindig emlékszik egy-két dologra oroszul!
Néha mondjuk Guillaume-al, hogy nem hallgat, nem fogad szót, de amikor látom, hogyan viselkednek más gyerekek elszégyellem magam, hiszen ha nem lennének mégis ilyen szófogadó és aranyos gyerekek Edgárral, akkor nem tudnék rendszeresen egyedül repülni két gyerekkel, vagy nem tudnánk gond nélkül ide-oda utazgatni (soha nincs hiszti idegen ágyban alvással pl.) vagy teljes nyugalomban étteremben enni.
Sokszor ránézek mostanában, végig a vékony nyurga testén az arcát csodálom és arra gondolok, hogy milyen szép nagy (Edgárhoz képest) fiú lett és mennyire hálásak vagyunk, hogy ilyen okos és egészséges!

Isten éltessen még nagyon nagyon sokáig drága Léopoldunk!!!

A téli szabadság vége felé

Guillaume-nak hamarosan véget ér a szabadsága, én pedig maradok még a gyerekekkel pár napot, jövő hét közepén kezdődik az óvoda. Gyorsan eltelt, de mégis tartalmas volt. Sajnálom, hogy Léopold nem profitálhatott a hóból Magyarországon, pedig jó hideg volt ott is.

Olyan vicces, hogy kinntre menekülünk a benti hideg elől. Ma egész nap kinnt süttettük magunkat. Kb. 16-17 fok volt kinnt, belépve a házba fáztunk kb. 12 fok lehet. 

Így hát ültünk ma a Golden Bay homokán és melegedtünk. A gyerekek egy szál ingben, mellényben rohangáltak a hatalmas homokos lejtőn. És az is olyan mókás volt, hogy hazaérve, csak annyit mondtam: a cipőket vegyétek le, de a kabát maradjon, illetve Léopoldon egy nagyon vastag sportos kardigán volt alatta egy polár mellénnyel.

Máltán lehet fázni?

Tavaly kinnt fáztunk télen, idén pedig bennt fázunk télen. Úgy néz ki a téli hidegtől nem sikerül megszabadulnunk.

Tegnap szerencsésen hazatértünk Magyarországról. Könnyű és gyors utunk volt. S mivel Máltán 26 éve nem volt olyan hideg, mint a megelőző napokban, előre rettegtünk, hogy a fűtés nélküli házban mi fog ránk várni. Hát...nem hogy fázunk, hanem fagyoskodunk. Egész este több rétegnyi pulcsiban és sálakban mászkáltunk a mindössze 12-13 fokos házban. A gyerekek szobáiban 3 óráig ment az elektromos radiátor, mire valamicske meleg keveredett. Ma este pedig úgy döntöttünk, összeköltöztetjük őket, hogy egész éjszaka tudjunk rájuk fűteni.Edgárunk sajnos már le is betegedett, lázas és újra folyik az orra.

De a legrosszabb mégis a mi szobánkban várt bennünket. Amikor a szobánkban a légkondit beindítottam (fűtésre használjuk télen) 8 fokot írt ki. Kettő takaróban aludtunk, alatta pizsama és polár pulcsi. És még így is felébredtünk arra az éjszaka közepén, hogy fázunk, muszály volt a légkondit ráindítani. Soha nem aludtam még ilyen hidegben és soha nem fáztam így éjszaka. Még két hónap vár ránk...

A házban alapból hideg, hiába fűtjük a kisebb helységeket, a lépcsőház és a nagyobb terek kiszippantják a meleget, mihelyst kinyitjuk az atót. Nem is beszélve arról, hogy a kőpadló sugározza a hideget. Lehet, hogy olcsó szőnyegeket is be kell szereznünk.

Micsoda kalandok. Ma arról beszégettünk, hogy mit meg nem élünk  a különböző országokban, s mindenhol alkalmazkodunk a körülményekhez, elfogadjuk, hogy itt Máltán nincs fűtés, az emberek télen fáznak, bezzeg nyáron mindent bepótolnak.

BÚÉK

Ezennel kívánunk minden kedves családtagnak, barátnak, ismerősnek, blogolvasónak 

Örömökben, egészségben, sikerekben  és sok szép új élményben gazdag 2015. esztendőt!!!

Köszönjük, hogy olvastok és követtek!!

Év vége

Miután Pali papánál jól kipihentük magunkat és mást sem csináltunk csak fürdőbe jártunk (isteni és számomra - és főleg Léopold számára-  megunhatatlan szórakozás), december 30-án délután buszra ültünk 3 óriás bőröndünkkel és Budapest felé vettük az irányt. Barátainknál, Andinál, Kristófnál és Kismacinál töltöttük a Szilvesztert. 31-én délelőtt pedig egy jó nagy sétát tettünk a fagyos belvárosban. Megcsodáltuk milyen (jajj és ez politikamentes megjegyzés) szépen és ízlésesen megújult sok belvárosi tér, sarok, utca. A gyerekek nagyon élvezték, nem fáztunk mert két melegedő kitérőt tettünk: a volt munkahelyemen és a Vapiánóban, amit már sok európai városban sikerült tesztelnünk. Vettünk műhajat és trombitákat és annyira kitöltötte a szívemben azt az űrt ez a kis séta. A gyerekekkel ugyanis nyaranta csak Solymárra szoktunk eljutni, miközben mindig ígérgetem magamnak, hogy egyszer ez is összejön.

Miután Andiéknál elfogyasztottuk a finom malacsültet, isteni desszerteket ettünk, éjfélkor pedig virslit és lencsét. Megcsodáltuk a környékben durrogtatott tűzijátékokat is és teljes nyugalomban töltöttük az estét. Így is hajnal kettő körül kerültünk ágyba!!!