Retour sur mon expérience de Paulista

Mon bref séjour à Sao Paulo au Brésil a vraiment été une expérience. Mis à part le fait que c'était le trajet le plus long que j'ai jamais fait en avion, c'était aussi la première fois que je me rendais dans un pays sous l'équateur et dans une mégalopole. La ville en elle-même est tout simplement gigantesque, les avenues à 4 ou 5 voies sont impressionnantes, ainsi que les distances : mon hôtel était "à côté" des bureaux c'est-à-dire à 20 min en voiture...
Je n'avais encore jamais vu une telle densité de circulation et ce à toute heure du jour et de la nuit. Il faut au minimum 1h30 pour traverser la ville d'est en ouest, lorsque cela roule bien. L'absence de périphérique -en construction- ne facilite évidemment pas les trajets. Le plus incroyable reste cependant les motos. Il y a quantité de personnes qui se déplacent sur de vieilles 125 cm3 à des vitesses de kamikaze, passant au ras des voitures, entre deux portières, il faut constamment y faire attention. Ce mode de transport privilégié car bon marché est très dangereux : mon collègue brésilien m'a dit qu'il y a 1,5 mort par jour dans des accidents !
Je n'ai malheureusement pas eu beaucoup l'occasion de visiter la ville mais j'ai pu faire un tour en voiture de nuit des principaux lieux et passer sur le nouveau pont construit pour les cartes postales (dixit les Paulistas eux-même) -photo ci-contre. J'ai aussi goûté au cocktail national, la caipirinha et visité un resto bien sympathique, le bar des arts. L'accueil qui m'a été fait a été parfait en tout point, Sao Paulo mérite bien son titre de ville où les gens sont les plus gentils au monde (d'après Wikipedia)

Yearbook yourself!

Avec un peu de retard, nous avons découvert le site déja bien connu Yearbookyourself . Après quelques essais, voici le résutat sur différentes années !

Egy kis késéssel felfedeztük a már ismert Yearbookyourself honlapját. Néhány próbálkozás után megosztjuk veletek az eredményt!

És végre, végre,végre... - Enfin !!

Múlt hét csütörtökön végül eljött a nap, amikor hajnalban útrakelve, a külvárosba kibuszozva, még Guillaume munkába indulás előtt elhoztuk az új autót!
A hétvégén természetesen mindenhova autóval mentünk, kivéve a szombat esti szülinapi bulit, amelyet Guillaume egyik munkatársa szervezett egy párizsi étteremben!
És autóval hoztuk-vittük vasárnap délután egy minisztériumi munkatársamat, aki a francia elnökség miatt Párizsban tartott konferencián adja elő ma Magyarország egészségügyi és szociális stratégiáját!
De vasárnap este, miután szintén autóval indultunk útnak, hogy az Opera melletti moziban megnézzük Woody Allen új filmjét, már megtanultunk egy szabályt: Párizsba lehetőleg tömegközlekedéssel, a külvárosban autóval! Parkolóhely hiányában ugyanis elmaradt az esti mozi!!

Jeudi dernier, le grand jour est enfin arrivé : nous avons pris livraison de la voiture que j'avais commandée il y a 3 mois ! Rendez-vous à 8h du matin dans la banlieue parisienne où nous avons mis un peu de temps pour trouver la concession Peugeot. Les premiers tours de roue ont été pour la ramener à l'appartement et avoir un avant-goût des bouchons qui égaient la vie du Parisien motorisé tous les matins...
Le week end nous a permis de sortir enfin un peu de Courbevoie et on en a profité pour faire le tour des magasins : Leclerc, Ikea etc... Nous étions tellement enthousiastes que nous avions également décidé d'aller en voiture au ciné dimanche soir près d'Opéra, pour voir le dernier Woody Allen. Mauvaise idée car il nous a été impossible de trouver une place de libre, d'où la rêgle très vite établie : pas de voiture si nous nous déplaçons dans Paris à l'avenir !

Apukám első látogatása

Gyorsan eltelt az egy hét, de annál jobban sikerült! A hétvégére Guillaume kapott egy autót -mert a sajátot bárhogyis vártuk még nem érkezett meg-, így el tudtunk látogatni Versaillesba, ahol megcsodáltuk a gyönyörű kertet, természetesen nem hagytuk ki a Nagy Trianon-kastélyt sem. Szombaton délután a városban autókáztunk néha-néha belecsöppenve egy-egy dugó közepébe! Többször jártunk a városban, megmutattam hol tanulok, megcsodáltuk a piac és a környező sajt-és húsboltok kínáltát! Már múlt hét szerdán haza is utazott...meggyőződött arról, hogy jól vagyunk és nagyon kellemes helyen élünk! A Szajna és a sziget közelsége neki is nagyon tetszett!! Várjuk szeretettel karácsonykor is!!! Én is nagyon kíváncsi vagyok, mert már látom, hogy díszítik színes égőkkel a fákat és a boltokban is megjelennek lassan a karácsonyi csokik, a mézes puszedli és a foi gras-ból (libamáj) is már sokkal nagyobb a kínálat!
Ajándékba otthoni paprikából készített "nemzeti színű összeállítást" kaptunk!

Premières impressions brésiliennes - Első brazil benyomások

Je suis parti lundi soir pour mon premier déplacement pour le boulot. Destination Sâo Paulo, Brésil, on peut faire pire ! Après un vol de 12h, je suis arrivé mardi matin, (5h30 heure locale) pas trop fatigué malgré le décalage horaire (- 5h par rapport à Paris) Le passage à la douane a été assez long (près d'une heure de queue), deux avions arrivant en même temps de Paris. Après avoir récupéré mes bagages, j'ai trouvé facilement le chauffeur de taxi qui m'attendait. Nous sommes partis pour l'hôtel, situé près des bureaux, à l'autre bout de la ville. Nous sommes tombés en plein milieu des embouteillages et après une heure et demi de trajet, je suis finalement arrivé à l'hôtel avant que mon collègue brésilien ne passe me chercher.
Je n'ai malheureusement pas eu l'occasion de voir beaucoup plus de la ville que l'aéroport, les embouteillages, l'hôtel et les bureaux mais une petite sortie est normalement prévue ce soir par mes collègues brésiliens. Pour l'instant, unique déception, j'ai ramené avec moi la grisaille parisienne puisqu'il a commencé à pleuvoir ici lundi et ça ne s'est pas arrêté depuis. Sympas, mes collègues brésiliens m'ont dit qu'ici on dit que le mauvais temps vient de l'Argentine donc pas de soucis !

Hétfő este indult Guillaume első kiküldetésére Brazíliába, Sâo Pauloba, ami elsőre azért nem olyan rossz célállomás. Tizenkét órás repülés után kedd reggel 5.30-kor érkezett meg a -5 órás időeltolódás ellenére sem túl fáradtan. A vámellenőrzés kicsit hosszú volt, majdnem egy óra várakozás a sorban, mert két repülő érkezett egy időben Párizsból. Utána csak gyorsan felkapta a csomagját és könnyen megtalálta a sofőrt, aki várt rá. Már indultak is a hotelbe, ami a város túloldalán van, közel (15 perc autóval!!) az irodához. Rengeteg dugóba ragadtak az úton és másfél óra utazás után érkeztek a hotelba, szerencsére még azelőtt, hogy a brazil kolléga megérkezett volna érte. Sajnos nem látott sokat a városból, kivéve a reptért, a szállást, a dugókat és az irodát. De a barzil kollégák csütörtök estére terveztek egy vacsorát rövid városlátogatással, ami lehetőséget adhatott a város gyors megtekintésére, ha már egyszer ott járt!!!
Egyetlen egy csalódás érte Guillaume-ot, mégpedig az, hogy a szürke párizsi időt vitte magával, ugyanis hétfő óta esett az eső 20 fok alatti hőmérséklettel kombinálva. Ez a brazil tél vége!!! A helyi mondás szerint a rossz idő mindig Argentínából érkezik!!!

Betka és Raphael

A héten van először, hogy délután nincs fonetika óra, Guillaume pedig hétfőn munka ügyben egy hétre Brazíliába utazott. Úgy döntöttem kihasználván a "nagy szabadságot", meglátogatom Betkát és Raphaelt. Betka és Thibault egy éve érkeztek Franciaországba: Thibault francia ,Betka pedig szlovák, hasonló cipőben, mint mi. Kisfiuk Raphael most kb. négy hónapos, mindig mosolyog és bárkinek örül, aki vele foglalkozik. Ők voltak az elsők, akiknél augusztus végén vendégségben voltunk. El sem tudom mondani, milyen jó volt először vendégekhez menni...Thibault Csehországban dolgozott ugyanannál a cégnél, ahol Guillaume, innen az ismeretség. Sokszor beszéltek telefonon és azt hiszem egyszer találkoztak is. Mindketten, vagy hárman nagyon kedvesek voltak és megbeszéltük bármikor szívesen várnak.
Délután indultam kicsit késve. Persze az utat sosem úszom meg egy óránál kevesebbel, mert itt minden nagyjából egy órányira van. De kezdek hozzászokni: egy könyv, egy kis zene és elvagyok az úton.
Fél háromkor érkeztem, de sajnos a délután hamar elteltelt, mert négykor már indultam is, hogy ötre (figyelitek az egy órát?) odaérjek az órára (nem tudtam kihagyni, pedig erősen gondolkodtam)! Megismertem délután egy magyar lányt, Gabit, aki Betka jó barátnője, nem messze laknak egymástól. Jót beszélgettünk, megosztottuk tapasztalatainak, véleményünket, én jót babáztam és már indultam is!

Most olvastam, nem hagyhatom ki!

Ma rendezték párizsban a Prix del’ Arc de Triomphe nevű futamot azon a zsúfolásig telt lóversenypályán (Hippodrome de Longchamp), amelyet múlt hét végén körbebicajoztunk a Bois de Boulogne-ban. Az ezer méteres futamon először indult magyar ló (130 éve nem indult világversenyen magyar ló), a három éves Overdose (a neve sem rossz), akit "Welcome Hungary"-vel köszöntött a hangosbemondó! Overdose lovasa osztrák állampolgárságú, de piros-fehér-zöld mezben indult. A ló hétfőn indult Dunakesziről a versenyre egy új utánfutón, mert a gazdája egy méltóbb járművel akarta a versenyre szállítani. A ló nem ismerte az új szállítóeszközt, és egész úton ugrált, stresszben volt, így az utat meg kellett szakítani és bevárni a régi utánfutót.

Már az előzetes becslések bizalmat szavaztak a magyar lónak, (csak egy helyi ló kapott jobb értékelést ), aki bizonyított is, ugyanis hatalmas előnnyel nyerte az ezer méteres futamot. Sajnos a futamot érvénytelennek nyilvánították, mert az ír ló ajtaja nem nyitódott rendesen. Mikóczy Zoltán a ló tulajdonosa hiába óvott, nem vették figyelembe és este újból indították a futamot, amire ő azt válaszolta: "Nem volna tisztességes, ha ennek a lónak hagynánk, hogy ma újrafussa a futamot...Ebben a pillanatban nem érdekel sem a pénz, sem a jutalom, sem a felhajtás, ami körülötte van. Egy a fontos: a ló egészséges maradjon. Overdose lényegében bebizonyította, hogy ezeknél a lovaknál sokkal jobb, és ma nem tudta volna őt megverni senki"
Azt hiszem nagyon jó gazda jutott ennek a "sikeres" magyar lónak! Csak így tovább!!!

Mondial de l'auto

Cette année -une année paire-, le Mondial de l'Automobile se déroule à Paris, porte de Versailles. Munis de deux invitations, nous sommes donc partis, mon père et moi, samedi matin de bonne heure voir les nombreuses nouveautés présentées par tous les constructeurs.

Ma dernière visite remonte à 8 ans, lorsque j'étais encore étudiant à Paris. J'ai manqué toutes les éditions suivantes, vivant à l'étranger. Le salon en lui-même est immense, toutes les marques étant présentes et réparties sur 7 halls. Au bout de 6 heures de visite, nous sommes rentrés rompus.
Le nombre de visiteurs n'était finalement pas si impressionnant que ça, malgré mes craintes. Je ne comprends pas bien cependant l'intérêt de rassembler dans un coin tous les stands des marques prestigieuses (Ferrari, Porsche, Rolls-Royce, Maserati, Porsche...) qui attirent évidemment les visiteurs en plus grand nombre ce qui créé des attroupements à mon sens évitables ! Nous avons essayé de rentrer chez Porsche, mais sans invitation c'était peine perdue... Un des visiteurs a demandé au vigile à l'entrée du stand si une des conditions était d'être déjà propriétaire et celui-ci a gentiment répondu que non mais que cela pouvait aider ! Lors de notre visite des stands Volkswagen et Audi, nous avons été témoins d'une action coup de poing de Greenpeace dont les militants se sont menottés aux volants d'une cinquantaine de voitures tout en distribuant des tracts contre les rejets de CO2.
Pour finir, je n'ai pas résisté à visiter le stand Lada qui présentait toute sa gamme. riche en nouveautés dont la Niva... construit depuis plus de 30 ans ;-) En ce qui concerne les constructeurs chinois, dont peu de voitures sont encores homologuées pour rouler sur nos routes, ils n'avaient pas pris de risques en fermant l'accès à tous les véhicules exposés, peut-être pour ne pas pouvoir juger de leur qualité ?

Le reste des photos ici

Miközben Guillaume és apukája a szombatot az Autó Világkiállításon töltötte, én és anyukája az Ikeába mentünk, hogy kihasználjuk az autó adta lehetőségeket. Guillaume-ék tömegközlekedéssel próbálták megközelíteni a helyszínt, ahol ilyenkor parkolót találni lehetetlen. A fél napot az IKEA-ban töltöttük, de olyan sok dolgot nem találtunk, ami megkönnyítené hétköznapi életünket. Például kiválasztottuk az éjjeli lámpát, de mire leértünk, hogy "kosárba " rakjuk a hozzá passzoló éjjeli szekrényt, az elfogyott. Mi pedig ott nevettünk, hogy nem baj majd miközben egyik kezünkben a könyvet tartva olvasunk, a másikban tartjuk a kislámpát... Sikerült azonban beszereznünk a konyhaszekrényhez az ajtót, ugyanis augusztusban, amikor összesen két napra, a költözködés idejére volt autónk kénytelenek voltunk valamit venni a konyhába, hogy legalább néhány evőeszközt kirakhassunk a dobozokból. Akkor sem értettem de a bútort ajtó nélkül árulták, ígérve, hogy megrendelik és hamarosan mehetünk érte, eddig azonban semmi jelzés nem érkezett. Mostmár ajtó van, Guillaume apukája pedig hódolhatott egy rövid időre barkácsolási szenvedélyének!
Szóval ebben az évben Párizsban rendezték az Autó Világkiállítást, ahova Guillaume-ék a cégtől kapott meghívóval érkeztek hogy megcsodálhassák a gyártók számos újdonságát. Guillaume utoljára párizsi diákként látogatott ide, az azt követő kiállításokat azonban kihagyta, mert külföldön élt. A szalon hatalmas, ahol minden márka kiállít összesen hét csarnokban. A hat órás látogatás után meglehetősen fáradtan tértek haza, csakúgy mint mi a félnapos IKEA látogatás után.
A látogatók száma nem volt elviselhetetlen, ami segítette a kényelmes nézgelődést. Guillaume azonban nem értette, hogy miért kellett az összes luxusmárkát (Ferrari, Porsche, Rolls-Royce, Maserati, Porsche...) egy sarokba kiállítani, ami nagyobb dugót okozott.
Próbálták megközelíteni a Porsche standot, de külön meghívó hiányában ez lehetetlen volt. Egy látogató megkérdezte, hogy segít-e, ha valaki Porsche tulajdonos, mire a válasz így hangzott: "nem feltétlenül, de elképzelhető"!
A Volkswagen és az Audi standjánál a Greenpeace akciójának voltak szemtanúi, amikor 50 autó kormányához láncolva tüntettek az autók okozta környezetszennyezés ellen, de ugyanezt tették egy másik csarnokban a Mercedes és a BMW standjainál is. Reggel pedig az egyik csarnokra felmászva eresztették le hatalmas zászlójukat (mellékelt képen).
Végül nem volt kihagyhatatlan a LADA sem (a családi emlékek miatt) ami szintén kiállította új modelljeit, köztük a Nívát! Jó emlékeim szerint azonban ez egy legalább 30 éve gyártott autó, nagy nehezen azonban belegyömöszölhető az "új modell" kategóriába, vagy a jövőbe akartak mutatni és a következő alkalommal egy hibriddel térnek vissza??
Ami a kínai gyártók modelljeit illeti, akiknek az autóit nem engedélyezik a biztonsági követelmények miatt az európai utakon gurulni, az összes kiállított autó le volt zárva talán éppen azért, hogya minőség ne legyen bírálható?

Exposé Magyarországról

Még a tanfolyam elején kellett időpontot választani, mikor akarsz egy neked tetsző témában - ami bármi lehet, csak nem a poltika - előadást tartani, minimum tíz percben. Gyorsan kisakkoztam, hogy legyen az eleje, akkor a tanárnőnek még nincs összehasonlítási alapja (mert osztályoz), és a te fantáziádat sem befolyásolja a többiek téméja. Így választottam e hét keddet ...

Már az elején felmerült egy lehetséges alternatívának, hogy Magyarországról fogok beszélni. Azután több okból is emelett maradtam. 1. Egyedül vagyok magyar a csoportban. 2. Sokan jöttek más kontinensről (Brazília, Ausztrália, Kanada, Usa) 3. Elhivatott vagyok az ország reklámozában: személyes szép emlékem, hogy Guillaume és családja hogy szerettek jönni és minden érdekelte őket... 4. Többen mondták, hogy Párizsban tartózkodásuk alatt Prága-Bécs-Budapest túrát szívesen csinálnának. 5. Más kézzel fogható ötletem nem volt és előttem még senki nem lőtte le a témát, hogy az országról beszéljen, ahonnan jött.
Röviden beszéltem a termál vizekről, Hévízről (második legnagyobb termáltó a világon!!-első Új-Zélandon- ha máshogy tudjátok, szóljatok!), Balatonról, a történelemünkről, a törkökről, Trianonról, a kommunizmusról, Tisza cipőről, nyelvünkről, finn nyelvrokonainkról, a C-vitaminról, a golyós tollról, a lecsóról, gulyásról, paprikáról,túró rudiról és nem utolsó sorban Budapestről.
Szerintem nagyon teteszett nekik, még a végén kérdeztek is: mi a fizetőeszköz (mondjuk ezt egy európai, azaz dán srác kérdezte...), van-e vonat nálunk (ez szerintem csak vicc volt, vagy egy rosszul feltett kérdés, mert a brazil srác Prága és Budapest között akart vonattal utazni), hol lehet Párizsban magyar ételt ennni (van egy Paprika nevű étterem, de nem tudom van-e ott igazi magyar étel), hányan laknak Magyarországon.
Jó érzés látni, hogy egyre többen érdeklődnek a kelet-európai országok iránt és ha eljönnek más kontinensről Európába, most már sokak számára az is fontos, hogy megnézze Krakkót, Prágát és Budapestet és ne csak a szokásos nyugat-európai városok legyenek a palettán (persze mindig is maradnak az elsődleges uticélok között)!!
Sok ember, aki megkérdezi honnan jöttem és hallja a választ, hoyg Budapestről, vagy jó emlékeket idéz fel benne, vagy valakije járt ott, vagy szeretne menni és mosolyogva válaszol: "Ááá, igen tudom, Budapest!!!"