Séták

Lazára vettük ezt a két hetet Guillaume nélkül. Nem mozdulunk semerre (legalábbis nem hosszú utakra) és vendégeket sem fogadunk. Talán most nem is vagyunk olyan rohanásban. Mostanság csak délután megyünk ki a fürdőbe. Daphné Pali papával robog utánunk ébredés után. 

Egy kicsit unják a fiúk a fürdőt, de nehéz itt a környéken érdekes programot találnom nekik, főleg olyat, amit még nem láttak. 

Sokat sétálunk, lófrálunk a faluban. Daphné annyira megszerette a sétákat. Fogja a két fiú kezét, vidáman, szinte szökdécselve sétálgat. És végtelenül szomorú, amikor haza érkezünk. Ma délelőtt fél óráig zokogott, még a cipőjét is vissza szerette volna húzni és a házba sem szeretett volna bejönni.

Este pedig ahogy az utcába bekanyarodtunk már kezdte a sírást.

Azt hiszem holnap délelőtt is megejtünk egy sétát. 

Éjjel-nappal fürdő

Ez mindig így szokott lenni, a gyerekek annyira ki vannak éhezve a fürdőre, hogy az érkezésünk utáni napokban, akár be is költözhetnénk. A két nap tömény élvezet után, ma muszály volt lassítani, mert a csapat nagyon fáradt volt, velem az élen.

Mind a hárman nagyon élvezik a strandot. A fiúk ritmusa követhetetlen. Egyik medencébe be, majd ki, másikba be, de úgy, hogy egy medencében sem maradunk többet pár percnél. Ezt reggeltől estig, egy pici délutáni szünettel. 

Daphnénak pedig a pici gyerekmedence perfekt méret. A karúszókkal elfekszik a vizen, feje felemelve, lábai fennt a vízben, lebeg a felszínen. Csúszik a fiúkkal a kis vízicsúszdán, amikor a tömeg már elillan estefele. 

Tegnap így azután csak délután mentem ki velük a strandra, ma pedig Kecskeméten jártunk és megnéztünk egy jó filmet a moziban: Kis kedvencek titkos élete 2. Emlékszem, hogy franciául láttam az első részt a fiúkkal és azt is nagyon imádtuk. Hangosan dőltem a nevetéstől, Léopold pedig bögdösött, mert cikinek érezte vihogásom. Talán Edgár nehezebben értette a vicceket, de neki is nagyon tetszett a film.

Egy hosszú kedd

Hétfőn egész álló nap pakoltam, kivéve azt a két óra hosszát, amikor útra keltem a hárommal és a maradék dolgokat beszereztem. Fél ötkor írtam Guillaume-nak, hogy most végeztem, ébresztem Daphnét és mielőtt indulnánk, beugrok a medencébe egy utolsó mártózásra. De ekkor Guillaume már be is toppant, felöltöztünk és indultunk Párizsba. Útközben vacsiztunk és harmadszori próbálkozásra megtaláltuk  a szállodát is. Mivel késő volt, indultunk is aludni, hiszen másnap, kedden hajnalban négykor keltünk. 

Guillaume elnézte a terminált, így jól ki volt számolva a reggelünk, de a lényeg, hogy mire a repülőtéren elértük a kaput, már szálltunk is fel a gépre. Budapesten pedig hamar felvettük a bőröndöket, ültünk a taxiba és a 10.15-ös busszal már száguldottunk Cserkeszőlő felé. A gyerekek könyörögtek egy fürdőért, de képtelen voltam, csak négykor keltünk fel. Inkább ünnepeltünk egy kicsit és sétáltunk egy nagyot a faluban.

Bezzeg ma már a fürdővel kezdtünk!!! Időnk kellemes, nem túl forró!!

41 éves lettem

 Közben tegnap este a visszérkezésünk után még rittyentettem egy vacsorát, ünnepit!, a hűtőben található maradékokból és egy tortát is gyors sütöttem. Bizony, ezt teszik az évek tapasztalatai. Egy csokitorta sitty-sutty kész van.

Este összeültünk koccintani és egy picit ünnepelni szűk családilag is. Nagyon-nagyon fáradtak voltunk, mindenki hulla volt, így nem húztuk az ünneplést. Boldog 41 éves vagyok, a legnagyobb ajándék, a családom, a gyerekek, Guillaume, apukám és persze nagyon hiányzik a sorból anyukám!!! Ránézek a verandánkon a 12 év alatt hatalmasra nőtt virágra, amit utolsó együtt töltött szülinapomon kaptam tőle és úgy érzem egy kicsit, hogy valahol velünk van!!!

2*40

Miután egész héten vendégek voltak (magyar barátnőim és Guillaume családja) és a fiúk is visszaérkeztek a nyaralásból, a hétvégén Mur-érigné-be, Angers mellé utaztunk, hogy moszkvai barátaink szülinapját ünnepeljük egy hatalmas, gyönyörű régi burzsoá ház kertjében. A program egész hétvégére szólt. Szombaton délre érkeztünk, ahol már ebéddel vártak bennünket. Volt délután bórkostolásos program, este vacsora a sátorban és jelmezes buli, ahol a téma a "Revolution" volt. Mi Guillaume-al hippiknek öltöztünk. De még vasárnap is folytatódott a program egy brunch-al. Késő délután indultunk haza, mert még segítettünk a sátort lebontani. 

Hosszú, tartalmas beszélgetések is belefértek ebbe a hétvégébe. Sok emberrel 10 éve találkoztunk utoljára a harmincadik szülinapon. Ezek a beszélgetések nagyon építőek, kinek merre és hogyan visz az útja. Tíz éve egy gyerek volt az ő első gyerekük, most Dorothée a negyedik babát várja. A 10 év alatt rengeteg gyerek született,  a park tele volt játszó gyerekekkel és gyerekzsivallyal. Hálás vagyok ezért a hétvégéért, hogy mi is részesei lehettünk ennek a szülinapnak!

Déli ebéd

Még a fiúk tenisztáborban voltak, Daphné bölcsiben, amikor egyik délben Guillaume elhívott ebédelni. Dissay a szomszéd kis falu, kb. 10 km messze tőlünk. Imád a francia vidéket, minden kis falunak van valami sármja. Dissay-ben vagy egy kastély, ami magánkézben volt, megvették és 5 csillagos szálloda, étterem, spa részleget próbálnak kialakítani benne. A spa-ban már voltam, ami karácsonyi ajándék volt nekem, az étterem azóta nyílt meg. Múlt héten délben itt ebédeltünk. Gyönyörű idő volt, és a kastély kertje is nagyon hangulatos volt.

Program folyt. köv.

A fiúknak véget ért a tenisztábor és vasárnap érkeztek is a mamiék, hogy elvigyék őket egy hétre a lakókocsival. Nagyon örültek neki, bár láttam, hogy még maradtak volna szusszanni egy pár napot. Léopold kifejezetten érdeklődött merre is lesz a kirándulás. Dordogne felé vették az irányt. Klassz hetük lesz remélem!

Nekem pedig évszázados barátnőim érkeztek Poitiers-ba. Hihetetlen, hogy eléjük mentem az állomásra. Még most is alig hiszem el, hogy itt vannak és nagyon örülök neki. Ma Chatelaillon Plage, a tenger felé vesszük az irányt!!!

Eagle Eye Cherry - koncert a családdal

Véget ért a tenisztábor a fiúknak. Edgár már szombaton szabad volt, Léopoldnak még szombaton meccsei voltak. Már nagyon fáradt volt a végére, de szerintem nagyon klassz hetet töltöttek mindketten. Mivel egész nyáron együtt vannak, jót tesz az is, hogy mindketten barátokkal gyerektársaságban voltak.  

Szombat délelőtt Poitiers-be mentünk, ahol Daphné keresztanyukájával és férjével találkoztunk. Volt még dolgunk a városbanm ott is ebédeltünk. Délután pedig Guillaume ment megnézni Léopoldot teniszezni. Három körül végzett az utolsó meccsel, Guillaume haza is hozta. 

Este azonban nagy programunk volt. A nyári poitiers-i koncertsorozat keretében ingyenes Eagle Eye Cherry koncerten voltunk. Életükben először a fiúkat is koncertre vittük. Nagyon élveztük, nagyon büszkék voltak, a rendezvény pedig nagyon professzionális, annak ellenére, hogy önkénteseknek volt köszönhető az esemény színvonala.

Kerti projektem

Két nagy feladatot szemeltem ki mqgqmnak, ha úgy alakul, hogy kicsit több időm lesz a nyáron, vagy esetleg gyerekek nélkül maradok: lefestem a kerti házikót és az emeleti fürdőszoba tetőtéri ablakának beugróját, ami mindig bepenészedik, ugyanis nehezen nyílik az ablak és így sokszor nem szellőztetünk ki eléggé.

A kerti házikó örökség volt, itt állt a kertben az előző lakók gyerekeinek a nevével a falán. Ezt már a kezdetek kezdetén nem túl sikeresen lefestettem. A fiúk nem nagyon rajongtak a házikóért, tele volt pókhálóval, amit néha leszedtünk, de még így sem lett nagy kedvük hozzá. Többször gondoltam rá, hogy eladjuk, hátha valaki elviszi. De mozdítani sem lehet, talán le is van betonozva, nagyon nehéz. Így a házikó maradt.

És jött Daphné, aki hatalmas örömmel fedezte fel. Imádja az ajtót nyitogatni. A folymat így néz ki: ajtó kinyit, mindent bedobál a házba, bemegy, kidobál mindent, majd kijön. kukucskál az ablakokon, felül a kispadra. Ezt az örömet és lelkesedést látva jött az ötlet, hogy felújítom. A héten bevallom, míg a fiúk táboroztak, Daphnét három nap is bölcsibe adtam. Két hosszú délelőttün keresztül csak festettem. Mostanában festésbe nem fogok, elég volt egy darabig. Egyik délelőtt kívül, majd másik délelőtt belül festettem ki. Nagyon szép lett és tiszta, már csak a műfű hiányzik a padlóra és tisztes kis lakot, játszóházat varázsoltam belőle. De, ahogy írtam, a közeljövőben nem festek!!!

Tenisztáborban a fiúk

Léopold vasárnap óta tenisztáborban van, Edgár hétfőn csatlakozott hozzá. Léopold a versenyzős kategóriában van, Edgár pedig a tökéletesítő verzióban. Azaz Léopoldot minden második nap viszik versenyezni a poitiers-i stadionba, Edgár pedig a klubban szórakozik, délelőtt meccsek vannak, délután sportversenyek. Edgár még sosem volt, Léopold már rutinosabb. Jól elfáradnak a nap végére, de úgy tűnik mindketten nagyon élvezik. 

Strandolunk

Tényleg úgy örülök, hogy megjött a szép nyár. A hatalmas hőség enyhült és kellemes 30 fokok vagy még annyi sem vannak. Strandolunk sokat, itthon, élveztük a hétvégén a házat, a kertet és a medencét. Hálás vagyok minden nap, hogy ez megadatik a gyerekeknek. 

Daphnénak előszedtem a babakádját és olyan jókat pancsol benne.

Au Bureau

Szombat estére beígértük a gyerekeknek, hogy elvisszük őket Poitiers-ba az Au Bureau nevű étterembe. Ez az étterem Poitiers központjában van és egyszer nyáron leltünk rá, amikor a gyerekekkel indultunk vacsorázni. Azóta ide járunk ünnepelni. Léopold azt gondolja ez egy luxus étterem és nagyon vicces, ahogy ennek megfelelően viselkedik. MIndkét fiú nagyon örült neki, hogy elmentünk megünnepelni a tanév végét és már itthon nagyon készültek, mindketten ingbe öltöztek. Nagyon viccesek, Léopold folyamatosan arról beszélt, hogy milyen stílusos ez az étterem. Pedig csak egy sima étterem, de az emlékek miatt mi is nagyon szeretjük.

Időben érkeztünk és időben végeztünk, így még utána közösen megnéztük az utcai kosárlabda döntőjét Poitiers központjában. Az egész napos strandolás után, nagyon klassz zárása volt ez a napnak.

VAKÁCIÓÓÓÓÓ!!!!

A gyerekeknek megkezdődött a szünidő. Nekem pedig.....Na nem akarok panaszkodni, mert sokkal könnyebb a szünet, hogy nagyobbak a fiúk és sok segítség, hogy Daphnét néha bölcsibe tudom adni. És mennek tenisztáborba is...Így van egy-egy napom szusszanni.

Az utolsó iskolai héten is nagy meleg volt 30-34 fok, a medence sokat segített, a fiúk minden nap megfürödtek benne és Daphné is. Hangosan kacag, nagyokat nyel, amikor megpördül a vízben és vidáman lép le az utolsó lépcsőfokról is. Félelmetes, nem fél egyáltalán. De szól nekem, ha fürödni szeretne: elémáll és húzogatja a ruháját, hogy vegyük le. Annyira édes, olyan boldogság, csodálom folyamatosan. Mostanság nagyokat babázunk, ahhoz is annyit halandzsázik, meséli nekem a babasztorikat. 

Csütörtökön volt az utolsó nap az iskolában, már csak társasoztak, vittük az ajándékokat is, hogy megköszönjük a sok munkát a tanárnőknek.  

És ma eljött a szünidő első napja. Jó egy kicsit nem sietni, a kertben reggelizni, ellenni.

Rutinosabb lettem az évek során a nyár szervezésében. Két hétig leszünk itt Franciaországban, mielőtt Magyarországra utaznánk. Ebből az első héten tenisztábor lesz a gyerekeknek, a második héten pedig elviszik a nagyszülők a fiúkat. Utána hétvégén Angersba utazunk barátaink szülinapját ünnepelni. Pár nap múlva pedig utazunk Magyarországra, amit a fiúk nagyon várnak. 

A héten egyedül voltam, sűrű hét volt, szerdán még vendégeim is voltak, a marathoni csapattársakkal ünnepeltük a sikeres futást. Csütörtök este pedig bölcsis záróestre kellett volna mennem, de már nem bírtam. 

Ma estére Guillaume is hazaért, összeültünk, hogy koccintsunk az iskolai évre, elmondtuk a gyerekeknek, hogy büszkék vagyunk rájuk, hogy szépen teljesítettek és kaptak egy kis ajándékot is. Maszkot, hogy majd a tengerben búvárkodni tudjanak, Edgár legót, Léopold pedig holnap kapja meg az új görkoriját. 

Nagyon szép évet zártak, Edgárnak volt nehezebb belelendülni a tanulásba, de ő is szépen megtanult írni, olvasni és főleg a matek neki is nagyon jól megy. Léopold pedig könnyedén teljesített, vágta a tanévet, majdnem mindenből az elvártakon felüli eredménye lett.