Húsvét Nantesban

 

Péntek este már Nantesban aludtunk, hogy egy hosszú húsvéti hétvégét töltsünk Guillaume családjával. A gyerekek is nagyon vágytak erre a kirándulásra. Az utóbbi időben nagyon sokat nosztalgiáztak, sokat beszélgettünk Montamiséről, a gyerekkori emlékekről és Nantes-ban is 3 éve nem jártunk már. Guillaume apukáját nem rég műtötték, őt is látni szerettük volna.

Szuper hétvégénk volt, jól feltöltődtünk és kikapcsolódtunk. Ott volt Guillaume húga Rómából és öccse családjával Clermont-Ferrand-ból. Daphné olyan sokat játszott az unokatesókkal, nagyon jól megvoltak. Hülyeségből is jutott ( egy padlószőnyeg bánta a játékkonyhában főzőcskézést - curry és más fűszerek landoltak vízzel keverve a padlószőnyegen 😠).

Ünnepeltünk születésnapot - a Guillaume húgáét -, Guillaume eljutott futni, volt tojáskeresés és finom családi ebédek. Hétfőn ebéd után indultunk haza, mert 7 óra utazás várt ránk. egy pici megálló után este tízkor gurultunk be thuiri házunkba. 

Az időjáráshoz nem volt szerencsénk, de már nem is voltunk  meglepődve rajta - esett és borús volt, mondtuk, hogy igazi depressziús idő-, azt pedig tudtuk, hogy gyönyörű idő vár bennünket délen, így alkalmazkodtunk és nem sok választásunk volt, jó sok időt töltöttünk bennt. 

Futuroscope

 Reggel nyolckor már talpon voltunk és irány a Futuroscope. Nagyon siettünk, hogy az új atrakciókat még időben el tudjuk csípni. Többször jártunk a Futuroscopban még évekkel ezelőtt, a Guillaume cége még karácsonyi bulit is rendezett ott a gyerekeknek. A park sokat fejlődött mióta elhagytuk Poitiers-t. Egy új parkrészt is kialakítottak, az Aquascope-ot, arra most nem volt időnk, de nagyon jónak mondják. Ha nagyon nagyon őszinte szeretnék lenni, én nem rajongok az ilyen attrakciós parkokért. Eleve félek a sergőkön (gyerekkoromban bezzeg messze földön és voltam a legbátrabb, ha bármi ilyenről volt szó), meg amúgy sem szórakoztat annyira. 30-40 perc sorbaállás 5-6 perc szórakozásért. Na de a gyerekek élték a legjobb életük. 

Viharvadászat volt az első és Objectif Mars a második, amire fel sem mertem ülni. Ezt a kettő új attrakciót gyorsan  lezavartuk a nap elején és utána még szépen haladtunk tovább a többi attrakcióval. Mivel nyitásra ott voltunk, hatkor már teljesen elfáradtunk. Még egy utolsó atrakciót szerettünk volna csinálni, amikor közölték, hogy Daphné túl kicsi hozzá, így inkább úgy döntöttünk, hogy elindulunk Nantes felé, hiszen pénteken este  már Nantes-ban aludtunk a mamiéknál.

Egy kis nosztalgia: Montamisé - Poitiers

 

Ebben a templomban keresztelték Edgárt és Daphnét:

Daphné a bölcsije előtt:

Fél óra csúszással reggel fél kilenckor elindultunk Poitiers felé. Ringó teljes zavarban volt indulásunkkor, de biztattuk, hogy Jean-Luc a szomszéd minden nap jönni fog hozzá. A gyerekek izgultak a hosszú út miatt, de egészen jól eltelt. Félúton piknikeztünk, végig Guillaume vezetett a hat órás út alatt.

Az utolsó egy órában már tényleg nagyon ismert tájakon vezetett utunk és teljesen fel voltunk villanyozva, az emlékek jöttek elő, nevettünk, izgalomban voltunk, nagy hangzavar volt az autóban mert mindenki egyszerre akart beszélni az emlékeiről. Délután fél háromkor érkeztünk Montamisébe, gyorsan le is parkoltunk a régi házunk mellett, hogy körbejárjuk a házat ahol 6 évet töltöttünk. Megállapítottuk, hogy semmit nem fektettek a házba, a kert minden maradt úgy, ahogy ott hagytuk, talán még egy kicsit elhanyagoltabbnak is tűnt. Hátulról is körbejártuk, lefotóztuk. Szomorúan vettük tudomásul , hogy a kert végi szép bodzafa teljesen tönkrement. Nem hiába kell minden egyes növényt ápolni, metszeni. Thuirben is foglalkozni kell a kerttel mégha nem is nagy. 

Városháza Poitiersban:

Utána a faluban parkoltunk le és bejártuk a falut. A hangulatos kis könyvtárba is benéztünk, lesétáltunk a játszótérre. Képkeretezésre is jártam, pont a klubbnak találkozója volt és az idős klubvezető meg is ismert engem. De megismertek bennünket a pékségben is ahova gyakran jártunk. Finomat uzsonnáztunk, majd a bölcsődéhez sétáltunk. Mekkora szerencsém volt akkor azzal a bölcsivel. Életmentő volt. Nem ment Daphné minden nap, de akkor vittem, amikor szükségem volt rá, orvoshoz mentem, vagy tanfolyamra, már hívtam is a bölcsit, hogy van-e hely. És mindig volt.

Mielőtt Poitiers-be mentünk volna, még elautókáztunk a teniszklubhoz ahova mindannyian jártunk teniszezni. Pont Arnaud, Léopold tenisztanára érkezett edzést tartani, így pár percet vele is volt alkalmunk beszélgetni. 

Poitiers-ben a belvárosban béreltünk egy éjszakára lakást. Szinte este volt már mire a városba értünk, így elfoglaltuk a szállást és mentünk is vacsorázni, abba az étterembe, ahol Poitiersbe érkezésünkkor sok-sok éve is először ebédeltünk. A gyerekek nagyon-nagyon értékelték a sok nosztalgizást. Ja, és a régi ovi-suli is megérdemelt egy fotót.

A belvárosban béreltünk egy lakást éjszakára. Nagyon praktikus volt, közel mindenhez. Próbáltunk jót aludni, mert másnap várt ránk a Futuroscope!!!

A régi házunk előtt:

Jardin des Plantes des Capellans

 

Vasárnap - bár borongós volt az idő- két zivatar között kimozdultunk sétálni. Edgár is jó kedvvel jött, miután biztosítottuk, hogy nem túrázni megyünk. Saint Cyprienben a tengerparton van egy gyönyörű botanikus kert, tóval, pávával. Nem nagy, egy óra alatt kényelmesen bejárható. A kert sztárja a fiatal páva aki mindenkinek teszi a szépet. Tényleg nagyon vicces volt, ahogy bárki közelébe lépett, leugrott a kerítésről szétnyitotta a farktollait és páváskodott, hosszan illegette magát. Ritka, szép növényeket láttunk , még olyan fajta fát is, amiből csak 100 darab él szabadon a világban, a maradék az nevelve van parkokban, ugyanis próbálják a fajtát fenntartani. Hatalmas bambuszerdő is található a parkban. 

A kert után még egy kis kitérőt tettünk Saint Cyprien kikötőjébe. Már nagyon vágyunk a tengerhez. Tavaly viszonylag kevésszer jutottunk el, idén tervezzük, hogy többször megyünk a tenger felé. hatalmas hullámok voltak, háborgottb a tenger, de épp nem esett és nagyon jót sétáltunk még itt is. Legközelebb reméljük fürdőruhában élvezhetjük a meleg homokot és a hűsítő tengert. 

És itt a szünet ismét

 

Mondanám, hogy alig kezdődött el a suli ismét itt a szünet. A gyerekeknek ismét kezdődött egy két hetes pihenés. Nagyon várták. Jól belehúztak mindannyian a tanulásba. Léopoldnak megvolt a próba vizsgája az év végi Brevet-re. Kiváló eredménnyel. Nagyon büszkék vagyunk rá. Tanul a kresz vizsgára, hamarosan be is tud íratkozni, mert közben a próbateszteket is lezavarta. 

Az időjárással nincs ez évben szerencsénk, mert ismét eső jön a következő héten. Hangsúlyozom, hogy ez kiváló a természetnek, mert ilyen gyönyörűnek rég láttam a kertet. A rossz idő ellenére a hétvégén és már a múlt hétvégén is kertészkedtünk. Gyomláltunk, takarítottuk a ház külsejét, mostam le a teraszokat a kinnti bútorokat. Ma voltam virágokért a kertészetben, jót is fog tenni nekik az eső.

A szünet második hetében Daphné táborba megy, a szokásos Pentathlon táborba írattam be, imádja. Nekem pedig megnyugvás, hogy milyen klassz helyen van, gyerekekkel és egész nap mozog.

Ezen a héten itthon lesz mindenki, de csak 3 napot kell kibírnom dolgozva, mert csütörtök-pénteken szabin leszek, irány Poitiers - Montamisé - Nantes. Három éve, mióta leköltöztünk délre nem jártunk a Mamiéknál. A gyerekek pedig nagyon sokat beszélnek Montamiséről, úgyhogy nem is hagyhatjuk ki ezt a kis nosztalgiázást és persze a Futuroscope sem  maradhat ki.  

Nemanja Radulovic, Double Sens koncert

 Nagy élményben volt részünk csütörtök este. Guillaume munkahelye kapcsán meghívást kaptunk egy híres szerb-francia hegedűművész, Nemanja Radulovic és Double Sens nevű együttesének komolyzenei koncertjére az Archipel SzÍnházba Perpignanba. 

Jajj, mennyire nehezen hoztuk össze, hogy ott tudjunk lenni. Guillaume elfelejtette beírni a naptárunkba, hogy koncert lesz, nekem akkorra lett áttéve a szülői munkaközösség értekezlete. Azt semmiképp nem szerettem volna, hogy hazahozom a gyerekeket és itt hagyom őket házifeladatra vacsorára fürdésre egyedül. Így végül Guillaume korábban kilépett, hazahozta őket, otthonról dolgozgatott, miközben a gyerekekkel házit csinált, majd nyolcra jött a színházhoz átvenni a jegyeket. Én pedig mentem este hatra az értekezletre majd onnan kiléptem, hogy elérjem a koncertet. Alig hittem el, hogy megoldottuk, otthon nem volt fényes a helyzet, mert Daphné leállt tévézni és a második részbe is belekezdett, amit nem lehetett neki, a fiúk mérgesek voltak, mert nem hallgatott rájuk, utána ő volt mérges, mert még tévézni akart.DE, ezt elengedtem, ha már soha sincs segítség akkor ezzel a helyzettel kell megbékélni. 

És mindegy is most az egyszer hogyan mentek ágyba, mert a koncert csodálatos volt. Bach műveit adták elő, de olyan gyönyörűen, hogy én aki végképp nem vagyok egy komolyzenei szakértő is ámulattal hallgattam. Háromszor lettek visszatapsolva, egyszer Brahms Magyar Táncaival jöttek vissza. Nagyon kevés fiatal volt, 60 felett volt az átlagéletkor. Hiába hétköznap a családok nem koncertre járnak. Kedvet kaptunk Guiklaume-al, hogy komolyzenei koncertre menjünk, annyira szép volt. Külön klassz volt, hogy a színház legfelső emeltén egy koktéllal vártak bennünket a koncert végén. 

Klassz esténk volt, mire hazaértünk mindenki békésen aludt. 

Nagyon lassan érkezik a tavasz

 Emlékszem az első évben, mióta itt délen élünk a Húsvét csodás volt. Meleg volt és a tengerpartra is kimentünk, ruhában, pólóban ültünk a homokban. Azóta nem volt olyan szép tavasz. 

Idén is nagyon lassan érkezik a tavasz, szinte alig van jobb idő itt mint máshol, annyi a különbség, hoyg talán éjszaka nem megy le a hőmérséklet és ha süt a nap, annak valóban ereje van. Még hófehéren világít a Canigou havas hegycsúcsa, gyönyörű a látvány ilyenkor. A napfelkelték is nagyon szépek, hoztam róluk pár képet:

A szendvicskenyér receptje magyarul

 A napokban beugrott, hogy valaki kérte a szendvicskenyér receptjét és én utólag belinkeltem a psztba, de az franciául van. Senkit nem szerettem volna megbántani és mivel tényleg nagyon jó recept, leírom magyarul is.

Hozzávalók:

450g liszt

15g friss élesztő vagy egy csomag szárított, mindkettőve kiválóan működik

12,5 cl víz

17,5 cl tej

1 kávéskanál só

1 evőkanál cukor

30g vaj

Az élesztőt felfuttatom a langyos tejben (mehet az összes).  450g liszt felét összekeverem a cukorral és sóval, bele a felfuttatott élesztő. Elkezdem dagasztani (én géppel csinálom). Majd hozzáadom a vizet is, így is dagasztom és apránként adagolom hozzá a liszt másik felét. Dagasztom pár percig, majd a végén mehet bele a vaj és így is tovább dagasztom. Kiborítom egy lisztezett deszkára és egy kicsit átgyúrom még és gömböt formázok belőle. Átrakom egy kiolajozott tálba, lefedem konyharuhával és mehet egy órára kelni.

Ha letelt az egy óra, akkor kiborítom a tálból és szépen áthajtogatom : kihúzom az egyik felét és visszahajtom, ezt minden oldalról. Ha ez megvolt akkor pont akkora rudat formázok, - úgy hajtogatom-, mint a formám. Belehelyezem, letakarom és mehet még 40 percre kelni. Ezt az időt lehetőleg tartsuk be, ha túlkel, akkor a végén ellaposodik a kenyerünk. 

190 fokon először 20-25 percet sütjük, majd kiemeljük a formából és úgy még 5 percet, hogy körben is szépen megpiruljon.